Magyar Hírlap, 1980. július (13. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

2 1986. JÚLIUS 1. KEDDn­emzetközi politikaMagyar Hírl­ap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ABC Olaszország, geopolitikai fekvése miatt, a világ egyik legnagyobb kém­­központjává vált. Az ország területén 1900—2000 ügynök dolgozik, akiknek munkáját mintegy 15 ezer informá­tor segíti — írja a madridi napilap. Francesco Cossiga olasz mi­­niszterelnök „veszélyesnek” ítéli a helyzetet. Az arab ügynökök számának emelkedésével egy időben az izraeli titkosszolgálat, a MOSZAD is jelentősen bővítet­te olaszországi hálózatát. A je­lenlegi kétszáz izraeli kent leg­főbb tevékenysége az arab orszá­gok felé irányuló fegyverkeres­kedelem megfigyelése, esetleges megakadályozása. Az Olaszországban működő külföldi kémszervezetek legsta­bilabb tagja az amerikai CIA. Fő megfigyelési területe az ország belpolitikai élete és az Olasz KP tevékenysége. CIA-források sze­rint mintegy száz ügynökük dol­gozik Itáliában jól kiépített és szervezett hálózatban. A CIA te­vékenységével kapcsolatban a lap emlékeztet egy idén januárban történt esetre, amikor is egy zárt teherautót raboltak ki. A „zsák­mány" vaskazettába zárt titkos iratokat tartalmazott, amelyeket a CIA amerikai központjába kel­lett volna szállítani. npflBAfi — Ne aggódjék, asszonyom, csak kihímezzük a szoknyáját! Slif ?Cret J­ork Elmest Az amerikai kémszolgálat titkos rá­dióadásokban úszója az irániakat a forradalmi rendszer ellen, és Irán „felszabadítására" hív fel. A New York-i lap szerint az Egyiptomban működő titkos rádióállomások felál­lításáról Brze­­inski nemzetbiztonsági főtanácsadó irányításával döntöttek. A lap vasárnap azt jelentette, hogy mivel a Fehér Ház elégedet­len volt az Amerika Hangja Iránba irányuló adásaival, csak­úgy, mint a Szabadság-adónak a Szovjetunióban élő mohamedá­nok befolyásolását célzó műsorai­val, a hírszerzési kérdésekkel fog­lalkozó kormánybizottság. Brze­­zinski elnökletével, decemberben úgy döntött, hogy további mód­szereket kell igénybe venni. Sza­dat egyiptomi elnök két rádió­adót bocsátott a CIA rendelke­zésére: az egyiket Alexandria, a másikat a Szuez­i-csatorna köze­lében. A „Szabad Irán Hangja"­­ként jelentkező adók fajüldöző­nek és fasisztának nevezik Kho­meini ajatollahot, és arra buzdít­ják az irániakat, hogy „vegyék kezükbe a fegyvert”, és „szaba­dítsák fel” hazájukat. A Carter-kormány hivatalosan arra az álláspontra helyezkedik, hogy a teheráni túszok szabadon­­bocsátása után normális viszony­ra, sőt, gazdasági és katonai együttműködésre fog törekedni az iráni forradalmi rendszerrel. Wa­shington a korábbi tárgyalási pró­bálkozások kudarca után, május közepe óta kivárásra rendezke­dett be. A kényszerű döntésben nem kis szerepet játszhatott az is, hogy a szövetségesek nem voltak hajlandók támogatni Washington Irán elleni gazdasági háborúját, így a kérdés a velencei csúcstalál­kozón nyilvánosan már fel sem merült.­­­­V Georgij Arbatov elemzése A nagyhatalmak viszonyának romlását nem az afgán kérdés okozta (MTI) Georgij Arbatov, a Szov­jet Tudományos Akadémia Ame­­rika-kutató Intézetének vezetője, a The Washington Post vasárna­pi számában megjelent nyilatko­zatában elemezte a két nagyhata­lom viszonyának kérdéseit. Az Egyesült Államok, Kína, Egyiptom, Szaúd-Arábia közvet­lenül támogatja az afgán kor­mány ellen harcolókat. Ezért na­gyon is jogos a Szovjetunió igé­nye, hogy szűnjék meg a külső agresszió, a felforgatás, mielőtt teljes mértékben kivonnák Afga­nisztánból a szovjet csapatokat. A Szovjetunió nem tervezi, hogy állandóan csapatokat állomásoz­­tasson az országban, nem tekin­ti Afganisztánt más,országok el­leni felvonulási területnek — han­goztatta Georgij Arbatov. Az Afganisztánból történt szov­jet csapatkivonás nem jelképes, és annak a jele, hogy a Szovjet­unió a kérdés politikai rendezé­sében érdekelt. Az mindenesetre, hogy végleges lesz-e a csapat­­kivonás, a helyzet további alaku­lásától függ —­ tette hozzá. Arbatov szerint nem­ a­­lénye­gében helyi jellegűl afgán kérdés vezetett a két nagyhatalom viszo­nyának megromlásához, ez a fo­lyamat már jóval korábban meg­kezdődött. A SALT-szerződés Washingtonban „szinte halott .volt”, az amerikai kormány kö­zeledett. Kínához, fegyverszállí­tásról tárgyalt vele. Korábbi megállapodás ellenére, Washing­ton kizárta a Szovjetuniót a kö­zel-keleti béketárgyalásokból, és Carter elnök a fegyverkezés meg­gyorsítása mellett döntött. Mind­ez bizonyos szerepet játszhatott a Szovjetunió döntéseiben az afgán kérdésben. ­­ i­ WM Jobboldali terrorhullám Salvadorban (TASZSZ, EFE, AFP, Reuter) A közép-amerikai Salvadorban egyre „arat a halál”: jobb­oldali rohamosztagok fizikailag megsemmisítik a baloldaliakat vagy csak rokon­szenvezőket is. Szombaton egy mezőgaz­dasági szövetkezet 11 dolgo­zóját gyilkolták meg álarcos ban­diták San Vincentében, a fővá­rostól mintegy 50 kilométerre ke­letre. A fővárosba vezető egy má­sik országúton két holttestet ta­láltak, nyakukban táblával, amely szerint a „Salvadori Kommunis­­taellenes Hadsereg” gyilkolta meg őket. A fővárosban a junta fegyve­res erői szombaton elfoglalták az egyetemet, ahol baloldali csopor­tok rendezkedtek be. Jelentések szerint a katonák harminc­ embert megöltek, két­százat megsebesítettek, háromszá­zat pedig letartóztattak.­­ Vasárnap két nag­y erejű po­kolgép robban a San Salvador-i José Simeon Canas egyetemen. A robbanások után tűz ütött ki, az anyagi kár jelentős. A merény­letet az úgynevezett Titkos An­ti­kommunista Hadsereg vállalta magára. San Salvador érseke vasárnap bejelentette, hogy a katolikus egyház az országban hat területet menedékként jelölt ki a politikai erőszak elöl menekülő polgári lakosoknak. Afgán ulemák konferenciája (TASZSZ) Hétfőn Kabulban, az ország történetében először, or­szágos konferenciát tartottak az afgán ulemák, a mohamedán törvénylátók. Az ország több tar­tományából összesen nyolcszáz küldött gyűlt össze az afgán fő­városban, hogy megvitassa: mi­lyen szerepet töltsön be a moha­medán papság az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fejlő­désében és belpolitikai stabilizá­lódásában. A konferencián felszólalt Bab­ra J. Kam­al, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök. Méltatta a konferencia létrejöttének jelen­tőségét és kiemelte: a hívő dol­gozók pozitív szerepet játszanak a forradalom védelmében és a vívmányok megőrzésében. A konferencián felszólaló ule­mák támogatásukról biztosították a kormányt, és elismerték, hogy az afgán vezetés intézkedései megfelelnek az iszlám elveinek és az afgán nép érdekeinek. AMI IGAZÁN NEM HIÁNY­ZOTT a permanens válság csak­nem két évtizede rágta szigetor­szágnak, az a közösségen belüli viszály. Pedig ez van most kibon­takozóban a Ciprus lakosságának többségét alkotó görögök sorai­ban. Nem mintha erre nem lett volna már precedens a hánya­tott sorsú fiatal köztársaság kró­nikájában. Ki ne emlékezne az 1974-es esztendő forró júliusára, amikor az Athénben még hatal­mon levő katonai junta — a CIA és bizonyos NATO-körök jóváha­gyásával — a görög ciprióták szél­sőjobboldali elemeinek felhasz­nálásával államcsínyt szervezett Makariosz elnök törvényes kor­mányának megdöntésére'/* Ismeretes az is, hogy milyen tragikus következményekkel járt a ciprusiakra nézve ez a bűnös kaland. Törökország, amely — a volt gyarmattartó Nagy-Britan­­niával és Görögországgal együtt — a Ciprusi Köztársaság státusát meghatározó londoni és zürichi egyezmények egyik szavatolaja,­­ürügynek használta fel a status quo megváltoztatására irányuló kísérletet egy nagyszabású kato­nai beavatkozásra. Azzal érvel­vén, hogy meg kell védenie a török ciprióta kisebbség bizton­ságát, Ankara csapatokat irányí­tott a szigetre, s megszállta an­nak északi részét, az összterület mintegy 40 százalékát. Az invázió nyomán 190 ezer görög ciprióta otthona elhagyására kényszerült, s a déli országrészbe szorult. Ez az állapot immár hatodik éve változatlan, s a görög és a tö­rök cipr­iótákat elválasztó szaka­dék inkább csak mélyült. A de facto megosztottságot, amelyet a két közösség közt húzódó — ál­lamhatárnál is szigorúbban vi­gyázott — úgynevezett zöld vonal demonstrál, tetézte a török közös­ség egyoldalú politikai lépése a ciprusi török szövetségi köztársa­ság kikiáltásáról. Minden kísér­let arra, hogy a két közösség kép­viselői —- az ENSZ égisze alatt — közvetlen tárgyalások útján ren­dezzék a viszályt, meddőnek bi­zonyult. Elvben a felek egyetér­tettek abban, hogy a rendezés alapja a Ciprusi Köztársaság Füg­getlensége, szuverenitása, terüle­ti egysége, a benne élő közössé­gek egyenjogúsága és az ország el nem kötelezett státusa. Abban viszont már erősen megoszlottak a nézetek, hogy miként valósítha­tó ez meg a gyakorlatban. MAKARIOSZ ELNÖK két éve bekövetkezett hirtelen halála to­vább bonyolította a sok belső és külső — pl. a szigetországi bázi­sokra kacsintgató NATO — té­nyezőből álló ciprusi képletet. Ma­kariosz ugyanis nem csak a görög ciprióták angolok ellen vívott fel­szabadító harcának vezetője és az el nem kötelezettek mozgalmának nagy tekintélyű személyisége, ha­nem a Ciprusi Köztársaság alapí­tó elnöke volt. Olyan államfő te­hát, akit annak idején a török ciprióták is megválasztottak, s ezért személyében az alkotmá­nyosság hordozója, a törvényesség folyamatosságának képviselője volt. Egykori közeli munkatársá­ra, majd utódjára, Szpirosz Kip­­rianura azonban ez nem mondha­tó, hiszen őt csak a görög ciprió­ták választották meg elnökké. Kiprianu — más választása nem is igen volt — Makariosz vo­nalának követése mellett köte­lezte el magát. Abban azonban, hogy mekkora sikerrel folytatta eddig a makarioszi politikát, már nem egyeznek a vélemények. A kommunistákat tömörítő Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, az AKEL, amely mindvégig támo­gatta Makariosz elnököt, eddig utódjától sem vonta meg a bizal­mat. Néhány hete azonban a leg­több parlamenti mandátummal rendelkező AKEL elhatárolta ma­gát Kiprianu politikájától. Az AKEL központi bizottságának ha­tározata olyan „hibák és mulasz­tások” sorozatos elkövetésével vádolja az elnököt, amelyek miatt megbomlott a szigetország belpo­litikai egységfrontja és zsákutcá­ba jutott a két ciprusi közösség közötti párbeszéd. Ebben az ál­lásfoglalásban arra is van utalás, hogy Kiprianu politikája tápot adott a ciprusi válság Camp Da­­vid-i típusú rendezésébe vetett nyugati reményeknek.­­ MÁS POZÍCIÓKBÓL ugyan, de a centrumtól jobbra álló, a Glav­­kosz Kleridesz vezette Demokra­­tikus Tömörülés Pártja is bírálja Kiprianut, számon kérve tőle a makarioszi vonalat. A vádak meg­alapozottsága még további tisztá­zásra szorul, de tény: az elnök mögött csupán a nem túl szilárd kormánypárt, valamint — némi fenntartásokkal — a Vaszosz Lisszaridesz vezette Egységes De­mokratikus Centrum Szövetség (EDEK) áll. Ennek ellenére Kip­rianu a támadásokra válaszoló tv-beszédében leszögezte: nem áll szándékában lemondani, s válto­zatlanul „küzdeni fog a ciprusi kérdés békés megoldásáért”. Ez azonban nehéz lesz olyan körülmények között, amikor az elnök személyével kapcsolatos bi­zalmi válság egyre mélyül. A tö­rök közösséggel holtpontra jutott párbeszéd sikeres újrafelvételé­­hez Kiprianunak a saját közösség egységes és erőteljes támogatásá­ra lenne szüksége. Ezért a cipru­si belpolitika legújabb hullámve­rése aggodalmat váltott ki első­sorban Görögországban, de má­sutt is. A ciprusi­­válság áthida­lása szempontjából ugyanis lét­­fontosságú a belső politikai egy­ség megszilárdítása. Egyelőre azonban nem látni, hogy erre miképpen és mikor kerül sor. r­ a­ja Pálfi Viktor Ráadásként: bizalmi válság Ciprus veszteglő hajója Az angolai kormány közleménye Dél-Afrika folytatja agresszióját (ADN, AFP) Az angolai kor­mány vasárnapi hivatalos közleményében bejelentette, hogy a dél-afrikai fajüldö­ző rezsim csapatai folytatják támadásaikat, és nagy területeket tartanak megszállva az Angolai Népi Köztársaság Kunene tarto­mányában. A közlemény megál­lapítja, hogy a pretoriai rezsim szárazföldi csapatait a légierő je­lentős egységei támogatják. Luandában politikai megfigye­lők nyomatékkel rámutatnak a dél-afrikai agresszió méreteire , a pretoriai szárazföldi erők egy­­­ötöde vesz részt az agresszióban és a három ejtőernyős zászlóalj közül kettő. Kuwene tartomány­ban (amely kétszer olyan nagy, mint Belgium), a dél-afrikai ka­tonák háromszáz embert — köz­tük asszonyokat, gyermekeket és aggastyánokat — gyilkoltak meg, falvakat­­gyújtottak fel, elpusztí­tották vagy elhurcolták az állat­­állományt. Izraeli kommandóakció Dél-Libanonban Tel Aviv-i döntés Jeruzsálemről (Folytatás az 1. oldalról) Tel Aviv ezzel újabb lépést tett afelé, hogy jogi alapot teremtsen Jeruzsálem 1967-ben elfoglalt arab városrészének a bekebele­zésére. . (AFP) Menahem Begin izraeli miniszterelnököt hétfőn a kora délutáni órákban­­kórházba szál­lították. A kormányfő parlamenti dolgozószobájában lett rosszul, miközben a parlament a törvény­­hozás feloszlatására beterjesztett ellenzéki javaslatot vitatta. A miniszterelnökség közleménye szerint Begin az utóbbi napokban túlerőltette magát, és néhány na­pi kórházi ápolásra szorul. VI­LÁG­H­ÍRADÓ Szovjet vezetők vietnami kitüntetése (TASZSZ) Hanoiban nyilvános­ságra hozott közlemény szerint a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének állandó bizott­sága és a VSZK kormánya az Arany Csillag érdemrendet ado­mányozta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének., A legmagasabb vietnami ki­tüntetésben részesült Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke és Mihail Szuszlov, az SZKP KB PB tagja, a KB titká­­­ ra is . Kémet ítéltek el Varsóban (PAP) A varsói katonai bíróság hétfőn az egyik NATO-tagország számára végzett kémtevékenység vádjával 25 évi börtönbüntetésre ítélte Leszek Hrustot, a lengyel nehézipari és mezőgazdasági gépipari minisztérium volt osz­tályvezető-helyettesét. Bebizonyo­sodott, hogy a 47 éves Hrust kül­földi kiküldetése során egy hír­szerzőszolgálattal lépett kapcso­latba, majd hazájába visszatérve fontos információkat szolgálta­tott ki a Lengyel Népköztársa­ság társadalmi, politikai és gaz­dasági életéről, valamint honvé­delméről. A­­M­UK államfője Szaúd-Arábiában (AFP) Khaled szaúd-arábai király vasárnap megkezdte a h­i­­vatalos tárgyalásokat. Ali Nasszír Mohammed Hasszantt­al, a Jeme­ni Népi Demokratikus Köztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöké­vel, aki küldöttség élén szomba­ton érkezett Dzsiddába. A de­mokratikus Jemenből most első ízben érkezett Szaúd-Arábiába látogatásra államfő és pártveze­tő. II. János Pál Brazíliában (AFP) 11. János Pál pápa hét­főn tizenkét napos látogatásra Brazíliába érkezett. A brazil fő­város repülőterén Joao Figueire­­do elnök fogadta. A jövő péntekig tartó látoga­tása idején a pápa vidéki körutat is tesz, és tizenhárom misét pon­tifikál.

Next