Magyar Hírlap, 1989. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

1989-05-02 / 100. szám

Magyar Hírlap Kérdezz-felelek a Kora délután a városligeti Pe­tőfi Csarnokban, a majális leg­sűrűbb központjában vagyunk: ember, ember hátán és sötét, vagyis színpadi muzsikához illő félhomály — a nagyterem szín­­padán ugyanis az örökifjú Ben­­kóék csúcsformában fújják. Hol lesz itt Népszabadság Fórum? Kiderül aztán, hogy tényleg lesz itt politika. Jön aztán Sza­bó László, a házigazda Népsza­badság képviselője („a Kék­ fé­nyes Szabó"), és már köszönti is a pódiumra lépő vendégeket: Grósz Károlyt és Jassó Mihályt, valamint az MSZMP-n belül szerveződő irányzatok képviselő­it, a baloldali alternatívokat, a budapesti reformkör tagjait és így tovább, elég hosszú a sor. A főtitkár mindjárt az első kérde­zett: „Mit jelentett a délelőtti beszédében, hogy az MSZMP a munkásosztály pártja?" A válasz lényege, hogy minden pártnak azonosítania kell önmagát, s az MSZMP-t a múltja a munkás­­osztályhoz köti, ami azonban egyet jelent azzal, hogy együtt tart a társadalom minden hala­dó erejével. „Azt is mondta ön délelőtt, hogy politikai vitáknak nem lehetnek többé halálos ál­dozatai. Általában a halálos íté­let ellen van?" Válasz: „Általában is a halálos ítélet ellen vagyok, de a politikai viták ilyen befeje­ződésének kiváltképpen. A poli­tikai hibák igazi büntetése, ha a bűnösök elvesztik a tömegek bi­zalmát­” „A Nagy Imre ügyéből vonta le ezt a következtetést?" „Abból is, és számos nemzetközi tapasztalatból" — így a válasz. A következő kérdés már Jassó Mihályhoz: mit iszól, ha vállalati Petőfi Csarnokban vezetők nyolcmilliós jutalmat vesznek fel? A fővárosi első tit­kár válasza: nem helyesli — „a differenciáláson belül is vannak határok!" S egy újabb kérdés hozzá: „Vitában vannak-e a pár­ton belüli reformistákkal?" Fe­lelet: „vita még nincs, ismer­kedünk egymással!" Erre egy „reformkörös" a dobogó alatti széksorból: „Ez így még nem is lehet vita, hiszen mi most is alulról nézünk fel a vezetőink­re­” Grósz Károly kapásból: „Ha akarja, mi is oda ülhetünk a széksorokba!" Nevetés a terem­ben. Felsorolhatatlan sokasága a témáknak. „Van-e Grósz Károly és Németh Miklós miniszterelnök között ellentét?" „Természetesen nincs!" „Mit szól a kormány és a SZOT vitájához?" Aztán be­kiabálás is: „Tovább a Brezs­­nyevi úton!" Grósz azonnal: „No, látja, azon az úton nem aka­runk járni!" És a nagymarosi vízlépcső, és az autópályadíj, a gyógyszerrendelet, s hogy mi van Kádár Jánossal... Könyv kéne ennek a kérdezz-feleseknek a visszaadására, nem újságjegy­zet. A párbeszéden van a hang­súly — azt hiszem —, ami ele­ven, közvetlen, s valóságos tö­meg a részvevője. Nagyon ko­moly dolgokról van szó általá­ban, de a hangulatba belefér, hogy a főtitkár felolvassa azt a cédulát is: „Hol lehet itt in­gyen sört kapni?" S válaszol: „Én is meginnám!" Derültség, hiszen majális van. Bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is: majális...! (d. kiss) TUDÓSÍTÁSOK Május elsejét ünnepelte az ország (Folytatás az 1. oldalról) egymásra. A párt akkori vezetése és a kormány a hetvenes évek elejétől — az egész politikai in­tézményrendszer hallgatólagos tá­mogatását sem nélkülözve — fo­kozatosan elhanyagolta a konkrét helyzet konkrét elemzésének kö­vetelményét. Részben nem vette észre, részben pedig szándékosan eltakarta a magyar gazdaság és a magyar társadalom alapvető gyen­geségeit — köztük a szellemi mun­ka leértékelődését. Ezzel azt a hamis közérzetet táplálta az egész társadalomban, hogy elért ered­ményeink korszakos jelentősé­gűek, időtállóak, elegendőek ah­hoz, hogy hazánk a fejlett világ országai közé emelkedhessen. A gazdasági vezetők közül nem ke­vesen hittek el, sőt egyesek ter­jesztették is magukról, hogy a nép érdekében titkolják el a való­ságot, cserélik fel a termelés és az elosztás normális sorrendjét. A rend, a kiegyensúlyozottság lát­szatát erősítették akkor is, ami­kor már a rendetlenség szapro­­dott, a nyugtalanság erősödött. Az MSZMP mai vezetése elha­tárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez vezetett. Hosz­­szabb távra visszatekintve is el­veti a szocializmus építésének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchikus alá- és fölé­rendeltségi viszonyban működik, amely csak az utasítások rend­szerére épül, s amely ahelyett, hogy a szocializmus eredeti cél­jaival összhangban kibontakoztat­ná az egyéni és csoportos érde­keltséget, az alkotó kezdeménye­zést, éppen ezeket fojtja el — hangoztatta a pártfőtitkár, meg­erősítve, hogy az MSZMP tagad­ja a politikai elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, érdekek el­lenében akar hatni, határozottan ellenzi, hogy közvetlenül, aprólé­kosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor ki­emelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Fejlődésünket, a megtett út ér­tékét nem tegnapi önmagunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Ká­roly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezde­ményezzük. Figyelmünk, érték­rendünk központjában a dolgozó, alkotó ember áll. Ebből követ­kezően elsőrendű feladatunknak tekintjük a hivatására, a munká­jára felkészülő és azt kezdő fia­talok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglal­kozást, akik munkával töltötték el életüket. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létre­hoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk — mondotta a többi között. A múlt hibáiért nem személyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanciákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hi­bás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanulság, amit az elmúlt négy év­tizedből levonhatunk — szögezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párt­tag vagy pártonkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul mű­ködő rendszer lehetőségeivel visz­­szaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy poli­tikai tévedésekért büntetőjogi el­marasztalást lehessen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politiku­sok számára, mintha a nép meg­vonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapította meg a főtitkár. A magyar nép jogállamot igé­nyel, ahol a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít és köte­lezettségeket támaszt mindenkivel szemben. Az esélyegyenlőtlenség megszüntetését kívánja, a szocia­lista demokrácia kibontakoztatá­sát sürgeti. Ez mindenkitől tette­ket, cselekedeteket vár. Az MSZMP is az ehhez szükséges politikai feltételek megteremtésére törek­szik, s tevékenységét a helyi te­endőkre összpontosítja — szögez­te le. A közelgő választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tuda­tában kimondja: több év követ­kezetes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized” hiányainak pótlásához. Az embe­reknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámít­ható politikai szervezet kíván len­ni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez program­jának három kulcsszava. Az MSZMP helyes, jó politiká­jával képviseli a munkásérdeke­ket — szögezte le az előadó, em­lékeztetve arra is, hogy a párt a szocializmusellenes erők támadá­sának kereszttüzében dolgozik. Re­formtörekvéseit igyekeznek elfer­díteni, őszinte szándékát kétség­be vonni, az el sem követett hi­bákért felelőssé tenni, sorait meg­osztani. Ez a magatartás — tette hozzá — végigkísérte a munkás­­mozgalom egész történetét. Ezért a csaknem százéves tanulság alapján a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepén e helyről is kérte a magyar dolgozókat, hogy a párt tagjaiként vagy szimpati­zánsokként tekintsék magukénak az MSZMP-t, támogassák politi­káját, használják fel céljaik érde­kében, s utasítsák el a rágalma­kat. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozga­lommal. Szerepét nélkülözhetet­lennek tartja a munkavállalói ér­dekek intézményes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdek­­védelem munkahelyi, ágazati, te­rületi és központi szinten egy­aránt a korábbinál sokkal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapásként, hanem egy nehéz gazdasági helyzet, a mo­dernizáció szükségszerű következ­ményeként, sőt egy korszerűsödő politikai rendszer természetes ve­lejárójaként értékelte. Mint hang­súlyozta, az MSZMP tagjait arra ösztönzi, hogy a szakszervezeti munkát közéleti, politikai tevé­kenységük egyik legfontosabb színterének tekintsék. Ez mind­két mozgalom számára kölcsönö­sen hasznos lesz. * Székesfehérvárott a borongós, hűvös idő ellenére több ezer résztvevője volt a Dózsa György téri nagygyűlésnek, amelynek Pozsgay Imre, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, állam­miniszter volt a szónoka. A komáromi megyeszékhelyen. Tatabánya lakossága nagygyűlé­sen ünnepelte május elsejét. Az ünnepség szónoka Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára volt. Kecskeméten a május 1-jei ün­nepségek hagyományos színhe­lyén, a vasútkertben több ezren gyűltek össze, hogy meghallgas­sák Nyers Rezsőt, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagját, állammi­nisztert. Hámori Csaba, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára a Vácott megrendezett po­litikai nagygyűlésen beszélt. Sal­gótarjánban Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt az ünnepség szónoka. Kisteleken a felvonulást követő nagygyűlésen Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Csongrád Megyei Párt­­bizottság első titkára beszélt az MSZMP-nek a nemzeti újjászüle­tésért elvégzendő feladatairól. Szolnok lakói a tiszaligeti pihenő- és üdülőparkban ünnepelték má­jus elsejét. A nagygyűlésen Irányi Pál, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára volt a szónok. Lukács János, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának elnöke mondott ünnepi köszöntőt Kom­lón. A balassagyarmati Bottyán János honvédkollégium díszter­mében megtartott gyűlésen Med­­gyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes mondott beszédet. A Fejér megyei Bicske város lakóinak nagygyűlésén Fejti György, az MSZMP KB titkára méltatta az ünnep jelentőségét. Horn Gyula külügyminisztérumi államtitkár volt a május elsejei ünnepi nagy­gyűlés szónoka Nyíregyházán. Mark Palmer amerikai nagykövet autogramot ad a Népligetben Fotó: Szigeti Tamás A szociáldemokraták és a független szakszervezetek ünnepségei A többi párttól és alternatív szervezettől is elkülönülve nagy­gyűléssel ünnepelte május 1-jét a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a Népligetben. Rendezvé­nyükön — melyen mintegy négy­százan vettek részt — megjelent több nyugat-európai szociálde­mokrata párt képviselője is. Révész András, az MSZDP el­nöke — a nagygyűlés első szóno­kaként — nagy nyomatékkal szólt a szociáldemokrata mozgalomban rejlő erőről, megállapítva, hogy a szociáldemokraták Európa csak­nem valamennyi államában ve­zető szerepet töltenek be, sok he­lyütt pedig kormányzó pártként vesznek részt a politikai életben. Úgy vélekedett, hogy öt éven be­lül Magyarországon is a legerő­sebb párt lesz a szociáldemokra­táké. A külföldi testvérpártok képvi­seletében először Gunnar Stewaro, a százéves múltra visszatekintő Svéd Szociáldemokrata Párt kül­ügyi titkára szólt az egybegyűl­tekhez. Az Osztrák Szociáldemok­rata Párt nevében Heinz Fischer köszöntötte a résztvevőket. Peter Glotz, a nyugatnémet SPD par­lamenti csoportjának alelnöke pártja üdvözletét tolmácsolta. A Francia Szocialista Párt nevében a negyven esztendővel ezelőtt emigrált Filipovics Tamás szólt a gyűlés résztvevőihez. A nagygyűlés utolsó szónoka, Baranyai Tibor, az MSZDP el­nökségének tagja a pártvezetés elképzeléseiről elmondta: semmi­féle koalíciós tárgyalásra nem hajlandók addig, amíg egy új, sza­bad választáson nem tisztázódnak a valódi politikai erőviszonyok. Ezzel kapcsolatban kifejtette: az MSZMP választási szisztémáját elutasítva, az 1945-öshöz hasonló lajstromos, azaz listás választást követelik. A Független Szakszervezetek egész napos majálist rendeztek a Népligetben. A Jurta Színházban 11 órakor kezdődött meg a szoli­daritási nagygyűlés. Tudósítónktól: Alternatív voltam — lelkesebb egy agyonázott tizenéves srác a metrón a népligeti majálisról térve haza az esős délután, jól­lehet a független szervezetek ün­nepének fénypontja még csak ezután következik. Jól tudták ezt az idősebbek, a Jurta Szín­házban tegnap megrendezett fó­rumra összegyűlt tömegben nem is lehetett volna — stílszerűen — még egy csukott esernyőt sem leejteni. Már kora délutántól az ellenzéki kerekasztal pártjai mu­tatkoztak be a szűkre szabott helyiségben, reagálva még a leg­korábbi politikai eseményekre is. A Szociáldemokrata Párt kép­viselője például megelégedettsé­gének adott kifejezést, hogy az MSZMP kivételezett jogokban kívánja részesíteni a többi párt­tal szemben, de ezt taktikázás­nak tartja és nem kíván élni ezen előnyökkel. A Szabad De­mokraták Szövetségétől E­örsi István fejtette ki, hogy minden ellenzéki erővel összefognak, akiknek nemcsak a mai helyzet, de a Horthy-korszak sem ideál. Solt Ottilia kifejtette, hogy nem kívánják igénybe venni a kor­mányszervek által most keresett bérleményeket, inkább a meg­üresedő KISZ-helyiségeket akar­ják hasznosítani. Ugyancsak nem tartanak igényt a Kútvölgyi Kór­ház szolgáltatásaira. A négy órakor kezdődött fó­rum bevezetőjeként Krysztof Sliwinski, a Szolidaritás külpoli­­tikusa adott tájékoztatást a len­gyel kerekasztal-megállapodások­­ról, majd a Kispesti Kerekasztal küldötte olvasta be a megalaku­lásukról szóló nyilatkozatot. A fórum vendége a már felsorolt szervezeteken kívül az MDF, a Fidesz, a Magyar Néppárt, a Független Kisgazdapárt, a Baj­­csy-Zsilinszky Társaság, a Füg­getlen Jogász Fórum és a Füg­getlen Szakszervezetek Ligájá­nak képviselői voltak. Magyar Bálint (SZDSZ) a kerekasztal- MSZMP tárgyalások idejét firta­tó kérdésre elmondta, hogy an­nak feltételei vannak, „olyan asztalhoz nem szabad odaülni, ahol nem dől el semmi”. n. v. g. Szűrös Mátyás beszéde Orosházán A bizalmi válság a parlamentben is érezhető Orosházára látogatott vasárnap Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke. Találkozott a Békés me­gyei képviselőkkel, majd a város több művelődési intézményével való­­ismerkedés után beszédet mondott a munka ünnepének elő­estéjén tartott nagygyűlésen. A megye képviselőivel a városi pártbizottság székházában folyta­tott eszmecserét az Országgyűlés elnöke. A találkozón Szűrös Má­tyás és a képviselők elsősorban arról beszélgettek, szükséges-e előrehozni az országgyűlési vá­lasztásokat. Mint Szűrös Mátyás megállapította, a mai Országgyű­lés jogszerű, legitim, de összeté­tele kétségtelenül vitatható. Mint megállapította, az a bi­zalmi válság, amelyben a párt és a kormány dolgozik, nem kerül­te el a parlamentet sem. Fontos azonban — mondotta —, hogy világosan lássuk: a­ parlamenti munkát kísérő kritika és bizal­matlanság mellett jelen vannak az új politikai szerveződések tö­rekvései is, hogy befolyásukat az Országgyűlésben a képviselőkön keresztül érvényesíthessék. A parlament szuverén joga — mondta —, hogy döntsön arról, idő előtt feloszlatja-e magát vagy sem. Addig azonban semmikép­pen sem oszlathatja fel magát, amíg át nem alakul a választási rendszer a többpártrendszer feltételeinek és követelményei­nek megfelelően. Egy európai léptékű, demokratikus választó­­jogi törvény alapján szervezhe­tők meg valóban szabad politikai akaratnyilvánítással a választá­sok. (MTI) Megyei pártértekezletek Tolnában sürgetik a kongresszust A szombaton reggel kezdő­dött Tolna megyei pártérte­kezlet vasárnap hajnalban fe­jezte be munkáját Szekszárdon. Az MSZMP megyei bizottságá­ba az alapszervezetektől dele­gált 45 tag mellé még 15 új ta­got választottak, és az így tel­jesen megújult testület élére is új vezetők kerültek. Az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára Já­nosi György lett, aki továbbra is a szekszárdi Tanítóképző Fő­iskola igazgatóhelyettese ma­rad, így pártfunkcióját társa­dalmi megbízatásként látja el. A megyei pártbizottság új tit­kárai: Gazdag László, Herczig Ferenc és Lipovszky Gyula. A két utóbbi eddig is a pártappa­rátusban dolgozott, Gazdag László pedig közgazdász, a pé­csi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem oktatója, aki tár­­sadalmi megbízatásként vállal­ta a titkári munkát. A tanácskozáson a megye 15 ezer kommunistájának képvi­seletében 600 küldött vett részt, továbbá 46 meghívott vendég, köztük Lukács János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottságának elnöke. A pártér­tekezlet elutasította annak az írásos előterjesztésnek a véle­ményezését, amelyet a megyei pártbizo­ttság készített „Az or­szágos pártértekezlet állásfog­lalásából adódó feladatok vég­rehajtására elfogadott megyei program teljesítésének helyze­te” címmel A párt jelenlegi helyzetét úgy ítélték meg, hogy az MSZMP még nem tudott szakítani sa­ját mindenhatóságának míto­szával. Hangsúlyozták: meg kell szabadulni a vezetésben minden szinten az olyan de­mokratáktól, akikben hajlam sincs a demokratizmusra, hi­szen érdemben, kulturáltan vi­tatkozni sem képesek. Egy fel­szólaló úgy fogalmazott: szán­janak le a lóról a pártvezetés­ben, és gyalogoljanak a tö­­meggel együtt, talán akkor job­ban szót lehet érteni egymás­sal, és a nép helyzete is vilá­gosabban látható lesz köze­lebbről. Javasolják továbbá, hogy még ebben az évben hív­ják össze az MSZMP XIV. kongresszusát, és a jövőben ne ötévenként legyen kongresszus, hanem szükség szerint, 2—3 évenként. (MTI) Apparátusi győzelem Békésben Háromfordulós elsőtitkár-vál­­­asz­tás után, vasárnap hajnal­ban ért véget a békés megyei MSZMP-pártértekezlet. Ápri­lis 29-én szombaton reggel kezdték, a 32 ezer 416 megyei párttag közül 423 küldött fért a terembe. Az értekezletre az alternatívok képviselőit nem hívták meg. Az érdeklődök a karzatról figyelhették az ese­ményeket. Oda zöld út vezetett. Békésben ez a pártértekezlet még nem változtatott azon, hogy az MSZMP-tagsággal szemben továbbra is az appa­rátusé a hatalom, aminek egyik pillére a politikai és gazdasági vezetés összefonódása. Számos küldött kifogásolta, hogy a két hivatalos elsőtitkár-jelöltnek, az szmt titkárának, Fodorné Bir­gés Katalinnak és az eddigi első titkárnak, Szabó Miklósnak nincs, programja. Puszta reto­rikájukra a karzat is a megfe­lelő módon regált. E program­­talanságnak is következménye, hogy szombaton Békéscsabán spontán jelölték megyei első titkárnak dr. Forrai Józsefet, a megyei pártbizottság munka­társát, de ő a jelölést nem fo­gadta el. A Demisz képvisele­tében vett részt az értekezle­ten Hideg András, akit ugyan­csak spontán megyei titkárnak jelöltek, ő is elutasította a spontaneitást. Este tíz óra után jelentették be, hogy a szavazáson mindkét jelölt, Szabó Miklós és Fodorné Birgés Katalin kiesett, vagyis egyiküknek sem jött össze a szükséges többség. Még egyszer kell szavazni rájuk. Éjfél előtt ért véget a szavazás második menete. A két jelölt újra kiesé­ses döntetlent ért el. Illetve a szavazatszedő bizottság elnöke azt jelentette, ha a leadott sza­vazatok számát tekintik, akkor megint nem kapta meg a szük­séges többséget se Szabó, se Fo­­dorné. Ha azonban kizárólag az érvényes szavazatokat szá­molják, akkor megvan az új el­ső titkár, a régi, Szabó Miklós személyében. Az utólag beje­lentett szabály ellen Hideg András tiltakozott. Ezután S­za­­bó Miklós is kérte a szavazás harmadszori megismétlését. A Szabóra adott igenek száma ek­kor jelentősen megnőtt, nyil­ván azért, hogy a fáradt küldöt­tek mehessenek már haza, hisz ezután még a titkárok megvá­lasztása is következett. Békés megye MSZMP-tag­­jai és kommunistái az előre­hozott pártkongresszus mellett foglaltak állást. Talán a kong­resszus idején majd változik a megye vezetőinek személyi összetétele. delei) Pártértekezlet Sopronban Új első titkárt választottak A szokásosnál igencsak hosz­­szabb volt, vasárnap hajnal­ban zárult a szombaton reg­gel nyolckor kezdődött sopro­ni pártértekezlet, amelyen Sop­ron és környékének kommu­nistái megválasztották az új városi első titkárt. Mint isme­retes, elődje nem kívánta ma­gát jelöltetni a választáson. A sokáig elhúzódó tanácskozás vé­gére a küldöttek többsége fá­sulná, közönyössé vált, így sok kérdés maradt megválaszolat­lanul. Az újdonsült első titkár­ral, dr. Fülöp Józseffel beszél­gettünk a tanácskozás után. — A három jelölt közül mesz­­sze a legtöbb szavazatot kap­ta. Vajon miért? — Valószínűleg azért, mert reformokat akaró kommunis­ta vagyok. Ezt sokan tudják rólam. Különösen a tanítvá­nyaim, hiszen eddig az MSZMP Győr-Sopron megyei oktatási igazgatóságán, mint tanszékve­zető dolgoztam. — Milyen javaslatai voltak, amiket elfogadtak? — Nem tartottam jónak azt, hogy eddig öt évre választot­ták az első titkárt. Ez igen hosz­­szú idő. Mostantól minden esz­tendőben lesz pártkonferencia Sopronban, így, ha akarja a tagság, évente választhat új el­ső titkárt. — Többen meglepődtek azon, hogy a három jelölt közül egye­dül ön volt az, aki nem egye­zett bele, hogy a szavazás előtt néhány nappal a megyei napi­lap nyilvánosságra hozza a fényképét és azt az írást, amely a rövid életrajzát, politikai né­zeteit és elképzeléseit tartal­mazza. Miért? — Ez hátrányt jelentett vol­na azok számára, akik esetleg a pártértekezleten kerülnek fel a jelölőlistára. Ezért nem tar­tottam demokratikus dolognak. A negyvenöt éves politikus — akit az elmúlt év őszétől több alapszervezeti párttitkár is megkeresett azzal, nincs-e ked­ve jelöltetni magát — a máso­dik fordulóban szerezte meg az abszolút többséget, de már az első szavazás után sejteni le­hetett, hogy ő lesz a győztes. A volt első titkár — noha jelöltet­te magát a pártbizottsági tag­ságra —, sem a városi, sem a megyei pártbizottság tagja nem lett. Soproni Horváth Lajos . 1989. május 2., kedd3 Zászlófelvonás, zenés őrségváltás Május 1-jén, a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepén hét­főn reggel katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lo­bogót és a munkásmozgalom vö­rös zászlaját a gellérthegyi fel­­szabadulási emlékműnél. Ugyancsak katonai tisztelgéssel­ vonták fel a Magyar Népköztár­saság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren, ahol délben zenés őrségváltást tartott a Magyar Néphadsereg díszegy­­sége (MTI)

Next