Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-23 / 302. szám
1989. december 23., szombatban Hírlap Összehívták az Országgyűlés januári ülésszakát Az Országgyűlés megbízott elnöke az alkotmány 22. szakaszának 2. bekezdése alapján 1990. január 23-án, 10 órára összehívta az Országgyűlés soron következő ülésszakát. A testület várhatóan az alábbi előterjesztéseket tárgyalja meg: A törvényjavaslat a vezető állami tisztségviselők munkadíjáról; — törvényjavaslat az egyéni vállalkozásról; — törvényjavaslat az állami vagyonalapról, az állami vagyonkezelésről és hasznosításról; — törvényjavaslat az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről; — törvényjavaslat az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről; _ törvényjavaslat a hatósági erkölcsi bizonyítványról; — törvényjavaslat a családjogi törvény módosításáról; _ törvényjavaslat a közigazgatási bíráskodásról; — törvényjavaslat a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról; — törvényjavaslat a polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról; — javaslat az Állami Számvevőszék szervezeti felépítésére, létszámára és éves költségvetésére; — tájékoztató a nemzetiségek képviseletének megoldásáról folytatott tárgyalásokról, javaslat a jogi rendezésre; — interpellációik, kérdések.(MTI) Kovács Imre A himnuszos ház ud rom falu tudja a hírt: árverezik a Zajlay-házat. Az N.-i faluvégtől jó kilométernyire áll ez a ház, aki építette, akitől a nevét kapta, rég halott már. Utódai nagyobbrészt szétszéledtek a nagyvilágban, ki tudja hol, merre temette be őket az a förgeteges idő, mely a századfordulótól mostanáig eltelt. Vállas, széltében-mélységében tekintélyes építmény a Zajtayé, oszlopos tornáca, kerítése nagy udvart szeg be többféle rendeltetésű gazdasági épülettel, kerti lugassal, virágokkal a ház körül, távolabb saját telepítésű szőlővel, a bejárati útnál óriás nyárfákkal, rajtuk gólyafészkekkel. Legalábbis ilyen volt 1939-ben, amikor először jártam ott. Ma már csak az épület áll. Lepusztult minden körülötte. Pedig mennyi mindent átvészelt ez a porta. Tizenkilencben a román bejövetelt, amikor a Zajtay családot a román tisztek hetekre kiparancsolták a hajlékából, ott randalíroztak részegen törve zúzra, még a dunyhákat is késsel hasogatták ki. Negyvennégyben átvonult rajta a front, de a tankok kikerülték: kellett a ház németnek, orosznak, ott volt a parancsnokság. Túlélte a ház azt is. 1951-ben a gazdáját kuláklistára téve a százhúsz hold földje után, megint csak kilakoltatták, s terménybegyűjtő lett belőle, egerek tanyája átütött közfalakkal egybevéve a négy nagyszobát, a Mária-kép helyén Rákosiképpel. Az akkori Zajtay a házépítő fia volt, az ő fia pedig játszópajtásom a messzi gyerekkorból, akit az apja nem akart úrnak nevelni. Kutyabőrös nemes ivadékként ott őrizte a teheneket belém szünidei „nyaralásaim" idején a rokonoknál, a nyári tarlókon aztán összetereltük a kettőnk jószágát, zsenge kukoricát sütöttünk szabad tűzön, énekeltünk sokat, napnyugtakor sajnáltuk, milyen hamar vége a napnak, ötvenegyben, hogy a szerkesztőségi autón meglátogattam őket, a nagyházból kiszorítva a nyárikonyhában húzódtak össze, örültek, hogy azt is meghagyták nekik. A fotós a terményraktár begyűjtőhelyen elkezdte kattogtatni a masináját, hű, milyen jól halad a begyújtás — istenkedett ott a kisbíró, csak az én egykori pajtásom, akkor már fiatal házas, nézett rám az ártatlanul bűnhődők nézésével, jég volt a pillantása, be sem engedett magukhoz. Házuk története azonban ezzel korántsem ért véget. Megyek arra a tájra jó tíz évvel később. Az volt a szándékom, benézek hozzá, megkérem, ne haragudjon rám. Én nem tudtam, nem tételeztem fel, hogy hazudnak nekem, nekünk, egy egész országnak. Nekem zsoltár volt az a sok harci induló, de talán lesz még időm visszatalálni az igazi zsoltárokhoz így mondtam volna, aztán vagy hiszi, vagy nem, de már a járási székhelyen azzal fogadtak a vezetők, ha egy mód van rá, mennék el az N.-t, akkor létrejött termelőszövetkezetbe. Van ott egy ember, az elnök. Kicsoda? Mondják: Zajtay nevezetű. A falu őt választotta elnöknek. Elvállalta. A téesz-iroda az a ház, amit a nagyapja épített meg, így foglalta vissza. Első ténykedése az volt, hogy levette a Rákosi-képet a falról. A helyébe Kossuth Lajosét tette. Találkozásunk eredményesnek volt mondható: sikerült írást tettem közzé róluk, levélben köszönte meg. Csak az a régi, pajtáskodó hang veszett el, úgy hittem, örökre és ez fájt. Nagyon fájt. Forgott tovább az idő kereke, év után másik év. Nem jártam arrafelé sokáig, már a hetvenes évek is lassan leperegtek. Hát egy délután ki toppan be hozzám a szerkesztőségbe, mint ő. Átfogtam a két vállát: Anti! Antikám! Minek köszönhetem?!... Nézett rám hosszan. Ez már nem jégtekintet volt, hanem egy fáradt, elgyötört emberé. Még most is, hogy visszagondolok erre a találkozásra, elborítja a könny a szemem. Innom kell valamit. Rágyújtani, szellőzködni. Rossz hírt hozott: leszázalékolták a szíve miatt. — Nem is lehetett azt a tempót bírni — korholtam —, hajnali négytől este kilencig, tízig. — Nézett rám fáradtan: — nem ez volt a baj. Hanem, hogy nincs helye a mezőgazdaságnak az országos vezetők gondolkodásában. Még az is elfelejti, milyen anya szülte, akinek pedig az a stalluma, hogy az érdekeinket védje. A bankosok úgy beszélnek velünk, mint a kutyával. Hej, pedig, de sok birkapaprikást megettek nőlünk! De sok jó bort megittak hozzá. Mégis egyedül maradtunk. Nincs tovább Nem tudunk fejlődni, beruházni Az utódom? Képzeld, városi. Onnét jár ki reggel nyolcra, fél kilencre, ötkor leteszi a lantot. Ott a kocsijában a pecabot, megy a Korozsjátszóba, horgászik. A tagság meg persze, hogy látja ezt. Kezdik félvállról venni a munkát. Tudod, hogy van ez . Van egy új irodaházuk benn. A faluban Állattenyésztőnek már nem megy senki, irodista meg annyi, mint a fűszál. Egymást akadályozzák a munkában. Már én nem járom a falut úgy, mint régen. Munkám a négy fal közé zár, szabadidőmet pedig lefoglalja a magam kertje. Mégis, csodák csodája, a hírek valahogy megtalálnak. Mint ez is, árverezik a Zajtay-házat. Megyek búcsúzni tőle, csöndesen. Letesz a busz az N.-i református templom mellett a falu közepén, no, innen aztán még jókora út az a ház. Bemegyek a kocsmába szót hallani. Emberek, hol lakik Zajtay? Mondják, hogy meghalt. A szíve vitte el, még hatvan évet se élt. Nehezemre esik meginni a laza fröccsöt. Innét menni kell tovább. A falunak még az utolsó házát sem érem el, hosszú hóóóóha-sóhajtással megáll mellettem egy lovas szekér. Fiatal ember ül a bakon, már hozzám képest fiatal, bőrsapkás, bekecses magyar, barnapiros képű, nyílt a nézése: — Hová igyekszik, uram? — A Zajtay-féle házhoz. — Üljön már fel, ha nem röstelli — invitál, és megint kérdez: — Csak tán nem megvenni akarja? — Nem én! Érdekel, milyen most az a ház? — Az? Milyen lenne? Szép! Még ugyan jól kicicomázták! Hát tényleg nem tudja, mi lett belőle? Vendégház, uram! A téesz vendégháza. Ide jártak az urak mulatni. Az elnökünk, a haverjaival. Meg a kiküldöttek! — A gyűlölet teszi hangsúlyossá ez utóbbi szavát. — Miközben az öregjeink a kicsi nyugdíjukkal az éhkoppot nyelik. Ment itt a dajdaj, hány éjszaka! Aztán mikor a tisztelt társaság már jól berúgott, mindig a székely himnuszt énekelték. ,,Maroknyi székely porlik, mint a szikla” . . . Tudom ám én is. Hát a magyar nem porlik?! Kérdezem magától: Velünk itt ki törődött?! Előbb az iskolát vitték el, aztán a papunkat. A boltokat sorban. Elment tőlünk az utolsó iparos. Az orvos is. Utóbb a téesz is csak üzemegység lett. Most meg az is fizetésképtelen. Ezért kell árverezni. Szétszakítva a családok. Az apa ingázik, a gyerek kollégiumban, a kultúrház ajtaja bedeszkázva Hát ez nem volt maga szerint falurombolás?! Azt a házat már himnuszos háznak nevezik a környéken, megkérdezhet akárkit. — Tűnődik hosszan, míg a lovak poroszkálnak, nézi mellettünk kétoldalt a szántást, mely végképp betakarja a nyári tarlót. Úgy érzem, most ugyanarra gondolunk és ama bizonyos himnuszra. Búcsúzáskor, mint illik, kezet fogunk. Mondom a nevem, mire ö: _ Zajtay vagyok, uram. A dédapám építette ezt a házat. Drágul a repülőjegy A Malévtól kapott tájékoztatás szerint a forintleértékelés miatt december 27-től 10 százalékkal emelkednek a Budapestről kiinduló, forgalomban érvényes forintban közzétett légiutas- és árudíjtételek. Ez az emelés minden légifuvarozóra és minden célállomásra vonatkozik. Kivételt jelentenek a szocialista országok állampolgárainak nyújtott kedvezményes Úri fák, amennyiben az utas szocialista országba utazik. (MTI) A nép elsöpörte Ceausescu diktatúráját (Folytatás a 3. oldalról) ben is az épületet védő katonaság és a biztonsági erők maradványai között, valamint a bukaresti rádió és a szépművészeti múzeum környékén is. A román főváros központjában halottk százai fekszenek a Forradalom sugárút kövezetén A fegyveres erők harcban állnak a Ceausescuhoz hű erőkkel, amelyek Bukarest külvárosaiban megszilárdították állásaikat. Stefan Gusa tábornok, vezérkari főnök bejelentése: immár nem léteznek Romániában az eddigi biztonsági testületek Az összes karhatalmi csapatot a nemzetvédelmi minisztériumnak rendelték alá. Előzőleg Bukarestben megalakult a Romániai Demokrácia Nemzeti Bizottsága, amelynek fő célkitűzése, hogy előkészítse az átmenetet a demokratikus életre. A miniszterelnök és az egész kormány lemondott. A Romániai Demokrácia Nemzeti Bizottságának tgjai azok a katonai parancsnokok, akik büntetlenek maradók a Ceausescu-diktatúra idején, továbbá a régi rendszer megdöntéséért folyatott harc élére állt diákok, értelmiségiek Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Tanács előkészítő bizottságának tagja, népszerű politikus tegnap este egy tömeggyűlésen Bukarestben kijelentette: megszűntek Romániában a párt és a kormány régi struktúrái, véget vetnek a régi gyakorlatoknak demokratikus Romániát építenek fel. Dumitru Mazilu neves román politikus, aki az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának jelentést készített és eddig házi őrizetben volt, a nagygyűlésen szólt arról, hogy Románia következetes békepolitikát kíván folytatni, jószomszédi viszonyt óhajt a szomszéd országokal. A Romániában élő nemzeti kisebbségeket pártolni, megérteni, szeretni kell, hogy részesei lehessenek az új, demokratikus kibontakozásnak — mondta. Tőkés Lászlóról olyan hírek érkeztek, hogy Szilágy megyében van, két milicista őrsége alatt Gépkocsi érkezett érte, s a milicisták közölték vele, hogy Kolozsvárra akarják szállítani az édesapjához. Tőkés László szabad, egészséges és családjával együtt a szilágysági Mineu településen tartózkodik. Nicu Ceausescut, aki kísérletet tett túszok ejtésére, a lakosság elfogta és lefegyverezte. Jelenleg Nagyszeben környékén tartják fogva. Pénteken 13 órakor a román határőrizeti szervek közölték magyar partnerükkel, hogy a magyar—román határon a határforgalom ismét zavartalan. Érvényes úti okmánnyal bárkit beengednek Románia területére A viharos események közepette a magyar kolónia tagjai valamennyien sértetlenek Román-magyar barátságot Bukarestben tegnap délutn megalakult a Magyar Demokrata Tanács, amelynek elnökévé Domokos Gézát, a Kriterion igazgatóját, a neves közéleti személyiséget választották. A testület felhívta a romániai magyarságot, hogy testvéri egységben a román néppel legyen cselekvő, építő ereje az új, demokratikus, szabad jövőnek. „Visszautasítjuk azokat az aljas rágalmakat, amelyekkel a Ceausescu-diktatúra félre akarta vezetni a román népet. Egységes, demokratikus Romániát akarunk. Új alapokra akarjuk helyezni a román—magyar egységet és barátságot." A Magyar Honvédelmi Minisztérium közzétette annak a telefonbeszélgetésnek a szövegét, amelyet pénteken Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter Nicolae Eftimescu altábornaggyal, a román hadsereg vezérkari főnökének első helyettesével folytatott. Eftimescu kijelentette egyebek közt, hogy semmiféle negatív szándékuk nincs Magyarországgal szemben. Milea merénylet áldozata lett, azért ölték meg, mert megtagadta azt a parancsot, hogy a nép ellen vessék be a hadsereget. A Romániában viharos gyorsasággal bekövetkezett fordulat hírére számos magyar párt, egyházi, társadalmi szervezet juttatta el az MTI-hez a kedvező változásokat üdvözlő állásfoglalását, közleményét országszerte megmozdulták a pártok, vállalatok, társadalmi egyesületek, szervezetek és magánszemélyek, hogy segítséget nyújtsanak a romániai tragikus vérengzés áldozatainak, a hiányos közellátás miatt szenvedő román népnek és a nemzeti kisebbségeknek Románul tudó orvosokat keresnek A Magyar Vöröskereszt székházában a két napja alakult válságstb munkáját a Romániából és Erdélyből érkező híradások óránként formálják. A tegnap délben fél 2-kor összeült gyors koordinációs tnácskozáson Sztuchlik Rezső főtitkár irányításával egyeztették a sürgős tennivalókat. A válságstáb résztvevői között van dr. Andics László, az Országos Mentőszolgálat főigazgató-helyettese, aki a légimentő-szolgálat gépeit starthelyzetbe állította, hogy azonnal indulhassanak Temesvárra és Aradra a súlyos sebesültekért, ha a leszállást biztosítják számukra Erdélyben. Egy 18 éves lány veséjét elfogói leverték, teljesen elroncsolták, életmentő beavatkozásra szorulna. Ha nem tudnak berepülni a határon várják a légi mentőegységeket. Dr. Selymes Zsombor sebészorvos, erdélyi menekült, a válságstáb tagja a helyi ismeret birtokában mondja: várja azoknak a románul tudó, Magyarországra menekült sebészorvosok és orvosok jelentkezését a vöröskereszt telefonszámán, akik a határra tudnak indulni a sérültek ellátására. Felhívta a figyelmet arra: a lőtt és szúrt sebek miatt egy tetanuszprofilaxisban nem részesült , lakosság esetén speciális tetanuszvédelemben kell részesíteni a romániai sebesülteket. A Szociális- és Egészségügyi Minisztérium a 111-3649-es telefonszámon ügyeletet tart az eseményekkel összefüggő ügyek koordinálására A határ mentén lévő megyékben a Magyar Vöröskereszt megszervezte a várhatóan még átmenekülök fogadását, sürgősségi ellátását. Légrády Eszter Országgyűlési választások: 1990. március 25-én Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés határozatára figyelemmel — amellyel 1990. március 16-i hatállyal kimondta feloszlatását — az alkotmány 30 . paragrafusa (1) bekezdése 8. pontja alapján az országgyűlési választásokat 1990. március 20. napjára, vasárnapra tűzte ki. (MT) Szegényen, szabadon, szeretetben (Folytatás az I. oldalról) lesz, akire hálával gondolhat a nagyobbik adagért És mindanynyian érezni fogják, hogy ők egymásnak nem ellenségei a kenyérharcban, hanem társai és sorsosai. És az lesz majd a gyertyagyújtás pillanata. Akkor ablakot nyitunk, bebocsátjuk és magunk közé fogadjuk a vacogó angyalt. Megmelengetjük a kezét, szép hajót a fenyő ágaira terítjük óvatosan. Azután elolthatjuk a villanyt. A politika görögtüzei után nyugtatni fogja szemünket a csillagszórók apró, ezüstös fénye. Azután átölelhetjük egymást, térdig állva a reménytelenségben, de érezve egymás homlokának melegét. Azután azt mondhatjuk egymásnak tiszta, könnyű szívvel Boldog karácsonyt, kedveseim! Jövőre elosztjuk Magyarországot. Ebben csendes kérlelhetetlenséggel egyetértünk. És a haza a miénk Szegénységben szabadságban. Szeretetben? Nem árt, ha az osztozkodásig magunk között marasztaljuk az angyalt. Kisegíthet minket jó tanáccsal egy-egy szenvedélyes pillanatban. Sok lesz a teríték. Igen hoszszadalmasak, igen átfűtöttek lesznek az imák. És nagyon kevés lesz,amin végül megosztozunk. Senki követelései nem fognak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni. De azért nem fogunk rárohanni Magyarországra Nem fogjuk szétmarcangolni. Ugye? Lapzártakor hallom a hírt, hogy a várakozás beigazolódott. Jézus útja szabad, Erdély és egész Románia városaiba, falvaiba, és mi is üzenhetünk a szabadság zuhatagában élő románoknak, magyaroknak, szászoknak, szerbeknek, zsidóknak: békés, boldog karácsonyt, testvéreink! Keszthelyen, az 1989. év karácsonyának előestéjén A külügyminiszter rendkívüli sajtótájékoztatója történelmi lehetőség a román-magyar kézfogásra A magyar kormány továbbra is felelősséget vállal a romániai magyarság sorsa iránt, és ezt nem rendeli alá semmilyen más politikai érdeknek — jelentette ki tegnap délután Horn Gyula. A magyar külügyminiszter, miután a sajtó számos képviselője szerette volna véleményét hallani, rendkívüli sajtótájékoztatón kommentálta a romániai eseményeket. Álláspontja szerint Romániában népfelkelés és forradalom folyik a diktatúra ellen. Ceausescu politikailag már csütörtökön megbukott, de hatalma megmentése érdekében megpróbált erőszakhoz folyamodni Új fejlemény, hogy Temesváron és környékén a hadsereg szembefordult a Securitatéval, és a bukaresti eseményekben is meghatározó volt a nép szerepe mellett az, hogy a katonák a tömegek oldalára álltak. A jelenlegi helyzet nagyon képlékeny — mutatott rá Horn Gyula. Most formálódik a népmozgalom vezérkara Corneliu Manescut jól ismerjük, hiszen a magyar társadalom is megmozdult az érdekében, amikor börtönbe akartak zárni. Dinescut a publikációi alapján ugyancsak ismerjük. Megítélésünk szerint komoly erőfeszítések folynak az új helyzet stabilizálásáért — szögezte le a magyar külügyminiszter —, s ezt nagy figyelemmel és rokonszenvvel követjük Hazánk abban érdekelt, hogy igazi, ténylegesen demokratikus átalakulásra kerüljön sor Romániabn Horn Gyula hangsúlyozta: Ha ez a forradalom eredményesen ér véget, történelmi lehetőség nyílik arra, hogy egymásra találjon a román és a magyar nép. A temesvári események újra bebizonyították, hogy egy nemeztet, nemzetiséget nem lehet leváltani. Ceausescu diktatúrája a magyar nemzetiséget fenyegette leginkább, de a délszlávok, roma nők, szászok együtt szenvedtek, együtt vállalták a küzdelmet és az áldozatok között is ott vannak képviselőik. Tőkés László szerepéről szólva a magyar külügyminiszter megállapította, hogy ő az események hőse volt, a katalizátor szerepét játszotta, Doina Cornea pedig az események jelképe. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a keleteurópai átalakulási folyamatnak ezen belül Magyarország példájának ugyancsak nagy jelentősége volt az eseményekben. Amit a magyar parlament, a kormány és a diplomácia megfogalmazott, eljutott a romániai lakosság jelentős részéhez s ez is fontos eleme volt a forradalmi megmozdulásnak, hiszen érezhették, nincsenek egyedül harcukban . Horn Gyula közölte, hogy személyes telefonbeszélgetést folytatott Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel, akivel megállapodtak: Bonn támogatta Magyarország és Ausztria kezdeményezését az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívására. A magyar külügyminiszter kijelentette: készek vagyunk új alapokon, a jószomszédság jegyében rendezni a magyar—román viszonyt, beleértve a romániai magyarság jogainak visszaállítását. Mint a sajtótájékoztatón elhangzott, a magyar—román határvidéken nincs komoly változás, de néhány nyugati és más rendszámú autó már bejutott a szomszédos országba A magyar külügyminiszterreményét fejezte ki, hogy a romániai menekültek előtt hamarosan megnyílik a hazatérés lehetősége Ennek semmi adminisztratív akadálya nincsen, csak a tartózkodási engedélyüket kell a határon leadniuk — mondotta, majd bejelentette, hogy a Minisztertanács elhatározta: azonnali segítséget nyújt a Romániában megsérült személyek gyógyításában. A magyar egészségügyi szolgálat készen áll arra, hogy a Vöröskereszt közvetítésével gyógyszert, vért és szakembereket küldjön Romániába Név szerint nem ismerjük azokat a tábornokokat, akik a román televízióban megszólaltak — válaszolta a Magyar Hírlap kérdésére Horn Gyula —, de az nyilvánvaló, hogy a hadsereg átállásában a tábornokok jelentős szerepet játszottak. A vezérkari főnök a kulcsfontosságú tábornokokat kérte fel a teendők ellátására. Figyelembe kell venni, hogy folynak még a harcok, amelyeket a biztonsági szolgálat emberei, fegyveres provokátorok gerjesztenek, úgyhogy a hadsereg fellépése továbbra is fontos. Egy másik kérdésre válaszolva közölte: ismereteink szerint a hadsereg ellenőrzi a rakéta- és légierőket. Volt a romániai eseményekre forgatókönyve a Külügyminisztériumnak, de az hál' istennek, elavult — jelentette ki Horn Gyula a Mai Nap kérdésére válaszolva, és két körülményre hívta fel a figyelmet: türelmet kell tanúsítani a fordulat végrehajtói iránt, semmiféle sürgetés vagy nyomás nem használ, a nemzetközi szolidaritásnak konkrét támogatásban kell testet öltenie. Az újság további kérdésére megjegyezte, hogy a kialakulatlan új vezetés tagjainak először is egymással kell kapcsolatba lépniük és csak azután kerülhet sor külső kapcsolatfelvételre. Ha úgy gondoljuk, velünk bármikor kapcsolatba léphetnek, de ez még odébb van — mondta a külügyminiszter. A romániai eseményeket visszafordíthatatlan folyamatként értékelte Horn Gyula a SZER tudósítójának válaszolva. Hozzáfűzte: lokalizált összecsapások még előfordulhatnak, de ami történt, az már nem visszafordítható. (Poor — Szalay)