Magyar Hírlap, 1985. szeptember (18. évfolyam, 205-228. szám)
1985-09-02 / 205. szám
2 1935. SZEFTEMBEP. 2. HÉTFŐ _________________ NEMZETKÖZI POLITIKA__________J ^IIGYAH HIRIOF Mihail Gorbinsov válaszai a Time amerikai magazinnak A Szovjetunió előítéletektől mentes és becsületes párbeszédet is kér (Folytatás az 1. oldalról) hitelét, amelyekre az egész fegyverkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a világ sorsa iránt. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Gorbacsov. A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokbaszorításunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk mindenféle halálos bűnt a fegyverkezési hajsza erőltetésétől kezdve a „közel-keleti agresszióig”, az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ármánykodásunkig. Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásiról, az emberi jogok afftélcseréséről faágában az Egyesült Államokban és a hozzá közel álló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink, s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják. A veszekedésből, a kölcsönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet ki. Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Gorbacsov. Becsületes, előítéletektől mentes párbeszédet szeretnék, amelyben jelen van a nukleáris katasztrófa veszélyétől való eltávolodás szándéka. Nem tévhiteket és sztereotípiákat kell megvitatnunk, amelyből már mindenkinek elege van, hanem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jövőnket, s az egész nemzetközi közösség jövőjét. A jelekből ítélve az amerikai fél egyelőre nem erre készül. Az interjú további részében Gorbacsov az USA hadászati-véédelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeményezés bírálóinak válaszolva szívesen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekintett érvet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunkban , az ilyen logika használata meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati-védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget, s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Ha nem sikerül megtiltani a világűrmilitarizálásét, ha nem sikerül elhárítani az űrfegyverkezési hajszát, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk. Ez szilárd álláspontunk. Mi készek vagyunk a tárgyalásokra, de nem az űrfegyverekről, nem arról, hogy e fegyvereknek milyen fajtáit lehet a világűrbe telepíteni, hanem az űrfegyverkezési hajsza megakadályozásáról. Ez év januárjában a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei ennek szükségességéről állapodtak meg. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Szeretnék rámutatni arra, hogy mi sem hiszünk jobban az amerikaiaknak, mint ők nekünk, s ezért ugyanolyan érdekeltek vagyunk benne, hogy minden megállapodást ellenőrizni lehessen, mint ők maguk. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. ■Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék, kimerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egyesült Államokra a „gonosz birodalma” címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsolatok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minőségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egyesült Államokat arra, hogy kössön velünk komoly megállapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadályozásáról — mutatott rá Gorbacsov, leszögezve, hogy amennyiben az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság helyzetéről szólt. . Emlékeztetett rá, hogy a háborúk,és az újjáépítési időszakok legalább két évtizedet vettek el a szovjet emberektől. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva, a nehéz körülmények ellenére a Szovjetuniót mégis sikerült gazdasági világhatalommá tenni. Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásainkból adódó nehézségeink — mutatott ráa főtitkár. Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításának koncepciója. Számunkra ma ez a legfontosabb, az elsődleges feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű módszereit. Az utóbbi időben az ország több vidékén megfordultam, sok emberrel, munkásokkal és parasztokkal, mérnökökkel és tudósokkal találkoztam — mondotta Gorbacsov. E találkozók bebizonyították, hogy a nép nemcsak támogatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az utóbbi időben nem azért szenteltünk olyan nagy figyelmet a gazdaságnak, mert rekordokat akarunk döntögetni a fémek, kőolaj, cement, szerszámgépek, vagy más termékek előállításában. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítása, s ennél lényegesebb cél nincs számunkra. Az Egyesült Államok a szövetségeseivel vívott konkurenciaharcban egyre gyakrabban hivatkozik a szovjet fenyegetésre, s így akarja lelassítani konkurenseinek tudományos és műszaki fejlődését. Ez végső soron rövidlátó politika — mondotta Gorbacsov. Akik arról szónokolnak, hogy a Szovjetunió az amerikai technológiára áhítozik, elfelejtik, hogy mivel is rendelkezik ma a Szovjetunió. Országunk a forradalom után műszaki önállóságot vívott ki és már régen műszaki nagyhatalommá vált. Ez lehetővé tette számára, hogy megállja helyét a második világháborúban, elsőként lépjen ki a világűrbe és széles körű űrkutatási programot valósítson meg, biztosítsa maga számára a megbízható védelmet és egészében sikeresen fejlessze termelőerőit. Végezetül még egy gondolatot szeretnék kifejteni, ami akár egész beszélgetésünk összegezésének tekinthető. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ám, ha ez így van, kérem gondolkodjanak el rajta: ha mi oly hatalmas belső feladatok megoldására törekszünk, mint azt említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek? A választ önökre bízom — mondotta végezetül a Timenak adott interjújában Mihail Gorbacsov. Washington síresbbikfegyverkísérlete (MTI) A Pentagon és a Fehér Ház polgári tisztségviselői erőszakolták ki, hogy az Egyesült Államok a közeli jövőben újabb kísérletet hajtson végre új típusú műholdelhárító fegyverekkel , holott a légierő szakértői nem sürgették ezt. A The Washington Post szerint, amely erről tegnapai számában közölt cikket, a cél az volt, „hogy a Szovjetuniónak és a kongresszusnak egyaránt bizonyítsák: a kormány elhatározott szándéka a fegyver fejlesztésének folytatása”. Honecker-Strauss talétozó Lipcsében (MTI) Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke vasárnap Lipcsében fogadta , Franz Josef Strauss, bajor tartományi miniszterelnököt, a CSU elnökét, aki a vásárra érkezett a városba. A találkozón a nemzetközi kérdések közül elsősorban az űrfegyverkezés megakadályozásáról, és az európai fegyverkezés korlátozásáról tárgyaltak. Az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy mindent meg kell tenni a fegyverkezés megállításáért. Frontecisi Lap értesülése a Rainbow Warrior-ról (MTI) A Le Journal du Dimanche olyan értesülést közölt, hogy a Rainbow Warrior-t ■— a Greenpeace mozgalom hajóját — a hivatalos jelentés állításával ellentétben — francia ügynökök süllyesztették el. A lap szerint Fabius miniszterelnöknek rendelkezésére áll az a titkos jelentés, amely szerint a mágneses aknákat a francia titkosszolgálat ügynökei helyezték el a hajótesten, de arra számítottak, hogy a robbanás akkor következik be, amikor a hajó már elhagyta az aucklandi kikötőt és nyílt tengeren halad, s a francia ügynökök már távoztak Új-Zélandról. A Rainbow Warrior elindulását azonban elhalasztották. Magyar vezetők üdvözli távirata Vietnam nemzeti szeepén LE DEAN elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, TRUONG CHIMH elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Hanoi Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongreszszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság, a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Nguyen Huu Thót, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte partnerét. LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnök"e 'MI" * Azon a negyven évvel ezelőtti nyáron szinte egymást kergették az események Vietnamban. Indokína Kommunista Pártja már tavasszal kiadta a jelszót: partizánháborút kell folytatni a japán megszállók ellen. Sorra robbantak ki a felkelések, újabb és újabb területeken vette át a hatalmat a forradalmi tanács. Augusztus közepén három tartományban, majd 19-én Hanoiban győzött az általános felkelés. Hat nappal később Bao Dai császár lemondott, s 1945. augusztus 28-án a Nemzeti Felszabadítási Bizottság — élén Ho Si Minhael — ideiglenes forradalmi kormánynyá alakult át. Szeptember 2-án Hanoi történelmi terén, a Ba Dinh téren százezrek önfeledt éljenzése közepette Ho Shi Minh fölolvasta a függetlenségi nyilatkozatot, kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, Délkelet-Ázsia első munkás-paraszt államát. Vietnam négy évezredes históriájában új fejezet nyílt. Az ország népe azonban nem sokáig élvezhette a függetlenséget: visszatértek a francia gyarmatosítók, majd átadták helyüket az amerikaiaknak, akikkel újabb ádáz háborút kellett vívniuk. Előbb a franciák szenvedtek súlyos vereséget, majd a világ legerősebb tőkés állama kényszerült arra, hogy föladja vietnami pozícióját. Az Egyesült Államok történelmének első katonai kudarca erkölcsi vereséggel párosult: a világ haladó közvéleménye — az amerikai társadalom realista erőivel egyetemben — megbélyegezte a vietnami hazafiak elleni háborút. A két országrész vártnál is gyorsabb egyesülése után az indokínai államban hozzáláttak az ezer sebből vérző gazdaság talpraállításához, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának lerakásához. Szó se róla, ez is nehéz feladatnak bizonyult: a katonai szolgálathoz szokott, géppisztolyok ravaszát, szorongató ujjak nehezen simultak az esztergagépekhez. Azóta azonban már megszülettek a békés építőmunka figyelemre méltó sikereit. Elterjedt a szocialista tulajdonrendszer két formája, az össznépi és a kollektív tulajdon, s egyre jobbak a mezőgazdasági terméseredmények. Az esztendőkön át ismétlődő természeti csapások ellenére Vietnamban egymillió tonnával nőtt a gabonatermés, s ezáltal lehetővé vált a jegyrendszer eltörlése, a lakosság minimális élelmiszer-szükségletének kielégítése. Erőművek, hidak, szállodák és üzemek épülnek országszerte, többnyire a szocialista országok — köztük hazánk — tevékeny közreműködésével. Hanoi külpolitikai törekvéseit az az elv vezérli, hogy a térség békéjét és biztonságát mindenáron megőrizzék. Ennek érdekében tett a közelmúltban többször is indítványt az ASEAN-országokkal folytatandó párbeszédre, a kambodzsai helyzet tárgyalásos rendezésére, a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatok javítására. Hazánkat szoros baráti szálak fűzik Vietnamhoz. Együttműködésünk sokoldalúan fejlődik, annak a barátsági és együttműködési szerződésnek a szellemében, amelyet Losonczi Pál a múlt év novemberében tett vietnami látogatása alkalmából látott el kézjegyével. Nemzeti ünnepükön őszinte barátsággal köszöntjük Vietnam népeit. Kívánjuk, hogy szocialista országépítő munkájukat siker koronázza, s békében, biztonságban gyarapíthassák anyagi és szellemi javaikat. LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára