Magyar Hírlap, 1989. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Magyar Hírlap Straub F. Brúnó újévi köszöntője Nemzeti önbecsülésünk alapja az értéket teremtő munka Tisztelt honfitársaim! Kedves nézők és hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as nap­tárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggon­doljuk és megfogadjuk, mit és ho­gyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fia­taloknak és mást az idősebbek­nek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idő­sebbek újévi gondolataiban. Ezek­ből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, ho­gyan tudunk most a jövő köve­telményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tu­dat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munká­hoz, az új év jobb lehet a mö­göttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehe­tőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy való­ban demokratikus, szocialista Ma­gyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításá­hoz a nemzetközi helyzet kedve­ző alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte to­vábbi bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és orszá­gok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érde­kében is. Népünk ennek tudatában fo­gadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egy-két éven be­lül hazánk vendégeként is tisztel­hetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biz­tosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érez­zük a nemzeti-etnikai kisebbsé­gek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a ki­sebbségi jogok hiányában. Álla­munk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturá­lis értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok joga­it szavatolva egyre jobban támo­gatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik megőrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kap­csolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért tö­rekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyé­nek növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesít­mény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi mun­ka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, meg­őrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet vég­vári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet ta­lán falusi parasztságának — egy­koron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrása­ként. Ha ma — a válságok és változá­sok újabb történelmi szakaszá­ban — erre a számában megcsap­pant, de jelentőségében változat­lan rétegre tekintünk, csak tisz­telettel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kí­vánom, hogy leljenek több öröm­re és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a mun­kaerkölcsöt is, melyet eleik ha­gyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyá­rakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági­termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és még­is ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint ha­szonnal járó elavuló technológiák­nak, a rossz anyag- és munkael­látásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégez­ni a változások teremtette fel­adatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgál­va. Gazdasági és politikai reform­­folyamataink sikere nem kis mér­tékben függ a szellem emberei­től, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fo­gékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetle­nül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelte őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rádöbbent! — a szellemi teljesít­mény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anya­gilag egyaránt. Tisztelt honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső bé­ke, az össznépi egyetértés értel­mében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával-bajá­­val, az átállás tömérdek feladatá­val képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a leg­különfélébb érdekek világos meg­fogalmazásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szo­ciális feszültségekkel terhes kor­szakunkban szabadon gondolkod­ni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokráciának, a szabados­ságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializmuskere­sésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tenni vágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, kö­zös és személyes sikerekben gaz­dag — emberséget, boldogságot hozó — új esztendőt! (MTI) Fotó: Grivák László Katasztrófaelhárítás A tűzoltó viszi a bőrét a vásárra Hazánkban egyetlen szerve­zet sincs önállóan felkészülve egy esetleges természeti, ipari, közlekedési katasztrófa elhárí­tására. Jelenleg senkinek sem feladata, hogy komplexen szer­vezze, koordinálja ezt a tevé­kenységet. Többek között ezt mondta Wlacsil Tibor őrnagy a BM Tűzoltóság Országos Pa­rancsnokságának osztályvezető­je, aki a téma szakértője. — Mit nevezünk katasztró­fának? — Általában olyan előre nem látható eseményt, amely nagy területeket, és embertömegeket érint, halálos következmények­kel, nagy anyagi károkkal jár együtt. Egy ilyen esemény az ország „vérkeringésében” is ko­moly zavarokat okozhat. — Melyek lehetnek ezek? — Mondjuk egy üzemi bal­esetkor olyan anyagok is kerül­hetnek ki, amelyek a környe­zetet, az embereket jelentős mértékben veszélyeztetik. Ka­tasztrófák közé soroljuk a föld­rengéseket, a földcsuszamláso­kat, az árvizeket, s az ehhez ha­sonló természeti csapásokat is. Környezetvédelmi szempont­ból a közútjainkon, vasutasai­­kon, vízi útjainkon szállított veszélyes anyagok szinte kivé­tel nélkül számottevő károkat okozhatnak. Baleset esetén a vegyszerek a tűz- és robbanás­­veszélyes anyagok akár több száz ember halálát is okozhat­ják. Ezeket régen felismertük már, de intenzíven 1984 óta foglalkozunk a katasztrófa­elhárítás problémáival. — Mi történt ekkor? __ A Minisztertanács Honvé­delmi Bizottsága határozatára — a Belügyminisztérium koor­dinálásával — elkészült az or­szág katasztrófatérképe. Ezen szerepelnek például azok az út­vonalak, amelyeken leggyak­rabban szállítanak veszélyes anyagokat. Ezek többsége a fő­városon halad át. Kigyűjtöttük azokat a vállalatokat is, ame­lyek tevékenysége potenciálisan magában hordja a katasztrófa lehetőségét. Az országban, el­sősorban­­a négy iparvidékün­kön mintegy 400 ilyen üzemet találtunk. Ezek általában fel vannak készülve egy, a keríté­sükön belüli katasztrófa követ­kezményének felszámolására, ehhez szakemberekkel, eszkö­zökkel és tervekkel rendelkez­nek. De ezek a technológiák gyárkapun kívül már nem al­kalmazhatók. Nincs olyan or­szágos szervezet, központ, amelyhez ezek a problémák, így az elhárítás irányítása is tar­tozna. — Külföldön milyen a fel­­készültség a katasztrófa elhárí­tásra? — A szocialista országokban többnyire hasonló a helyzet, mint hazánkban. Nyugati or­szágokban általában jól felké­szült szervezetek működnek az ilyen jellegű balesetek követ­kezményeinek gyors felszámo­lására. A sokkal fejlettebb, egyben veszélyesebb technoló­gia rákényszerítette őket, hogy komolyan vegyék a katasztró­fák lehetőségét. — Ha egyetlen más ország­ban sem a tűzoltók feladata a katasztrófa-elhárítás, akkor mi­ért vállalják fel önök? — Mert mi az embereink életét nem tehetjük kockára azzal, hogy ezekre az esetek­re nem készítjük fel őket. Ez kényszerhelyzet, mert minden esetben minket riasztanak elő­ször, hiszen olyan szervezet va­gyunk, amelyik be is hálózza az egész országot, és egyben képes a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre menni. Te­gyük hozzá, hogy ezek a ka­tasztrófák általában tűzzel jár­nak együtt, a oltásuk a mi fel­adatunk, de nem foghatunk hozzá anélkül, hogy ne tud­nánk, mire vállalkozunk. Azon­ban hiába is ismernénk, hogy például a balesetet szenvedett égő tartálykocsi mit szállított, mert az oltásához és a mentés­hez rendszerint nincs megfelelő felszerelésünk. S belátható időn belül valószínű, nem is lesz le­hetőség arra, hogy a katasztró­fa-elhárítás valamennyi eszkö­zével ellássuk a tűzoltó egysé­geinket.­­ Azok a vállalatok, ame­lyek tevékenysége magában hordja a katasztrófa lehetősé­gét, és azok a szállító cégek, amelyek fuvaroznak ilyen ve­szélyes anyagokat, nem járul­nak hozzá anyagilag a tűzoltók felszereléséhez? Úgy gondolom, hogy ez az ő érdekeiket is szol­gálná . .. — Most a katasztrófa-elhá­rításra való felkészülés minden érintett saját belátására van bízva. A vállalatokra pedig egy­re kisebb hatással vannak a fő­hatóságok . A minisztériumi és az üzemi szakembereket ka­tasztrófa-elhárítási bemutató­kon igyekszünk meggyőzni ar­ról, hogy milyen következmé­nyekkel járhatna egy ilyen rendkívüli esemény. Mi most csak arra vagyunk felkészülve, hogy a veszélyhelyzetből kime­nekítsük az embereket, elolt­suk a tüzet, és megpróbáljuk megelőzni a további tűz- és robbanásveszélyt, valamint a környezetszennyeződést. — Csernobil óta nem lehet nem szólni, a Paksi Atomerő­műről ... — Bár minden vállalatnál így törődnének a katasztrófa­megelőzéssel, mint az atomerő­műben. A vállalat vezetőit nem kellett meggyőzni arról, hogy a rendkívüli események megelő­zésére, esetleges következmé­nyei elhárítására áldozzanak, s nem is keveset. Ehhez a sze­mélyi és technikai feltételek egyaránt adottak. A tervek sze­rint a közeljövőben egy új üze­mi tűzoltó egységet is alakíta­nak. — Az elmondottak számom­ra nem megnyugtatóak, mert úgy érzem, egy katasztrófa kö­vetkezményeinek elhárítására nem vagyunk felkészültek. — Felesleges pánikhangulat­ba esni. A népgazdaság külön­böző területein dolgozó szak­emberek felelősségérzete mini­málisra csökkenti annak lehe­tőségét, hogy bármelyik pilla­natban katasztrófa történjék. A kockázata viszont fennáll, ezért mielőbb szükség volna a ka­tasztrófaelhárítás szervezetének kialakítására. Illés István Fotó: Bán­kúti András HAZAI KÖRKÉP 1989. január 2., hétfő" Németh Miklós újévi rádió- és tévéinterjúja •Folytatás az 1. oldalról A mány alapján ugyanis a közeljö­vő problémáit nem lehet elfogad­hatóan megoldani. A politikai ve­zetésben tapasztalható nézetkü­lönbségekről szólva a miniszter­­elnök elmondta: ahhoz, hogy alap­­kérdésekben azonos felfogást vall­jon a vezetés, minden egyes tag­jának tisztáznia kell, pontosan mit ért a reform alatt. Nem szaba­d engedni — tette hozzá —, hogy ideológiai tételek határozzák meg a politikai-gazdasági mozgásteret. A helyzet megítélésében a racio­nal­itásé legyen a főszerep. Az ígérgetések kora a belföld és a külföld felé is lejárt, nem új programok, reformcsomagok meg­fogalmazására kell vesztegetni az időt, hanem azt kell megvalósí­tanunk, amit tavaly a parlament elfogadott. Ezután arról szólt, hogy minden olyan alternatív szervezettel, amely az alkotmány talaján áll, a vezetés kész a párbeszédre. Ter­mészetesen, ha szélsőséges, sanda szándékokat látnánk, akkor a kormányzatnak más lenne az ál­láspontja. Mindaddig, amíg van közös nevezője a párbeszédnek, az együttműködés hasznára válik a társadalomnak. A miniszterelnök aláhúzta, hogy a reformnak nincs alternatívája, ha visszafordulna a megújítási folyamat, az az egész világnak kárára válna Magyarországnak nemzetközi felelőssége is van ab­ban, hogy saját reformprogramja megvalósításával hozzájáruljon a szocialista világ megújulásához. Egy olyan politika körvonalai kezdenek kirajzolódni — mondta —, amely egy szabadabb, rugal­masabb és humánusabb társada­lom felépítéséhez vezet. Tungsram-izzó a Toyotának A siker titka A Toyota „népautója" a Corolla Magyarországon nem kell — és nem is érdemes — reklá­mozni a japán autókat. Minőségüket mindenki ismeri, vi­szont forintért egyelőre nem juthatunk ilyen járgányokhoz. A siker titkairól kérdeztük a világ harmadik legnagyobb gyártójának tartott Toyota Motor Corporation európai igaz­gatóját, Hisao Kubotát — Önök nemcsak személy- és teherautókat gyártanak, ha­nem előre gyártott házakat is árulnak. Miért? — Ez a program nem oly rég kezdődött, de az üzletmenet szempontjából fontosnak tart­juk. A fő vonal továbbra is a személyautó-gyártás. A házel­adások a több lábon állást szol­gálják, hiszen a gépkocsipiacon is bekövetkezhet egy hullám­völgy. Szerviz 10 perc alatt — Milyen réteget céloznak a T­oyota-gyártmányok ? — Alapvetően a hazai piac­ra építünk. Eladásaink negyven százaléka realizálódik itt. Min­den rétegnek kínálunk autót, tömegjárműnek a Corollát szánjuk. Az utólagos kapcsolat­­tartás mellett a szervizelésre is gondot fordítunk: fő elvünk, hogy a tulajdonos 10—30 perc alatt elérje a legközelebbi szer­vizt. Japánban több mint 2000 helyen javítanak Toyota gép­kocsit. Hálózatunk Európában is kiépített. — Nyugaton a japán kocsik az olcsóbbak közé tartoznak, főként ha a hozzá adott tarto­zékokat is figyelembe vesszük. — A nagymértékű ésszerűsí­tés, a magas szintű szervezés, a robottechnika csökkenti az árat. — Kevés alkatrészt importál­nak. Ezt is csak azért, hogy a szigorú japán importkorlátozá­sokat ért nemzetközi vádakat kivédjék? p — Ezek a vásárlások fejlő­désünket szolgálják. Igaz, több szemontból rá is kényszerü­lünk. A lényeg a minőség és a kedvező ár. Izzókat például a magyar Tungsramtól vásáro­lunk: több száz cég közül vá­lasztottuk ki ajánlatát. Igaz, az együttműködés mai formája hosszú évek kölcsönös erőfeszí­téseit vette igénybe. — Miért tartják fontosnak a magyarországi megjelenést, hi­szen eladásaik nem haladták meg az évi 200 darabot. Persze az Aris autókölcsönzőnek el­adott autók végül is reklám­­hordozók. — A Toyota nagy cég, nem mindig az azonnali haszon a lényeg. Célunk, hogy Magyar­­országon is megismerjék ne­vünket, termékeinket. Kölcsönös érdek — Ha nagyobb tételben akar­nak itt eladni, bizonyára tud­ják, hogy erre csak kölcsönös üzletkötés keretében van reá­lis esély. — összeszerelő üzem létesí­tésére, vagy hasonló fajsúlyú együttműködésre nem kaptunk ajánlatot. A beszállítás sem egyszerű: a Toyota-minőség ki­­fejlesztése éveket vehet igény­be. De tudjuk, hogy üzletek csak kölcsönös érdekek alapján köttetnek. A magyarországi el­adások kapcsán 19 ezen mun­kálkodunk. Érsek

Next