Magyar Hírlap, 1987. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

Magyar Hírlap Informatikai törvény készül A számítógép és a kegyúri jog Kosztolányi Dezső húszas években keti rezignált verssorait, miszerint „Beírtak engem mindenféle könyvbe / és minden módon siámontartanak” a mai kor embere valahogy igy skandálhatná: betápláltak engem mindenféle gépbe... A folytatást aztán szó szerint együtt zenghetjük a költővel, különösképp est: „Nem az enyém már a kezem a lábam, / és a fej sem, az is csak egy adat. A komputerkor emberének bús panaszai... Kérdezhetné erre a honi valóság talajáról bárki: hol vagyunk mi attól? No, nem a nyilvántartások „mindenféle könyveitől”, hanem a komputerkortól. Dr_KU£ayL-Sföwe az MTA államtudományi kutatások programirodájának vezetője szerint nem is olyan messze. A Valóság tavaly novemberi számában megjelent tanulmányában a ma, de még inkább a holnap szinte százszázalékos biztonsággal prognosztizálható magyar valóságaként említi a számítástechnika meghonosodását . Mostanában nem szoktunk hozzá az efféle határozott előrejelzésekhez. Különösképp az olyan területeken nem, amelyeken a fejlesztés nyilvánvalóan jelentős anyagi áldozatokat követel Mire alapozza a prognózisát ? — Semmi másra, mint arra a kormányzati döntésre, amely tudomásul vette azt, hogy a számítástechnika nélkül az államigazgatási munka belátható időn belül működőképtelennné válna. Jócskán hozzájárult ehhez a felismeréshez az is, hogy a közigazgatás személyi állománya olyan, amilyen. Az állami apparátust hosszú ideje olyan kontraszelekció sújtja — főleg anyagi okok miatt —, amely egyes szakterületeket valósággal a csőd szélére juttatott. Jellemző példa erre az ügyészi általános törvényességi felügyelet. Az egész ügyészi szervezet munkáját hátrányosan érintő létszámhiány főként az általános felügyeleti és a polgári jogi munkában érezteti hatását, hiszen a büntetőügyészek folyamatos tevékenységének biztosítása érdekében — e szakterületről kellett munkatársakat átirányítani. Hovatovább nem marad általános felügyeleti munkát végző ügyész. — De hozhatnék példákat bőségesen a tanácsok házatájáról is. Azt szoktam mondani, hogy a közigazgatásban háromféle ember dolgozik. Az első csoportba tartoznak a megszállottak, akiket — legyenek bármilyenek a körülmények — úgyszólván elkergetni sem lehet a pályáról A második csoport a dobbantósoké — akik lakásért, bizonyos kapcsolatrendszerek kiépítéséért lehúznak egy-két évet a közigazgatásban, aztán továbbállnak valamely, a szakmához közelálló területre — lényegesen több pénzért. A harmadik kategória a szerény lehetőségiek népes tábora. Ide tartoznak azok, akik ezüstkanalat nem loptak ugyan, ám az is bizonyos, hogy a Nobel-díj várományai mellé sem sorakoznak fel teljesítményeikkel. E három csoport egymáshoz viszonyított aránya szabja meg a közigazgatás mindenkori színvonalát. — Gondolja, hogy javulni fog ez az arány a számítástechnika térhódításával? — Létkérdés, hogy javuljon. Ám, hogy mikor és milyen mértékben — jóstehetség híján —, erre nem tudok válaszolni. Az bizonyos, hogy a kontraszelekció felszámolása pusztán a gépesítéstől nem várható. — Maradjunk akkor annál, a tanulmányában is kifejtett megállapításnál, hogy az államigazgatás a közeljövőben kilép — ki kell, hogy lépjen! — a „kőbaltás" korszakból. Számítógépek már most is sok helyen vannak. Egyelőre azonban úgy látszik, ezek bonyolultabbá, kuszábbá tették az életünket. Ki ne kapott volna kézhez kódszámokkal telenyomtatott, áttekinthetetlen számítógépes listákat a legegyszerűbb pénzügyi műveletekről, ráadásul több hónapos késéssel...? — Addig nem lehet átfogó gépesítésről beszélni, amíg a hivataloknak nincs naprakész nyilvántartásuk. 1982-ben hatályba lépett a módosított államigazgatási eljárási törvény. Az előzetes vártán felvetődött egy javaslat, ami így szól: ne lehessen az ügyféltől igazolást kérni arra, amit bármely államigazgatási nyilvántartás tartalmaz. Ebből a javaslatból, reális megfontolások alapján csupán az került be a jogszabályba, hogy legalább a tanácsházán belül ne lehessen az ügyfelet az egyik osztálytól a másikhoz küldözgetni A mai napig sem tudtunk érvényt szerezni ennek a szerénynek látszó kívánalomnak. Sajnos, itt tartunk a nyilvántartásokkal. Másik oldaliról viszont a már meglévő gépparkkal is bajok vannak. A hetvenes években amolyan státusszimbólummá kezdett válni, hogy a különböző szerveknek legyen saját számítógépük. Ez persze nem lettt volna baj, ha akadt volna egy központi intézmény, amelyik kézben tartotta volna a fejlesztést. Ilyen híján azonban — alaposan félreértelmezve a helyi önállóságot — mindenki a saját szakállára kezdett fejlesztgetni, gépiét vásárolni, az eredmény pedig: sok különböző, egymáshoz nem csatlakoztatható, ily módon tehát egységesen használhatatlan rendszer. Mindenki jóst akart, csak épp egymástól függetlenül. Ezért, bizony, számolni kell azzal, hogy az országos bázis kiépítéséhez a géppark jelentős részét értékesíteni kell. Nem olcsó mulatság ez! A bosszantó, hogy megfelelő intézkedésekkel meg lehetett volna előzni.. . — Akárhonnan is közelítünk a számítógépekhez, az egyik kulcsszó mindenképpen ez: rendteremtés. Ha komolyan vesszük ezt a korszerűsítési programot — márpedig a jelek szerint nincs más választásunk —, milyen következményekkel járhat ez a mindennapi társadalmi gyakorlatra nézve? — Elindíthat bizonyos objektivizálódási folyamatokat, s erre akad már jó példa is. Közismert, hogy a lakáshozjuttatás hosszú időn át amolyan „kegyúri joga” volt a helyi politikai és állami vezetőknek, s előfordult, hogy az elosztásnál nem a rászorultság mértéke volt a mérvadó. Amióta a lakásigénylők adatait számítógépre vitték, s a társadalmi bizottságok ennek alapján döntenek, az említett „kegyúri jog" ha nem is szűnt meg, ám legfeljebb a lakások egy—három százalékánál érvényesülhet. Ahol hiánygazdálkodás van — hangsúlyozva persze, hogy a hiány ettől nem szűnik meg —, az említett szisztéma modellértékű lehet. — Mégse mindenütt vevők rá. Épp az ön tanulmányából tudom, hogy az egyetemi felvételik hasonló értékelésére tett javaslatot, amit azonban elutasítottak. Vajon miért? — Nem tudom. Engem ahhoz a vitához szakértőnek kértek fel, ebbéli szerepkörömben tettem javaslatot a lakáselosztáshoz hasonló rendszer bevezetésére. Úgy látszik, évtizedek beidegződéseit nem lehet egyik napiról a másikra felszámolni. Pedig ez a módszer erőteljesen visszaszoríthatja a protekcionizmust, s egyben a döntést hozók számára is védettséget nyújthat. Hiszen azok, akik a pillanatnyi beosztásuknál fogva nyomást gyakorolhatnának, kénytelenek lennének tudomásul venni, hogy van egy bizonyos meghatározott szűk keret — ez a tanácsoknál az elnöki keret —, azon túl a döntésthozónak is meg van kötve a keze. — Úgy tudom, elkezdődött egy új informatikai törvénynek az előkészítése, amelynek az indokoltságára már az eddigiekből is következtetni lehet. Melyek lennének ennek az új jogszabálynak a főbb pillérei? — Olyan vegyes jellegű jogszabályról lenne szó, amely figyelembe venné a számítógépek térhódítását, de számolna a még minden bizonnyal sokáig megmaradó manuális ügyintézés gyakorlatával is. Nem egyszerűen tiltot védelmi törvényt akarunk alkotni — mint amilyenek a nyugat-európai államokban már léteznek, ha nem olyan jogszabályt, amely a kötelező nyilvánosságnak ugyancsak erős garanciát nyújtana. Manapság egyetlen olyan rendszer van — ez a földnyilvántartás —, amelybe az állampolgár betekinthet annak veszélye nélkül, hogy az első szónál kiteszik a szűrét a hivatalból. Pedig, ha komolyan vesszük a szocialista demokráciát, akkor nagyon sok efféle, mindenki számára hozzáférhető rendszernek kellene léteznie. Mindehhez, persze, elengedhetetlen, hogy felállítsunk három kategóriát: az egyik megszabná a nyitott nyilvántartások körét, a második a korlátozott, tehát csak bizonyos igazolással megtekinthető nyilvántartásokét, a harmadik pedig a titkosokat. Ugyanakkor viszont garantálni kell az állampolgár jogvédelmét a reá vonatkozó adatok kezelése, felhasználása szempontjából. Az informatikában nálunk jóval fejlettebb államokban létezik egy magas szintű központi szervezet, amelyik intézményesen ellátja az utóbbi feladatot. Végezetül — ami a nyugat-európai törvényekhez képest más lenne — a törvény nemcsak a magánszemélyek, hanem a jogi személyek helyzetét is rendezné a titokvédelem, illetve a kötelező nyilvánosság szempontjából. Erdélyi András Dr. Kilényi Géza Fotó: Bánkuti András Akkumulátor- és Szárazetámgyár felvesz villamosipari karbantartó technikusi munkakörbe főiskolai, illetve középfokú végzettségű munkatársat. Jelentkezés: 290-433 vagy 494-900/245 mellék. HAZAI KÖRKÉP 1987. január 9., péntek 1. _ villanyszere 0. 1 épületbádogos. _ festő-mazolo. _ hidegburkoló. - kőműves. ..vezetőnél. _ osztató*. h Lajos epíte Kiemelt kategóriájú ipari nagyvonalat kereskedelmi igazgatósága _ belvárosi munkahelyre -gyors-gép'rát' telen kezelőt keres • A Dunakeszi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága pályázatot hirdet MŰSZAKI- ÉS TERMELÉS ELLÁTÁSFELÜGYELETI OSZTÁLYVEZETŐI ALLÁS BETÖLTÉSÉRE. Feltétel: építészmérnöki vagy építőmérnöki végzettség. Bérezés a 11/1983. (XII. 17.) ABMH sz. rendelkezés értelmében megegyezés szerint. Jelentkezés írásban, vagy személyesen személyzeti főelőadónál. Tízévenként felújítási sorban a Lánchíd következik . A fővárosi Duna-hidak állapotát tíz esztendőnként meg kell vizsgálni, s a feltárt hibákat ki kell javítani. Ez a folyamat most a Lánchíddal befejeződik. Érték-e olyan meglepetések, mint utolsó előtti munkájánál, a Szabadság hídnál, ahol volt olyan időszak, amikor az átkelő léte is veszélyben forgott? — A legkritikusabb pontokat már átvizsgáltuk és körülbelül belátunk, de már nem számítottunk. — mondja dr. Dalmy Tibor tanácsi és miniszteri biztos. — Végleges választ persze csak akkor kapunk valamennyi kérdésre, ha már mindenhová belátunk, de már nem számítunk komolyabb meglepetésre. Tavaly megállapítottuk, hogy a kamrában lévő lánctagok vastagságát 8,9 százalékkal csökkentette a korrózió, ez a megengedett határokon belül van. Ugyanekkor kiderült, hogy a híd vasbeton pályalemeze, komoly javításokkal ugyan, de megtartható, s így az a veszély is elhárult, hogy az átkelőt esetleg több hónapra is le kelljen zárni. Ez nagy megkönnyebbülést jelentett számunkra, hiszen egy ilyen kényszerintézkedés akár meg is béníthatta volna Budapest közlekedését. — Ami előttünk áll, azt sem lesz könnyű átvészelni — Kétségtelen. Egyelőre olyan munkálatok folynak a hídon, amelyek a forgalmat nem zavarják, ára március elsejétől már korlátozásokat is életbe léptetünk. Ettől az időponttól szeptember 15-ig a hídon egy közúti sáv biztosítható, amelyet jelzőlámpával szabályozva — váltakozó irányban — kizárólag a BKV-, a Volán- és a turista buszok használhatnak. Sor kerül majd teljes lezárásokra is, hol éjszaka nulla órától hajnali négyig, hol pedig a hétvégeken, szombaton és vasárnap. Ilyenkor a BKV járatok az Erzsébet hidat használják majd, de általában áthaladnak a Roosevelt és a Clark Ádám téren. — Mi történik a személy- és teherforgalommal? — A forgalomkorlátozás várhatóan súlyosan hat a főváros közlekedésére és jelentősen túlterheli a két szomszédos hidat. Hogy ezen a helyzeten némiképp enyhítsünk a Jászai Mari téren a Margit hídra való ráhajtást két nyomra bővítettük. A Mártírok útja és a Margit híd átbocsátóképességét a Mechwart tér határozza meg, ezért a környéket átrendeztük, a Moszkva tér és a rózsadombi kapcsolaton lényegesen javítottunk. Az I. kerületben az észak -déli forgalom levezethetősége érdekében az Alagút utcától az Attila utat kétszer kétsávos nyomvonalára bővítettük, a Szarvas téren a jelzőlámpia előtti pályát három sávosra szélesítettük. Terveink között szerepel, hogy, amennyiben a Mártírok útja nem bírja a terhelést, akkor a BKV járműveit kivételnek tekintve, a gépkocsik a Török utcából nem hajthatnak rá erre a fontos útvonalra. Számítunk rá, hogy a piesti oldal rakpartján is megnő a forgalom, ezért a hajóállomásnál jelzőlámpát helyezünk el a gyalogosok védelmére. Az Erzsébet híd és a Lánchíd közötti szakaszon pedig szükség esetén három sávot festünk föl: egyet északi, kettőt pedig déli irányba. — Az az érzésem: az előbb nem véletlenül említette szeptember közepét. — A hidat mintegy másfél hónapra teljesen lezárjuk a közúti forgalom elől. Ekkor a BKV- autóbuszok az előbb említett módon közlekednek, a gyalogosok viszont már használhatják az északi járdát. A munkák befejezésének határideje: október 31. — Ha már az északi járdánál tartunk, ott már most is kemény munka folyik. — Ezt azért siettetjük, mert alá kell elhelyezni a postakábeleket. Ha a járdát nem bontjuk le február végéig, akkor a többi munka is csúszhat. Számítunk arra is, hogy nem tudunk folyamatosan dolgozni, hiszen, amikor a Duna jegesedni kezd, akkor nem lehet a helyszínen a mentőcsónak, márpedig nélküle szó sem lehet a folytatásáról. — A körültekintő előkészítéssel járó, de a lakosság életét megbolygató munkálatok az idén befejeződnek, a felújítási program azonban áthúzódik 1988-ra. — A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat megbízására és irányításával a tervezés már az elmúlt év elején megindult, a pályaszint alatti szerkezetek felújítása viszont csak jövőre fejeződik be. — Ön mondta: a pillérek 150 évesek, a lánc hetven esztendős. Meddig bírják még? — Tudomásul kell vennünk, hogy a Lánchíd sem örök életű. Tíz, de legfeljebb húsz év múlva már semmiképpen sem maradhat eredeti állapotában. Két lehetőség kínálkozik: vagy jelentős forgalomkorlátozást rendelünk majd el — például letesszük róla a tömegközlekedést — vagy pedig lezárjuk körülbelül másfél évre, cölöpökkel aládúcoljuk és a tisztességgel kiszolgált láncszemeket kicseréljük. — A felvázolt jövő eszembe juttatja a harmincas évek óta dédelgetett tervet: a Dunaalagutat. — A régi álmok valóraváltására még ebben az évezredben szükség lenne. Mi most egy új változat előkészítésén dolgozunk, amely az Engels teret kötné össze a Krisztina körúton túli résszel; az alagút körülbelül a Márvány utcánál bukkanna ki a föld alól. — Ha a Lánchíd mostani felújítását befejezik, melyik dunai átkelő következik? — A Margit híd. Ott 1988- ban kezdődik a felülvizsgálat és majd meglátjuk ... Persze a többi átkelővel is akad közben dolgunk, hiszen például az Erzsébet híd mázolására előbbutóbb sort kell keríteni és a kábel felfüggesztések is megerősítésre várnak. A Petőfi hídon olyan tennivalót halasztgatunk, ami miatt az átkelőt legalább tíz napra le kellene zárni. De mivel a munka nem olyan sürgős, megvárjuk vele az új lágymányosi hidat. Az az átkelő meglepős fordulatot hozhat az életünkbe. Legalább tíz esztendeig nem lesz vele ,semmi komolyabb gondunk! Braun Ágoston Fémtömegcikk ipari termelést folytató szövetkezet pályázatot hirdet műszaki vezető munkakör betöltésére. Pályázati feltétel: legalább gépésztechnikus képesítés és 5 év vezetői gyakorlat. Pályázatot részletes önéletrajz és fizetési igény megjelölésével „Képzett munkaerő 1794" jeligére, a Felszabadulás téri hirdetőbe kérjük.