Magyar Hírlap, 1987. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Mi lesz a kórházban hagyott csecsemőkkel? (3. oldal) AIDS-mérleg 14. oldal) Hemingway úr hisz a magyar csokoládéban (5. oldal)Mini timp 20. évfolyam, 153. szám POLITIKAI NAPILAP 1987. július 1., szerda Munkahely és művelődés Nehéz idők járnak manapság a közművelődésre. Fogyatkoznak az anyagi eszközök, csökkennek a lehetőségek. A közművelődés saját intézményrendszere is gon­dokkal küszködik, de a gyárak­ban, üzemekben még inkább a felszínre kerülnek gazdaság és kultúra ellentétei. Akadnak gaz­dasági vezetők - valljuk be, a többség alighanem ilyen -, akik ha csak meghallják a munka­helyi művelődés fogalmát, már­is ingerültté válnak, ők­­már tíz évvel ezelőtt is csak ,,parancs­szóra" vettek fel népművelőket a vállalathoz, azóta sem tudták pontosan meghatározni ezeknek a dolgozóknak a feladatkörét, és most, amikor növekszik az intézmények önállósága, igye­keznek minél hamarabb meg­szabadulni tőlük. Ez a felfogás sokak számára logikusnak tűnik. Miért is áldoz­zanak például színházi vagy pódiumelőadások szervezésére, munkahelyi tárlatok megrende­zésére, művelődési előadássoro­zatok indítására olyan intéz­ménynél, ahol éppen a gazda­ságosabb termelésért a termék­­szerkezet átalakítá­sáért, a kor­szerűbb technológiák bevezeté­séért folyik a harc, és nem rit­ka, hogy a vállalat léte vagy nem léte forog kockán. Nos, ha valaki a munkahelyi népműve­lőt a hajdani „kultúrfelelőssel”, az erőltetett,­­közös színházláto­gatások, kimódolt vetélkedők szervezőjével azonosítja, ha a munkahelyi művelődést vegytisz­ta „művészetcsepegtetésnek" te­kinti olyan közegben, ahol első­sorban nem a művészetpártolás a lényeg, hát akkor igaza van. Az ilyen népművelőkre, az ilyen­fajta vállalati közművelődésre semmi szükség. De föltehetjük a kérdéseket másképpen is: elképzelhető-e bármiféle fejlesztés egy vállalat­nál, az ott dolgozó emberek tu­datának megváltoztatása, isme­reteik, műveltségük növelése nélkül? Be lehet-e vezetni a vi­lágszínvonal megközelítéséhez szükséges fejlettebb technoló­giákat ott, ahol a dolgozók ál­talános műveltsége alacsony, s így a szakképzést sem lehet si­keresen fejleszteni?! Ha ilyen oldalról közelítjük meg a munkahelyi művelődés problémakörét, világossá válik, hogy a vállalatoknál a dolgozók kultúrájának, tudásszintjének emelése­­ létkérdés. Ám a meg­valósításhoz a gazdasági veze­tők és a népművelők harmoni­kus, a közös érdeket felismerő kapcsolatára van szükség. Olyan gyakorlatra, amely félre­dobja a munkahelyi közművelő­dés régi, merev eszköztárát, és megkeresi azokat a módszere­ket, amelyekkel a vállalat sajá­tos munkafeladatait támogat­hatja, elősegítheti a dolgozók szellemi és ezen keresztül anya­gi gyarapodását. Székely Anna Horváth István előadása KISZ-vezetőknek Háromszáz diák vesz részt az egyetemi és főiskolai KISZ-veze­­tők egyhetes táborában, amelyet az idén is Szarvason, a mezőgaz­dasági főiskolán szervezett a KISZ Központi Bizottsága. A fel­ső­fokú tanintézetek ifjúsági ve­zetői elemzik az elmúlt tanévben végzett KISZ-munkát, s áttekin­tik a következő tanév mozgalmi feladatait. Kedden Horváth Ist­ván, a Minisztertanács elnök­­helyettese tartott előadást a fia­taloknak a szocialista demokrá­cia és a politikai intézményrend­szer továbbfejlesztésének idősze­rű kérdéseiről. (MTI) ■ ■ Y •J/’ Jf Kezdeményezés a kereslet-kínálat összehangolására A szakképzetlen fiatalok elhelyezkedése Az általános iskolát és gim­náziumot elhagyó szakképzet­­len fiataloknak évről évre ne­hezebb elhelyezkedniük. A de­mográfiai hullám már a közép­iskolákat is elérte, egyre több tizenévesnek kell megküzdenie a pályakezdés nehézségeivel. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal és a KISZ kormányprogram ki­dolgozását kezdeményezi, hogy a jövőben ne súlyosbodjanak a fiatalok foglalkoztatási gondjai. A magyar gazdaságban vál­tozik a foglalkoztatás helyzete: a szerkezetátalakítás minőségi és mennyiségi változásokat kö­vetel, természetes, hogy a vál­lalatok — a létszámcsökkenés miatt — szakképzett dolgozók foglalkoztatására törekszenek. Az átalakulás bizonyos terüle­tek lakóit, egyes szakmák kép­viselőit az átlagosnál érzéke­nyebben érinti. A meghosszabbított felmon­dási idő, az elhelyezkedési se­gély és más intézkedések azért születtek, hogy megkönnyítsék a munkahely-, vagy munkakör­­váltást azok számára, akik er­re kényszerülnek. Ám mindez csak a már dolgozókat érinti, nem vonatkozik a pályakezdő fiatalokra, akiknek pedig az el­helyezkedés évről évre na­gyobb gondot jelent. Statisztikai adatok szerint, a tavaly végzett 271 ezer fiatal közül 124 ezren nem tanultak tovább, s közülük 3600-an év végéig sem találtak állást ma­guknak. A szám önmagában nem nagy, de ha összehasonlít­juk a korábbi adatokkal, kide­rül, hogy évente körülbelül ezerrel több frissen végzettnek okoz gondot a munkába állás. Amíg tavaly 100 pályakezdőre 101 állásajánlat jutott, addig 1987-ben száz fiatalnak már 90 ajánlaton kell osztoznia. A munkaközvetítőknél beje­lentett munkaerő iránti igény is csökkent. Segédmunkást 50, betanított munkást és nem is­(Folytatása a 6. oldalon) Fotó: Gmak László Törvényeket fogadott el a legfelső tanács Három, rendkívül fontos törvényt fogadtak el a legfelső tanács má­sodik, utolsó munkanapján: az állami vállalatokról, a közélet kérdé­seinek össznépi vitájáról, valamint az állampolgárokkal szemben jog­talanul eljáró felelős beosztású személyekre vonatkozó panaszok ki­vizsgálásáról. Moszkvai tudósítónk telexje­lentése: A délelőtti ülés első napirendi pontjaként a testület elfogadta a vállalati törvényt, illetve a nép­gazdaság átalakításának szüksé­gességéről hozott legfelső taná­csi határozatot A tudósok, a pártmunkások, a mérnökök, a gazdasági vezetők csaknem egy éve dolgoztak a vál­lalati törvényen, mintegy fél évig tartott a tervezet össznépi vitá­ja; több mint 140 ezer változta­tási kiegészítési pontosítást ja­vasoltak a kollektívák és egyé­nek. Ennek eredményeként je­lentős változtatásokat eszközöl­tek a tervezethez képest az elfo­gadott törvény szövegében. A törvény bővíti a vállalat jo­gait az önigazgatás fejlesztését célozza. Meghatározottá és sta­billá válik a vállalat és az álla­mi költségvetés viszonya. A ter­melők sorsát nem a minisztériu­mi utasítások határozzák meg, hanem gazdasági­lag önálló ter­melőegységekké válnak. A törvény értelmében a válla­lat gazdálkodása az állami ter­ven alapul, de a teljes gazdasági önelszámolás , a veszteség nél­küli működés és a pénzügyi ön­(Folytatása a 2. oldalon) *­­ 1 ) Bányász Rezső államtitkár mondott beszédet­b­en Körzeti rádióstúdiót avattak Szegeden Tudósítónktól. Szegeden tegnap átadták a Magyar Rádió új körzeti stú­dióját. Az esemény résztvevőit — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye párt- és álla­mi vezetőit, a rádiószékház építőit, a Posta, a rádió mun­katársait — Hárs István, a Magyar Rádió elnöke köszön­tötte, majd Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke mondott beszédet. Egye­bek között hangsúlyozta: — Társadalmunk, s benne a tömegkommunikáció is, a re­formok idejét éli, egy új ki­bontakozás felé halad. A szo­cialista közgondolodás erősíté­se, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése iránti társadal­mi igény egyre több helyi dön­tést követel, és megköveteli a helyi információs igények mind teljesebb kielégítését. Dönteni nem lehet elegendő és elég mély, reális információ nélkül.­­ Sürgető szükségszerűség, hogy a véleménynyilvánítás, a társadalmi párbeszéd színhe­lyei, a tömegkommunikációs fórumok minél közelebb ke­rüljenek az élethez, a történé­sek színhelyeihez. Mától már hat vidéki rádiós műhely szol­gál friss információval hazánk lakossága egynegyedének. Ezek a rádióadások a tömegtájékoz­tatás kiszélesítésének rendkí­vül fontos eszközei. Fontossá­gukat tovább növelheti az al­kotók nyitottsága, felkészült­sége, érzékenysége és társadal­mi elkötelezettsége. A Magyar Rádiónak rendkívüli hitele van hallgatósága körében. A sze­gedi rádiósok tovább növelhe­tik ezt a bizalmat. Szőkébb hazájukra jellemző műsorokat készíteni, a helyi dolgokban is megtalálni az általános érvé­nyűt, egységes szellemben dol­gozni, társadalmi és politikai céljaink, szándékaink szellemé­ben — ezt várják tőlük a hall­gatók szűkebb pátriájukban. — Külön örömünkre szolgál, hogy hazánkban egyre több helyen alakulnak meg önerő­ből is kábeltelevíziós alkotó­műhelyek, más helyeken kis­közösségi rádiók, tömegkom­munikációnk új, demokratikus fórumai. A helyi rádió- és te­levízióstúdiók munkájának jó összehangolása a rádió és a te­levízió központi szerkesztősé­geivel lényegesen megnöveli az egész tájékoztatási rendszer hatékonyságát. — Tömegkommunikációnk ezen új eszközei bizton számít­hatnak — gondolom, itt Sze­geden is — az írott sajtó alko­tóinak támogatására, sok-sok évtizedes nagyszerű tapasztala­taira. Az írott sajtó, a rádió, a televízió alkotóinak, munka­társainak együtt, egymást se­gítve kell dolgoznia, mert a fe­lelősség közös. Úgy erősíthetik egymás hatását és politikai szándékaink megvalósítását, ha ^­­4 Mikor lesz divat a józanság? (6. oldal) Détári Lajos az Eintracht Frankfurtban folytatja A varázsló kegyvesztett lett (12. oldal) Gromiko a Cuéllar találkozó ENSZ-emlékérem a szovjet államfőnek (MTI) Andrej Gromiko, a leg­felsőbb tanács elnökségének elnö­ke hétfőn fogadta a hivatalos lá­togatáson a Szovjetunióban tar­tózkodó Javier Perez de Cuéllart, az ENSZ főtitkárát. A találko­zón a világszervezet főtitkára át­nyújtotta Gromikónak, a nemzet­közi békeév szovjet szervezőbi­zottsága elnökének, az ENSZ emlékérmét, amelyet a bizottság az ENSZ által meghirdetett­ nem­zetközi békeévben, 1986-ban vég­zett kiemelkedő tevékenységéért kapott. Sajtóértekezleten vonta meg tegnap délután moszkvai tárgya­lásainak mérlegét az ENSZ-f­őtit­­kára Cséllar Gorbacsov főtitkár­ral, Gromiko államfővel és Se­­vardnadze külügyminiszterrel folytatott eszmecserét, a sajtóér­tekezlet után peddig Nyikolaj Rizskov kormán időhöz volt hi­vatalos. A világszervezet vezetője el­mondta: reméli, hogy Mihail Gor­bacsov az ENSZ közgyűlésének (Folytatása a 2. oldalon) Az ipari bizottság ülése A kibontakozáshoz társadalmi összefogás kell Kizárólag piac- és exportori­entált fejlődéssel valósítható meg az ipar előtt álló feladatok megoldása. Röviden így foglal­hatnánk össze az Országgyűlés ipari bizottságának kibővített ülésén elhangzottakat. A bi­zottság az ipar szerkezetátala­kítási és egyensúlyjavítási fel­adatainak hároméves program­járól tárgyalt tegnap a Parla­ment Vadásztermében. Manapság nem újdonság az ipar mindennapi gondjainak ecsetelése, miként a kibonta­kozás útját jelentő elvek-célok sem ma fogalmazódtak meg. Ám az eredmények — miként az ideák megvalósítása is — még mindig váratnak maguk­ra ... A tervek felvázolása előtt nem árt megemlíteni, hogy az évek során fokozatosan meg­­növekedett adóterhek követ­keztében a nyereségcentralizá­ció mértéke az 1984. évi 69 szá­zalékról 1986-ra 92 százalékra növekedett — ez a nemzetközi mércét tekintve is rendkívül magas arány, így hiába nőtt a vállalati eredmény 13 százalék­kal — 10 milliárd forinttal —, a gazdálkodók rendelkezésére álló összeg 71 százalékkal, az­az 17 milliárd forinttal csök­kent. A nyereség túlzott elvo­nása viszont tompította a vál­lalatok nyereségérdekeltségét.­­Ennek megfelelően fennmaradt a viszonylag kevés kutatási és szellemi munkát tartalmazó termékek túlsúlya a termelés­ben — a kényszerű exportnö­velés így értelemszerűen e gaz­daságtalan termékek kivitelét takarja. Nem kedvez a terme­lésnek a már amortizálódott, de még üzemelő gépek arányának a kívánatosnál nagyobb mér­tékű növekedése sem. E feltételek között kell meg­találni a kibontakozás útját, melyet az Ipari Minisztérium a radikális szerkezetváltás és a külgazdasági egyensúly foko­zatos javításának jegyében ter­vez megvalósítani. Ehhez kell a piac- és exportorientált gaz­dasági feltételek megteremtése oly módon, hogy a szerkezet­­váltás más ágazatokat is érint­sen, ezek pedig az ipar növe­kedésére is hatással legyenek. Mint a véleményekből egyér­telműen kiderült, a pozitív változások csak a széles körű társadalmi összefogás jegyében valósulhatnak meg, az erőfor­rások mozgósításához ezért kell a közmegegyezés. Ezt szolgálja — miként az ülés elején el­hangzott — hogy a tervezetet a közeljövőben vállalati és maga­sabb szintű vezetőkkel is meg­vitatják. Mint szóbeli kiegészítésében dr. Kapolyi László ipari minisz­ter elmondta, az eddigieknél szorosabb együttműködésre van szükség a vállalati kapcso­latokban és az ágazatközi mun­kának is nagyobb szerepet kell kapnia. A tervezett fejlődés ugyanis nem maradhat meg az ipar keretei között, miként a nemzetközi munkamegosztás­ban való hatékonyabb részvé­tel is égetően fontos. Az ipari miniszter emellett kiemelte az energiacsökkentő (Folytatása a 4. oldalon) VSZ külügyi megbeszélés (MTI) A Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszter-he­lyettesei kedden megbeszélést tar­tottak Varsóban. Áttekintették az európai biztonság és együttműkö­dés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó eddigi munkáját, befe­jezésének kilátásait. Az összeuró­pai együttműködés továbbfejlesz­tését előmozdító kezdeményezése­ket vitattak meg. Magyarorszá­got Bényi József külügyminiszter­helyettes képviselte. Berecz Frigyes bukaresti tárgyalásai A magyar—román gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseiről tárgyalt június 29—30-án Buka­restben Berecz Frigyes, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a ma­gyar—román gazdasági együttmű­ködési vegyes kormánybizottság magyar tagozatának elnöke. Ghe­­orghe Petrescu miniszterelnök-he­lyettessel, a bizottság román társ­elnökével áttekintették a legutób­bi, tavaly decemberben Bukarest­ben megtartott 19. ülésszakon lét­rejött megállapodások és egyezte­tett intézkedések végrehajtásának (Folytatása a 6. oldalon)

Next