Magyar Hírlap, 1990. szeptember (23. évfolyam, 205-227. szám)

1990-09-01 / 205. szám

Tárgyán: ante portás? (5. oldal) Adósságcsere lehetséges (6. oldal) Befejeződött az EDU-csúcs Antall József: „Nem vagyunk elégedettek az erdélyi magyarság helyzetével." Tegnap délben véget ért Hel­­sinkiben az Európai Demokrata Szövetség (EDU) 13. pártvezetői konferenciája. A Finnlandia Pa­lota kongresszusi termében a résztvevők több dokumentum el­fogadásán kívül közzétették az EDU helsinki nyilatkozatát. Kiküldött tudósítónk telefonjelen­­tése Helsinkiből A terjedelmes okmány hét fe­jezetben elemzi a nemzetközi helyzetet, a szövetség ezzel kap­csolatos álláspontját. „Európában új korszak kezdődik. Mi vala­mennyien részesei vagyunk az új európai reneszánsz kimunkálásá­nak” — olvashatjuk az első feje­zet bevezetőjében, amely A szo­cializmus vége címet viseli. A szocializmus megszűnt Nyugaton mint követhető eszme, Keleten pedig mint létező rendszer. Az új Európa kialakításában — amivel a második fejezet foglal­kozik — rendkívüli jelentőségű, hogy Magyarország, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország békés forradalma révén vissza­tért az európai demokráciák csa­ládjába. Az EDU kifejezi remé­nyét, hogy Románia, Bulgária, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Al­bánia is követi példájukat. Mél­tatja a nyilatkozat a német egye­sítés jelentőségét, majd hangsú­lyozza: a helsinki alapokmány, a madridi és a bécsi utókonferen­­cia sok fontos elemet hordoz az európai béke új politikai feltétel­­rendszerének kialakításához. Üd­­vözlik a konferencia részvevői Margaret Thatcher javaslatát, miszerint a helsinki folyamat őszi, párizsi csúcstalálkozóján fo­gadják el az Európai Magna Chartát, amelyben a kontinens valamennyi polgára számára biz­tosítják az alapvető emberi jo­gokat. Külön fejezet foglalkozik Kö­­zép-Kelet-Európával, reális képet festve az egykori, úgynevezett szocialista országok súlyos gazda­sági válságáról és a mind nagyobb méreteket öltő elnyomorodásról. A radikális rendszerváltás, a gazdaság liberalizálása révén azonban az évtized második felé­ben ezek az országok is fölzár­kózhatnak Európa másik feléhez, gyors gazdasági növekedéssel és a szociális igazságosság megte­remtésével. Ehhez a történelmi feladathoz az EDU minden támo­gatásra kész. Romániával összefüggésben a dokumentum leszögezi: az or­szág még nem érett meg arra, hogy az Európa Tanács tagja le­gyen. A legfrissebb értesülések szerint az etnikai és a politikai kisebbség alapvető emberi jogait még mindig nem tartják tiszte­letben. Külön fejezetet szenteltek a nyilatkozatban a Szovjetunió­nak. Hangsúlyozzák a pártveze­tők: a szovjet állam jövője alap­vető fontosságú egész Európa jö­vője számára. Üdvözlik a politi­kai rendszer nyitottságát, ám en­nek ellenére hosszúnak és nehéz­nek ítélik meg a teljes demokrá­ciához és jogállamisághoz vezető utat. Európa biztonsága egy új poli­tikai békerend keretében teremt­hető meg. Az erről szóló fejezet méltatja a leszerelés és a fegy­verkezés ellenőrzése terén az utóbbi időben elért eredménye­ket, a szovjet csapatok kivonását a VSZ tagállamaiból. A bizalom­erősítés és a biztonság növelése érdekében javasolják: valósítsa­nak meg nagyobb nyilvánosságot és kölcsönös információcserét, csökkentsék a tengerészeti és a (Folytatása a 2. oldalon.) Antall József és Harri Holkern MTI KUMesoll Kiépszerkesztősé­g Megnyílt az OMÉK '90 A 71. Nemzetközi Mezőgazda­sági Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár péntek reggeli ünnepélyes megnyitójára sokan futva érkez­tek. A kőbányai vásárváros kör­nyékének közlekedése ugyanis „összeomlott". A későkre való te­kintet nélkül nyitotta meg Göncz Árpád köztársasági elnök a ha­zai politikai, társadalmi, gazda­sági élet vezető személyiségei, és a Budapestre akkreditált diplo­máciai testületek képviselői je­lenlétében az OMÉK ’90 agrár­­gazdasági seregszemlét és a Bu­­datranspack kiállítást. MH tudósítás__________________ A köztársasági elnök beszédé­ben hangsúlyozta, jelentős szerep vár hazánk­­demokratikus átala­kításában a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra. Utalt arra a figyelemre méltó nemzetközi ér­deklődésre is, amit példáz a 27 közeli és távoli országból érke­zett, szám szerint 178 kiállító. Kilenc ország pedig önálló kiál­lításon mutatja be agrárgazdasá­gát, valamint azt, amiről felté­telezik: érdekli a magyar terme­lőket, feldolgozókat. A megnyitó utáni eseményso­rozat az ANKERBROT AG. és a ZALACO Sütő- és Édesipari Vál­lalat közös sajtótájékoztatójával kezdődött. A tanácsi alapítású ZALACO és Ausztria legnagyobb sütőipari cége ez év májusában írta alá a szándéknyilatkozato­kat, részvénytársasággá szeretné­nek alakulni, s az osztrák fél a részvények csaknem 50 százalé­kával rendelkezne majd. össze­hasonlításként: az ANKERBROT 1989-b­en 1,8 milliárd schilling értékű áruforgalmat bonyolított le, a hazai partner 850 millió fo­rintnyit. I Félreértett kormánydöntés Egyelőre marad a szén fogyasztói ára Nem a szén fogyasztói árának jövő évi felszabadításáról döntött tegnap a kormány — határolták el magukat az Ipari Minisztérium szakértői a tegnapi lapokban megjelent hírektől. MH -Információ_____________, _ Mint tegnap megtudtuk, csü­törtöki ülésén a kabinet az ener­giapolitikai koncepció és a szén­bányászat helyzetének tárgyalá­sán belül csak a termelői árakat érintő kérdésekben döntött. Ar­ról, hogy a jövő évtől a világpia­ci árakhoz igazítják a szén ter­melői árát. A fogyasztói árakat mindez most közvetlenül nem érinti. Jelenleg a szén termelői ára magasabb, mint amennyiért a fogyasztók hozzájutnak. A kü­lönbséget az állami költségvetés állja. Miután a támogatásokat az már most is nehezen bírja el, így valóban tervezik azok leépítését. A kormány által tegnap tárgyalt energiapolitikai koncepcióban le­hetőségként felmerült, hogy a tá­mogatásokat 1991-be egy lépcső­ben szüntetik meg. (Ebben a pil­lanatban ez most a szénnél átla­gosan 128 százalékos fogyasztói­­ár-emelkedéssel járna, ekkora ugyanis a dotáció rajta.) Az Ipa­ri Minisztérium azonban a kon­cepcióban szereplő második le­hetőséget tartja kivihetőnek, amely 1993-ig folyamatosan szün­tetné meg a támogatásokat. A fo­kozat mértékéről azonban még mindig nincs döntés. Állítólag ez szorosan kapcsolódik a kormány hároméves gazdasági programjá­hoz. A tervek szerint jövőre a szén , termelői árát a helyettesítő ener­giahordozó, az olaj importbeszer­zési árához igazítják. A mostani iraki helyzet miatt — amire a koncepció kidolgozásakor még nem lehetett számítani — az olaj ára megnőtt, s egyes megfigye­lők szerint ez tartósnak ígérkezik. Ha így marad, a szén hazai ter­melői ára jövőre igencsak emel­bárminemű energiahiány ese­tére készen állnak a szükséghely­zetben életbe lépő intézkedések — tudtuk meg az Ipari Minisz­tériumban. A szükséghelyzet persze mást és mást jelent egyes energiahor­dozók esetében. Az olajnál vi­szonylag kedvező a helyzet, mert az Adria csővezeték lehetőséget ad arra, hogy a kormány a szov­jet szállítások leállása esetén máshonnan szerezze be a kieső részt, így egy kormánydöntéstől számított két héten belül már újra lenne olaj. A szénimportunk viszonylag kicsi, így ott a kiesés nem okoz­na komoly bajt. Ha a hazai ter­melés — sztrájk, esetleg bányász­katasztrófa miatt — radikálisan csökkenne, valószínűleg három­négy héten belül rendezhetőek lennének. Ennyi időre elegendő készlet pedig van az országban. Nem is igazán ezeken a terüle­teken számítanak szükséghelyzet­re, hanem a gáz- és villamosener­gia területén. Nincs alternatív forrás, mint az olaj esetében az Adria-vezeték. Mindkét energiahordozó eseté­ben a nyári és a téli időszakban kedni fog. Ebben az esetben a fogyasztói árakban lévő támoga­tás leépítése is arányosan na­gyobb mértékű kell, hogy legyen, ha a költségvetést jobb helyzet­be akarják hozni, így elképzel­hető, hogy a fogyasztói ár jelen­tősen emelkedik, jelentkező hiány különböző kö­vetkezményekkel jár. Kevésbé veszélyes a kiesés nyáron, de té­len is változó. Villamosenergiá­ból jelen pillanatban, a csökkent ipari termelés miatt, komoly tar­talékok vannak. Ha szállítási nehézségek adód­nak, először azoknál a vállalatok­nál, ahol lehetőség van, átállnak az alternatív energiaforrásra. Ha ez sem elég, korlátozásokat vezet­nek be ott, ahol a termelés le­állítása nem jár technológiakáro­sodással. (Például egy üvegol­vasztót csak fokozatosan állít­hatnak le, különben örökre tönk­re megy a kemence.) Ha még mindig hiány van, további vál­lalatok mérsékelik a termelést, majd utolsó lépésben a lakossági és kommunális fogyasztást csök­kentik. Ez utóbbira általában már nem szokott sor kerülni. Az utolsó szükséghelyzet 1986-ban — bizonyára többen emlékeznek rá — a hideg télen volt. A vállalatok szükséghelyzetben történő leállási menetrendje egy hatalmas dossziéban található. Ezt a tervet egyeztetik az érint '­­tettekkel is. Kamui Melinda Dosszié a szükséghelyzetről ÁRA: 6,50 FORINT , 23. évfolyam, 205. szám POLITIKAI NAPILAP 1990. szeptember 1., szombat A kormány értékelése első 100 napjáról A Magyar Köztársaság minisz­terelnökségének sajtóirodája teg­nap eljuttatta az MTI-hez a kor­mány első 100 napjának rövid át­tekintését. Az európai parlamenti demok­ráciák hagyományaihoz híven, a Magyar Köztársaság kormánya — a közvélemény várakozásának is eleget téve — röviden értékeli a megalakulást követő első 100 napban végzett munkáját. A sza­bad választásokkal Magyarorszá­gon nem kormányváltozás, hanem rendszerváltozás történt. Törté­nelmi feladat, hogy az elnyomó és általános leromlást okozó álla­mot polgárainak boldogulást adó hazává építsük át. Példátlan ne­hézségeink ellenére biztató, hogy törekvéseink egybeesnek a nem­zet ébredő tettvágyával és a kör­nyező országokban, sőt az egész világon zajló folyamatokkal. A koalíciós kormány az első időszakra hármas célt tűzött ma­­­­ga elé. El akarta végezni a kor­mányzati irányítás szervezeti, működési rendjének átalakítását, a nemzetközi kapcsolatok új ala­pokra helyezését, továbbá a gaz­­dasági válság csillapítását és a vállalkozások élénkítését. I. Békés átmenettel új, demok­ratikus kormányzat. A kormányzati munka folya­matos és­ hatékony működésének fenntartása mellett végre kellett hajtani azokat a szervezeti és sze­mélyi változásokat, amelyek ké­pessé teszik az államigazgatást arra, hogy hitelesen és hatéko­nyan vigye végbe a politikai és gazdasági rendszerváltozást. Az új kormányzati struktúra létrehozása érdekében tett legje­lentősebb lépések: Az ország kormányozhatóságá­­nak érdekében a koalíciós pártok az ellenzékkel együttműködve úgy módosították az Alkotmányt, hogy csak azoknak a kérdéseknek az eldöntéséhez kelljen kéthar­mados többség, amelyeknek a de­mokrácia szempontjából garan­ciális jelentőségük van. Az így le­tisztult jogi helyzetben­ az Or­szággyűlés megválasztotta a Ma­gyar Köztársaság elnökét. Átalakult a kormány szerke­zete: megszűnt néhány — a régi rendszert szimbolizáló — minisz­térium és főhatóság, pl. az Orszá­gos Tervhivatal, a miniszterel­nök-helyettesi beosztások stb., és a kor feladataihoz igazodó mi­nisztériumok szerveződtek. Elkészültek a minisztériumok új hatáskörének megállapításá­hoz szükséges törvénymódosító javaslatok. A minisztériumok irányítása új alapokra került a felelős miniszter, a politikai ál­lamtitkár, a közigazgatási állam­titkár, valamint a helyettes állam­titkárok kinevezésével. A tárca nélküli miniszterek és a miniszterelnökséghez tartozó államtitkárok lehetővé teszik az ügyek gyors, rugalmas kezelését és a tárcákhoz nem tartozó ügyek kormányszintű kezelését, így pél­dául a parlamenti képviselethez nem kellő mértékben jutott ki­sebbségek érdekvédelmét. A Belügyminisztérium a régi rendőrminisztériumból a közigaz­gatás minisztériumává alakult át. A biztonsági szolgálatok köz­vetlen felügyelete kikerült a mi­niszterelnök alól, és megkezdő­dött az alapos átszervezésük. Folyik a honvédség átépítése, csökkent a létszám, és a polgár­ság óhajával egyetértésben a sor­katonai szolgálat ideje. A zajos politikai viták ellené­re a kormányzatnak sikerült el­érnie, hogy szeptember 30-án megtörténhessék a valóban de­mokratikus helyi önkormányza­tok megválasztása, és ezzel be­fejeződhessék a politikai rend­szerváltozás. Természetesen a változás csak akkor lehet hiteles, ha együtt jár szükséges mértékű személycse­rékkel is. Jelenleg 132 helyettes államtitkárnál magasabb rangú köztisztviselője van az ország­nak, közülük 38-an viselték az előző kormány alatt vezető hiva­talt, 94-en teljesen újak. A kormányzat az oktatást a válságból való kitörési pontnak tekinti, ámde a szükséges intéz­kedések — valóban hatékony is­kolarendszer kidolgozása, új szel­lemű pedagógusképzés, új tan­könyvek írása, pénzügyi alapok előteremtése stb. — 100 nap alatt nem hozhatók meg. A munkanél­küliség súlyos gondja nyomaszt­ja a kormányzatot is. Készül a szociális háló, megtörtént a mi­nimálbér meghatározása, folyik a foglalkoztatási alap feltöltése. A kormány véglegesen leállí­totta a nagymarosi építkezést,­­ nem vett részt a hősi műveletek­ben, és szilárdan eltökélt nem­zeti kincsünk, természeti erőfor­­rásaink védelmében. Tisztázza az egyházak műkö­déséhez szükséges vagyontárgyak visszaadásának elveit, ami tá­volról sem jelenti az összes volt egyházi tulajdon visszaállítását (Folytatása a 3. oldalon) Az iraki elnök húzza az időt Az Egyesült Államokban nö­vekszik az aggodalom az Irak­ban visszatartott túszok sorsa miatt, és válaszul az amerikaiak is igyekeznek egy s mást kitalál­ni, a változatlanul folytatódó ka­tonai felvonuláson kívül. New York-i tudósítónktól A CNN televízió külügyimi­­nisztériumi forrásokból úgy érte­sült, hogy az amerikai kormány­­(Folytatása a 2. oldalon) Visszafogott ünnep A bányász büszke ember... Az ünnepet tisztelték, a ténye­ket meg tudomásul vették a bá­nyászok. Körülbelül így jellemez­hető az idei bányásznap tegnapi központi ünnepségének­ hangula­ta, ahol Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter a kor­mánynak a szénbányászat jövő­jével kapcsolatos döntéséről is tájékoztatta a megjelenteket (Cikkünk a 7. oldalon) Komló 1990 Fotó: Bánkúti András

Next