Magyar Hírlap, 1981. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

2 1981. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP KÜLFÖLDI LAPOKBÓL RESECTHIl Számos politikai szemléí­ó remé­nyeket fűz a bécsi haderőcsökken­­tési tárgyalások csütörtökön kezdő­dött huszonharmadik fordulójához — állapítja meg a moszkvai Izvesztyi­ja. Az 1980-as évet a Szovjetunió és a többi szocialista ország fon­tos kezdeményezései jellemezték. Az előterjesztett javaslatok a megoldatlan problémák rendezé­sét szolgálják, abból a célból, hogy mielőbb létrejöjjenek az el­ső megállapodás aláírásának ob­jektív előfeltételei. Ez a megálla­podás nagy jelentőségű volna az európai biztonság megszilárdítása szempontjából — állapítja meg a lap. A Varsói Szerződés tagorszá­gainak vezetői tavaly decemberi moszkvai találkozójukon ismét kifejezték eltökéltségüket, hogy folytatják az enyhülés és a béke politikáját. A Szovjetunió és szö­vetségesei — írja a lap — a fő figyelmet az első szakaszt szabá­lyozó megállapodás kidolgozására fordítják. Ez 20 ezer szovjet és 13 ezer amerikai katona kivoná­sát irányozza elő. A szocialista országok nagy je­lentőséget tulajdonítanak annak a nyugati álláspontot is figye­lembe vevő javaslatnak, amely szerint a csökkentés két szaka­sza között mindkét fél ,,befa­gyasztaná” fegyveres erőinek lét­számát. £tMmh­ w,cnF*ir wfou# Francia munkanélküli olvassa a volt túszok élménybeszámolóit: — Hoppá, én is éppen 444 napja keresek munkát! M&m DOWM'L. l'Huitianité A francia sajtót élénken foglalkoz­tatják a Reagan-adminisztráció tagjai­nak első nyilatkozatai. Hidegháborús offenzívaként jel­lemzi a Francia KP lapja az amerikai adminisztráció lépéseit. Reagan sohasem volt ismert be­szédeinek finomságáról, a szov­jetellenes kirohanása majdhogy­nem otromba volt. Haig táborno­kot, aki pedig héjaként ismere­tes, egy fejhosszal megelőzte a Fehér Ház új ura. Ilyen nyelve­zetet nem hallottunk a hideghá­ború, az ötvenes évek óta. A „veszélyes világ” tétele, ame­lyet még a Carter-adminisztráció propagandája kezdett kikovácsol­ni, az amerikai imperializmus ar­ra irányuló kísérletét tükrözi, hogy összeterelje a csillagos-sávos lobogó alatt a habozó szövetsé­geseket, növelje az Egyesült Álla­mok fegyveres erejét. ■ MATIN A­VRIS A párizsi lap washingtoni tu­dósításában hasonló motívumokat vél felfedezni az éles amerikai nyilatkozatok mögött. Az első ma­gyarázat az, hogy az új admi­nisztráció fenn akarja tartani az amerikai közvélemény mozgósítá­sát. Az iráni ügy megoldása a fe­hér izzásig • forrósította a közvé­leményt, de az amerikaiak hamar megfeledkezhetnek erről, amikor sor kerül az új vezetés által elő­készített fájdalmas intézkedések­re, amelyek a kormánykiadások lefaragására és a katonai kiadá­sok növelésére irányulnak. A ter­rorizmus ma figyelmet keltő té­ma, könnyű kihasználni. ( \%s NEMZETKÖZI POLITIKA MK­ Magyar Hírlap Szovjet-Tadzsikisztán (1.) Köztársaság a világ tetején A KÖZÉP­­ÁZSIA DÉLI TÉRSÉGÉ­BEN szétszó­ródott tadzsi­kok —­ akik­nek száma tízmillióra te­hető — szovjet Közép-Ázsia délkeleti szögletében, a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság­ban négy évtizede, 1929-ben te­remtették meg virágzó nemzeti ál­lamukat. A több nemzetiségű Tádzsikisztán csaknem négymil­liónyi lakosának több mint 60 százalékát ők alkotják és nemze­tiségként más szovjet köztársaság­ban — Üzbegisztánban, Kazahsz­tánban — valamint Tádzsikisztán déli szomszédságában, Afganisz­tánban is élnek. Itt egyébként többen vannak, mint szuverén ál­lamokban, hiszen Afganisztán 17 milliónyi lakosának 35 százalékát (csaknem 6 millió) második leg­nagyobb népcsoportként a tádzsi­­kok adják. De kik is a türk népek tengeré­ben az északnyugat felől délke­leti irányba húzódva kisebb-na­­gyobb szigeteket alkotó tadzsi­­kok? A tadzsik nép kialakulása az ókori közép-ázsiai népekből (baktriaiak, szogdok, szokák, szkí­ták) az V—IX. században ment végbe, amiről — mint a Dusan­­béban nemrégen megtartott nem­zetközi tanácskozás is tanúsítja — a történészek még napjainkban is vitatkoznak. A tadzsikok az iráni nyelvcsaládhoz tartozó dari nyel­vet beszélik. Az arab uralkodók bukása után, a IX. század végén jött létre a Szamanidák feudális tadzsik állama, amelynek köz­pontja Buhara volt. A hatalmas kiterjedésű közép-ázsiai állam a XII. század első felében a kara­­kitájok támadásaitól omlott ösz­­sze. A Szamanidák államának uralkodó nyelve a tadzsik lett, s a kulturális élet magas színvona­lat ért el. E korszakban éln Avi­cenna (Abu Ibn­ Szina), a szabad­­gondolkodó, humanista tudós, fru­­daki, a tadzsik-perzsa klasszikus irodalom alapítója és Firduszi, a világirodalom egyik legszebb hősi eposza, a Sáhnáme (Királyok könyve) szerzője. Műveikhez, mint ősi forráshoz fordulnak Szovjet- Tadzsikisztán fiai és leányai. En­nek érzékeltetésére hosszúra nyúlt beszélgetésünkön Juszuf Akobirov író elmondta: a múlt év végén megjelent Tadzsik Irodal­mi Értelmező Szótár szerkesztői, a Tadzsik Nyelvtudományi Inté­zet munkatársai a tadzsik klasszi­kus írók szókincsét használták fel a modern irodalom szókészleté­nek értelmezéséhez. A tadzsikok — a­ nők és a fér­fiak egyaránt — feltűnően szé­pek. Bőrük olajosbarna, az arcuk ovális, szemük sötétbarna. A köz­társaságban barangolva igen sok szép, fehér szakállas, öreg férfi­fejeket lehet látni. Népviseletük — amit még ma is nemcsak a fal­vakban, hanem a városokban is nagyon sokan hordanak — igen színes. A nők a „ferganai mintás” anyagokból készült ruhát, lefelé keskenyedő, bokáig érő nadrágot (török bugyogót) viselnek. A fér­fiak öltözéke bő aljú fehér ing, buggyos nadrág, csizma, derékon sállal átkötött kaftán és a fejük tetejét fedő tüdetejka, vagy tur­bán. A BOLDOG TADZSIKOK HA­ZÁJA, Tádzsikisztán érdekes ala­kú hegyi ország. Ezt jól érzékel­hettem a köztársaság fővárosa, Dusanbe felé közeledő TU 154-es ablakából is, ahonnét lenyűgöző látványt nyújtottak a Hisszár­­hegység 3000 méternél magasabb, meredek láncai, amelyek északról félkörbe fogják a dusanbei me­dencét. Nem sok hazánkfia járt még ebben a szovjet köztársaság­ban, s ez jogosít fel arra,­ hogy elöljáróban legalább dióhéjban földrajzi sajátosságairól is írjak. A Magyarországnál majd kétszeri nagyobb, 143 ezer négyzetkilomé­ter kiterjedésű köztársaság terü­letének 93 százalékát magas, csú­csaikon hóval fedett hegységek borítják, s csupán 7 százaléka me­zőgazdaságilag hasznosítható ma­gasfennsík. Területének nagyob­bik, keleti részét a világ tetejé­nek mondott Pamir csúcsai, fenn­síkjai, nyúlványai, nyugati részét pedig a Hisszár Zeravsan és a Turkesztán-hegységekkel középen elválasztot északi és déli fennsík foglalja el. A lakosság nagy része a köz­társaság nyugati felének északi részében, a Ferganai-medencében és az Amu-Darja folyó völgyéhez vezető déli részében él. A Ferga­­nai-medence központja Lenin­abad, a délnyugati fennsík köz­pontja pedig a főváros. Alapve­tően e két legsűrűbben lakott vi­dékre­ összpontosul a gazdasági élet is. Ám e két térség közül is a délnyugati övezet a jelentősebb. Az Amu-Darja völgyének fenn­síkja különösen dinamikusan fej­lődik az SZKP XXIV. kongresz­­szusa óta, amelyen határozatot hoztak néhány új gazdasági öve­zet, köztük a dél-tadzsik területi termelési komplexum kialakítá­sára. A VISZONYLAG KIS KITER­JEDÉSŰ Dél-Tadzsikisztán dina­mikus gazdasági fejlesztését há­rom sajátosságra alapozták. Ezek: jelentős villamosenergia forrásai, gazdag természeti kincsei és nö­vekvő munkaerő-tartalékai. Tádzsikisztán rendelkezik a négy közép-ázsiai szovjet köztársaság villamosenergia-forrásainak 70 százalékával. Csupán a Vahs és a Pjandzs folyókon a vízierőművek egész láncolatát építik meg. Föld­jének méhe nagy mennyiségű kő­olajat, földgázt, szenet, konyhasót, ásványvizet, vegyipari alapanya­gokat, színesfémeket rejt. Tádzsi­kisztán természetes népesség­­növekedése az egész Szovjetunió­ban a legnagyobb (ezer lakosra évente kb. 30 újszülött), s a né­pesség növekedése továbbra is emelkedik. A legutóbbi években Tádzsikisztán lakossága a követ­kezőképpen alakult: 1975 1976 1977 1978 1979 A köztársaság központi napi­lapja, a Kommunyiszt Tadzsikisz­­tána éppen Dusanbéba érkezésem­kor, január 7-én közölt áttekintő cikket a­ dél-tadzsiki területi ter­melési komplexum, eredményeiről. Szerzője, B. Jungszov, a Tadzsik SZSZK tervbizottságának egyik vezető személyisége kifejtette: a dél-tadzsiki termelési komplexum a köztársaság területének 37 száza­lékát öleli fel. Itt él Tádzsikisz­tán lakosságának 65 százaléka, ez a vidék adja a köztársaság nem­zeti jövedelmének­ csaknem a két­harmadát. A DÉL-TÁDZSIK TERÜLETI termelési komplexum az SZKP XXVI. kongresszusára készített irányelvekben­­is szerepel. A ter­vezet X. fejezete —, amely a szö­vetségi köztársaságok gazdasági és társadalmi fejlesztésére vonatko­zik — kimondja: „A déltadzsik te­rületi termelési komplexum kere­tében folytatni kell a javani elekt­rokémiai üzem építését és át kell adni az aluminium üzem új kapa­citásait. Fel kell építeni a raguni és a bajpazani vízierőműveket. A köztársaság villamosenergia-ter­­­melését 16 milliárd kilowattórára kell növelni.” Dél-Tadzsikisztán gazdasági súlyának ismeretében rövid, egyhetes utazásomat a Vahs folyó fennsíkjának felfede­zésére használtam fel. (Következik: A Kheopsz-piramis tízszerese)­ ­l ,­­ Bőgős László Ketten a Tadzsik Állami Egyetem diáklányai közül. (Elton C. Fox rajza.) 3 43­1 909 3 538 099 3 641 900 3 746 909 3 801 000 HETI VILÁGHÍRADÓ • HETI VILÁGHÍRADÓ • HETI VILÁGHÍRADÓ 1. MADRID: Kedden megkez­dődött az Európa-találkozó má­sodik szakasza. Adólfo Suárez miniszterelnök benyújtotta le­mondását. Az új kormányfőjelölt Calvo Sotelo Bustelo. 2. TAIF: Izrael elleni ,,szent háborút” hir­dettek meg az iszlám csúcs rész­vevői. A tanácskozás azonnali tűzszünetre szólította fel Iránt és Irakot. 3. PEKING: A Kínai NK legfelsőbb bírósága súlyos ítéle­teket hozott a tízek perében. 4. HO SI MINH-VÁROS: Vietnam, Kambodzsa és Laosz külügymi­niszterei találkozót tartottak és márciusra egy regionális tanács­kozásra tettek javaslatot. Ezen megvitatnák egy délkelet-ázsiai béke- és biztonsági szerződés megkötésének kérdését. 5. BÉCS: Csütörtökön megkezdődött a kö­zép-európai fegyverzetcsökkentési tárgyalássorozat 23. fordulója. 6. LIMA—QUITO: Peru és Ecuador határán fegyveres konfliktus rob­bant ki. 7. VARSÓ: A lengyel kormány nyilatkozatot tett közzé az ország helyzetéről. Ha a hely­zet tovább romlik, akkor a kor­mány kénytelen lesz szükséges intézkedéseket hozni a vállalatok és üzemek normális működésé­nek biztosítására. Megállapodás született a szabad szombatok kér­désében. a héten történt A második szakasz Kedden több mint egyhónapos szünet után megkezdődött a mad­ridi Európa-találkozó második szakasza. A tanácskozáson részt vevő harmincöt ország küldöttsé­geinek a várhatóan márciusig el­húzódó üléseken nyolcvannál több javaslatot kell megvitatni­uk. Az eddig eltelt pár nap azt mutatta, hogy a vita aligha lesz gyümölcsözőbb, mint az első sza­kaszban volt. A NATO-országok képviselői változatlanul elzárkóznak az ér­demi megbeszélések elől, és szo­kásos vádaskodásaikat ismételge­tik. Az amerikai delegáció veze­tője, Max Kampelman nagykövet felszólalása ugyancsak nyilvánva­lóvá tette, hogy Ronald Reagan elnöksége alatt sem módosul az amerikai álláspont. Az amerikai diplomata tagadta az enyhülés meglétét a kelet-nyugati kapcso­latokban, és alaptalan vádakkal illette a Szovjetuniót. Leonyid Iljicsov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes beszéde a nyitónapon a szocialista országok konstruktív hozzáállását bizonyí­totta. Kijelentette: ha a madridi találkozó elhatározza egy európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívását, ez ked­vező hatással lenne a Helsinkiben elkezdődött folyamat továbbvite­lére. E témára vonatkozóan több javaslat van az értekezlet előtt. A lengyel kormány kezdeménye­zése a szocialista országok közös fellépését tükrözi. Madridban te­hát folytatódik a vita. Az ered­mények nyilván nehezen szület­nek majd meg, de a közvetlen párbeszéd fenntartása napjaink lehűlt nemzetközi légkörében mégis bizakodásra ad okot. Peru és Ecuador fegyveres konfliktusa ....Latin-A­meri­kában „hagyomá­nya” van a határvitáknak. Az évszázadokra visszanyúló kölcsö­nös területkövetelések gyakran okoznak feszültséget az államközi kapcsolatokban, sőt — mint leg­utóbb Ecuador és Peru esetében — nyílt fegyveres konfliktushoz is elvezethetnek. Bolívia például egy folyosót szeretne, hogy kijut­hasson a Csendes-óceánra, de eh­hez Peru és Chile nem járul hoz­zá. Határügyekben egyébként Li­ma és Santiago között is vita van. Peru és Ecuador ellenségeske­dése kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal a múlt század elejétől tart­ó viszály parazsa olykor-olykor lángra lobbant, a legnagyobb mé­retű összecsapásokra 1941-ben ke­rült sor. 1942 januárjában a konf­liktus kapcsán Brazília, Chile, Ar­gentína és az Egyesült Államok garanciájával­­Peru győzelmét szentesítették az úgynevezett Rio de Janeiró-i egyezményben. E szerint 200 ezer négyzetkilomé­ternyi, korábban Ecuadorhoz tar­tozó terület Peru fennhatósága alá került. Ma ezen a vidéken nyerik Peru kőolajának 75 száza­lékát. Mivel az ecuadori olajku­tak kimerülőben vannak, valószí­nűnek tűnik, hogy Quito éppen a kőolaj miatt szánta rá magát a támadásra. A hirtelen konfliktus érezhető­en rosszkor jött az Egyesült Álla­mok számára. A forrongó Közép- Amerika mellett Washington nem akar újabb tűzfészket a kontinen­sen, és mindenképpen ki akarja védeni ezt a feszültségforrást. De a dél-amerikai országok sem lel­kesednek Peru és Ecuador hábo­rújáért. Ezt látszik alátámaszta­ni, hogy hétfőre máris összehív­ták az Amerikai Államok Szerve­zetének külügyminiszteri értekez­letét. Ez a tanácskozás hivatott megvitatni, és — ha lehet — el­simítani a két ország konfliktu­sát Sz. E.

Next