Magyar Hírlap, 1990. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-02 / 101. szám
CENTRUM HIRDETÉSE A 2. OLDALON I A választott út: a parlamenti demokrácia ! A tonoprontiik/t ar_ TM ... A férfiú a tengerentúlról ér ** kezett, gazdag, befolyásos ember, aki hatalmasságokkal parolázik. Elutazása előtt azt mondta, megint ő lett gazdagabb, igaz, csak egy felismeréssel. Szerinte a magyarok mindent félig tanultak meg, meg a bibliát is. Azt jól tudjuk, hogy Mózes botjának érintésére szétnyílt a Vörös-tenger a menekülők előtt és száraz lábbal át lehetett kelni. Arról azonban nem akarnak tudni, hogy a tenger után a pusztaságban milyen viszontagságok vártak rájuk, míg elérkeztek a Sinai hegyig. Ezt a bölcsességet hagyta ránk a távoli úr, de tévedett. Nem volt itt sem Mózes, sem bot, a Vörös-tenger nem nyílt meg, legföljebb apadt, s közben fölöttébb háborgott. Sokféle ember sokféle irányból törékeny csónakokon indult el egy másik part felé, de nem egyfelé. A pusztaság viszontagságairól pedig végképp nincsenek kétségei senkinek. Ennek ellenére értem a kétséget: „a magyarok mindent félig tanultak meg.” Éppen csak elindultunk, hol vagyunk mi még a nagy átkelés végétől! Ha lenne Mózesünk, ő is nehezen terelné egyfelé a csónakot. Mózes azonban nincs köztünk és ez egyáltalán nem baj, ám így a csónakok terelgetése ránk marad. Egy nép szabad akaratából választott parlament ül össze ma. Ünnep van, könnyen kiszalad szánkon, hogy bizalommal tekint ránk a világ. Ilyesmit korábban is mondtunk, hittünk, nem teljesen alaptalanul. A világ azonban nagy és igen elfoglalt, kiderült, hogy korántsem mindenki tekint ránk bizalommal, aki pedig hajlik erre, annak — minden igyekezetünk ellenére — nem mi vagyunk a legfontosabbak. Ez most sincs másként, hamar beigazolódó tévedés lenne túlértékelni a kilátásba helyezett segítséget, s lebecsülni azok lehetőségeit, akik lényegében hallgatnak, ha Magyarország kerül szóba. Nem vagyunk egyedül, s ezt túlnyomórészt magunknak köszönhetjük, de kiszolgáltatottságunk nyomasztóan nagy, természetesen nem először történelmünkben. Nézzék a képeket ezen az oldalon. A II. Rákóczi Ferenc által 1707-ben összehívott ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok detronizálását. Eb ura fakó! — kiáltotta Bercsényi Miklós. Tudjuk, mi lett a szabadságharc sorsa. 1848 áprilisa: az országgyűlés felterjesztette a népképviseletről szóló törvényjavaslatot. Hogy az egyáltalán nem sorsszerűen elrendelt bukás után kik képviselték „a nép érdekeit”, senkit nem kell rá emlékeztetni. 1944 decembere: az Ideiglenes Nemzetgyűlés magát a nemzet akaratának kifejezésére hivatottnak és a „a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének” nyilvánította — a következményeket szintúgy ismerjük. A történelmi esély egy fordulathoz — különösen, ha az valóban rendszerváltás — nélkülözhetetlen, de önmagában nem elég. Az általunk ismert szocializmus megreformálása elérte a határt, hogy lett volna-e lehetőség többre, az alighanem már csak elméleti kérdés marad. A felemás próbálkozások, a kapkodás nem akadályozták meg a gazdaság rombadőlését. Ahol még létezik a kísérlet , s most ne gondoljunk másra, csak a Szovjetunióra — ott a gazdaság egyetlen alapvető gondja sem oldódott meg, a fejlemények sötét jövendőt sejtetnek. A gyötrelmes magyar út nem ért véget, s nem csupán az örökség miatt: lélegzetelállító módon változik a világ azon része is, amelyhez tartozni kívánunk. A magyar társadalom nem vált cinikussá, nem süllyedt apátiába, s az sem igaz, hogy — mint gyakran hallani — a megalapozottnak tűnő ígéreteknek sem hisz. Ha így lenne, nem választott, vagy nem így választott volna, de az igaz, hogy szavazata elsősorban az eddigiek megsemmisítő elutasítása volt. Hogy hogyan tovább, az éppen a mai naptól kezdődően derül ki, mégpedig elég gyorsan. Az eddig ismert pártprogramok nem adnak kellő eligazítást. Reményeink szerint nem egyetlen párt javaslatainak sorsa körül folyik majd a vita, s az igyekezet nem a feltétlenül hű szavazótábor megteremtésére irányul. Biztató nyilatkozatok láttak napvilágot a pártszempontok kizárólagosságának elkerüléséről, ám a bizonyítás csak most kezdődik. Patthelyzet nincs, de kényes az egyensúly, ez megmutatkozik majd a kormány megalakulásakor. Egy MDF-kisgazdakereszténydemokrata koalíció a mandátumok 58 százalékát tudhatná maga mögött, így a Fidesszel gyarapodó ellenzék e szavazatok számát tekintve is jelentős erőt képviselne. Amennyiben a kisgazdák mégiscsak kimaradnának a kormánykoalícióból, az MDF a Fidesszel és a kereszténydemokratákkal együtt papíron 54 százalékos többségre számíthatna. A parlamenti többség megszerzésének szempontjából a legkényelmesebb természetesen az MDF—kisgazda—kereszténydemokrata — fiatal demokrata koalíció megteremtésének nehézségeiről a szófukar nyilatkozatok ellenére is sejtünk valamit. Bármilyen lesz a megoldás, az SZDSZ magatartása mélyen befolyásolja az Országgyűlés munkáját. A törvényhozói megbízást a parlament egésze kapta és senkinek sincsenek kétségei afelől, hogy a szabaddemokraták élni fognak jogaikkal már az új országgyűlési ügyrend kidolgozásának vitájában. A választási kampány eldurvulása súlyos terhet rakott az MDF és az SZDSZ viszonyára, mégsincs okunk feltételezni, hogy ellenségeskedéssé fajul a viszály, ezt szemmel láthatóan mindkét oldalon el akarják kerülni. A ki kivel tart és ki kivel áll szemben talánya a kormánykoalíció megalakulása után sem lesz időszerűtlen, s ennek oka nemcsak a koalícióra lépő pártok már látható, ám felelősséggel még nem elemezhető nézetkülönbségeiben kereshető. Sokkal nagyobb kérdés, hogy sikerül-e megállapodni a gazdaságot és a társadalmat alapjaiban érintő döntésekről. Az első időszakban nyilvánvalóan igen népszerűtlen döntések is napirendre kerülnek. Az Országgyűlés már a jövő évi költségvetés összeállításakor szemben találja magát azzal a dzsungellel, amely minden eddigi parlamentet és kormányt fojtogatott: ár, támogatások és elvonások, költségvetési deficit és infláció. Ezek ellentmondásait, gondjait a világ minden tekintélyes szakembere szerint csak egyszerre lehet megoldani. Próbálták külön-külön is, nemcsak nálunk, máshol is. Szíveskedjenek egy pillantást vetni, mondjuk Jugoszláviára. Ha a hatalomra jutó kormány tart a válságprogram belpolitikai következményeitől, joggal teszi. A munkanélküliség, az életkörülmények további romlása felkavarja a társadalmat, nem kizárt, hogy sztrájkhullám vonul végig az országon. Következményeit nem nehéz kiszámítani. A program halogatása mélyítené a válságot, megrendítené a tőkés gazdasági-pénzügyi világ türelmét, a végkifejlet tehát itt is nyilvánvaló. Felelős kormányannak parlamenti vetületével) és magát felelősnek tartó törvényhozói ellenzék máshol nem indulhat ki, csak a valóban megváltást hozó programok útján. Nincs érdek, amely ezt felülmúlná, enélkül nincs számunkra Európa, nincs jövő — viszont nyílik tér a szélsőségeknek, a törvénytelen hatalomátvételnek, a függőség fokozódásának. Ez a parlament legitim és az lesz a kormány is. Az országtól nem másra, a cselekvésre kapott felhatalmazást. Mivel a víz nem válik szét előtte, a nemzet át akar kelni a Vörös-tengeren, aztán a pusztaságon is. Becsülni fogja az élen haladókat. PINTÉR DEZSŐ 1707. Ai ónodi országgyűlésre érkezik a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc Az 1848 áprilisi országgyűlés Vita a képviselőházban. Az emelvényen Hegedűs Sándor, elől, a jobb oldalon, gr. Apponyi Albert és Thaly Kálmán 1904. december 13-án, az ellenzék feldúlta a képviselőházat. Elől középen Thaly Kálmán Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben, 1944-ben 1990. február. Németh Miklós utolsó ülésszakról távozik a választások előtti M MDF-SZDSZ megállapodás Göncz Árpádot javasolják parlamenti elnöknek Szabad György alelnökjelölt A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége közös közleménye: A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megállapodott abban, hogy az Országgyűlés elnöke — amely tisztség a pártközi megállapodások értelmében a Magyar Demokrata Fórumot illetné — Göncz Árpád, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja, az írószövetség elnöke legyen, míg ennek következtében az Országgyűlés első alelnöke Szabad György, az MDF Országos Elnökségének tagja lesz. Dr. Antall József, az MDF elnöke Kis János, az SZDSZ elnöke (OS) (Folytatása a 3. oldalon) A Kisgazdapárté a földművelésügy és a munkaügy Belviszály után tisztújítás Prepeliczay vesztesként távozott Az alakuló koalíciós kormányban a földművelésügyi és a munkaügyi tárcát kapja meg a Független Kisgazdapárt. Ezenkívül két államminisztert állíthat, illetve egy-egy államtitkárt küldhet a Belügyminisztériumba, a KÖHÉM-be, a Környezetvédelmi, valamint a felállítandó Gazdasági Minisztériumba — közölte vasárnap esti sajtótájékoztatóján a párt új elnöke, Nagy Ferenc. Bár a nagygyűlés résztvevőinek nemigen tetszett a munkaügyi tárca, de az elnök hangsúlyozta: Antall József kijelentése szerint a munkanélküliség kezelése elsősorban a kormány feladata lesz. MH tudósítás Gondolta volna, hogy ilyen rendben történik minden— kérdezte az egyik küldött, amikor vasárnap este a Független Kisgazdapárt nagyválasztmányáról jöttünk ki a MOM Művelődési Házából. Nem tudom, mit kellett volna gondolnom, azt sem tudom, mi történt. A sajtó képviselőit „a bizalom elve alapján", a rendezők egyenként kísérték fel az első emeletre, ahol egy különszobában tölthették az egész napot. Ez a kirekesztés a Magyar Hírlap munkatársát már nem lepte meg, mert reggel nyolc órakor a jelölőbizottság ülésén sem vehetett részt, a testület nem egyöntetű határozata alapján. Azt azonban megtudta, hogy a párt főtitkárát aznap délelőtt, kilenc órakor tájékoztatta a sajtófőnök arról, hogy „Pistám, úgy döntöttünk, csak Nagy Ferenc tart beszámolót". Prepeliczay István ennek láthatóan és hallhatóan nem örült, értetlenségének adott hangot. A főtitkárt — aki tisztában volt azzal, hogy nem szerepel a jelölőlistán —, a másik meglepetés akkor érte, amikor — állítása szerint — nem akarták beengedni a gyűlésre. Bereczki Vilmos szóvivő és Dragon Pál, aki a rendezésért volt felelős tiltakozott, mondván, az egészből csak annyi igaz, hogy a küldöttigazolvány felmutatása nélkül nem léphetett senki a terembe. A főtitkár pedig nem állt sorba, hogy igazolványát átvegye. Az újságírók azonban arról érdeklődtek, hogy milyen ellentétes erők hatnak a párton belül. A főtitkár elmondta, hogy a vidéki tagságnak igaza van. A vezetőség határozatképtelen volt, s azon belül is voltak ellentétek. Be sem fejezhette mondatát, amikor a párt szóvivője magához ragadta a szót, és határozottan kijelentette: (Folytatása a 3. oldalon) Botrány a Vörös téren (2. oldal) Zöld csillag a romániai magyaroknak? Interjúnk Tóth Károly református püspökkel (4. oldal)