Magyar Hírlap, 1990. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

A kórokozó a nacionalizmus 14. oldal) Diákok százai Nyugatra Új emberek jegyzik a lapot (5. oldal) A földtörvény marad Továbbra is szabad a vásár Üros székek napja a Parlamentben — Március 8.: vagyonelszámoltatás Az Országgyűlés második napján az oktatási törvény módosításának vitájával folytatódott a februári ülésszak. Előtte az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy az alkotmányt módosító három törvényjavas­lól csak csütörtökön tudnak dönteni, mert a bizottságok még nem vé­geztek az indítványok elbírálásával. Továbbá ismertette az Alkotmány­bíróság álláspontját a külföldön tartózkodó állampolgárok választó­jogának gyakorlásáról. A testület határozata szerint a törvényből tö­rölték, hogy szavazásban akadályozott az, aki a szavazás napján kül­földön tartózkodik, mert ez a kitétel alkotmányellenes. Az oktatási törvény módosítá­sáról szóló általános vita folyta­tásában több hozzászóló a gyere­kek túlterheltségére hivatkozott, arra, hogy a tananyag figyelmen kívül hagyja az életkori sajátos­ságokat, és korszerűtlen. Legtöb­ben azonban a magánoktatás le­hetőségével foglalkoztak. Akadt, aki korszerűbb képzésre sarkal­ló kezdeményezésnek tekintette a magániskolák alapításának le­hetőségét, mások hangsúlyozták, hogy az állam felelőssége az ifjú­ság oktatásában, nevelésében nem csökkenhet. A hozzászólók többsége kifo­gásolta, hogy a törvénymódosí­tás beterjesztését sem szakmai, sem pedig társadalmi vita nem előzte meg. Ezért sok olyan kér­déssel nem foglalkozik a módosí­tó előterjesztés, amely a gyakor­latban élesen jelentkezik. Az egyik képviselő szerint a pedagó­gusokat komoly megrázkódtatás akkor érte, amikor megszüntették az orosz nyelv kötelező oktatását. Szakmai körökben vihart kavart az egyházi és magániskolák mű­ködésének újbóli engedélyezése, mert sokan úgy vélik, hogy ott csak a kivételezettek tanulhatnak majd. Aggódnak, hogy kizárólag a szülők anyagi képességétől, nem pedig a gyerek tehetségétől függ, hogy kik tanulhatnak azokban az intézményekben. Attól is tartanak a szakmában, hogy a lelkiismere­tes tanárokat elcsábítják a tehe­tősebb, jobban fizető iskolák. Így kialakulhatnak első- és másod­rendű tanintézetek. A hozzászólók nagy része a ter­vezettel első olvasatban kívánt foglalkozni, mondván, az új ok­tatási törvény megalkotása már az új parlament feladata legyen. Az egyik hozzászóló azt kér­dezte a minisztertől, hova lett a Glatz­noszty? A miniszter a szünetben ide­gesnek tűnt. Válaszában azt hang­súlyozta, hogy ez a törvény első­sorban lehetőséget biztosít az ál­lampolgároknak magániskolák, magánegyetemek alapítására, ar­ra, hogy az állami és a magán ok­tatási intézmények azonos feltéte­lek mellett működhessenek. Ki­emelte, hogy e javaslat elfogadá­sa törvényessé tenné a miskolci bölcsész magánegyetem alapítását és működését, és csupán megérett problémákra kíván választ adni, hogy azok a későbbiekben fej­leszthetők legyenek. A határozathozatalnál a tör­vénymódosító javaslatot ugyan megszavazták, de kiderült: nem volt meg a kétharmados többség. Már a következő napirendi pontot vitatták, amikor Horn Pé­ter képviselő felszólalt, mondván, hogy a londoni parlamentben megoldható, hogy a szavazást megelőzően a környék összes kocs­májában megszólaljon egy csen­gő. Ezért megengedhetetlennek tartotta, hogy nálunk bizottsági ülések alatt hozzanak bármilyen határozatot. Így az elnök indít­ványára ma reggel újra szava­zásra bocsátják a törvénymódo­sítást. A következő napirendi pont, a társadalombiztosítás irányításáról és szervezéséről szóló határozat­­tervezet nem ajzotta föl túlságo­san a Tisztelt Házat, a tervezetet ismertető Szirtesné dr. Tomsíts Erika beszédét monoton duruzso­­lás tette alig érthetővé, mígnem a soros házelnök csengője figyel­meztette csöndre a trécselő hon­atyákat. A határozati javaslat a társa­dalombiztosítás önkormányzati irányítása megteremtésének elő­nyeit ecsetelte, mondván, a jelen­legi helyzet teljességgel tarthatat­lan, legfőképpen azért, mert ép­pen az érdekeltek — a biztosí­tottak — beleszólását zárja ki. Olyan, az állami költségvetéstől független Társadalombiztosítási Alapot kell létrehozni, amelynek irányítását az érintettek képvise­lőiből álló önkormányzat — az elképzelések szerint az Országos Társadalombiztosítási Tanács (OTT) —­­végzi majd. A törvényjavaslat két fő ren­dező elvet tartott szem előtt. El­sősorban azt, hogy a lehető leg­szélesebb hatáskört biztosítsa az új testületnek, ezzel is deklarál­va, hogy a terület kikerült a kormányzati hatáskörből. A másik szempont sem lényegtelen: a vál­tozás még átmenetileg sem okoz­hat fennakadást a biztosítási el­látások megállapításában és folyó­sításában. (Folytatása a 3. oldalon) Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke (jobboldalt) és Szíjártó Károly legfőbb ügyész párbeszé­de, nyugalomba vonulásuk előtt. Felmentésüket a parlament elfogadta. Fotó: szalay zott Német határhuzavona Helmut Kohl találkozója Antall Józseffel (MTI) Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, a Keresz­ténydemokrata Unió (CDU) elnö­ke tegnap több mint egyórás megbeszélésre fogadta Antall Jó­zsefet, a Magyar Demokrata Fó­rum elnökét. A vendég tájékozta­tást adott a magyarországi hely­zetről. Nyugatnémet információ szerint Kohl kifejezte az NSZK kiemelkedő érdekeltségét a ma­gyarországi általános demokrati­kus átalakulásban, és méltatta azt a jelentős szerepet, amelyet mind személy szerint Antall, mind az MDF betölt. Sajtóértekezletén Antall el­mondta: útja azt a célt szolgálta, hogy közvetlenül a választások előtt kapcsolatba léphessenek azokkal a politikai pártokkal, amelyek közelebb állnak az MDF- hez, mint más európai politikai pártok. (Folytatása a 2. oldalon) MTI Külföld Képe­rk­épzUte­R Douglas Hurd Budapesten Anglia lelkesedéssel figyeli Magyarországot Douglas Hurd brit külügymi­niszter tegnap több magyar poli­tikussal találkozott, köztük Horn Gyulával, Szűrös Mátyással és Németh Miklóssal. Horn Gyula a találkozón han­goztatta, Magyarország a jövőben is számít a brit támogatásra re­formtörekvéseinek valóra váltá­sában. Horn Gyula szólt arról is, hogy tavaly decemberi romániai láto­gatása alkalmával 18 pontos ren­dezési menetrendben állapodtak meg a román féllel, ám ez ideig mindössze a határ menti folyók­kal kapcsolatos együttműködést sikerült tető alá hozni. Ezzel szemben a sorozatos sürgetések ellenére sem nyithattuk még meg a kolozsvári magyar főkonzulá­tust; akadályozzák a magyar könyvek romániai bevitelét, s egyes körökben felerősödött a nagyromán nacionalista szemlé­let. Magyarország azt kívánja, hogy e kedvezőtlen fejleményeket a helsinki szellemben rendezzék. Douglas Hurd is egyetértett ab­ban, hogy — amennyiben szük­ségessé válna — figyelmeztetni kellene a román kormányt a hel­sinki folyamatból fakadó kötele­zettségeire. A Szűrös Mátyással és Németh Miklóssal folytatott megbeszélés után Douglas Hurd koszorút helye­zett el a magyar hősök emlék­művén a Hősök terén, majd részt vett Horn Gyula díszebédjén. Pohárköszöntőjében Hurd kül­ügyminiszter kiemelte, hogy brit részről érdeklődéssel és lelkese­déssel kísérik a magyarországi de­mokratikus változásokat. Nagy várakozásokat fűznek a kétoldalú kapcsolatok kiszélesítéséhez, az üzleti lehetőségek mielőbbi kiak­názására buzdítják az angol beru­házókat. Külön méltatta Horn Gyula külügyminiszter kitartását, hoz­záértését és bátor gondolkodást tanúsító tevékenységét........Az ön munkája révén Magyarország azon országok élvonalába került, amelyek konstruktívan vitatják meg Európa jövőjét" — mondta. Hard délután találkozott az MDF és az SZDSZ vezető szemé­lyiségeivel, és fölkereste a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet is. (MTI) Ki szavatol a szavazat biztonságáért? A BM felmondott az ÁNH-nak! Felmondott a Belügyminiszté­rium az Állami Népesség-nyil­vántartó Hivatalnak. A BM meg­bízásából az ÁNH végezte az 1989. novemberi népszavazás ösz­­szesítését, s ugyancsak szerző­dést kötöttek arról, hogy az idő­közben továbbfejlesztett országos számítógépes rendszeren a már­ciusi választások szavazatainak számlálását is ők végezzék. A népesség-nyilvántartó hivatal megállapodott a televízióval és rádióval, illetve tárgyalt a sajtó képviselőivel arról, hogy a vá­lasztási eredményekről azonnali, folyamatos, a részeredményekre is kiterjedő információkkal szol­gál — kaptuk a hírt az MTI-től. Munkatársunk dr. Horváth Fe­rencet, az ÁNH főosztályvezető­jét, a megszűnt választási iroda vezetőjét kérdezte arról, hogy mivel indokolta a BM a felmon­dást. — A Belügyminisztérium Vá­lasztási Irodája amely mint is­meretes, a népszavazáskor is ma­gához rendelte az információt, most azzal az indokkal kezdemé­nyezte a szerződés felbontását, hogy maga kívánja a szavazat­­összesítést elvégezni. Egyrészt drágállották a számítógépes rend­szert, másrészt arra hivatkoztak, hogy a választásban érintettek tiltakoztak: „fekete doboznak" tekintik az általunk kidolgozott zárt rendszert, úgy vélik, nem lát­nak bele. Igaz, hogy illetéktelen nem juthat információhoz, dehát éppen ez volt a cél. — Mennyibe került ez a szá­mítógépes rendszer? — Mintegy 80 millió forintba. A munkának több mint a felét elvégeztük, ebben a készültségi fokban adjuk át. Körülbelül húsz­millió forintot kell a BM-nek megtérítenie. Minden egyéni ke­rületben — kivéve a fővárost — összesen 144-ből a programozá­sunk alapján, zárt láncon, úgy­mond „egyenesen dróton" érkez­tek volna a szavazati eredmé­nyek. — Ezek szerint megszűnik a ga­rancia arra, amelyet eddig az önök hivatala vállalt? — Nem tudom, hogy a BM mi­lyen rendszert dolgoz ki. A mienk szerint az adatok változtathatat­­lanul érkeztek volna. Ezért úgy véljük, hogy semmilyen szakmai indoka nincs a BM-nek arra, hogy kevesebb, mint egy hónappal a választás előtt az általunk kiépí­tett, zártláncú rendszer helyett, más módon történjen a szavazat­­összesítés. Sz. Zs. A fenti hír vétele után termé­szetesen megkérdeztük a másik felet is. A Belügyminisztériumban megbízható forrásból a szerződés­­bontás okairól a következőket tudtuk meg. Az ÁVH-rendszer a minisztérium szerint azért nem alkalmas, mert úgymond bele le­het nyúlni, vagyis nem látják biztosítva, hogy a helyi válasz­tási bizottságoktól és a területi választási bizottságoktól meg­bízható adatok érkeznek a­ köz­pontba, tehát manipulálhatóak így a szavazatok. Természetesen senkiről nem tételeznek fel ilyes­mit, ám — ahogy mondani szokás­­— az ördög nem alszik. Egy másik ok az, hogy miután ártó szándékkal bele lehet nyúlni a rendszerbe, tönkre is lehet ten­ni azt. Ezeket a lehetőségeket te­hát ki kell zárni — így a BM ál­láspontja —, hiszen megenged­hetetlen, hogy az első szabad vá­lasztások tisztaságához bármi­lyen kétség férjen. Megtudtuk azt is, hogy igaz: az ÁNH számítógépes rendszere gyors adatátvitelt biztosít, ma­gyarán, rövid időn belül a köz­pont — és így a közvélemény — tudomására juthat az első for­duló eredménye. Csakhogy, mi­után második forduló is várható, kérdéses, arányban áll-e ez a gyorsaság a rendszer működte­téséhez szükséges költséggel ? Tudniillik az ÁNH 120 milliót kér, nem tudni, nem lesz-e több a vége. Az adattovábbítás lassabb módja, a BM-es rendszer, csak 12 millióba kerül. Sz. A. Ki volt a híve? Gorbacsov:Bush eszmecsere az újabb csúcs előtt (MTI) Telefonbeszélgetést foly­tatott tegnap Mihail Gorbacsov szovjet és George Bush amerikai elnök. Alig egy hónapon belül a két nagyhatalom első számú ve­zetője másodszor választotta a közvetlen eszmecserének ezt a módját. Az eseményről szóló rövid TASZSZ-jelentés szerint a tele­fonbeszélgetés a két politikus rendszeres eszmecseréjének része. A szovjet hírügynökség szerint néhány nemzetközi kérdésről volt szó a beszélgetésben: egye­bek között áttekintették a nica­­raguai választások eredménye után kialakult helyzetet és az európai biztonság problémáit, kü­lönös tekintettel e kérdéskör né­met vonatkozásaira. Emellett érintették a küszöbönálló szov­jet—amerikai csúcstalálkozó elő­készítésének néhány kérdését is. A jelentésből nem derül ki, hogy ez alkalommal ki volt a hí­vó. Milliárdok vállalkozásokra A Pénzügyminisztérium csak­nem 1 milliárd, az Állami Fejlesz­tési Intézet pedig 2 milliárd fo­rintos hozzájárulással létrehozta a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt, amelynek célja, hogy elősegítse a kis és közepes méretű, elsősorban új vállalkozások lét­rejöttét — jelentette be Nagy István pénzügy­miniszter-helyet­tes tegnap, a Pénzügyminiszté­riumban. Elmondotta: az alapítvány in­­dulóvagyonát növelik az ahhoz csatlakozó bel- és külföldi termé­szetes és jogi személyek befize­tései. Az előzetes felmérések sze­rint arra számítanak, hogy mint­(Folytatása az 5. oldalon) Áprilisban Pozsonyban Magyar—lengyel—csehszlovák csúcs ? (MTI) Václav Havel csehszlo­vák köztársasági elnök meghívá­sára Pozsonyban április 9-én tar­tanák meg a köztársasági elnö­kök, a kormányfők és a külügy­miniszterek részvételével a ma­gyar—lengyel—csehszlovák csú­csot. A találkozón, amely minde­nekelőtt a három ország közös visszatérését lenne hivatott előse­gíteni Európához, megfigyelőként jelen lennének Ausztria, Jugo­szlávia és Olaszország képviselői — ezt Boleslaw Kulski lengyel külügyminiszter-helyettes jelen­tette be a lengyel szenátus kül­ügyi bizottsága előtt. Mindezt azonban március 17-án egy Havel—Walesa határtalál­kozó előzné meg, amely feltétele­zések szerint szolgálhatná a hár­mas együttműködésen belül Varsó és Prága különös kapcsolatainak hangsúlyozását, vagy egyszerűen a kibékülést a két kelet-európai személyiség között. Emlékezetes, hogy Walesa Havel első lengyel­­országi látogatása alkalmával, sértődése jeléül — mert Havel előbb a két német államba látoga­tott s csak utána Lengyelország­ba — nem volt hajlandó találkoz­ni a nálánál alig valamivel ke­vésbé ismert, egykori ellenzéki­vel. Műemlék­­­védelem A fene sem érti, miért kell a Földtani Intézet Stefánia úti épületének tetejére bombabiztos örbunker... Odáig rendben van, hogy műemlé­keinket védeni kell, no de így? A környezetidegen műemlékvédelem­ről egyébként is rosszak a tapasztalataink. Lám, a budai Vár állagát még a német ágyúk sem tudták garantálni negyvenötben, évekkel ké­sőbb Steindl Imre Parlamentjéről is potyogott a vakolat az ott álldi­­gáló szovjet tankok dacára... Bármennyire is furcsa, Savoyai Jenő lovasszobra nagyobb rendet tart most a Várban, mint azok a ménkű tarackok, akárcsak Rákóczié az Országház előtt. Talán a Stefánia úti bunker helyett is megtenné valami más, mondjuk, Ráday Mihály lo­vasszobra • •. (pilhál) Fotó: Bánkúti András

Next