Magyar Hírlap, 1991. november (24. évfolyam, 256-268. szám)

1991-11-01 / 256. szám

2 MAGYAR HÍRLAP Hágára készülnek a szerb politikai erők Újvidéki tudósítónktól November 5-e, a hágai Jugoszlá­­via-értekezlet sorsdöntő plenáris ülése dátumának közeledtével , amikor Szerbiának el kell fogadnia az EK-rendezés tervét, vagy ellen­kező esetben számolnia kell a kikö­zösítéssel vagy a gazdasági szankci­ókkal — mind többen fejtik ki állás­pontjukat, útravalóként a szerbiai küldöttségnek. A legszélsőségesebb itteni párt, a szerb radikálisok (Seselj csetnik vaj­da pártja) tegnapi belgrádi sajtóérte­kezletükön azt tanácsolták Milose­­vicnek, hogy ne is utazzon Hágába. Ezzel szemben készüljön fel a végső leszámolásra a „horvát usztasákkal”, amiből a csetnikek is aktívan kiven­nék részüket, ezért 25-40 éves korú önkéntesek toborzását jelentették be. A Boszniában működő Szerb De­mokrata Párt a hágai tervet ultimá­tumnak tekinti, amelyet határozottan el kell utasítani. A baloldali, föderá­ciós beállítottságú, Kommunista Szövetség Mozgalom Jugoszláviáért nevű párt egy tegnapi sajtóértekezle­ten kétszínűséggel vádolta az Euró­pai Közösséget, amiért egészen a közelmúltig Jugoszlávia egységét védelmezte, most pedig a szakad­­árok elismerését szorgalmazza. Babic, a horvátországi szerb Kra­jina vezetője —­ aki Párizsban tár­gyal a szerb autonómiák jövőjéről — ugyancsak elégedetlen a hágai ja­vaslattal, mert mint mondta, „inkább elvesznek egy szálig, de nem ma­radnak Horvátország keretében semmilyen formában”. Tegnapi nyi­latkozatának van egy érdekes moz­zanata: arra panaszkodott, hogy „a szerb hatalmi csúcs nyomást gyako­rol rá” álláspontja megváltoztatása érdekében. Ebből arra következtet­hetünk, hogy Milosevic nem ért egyet a szerb autonómiák vezetői­nek azzal az ambiciózus tervével, hogy ők külön föderális egységet al­kotnának, és nem csatlakozhatnának Szerbiához. Márpedig Szerbiának az a célja — amint azt Petrovic képvi­selőházi alelnök tegnap Verseden kifejtette —, hogy Hágától függetle­nül az összes szerb vidékek egy ál­lamba kerüljenek, Szerbia, Crna Go­ra és a horvátországi szerb vidéke­ken kívül a szerbek lakta boszniai területek és Észak-Macedónia is. Ha a belgrádi küldöttség ezzel a követe­léssel utazik Hágába, akkor máris elkönyvelhetjük a kudarcot. Nem tudni, hogy ott lesz-e az ér­tekezleten Branko Kostic, a négyta­gúra zsugorodott szerbpárti államel­nökség — a „félelnökség”, ahogyan sokan nevezik — irányítója, aki a múlt héten csúfos kudarcot szenve­dett választói bázisában, a monte­negrói parlamentben. Normális kö­rülmények között a helyében min­den politikus csakis a lemondást vá­laszthatná, ám hol vannak itt normá­lis körülmények? Tény azonban, hogy Kostic azóta egyetlenegyszer sem hívta össze az elnöki testületet, holott korábban mindennap ülésez­tek. Jelentős esemény beharangozó­­jának tekinthetjük a Tanjug hírügy­nökség tegnapi kommentárját, amely kissé naivan arról értekezik, hogy mit jelent ez a szokatlan csönd, mi is történhetett az államel­nökséggel... Újvidéken tegnap délelőtt pokol­gép robbant a sportközpont egy ká­vézójának teraszán, szerencsére senki sem sebesült meg, de az anyagi kár tetemes, félmillió már­ka. A merénylet valószínűleg összefügg azzal, hogy a mulató tu­lajdonosa a Szerb Nemzeti Gárda egyik helyi vezetője, aki állítólag a lokálban toborozta az önkénteseket. Belgrádban szerdán este kézigránát robbant ugyancsak egy mulatóban: ez nem volt merénylet, két fiata­lember avatatlanul kezelte a robba­nószerkezetet, s az mindkettőjüket megölte. • Kovács István MTI ---------------------------------------­Nagy-Britannia és Ausztria szer­dán egy Jugoszláviával szembeni ENSZ olajszállítási embargó beveze­tésének lehetőségét vetette fel. Ezt attól tennék függővé, hogy az Euró­pai Közösség milyen lépéseket tesz majd — mondták diplomaták az ENSZ székhelyén, New Yorkban. Megszűnik a bécsi Arbeiter Zeitung Bécsi tudósítónktól_______________ Az idei halottak napja szimboli­kus jelentőségű az osztrák demok­rácia számára: Bécs és egyben Ausztria egyik legrégibb napilapja, a baloldali liberális „AZ” többé nem jelenik meg. Ez az újság, a volt szociáldemokrata Arbeiter Ze­itung, egykoron a harmincas évek­ben az európai szabad sajtó vezető pártos és harcos napilapjának utó­da, csütörtökön óriási betűkkel nyomtatott „Adieu”-vel, „Isten ve­­letek”-kel búcsúzott el örökre olva­sóitól. Az egykori szocialista, az utóbbi időkben baloldali napilapnak kö­rülbelül 100 ezres példányszáma sem volt elegendő ahhoz, hogy ki­egyenlítse a súlyos pénzvesztesé­geket, és a lapot továbbra is fenn­tartsa. Az Arbeiter Zeitungot 1889-ben Victor Adler osztrák szociálde­mokrata vezető alapította, mint a párt központi lapját. A vezető oszt­rák kormánypárt azonban röviddel a századik évforduló után kényte­len volt a lapot egy, a párthoz kö­zel álló reklámszakembernek elad­ni. Az AZ egy évig volt csak ennek a szakembernek tulajdonában, to­vábbi egy évig a szerkesztőség tag­jaiból alkotott kiadóbizottság tar­totta fenn a párttagok és olvasók adományaiból. A lap teljesen levetette a egykori politikai párt központi lapjának nem éppen rokonszenves stílusát, és szakmailag kiválóan szerkesz­tett, harcos baloldali, néha a kor­mánypártot is erősen kritizáló or­gánummá vált. Ez azonban nem volt elég a további fennmaradás­hoz, mert a nyugatnémet lapkon­szernek által felvásárolt és a leg­modernebb nyomdagépekkel fel­szerelt osztrák bulvárlapokkal nem tudta állni a versenyt. Annak elle­nére sem, hogy a kormány sajtó­alapjából az újság évi 28 millió schillinget, tehát közel 170 millió forintot kapott. . • Pogány Jenő Géza Vízum Szentpétervárra? (MTI) Szentpéterváron és környé­kén, ahol szabadkereskedelmi övezetet szeretnének létrehozni, az illetékesek azt fontolgatják, hogy a jövő évtől kezdődően ví­­zumkötelezettéget vezetnek be a térségbe utazók számára.A helyi hatóságok konzuli irodákat kíván­nak létesíteni a finn határ közelé­ben fekvő Viborgban, valamint a szentpétervári vízi- és légikikötő­ben, ahol kiadják majd a 90 ru­belbe (54 dollárba) kerülő vízu­modat. Az SZKP Finanszírozta testvérpártjait (MTI) A Francia Kommunista Párt az utóbbi tíz esztendőben összesen 24 millió dollárt kapott a Szovjetuniótól — derült ki az SZKP Politikai Bizottságának ar­­chívumában legutóbb fellelt doku­mentumokból. Az okmányokat szerda este egy szovjet politoló­gus mutatta be a moszkvai tv né­zőinek — közölte az AFP francia hírügynökség. A külföldi „test­vérpártok” közül a franciák része­ Világhíradó sültek a legnagyobb támogtásban. Utánuk következik az Egyesült Államok Kommunista Pártja, 21,5 millió dollárral, míg a har­madik helyet a Finn Kommunista Párt foglalja el — a finn kommu­nisták tíz év alatt 15,6 millió dol­lár „testvéri segítségben” része­sültek. „A kommunizmus finan­szírozása a legutóbbi tíz évben 100 millió dollárunkba került” — mondotta a szovjet televíziónak Jevlahov politológus, bemutatva a kamerák előtt az SZKP KB moszkvai székházában legutóbb talált dokumentumokat. Párizsnak az unió a fő partner (MTI) Mihail Gorbacsov szov­jet elnök szerdán közölte, hogy Mitterrand francia államfővel tartott megbeszélésén vendéglá­tója segítséget ígért a Szovjet­unió számára — jelentette a brit Reuter hírügynökség. Mitterrand kijelentette, hogy a francia segít­séget Moszkva kapja majd, bár a központ hatalma csökken, mi­közben a szovjet köztársaságok hatalma növekszik. „Fontos, hogy a (Szovjet)unió megmarad­jon egy demokratikus és föderá­ciós rendszerben” — tette hozzá. Orosz—ukrán leszerelési megállapodás (MTI) Oroszország és Ukrajna szerdán Kijevben megállapodott abban, hogy tiszteletben tartják a Szovjetuniónak a hadászati fegy­verek és az európai hagyományos haderők csökkentéséről kötött szerződéseit. A küldöttségek a tárgyaláson azokat a gazdasági, politikai és katonai kérdéseket vi­tatták meg, amelyek akadályozzák a két tagköztársaság kapcsolatai­nak fejlesztését. Grúzia nemet mond a gazdasági unióra (MTI) Grúzia nem csatlakozik a Szovjetunió volt szövetséges köz­társaságainak gazdasági közössé­­géhez.A határozat szerint a szer­ződés aláírása Grúzia szuvereni­tásának csorbítását jelentené — jelentette csütörtökön a TASZSZ szovjet hírügynökség. A konvoj Dubrovnikban • Szlavónia vérzik Zágrábi tudósítónktól A mintegy harminc hajóból álló konvoj tegnap megérkezett Dub­­rovnikba, a vártnál kevesebb komplikáció után. A haditengeré­szet hajói ugyan visszafordították a találkozóhely felé siető hajócskák egy részét — eddig 16-ról tudunk —, ám a Slavija komphajó körül tömörülő konvoj a tengeren eltöl­tött éjszaka után mégis behajózott Dubrovnik kikötőjébe. Stipe Me­­sic, a JSZSZK elnökségének elnö­ke ez alkalommal kijelentette, hogy ez a konvoj csupán egy a sok közül, mivel már a közeljövőben hasonló akciókat fognak szervezni, elsősorban Ilok polgárainak vissza­térése érdekében, és Vukovár meg­segítésére is. „Horvátország nem feledkezhet meg Dubrovnikról, ma egész Horvátország képviselteti itt magát” — mondta Mesic a kikötő­be sereglett dubrovnikiaknak. A konvojjal érkező újságíróknak a hadsereg nem tette lehetővé a lá­togatást Dubrovnik község meg­szállt területére — Zupa Dubro­­vacka, Konavle, Cavtat helységek —, ami egyértelműen arra utal, hogy a horvát források nem túloz­tak, amikor az itteni háborús pusz­tításokról adtak hírt. Szlavóniában, különösen a vu­­kovári fronton tegnap is rendkívül heves harcok folytak. A horvát csapatoknak a jelek szerint még mindig nem sikerült áttörni a Vu­kovár köré vont háromszoros ost­romgyűrűt, ám a horvát tüzérség annyira megerősödött, hogy tűz alatt képes tartani a Sido Vinkovci útvonal megszállás alatt lévő ré­szét, s ezzel jelentős mértékben megnehezítette a hadsereg számára az utánpótlás és friss csapatok szál­lítását a térségbe. A jugoszláv nép­hadsereg tegnap is rendkívül he­vesen támadta Vukovárt attól füg­getlenül, hogy már 69 napja folya­matosan veszteségeket szenved. Ebben az időszakban, horvát forrá­sok szerint több mint 300 tankot, 400 tehergépkocsit, 15 repülőt és 7500 embert hagyott a harctéren, többet mint bárhol Horvátország területén. Mindazonáltal a térség­ben továbbra is 400 tank és erős csapategységek állomásoznak a horvát hadsereg ismeretlen számú és felszereltségű egységeivel szem­ben. Karlo Gorinsek ezredes, az I. operatív zóna parancsnoka — mely Szlavóniát és Baranyát foglalja magába — kijelentette, hogy eb­ben a térségben belátható időn be­lül nem várható fegyvernyugvás, s annak a véleményének adott han­got, hogy a hadsereg már a közel­jövőben offenzívába kezd a szlavó­niai harctéren. A horvát haderő — a főparancs­nokság közleménye szerint — teg­nap Pakrac közelében kiszorította állásaikból a jugoszláv néphadse­reg és a szerb szélsőségesek erőit, Nova Gradiska körzetében pedig két kilométerrel tolta előre a front­vonalat Rajic és Okucani irányába. • Kalapis Rókus KÜLFÖLD Izrael a békeszerződés megkötéséig tárgyal • Folytatás az 1. oldalról sem volt, hiszen a zsidók legitimá­ciója négyezer évre nyúlik vissza. A zsidók betelepülése előtt a terü­let pusztaság volt, s amikor a Nép­­szövetség brit mandátum alá he­lyezte Izraelt, elismerte a cioniz­mus törekvésének jogosságát. Nem az ENSZ 1947-es határozata hozta létre Izraelt, hangoztatta Samir. A sorozatos háborúkért az arabokra hárította a felelősséget, akik ki­használták a hidegháborút, a kom­munista blokk támogatását és a többi muzulmán országgal együtt sorozatosan Izrael-ellenes határo­zatokat fogadtattak el az ENSZ- ben, eltorzítva nemcsak a történel­met, hanem a világszervezetet is. Samirnak ez az utóbbi félmon­data burkoltan megkérdőjelezi a hivatkozási alapnak számító 242- es és 338-as BT-határozat jogossá­gát. Az izraeli kormányfő csak köz­vetett módon utalt arra, hogy nem zárja ki a területi engedményeket: sajnálatos lenne, ha a területi kér­dés állna „elsősorban és kizárólag” a tárgyalások fókuszában — mondta. „Ez a leggyorsabb út a zsákutcába.” Sapik­ szerint a béke ügye nem területi kérdés, hiszen Izrael 28 ezer négyzetkilométeren helyezkedik el, míg az arab orszá­goknak 14 millió négyzetkilométer áll rendelkezésükre. Mindemellett az izraeli miniszterelnök világosan elkötelezte magát a tárgyalások mellett, egészen a békeszerződések létrejöttéig. A tárgyalásoknak azonban közvetleneknek kell len­niük, és az araboknak el kell is­merniük Izrael legitimitását. A mi­niszterelnök szerint Izraelben csak­nem teljes a konszenzus a béke ügyében — csak megvalósításának módjáról van vita —, míg az arab országokban nincs békevágy, csak harcias kijelentések. Az izraeli miniszterelnök meg­hívta arab partnereit Izraelbe, hogy ott tartsák meg a közvetlen tárgya­lások első fordulóját. Mint mon­dotta, ezek után kész arra, hogy Jordániában, Libanonban és Szíriá­ban tárgyaljon az izraeli küldött­ség. Samir csak félmondatokban tért ki a településpolitikára és a palesz­tinkérdésre: mint mondotta, a tele­pülések „menekültek” számára épülnek. A palesztinok számára pedig ki kell dolgozni „egy átme­neti önkormányzati megoldást”. Samir beszéde végén felszólítot­ta a részvevőket, hogy akár most nyilvánítsák ki: minden nézetelté­rés csak tárgyalások útján rendez­hető. Ezek után Kamel Abu Dzsaber, Jordánia külügyminisztere emelke­dett szólásra, és gesztusként Allah áldását kérte minden jelenlévőre. Dzsaber az ismert arab követelése­ket ismételte meg, de mellesleg megjegyezte, hogy Jordánia soha nem volt és nem is lesz Palesztina. Ez annyit jelent, hogy csak Cisz­­jordánia és a Gáza-övezet jöhet szóba palesztin területként. A jordániai követelések ke­ménységét enyhíti az a puszta tény, hogy Husszein jordániai király már három éve lemondott Ciszjordániá­­ról a palesztinok javára. Jordánia ezért csak másodlagos szereplője a tárgyalásoknak. Hannan Asravi, a palesztin kül­döttség tagja sajtóértekezletén ha­tározottan elutasította, hogy a tár­gyalások következő fordulóját Iz­raelben tartsák. „Megszállás, kény­szer, nyomás alatt nem lehet és nem is fogunk tárgyalni, ehhez semleges terület kell, ahol egyenlő partnerek lehetünk, egyenrangú el­bánásban részesülünk” — mondta. Samir a múltban él, hiszen, akár­csak eddig, mindazt most is el­mondta, hogy mit kell tennie a pa­lesztinoknak, araboknak — de ar­ról szót sem ejtett, hogy ő mit kí­ván tenni. A palesztinok készen állnak a békére, és készek elfogadni egy át­meneti időszakot, feltéve, ha az nem az állandóságot, hanem a to­vábblépés lehetőségét jelenti — mondta Haidar Abdel Shaft délutá­ni beszédében. A palesztin küldött­ség vezetője élesen bírálta azt, hogy csak a palesztin nép egy ré­sze kapott meghívót Madridba, de a palesztinok demokratikusan vá­lasztott vezetőségét senki sem kép­viseli, tőlük pedig megtagadták azt a jogot, hogy itt nyilvánosan kiáll­­janak mellette. Abu Shafi egyszer sem említette a PFSZ-t, de több­ször nevezte meg a Palesztin Nem­zeti Tanácsot, sőt beszédének utol­só mondatában Jasszer Arafatot név szerint idézte: „Soha ne hull­jon ki a kezemből a béke olajága.” A politikus határozottan leszögez­te, hogy Palesztina független ál­lamiságra törekszik, és a béke alapköve a szabadság. Megemlítet­te, hogy a palesztinok és a jordá­­niaiak ebben együttműködnek, és később konföderációra lépnek. Abu Shafi követelte Izraeltől, hogy azonnal tegyen érdemi bizalomerő­sítő intézkedéseket, s főleg állítsa le településpolitikáját. Fares Bouez libanoni külügymi­niszter teljesen érdektelen beszédet mondott, bár ő is követelte Dél-Li­­banon kiürítését, és felszólította a világot: ne próbáljanak palesztin menekülteket letelepíteni a kis Li­banonban. Faruk Shara szíriai külügymi­niszter viszonylag rövid, de annál keményebb beszédben adta értésre: ha Izrael nem fogadja el a terüle­tért békét elvet, akkor nem sok ér­telmük van a tárgyalásoknak. Em­lékeztetett arra, hogy a békeérte­kezlet összehívásának alapja a BT 242-es és 338-as határozata — márpedig ezek izraeli csapatkivo­nást feltételeznek. A külügymi­niszter nem titkolta, hogy Szíriá­nak komoly fenntartásai voltak és vannak a békekonferencián való részvétellel szemben. Izrael azon­ban súlyosan téved, ha az arab de­legációk jelenlétét a gyengeség je­lének tekinti, és feljogosítva érzi magát a megszállás, az agresszió fenntartására. A miniszter szerint Izrael hajlíthatatlansága a béke leg­főbb akadálya. Itt az ideje, hogy a megváltozott világban Izraelt is rá­­kényszerítsék az ENSZ-határoza­­tok betartására, mert ma már a ket­tős mérce alkalmazása lehetetlen. Shara is követelte az összes arab terület kiürítését, és kijelentette, hogy Izrael „telepes-gyarmatosító” politikát folytat. Az elűzött arabok földjére olyan zsidókat telepít, akik ott soha nem éltek. Mi lenne, ha minden keresztény a Vatikánba, minden muzulmán pedig Mekkába törekedne? — tette fel a kérdést. Shara végül leszögezte, hogy a 242-es és 338-as ENSZ határozat nem lehet alku tárgya. Ez annyit jelenthet, hogy ha erről Izrael nem hajlandó tárgyalni, alighanem újabb késedelmet szenved a közel­­keleti béke. James Baker amerikai külügy­miniszter tegnap este bejelentette, hogy a közel-keleti békeértekezlet Madridban ma reggel folytatja a munkáját. • Fodor György A madridi konferencia nem aratott osztatlan sikert az arab államokban. Bejrútban Hamenei iráni elnök képmásával tüntettek a Hezbollah hívei, míg egy szélsőséges iráni vezető a konferencián részt vevő delegátusok elleni támadásra szólított fel MTI-KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Médiatörvény Csehszlovákiában Prágai tudósítónktól A csehszlovák szövetségi parla­ment háromórás szavazás és 38 ki­egészítő javaslat után szerdán este elfogadta a rádió- és televízióadások sugárzásáról szóló törvényt. Ezzel a lépéssel lényegében lehetőséget nyi­tott az eddigi állami monopólium felszámolására. , Már 50 televízió- és 80 rádiócsa­torna létesítésére adtak be kérelmet — ezek mostanáig békésen pihentek az illetékesek fiókjában. Sok jót azonban továbbra sem várhatnak e téren a vállalkozók, elosztható csa­torna ugyanis nincs, így egyelőre a három országos tévécsatornából, a már most is félig-meddig önelszá­moló alapon működő OK—3-as jelű adóból lehet leghamarabb magánté­­vé-állomás. Nem véletlenül írták a csehszlovák újságok, hogy a legna­gyobb esélyt az új törvénnyel a helyi adók és a különböző kis közösségi kábelállomások kapták. Ezt alátámasztandó, a törvény úgy intézkedik, hogy független személyi­ségekből álló bizottság felügyeli majd a területet, amely közvetlenül a parlamentnek tartozik felelősséggel. A törvény arról is döntött, hogy a politikai pártok és mozgalmak nem létesíthetnek, és nem is üzemeltet­hetnek rádió- vagy tévéadót. • Nyárádi Péter 1991. november 1., péntek Szigorodik az ellenőrzés a határokon Az utazás szabadságát a jövőben is garantálni akarják az európai országok, de véleményük szerint az ellenőrizetlen népvándorlás a kontinens valamennyi államának stabilitását, a népek kapcsolatainak harmonikus fejlődését veszélyezteti. Huszonnyolc állam bel- és igazságügy-miniszterei — Oroszország végül nem küldte el képviselőjét — berlini konferenciájukon ezért elhatározták: együttes erőfeszítéssel próbálják visszaszorítani az illegális bevándorlást. A tanácskozás zárónyilatkozata felsorolja az elhatározott intézke­déseket. Eszerint a részt vevő álla­mok kölcsönösen tájékoztatják egymást, milyen útvonalakat hasz­nálnak az embercsempészek, mi­lyen módszerekkel hamisítják az útiokmányokat; továbbá — erre külön érdemes figyelni a személyi adatok védelmére kényes világban — a jogi feltételek megteremtését, kormányegyezmények megkötését követően kicserélik a személyekről szóló információkat. „Alapos el­lenőrzést” végeznek a határokon, repülőtereken, kikötőkben. Nem­csak a határátkelőhelyeket őrzik, hanem figyelik a határok sebezhető pontjait is. Kötelezik magukat, hogy szankciókkal sújtják azokat a légitársaságokat, amelyek külföl­dieket megfelelő okmányok nélkül szállítanak felségterületükre. Ígére­tet tesznek arra is, hogy visszafo­gadják az országukból illegálisan egy másik államba beutazó embe­reket. Segítik egymást a berlini ta­nácskozás részvevői a határbiztosí­tás infrastruktúrájának kiépítésé­ben, a határőrök kiképzésében. Mi­vel a kitoloncolás várhatóan külön­böző anyagi megterhelést jelent majd az egyezményben részt vevő államoknak, a miniszterek meg­vizsgálják a kompenzálás lehetősé­gét. Megállapodtak abban is, hogy az elhatározott intézkedések részle­teinek kidolgozásával munkacso­portot bíznak meg. A csoportot Ausztria képviselője vezeti, tevé­kenységét magyar és olasz szakér­tők segítik. Finnországnak, Svéd­országnak és Norvégiának is fel­ajánlják, delegálja megbízottját a szakértők megbeszéléseire. A vendéglátó Wolfgang Schäub­le német belügyminiszter a konfe­rencia befejezését követő sajtóérte­kezletén elégedetten jelentette ki, a részvevők a szükséges érzékeny­séggel kezelték a bevándorlás problémáját. Arra a kérdésre, hogy Románia, ahol az embercsempé­szek legjobban kiépített hálózata működik, szintén kötelezte-e ma­gát az emberkereskedők büntetőjo­gi felelősségre vonására, Schäuble elmondta, a román belügyminiszter kezdeti fenntartásait feladva vala­mennyi intézkedést elfogadta. A határokon szigorodó ellenőr­zés egyáltalán nem jelenti, hogy Európa a rossz emlékű szögesdrót­­korszakhoz akarna visszatérni — mutatott rá Schäuble. Ő maga ezt annál is nyugodtabban állíthatja, mert a belnémet ügyek egykori mi­nisztereként éppen a két német ál­lam határának átjárhatóságáért fá­radozott. Nem érdemes külön fon­tosságot tulajdonítani annak — mondta egy további kérdésre —, hogy a legnagyobb lélekszámú szovjet köztársaság, Oroszország külön nem képviseltette magát a konferencián. A jelenlegi szovjet belügymi­niszter ugyanis, mielőtt elfoglalta volna mostani pozícióját, az orosz belügyi tárcát vezette. S mivel a többi köztársaság küldöttsége a ta­nácskozáson egyetlen kérdésben sem fejtett ki különvéleményt, fel­tehetően Oroszországnak sem ’ kifogása a döntésekkel szer

Next