Magyar Hírlap, 1990. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

1990. február 1., csütörtök Azonnal is megnyílhatna a kolozsvári magyar főkonzulátus Hazánk és Románia viszonyá­nak örvendetes javulását bizo­nyítja a többi között, hogy a bu­karesti vezetés lényegében azon­nali hatállyal (miután nem kö­tötte időponthoz) hozzájárult a kolozsvári magyar főkonzulátus újbóli megnyitásához. A hírrel kapcsolatos kérdéseinkre Sztan­­kovics Imre nagykövet, a Kül­ügyminisztérium konzuli főosztá­lyának vezetője válaszolt: — Mikor nyílik meg újra a ko­lozsvári magyar főkonzulátus? — A múlt napokban Budapes­ten járt román külügyi szakértői küldöttségnek a február 15-i nyi­tást javasoltuk. Erre kaptuk ked­den este a határidő nélküli en­gedélyt, ami azt jelenti, hogy akár azonnal munkához láthatnánk Kolozsvárt. — Mi az akadálya? — Először is újra el kell fog­lalni és munkára alkalmassá kell tenni a főkonzulátus épületét, amelyet a régi román rezsim 1988 júniusában bezáratott — Kié az épület? — Román tulajdon, mi csak bérlők voltunk ott 1979. április óta. Nagy valószínűség szerint ugyanoda fog visszaköltözni a hivatal, bár a városban van ma­gyar tulajdonú épület is. — Kinevezték-e — számítva a kapcsolatok örvendetes javulásá­ra — a kolozsvári magyar főkon­zuli? — Még nem. Ez az ideiglenes köztársasági elnök hatásköre, ne­ki tesz előterjesztést a Külügymi­nisztérium. — Hányan teljesítenek majd szolgálatot Kolozsvárott? — A főkonzulon kívül lesz még konzul, alkonzul és az ő munká­jukat segítő irodai-technikai sze­mélyzet. — Szó van-e arról, hogy a ro­mánok is megnyitják az egykor anyagi nehézségeikre való hivat­kozással bezárt debreceni főkon­zulátusukat? — Erről egyelőre nincs szó, és a kölcsönösség sem kötelező. (Kulcsár) ! Az SZKP KB főtitkára nem mond­hat A rémhírt kiváltó események (Folytatás az 1. oldalról) szovjet fővárosba, hogy 8-án és 9-én Sevardnadzéval tárgyaljon. A találgatásoknak az sem vetett véget hogy Baker maga nyilat­kozta újságíróknak: a lemondás rémhír és nem emiatt halasztja el útját, hanem azért, hogy időt adjon a pártplénumnak, hogy be­fejezze munkáját. Szerda reggel mindenesetre a washingtoni kül­ügyminisztériumban elmondták, hogy ez már a hatodik hasonló értesülés volt Gorbacsov jövőjé­ről, igaz, az eddigiek nem kerül­tek nyilvánosságra. Fazekas Erzsébet Geraszimov külügyi szóvivő a szokásos napi sajtókonferenciá­ján közölte: nélkülöznek minden alapot azok a hírek, hogy Gor­bacsov lemondani készül főtit­kári posztjáról. Maga Gorbacsov is cáfolta egy amerikai tévétár­saság kérdésére válaszolva, hogy bármelyik funkciójáról lemonda­ni készülne. Már kezdjük megszokni, hogy­ha Mihail Gorbacsov eltűnik egy­két napra a szovjet képernyőről, nem nyilatkozik és nem jelenik meg a közönség előtt, találgatások kezdődnek — nem is mindig jó­­indulatúak —, vajon nem mond-e le, nem kényszerítik-e visszavo­nulásra a szovjet reformok elin­dítóját — mondta a szóvivő. A híresztelések ez alkalommal a már megszokottnál megalapo­zottabbnak tűnt. Két tény szolgált kiindulópontként. Először is Gor­bacsov a legutóbbi pártplénumon megismételte azt a korábbi kije­lentését, hogy politikája a türel­­messég, a néppel való párbeszéd eszmerendszerén nyugszik és ha bármilyen körülmények között arra kényszerülne hogy eltérjen ettől a koncepciótól inkább visz­­szavonulna a politikai életből. A második kiindulópont a bakui vé­res szombat amikor Gorbacsov kénytelen volt elrendelni a ka­­katonaság bevetését egy köztár­sasági fővárosban. Feltételezhe­tően Gorbacsovot két irányból is bírálják. Egyik oldal úgy véli, későn döntött, a másik oldal, hogy inkább tárgyalni kellett volna, nem pedig katonailag be­avatkozni az azerbajdzsáni—ör­mény konfliktusba. Minden előrevetíti, hogy a hét­fői plénum, amikor az azerbaj­dzsáni—örmény viszályon kívül a Litván KP önállósodásának kér­dése, valamint a kongresszusi té­zisek vitája is vihart ígér, Gorba­csov nagyon nehéz politikai fel­adat elé néz. Egyesek úgy kép­zelték, Gorbacsov meghátrál kri­tikusaival szemben, mielőtt a nyílt politikai vihar kitörne. A spekulációkban elhangzottak kü­lönböző, „keménykezű’’-nek ígér­kező politikusok nevei. Egyelőre biztos, hogy nem jelenthetnek ko­­moly kihívást Gorbacsov számá­ra. N. Sándor László (MTI) Mihail Gorbacsov szer­dán telefonon beszélt George Bushsal. A szovjet vezetőt az amerikai elnök hívta fel. Nem­zetközi kérdéseikről, elsősorban az európai problémáikról és a fegyverzetcsökkentési tárgyalások kilátásairól folyt a szó. A szörnyet demokráciának hívják VILÁGHÍRADÓ Nem támogatják a Kínába irányuló amerikai beruházásokat (AP) Az amerikai szenátus kedden egyhangúlag úgy határo­zott, hogy kereskedelmi szank­ciók egész sorát rendeli el Kína ellen. A törvény azonban felha­talmazza George Bush elnököt arra, hogy a tiltó rendelkezéseket figyelmen kívül hagyja, ha „je­lentős politikiai reform akart" ta­pasztal Kínában. E passzus alap­ján bizonyosra vehető, hogy az elnök alá fogja írni a törvényt. Az Egyesült Államok a tavaly májusi demokratikus tömegmoz­galom véres elfojtása miatt bün­teti Kínát A törvény értelmé­ben a kormányzat nem nyújt tá­mogatást az amerikai magánvál­lalatok kínai beruházásaihoz. Glemp bíboros betegágyánál (MTI) Wojciech Jaruzelski len­gyel köztársasági elnök keddről szerdára virradóra betegágyánál kereste fel egy varsói kórházban Józef Glemp bíborost, Lengyelor­szág prímását, akit kedden várat­lanul megoperáltak a gyomrában keletkezett vérömleny miatt. Glemp állapotát az orvosi jelen­tés „súlyosnak" minősíti. A köz­társasági elnök szóvivője az ügy kapcsán nem feledkezett meg an­nak hangsúlyozásáról, hogy a prímást és Jaruzelskit hosszú évek óta „szívélyes kapcsolat" fű­zi egymáshoz. Kedden délután a PAP lengyel hírügynökség még sok arról számolt be, hogy „Glemp látogatást tett egy varsói kórházban” és csak késő este adott hírt a prímáson már délelőtt elvégzett műtétről. Az NSZK-ban ü­dvözlik Gorbacsov tíj hozzáállását a német kérdéshez Az egyesülés után a szociáldemokraták válhatnak a legnagyobb politikai erővé (MTI) Rövid munkamegbeszé­lést tartott kedden este Párizsban Roland Dumas francia külügyi államminiszter és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügy­miniszter. Az előre be nem jelentett mun­kalátogatás témái között francia diplomáciai források szerint a német újraegyesítés legújabb fej­leményei szerepeltek az első he­lyen, különös tekintettel azokra a megállapításokra, amelyeket Mi­hail Gorbacsov tett az egyesítés lehetőségéről Hans Modrow NDK- kormányfővel folytatott tárgyalá­sain. Franciaországban nagy ér­deklődést keltett a szovjet vezető megnyilatkozása, s az első televí­ziós kommentárok szerint az ab­ban foglalt megoldási mód egybe­esik a vezető nyugati nagyhatal­mak álláspontjával, így a francia elképzelésekkel is. Hans-Dietrich Genscher alkan­­cellár és külügyminiszter tegnap úgy értékelte a fejleményeket, hogy a Szovjetunió immáron be­rendezkedett a két német állam újraegyesítésére. Természetesen kiemelt fontosságú azonban — je­lentette ki —, hogy az NSZK és az NDK közeledése európai kere­tek között folytatódjék, mert a Szovjetunió biztonsági érdekeinek tiszteletben tartása nélkül nem mehet végbe a német újraegyesí­tés. Egy semleges Németország ellenben a külügyminiszter sze­rint bizonytalansági tényezővé válna Európában. Egon Bahr, az SPD biztonság­­politikai szóvivője is nyilatkozat­ban üdvözölte a moszkvai fejle­ményt. Szerinte most, hogy a Szovjetunió feladta az újraegyesí­téssel szemben való ellenzését, a kérdés már nem az: vajon való­ban bekövetkezhet-e az újraegye­sítés, hanem arról van szó, hogy mikor és miként ölthet testet a német állami egység. Gorbacsov nyilatkozata mindenképpen áttö­rés, és elképzelései egybeesnek az SPD véleményével a két német ál­lam szerződéses közösségét és a konföderációt tekintve is — mon­dotta. Egon Bahr szerint a szov­jet vezető annak hatására módo­sította álláspontját a Németor­­szág-politika kérdésében, hogy vendége, Hans Modrow leplezet­lenül feltárta az NDK valóságos belső helyzetét, és az országban kibontakozott folyamatokat. A Frankfurter Allgemeine úgy látja, hogy Gorbacsov mostani elemzésében arra a következte­tésre jutott: az „ő eddigi német területe” ebben a siralmas álla­potában már semmit nem ér szá­mára, s ezért ismét működőké­pessé kellene tenni. Az államjogi forma itt már közömbös. És talán még az is hat a gorbacsovi analí­zisre, hogy Németországban — úgy rémlik — mindenütt a szoci­áldemokrata párt válik olyan meghatározó erővé, amely talán valamit még megmenthetne a szocializmusból. A pozsonyi Új Szó Bős—Nagymarosról Felelőtlenség a kísérletezgetés Tudósítónktól: A Csallóköz számára a bősi víz­lépcső beláthatatlan ökológiai ve­szélyeket jelent, és ezért nem le­het csak pénzben gondolkodni; az átgondolatlan döntések nagyon megbosszulhatják magukat. Ez az alapgondolata annak az írásnak, amelyet a pozsonyi Új Szó közöl. Egy mérnök, aki a térségben la­kik, azt feszegeti, hogy mindenki csak a befektetett milliárdokra hivatkozik, de arról nem beszél­nek, hogy mennyit kell még ál­dozni ahhoz, hogy a vízlépcső ökológiailag tiszta mű legyen, és egyáltalán elérhető-e ez a cél. Mint szakember, felelőtlenségnek tartja, hogy három-négyezer hek­tár ártéri és tízezer hektár sík­vidéki lomberdővel kísérletezget­nek, mert a talajvíz csökkenése komoly változásokat okoz az er­dők életében. A termőföldet is megbolygatja a vízlépcső, mert ha a termőréteg alól megszökik a víz, akkor ezt a kincset még ön­tözéssel sem lehet teljes mérték­ben pótolni. Milyen tudományos érvek szavatolják, hogy a beha­rangozott pozitívumok a valóság­ban is azok lesznek? — kérdezi a szerző. Az Új Szó hasábjain kifogásol­ja azt is, hogy a létrehozott két bizottság tagai, akik a következ­ményeket hivatottak vizsgálni, nem ismertek, így tehát az is el­képzelhető, hogy ott ülnek azok a szakemberek is, akik tervezői voltak ennek a torzszüleménynek, és tőlük végképp nem várható el, hogy feladják eddigi véleményü­ket, vagy belátják súlyos tévedé­süket. F. E. (MTI) Csehszlovákia csak atom- és vízerőművekkel tudja pótolni rendkívüli környezetszenyező szénerőműveit, amelyek még min­dig kétharmados arányban fe­dezik az ország energiaszükség­letét. Többek között erről beszélt Marian Calfa csehszlovák minisz­terelnök szerdán Bécsben azon a sajtóértekezleten, amelyet kétna­pos hivatalos ausztriai látogatása alkalmából Franz Vranitzky oszt­rák kancellárral közösen tartott A csehszlovák miniszterelnök a bősi vízerőműről szólva kifejtet­te, hogy ennek ügyében folyta­tódnak a tárgyalások Magyaror­szággal. Mint hangoztatta, a megoldást illetően abból kell ki­indulni, hogy a létesítmény már csaknem tejesen elkészült, és áramtermelésére azért is szükség van, hogy Szlovákiában leállít­hassanak egy nagy környezeti ár­talmakat okozó széntüzelésű erő­művet. A szlovákiai környezetvédők felhí­vásához csatlakozva felhívjuk a ja­vunkért aggódó hondtársainkat, hogy tiltakozzunk együtt a Csallóközt, a Szigetközt, a vizünket tönkretevő bősi vízlépcső befejezése ellen. Találkozunk február 3-án, szomba­ton 11.15-kor Visegrádon, Nagyma­roson a kompnál, 12.00-kor Esztergom­ban a kompnál, 13.30-kor Komárom­ban a közúti Duna-híd előtt! Gépkocsival 10.00-kor Induljunk a budai Batthyány tér Duna-parti par­kolójából! 14 órára alakítsunk ki élő­­láncot a Duna mentén a komáromi hídtól Visegrádig, Nagymarosig! A Duna ne válassza szét, hanem kösse össze a népeket! Budapest, 1930. január 31. A Bajcsy-Zsilinszky Társaság környezetvédő szakosztálya NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Az új román választási törvénytervezet a korábbi népszámlálás adataira alapoz kiküldött munkatársunk jelenti Bukarestből. Bár keddre viszonylag meg­nyugtatóan rendeződött Pálfalvi Attila ügye, tegnap a bukaresti ifjúsági lap, a Tineretul Liber egyik cikkében élesen kikel a szombaton leváltott oktatási mi­niszterhelyettes ellen, akit azóta ipari miniszterhelyettessé nevez­tek ki. Kifejezetten sértő modor­­úan veti a szemére, hogy önké­nyesen, sietve, az érintettek meg­kérdezése nélkül döntött az erdé­lyi magyar és román iskolák „mesterséges” szétválasztásáról, és támadást intézett a nemzeti egység, a megértés ellen. Sőt, az intézkedések mögött más törek­véseket is feltételezve, felveti a kérdést: vajon, amikor önálló magyar egyetemek újraindítását szorgalmazta, nem gondolt-e en­nek az elvnek egyes gazdasági egységekre, övezetekre, mi több, egész Erdély területére való ki­­terjesztésére? A lap, miközben elismeri, hogy a magyar kisebb­ség igényei „nagyrészt megalapo­zottak”, szükség van magyar nyelvű iskolákra, azt állítja, hogy Erdélyben eddig sem volt olyan oktatási intézmény, ahol „csak románul beszéltek volna", igaz, a szerző nem a tanítás nyel­véről szól. Leszögezi viszont, hogy a magyar nyelvű oktatás megte­remtése „nem sértheti a románok nemzeti méltóságát" és nem kényszerítheti „ellenzékbe” a ro­mán nyelvet Erdélyben.­­ A tegnapi lapok közzétették az új választási törvény tervezetét, amely kimondja, hogy a kétka­marás parlament képviselőházá­­nak 235 megválasztott, illetve, esetenként, kijelölt tagja lesz, a szenátus pedig a megyék lakos­ságának arányában választott és kijelölt szenátorokból, valamint a katonai főtanács képviselőiből áll majd. A törvényhozás mindkét házát bizonyos számú nemzetisé­gi képviselővel és szenátorral egészítik ki. Eszerint a parla­mentben legalább 18-20 magyar képviselőnek kell bejutnia a vá­lasztókerületekben győzelmet aratottakon kívül, de a törvény­­tervezet az 1977-es népszámlálás adataira kíván alapozni, ami vi­szont sokak szerint legalább fél­millióval alábecsülte a magyar nemzetiségűek számát. Szokatlan kitétel a tervezetben, hogy Romá­nia új elnöke nem lehet tagja egyetlen olyan pártnak vagy ala­kulatnak sem, amely részt vett a választásokon. Természetesen meghatározták a kampány szabá­lyait is. A jelölteket indító pártok „méltányosan és igényesen” hasz­nálhatják a televíziót és a rá­diót, központi alapból finanszí­rozhatják kampányukat, külföld­ről viszont nem fogadhatnak el támogatást. A ma kezdődő kerekasztal-tár­gyalásokról, amelyen minden párt, szervezet és a szakszerveze­tek is részt vesznek, még nem le­het tudni pontos részleteket. Egyes értesülések szerint viszont — valószínűleg a párbeszéd elő­készítése jegyében — tanácsko­zott az egyik legjelentősebb ellen­zéki párt, a Nemzeti Parasztpárt vezetősége. Poór Csaba (MTI) Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője tegnap min­den korábbinál élesebben bírálta a román Nemzeti Meg­mentési Front politikáját. Értesítések sze­rint a legújabb bukaresti fejlemé­nyek tükrében kétségesebb, mint valaha, hogy James Baker ame­rikai külügyminiszter februári moszkvai útja kapcsán ellátogat Romániába is. Bizonyos viszont, hogy Baker felkeresi Prágát. A legutóbbi bukaresti tünteté­sek megmutatták, hogy a hagyo­mányos pártok, a diákcsoportok növekvő mértékben elégedetlenek a front kormányával, mondotta a külügyi szóvivő, és „mély aggo­dalmának adott kifejezést a front által szervezett, erőszakba torkolló ellentüntetések felett. Mint közölték, a bukaresti ame­rikai nagykövet tiltakozott amiatt, hogy „megfélemlítettek törvé­nyes szervezeteket, amelyek jogo­san keresnek független szerepet Románia új politikai rendjében". A Független Magyar Kezdeményezés képviselői a csehszlovák parlamentben Prágai Jelentésünk:_____________ Több mint száz új tagja van a csehszlovák parlamentnek, köz­tük öt magyar nemzetiségű. Va­lamennyien a Független Magyar Kezdeményezés javaslatára kerül­tek a törvényhozásba. — A szervezet mennyire elége­dett az eredménnyel? — kérdez­tük A. Nagy László szóvivőt. — Ez az öt tag tulajdonképpen hat. Letette a hivatali esküt Du­­ray Miklós geológus, író, aki a kisebbségi jogvédő bizottság ve­zetője, 1984-ben letartóztatták és egy évig volt vizsgálati fogság­ban. Ő az egyetlen magyar, aki aláírta annak idején a Charta 77 -et; Popely Gyula történész, aki hosszú évekig csak az író­asz­tal fióknak alkotott; Németh Zsuzsa közgazdász, aki a magyar­­országi gazdaság reformokkal foglalkozik; Sándor Eleonóra néprajzos, az FMK alapító tagja és Világity Oszkár jogász, aki programnyilatkozatunk egyik al­kotója. A hatodik név Somogyi Szilárd, a diákszövetség alapító tagja. Neki azonban még három hete van ahhoz, hogy betöltse a 21. életévét és csak utána lehet teljes érvényű tagja a parlament­nek. — Az el­következendő hónapok­ban mit kell megvalósítania az önök véleménye szerint a tör­vényhozásnak? — Az új összetételű csehszlo­vák parlamentnek minél előbb el kell fogadni a választási törvényt, hogy a pártoknak legyen idejük felkészülni. Több változat ismert a választási körzetek kialakítá­sával kapcsolatban és az egyik ki­fejezetten hátrányos a magyar kisebbség szempontjából. Fontos­nak tartjuk azt is, hogy a parla­ment ne fogadja el az új alkot­mányt, mert túl rövid az idő az alapos vitára, és szerintünk olyan alaptörvényt kell megfogalmazni, amely stabil. Elengedhetetlen kö­vetelmény, hogy parlamentáris úton is megteremtsék a feltéte­leit annak, hogy ne következhes­sen be visszarendeződés. — Mit várnak a képviselőiktől? — A Független Magyar Kezde­ményezés azt várja képviselőitől, hogy az egyes szakbizottságokban érvényesítik a kisebbségek érde­keit. Forró Evelyn (DTK) A szlovákiai Magyar Diákok Szövetsége az egyeteme­ken és középiskolákban tanuló magyar diákok érdekképviseletét tekinti fő feladatának, különösen nevelési és oktatási ügyekben, de nem kíván politikai szervezet­ként működni — nyilatkozta a szervezet akcióbizottságának tag­ja, Somogyi Szilárd. Elmondta továbbá, hogy szervezetük szoros együttműködést alakított ki a ma­gyarországi Fidesszel, s tavasszal politológiai kérdésekel foglalkozó csehszlovák—magyar diáktalálko­zót tartanak Pozsonyban. Az MH bemutatja A Lengyel Köztársaság Szociál­demokrata Pártjának elnöke, Aleksander Kwasniewski (36) és főtitkára. Leszek Miller (44), a párt alakuló kongresszusán el­söprő szavazattöbbséget szerzett. Első közös sajtóértekezletükön a külföldi újságírók munkamegosz­tásukról faggatták őket. Egybe­hangzóan válaszoltak: közösen vezetnek, nem hagyják magukat egymás ellen kijátszani, régóta jó barátok, közösen küzdöttek azért, hogy szakítsanak a „reális szocia­lizmus” gyakorlatával, amire a lengyelek „allergiásak”. Nem vál­lalták, hogy a Rakowski-korszak kegyeltjei lettek volna. A szükség­­állapotban­ pláne a sztálinista bű­nökben, életkoruknál fogva ár­tatlanok. ALEKSANDER KWASNIEWSKI 1954-ben született, vidéki or­voscsaládban, közlekedési köz­gazdász. Egyetemista korától diákaktivista,­­ majd vezető Gdanskban. 1977-ben lépett a LEMP-be. Diplomázása után füg­getlenítették. 1982-ben az orszá­gos diák-hetilap főszerkesztője lett. Többször volt kellemetlensé­ge a közölt írások miatt: agyon­cenzúrázták, olykor egy-egy cik­ket visszavonattak vele, máskor megakadályozták az egész lap terjesztését. 1985-től a reformista ifjúsági lap, a Sztandor Mlodych főszerkesztője, a sajtótröszt első osztályú nívódíjának nyertese. 1985-től a kormány sport- és ifjúsági ügyekkel foglalkozó mi­nisztere volt, a szöuli olimpián a lengyel csapat vezetője. A nem­zeti kerekasztal előkészítésében és lebonyolításában aktívan részt vett, amiben segítették gdanski kapcsolatai. A Szolidaritás legali­zálásán dolgozó munkacsoport társelnöke volt. A LEMP tavaly nyári választási veresége idején ő kapta a párt jelöltjei közül a leg­több szavazatot. Ezután egyik életnívója lett a Július 8. elneve­zésű radikális reformcsoportnak, amely a mostani kongresszuson a leginkább kardoskodott elnöki megbízatásáért. Nős, egy leánya van. LESZEK MILLER 1948-ban Varsó környéki mun­kásdinasztiában született. 17 éves korától hét éven át gyári munkás volt, s míg szakmát ta­nult, az ifjúsági mozgalomnak előbb aktivistája, majd helyi ve­zetője, végül pedig az ország egyik legfiatalabb függetlenített nagyüzemi párttitkára lett Párt­­főiskolára küldték, ott kiválóan doktorált, és meghívták a központi bizottság munkatársának. 1982- től a kb ifjúságpolitikai felelőse. Rakowski főtitkárrá választása­kor, 1986-ban, vajdasági párt­­első­ titkár lett, majd 1988 decem­berében kb-titkár, a párt „vezér­kari főnöke”, később pb-tag is. Tagja volt a kerekasztal LEMP- delegációjának. Amikor 1988-ban visszakerült Varsóba, sorra eleget tett az ifjú­ság, a diákság meghívásainak, és a számos nagygyűlésen, egy szál mikrofonnal a kezében, becsület­tel állta a vitát, válaszolt a bár­milyen megfogalmazású kérdések­re. Tavaly az terelte rá a közfi­gyelmet, hogy megnyittatta a párt­székház kapuit, s minden érdek­lődött vitatkozni hívott. Annyian fűltek össze, hogy még az utcát is „be kellett mikrofonozni”. Őszintesége, közvetlen hangvéte­le a fundamentalistákból, a párt „betonjából” ellenérzést váltott ki. Molnár S. Edit

Next