Magyar Hírlap, 1989. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1989-10-02 / 231. szám
HÍRLAP - TUDÓSÍTÁSOK Németh Miklós interjúja a Welt am Sonntagnak A magyar határok továbbra is nyitva maradnak (Folytatás a 1. oldalról) volna egy, az országunk érdekeivel, kül- és belpolitikájával ellentétes döntést hozni csak azért, hogy fenntartsunk valamiféle látszategységet. A lap szerint a Minisztertanács ellnöke első ízben tisztázta, hogy Magyarország, a határ megnyitása felől döntve, senkitől sem kért ehhez engedélyt. — Szuverén állam lévén, szuverén döntést hoztunk, amelyről a szövetséges országokat tájékoztattuk, de nem kértük hozzá az engedélyüket. A döntés meghozatalát humanitárius megfontolások indokolták. A határ megnyitásának fogadtatásáról szólva megállapította: az NSZK-ból valóban számos helyről, vezető politikusoktól, közéleti személyiségektől kaptunk köszönetet humanitárius cselekedetünkért. De meg kell mondanom, hogy legalább ennyire örömünkre szolgált az a nagyszámú köszönőlevél, amelyet hétköznapi emberek írtak hozzánk. Ez azt mutatta számunkra, hogy ezt a kérdést mind a politikai pártok, mind a közvélemény egyöntetűséggel ítéli meg az önök országában. Amit tettünk, azt persze nem önös érdekből tettük, nem azért, hogy elismerést arassunk világszerte. Komolyan gondoljuk, amikor azt mondjuk, hogy Magyarország hasznos tagja akar lenni a „közös európai háznak”. Többször leszögeztük elkötelezettségünket a szögesdrótok nélküli Európa megteremtésére, ahol a határok összekötik és nem elválasztják a nemzeteket. Németh Miklós tudatta, hogy a magyar határ továbbra is nyitva marad. — Ha az NDK állampolgárai szabad elhatározásukból úgy döntenek, hogy nem kívánnak hazatérni, nem tehetjük meg, hogy erőszakkal kényszeresük őket a hazatérésre. Ezen az elven a jövőben sem kívánunk semmit sem változtatni. Ugyanakkor reményemet fejezem ki, hogy a két német állam előbb vagy utóbb megegyezésre jut ebben a kérdésben. A kormányfő azonban megállapította, hogy Magyarország nem kíván tranzitország lenni, amelyet a különböző nemzetiségű kelet-európai állampolgárok arra használnak, hogy nyugatra távozzanak. Befejezésül Németh kiemelte Magyarországnak azt az óhaját, hogy tovább akar közeledni Nyugat-Európához. Kijelentette: intézményes kapcsolatok kialakítására törekszünk különöző európai szervezetekkel. Gondolok itt például az Európai Parlamentre, az Európa Tanácsra és nem utolsósorban az Európai Közösségre. Ha e kapcsolatépítési törekvést a nyugat-európai államok kormányai, köztük az önök kormánya, támogatják, azzal a magyar politikai és gazdasági reformtörekvéseket és reformerőket, Magyarország Európába való teljesebb integrálódását segítik elő. Jóleső érzéssel mondom el, hogy ezen törekvéseinkhez mindig magunk mögött tudhattuk az NSZK kormányának, sőt, ellenzéki pártjainak is a támogatását. Ezt a támogatást pedig nemcsak a magyar kormány, hanem a magyar közvélemény is nagyra értékeli. Arra a konkrét kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartaná-e Magyarország európai közösségbeli tagságát, Németh Miklós a Welt am Sonntag előzetes jelentése szerint megállapította: — Politikai és gazdasági célkitűzéseink egyik központi eleme, hogy minél szorosabban közeledjünk Európához. Ennek a közeledésnek több lépcsője van és különböző formák képzelhetők el. Ezek közül az EK-tagság a legfejlettebb. — Az interjúban a miniszterelnök végül kifejezte reményét, hogy a demokratikus politikai intézményrendszer működése a jövő év végére már érezhetővé válik. Sarkadi Nagy Barna az egyházpolitikáról A lelkiismereti és vallásszabadság nem tűr állami gyámkodást Németh Miklós miniszterelnök az elmúlt hetekben sorra találkozott a magyarországi egyházak, felekezetek vezetőivel. A megbeszéléseken részt vett Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes, a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságának vezetője is. Tapasztalatairól kérdezte az MTI munkatársa.. . A kormány párbeszédre és együttműködésre törekszik a társadalom valamennyi jelentős tényezőjével. Ezek sorában kiemelkedően fontos az egyázakkal, felekezetekkel folytatott érdemi dialógus a nemzet sorsát érintő kérdésekről — hangsúlyozta elöljáróban. — Az elmúlt évtizedekben nem volt példa a kormányfő és az egyházi vezetők ilyen jellegű találkozójára. Egyes vélemények szerint a párbeszéd különböző fórumai ellenére korábban éppen az egyházak háttérbe szorítása, szoros állami ellenőrzése volt jellemző. Milyen tények támasztják alá, hogy valóban megváltozott a helyzet? — Mint ismeretes ,a kormány a közelmúltban nyilvánosan is elhatárolta magát az ötvenes évek egyházpolitikájától, az akkor elkövetett hibáktól, bűnöktől. Ennek egyik jele, hogy megkezdődött az akkori koncepciós perek felülvizsgálata, köztük a különböző egyházak vezetőit, személyiségeit sújtó ítéleteké is. A közvélemény nemrég értesülhetett arról is, hogy Paskai László bíboros kérte a kormányfőtől Mindszenty József bíboros perének felülvizsgálatát, s erre válaszolva a miniszterelnök közölte, hogy az ügyet a kormányzati szervek külön kiemelt figyelemmel kezelik. Ezen túl a kormány kritikailag felülvizsgálta az elmúlt évtizedek egyházpolitikáját és meghozta az ebből következő döntéseket. Abból indult ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság olyan alapvető emberi jog, amely nem tűr állami gyámkodást. Az állam feladata itt csak az lehet, hogy a jog szabad gyakorlását törvényben rögzített garanciarendszerrel is védje. Ennek jegyében készül a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, amelynek megalkotásában az egyházak, felekezetek is részt vesznek. A kormány további fontos következtetése volt az elmúlt időszakban, hogy nincs helye állami beavatkozásnak, korlátozásnak az egyházak belső életét illetően. Ezért kezdeményezte egy sor, ezt lehetővé tevő jogszabály hatályon kívüli helyezését, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli megszüntetését. Felszámoltuk az egyházak beruházásainak állami ellenőrzését, megszüntettük az iskolai hittanbeíratások korábbi bürokratikus rendszerét, az egyházi könyv- és lapkiadás minden állami ellenőrzését. Nyilvánvalóan az állam és az egyházak valódi, nemcsak deklarált szétválasztásáról van szó. A mostani találkozók, az azokról megjelent közlemények azonban ennek — úgy tűnik — ellentmondanak. — Meggyőződésem, hogy nincs ellentmondás. Az állam és az egyházak szétválasztása nem kapcsolatok nélküli egymás mellett élést jelent, ez a világon sehol nincs így. Ma és a jövőben még inkább szükség van az állam és az egyházak közötti együttműködésre, amelynek nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van. Az egyházak készséggel végeznének az eddiginél jóval sokszínűbb, gazdagabb oktatási, kulturális, szociális-karitatív tevékenységet. Jelenleg azonban — elsősorban az ötvenes években államosított egyházi épületek hiányában — ehhez nincs megfelelő bázisuk, intézményrendszerük, anyagi eszközük. A kormány az egyházakat és felekezeteket a társadalom fontos közösségteremtő, értékhordozó tényezőinek tartja, amelyek az erkölcsi értékek megszilárdításában, a felnövekvő nemzedék nevelésében lényeges szerepet töltenek be. Ezért a kormány — lehetőségeihez mérten — anyagi eszközökkel is, támogatni kívánja társadalmi szerepvállalásukat. — Milyen lehetőségek vannak a volt egyházi épületek visszaadására korábbi tulajdonosoknak? — A kormány elvben egyetért ezzel az igénnyel, és konkrét lépéseket is kíván tenni. Már megkezdődött a jogi feltételek kimunkálása. Konkrét tárgyalások folytak egyes épületekről, s több esetben felvetődött a visszaigénylés szándéka. Körültekintést, az állami, illetve egyházi érdekek kölcsönös figyelembe vételét igényli minden döntés, hiszen az épületek nagy részében ma is oktatási, szociális, egészségügyi vagy kulturális tevékenység folyik. Valamennyi épület azonnali kiváltása, visszaadása óriási összegeket igényelne. Az ország nincs abban a helyzetben, hogy csökkenthesse ilyen célú intézményeinek a számát. Folyamatos tárgyalásokra és állandó konszenzuskeresésre van szükség. Néhány épület — mint például a máriabesnyői volt kapucinus rendház, vagy a Fasori Gimnázium — már vissza is került egyházi hasznosításra. (MTI) Pártlapok pártatlansága? Vidéken a glasznoszty csak jámbor óhaj A glasznoszty vidéken általában egyelőre csak jámbor óhaj, a sajtószabadság reménysugara csupán haloványan pislákol valahonnan az alagút végéről — erre a következtetésre jutottak annak a tanácskozásnak a résztvevői, amelyre szombaton a Nyilvánosság Klub szervezésében került sor Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Bölcsész Karán. A konferencián nemcsak az MSZMP megyei orgánumainak munkatársai vettek részt, hanem néhány független lap — így a Dátum, a Déli Napló, a Bácskapocs, a Kecskeméti Lapok — szerkesztői, újságírói is. Egyöntetű volt a vélemény: az MSZMP ellenőrzése,, vagy közvetlen irányítása alatt összesen csaknem 1,3 millió példányban megjelenő húsz megyei lap helyzete — és munkatársainak szellemi gúzsbakötöttsége — tarthatatlan. Bár a helyi pártvezetők látszatra tárgyilagosságra törekednek és hozzájárulnak ahhoz, hogy bizonyos, az övékéitől eltérő vélemények is megjelenhessenek a lapokban, a hozzászólók vélekedése szerint a manipulatív módszereknek se szeri, se száma. A főszerkesztők általában garanciát jelentenek a régi, elavult felfogás konzerválására, a „kézi irányítás” akkor is megmarad, ha a fejlécről lemarad az MSZMP neve. Az 1950-ben létrehozott megyei kiadóvállalatok struktúrája ugyancsak nem felel meg többé a követelményeknek. Elhangzott a tanácskozáson az is, hogy az újonnan alakult független lapok, gyakran szintén manipulciók miatt, nem jutnak elegendő papírhoz és nyomdai kapacitáshoz. E lapok számára katasztrofális következményekkel járhat a papírárak 1990-ben már elkerülhetetlennek látszó emelése. Az általános választások időpontja egyre jobban közeledik, az esélyegyenlőség azonban még mindig elérhetetlenül messze van — volt a konklúzió. Követeléseit a fórum mintegy száz résztvevője nyilatkozatban fogalmazta meg. A többnyire a fiatalabb nemzedékekhez tartozó újságírók azt az akaratukat nyilvánították, hogy legkésőbb a választások meghirdetéséig öntsenek tiszta vizet a pohárba, teremtsék meg a pártlapok pártatlanságát. (1. a. gy.) Tegnap bezárta kapuit a 90. őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására, melyet a 10 nap alatt csaknem 700 ezren látogattak meg. Az őszi vásáron tükröződött a magyar gazdaságban zajló reform a BNV lassan valóban betölti piacformáló szerepét — így Bezárt a BNV összegezte vasárnapi tapasztalatait Horváth János, a Hungexpo igazgatója. — Jelentősen megváltozott a kiállítók összetétele — mondotta —, korábban elsősorban a nagyvállalatok tartották fontosnak a vásári jelenlétet, most a külföldi kiállítók nagy száma mellett mind több az új gazdasági formában tevékenykedő szervezet a BNV-n. A részvénytársaságok és kft-k mellett a kis- és középvállakozók pedig — most először — önálló kiállítással jelentkeztek. Horn Gyula külügyminiszter nyilatkozata Partnereink se avatkozzanak be belügyeinkbe Szombaton hazaérkezett New York-ból Horn Gyula külügyminiszter, aki a magyar küldöttség vezetőjeként részt vett az ENSZ- közgyűlés 44. ülésszakán. A külügyminiszter a repülőtéren válaszolt az újságírók kérdéseire. A Magyar Távirati Iroda munkatársa arról érdeklődött, milyen fogadtatásra talált az a javaslat, hogy a kisebbségek védelmét új, korszerű nemzetközi szabályokkal garantálják? — A résztvevők kedvezően fogadták e kezdeményezésünket, egyetértettek abban, hogy több, a nemzetközi helyzetre kiható problémakörrel — amelyek ugyan korábban szerepeltek már nemzetközi szervezetek napirendjén — újra foglalkozni kell, mégpedig a jelenlegi körülményekből kiindulva. Ilyen a nemzeti kisebbségek ügye is. Mindmáig az a legnagyobb gond, hogy olyan államok, amelyek elfogadták az ENSZ alapokmányát, aláírták különböző egyezményeit, amikor ezek betartását számon kérték rajtuk, azt belügyekbe való beavatkozásnak minősítették. Ismeretes, hogy jelenleg is van több olyan tagállam, amely durván megsérti az alapokmányt, illetve a nemzetközi egyezményeket. Ezen mielőbb változtatni kell. El kell érni, hogy ezek a kormányok valóban felelősséget viseljenek a nemzetek közösségével szemben is. Ehhez viszont új kodifikációs eljárásokra van szükség a szervezeten belül. Arra a kérdésre, hogy a Varsói Szerződés külügyminisztereinek New York-i megbeszélésén milyen vélemények fogalmazódtak meg a VSZ politikai együttműködésének korszerűsítéséről, Horn Gyula így válaszolt: " Napjainkban még mindig gyakran előfordul, hogy a különböző VSZ-tanácskozásokonmegkövesedett, a mai realitásoktól elszakadt nézetek hangzanak el. Még mindig nem az érdemi kérdésekkel foglalkozunk. New Yorkban megállapodtunk, hogy a külügyminiszteri bizottság esedékes varsói ülésén operatív formában megvitatjuk a VSZ-szel összefüggő kérdéseket. Befolyásolja majd a leendőváltoztatásokat, hogy az egyes tagállamok belpolitikája sokszínűvé vált, ma már másképpen vetődik fel az egymás közötti viszony kérdése, miint néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt. Egyáltalán nem szentségtörés, ha felszínre kerülnek a problémák, ütköznek a felfogások, netán ellentétek tapasztalhatók. Ezeket nem szabad a szőnyeg alá söpörni, és főként nem szabad azt megengedni, hogy ezek az ütközések károsan befolyásolják a szövetség együttműködését. Véleményem szerint minden kérdésről lehet és kell is vitatkozni, de maximálisan tiszteletben kell tartani az egyes államok önállóságát. Gondoljunk csak arra, hogy a NATO tagországai között is időnként heves szóváltásoknak lehetünk tanúi, ám ezek egyáltalán nem gyengítik a szövetséget. Nem szabad imisztifikálni, valamilyen elvont elvre hivatkozva azt sulykolni, hogy a VSZ-tagállamok közötti viszonyban minden rendben van. Ez nem igaz. Súrlódások vannak és lesznek a jövőben is. Hangsúlyozom azonban, hogy a magyar kormány soha, egyetlen országot sem marasztalt el, nem támadta, nem minősítette az egyes szocialista országokban kialakult helyzetet, az ott zajló politikai folyamatokat. Az persze előfordul, hogy az újságírók kritikával illetik az egyes államokat, ez azonban együtt jár a nyilvánossággal. Viszont ugyanezt elvárjuk partnereinktől is, őre se avatkozzanak bele belügyeinkbe. A hazánkban zajló változásokat csak mi minősíthetjük. A minket érintő bíráló kijelentéseket azonban nem hagyhatjuk válasz nélkül. Nem csupán azért, mert nemzeti önérzetünk ezt diktálja, hanem, mert elvi álláspontunknak is ez felel meg. Manapság gyakran hallok olyan véleményeket, hogy súlyos feszültségek keletkeztek a szövetséges országok és Magyarország között. Ez így nem igaz. A bolgár, a csehszlovák és az NDK-beli kollégámmal folytatott megbeszélések során hangsúlyoztuk: amennyiben vannak konkrét gondok, azokat közösen meg kell vitatni és keresni a megoldást. Ha időnként egy-egy probléma kapcsán ki is éleződik a viszony, ez összességében nem jelenti azt, hogy súlyos konfliktus lenne egyes szocialista országok és hazánk között. Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom kiemelni, hogy helyre kell állítanunk a nyugati országokkal azokat a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, amelyek sajnos 1948—49-ben megszakadtak vagy elsorvadtak. Súlyos hiba volt akkor az országot egyoldalú orientációra kényszeríteni. Ugyanakkor nem eshetünk abba a hibába, mint akkor, vagyis — miközben megpróbálunk a teljesítményorientált országokhoz felzárkózni — korszerűsítenünk, erősítenünk kell a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal meglévő kapcsolatainkat is, minden területen — mondotta Horn Gyula. (MTI) A kereszténydemokraták elnöke: Keresztes Sándor Békés átmeneti kompromisszumokkal Szombaton a budai József Attila Gimnáziumban tartotta első országos nagygyűlését a Kereszténydemokrata Néppárt. Az iskola nagytermét „Istennel a hazáért és a szabadságért” felirat díszítette. A mintegy háromezer fős párttagságot másfél száz küldött képviselte, megjelentek a kongresszuson a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok képviselői, s ott volt a lengyel Szolidaritás küldötte is. A nagygyűlésen a párt szervező bizottságának elnöke, Keresztes Sándor előbb a múltat vázolta fel: azt, hogy 1946-ban megalakult egy társaság, amely a keresztény állameszményt tűzte zászlajára. Két esztendőre rá az akkori politikai törekvések fölszámolták a pártot, a korabeli parlament utolsó törvényes, ellenzéki csoportját. Elmondta Keresztes Sándor, hogy a kereszténydemokrata néppárt nem a múltban gyökerező nosztalgiára épít, célja, hogy a nemzet valóra váltsa a többpártrendszeren alapuló jogállamiságot, s újra megtaláljuk minket megillető helyünket Európában. A párt, hangsúlyozta a szervezőbizottság elnöke, elkötelezett a reformok iránt, ám tisztában van azzal, a békés átmenet érdekében ajánlatos kompromisszumokat kötni. A szabad választásokon, mint annak Keresztes Sándor hangot adott, a párt a nemzet jelentős részét képes lesz megnyerni. Az országos nagygyűlésen a külföldi vendégek felszólalásaiból is kitűnt Van Velzen Wim úré, aki a holland kereszténydemokrata párt vezére. Nézete szerint Európában csak a keresztény ideológiának van jövője, mivel a többi eszme iránt a népek nem éreznek bizalmat. Mindezt illusztrálandó, saját példájukat hozta föl: legutóbb megnyerték a választásokat. Az osztrák néppárt vezetője azt hangsúlyozta, hogy nélkülözhetetlen a keresztény eszmék mielőbbi átültetése a társadalmi és a gazdasági életbe. A belga testvérpárt képviselője egy új Európa fölépítésére szólított föl, amit azzal magyarázott, hogy Európa határai az egykori vasfüggönynél nem érnek véget. Az Európa Parlament kereszténydemokrata frakciójának küldötte a demokrácia, a szociális igazság, valamint a szabadságjogok megteremtésében látta a magyar kereszténydemokraták jövőjét, s hangot adott annak a reményének, hogy ezt be is váltják. A nagygyűlés szünetében rendezett nemzetközi sajtótájékoztatón a holland párt elnöke bejelentette, hogy a választási kampányhoz segítséget nyújt a magyar testvérpártnak. Az Európa Parlament képviselőnője, Hanja Hall-Heggen utalt arra, hogy a Magyarországon működő demokratikus erőkkel kapcsolatot tartanak fenn. Elmondta, hogy a politikai segítségnyújtáson kívül gazdasági támogatásban kívánják részesíteni Magyarországot. A támogatásra szánt összeg még nem ismert, de jelentős mennyiségű pénzről lesz szó. A szombat este véget ért nagygyűlésen a küldöttek megvitatták a párt programtervezetét, valamint alapszabályát. Végezetül pedig pártelnökké Keresztes Sándort választották, alelnökké Füzessy Tibort, Szabó Istvánt és Seszták Lászlót. A párt főtitkára Ugrin Emese lett. Vasárnap délelőtt a külföldi pártok delegációi a kereszténydemokrácia iránt érdeklődő fiatalokkal találkoztak. A szünetben Van Velzen Wim munkatársunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a holland párt az első pillanattól kezdve mély rokonszenvvel figyeli a magyar kereszténydemokrácia zászlóbontását. Harmadik alkalommal találkoznak a magyar szervezőkkel. Ismerik és jónak tartják programjukat, ám az igaz, a két párt együttműködését némi óvatosság jellemzi. Ezt az óvatosságot indokolja, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt Magyarországon még nem úgy hivatalos, mint Nyugat-Európában, például Hollandiában. Óvatosságra inti a nyugati testvérpártot az is, hogy még hazánkban állomásoznak a szovjet csapatok, s a kommunisták vannak hatalmon. A holland pártelnök e megjegyzésével korántsem Magyarország belügyeibe avatkozott be, hanem csak pártja nézeteit fejtette ki. S ezek az eszmék roppant tiszteletre méltóak, már csak azért is, mert a holland kereszténydemokraták hosszú távú és nem csak a politikára korlátozódó együttműködést terveznek. Jó példa erre, hogy a tizenkét európai néppárt a közeljövőben irodát állít fel, amely kifejezetten a magyarországi ügyekkel foglalkozik. Részt kívánnak venni a magyar fiatalok aktivizálásában, vagyis a tőlük telhető módon és természetesen politikai nézetüknek megfelelően kívánják mozgósítani a magyar ifjúságot. A holland pártelnök szavaiból nemcsak az óvatosság volt kivehető, hanem az az optimizmus is, amellyel a magyarországi eseményeket szemléli. Ez utóbbi meglátást támasztja alá, hogy a legutóbbi választásokon győztes párt elnöke aközben tartózkodik Magyarországon, hogy odahaza a kormányalakítás tevékenységében kellene aktívan részt vennie. Vödrös Attila Van Velzek Wim holland pártvezér expozéját tartja a nagygyűlésen MTI Fotó Az MSZMP visszalépett az MDF javára Az elnökségbe jutott Pécsett az EKA A helyi Ellenzéki Kerekasztal is képviseletet kap a pécsi választási elnökségben. Erről határozott legutóbbi ülésén a Hazafias Népfront városi bizottsága, amelynek hatáskörébe tartozik az elnökségi tagok jelölése. A választásokat ellenőrző testület összetételének az ellenzék javára történő megváltoztatását az MSZMP pécsi reformköre indítványozta. Az eredeti javaslat úgy szólt, hogy amennyiben nincs mód az elnökség kibővítésére, úgy a reformkor ügyvezetője, aki eddig tagja volt az elnökségnek, visszalép, hogy helyet adjon az Ellenzéki Kerekasztal képviselőjének. Miután a Hazafias Népfront városi bizottsága a feltételhez kötött visszalépést elfogadta, a reformkörös ,Somogyi Ferenc megüresedett helyének betöltésével dr. Schmidt Gábor ügyvédet, az MDF baranyai szervezetének vezetőségi tagját bízta meg. A Pécs városi választási elnökség új tagjának megbízatását a városi tanács törvényességi felügyeletet gyakorló végrehajtó bizottsága szerdai rendkívüli ülésén erősíti meg, amennyiben nem talál törvényi kizáró okot. (MTI) 1989. október 2., hétfő 0