Magyar Hírlap, 1986. november (19. évfolyam, 258-280. szám)
1986-11-03 / 259. szám
Hát te ki vagy, vigyor? Az Ozsoát alig ismertem meg. Az olasz, rövidke filmszerep kedvéért kanárisárgára festett haja félig már lenőtt, úgyhogy csak úgy vibráltak rajta a színek: a feje búbján az eredeti barnaság, aztán a ráfestett sárga, az arcán tündöklő millió drapp szeplőcske, a piros nadrág, meg a feliratos trikó. De még így is, vagy csak így igazán (?), lehengerlő volt, ahogy azon a napfényes, késő őszi délutánon hellyel kínált a Március 15. tér füvén. — Valamikor azt nyilatkoztad, nem akarsz színésznő lenni. — Ég is a bőröm. De nem mentegetőzöm, mert ha az első, második vagy harmadik nekifutásra fölvesznek a bölcsészkarra ... — Ma nem vagy színészgyakornok? — Csak azt tudom, lassan már valami képzettséget kéne szereznem — öregszem. (Ozsdai Erika 21 éves — a szerk.) A 2700 forintos színészgyakornok-fizetésből pedig nem lehet megélni. És arra sem várhatok, mikor csinál Erdőss Pál rendező megint velem a főszerepben filmet. — Tizenhét évesen főszerepet játszottál. — Ártatlanul, nagy kerek szemekkel vonultam be a filmgyárba, ahol az volt az érzésem, egy kör közepén állok és semmit sem értek, miért vannak itt ennyien, ha csak páran dolgoznak? A többi mit akar? — kérdeztem, mire azt válaszolták, ez a filmgyár. Az Adj, király katonát forgatása mindössze másfél hónapig tartott, ám az én gyors felnőtté válásomhoz ez épp elegendő időnek bizonyult. Képzeld, fúrtak — 17 évesen. Ment a duma, te csakis azért lettél főszereplő ... — A rendező talált rád? — Nem. December volt és én cipeltem haza a karácsonyi ajándékokat. Álltam a Felszabadulás téren s láttam, figyel egy szakállas fickó. Azt hittem, pénzt akar, vagy hogy ismerem-e a kis Dzsordzsit a Batthyány térről Nem hagyott békén, felszállt velem a metróra is, közben azt mondogatta: ő egy statisztaszervező, az Erdőss Pál pedig egy rendező. Nem lehetett rólam levakarni. Végül megállapodtunk, vár majd a buszmegállóban és együtt megyünk be a filmgyárba. A megbeszélt időpontot persze lekéstem, de ha már itt vagyok — gondoltam —, elsétálok a filmgyár előtt, hátha a Haumann sétál ki a kapuján. Elindultam a filmgyár felé — Ozsda a statisztaszervező meg ott várt. Bekísért a kék színű épületbe, ahol már hét lány ücsörgött — méricskélték egymást. Röhögőgörcsöt kaptam. — Na, vigyok, te ki vagy? — kérdezte a rendezőasszisztens. Kijött az Erdőss is, a rendezőassszisztens meg rám mutatott, hogy ezt, mármint engem válasszon, Erdőss bevitt a szobájába és elkezdett faggatni. Egy idő után kibírhatatlanul idegesített. Semmi köze hozzá, voltak-e fiújaim. Sértett és bántott, miért kell nekem erről egy idegennel beszélnem. Aztán helyzetgyakorlatokat csináltatott. De akkorra már annyira fölidegesített, hogy a játék hevében elküldtem a fenébe. Aztán hazamentem. Tudtam, úgyse kellek. De már este telefonáltak, várnak próbafelvételre. — A forgatás során voltak-e olyan jelenetek, amelyeket legszívesebben kihagytál volna? — A szerződéseket eleve úgy írom alá, nem vetkőzöm. — Lehetnek kikötései egy fémgyári gyakornoknak? — Ha nem akarom, csak nem rángatják le rólam a ruhát?! — Mennyi pénzt kaptál az első filmedért? — Húszezer forintot. A második Erdöss-filmért, a Visszaszámlálásért ötvenezret, a Lázálomért, melyet egy év múlva mutatnak be a mozik, még nem tudom mennyit. — A Lázálomban, Erdőss Pál legújabb filmjében is improvizálod a szöveget? Csak ilyen szerepekre lennél alkalmas? — Talán igen. Bár a Hatodik mondat című szlovák filmben egy írónőt játszottam. Igaz, ott is improvizálhattam, hiszen a szövegemet — lévén, egyedüli magyar — nem értette senki. Meg aztán kértek is, ne nagyon artikuláljak, akkor lényegesen könnyebb a szinkronizálás. Legszívesebben egy jókedvű, fiatal csavargólány életét játszanám el, aki, ha úgy adódik, beleröhög a világba. — Erdőss Pálon kívül, adnak-e munkát más rendezők is? — Nem. — Ez idővel nem fenyeget azzal... — De. Csakhogy nem vagyok az a típus, aki a filmgyári büfében ücsörög és várja, ki mosolyog rá. Várok még egy évet a két film moziba kerülésére, aztán keresek valami mást. Elvégre én nem akartam színésznő lenni. — Miért nem felvételizel a Színművészetire? — A főiskolán két évig nem filmezhetnék. — Színházi szerepléssel nem próbálkoztál? — Csak egyszer, a Goór-Nagy Mária Színitanoda vizsgaelőadásán. Remegett kezem-lábam, s nyolc perc alatt kilókat fogytam. A tanodát Zazi, Szabó Ildikó javasolta. Tudod, akkoriban riportokat készítettem azokkal, akiket iskolából hívtak filmezni. Kiemelték őket, utána meg hagyták, hogy ugyanoda menjenek vissza. — Te is ilyen sorsra jutsz? — Ha elhiszem, lesz munka, lesz munka ... A riportok félbemaradtak — igazából senki sem mondta el, mi a baja. Mert amiről valójában beszélnének, azt nem lehet megírni, amiről meg szívesen beszélnének, az engem nem érdekel. — Ki törődik veled? — A filmgyári rendezői iroda. Ott vagyunk nyilvántartva. Amikor a Hatodik mondat szlovák rendezőjének megmutatták a fényképemet, ekezdett tapsikolni: — Itt van Bozenka. — Mármint a szépecske-csúnyácska írónő hasonmása, aki után végigkutatta Szlovákiát, Lengyelországot és Magyarországot. A filmet májusban ott mutatták be először, ahol Bozena Szlavcikova Timrova, az írónő élt. A falusiak lelkendeztek, ilyen volt Bozenka, pont ilyen , csak szőke. Tudod, előtte három nappal festették vissza a rövidke olasz filmszerep kedvéért kisárgított hajamat barnára — fintorog egyet Ozsda, aztán kezembe nyomja a névjegyét, melynek hátlapján csak napokkal később fedezem föl a ráfirkált idézetet: „A lét olyan tragikus, hogy csak röhögni lehet rajta. (Beckett—Ozsda)." Scipiades Erzsébet ~i Erdőss Pál új filmjében Ozsda Erika f[, 1986. november 3., hétfő KULTÚRA - MŰVÉSZET Megújuló közgyűjtemények A modern közgyűjteményi funkcióknak megfelelő korszerű, tágas kiállítási terekkel, raktárakkal, valamint feldolgozó- és kutatóműhelyekkel bővül, kívül-belül megfiatalodik a főváros több patinás gyűjteménye a jövő esztendőben megkezdődő rekonstrukció eredményeként. A kulturális tárca kiemelt programjaként, s jelentős anyagi támogatásával megvalósuló, több évre tervezett munkálatok során a Szépművészeti Múzeumban például elvégzik az épület teljes műszaki felújítását, valamint azokat a belső átalakításokat, amelyek megoldhatják a felbecsülhetetlen értékek megőrzésének és feldolgozásának immár krónikussá vált problémáit. A Magyar Nemzeti Múzeum épületében a tervek szerint ugyancsak jövőre kezdődnek meg a felújítási munkák. A műszaki rekonstrukciót, az eredeti architektúra visszaállítását, a tömb műemléki jellegének megőrzésével, az épületben található két múzeum — a Nemzeti és a Természettudományi — funkcionális igényeinek megfelelően végzik el. Egyebek között megújul a múzeum épületgépészeti rendszere, tetőszerkezete, megszépülnek a belső közlekedési terek, a ház homlokzata, s a pincerendszer átalakításával jelentősen bővül a raktártér. Kiépül majd a kiállítások korszerű biztonsági rendszere, s a műtárgyakat — köztük a magyar koronázási jelvényeket — új helyükön a legmodernebb védelmi berendezések óvják majd. Több ütemben végzik el egy másik budapesti közgyűjtemény, az Egyetemi Könyvtár rekonstrukcióját is. A másfél éve megkezdett felújítás — amely az intézmény részleges működése mellett folytatódik jövőre is — az épület átfogó funkcionális, műszaki és műemléki megfiatalítását foglalja magában. Megerősítik egyebek között az épület szerkezetét, új feldolgozói helyiségeket alakítanak ki, s megoldják az állomány, köztük a nagyértékű archív könyvek korszerű védelmét. (MTI) Zenei tévé/ Két hangversenyt adott Budapesten a Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekara, egyet a Zeneakadémián, s egyet — október 27-én — az Erkel Színházban. Beszámolónk, amelyet hadd kezdjünk máris az együttes jellemzésével, az utóbbiról szól. Ez a muzsikustársulás Benjámin a neves szovjet zenekarok körében, ugyanis mindössze húszesztendős múlt. Komoly, mélyreható tradíciók kialakulásához ez az idő kevés, de ahhoz elegendő, hogy egy zenekar profiljának alapvonásai kirajzolódjanak. A zenekari játék művészi fogásait széles skálán birtokló együttesnek fő jellemzője a zengő, erőteljes tónus és a dús vibrátó (utóbbit még a rezeknél is megtalálhatjuk, amit jól példáz a Csajkovszkij-mű kürtszólójának szinte emberhangú éneke), továbbá az eruptívan érzelemgazdag előadásmód. Az itt-ott fellelhető hibák is ezekben a pozitív tulajdonságokban gyökereznek: a vibrátó olykorolykor az intonáció tisztaságának rovására megy (pl. Liszt darabjának basszusunisonóiban), az eruptivitás pedig néha a finom árnyalatok pasztellszíneit teszi túlélénkké (mint az a Prokofjev-verseny II. tételében helyenként megmutatkozott). Mindezt egybevetve, a mérleg kedvező eredményt mutat: jó képességű, nagy tudású zenekar ez a moszkvai társaság; vendégszereplése gazdagította koncertéletünket. A megbetegedett vezető karmester, Dmitrij Kitajenko helyett az állami díjas Mark Ermler vezényelte az est (eredetileg is ilyennek tervezett) programját, Liszt Hungarica című szimfonikus költeményét, Prokofjev Hegedűversenyét és Csajkovszkij V. Szimfóniáját. Az 1848-ban készült vázlatok alapján 1854-ben befejezett Liszt-mű (melynek ősbemutatója egy év múltán Pest-Budán volt) válaszul szolgált Vörösmarty Liszt Ferenchez című híres költeményére; benne a szabadságharc dicsőítésének és elbukása feletti gyászának ad hangot a magát magyarnak valló mester. Az akkortájt magyarnak vélt (ma már pusztán magyarosnak tartott) részben a verbunkosból, részben korabeli műdalainkból táplálkozó melodika Liszt leleménye — az egy záródallam kivételével, ami egy, abban az időben közismert műdal idézete. (Ezek révén e nagyszabású alkotás szoros kapcsolatot, egyenesági rokonságot mutat a rapszódiák sorával.) Azonban még Liszt kezén sem válhatott igazi drágakővé ez az anyag; bármennyire is igyekezett mélytüzűvé nemesíteni, felületes csillogását nem tüntethette el. Ám ugyanakkor e mű szinte példatára a mester csodás dallamátalakító művészetének, variáló formaépítésének (ami egyébként nagy hatással volt Bartókra a későbbiekben). A moszkvaiak, Ermler kifejező és pontosan ütő keze alatt, őszinte meggyőződéssel szólaltatták meg a mű heves érzeményeit, hitelesen tolmácsolták a már ma kissé túl patetikusnak ható alkotást. Prokofjev korai versenyműve (1915—17 közti opus) korai volta ellenére is nagyon jellemző szerzőjére: az ironikus hangvétel, a groteszk iránti vonzalma már itt is meghatározó. Valentyin Zsuk nagyvonalúan felépített interpretációja a részletek iránt érzékenységet mutatott, igazi karaktert biztosítva a mű lírai területeinek, s a fanyar humort, illetve már-már barbár indulatokat tükröző részeknek. Nagyszerűen adott hangot e pompás zenének a számos nemzetközi versenyt nyert violonista, s ebben méltó társának bizonyult a zenekar is. Megfogalmazásukban még ma is frissnek, újszerűnek hatott ez az ötletgazdag, szellemes muzsika, amely jóleső ellentétül szolgált a két romantikus mű áradó érzelem- és hangzásvilágával szemben. (A ráadásul adott híres Paganinivariációkban — e darab Lisztet és Rahmanyinov is alkotásra ihlette — Zsuk, bravúros technikája ellenére, nem egy hangot a kelleténél alacsonyabban intonált, de ez nem akadályozta meg tomboló sikerét.) A Csajkovszkij-mű Ermler és zenekara otthonosságának, teljes hazatalálásának jegyében hangzott el. Öröm volt hallani ezt a sokszor elcsépeltnek ható „slágerszámot” ebben az autentikus megfogalmazásban — a legilletékesebbektől. (Ez még akkor is így igaz, ha az érzelmi elragadtatás el-elfedte a hangszerelés e nagy mesterének helyenként roppant finom, áttört hangzásait.) A nagy siker ráadást követelt, s így még Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányát is meghallgathattuk. Igazi ajándék volt ez a mű legjobb előadása, amiben valaha is részünk lehetett. Hihetetlenül száguldó tempóban, ám mégis minden hangot pontosan kijátszva keltették életre ezt a bűbájosan csiklandó muzsikát, felidézve a szemérmetesen szerelmes és elegánsan lovagias mesebeli pár puskini portréját. Juhász Frigyes Pátosz és irónia Vendégzenekar Moszkvából Magyar Hírlap A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres középfokú végzettséggel, gépírni-tudással, 3-5 éves gyakorlattal rendelkező munkatársakat osztályadminisztrátor munkakörbe. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27—31. A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres középfokú végzettséggel, fiatal, 3-5 éves szakmai gyakorlattal anyaggazdálkodó, illetve anyagbeszerző munkakörbe munkatársakat, azonnali belépéssel. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31. Felsőszintű vezető mellé felvételre keresünk érettségizett, gyors, gépírni tudó, 3-5 éves gyakorlattal rendelkező munkatársat titkárnői munkakörbe, „XIII. kerületi munkahely” jeligére, a Felszabadulás téri hirdetőbe. A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres felsőfokú iskolai végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező metalurgust, lemeztechnológust és forgácsoló technológust szerelő, pneumatikus és hidraulikus technológiákhoz, valamint nyomásos alumíniumöntéshez értő öntőtechnológusokat, továbbá célgépekkel, automatikákkal foglalkozó konstrukciós tevékenységben jártas szakembereket. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31. A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres termeléstervezési feladatok ellátására, programozói munkakörbe üzemmérnöki végzettséggel rendelkező munkatársakat. JELENTKEZÉS: FÉG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31. A. FEG 3' ?gár ,sürgősen felvételre keres energetikust a munkakör betöl-1±Vh^«e?eeSr,\kolaiVe?,ettség?tel és ,3'5 éve* szakmai gyakorlattal. JfcLtNIKtZES: FEG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31 A FÉG 3. sz. Gyár sürgősen felvételre keres középfokú végzettséggel. 3-5 éves szakma, gyakorlattal rendelkező munkatársakat gyártóeszköz-gazdálkodó illetve szerszámszerkesztő munkakörökbe. a zuumono. JELENTKEZES: FEG 3. sz. Gyár, személyzeti és oktatási osztály. Tel.: 499-326, részletes önéletrajzzal, 1138 Budapest XIII., Révész u. 27-31.