Magyar Hírlap, 1991. július (24. évfolyam, 165-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
8 Sport Revű1991. július 22., hétfő 1991. július 22., hétfő Sport Revü. A 25 ÉVVEL EZELŐTTI LIVERPOOLI 3-1 ■ES GYŐZELEMRE EMLÉKEZVE Folytatás az 1. oldalról Miközben zajlanak a nagy találkozások, ölelik, csókolják egymást az egykori labdarúgók, a sramli- és cigányzenekar hangjainak ütközőpontján, már az ajtón belül fogadja a vendégeket Boskovics Jenő, az MTI és a Nemzeti Sport újságírója. Ő nem kevesebbet tett ezért a bankettért, mint hogy kitalálta. " Eredetileg egy magyar-brazil öregfiúk meccset szerettünk volna összehozni a Népstadionban mindazok részvételével, akik játszottak az angliai vb-n. Ez sajnos nem valósulhatott meg, egyrészt azért, mert több mint tízmillió forintot emésztett volna föl a brazilok utaztatása, másrészt ezek a fiúk, a koruknál fogva, legfeljebb, ha tíz percet tudtak volna játszani, ezt pedig a közönség nem fogadta volna el, így — mert futni már nem, de enni és inni még tudnak — merült föl ennek a díszvacsorának a gondolata. A Halászkertet — ezzel a kis térrel együtt — minden szempontból méltónak találtuk erre az eseményre. Köszönet érte Fejér Mihálynak, aki — válogatottjaink tiszteletére — annyira levitte az árakat, hogy gond nélkül megrendezhettük a találkozót. Az üzletvezetőt a kerthelyiségben érem utol, Hidegkutiék gyűrűjében. Neki is rengeteg köze van a focihoz. Először is: szereti, másodszor: ő maga is labdarúgó volt. Saját bevallása szerint néha befért az Erzsébeti TC kölyök kettő csapatába. Benne járunk már az estében, amikor elkezdődik a protokoll. Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke köszönti a 66-os, majd az 54- es brazilverőket, akik nem csak a pályán, hanem utána — az öltöző folyosóján történt lámpaoltást követően — is győzedelmeskedtek a kék-sárgák felett. Serlegeket — Szász Endre munkái — ad át volt és leendő ötvenéveseknek, Ihásznak, Albertnek, valamint Mészölynek, akinek az utóbbi időben kijut az ünneplésből. Kérdésemre kissé fáradtan sorolja, ki mindenki (rádió, tévé, MLSZ, család) köszöntötte föl stúdiókban és vendéglőkben. Panaszkodik, hogy hízott néhány kilót, és már kezd beteg lenni a sok koccintástól. Újabb köszöntők és ajándékok következnek Schmitt Pálnak, a MOB elnökének és Gallov Rezső OTSH-elnök jóvoltából. Közben peregnek a magyar—brazil filmkockái egy óriási videókivetítőn, és csak ámulhatunk a parádés alakítások láttán. Az idő is gyorsan repül velünk. Távozóban néhányan megállapítjuk, hogy csodálatos este volt. Ünnepelni, emlékezni már tudunk, és persze fontosak is az emlékek ébrentartása mindannyiunknak, akik egy kicsit is foglalkozunk a magyar labdarúgással, mert az ilyen találkozók is segítenek megválaszolni a futballban is feltehető örök kérdéseket, a „honnan jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk” kezdetűeket, és irányzó pontot mutathatnak a hazai foci jelenlegi útvesztőiben. NAGY ÁKOS Baróti, az ősz mágus Puskás Öcsinek is volt mire emlékeznie Mészöly a liverpooli csata drámai hőse volt Sipos Feri, a ’’Tüdő”, a gólvonalról mentett , Szabó-Jilek Ádám felvételei