Magyar Hírlap, 1989. május (22. évfolyam, 100-125. szám)
1989-05-02 / 100. szám
Az önállóság erejével Beszélgetés Verebélyi Imre belügyminiszter-helyettessel az önkormányzatok jövőjéről, a helyi igazgatás kialakításáról. (4. oldal) ÁRA: 4,90 FORINT WMH MintaMilv 22. évfolyam, 100 szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1989. május 2. kedd Május elsejét ünnepelte az ország Fejlődésünket a nemzetközi élvonalhoz mérjük A munkásszolidarítás, az összefogásjegyében, a korábbi külsőségekkel szakítva, mindenfajta hivalkodást mellőzve rendezték meg az idei május 1-jei felvonulást Budapesten. A szervezők pártállástól függetlenül mindenkit vártak, aki dolgozótársaival együtt kívánt ünnepelni, részeseként a baloldali haladó törekvéseket összefogó és kifejező eseménynek. A politikai véleménynyilvánításra is alkalmat adó tömegdemonstráció résztvevői — a munkahelyi kollektívák képviselői és családtagjaik — többségükben a kerületek régi találkozóhelyein gyülekeztek a hideg, borongós, előrehajló időben. A menet első oszlopai — Újpest, Józsefváros, Kőbánya, Angyalföld, Kispest és Csepel, illetve a XVIII. és a XX. kerület dolgozói — tíz óra után néhány perccel indultak el a felvonulási térre,hogy részesei legyenek az ottani nagygyűlésnek, őket követték, hozzájuk csatlakozva a többi városrész képviselői. A formaságokkal való szakítás egyik jeleként a társadalmi, a politikai és az állami élet vezető személyiségei nem a dísztribünön fogadták a felvonulókat, az ünneplőkkel együtt haladva érkeztek a felvonulási térre. A több tízezernyi résztvevőt köszöntve, a hangszórókból a munkásmozgalmi énekek és nemzetközileg ismert békedalok szóltak. A jelszavak a szervezők politikai szándékait tükrözték: „Nemzeti összefogással a demokratikus szocializmusért!”, „Valódi reformokkal nemzetünk felemelkedéséért!”. Elöljáróban utalt arra, hogy a föld számos pontján más a mostani május elseje, mint korábban volt. Magyarország sem hasonlít tegnapi önmagára, s holnapi arca, valója bizonyára még inkább más lesz. Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végeredményben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre — mondotta, majd így folytatta: — Érdekeltek vagyunk abban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészséges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, még kevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának — szögezte le a SZOT főtitkára. A hazánkban végbemenő történelmi léptékű átalakulásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez igazodó demokratikus jogállam kiépítését kezdtük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az alkotómunka, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás, s amely a személyiség önállóságára épül, a szabad kibontakozást támogatja. Olyan politikai intézményrendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az alkotmányos többpártrendszerre, a koalíciós kormányzásra és pártoktól függetlenül működő, erős szakszervezetek létét feltételezi. Tényleges változásokra van szükség E változások feltétlenül helyes irányba mutatnak, a közvélemény, a társadalom széles rétegei azonban türelmetlenül, indulatodtól sem mentes feszült légkörben élik mindezt. Ennek okai között sorolta, hogy a ma is elvállalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések terhelik az elmúlt évtizedek politikáját, hogy nem egyszerűen az illúziók, sokkal inkább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fogyatékosságai a személyi-hatalmi érdekek túltengése, az elvtelen összefonódások, a vezetők tévedései és mindezek be nem ismerése, sok esetben egyszerűen a hazugságok juttatták idáig az országot, s emiatt rendült meg mélyen a bizalom. Széles tömegek ma is úgy érezhetik: a nyitás politikája közepette a fejük felett folynak a csatározások, egy szűk szellemi, „Sokféleség a politikában, egység az érdekvédelemben!”, „Erős, független szakszervezeteket!”, „Igazságos közteherviselést!", „Nyilvánosságot, sajtószabadságot!” hirdették a jelmondatok. Ugyanakkor a résztvevők közül sokan saját készítésű tábláikon fogalmazták meg a számukra legfontosabb követeléseket, világos programot kérve. A nemzeti színű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, s az állami, a politikai és a társadalmi élet vezető személyiségeit. Az emelvényen ott volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a főváros vezetését Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára és Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke képviselte. A nagygyűlésen elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt a demonstráció résztvevőihez, politikai elit rájuk hivatkozva, de lényegében nélkülük akar irányt szabni korszakos jelentőségű változásoknak. Végre konkrét, megfogható, tényleges változásokra és eredményekre van szükség; a korszakos politikai változások sem leplezhetik el, hogy válsággal küzd a gazdaság, s nemzeti összefogásra van szükség az összeomlás elkerülése érdekében — hangsúlyozta. — A magyar szakszervezetek nem kívánják irreális követelésekkel lehetetlen helyzetbe hozni a kormányt. Támogatják a gazdasági és politikai reformokat, a tulajdonreformot a szerkezetváltást, a piaci viszonyok megteremtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azonban a kapkodást, a végig nem gondolt intézkedésket, s azt sem, hogy bárki úgy és azért árusítsa ki az állami tulajdont, hogy ellenértékével a költségvetés hiányait pótolja. Az eladósodottság súlyos teher. De az sem kevésbé súlyos, ha értékeinket áron alul, nemzeti önérzetünket pedig bármilyen áron áruba bocsátjuk. Partneri viszonyban a kormánnyal A szakszervezetek és a kormány együttműködéséről kijelentette: csak kiegyensúlyozott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célravezető. Megállapodásainknak a jövőben — ha kell — kemény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. A jelen gondjainak megoldásában, a jövő formálásában közmegegyezést kell kialakítani, és ebben az eltérő nézeteket valló erőknek is közösséget, felelősséget kell vállalniuk — mondotta beszéde végén. — Csak ezen az alapon számíthatunk a gondjaink megoldásához nélkülözhetetlen nemzetközi támogatásra, amelynek biztosításában a magyar szakszervezetekre is jelentős feladatok hárulnak — hangsúlyozta, majd a közelgő választásokra utalva felhívta a figyelmet: az ország lakosságának választania kell eszmék, nézetek, személyek és szervezetek, programok és módszerek között. A szakszervezetek azokat támogatják, akik igazat mondanak és reális elképzelésekkel rendelkeznek; megfogható eredményeket és ehhez megítélhető garanciákat kínálnak; a politikai diktatúra helyett nem a tőke, a pénz diktatúráját kívánják bevezetni; demokratikus közéletet, nyilvánosságot akarnak; a reformokat a dolgozó milliók érdekében és rájuk támaszkodva, részvételükkel kívánják megvalósítani; s akik tudják, hogy mindez nem lehetséges a szakszervezetek nélkül, a szakszervezetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyéni ambíció, sérelem, törekvés ne szoríthassa háttérbe a nemzeti összefogást — szögezte le végül a SZOT főtitkára. Mit kíván az ifjúság? A fiatal szervezett dolgozók képviseletében Tatár Árpád, a SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja volt a nagygyűlés szónoka. Szenvedélyes hangú beszédében kijelentette, hogy az ifjúság nem a régi módon akar dolgozni és élni; olyan szavahihető, erkölcsileg tiszta vezetőkre van szüksége, akik „hétfői mondanivalójukat kedden is vállalni tudják és akarják”. Az ifjúság emberhez méltó életet kíván élni. Ez ma Magyarországon a társadalmi akarat. Ennek feltételét kell megteremteni a vezetőknek, azoknak, akik ezt emberileg, erkölcsileg vállalni tudják. A legsürgetőbb kormányzati döntések között sorolta a családi pótlék július 1-jétől gyermekenként 300 forinttal történő felemelését; szeptember 1-jétől a mindenkori létminimum szintjén és az az alatt élő családok gyermekeinek ingyenes napközi ellátását az óvodákban és az iskolákban; a gyermekek ellátásához szükséges javak árának reális megállapítását; ezek általános forgalmi adójának megszüntetését; olyan családközpontú adórendszer bevezetését január 1-jétől, amely a társadalmi minimum mértékén felül adóztatja az állampolgárokat. Szorgalmazta: meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az első lakást építő és vásárló fiatal családok a mindenkori hitelkamatláb feléért kapják a kölcsönt, s a szerkezetátalakításra felvett hitelekből a kormány 1995-ig évente legalább 30 ezer új, korszerű munkahelyet teremtsen a fiatal szakemberek számára az ország jövője érdekében. Nagy Sándor: A szakszervezetek a kibontakozást támogatják Grósz Károly és Németh Miklós Sárközy György felvételei Grósz Károly: Az MSZMP maradéktalanul képviseli nemzeti érdekeinket Grósz Károly, az MSZMP főtitkára lépett ezután a mikrofonhoz, hogy kifejtse véleményét az időszerű politikai elképzelésekről, reagáljon a sokakat foglalkoztató kérdésekre. Az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és internacionalista párt, az emberiség haladásáért, a békéért, a szocializmusért küzdő erőkkel vállal sorsközösséget, miközben nemzeti érdekeinket is maradéktalanul képviseli. Meggyőződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együttműködés révén kamatoztathatja tudását, tehetségét, gyarapíthatja nemzeti értékeit és járulhat hozzá az egyetemes kultúra gazdagításához. Hazánk reformtörekvéseinek távlati célja az is, hogy felzárkózzunk a fejlett országokhoz a gazdaságban, a kultúrában, anyagi és szellemi téren egyaránt. Ez is történelmi távú időszakot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedül lehetséges útja. Az MSZMP kezdeményezője, aktív részese, felelős tényezője akar lenni e nagy nemzeti vállalkozásnak — húzta alá a főtitkár, rámutatva, hogy a párt történetének új fejezete kezdődött el az 1988. májusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon fontos, de ellentmondásos korszakot. A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized eredményeire emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éveken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek, megoldatlan problémák halmozódtak (Folytatása a 3. oldalon) A kínai jelenség Medgyessy Péter nyilatkozata Kínában tett látogatásáról. (5. oldal) Bush elhatárolódott minisztere borúlátásától Az USA a peresztrojka sikerét kívánja (MTI) Az Egyesült Államok azt szeretné, ha a peresztrojka sikerrel járna — jelentette ki tegnap Bush. Az amerikai elnök, akárcsak közvetlen munkatársai a hét végén, ezzel közvetetten cáfolta védelmi minisztere kijelentéseit. Cheney szombaton arról beszélt, hogy Gorbacsovnak nem fog sikerülni a gazdasági átalakítás, és távozni kényszerül. Az amerikai elnök a kereskedelmi kamara tagjai előtt mondott beszédében egyúttal sikert kívánt a kínai gazdasági reformfolyamatnak. A fehér házi apparátus főnöke, John Summ — ugyancsak vasárnapi — tévényilatkozatában hangoztatta: a kelet-európai reformokra, változásokra, amelyeket Washington bátorított, az amerikai kormány olyan pozitívan fog reagálni, mint lengyel vonatkozásban. Újvidék, magyar tanszék Az anyanyelvű oktatást kell biztosítaniuk a törvényeknek (MTI) Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszéke megvitatta a szerb tagköztársaság készülő oktatási törvénytervezetének a nemzetiségi oktatásra vonatkozó tételeit, s a Magyar Szó hasábjain nyilvánosságra hozta véleményét. A következőket fejtette ki: Véleményünk szerint nem a kétnyelvű, hanem az anyanyelvű oktatást kell a törvényes rendelkezéseknek biztosítani, mivel a hatékony anyanyelvi képzésre az anyanyelvi és az irodalmi órák nem elegendők. A nemzetiségek zavartalan nyelvi kommunikációját a Szerb Köztársaságban a hivatalos használatban levő nyelvnek, a szerbhorvátnak kötelező és a jelenleginél intenzívebb oktatása révén véljük megvalósíthatónak. II. János Pál afrikai körúton A pápa kész találkozni Gorbacsovval (AP) II. János Pál pápa kijelentette: kész találkozni Mihail Gorbacsovval, amikor a szovjet pártvezető hivatalos látogatást tesz Olaszországban. A katolikus egyházfő pénteken indult kilencnapos afrikai körútra. Útban első állomása, Madagaszkár felé, II. János Pál a repülőgépen beszélt újságíróknak arról, hogy szívesen találkozna a szovjet vezetővel. Megemlítette azt is, hogy számos problémát kell még megoldani, mielőtt ő elutazhatna a Szovjetunióba. A pápa tegnap (Franciaország egyik tengerentúli megyéjébe) Réunion szigetére érkezett, onnan ma utazik tovább Zambiába. Az MTI Külföldi Képszerkesztőségétől kapott felvétel még a madagaszkári repülőtéren készült. Észt napilap: veszélyben az emberi lét A román önkényúr merénylete népe ellen (MTI) A román helyzetről közöl átfogó, s a szovjet sajtóban eddig egyedülállóan őszinte értékelést ejy tallintú napilap, amelynek kommentátora nem riadt vissza a nyílt állásfoglalástól sem. Ceausescut Sztálinhoz hasonlította cikkében. Az észtországi Komszomol KB észt nyelvű napilapja, a Noorte Hadi (Ifjúság Hangja) a hétvégén Moszkvába érkezett április 23-i számában a szovjet köztársaság egyik ismert külpolitikusa. Tilt Made írt kemény hangvételű cikket „Románia önkényuralkodója ..címmel. A külföldi adósságok visszafizetésével kapcsolatban Made emlékeztet arra, hogy Ceausescu terve alapján 1983-tól kezdve öt év alatt tízmilliárd dollárt kellett törleszteni. Romániában a legegyszerűbb megoldást választották e tervek megvalósításához: minden olyan hazai terméket exportáltak, ami iránt csak a legcsekélyebb érdeklődés is volt a világpiacon. Mindez ahhoz vezetett, hogy Románia az egyik legszegényebb országgá vált, visszaesett az életszínvonal, már maga az emberi lét is veszélybe került. Románia az abszurdumok országává vált, ahol a határőrök fegyverüket saját népükre szegezik — hangsúlyozza a kommentátor. Az önkényúr legkedvesebb rögeszméje a kis településeik „szisztematizálása". Ezt a településrendezési politikát csakis úgy lehet tekinteni, mint a román társadalom, a kultúra és a vallás elleni merényletet. Az emberek jó esetben három napot kapnak a csomagolásra, őseik otthonának elhagyására, de az értékesítés gyakran csak néhány órával a buldózerek előtt érkezik. Nincs kivel vitázni, panaszkodni csak süket füleknek lehet. A költözők otthonaikért cserébe gyatra építésű, laktanyaszerű lakást kapnak. December végén az utcán melegebb volt, mint a „lakásokban". Az adósság ki van fizetve, de Chauseseurnak közben sikerült romba döntenie az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező európai államot. Úgy tűnik, a románok szörnyen béketűrőek, de sokáig tart-e ez az állapot? A „szocialista vívmányok” fő célja egy ember és családtagjainak felemelkedése. Milben különbözik Joszif Sztálintól Románia „nagy vezére”, „a nép szeretett barátja", a „XX. század íróija”, „a Kárpátok géniusza"? Talán csak abban, hogy nincs 40 millió emberg, akiket legyilkolhat, megtorlásnak tehet ki — fejezi be kommentárját az észt napilapban Tiit Made.