Magyar Hírlap, 1987. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
IMEY HIm. Először „angyalbőrben" Az újoncok egy napja Többségében az 1965—07 krudból illetett fiatalok vonultak be szerdán és csütörtökön a Magyar Néphadseregbe. A fővárosi hadköteleseket négy helyen, köztük a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár művelődési házában fogadták. Az ide érkezők közül a budaörsi Vasvári Pál laktanyáim körült újoncok egy napjáról készített beszámolót munkatársunk. Reggel hét óra után néhány perccel érkezem a Fésüsfonó művelődési házához. Szomorú tekintetű szülők, feleségek, barátnők tömegén vágom át magam. A tágas előcsarnokban egyedül vagyok civil. A bevonulók katonaéletről szóló filmet néznek a színházteremben. — Hová lopakodik az elvtárs? — kérdezi tőlem az egyik egyenruhás, aki hadkötelesnek vél. Na, szép kis fogadtatás! Mi lett volna, ha újoncként késem? — Innen nem szokás késni — mondja Jaszkanics Sándor százados, a Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokság alosztályvezetője. A behívó parancs reggel hét órára szólt. A több ezer fiatal közül csak néhányan nem érkeztek meg. Sokéves tapasztalat szerint ők már nem is fognak. Rendszerint kórházban, vagy előzetes letartóztatásban vannak. — A hiányzók között akad-e aki azért nem jelentkezett, mert megtagadja a sorkatonai szolgálatot? — Minden bevonulásnál vannak néhányan, akiknek vallási előírása tiltja az egyenruha viselésével járó dolgokat. Ők többnyire előre jelzik problémájukat, s törvényeinkkel összhangban fegyver nélküli katonai szolgálatra vonulnak be. Vannak olyanok is, akik honvédelmi kötelezettségük teljesítésének ezt a formáját sem fogadják el. Rájuk és mindazokra, akiknek ugyan nem tiltja a vallása, de megtagadja a sorkatonai szolgálatot, börtönbüntetés vár. — Lehetett-e halasztást kérni? — Két hónappal ezelőtt értesítettük azokat, akiket mostanra behívtunk, hogy rendezni tudják függőben levő ügyeiket. Adataikat is egyeztettük, mert sokan elmulasztják a változások bejelentését. Megnősülnek, gyermekük születik, munkahelyet, lakást változtatnak, iskolát kezdenek el és fejeznek be — hogy csak a legfontosabbakat említsem. S mindezekről időben kellene tudnunk — a sorkötelesek érdekében is —, mert a behívásról, katonai beosztásukról mindezek figyelembevételével döntünk. Halasztást egészségi fogyatékosság, családfenntartói kötelezettség, tanulmányok folytatása miatt, illetőleg fontos köz- vagy személyi érdekből, például egyetemi felvétel esetén engedélyeztünk. Amíg beszélgettünk, véget ért a hadköteleseket köszöntő ünnepség. A Vasvári Pál laktanya átvevőtisztje, Nagy Attila alhadnagy névsort olvas, s öszszeáll a csapat. Különbusszal megyünk Budaörsre. Az étkezdében adatlapokat töltenek ki az újoncok, ezután orvosi vizsgálat következik. Dr. Vajda Mária orvos főhadnagyot kérdezem : milyen a fiatalok egészségi, fizikai állapota? — Sajnos, jelentős részük elhízott, sok közöttük a szemüveges. Nem egy olyan betegséggel küszködik, amely korlátozza alkalmasságát. Kevés az olyan, aki minden katonai feladatot elláthat. A tapasztalat az, hogy az újoncok nagy része fizikailag, pszichikailag egyre kevésbé terhelhető. Sok közöttük az elkényeztetett, van, akivel itt történt meg először, hogy nem azt eszik, amit éppen megkíván. Több egyéni törődést igényelnének, de erre a hadsereg nincs berendezkedve. Nem tudja pótolni azt, amit a család és az iskola elmulasztottak. Perjési Zoltán 1964-es születésű, egy Pest megyei községből, Pilisről vonult be. Autószerelőként dolgozott a 20-as Volánnál. — Három éve nősültem. Eddig húzódott a bevonulásom, a gyomrommal kínlódom. Édesanyámnál lakunk, elég szűkösen. Azt gondoltam, hogy már be sem hívnak, ezért is kezdtem volna építkezni az idén. Két gyermekünk van, így csak egy évig leszek katona. — Anyagi problémák? — Szülői segítség nélkül nem tudnánk megélni. A feleségem gyesen van, a családi segélyt még nem intézték el a tanácsnál. Azt mondták, hogy csak akkor folyósítják, ha az alakulat igazolást küld nekik. Az emelt családi pótlékot és a bevonulási segélyt megkaptuk. — És az elkövetkezendő hetek, hónapok ...? — Majd letelik, csak sűrűn hazaengedjenek. A kiképzéstől félek legjobban. Molnár Károly 1968-as születésű, fővárosi lakos. Szinte az iskolapadból érkezett. Autószerelő szakközépiskolát végzett. Szeptembertől a BKV egyik garázsában szoktatta magát a munkához. — Tiszta szerencse, hogy behívtak, mert minél hamarabb túl akarok lenni a katonaságon. Csak azt nem tudom, hogyan fogom elviselni, ha parancsolnak nekem. Ezt a munkahelyemen sem nagyon bírtam, ezért is akarom otthagyni őket. — Elbúcsúztatták a munkahelyén? — A haverokkal elmentünk sörözni. Ha csak negyede igaz, amit meséltek a katonaságról, akkor rossz napok várnak rám. Kovács Imre csak mosolyog a két beijedt újoncon, ő ezeken már régen túl van. Ugyanis tíz évvel ezelőtt Nagyatádon volt egy évig, előfelvett katona. Azóta a BME építészmérnöki karán szerzett diplomát. Most csak fél évet fog szolgálni, ez sem a legjobbkor jött, mert legalább százezer forint jövedelemkiesést jelent neki. Pedig a pénz nagyon kellene — modta —, mert nősülni kér szül. — Szerencse, hogy a szakcsoport, amelynek műszaki vezetője vagyok, jó évet zárt. Mert most, hogy átalakultunk kisszövetkezetté, a közgyűlés megvonhatta volna tőlem a bizalmat és munka nélkül maradok. Két harmadidőszakos honvéd, Besenyei János és Bánki Csaba is segédkezett az újoncok közül, őket kérdeztem: — Mire számíthatnak a „kopaszok"? — Nem kell megijedniük. Minket is „hülyitettek”, mielőtt bevonultunk, de itt csak elvétve találkoztunk „szivatással”. De az sem volt az igazi, mert a takarítás hozzátartozik a katonaélethez. Nem lelkizni, hanem dolgozni kell, akkor nincs semmi probléma — állítják. A katonává válás utolsó fázisa a beöltözés. Mindenki megkapja a mintegy hetven felszerelési tárgyat. A pizsamától a zokniig, a torna, a gyakorló és a kimenő felszerelésig mindennel ellátják őket. Még van kedvük viccelni. A frissen szerzett barátok, ismerősök egymást ugratják, ahogy belebújnak az angyalbőrbe. A kisebb-nagyobb ruhadarabokat egymás között cserélgetik. A késői időpont ellenére is vidám a hangulat. Gramantik Péter alezredes, a magasabbegység politikai osztályának vezetője és helyettese, Hornyák István őrnagy elégedettek. Simán, gördülékenyen, rendkívüli esemény nélkül zajlott a mostani bevonulás. Az idevezényeltek valamennyien időben megérkeztek, nem volt közöttük ittas egy sem. — A gondjaink azonban még ezután kezdődnek — mondják. — A tapasztalataink szerint az újoncok egyharmadának rendezetlen ügye, problémája van. Akit csak lehet, hazaengedünk, hogy személyesen rendezze félbemaradt dolgait. Számos esetben nekünk kell segítenünk. Például a tanácsok rendszerint csak megkésve, utólag rendezik a családi segélyt. Az OTP fiókjainál sem akarják engedélyezni, hogy szüneteltessék a kölcsön visszafizetését, pedig erre törvény kötelezi őket. Sok munkától mentesítenének bennünket, önmagukat pedig az idegeskedéstől, ha a bevonulásuk előtti időben rendeznék dolgaikat a sorkötelesek. Élés István Fotó: Grnák László A Legfelsőbb Bíróságon dr. Pék Sándor hirdette ki az Autóker Vállalat győri boltjában történt csalás- és sikkasztássorozat ügyében hozott ítéleletet. Jona Iván volt üzletvezetőt csalás, sikkasztás, vesztegetés és más bűncselekmények miatt hétévi, helyettese, Pólyák Ferencné háromévi szabadságvesztést kapott. A többi huszonkilenc vádlottat hosszabbrövidebb szabadságvesztésre ítéltek, néhányat pedig súlyos pénzbüntetéssel sújtott a bíróság. A vádlottak által okozott kár több, mint tízmillió forint. A hiány nagy úr, nem kell nagy ész, hogy aki a tűz közelében van, profitáljon belőle. Az Autóker Vállalat 943-as, győri boltjának főnöke és beosztottai éltek is a lehetőséggel. Az alkatrész-kereskedelem feladta a labdát, Jóna Iván boltvezető és csapata pedig leütötte. Úgy jöttek-mentek az üzletben, mintha az övék lenne minden, s ha kellett valami, vagy valakinek pénzre volt szüksége, hát fogta magát, besétált a raktárba, zsebre vágta az első keze ügyébe eső alkatrészt és eladta, mert vevő szinte mindenre van. A győri boltosok „zsebre vágták” a vállalat jó néhány vezetőjét, hogy forduljon el, tartsa a száját, ne vegyen észre semmit. Éveken keresztül minden ment, mint a karikacsapás, a beavatottakon kívül senki nem vett észre semmit, sőt, történetünk szereplői egymás után kapták a különféle elismeréseket, alig akad közülük, aki ne lenne „kiváló dolgozó”, vagy valamilyen más kitüntetés birtokosa. Horváth Károly, a Volán 19-es Vállalatának osztályvezetője például ötszörösen is kiváló ... Jóna Iván negyedszázada dolgozik az Autókernél, több mint húsz éve boltvezető. Helyettese,a másodrendű vádlott Pólyák Ferencné 1963 óta dolgozik az Autókernél. De a többi sem kezdő a szakmában, régi motoros mind, leltárellenőrök, osztályvezetők, könyvelési előadók és bolti eladóik keveredtek az ügybe. Hogy mikor kezdődött és mivel a sikkasztássorozat, bizonyos szempontból érdektelen, a bűncselekmények egy része elévült. Szabó Pálné, a vállalat leltárellenőreinek volt csoportvezetője 1977- től 1981-ig kapott mindenféle ajándékokat Jénától, többek között egy tízezer forintos arany nyakláncot is. Ezért azután közbenjárhatott Jéna egyik barátja érdekében is, aki egyszer, 1978-ban, huszonötezer forintot küldött az asszonynak, hogy a leltárt „intézze el” neki. El is intézte a csoportvezető, az Autóker soproni boltjában mindent rendben találtak abban az évben. S ha ilyen a csoportvezető, miért lennének mások a beosztottjai? Jóna tehát könnyen megvesztegethette a leltárellenőröket, meghamisította a leltárokat, s 1981-től 1985-ig csaknem tízmilliós kárt okozott. Az 1981-es leltár előtt vették észre a boltban, hogy több mint hárommilliós hiány van. Ha pedig ez így van, akkor nincs se prémium, se jutalom. Jött tehát a leltár, az ellenőrt megkente egy kicsit Jóna, a hiány eltűnt. A következő évben ugyanez volt a helyzet, sőt a hiány még nőtt is. Poós László leltárellenőr tudta, mi a dolga, nem véletlenül kapott ingyen Jónától egy halom Zsiguli-alkatrészt, meg négyezer forintot. Az akkor már hétmilliós hiány nyomtalan eltűnt a fiktív leltárjegyek között. Persze, nem mehetett ez így a végtelenségig. Jóna 1984- ben nyugdíjba ment, 1985 januárjában Pólyák Ferencné nem tudta a régi koreográfia szerint megvesztegetni a leltárellenőrt, kiderült, hogy kilenc és fél milliós hiánya van a boltnak, megindult a nyomozás, harmincegy ember került a vádlottak padjára. Az igazsághoz tartozik, hogy Pólyák Ferencné egyre jobban félt a lebukástól, önmagát is terhelő, névtelen bejelentést tett a vállalat központjánál, hogy jöjjenek, nézzék meg, mi folyik a győri Autókernél, de rövid úton papírkosárba került a levél, az ellenőreik kidobták, hiszen ők pontosan tudták, mia helyzet. A hiány, persze, nem önmagától keletkezett. A bolt dolgozói alkatrésszel „fizettek” a szerelőnél, ha éppen kocsijukat javíttatták. A szerelők meg elfogadtak mindent, még örültek is, hogy a nehezen hozzáférhető alkatrészeket ingyen megkapják. Jóna rendszeresen így fizetett, de Róth Ferencné, a bolt eladója se jött zavarba, amikor 1981-ben és 1982-ben a szerelőnél járt, és vagy harmincötezres számlát kellett volna megfizetnie. A szerelő megmondta, mire van szüksége, Róthné pedig vitte az alkatrészeket. Pólyák Ferencné is így honorálta a szerelőt, aki negyvenezer forintos munkát végzett az asszony totálkáros Ladáján. De jutott másnak is alkatrész: Rozgonyi Sándor, a területi hadkiegészítő parancsnokság munkatársa 170 ezer forint értékű „ajándékot” kapott, mert azzal hitegette Jónánét és Polyáknét, hogy elintézi: fiaik „jó kezekbe” kerüljenek a honvédségnél. Jóna gavallérosan ajándékozott jó néhány felettesének is alkatrészeket, összesen negyvenhét vádlott szerepel az ítéletben, sokan tudták, hova kell fordulniuk, ha elromlik kocsijuk, hol tudják jóformán ingyen helyrepofoztatni a lerobbant autót... Az ítélet jogerős. S. B. TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁS Győri hiányhiénák HAZAI KÖRKÉP — FÓRUM 1987. március 2., hétfő / / .. * Egészségünkért Sírva jövünk a világra és megsiratva távozunk belőle. A bölcsőtől a koporsóig minden generáció számára egy-szer adott a lehetőség: az élet. Hogy hogyan töltjük ki ezt a szűkreszabott hattvan-hetven évet, nemcsak tőlünk , függ. Meghatározza a világ, a környezet, társaink, mindaz, amibe beleszülettünk, mindaz, ami körülvesz bennünket. De ítt lehetőségeink szerint mégiscsak magunk döntjük el, miként ítélünk, s hogy a születésünkkor várható élettartam megvalóslósul-e. A világon sok helyütt gondokat okozó túlnépesedéssel i szemben Európa több országában — így nálunk is — a nép |s pesség reprodukciójának tartós hiánya, illetve a lakossági felöregedése a jellemző. Ezek a kedvezőtlen tendenciák éppen azon a kontinensen tapasztalhatók, amelynek a felhalmo- | zott tudományos, kulturális és gazdasági eredményeiből az egész világ népessége meríthet. De az emberiségnek Európában élő kis hányada most még tovább fogy. Fogyatkozunk mi is, magyarok. S elsősorban nem azért, amiért olyan sokszor és sokan megkongatták a vészharangot, vagyis hogy kevés és egyre kevesebb gyerek születik. Úgy tűnik, a születések számának csökkenése lassan-lassan megállt. Tavaly ugyan valamivel kevesebb gyerek született, mint az előző évben, de több, mint 1983-ban és 1984-ben. Évente 120—130 ezer gyerek jön világra ma Magyarországon és így, önmagában ezzel a nem túl magas születési aránnyal már nem magyarázható a népesség fogyása. Döntően a halandóság két évtizede tartó kedvezőtlen alaku- I lása befolyásolja egyre romló demográfiai helyzetünket. De- jelenleg egész Európában nálunk a legmagasabb, 13,9 ezrelék a halandóság. De ennek a jelenségnek csak egyik oka a népesség elöregedése. A magas arányszám a 30 éven felüliek, elsősorban a középkorú férfiak körében arató halállal is magyarázható. Az elmúlt évtizedben a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 1,6 évvel csökkent. Különösen szembetűnő, hogy elsősorban a községekben és a külterületeken élő 30 éves férfiak életesélyei rosszabbodnak. De megmutatkozik az életesélyek különbözősége az eltérő környezetben élők és az eltérő iskolázottsági szintűek között, s az eltérő életmód szerint is. A KSH-vizsgálatok kimutatták, hogy milyen betegségcsoportok vezetnek elsősorban a férfilakosság korai halálozásához. A jezés drámai: a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett nagyon magas az erőszakos halálnemek (öngyilkosság, baleset) és az alkoholizmussal összefüggő megbetegedések aránya. Magyarországon a népesedéspolitika a szociálpolitika fontos része. A népesség egészségi állapotának megváltoztatására a kormány most készít elő egy olyan átfogó egészségmegőrző programot, amelynek egyik alapvető célja demográfiai helyzetünk javítása. De semmilyen program — legyen az bármilyen szintű — nem valósítható meg az egyén közreműködése nélkül. Életmódunk gyökeres átalakítása nélkül ugyanis ma már semmit nem javíthatunk a halandósági, sőt a születési arányokon sem. Márpedig, hogy érett, egészséges gyermekek szülessenek, ahhoz egészségesen kellene élniük a jövendő szülőknek is. Kábe szenvedélyeink közül száműznünk kell a cigarettát, az italt, másképpen kellene táplálkoznunk, még időbeosztásunkat is újra át kell gondolnunk, hogy több idő jusson moz- gásra, sportra, aktív pihenésre. De más alapokra kell helyez- nünk az új generáció nevelését is. Az egészségellenőrzés kor- ■ mányprogramjának megvalósításában a családokban folyó nevelés, a családok stabilitása, a családok felkészítése a he- ’ lyes nevelésre alapvető szerepet tölt be. Hiszen a rosszul rögződött szokásokat nehezebb megváltoztatni, mint eleve helyes életmódra tanítani a legifjabbakat. Emellett egészségi állapotunkat sok olyan körülmény is befolyásolja, amelyre az egészségügyi ellátás nincs hatással. A gazdasági-társadalmi tényezők és az életmód össze- függéseinek feltárásával a kutatók már bebizonyították, hogy mindenfajta gyógykezelés csak a preventív — a megelőző — gyógymóddal kiegészítve lehet hatásos. A múlt héten éppen hazánk adott otthont az ENSZ égisze alatt tartott európai regionális népesedési értekezletnek. Az ENSZ népesedési alapja jelenleg 1,2 milliárd dollár és ehhez az euró-pai régió jelentős összegekkel járul hozzá. Az egyes országok támogatására szánt alapból részesedik hazánk is: ez az anyagi forrás segíti a népesedéskutatásokat, a demográfiai mozgások vizsgálatát, de minden kutatásban feltárt ered- mény csak az érdekeltek — a lakosság — tevékeny részvé-telével kamatozhat. Ezúttal a saját életünk javára. légrédv esztek Jobb munkakörülmények Új postaüzem Székesfehérvárott Szombaton Székesfehérvárott felavatták a Magyar Posta küldeményfeldolgozó hálózatának egyik legnagyobb, legkorszerűbb üzemét. Az ünnepségen — amelyen ott volt Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke — Kertész Pál elnökhelyettes méltatta az új, 450 millió forintos költséggel felépített és berendezett létesítmény jelentőségét. Elmondta, hogy a 16 ezer négyzetméter alapterületű üzem Fejér, Veszprém és Somogy megye 360 postahivatalának közvetítésével, 635 ezer embert szolgál ki, továbbítja a leveleiket, a csomagjaikat, az általuk küldött, nekik címzett újságokat, folyóiratokat, pénzt, s az egyéb postai küldeményeket. Az új üzem átadásával számottevően javultak a postai dolgozók munkakörülményei: orvosi rendelő, öltöző, fürdő, két műszakban nyitva tartó büfé, melegítő konyha, étterem áll a rendelkezésükre. (MTI) * Csúcstechnológia Korszerűsítés a Magyar Rádiónál Március 2-tól, hétfőtől a Kossuth-adó programját is a mikroprocesszorral vezérelt műsorlejátszó rendszerrel — AC 200-as berendezéssel — juttatják az adóállomásra. A Petőfi-adó és a III. műsorának sugárzását már februártól szintén ilyen típusú berendezéssel bonyolítják le. A rádió Danubius programját tavaly, csaknem fél éven át két AC 200 berendezéssel játszották le. A Magyar Rádiónál végrehajtott rekonstrukció során hat ilyen berendezést szereltek fel az új üzemépület műsorstúdióiban. Az AC 200 berendezés az elektroakusztikai gyár új terméke, a mikroprocesszorral vezérelt műsorlejátszó rendszer első tagja, csúcstechnológiát képvisel. Kezelése sokkal egyszerűbb, mint az eddig használt berendezéseké, így az adás során kevesebb hiba fordulhat elő. Az AC műsorlejátszó rendszer első részét, az AC 200-at bemutatják a tavaszi BNV-n, a beruházási javak szakvásárán. A Magyar Posta a budapesti 103,3 megahertzes, valamint a kabhegyi 100,5 megahertzes URH- adóival március 2-án műsorkezdettől megkezdi a Magyar Rádió Kossuth-műsorának kísérleti sztereósugárzását