Magyar Hírlap, 1982. május (15. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
Az amerikai külpolitika Moszkvából Csak a tettek számítanak MOSZKVAI KOMMENTÁTOROKNAK, akik mindig nagy figyelemmel kísérik a tengerentúli politika rezdüléséi, a Reaganmegnyilatkozások új elemei sem kerülték el az érdeklődését. Egyszerű és világos magyarázatot találnak rájuk. Szergej Visnyevszkij, a Pravda hírmagyarázója egész csokrot állít össze szenátori állásfoglalásokból és tekintélyes amerikai külpolitikai elemzésekből, amelyek mind arról tanúskodnak: egyáltalán nem kell ma már baloldali eszméket vallani a Capitolium táján sem ahhoz, hogy megelégelje valaki a lassan már követhetetlen fegyverkezési hajszát, az egyre újabb, egyre kegyetlenebb és egyre fölöslegesebb fegyverek megajánlását. A liberálisnak elkönyvelt Edward Kennedytől egészen a héjának ismert Jackson szenátorig terjed az a meglehetősen sokszínű, sok árnyalatú és korántsem egységes tábor, amelynek tagjai valamilyen okból megállásra akarják bírni az amerikai elnököt. A szovjet szakírók rámutatnak: a tekintélyes szenátorok széles választórétegek hangulatváltozásaira reagálnak. Míg néhány hónappal ezelőtt az amerikai sajtó elégedetten nyugtázta, hogy az amerikai közvéleményt nem érte el az európai atomháború-ellenes tiltakozás hulláma, ma már ez a hullám átcsaptál az Atlanti-óceán túlpartjára, s erős mozgalom kibontakozására enged következtetni. Az amerikai tömeghangulat változásának okát Arbatov, az Amerika-kutató Intézet igazgatója és Vitalij Kobis publicista a Novij Mir című irodalmi folyóirat legfrissebb számában a következőkben foglalja össze: • Az Egyesült Államok külpolitikájában két, jól megkülönböztethető irányzat verseng régóta egymással. Egy enyhülés párti és egy hidegháborús irányzat. Ezek az irányzatok nem annyira személyekhez, hanem inkább időszakokhoz kötöttek. Olyan politikusok, akik harcias programmal kerülnek a hatalomba, egy idő után galambbá szelídülnek, míg az enyhülés bajnokából egyszer csak a fegyverkezés bajnoka lehet. A változások oka mindig a közvélemény nyomása. Csakhogy mitől változik a közvélemény? A vietnami háborús vereséget tartja Arbatov annak a kijózanító eszmei hidegzuhanynak, amely után egy enyhülési időszak bontakozott ki. A hetvenes évek végén azonban a harmadik világban az Egyesült Államokat váratlan és megrendítő csalódások érték, amik a közvéleményt az ellenkező irányba lendítették ki. Az enyhülés illúzióvesztése jobboldali konzervatív illúziókat érleltek meg, és felszínre tudtak hozni egy olyan politikust, aki nem konzervatív eszmékkel árasztja el az amerikai politikai életet — hiszen a konzervatív politika a meglevő állapotok fenntartásáért száll síkra —, hanem kifejezetten reakciós nézetekkel, melyek a haladó folyamatok megfordítását tűzik ki célul a világ minden térségében. A jobboldali demagógia természetesen mindig kardcsörtetéssel jár együtt. Az erőfitogtatás, az amerikai nemzeti nagyság hirdetése magával hoz ez esetben egy irracionális fegyverkezési programot is, a háború kockázatának megnövelésével együtt. Arbatov úgy látja, hogy ennek a fegyverkezési bacchanáliának gátat vetnek a gazdasági bajok. A munkanélküliség növekedése, a gazdasági élet pangása és a szociális kiadások lefaragása is táplálja az új kiábrándulási hullámot. A változás oly látványos, hogy az adminisztráció kénytelen számolni vele. A szovjet megfigyelők azt azonban nem hiszik, hogy a közvélemény földrengései a reagani politika pilléreit rendítették volna meg. Egy magas rangú szovjet diplomata a napokban arról beszélt, hogy a Szovjetunióban az évek során megtanulták: sohasem a hatalomból kirekesztett nyugati politikusok szavainak tulajdonítsanak jelentőséget, mert a szavak lehetnek nagyon szépek, hanem a hatalmon levők tetteinek. Az amerikai külpolitikai aspirációk lénynge vélik Moszkvában, hogy bebizonyítsák: az amerikai kormányzat szüntelen kísérleteket tesz a szovjet álláspont „puhítására”, ám most Moszkva merev, az egyetlen megoldás tehát továbbra is egy, a Nyugat érdekében álló stratégiai egyensúly-változtatás kikényszerítése az eurorakéták telepítésével. Ahhoz azonban, hogy 1983-ban felállíthassák a nyugatnémetországi, belga, holland silókban a félezer Pershinget és szárnyas rakétát, hatásos propagandatöltetekre van szükség. Az Izvesztyija felhívja a figyelmet, hogy ugyanakkor, amikor az elnök a Fehér Házból nyugtatta meg a közvéleményt, hogy „ő maga is elszánt híve a fegyverzetcsökkentésnek”, kérte az amerikai honatyáktól a középhatótávolságú rakéták atomtölteteinek finanszírozását meggyorsító eljárás megszavazását, s e kérést a törvényhozók készséggel teljesítették. Nos, Moszkvában, amikor itt a döntéseket hozzák, úgy vélik, hogy elsősorban az ilyen jellegű tetteket kénytelenek figyelembe venni. Moszkva, 1982. április. » N. Sándor László Spanyol fegyverkezési törvényjavaslat (TASZSZ) A. Olart Saussol spanyol hadügyminiszter a képviselőhöz hadügyi bizottságában előterjesztette a kormány katonnapolitikával és a fegyverkezési programokkal kapcsolatos új törvényjavaslatát. A kormánynak az a szándéka — jelentette be a hadügyminiszter —, hogy a légvédelem rovására megerősíti szárazföldi egységeit. 1990-ig — közölte — négy „Agosta” típusú tengeralattjárót, nyolc korvettet és hét fregattot gyártanak a hadiflotta számára. Ezenkívül Harrier típusú, helyből felszálló angol vadászbombázók beszerzésére is sor került. A hadügyminiszter azt is elmondotta, hogy a tervek szerint korszerűbb gépekkel váltják majd fel a spanyol légierő Phantom és az F—5 típusú repülőgépeit. Spanyolországnak megvannak a nukleáris fegyver előállításához szükséges „technikai feltételei” — közölte Osart, de hozzáfűzte, hogy ez nem közvetlen célja a kormány katonapolitikájának. ifiim NEMZETKÖZI POLITIKAI ■ 12 1932. MÁJUS 1. SZOMBAT HÍJGYÍJA VÍRIEP Iráni ellentámadás Khuzisztánban (AFP, AP, Reuter) Az iráni csapatok a front déli szakaszán, Khuzisztán tartományban, csütörtökről péntekre virradóra nagyszabású ellentámadást indítottak az iraki állások ellen — jelentette be a teheráni rádió. Az iráni katonai egységek átkeltek a stratégiai jelentőségű Karun-folyón, és az iraki megszállás alatt álló Khorramshahr felé haladnak — közölte pénteken az IRNA iráni hírügynökség. Az iráni hírügynökség szerint az iráni erők több tucat négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza Iraktól, és kiszorították az iraki erőket az Ahvazt és Khorramshahrt összekötő főútvonal legfontosabb szakaszáról. A harcok kimeneteléről merőben másképpen tudósított az INA iraki hírügynökség. Jelentése szerint az iraki fegyveres erők megállították az iráni csapatokat, és Irak most ellentámadást készít elő. KÜLFÖLDI LAPOKRÓL A Pravda pénteki számában beszámolt Kádár János NSZK-beli útjáróaz MSZMP KB első titkárának Bonnban megtartott sajtóértekezletéről. Az SZKP KB napilapja megállapítja, hogy a Helmut Schmidttel folytatott tárgyalásai során Kádár János aláhúzta azoknak a békés kezdeményezéseknek hatalmas jelentőségét, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusán, illetve Taskentben elmondott beszédeiben, valamint a Pravda tudósítójának kérdésére adott válaszában. A sajtóértekezletről szólva a lap aláhúzza: Kádár János kijelentette, hogy az emberiség számára nincs más értelmes alternatíva, mint az, hogy a Helsinkiben megtartott összeurópai értekezlet által megjelölt úton járjon. Kádár János hangsúlyozta — mutat rá az SZKP KB lapja —, hogy Magyarország mindent megtesz a béke erősítéséért, a leszerelésért, az enyhülés elmélyüléséért. Magyarország amellett foglal állást, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg, kölcsönösen elfogadható alapokon jussanak megállapodásra. Le Canard encftaix&e Salvadori életkép: szavazz a kereszténydemokratákra, a demokrácia csak így menthető meg Tiirr- orsíno cer count centru. on «woo comunsbot esc**» Az ETA legutóbbi akciói nyomán Spanyolországban megszaporodtak a baszk terrorszervezettel foglalkozó írások. A Spanyol Kommunista Párt lapja a madridi telefonközpont ellen elkövetett robbantásos merénylet kapcsán arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a terroroffenzíva haszonélvezői mindenekelőtt a tavaly februári puccskísérlet vádlottak A merényletek ugyanis abban az irányban hatnak, hogy a hadsereg bizonyos köreiben erősödjenek a puccsista tisztek cselekedetét elfogadó, megértő, sőt támogató vélemények. Nicolas Sartorius, a párt főtitkárthelyettese rámutatott, hogy a terrorizmus és a puccsisták kölcsönösen táplálják, mintegy kiegészítik egymást és alapjában véve ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik. Ez az újabb terrorhullám összefüggésben van a bírósági tárgyalással, és ezt az időszakot használja fel arra, hogy fokozza a feszültséget, veszélyérzetet keltsen a lakosságban. Megállapítható — írja az SKP lapja —, hogy a terrorizmus végső soron a diktatúra visszaállítását akarja elérni Spanyolországban. VISSZAPILLANTÓ Presztízsháború Délen A latin-amerikai újságok első oldalairól — immár egy hónapja — szinte minden mást kiszorítanak a Falkland-szigetek (itteni nevén Las Malvinas) miatt kirobbant konfliktus eseményei. Ma már a kérdés nem is az — legalábbis a közvélemény számára —, hogy ki kezdte, kinek van igaza, hanem az, van-e még esélye a békés kibontakozásnak, vagy elkerülhetetlen a brit—argentin háború? Jogilag máris hadiállapot áll fenn a két ország között, miután Argentína nem tett eleget a pénteken délután lejárt brit ultimátumnak. A fegyverek azonban — legalábbis mai lapzártánkig — még nem dördültek el... A múlt héten, miközben a Falkland-szigetek felé tartó brit flottából kivált néhány hadihajó, és a Déli Georgiák felé fordult, Londonban elkezdődött a szigetcsoport felértékelése. Thatcher miniszterelnök aszony egy beszédében kijelentette: „A szigetek Nagy-Britannia számára különösképpen fontosak.” Miért? Londonban úgy vélik — írta minapi kommentárjában a DPA hírügynökség —, hogy a brit lobogó a Déli Georgiákon megerősíti Nagy-Britannia jogát az Antarktisz-térség egy jó részére.A jéghegyek alatt a feltételezések szerint óriási kőolaj- és egyéb ásványi tartalékok vannak. „Aki a Déli Georgiákat birtokolja, az uralja a dél-atlanti térséget, és ezzel a Nyugat-Antarktiszt is” — nyilatkozta a napokban a szigetcsoport volt adminisztrátora, John Matthew. Jelenleg azonban mégiscsak a Falkland-szigetek a fontosabbak. A Georgiák elfoglalásának közvetlen indítéka kétségkívül lélektani volt. London statuálta, hogy nem riad vissza a katonai akcióktól. „A Déli Georgiák csak az aperitif volt... előjáték a nagy csatához, amely szerintem nem lesz nehezebb, mint egy sétakocsikázás” — nyilatkozta John Woodward ellentengernagy, a Falkland elfoglalására küldött brit flotta főparancsnoka. „Hencegő szájhős” — mondják ugyancsak hivatalos személyiségek Buenos Airesben. A feszültség a térségben aggasztó. A brit flotta gyakorlatilag a szigetek közelében áll, készen a támadásra. A Falkland-szigeteken levő mintegy kilencezer argentin katona teljes harckészültségben, riadóztatva van. Van-e még kilátás a békés megoldásra? A diplomáciai erőfeszítések változatlanul folynak, az álláspontok azonban nem közelednek. Nagy-Britannia feltétele: Argentína vonja vissza azokat a csapatait, amelyek április 2-án elfoglalták a Falkland-szigeteket. „Ha ez után elérjük, hogy az Egyesült Államok, vagy esetleg ENSZ-erők garantálják a szigetek biztonságát — mondta Margaret Thatcher —, akkor szó lehet haditengerészeti erőink viszszavonásáról.” Argentína szerint a javaslat elfogadhatatlan, mint ahogy elutasítja az ENSZ 502-es számú határozatát, amely nem ismeri el az argentin szuverenitást a vitatott területen. (Alexander Haig szerint ennek a határozatnak kellene a megoldás alapjául szolgálnia.) Az egész világ aggodalommal figyeli az eseményeket, s egyben reménykedve, hogy a nézeteltérések ellenére nem merültek még ki a békés megoldás lehetőségei.. ? V. V.uti- Panamaváros, 1982. április 30. n .t , Arató Gábor Az Indiai-óceán békéjéért Az indiai fővárosban a múlt hét vasárnapján véget ért az a háromnapos tanácskozás, amelyet a Béke-világtanács, az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezete és más nemzetközi testületek rendeztek, az „Indiai-óceánbékeövezet” címmel. A konferencia záródokumentuma többek között hangsúlyozza: az amerikai imperializmus háborús előkészületei az Indiai-óceán térségében nemcsak az ott levő ázsiai és afrikai országok biztonságát fenyegeti, hanem az egész világ békéjét is. A tanácskozáshoz küldött üzenetében Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke emlékeztetett arra a szovjet indítványra, amely szorgalmazza a haditengerészeti flották tevékenységének kölcsönös korlátozását, valamint a bizalomépítő intézkedések kiterjesztését a tengerek és óceánok térségére, különösen ott, ahol forgalmas tengeri útvonalak vannak. Márpedig az Indiai-óceánon keresztül húzódik a világ fontos tengeri útvonalainak jelentős része. A „harmadik óceán” a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepén túl, fontos stratégiai jelentőséggel is bír. Partjai Afrika keleti részétől Ausztráliáig, az indiai szubkontinenstől az Antarktiszig húzódnak. Az Egyesült Államok éppen ezért már hosszú ideje igyekszik katonailag megerősíteni pozícióját. A 7. flotta anyahajóiról felszálló repülőgépek bizonyos időközökben megjelennek az Indiaióceán felett. Már 1978-ban elkészültek a tervek a B—52-esek rendszeres őrjárataira a Fülöpszigeteken elhelyezkedő Clark légitámaszpont és az Indiai-óceán közepén fekvő Diego García között. A közvetlen amerikai katonai jelenlét minőségileg új lépcsője a gyors reagálású haderő létrehozása, amelynek Diego Gardán már megépült a bázisa. Ez a támaszpont talán a legjelentősebb a térségben. 1977-ben ugyan szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek az Indiai-óceán fegyvermentesítéséről, de Washington az etióp— szomáli háború után felfüggesztette a párbeszédet. Az Indiaióceán teljes fegyvermentesítésének gondolatát 1970-ben az el nem kötelezett országok lusakai értekezlete fogalmazta meg, majd ezt 1971-ben az ENSZ-közgyűlés is határozatba rögzítette. A kérdéssel foglalkozó különleges ENSZ-bizottság már több mint egy évtzede hosszabb-rövidebb megszakításokkal ülésezik. Tavaly, a tervek szerint, végső döntést kellett volna hozni az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításával foglalkozó nemzetközi konferencia lebonyolításának pontos idejéről, s napirendjéről. Az Egyeslt Államok és néhány más nyugati ország magatartása azonban megtorpedózta az eredeti célkitűzést, így nem sikerült végső döntést hozni a tervezett konferencia összehívásáról. Ehelyett mindössze arról állapodtak meg a részvevők, hogy a következő ülésszakokon megvitatják az el nem kötelezett országok javaslatát, amely hangsúlyozza, hogy legkésőbb 1983 első felében meg kell tartani a nemzetközi konferenciát. G. Fehér Péter