Magyar Hírlap, 1989. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1989-10-02 / 231. szám

­ HÍRLAP - TUDÓSÍTÁSOK Németh Miklós interjúja a Welt am Sonntagnak A magyar határok továbbra is nyitva maradnak (Folytatás a 1. oldalról) volna egy, az országunk érdekei­vel, kül- és belpolitikájával ellen­tétes döntést hozni csak azért, hogy fenntartsunk valamiféle lát­szategységet. A lap szerint a Minisztertanács ellnöke első ízben tisztázta, hogy Magyarország, a határ megnyi­tása felől döntve, senkitől sem kért ehhez engedélyt. — Szuverén állam lévén, szuverén döntést hoztunk, amelyről a szövetséges országokat tájékoztattuk, de nem kértük hozzá az engedélyüket. A döntés meghozatalát humanitá­rius megfontolások indokolták. A határ megnyitásának fogad­tatásáról szólva megállapította: az NSZK-ból valóban számos helyről, vezető politikusoktól, köz­életi személyiségektől kaptunk köszönetet humanitárius cseleke­detünkért. De meg kell monda­nom, hogy legalább ennyire örö­­münkre szolgált az a nagyszámú köszönőlevél, amelyet hétköznapi emberek írtak hozzánk. Ez azt mutatta számunkra, hogy ezt a kérdést mind a politikai pártok, mind a közvélemény egyöntetű­séggel ítéli meg az önök országá­ban. Amit tettünk, azt persze nem önös érdekből tettük, nem azért, hogy elismerést arassunk világ­szerte. Komolyan gondoljuk, amikor azt mondjuk, hogy Ma­gyarország hasznos tagja akar lenni a „közös európai háznak”. Többször leszögeztük elkötele­zettségünket a szögesdrótok nél­küli Európa megteremtésére, ahol a határok összekötik és nem el­választják a nemzeteket. Németh Miklós tudatta, hogy a magyar határ továbbra is nyitva marad. — Ha az NDK állampol­gárai szabad elhatározásukból úgy döntenek, hogy nem kíván­nak hazatérni, nem tehetjük meg, hogy erőszakkal kényszeresük őket a hazatérésre. Ezen az elven a jövőben sem kívánunk semmit sem változtatni. Ugyanakkor re­ményemet fejezem ki, hogy a két német állam előbb vagy utóbb megegyezésre jut ebben a kérdés­ben.­­ A kormányfő azonban megállapította, hogy Magyaror­szág nem kíván tranzitország len­ni, amelyet a különböző nemzeti­ségű kelet-európai állampolgárok arra használnak, hogy nyugatra távozzanak. Befejezésül Németh kiemelte Magyarországnak azt az óhaját, hogy tovább akar közeledni Nyu­­gat-Európához. Kijelentette: in­tézményes kapcsolatok kialakítá­sára törekszünk különöző európai szervezetekkel. Gondolok itt pél­dául az Európai Parlamentre, az Európa Tanácsra és nem utolsó­sorban az Európai Közösségre. Ha e kapcsolatépítési törekvést a nyugat-európai államok kormá­nyai, köztük az önök kormánya, támogatják, azzal a magyar poli­tikai és gazdasági reformtörekvé­seket és reformerőket, Magyar­­ország Európába való teljesebb integrálódását segítik elő.­­ Jóleső érzéssel mondom el, hogy ezen törekvéseinkhez min­dig magunk mögött tudhattuk az NSZK kormányának, sőt, ellen­zéki pártjainak is a támogatását. Ezt a támogatást pedig nemcsak a magyar kormány, hanem a ma­gyar közvélemény is nagyra ér­tékeli. Arra a konkrét kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartaná-e Ma­gyarország európai közösségbeli tagságát, Németh Miklós a Welt am Sonntag előzetes jelentése sze­rint megállapította: — Politikai és gazdasági cél­kitűzéseink egyik központi ele­me, hogy minél szorosabban kö­zeledjünk Európához. Ennek a közeledésnek több lépcsője van és különböző formák képzelhetők el. Ezek közül az EK-tagság a legfejlettebb. — Az interjúban a miniszterelnök végül kifejezte reményét, hogy a demokratikus politikai intézményrendszer mű­ködése a jövő év végére már érezhetővé válik. Sarkadi Nagy Barna az egyházpolitikáról A lelkiismereti és vallásszabadság nem tűr állami gyámkodást Németh Miklós miniszterelnök az elmúlt hetekben sorra talál­kozott a magyarországi egyházak, felekezetek vezetőivel. A megbe­széléseken részt vett Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes, a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságának vezetője is. Tapasz­talatairól kérdezte az MTI mun­katársa.. . A kormány párbeszédre és együttműködésre törekszik a tár­sadalom valamennyi jelentős té­nyezőjével. Ezek sorában kiemel­kedően fontos az egyázakkal, fe­lekezetekkel folytatott érdemi dia­lógus a nemzet sorsát érintő kér­désekről — hangsúlyozta elöljá­róban. — Az elmúlt évtizedekben nem volt példa a kormányfő és az egy­házi vezetők ilyen jellegű talál­kozójára. Egyes vélemények sze­rint a párbeszéd különböző fóru­mai ellenére korábban éppen az egyházak háttérbe szorítása, szo­ros állami ellenőrzése volt jellem­ző. Milyen tények támasztják alá, hogy valóban megváltozott a helyzet? — Mint ismeretes ,a kormány a közelmúltban nyilvánosan is el­határolta magát az ötvenes évek egyházpolitikájától, az akkor el­követett hibáktól, bűnöktől. En­nek egyik jele, hogy megkezdődött az akkori koncepciós perek felül­vizsgálata, köztük a különböző egyházak vezetőit, személyiségeit sújtó ítéleteké is. A közvélemény nemrég értesülhetett arról is, hogy Paskai László bíboros kérte a kor­mányfőtől Mindszenty József bí­boros perének felülvizsgálatát, s erre válaszolva a miniszterelnök közölte, hogy az ügyet a kormány­zati szervek külön kiemelt figye­lemmel kezelik. Ezen túl a kor­mány kritikailag felülvizsgálta az elmúlt évtizedek egyházpolitiká­ját és meghozta az ebből követ­kező döntéseket. Abból indult ki, hogy a lelkiismereti és vallássza­badság olyan alapvető emberi jog, amely nem tűr állami gyámko­dást. Az állam feladata itt csak az lehet, hogy a jog szabad gya­korlását törvényben rögzített ga­ranciarendszerrel is védje. Ennek jegyében készül a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, amelynek megalkotásában az egy­házak, felekezetek is részt vesz­nek. A kormány további fontos következtetése volt az elmúlt idő­szakban, hogy nincs helye állami beavatkozásnak, korlátozásnak az egyházak belső életét illetően. Ezért kezdeményezte egy sor, ezt lehetővé tevő jogszabály hatályon kívüli helyezését, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nél­küli megszüntetését. Felszámoltuk az egyházak beruházásainak ál­lami ellenőrzését, megszüntettük az iskolai hittanbeíratások koráb­bi bürokratikus rendszerét, az egyházi könyv- és lapkiadás min­den állami ellenőrzését.­­ Nyilvánvalóan az állam és az egyházak valódi, nemcsak dekla­rált szétválasztásáról van szó. A mostani találkozók, az azokról megjelent közlemények azonban ennek — úgy tűnik — ellentmon­danak. — Meggyőződésem, hogy nincs ellentmondás. Az állam és az egy­házak szétválasztása nem kapcso­latok nélküli egymás mellett élést jelent, ez a világon sehol nincs így. Ma és a jövőben még inkább szükség van az állam és az egy­házak közötti együttműködésre, amelynek nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van. Az egyházak készséggel végeznének az eddiginél jóval sokszínűbb, gazdagabb oktatási, kulturális, szociális-karitatív tevékenységet. Jelenleg azonban — elsősorban az ötvenes években államosított egy­házi épületek hiányában — eh­hez nincs megfelelő bázisuk, in­tézményrendszerük, anyagi eszkö­zük. A kormány az egyházakat és felekezeteket a társadalom fontos közösségteremtő, értékhordozó té­nyezőinek tartja, amelyek az er­kölcsi értékek megszilárdításában, a felnövekvő nemzedék nevelésé­ben lényeges szerepet töltenek be. Ezért a kormány — lehetősé­geihez mérten — anyagi eszkö­zökkel is, támogatni kívánja tár­sadalmi szerepvállalásukat. — Milyen lehetőségek vannak a volt egyházi épületek visszaadá­sára korábbi tulajdonosoknak? — A kormány elvben egyetért ezzel az igénnyel, és konkrét lé­péseket is kíván tenni. Már meg­kezdődött a jogi feltételek kimun­kálása. Konkrét tárgyalások foly­tak egyes épületekről, s több eset­ben felvetődött a visszaigénylés szándéka. Körültekintést, az álla­mi, illetve egyházi érdekek köl­csönös figyelembe vételét igény­li minden döntés, hiszen az épü­letek nagy részében ma is okta­tási, szociális, egészségügyi vagy kulturális tevékenység folyik. Va­lamennyi épület azonnali kivál­tása, visszaadása óriási összege­ket igényelne. Az ország nincs ab­ban a helyzetben, hogy csökkent­hesse ilyen célú intézményeinek a számát. Folyamatos tárgyalások­ra és állandó konszenzuskeresésre van szükség. Néhány épület — mint például a máriabesnyői volt kapucinus rendház, vagy a Fa­sori Gimnázium — már vissza is került egyházi hasznosításra. (MTI) Pártlapok pártatlansága? Vidéken a glasznoszty csak jámbor óhaj A glasznoszty vidéken általá­ban egyelőre csak jámbor óhaj, a sajtószabadság reménysugara csupán haloványan pislákol vala­honnan az alagút végéről — erre a következtetésre jutottak annak a tanácskozásnak a résztvevői, amelyre szombaton a Nyilvános­ság Klub szervezésében került sor Szegeden, a József Attila Tu­dományegyetem Bölcsész Karán. A konferencián nemcsak az MSZMP megyei orgánumainak munkatársai vettek részt, hanem néhány független lap — így a Dá­tum, a Déli Napló, a Bácskapocs, a Kecskeméti Lapok — szerkesz­tői, újságírói is. Egyöntetű volt­ a vélemény: az MSZMP ellenőrzése,, vagy köz­vetlen irányítása alatt összesen csaknem 1,3 millió példányban megjelenő húsz megyei lap hely­zete — és munkatársainak szel­lemi gúzsbakötöttsége — tartha­tatlan. Bár a helyi pártvezetők látszatra tárgyilagosságra töre­kednek és hozzájárulnak ahhoz, hogy bizonyos, az övékéitől eltérő vélemények is megjelenhessenek a lapokban, a hozzászólók véle­kedése szerint a manipulatív módszereknek se szeri, se száma. A főszerkesztők általában garan­ciát jelentenek a régi, elavult felfogás konzerválására, a „kézi irányítás” akkor is megmarad, ha a fejlécről lemarad az MSZMP neve. Az 1950-ben létrehozott me­gyei kiadóvállalatok struktúrája ugyancsak nem felel meg többé a követelményeknek. Elhangzott a tanácskozáson az is, hogy az újonnan alakult független lapok­, gyakran szintén manipulciók miatt, nem jutnak elegendő pa­pírhoz és nyomdai kapacitáshoz. E lapok számára katasztrofális következményekkel járhat a pa­pírárak 1990-ben már elkerülhe­tetlennek látszó emelése. Az álta­lános választások időpontja egyre jobban közeledik, az esélyegyen­lőség azonban még mindig elér­hetetlenül messze van — volt a konklúzió. Követeléseit a fórum mintegy száz résztvevője nyilatkozatban fogalmazta meg. A többnyire a fiatalabb nemzedékekhez tartozó újságírók azt az akaratukat nyil­vánították, hogy legkésőbb a vá­lasztások meghirdetéséig öntse­nek tiszta vizet a pohárba, te­­remtsék meg a pártlapok pártat­lanságát. (1. a. gy.) Tegnap bezárta kapuit a 90. őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására, melyet a 10 nap alatt csaknem 700 ezren látogattak meg.­­ Az őszi vásáron tükröződött a magyar gazdaságban zajló re­form a BNV lassan valóban be­tölti piacformáló szerepét — így Bezárt a BNV összegezte vasárnapi tapasztala­tait Horváth János, a Hungexpo igazgatója. — Jelentősen megvál­tozott a kiállítók összetétele — mondotta —, korábban elsősor­ban a nagyvállalatok tartották fontosnak a vásári jelenlétet, most a külföldi kiállítók nagy száma mellett mind több az új gazdasági formában tevékenyke­dő szervezet a BNV-n. A rész­vénytársaságok és kft-k mellett a kis- és középvállakozók pedig — most először — önálló kiállí­tással jelentkeztek. Horn Gyula külügyminiszter nyilatkozata Partnereink se avatkozzanak be belügyeinkbe Szombaton hazaérkezett New York-ból Horn Gyula külügymi­niszter, aki a magyar küldöttség vezetőjeként részt vett az ENSZ- közgyűlés 44. ülésszakán. A külügyminiszter a repülőté­ren válaszolt az újságírók kér­déseire. A Magyar Távirati Iroda munkatársa arról érdeklődött, milyen fogadtatásra talált az a javaslat, hogy a kisebbségek vé­delmét új, korszerű nemzetközi szabályokkal garantálják? — A résztvevők kedvezően fo­gadták e kezdeményezésünket, egyetértettek abban, hogy több, a nemzetközi helyzetre kiható prob­lémakörrel — amelyek ugyan korábban szerepeltek már nem­zetközi szervezetek napirendjén — újra foglalkozni kell, mégpedig a jelenlegi körülményekből kiindul­va. Ilyen a nemzeti kisebbségek ügye is. Mindmáig az a legna­gyobb gond, hogy olyan államok, amelyek elfogadták az ENSZ alapokmányát, aláírták különböző egyezményeit, amikor ezek be­tartását számon kérték rajtuk, azt belügyekbe való beavatkozás­nak minősítették. Ismeretes, hogy jelenleg is van több olyan tag­állam, amely durván megsérti az alapokmányt, illetve a nemzetkö­zi egyezményeket. Ezen mielőbb változtatni kell. El kell érni, hogy ezek a kormányok valóban fele­lősséget viseljenek a nemzetek közösségével szemben is. Ehhez viszont új kodifikációs eljárásokra van szükség a szervezeten belül. Arra a kérdésre, hogy a Varsói Szerződés külügyminisztereinek New York-i megbeszélésén milyen vélemények fogalmazódtak meg a VSZ politikai együttműködésé­nek korszerűsítéséről, Horn Gyu­la így válaszolt: " Napjainkban még mindig gyakran előfordul, hogy a kü­lönböző VSZ-tanácskozásokon­megkövesedett, a mai realitások­tól elszakadt nézetek hangzanak el. Még mindig nem az érdemi kérdésekkel foglalkozunk. New Yorkban megállapodtunk, hogy a külügyminiszteri bizottság esedé­kes varsói ülésén operatív for­mában megvitatjuk a VSZ-szel összefüggő kérdéseket. Befolyá­solja majd a leendő­­változtatáso­kat, hogy az egyes tagállamok bel­politikája sokszínűvé vált, ma már másképpen vetődik fel az egymás közötti viszony kérdése, miint néhány évvel vagy évtized­del ezelőtt. Egyáltalán nem szent­ségtörés, ha felszínre kerülnek a problémák, ütköznek a felfogások, netán ellentétek tapasztalhatók. Ezeket nem szabad a szőnyeg alá söpörni, és főként nem szabad azt megengedni, hogy ezek az ütközések károsan befolyásolják a szövetség együttműködését. Véle­ményem szerint minden kérdés­ről lehet és kell is vitatkozni, de maximálisan tiszteletben kell tar­tani az egyes államok önállóságát. Gondoljunk csak arra, hogy a NATO tagországai között is időn­ként heves szóváltásoknak lehe­tünk tanúi, ám ezek egyáltalán nem gyengítik a szövetséget. Nem szabad imisztifikálni, va­lamilyen elvont elvre hivatkozva azt sulykolni, hogy a VSZ-tagál­­lamok közötti viszonyban minden rendben van. Ez nem igaz. Súr­lódások vannak és lesznek a jö­vőben is. Hangsúlyozom azonban, hogy a magyar kormány soha, egyetlen országot sem marasztalt el, nem támadta, nem minősítet­te az egyes szocialista országok­ban kialakult helyzetet, az ott zajló politikai folyamatokat. Az persze előfordul, hogy az újság­írók kritikával illetik az egyes államokat, ez azonban együtt jár a nyilvánossággal. Viszont ugyan­ezt elvárjuk partnereinktől is, őre se avatkozzanak bele belügy­eink­­be. A hazánkban zajló változáso­kat csak mi minősíthetjük. A min­ket érintő bíráló kijelentéseket azonban nem hagyhatjuk válasz nélkül. Nem csupán azért, mert nemzeti önérzetünk ezt diktálja, hanem, mert elvi álláspontunknak is ez felel meg. Manapság gyakran hallok olyan véleményeket, hogy súlyos feszült­ségek keletkeztek a szövetséges országok és Magyarország között. Ez így nem igaz. A bolgár, a csehszlovák és az NDK-beli kol­légámmal folytatott megbeszélések során hangsúlyoztuk: amennyiben vannak konkrét gondok, azokat közösen meg kell vitatni és ke­resni­ a megoldást. Ha időnként egy-egy probléma kapcsán ki is éleződik a viszony, ez összességé­ben nem jelenti azt, hogy súlyos konfliktus lenne egyes szocialista országok és hazánk között. Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom kiemelni, hogy helyre kell állítanunk a nyugati országokkal azokat a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, amelyek sajnos 1948—49-ben­ megszakadtak vagy elsorvadtak. Súlyos hiba volt akkor az országot egyoldalú ori­entációra kényszeríteni. Ugyan­akkor nem eshetünk abba a hibá­ba, mint akkor, vagyis — miköz­ben megpróbálunk a teljesítmény­orientált országokhoz felzárkóz­ni — korszerűsítenünk, erősíte­nünk kell a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal meglé­vő kapcsolatainkat is, minden te­rületen — mondotta Horn Gyula. (MTI) A kereszténydemokraták elnöke: Keresztes Sándor Békés átmenet­i kompromisszumokkal Szombaton a budai József Atti­la Gimnáziumban tartotta első országos nagygyűlését a Keresz­ténydemokrata Néppárt. Az iskola nagytermét „Istennel a hazáért és a szabadságért” felirat díszítette. A mintegy háromezer fős párt­tagságot másfél száz küldött kép­viselte, megjelentek a kongresszu­son a nyugat-európai keresztény­­demokrata pártok képviselői, s ott volt a lengyel Szolidaritás küldöt­te is. A nagygyűlésen a párt szervező bizottságának elnöke, Keresztes Sándor előbb a múltat vázolta fel: azt, hogy 1946-ban megalakult egy társaság, amely a keresztény ál­lameszményt tűzte zászlajára. Két esztendőre rá az akkori politikai törekvések fölszámolták a pár­tot, a korabeli parlament utolsó törvényes, ellenzéki csoportját. Elmondta Keresztes Sándor, hogy a kereszténydemokrata néppárt nem a múltban gyökerező nosztal­giára épít, célja, hogy a nemzet valóra váltsa a többpártrendsze­ren alapuló jogállamiságot, s új­ra megtaláljuk minket megillető helyünket Európában. A párt, hangsúlyozta a szervezőbizottság elnöke, elkötelezett a reformok iránt, ám tisztában van azzal, a békés átmenet érdekében ajánla­tos kompromisszumokat kötni. A szabad választásokon, mint annak Keresztes Sándor hangot adott, a párt a nemzet jelentős részét ké­pes lesz megnyerni. Az országos nagygyűlésen a kül­földi vendégek felszólalásaiból is kitűnt Van Velzen Wim úré, aki a holland kereszténydemokrata párt vezére. Nézete szerint Euró­pában csak a keresztény ideoló­giának van jövője, mivel a többi eszme iránt a népek nem éreznek bizalmat. Mindezt illusztrálandó, saját példájukat hozta föl: leg­utóbb megnyerték a választásokat. Az osztrák néppárt vezetője azt hangsúlyozta, hogy nélkülözhe­tetlen a keresztény eszmék mi­előbbi átültetése a társadalmi és a gazdasági életbe. A belga test­vérpárt képviselője egy új Euró­pa fölépítésére szólított föl, amit azzal magyarázott, hogy Európa határai az egykori vasfüggönynél nem érnek véget. Az Európa Par­lament kereszténydemokrata frak­ciójának küldötte a demokrácia, a szociális igazság, valamint a szabadságjogok megteremtésében látta a magyar kereszténydemok­raták jövőjét, s hangot adott an­nak a reményének, hogy ezt be is váltják. A nagygyűlés szünetében rende­zett nemzetközi sajtótájékoztatón a holland párt elnöke bejelentet­te, hogy a választási kampányhoz segítséget nyújt a magyar testvér­pártnak. Az Európa Parlament képviselőnője, Hanja Hall-Heg­­gen utalt arra, hogy a Magyar­­országon működő demokratikus erőkkel kapcsolatot tartanak fenn. Elmondta, hogy a politikai segít­ségnyújtáson kívül gazdasági tá­mogatásban kívánják részesíteni Magyarországot. A támogatásra szánt összeg még nem ismert, de jelentős mennyiségű pénzről lesz szó. A szombat este véget ért nagy­gyűlésen a küldöttek megvitatták a párt programtervezetét, vala­mint alapszabályát. Végezetül pe­dig pártelnökké Keresztes Sán­dort választották, alelnökké Fü­­zessy Tibort, Szabó Istvánt és Seszták Lászlót. A párt főtitkára Ugrin Emese lett. Vasárnap délelőtt a külföldi pártok delegációi a keresztényde­mokrácia iránt érdeklődő fiata­lokkal találkoztak. A szünetben Van Velzen Wim munkatársunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a holland párt az első pilla­nattól kezdve mély r­okonszenv­­vel figyeli a magyar keresztény­demokrácia zászlóbontását. Har­madik alkalommal találkoznak a magyar szervezőkkel. Ismerik és jónak tartják programjukat, ám az igaz, a két párt együttműkö­dését némi óvatosság jellemzi. Ezt az óvatosságot indokolja, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt Magyarországon még nem úgy hi­vatalos, mint Nyugat-Európában, például Hollandiában. Óvatosság­ra inti a nyugati testvérpártot az is, hogy még hazánkban állomá­soznak a szovjet csapatok, s a kommunisták vannak hatalmon. A holland pártelnök e meg­jegyzésével korántsem Magyar­­ország belügyeibe avatkozott be, hanem csak pártja nézeteit fej­tette ki. S ezek az eszmék roppant tiszteletre méltóak, már csak azért is, mert a holland keresztényde­mokraták hosszú távú és nem csak a politikára korlátozódó együttműködést terveznek. Jó pél­da erre, hogy a tizenkét európai néppárt a közeljövőben irodát ál­lít fel, amely kifejezetten a ma­gyarországi ügyekkel foglalkozik. Részt kívánnak venni a magyar fiatalok aktivizálásában, vagyis a tőlük telhető módon és természe­tesen politikai nézetüknek meg­felelően kívánják mozgósítani a magyar ifjúságot. A holland párt­elnök szavaiból nemcsak az óva­tosság volt kivehető, hanem az az optimizmus is, amellyel a magyar­­országi eseményeket szemléli. Ez utóbbi meglátást támasztja alá, hogy a legutóbbi választásokon győztes párt elnöke aközben tar­tózkodik Magyarországon, hogy odahaza a kormányalakítás tevé­kenységében kellene aktívan részt vennie. Vödrös Attila Van Velzek Wim holland pártve­zér expozéját tartja a nagygyű­lésen MTI Fotó Az MSZMP visszalépett az MDF javára Az elnökségbe jutott Pécsett az EKA A helyi Ellenzéki Kerekasztal is képviseletet kap a pécsi válasz­tási elnökségben. Erről határozott legutóbbi ülésén a Hazafias Nép­front városi bizottsága, amelynek hatáskörébe tartozik az elnökségi tagok jelölése. A választásokat ellenőrző tes­tület összetételének az ellenzék javára történő megváltoztatását az MSZMP pécsi reformköre in­dítványozta. Az eredeti javaslat úgy szólt, hogy amennyiben nincs mód az elnökség kibővítésére, úgy a reformkor ügyvezetője, aki eddig tagja volt az elnökségnek, visszalép, hogy helyet adjon az Ellenzéki Kerekasztal képviselő­jének. Miután a Hazafias Népfront városi bizottsága a feltételhez kötött visszalépést elfogadta, a reformkörös ,Somogyi Ferenc megüresedett helyének betöltésé­vel dr. Schmidt Gábor ügyvédet, az MDF baranyai szervezetének vezetőségi tagját bízta meg. A Pécs városi választási elnökség új tagjának megbízatását a váro­si tanács törvényességi felügye­letet gyakorló végrehajtó bizott­sága szerdai rendkívüli ülésén erősíti meg, amennyiben nem ta­lál törvényi kizáró okot. (MTI) 1989. október 2., hétfő 0

Next