Magyar Hírlap, 1992. január (25. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992. január 2., csütörtök • Folytatás az 1. oldalról proletárinternacionalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte ki­szolgáltatottságunkat . 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán olyan törvényeket alkotott immár szabadon — és a szó valós értelmé­ben — választott parlamentünk, amelyek révén a perifériáról köze­lebb kerültünk a középponthoz, a bennünk élő Európa-eszméhez. Arra azonban kevesen gondol­tak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor na­gyon is keserves ára. A társadalom legszélesebb rétegeit sújtó infláció és munkanélküliség, a szociális vé­dettség csökkenése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a tár­sadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indulatok elszabadulása, vagy éppenséggel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gon­doltak, hogy a meghatározó politi­kai erők sem képesek a jobb jövő érdekében türelemmel viszonyulni a társadalmi-politikai más véle­ményhez. Sőt, történelmi küldeté­sünk nemritkán túlzott magabiztos­sággal vértezett tudatában maguk is hozzájárulnak az ellentétek élező­déséhez. Vagy éppenséggel nem fi­gyelnek eléggé rá, hogy még a leg­ígéretesebb távlatok reményében is összeroskadhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a min­denkori történelem. Falun és váro­son egyaránt. A mindenkori mil­liókra, a bérből, fizetésből élőkre, nyu­gdíjasokra. Átalakulásunk legsúlyosabb ter­hét — s mind többet — ők cipelik. És ha a Magyar Köztársaság a tér­ség legszilárdabb állama maradt, ha a reméltnél is biztatóbb eredménye­ink születtek, ha sikerült túljutnunk a legválságosabb helyzeteken, ha nem csapott jövőnket veszélyeztető­en magasra a társadalmi elégedet­lenség — márpedig nem csapott! —, akkor az egyedül az ország népe demokráciára érett felelősségtudatá­nak, önfegyelmének köszönhető. A Magyar Köztársaság államfő­jeként mindenekelőtt ezt az önfe­gyelmet és felelősségtudatot szeret­ném megköszönni hazánk vala­mennyi polgárának. Elsősorban azoknak, akiknek hétről hétre na­gyobb gondot jelent a család ke­nyerének előteremtése, a meleg ott­hon biztosítása, gyermekeik neve­lése. Elsősorban nektek köszönöm meg, barátaim, hogy Magyarország képes volt megőrizni hitét, hitelét és jó hírét szerte a világban. Az évváltás mindig a számvetés és előretekintés ideje. Ilyenkor szí­vesen hisszük, hogy a ránk váró he­tek, hónapok jobbak, szebbek, eredményesebbek lesznek, mint a mögöttünk hagyottak. Ilyenkor teli vagyunk bizakodással és hittel, hogy terveinket valóra váltjuk. Kívánom magunknak, hogy 1992-ben ez így is legyen. Bár jól tudom, hogy ez az év sem osztja majd könnyen a sikereket. Körülöt­tünk forrong a világ. A dolgunk sem lesz kevesebb vagy könnyebb, mint tavaly volt. Mindenekelőtt magunkra kell támaszkodnunk. Egyénnek, családnak, közösségnek. A nemzet egészének. Meggyőződésem, hogy oly sok fogadkozás, oly sok kitérő után végre valóban a magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az ország polgárainak nézet­­különbségeket félretéve azon kell munkálkodniok, hogy növekedjék az ország gazdasági ereje, és meg­szülessenek azok a szociális intéz­kedések, amelyek nagyobb létbiz­tonságot nyújthatnak mindenkinek. Ennek azonban a társadalmi meg­békélés a feltétele, amely el- és le­számolások helyett, az ellenséges­kedés és félelem szítása helyett kö­zös cselekvésre ad lehetőséget. A magyarság és hazánk minden állampolgárának erkölcsi erejében, felelősségében bízva ehhez kérem Isten áldását az új esztendő minden napjára. * / Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntője El- és leszámolások, az ellenségeskedés és félelem szítása helyett közös cselekvést Megrázkódtatásokkal teli esztendő Nagyobb önbizalom kell MTI-------------------------------------------­Francis Mitterrand francia elnök újévi beszédében soha nem látott megrázkódtatásokkal teli esztendő­ként értékelte a távozót. Kiemelte az események közül a Szovjetunió megszűnését, elismeréssel adózott Mihail Gorbacsovnak, aki tevékeny­ségével hozzájárult a hidegháború korszakának lezárásához. A francia elnök emlékeztetett az öbölháborúra, ahol sikerült érvényt szerezni a jog­nak, másfelől figyelmeztetett arra, hogy megmaradt a konfliktus Izrael és az arab országok között. Párizs — jelentette ki a francia államfő — Ju­goszlávia kérdésében a tárgyaláso­kat, valamint az ENSZ és az Európai Közösség álláspontját támogatja. Helmut Kohl német kancellár úgy ítélte meg, hogy az 1991. esztendő egészében véve ugyan nehéz év volt, a németek számára azonban végül is kedvezően alakult, s ezért hálát kell adni. Míg a hidegháború éveiben a fegyverkezésre kellett milliárdokat fordítani, a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a felszabaduló eszközöket a béke, demokrácia és szabadság megszilárdítására fordítsák — jelen­tette ki újévi beszédében a német kormányfő. Lech Walesa lengyel államfő sze­rint az ország legnagyobb kincse je­lenleg a szabadság. Leszögezte: a la­kosságnak hinnie kell a saját erejé­ben és lehetőségeiben, és felszólítot­ta honfitársait, hogy több önbizalom­mal lássanak az ország jövőjének építéséhez. A bolgárok között lehet­nek különbségek nézeteiket, meg­győződésüket és hitüket illetően, de abban egységesek, hogy gyerme­keiknek jobban, boldogabban és sza­badabban kell élniük, mint apáiknak — állapította meg a nemzethez inté­zett újévi felhívásában Zselju Zselev bolgár köztársasági elnök. Zselev szerint a sebek gyógyítása megkez­dődött, de a nyomok még több nem­zedékben megmaradnak. Ro Te Vu dél-koreai elnök szerint ebben az esztendőben tovább köze­ledik egymáshoz a két koreai állam. Az új esztendő olyan korszakot nyit meg, amelyben megteremtjük 70 millió honfitársunk számára az egy­séges nemzetet — hangsúlyozta a szöuli vezető politikus újévi üzeneté­ben. Francesco Cossiga olasz köztár­sasági elnök az európai állampolgár­ság megszületésének időszakában azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy minden nemzetnek meg kell őriznie saját hagyományait. Cossiga elsősorban a külföldön élő honfitár­saihoz intézte újévi felhívását, amelyben a demokráciáért és sza­badságért folytatandó harchoz való csatlakozást kérte tőlük. John Major brit kormányfő újévi üzenetében reményét fejezte ki, hogy a Közös Piac előbb az észak­európai EFTA-országokat, majd pe­dig a kelet-európai új demokráciá­kat, köztük Oroszországot is befo­gadja. " Nem látom be, hogy miért ne tervezhetnénk Nagy-Britanniától az Uraiig terjedő közösséget — mondta. Szerinte fennáll annak a ve­szélye, hogy az EK „gazdag nyugdí­jasok klubjává” válik, márpedig ez szemben áll az alapító atyák eredeti törekvésével. — Ausztria számára az 1992-es esztendő kihívásokkal teli év lesz — ez tűnt ki az osztrák politikusok szo­kásos újesztendei nyilatkozataiból, miként Szászi Júlia, az MTI tudósí­tója jelentette. Franz Vranitzky kan­cellár e kihívások közül a közös pia­ci tagságot hangsúlyozta. A világpo­litika eseményei közül kiemelte a keleti változásokat, amelyek kihat­nak Ausztriára is. Kifejtette: nézete szerint a Nyugatnak segítenie kell abban, hogy a Mihail Gorbacsov ál­tal a volt Szovjetunióban — vértele­­nül — beindított változások ne válja­nak semmivé. Megértéssel beszélt az osztrákok félelmeiről, a bizonytalan­ság érzetéről, amit a nemzetközi vál­tozások, a szomszédban dúló polgár­­háború kiváltott, s arra kérte honfi­társait: tekintsenek bizalommal a jö­vőbe. Ugyanezt hangsúlyozta Kurt Waldheim elnök is, aki arról is szólt, hogy az osztrákoknak okuk van az önbizalomra. Ugyanakkor—jólle­het nem nevezte nevén az idegen­­gyűlöletet — egy megfogalmazásá­ban utalt rá: be kell bizonyítani, hogy a demokrácia képes ellenség­kép nélkül létezni. A gazdasági re­formok melletti kitartásra buzdította honfitársait Václav Havel csehszlo­vák államfő. Eredményesnek nevez­te a gazdasági átalakulás érdekében tett tavalyi erőfeszítéseket, ám hang­súlyozta azt is, hogy a mélypontot valószínűleg még nem érték el, s ta­lán túl korai 1992 közepére várni az irányzat megfordulását. Közölte: őt leginkább az aggasztja, hogy a cse­hek és szlovákok még mindig nem tudtak megegyezni a szövetségi ál­lam jövőjét illetően. Mario Soares portugál elnök a haladás és a stabilitás oszlopának ne­vezte a Közös Piacot, amelyben ha­zája tölti be az elnöki tisztet 1992 el­ső felében. Kijelentette, hogy a ke­let-európai kommunizmus összeom­lása rendkívül bonyolult helyzetet idézett elő, a jugoszláviai konfliktus­sal pedig 46 év óta első ízben tört ki háború Európában. — Bármerre né­zünk, a közeljövő kilátásai egyálta­lán nem biztatóak—mondta. Németország az Európai Bizton­sági és Együttműködési Értekezlet folyamatában részt vevő államoknak január végén Prágában, az EBEÉ- külügyminiszterek tanácskozásán ja­vasolni fogja: a tagállamok járulja­nak hozzá az ENSZ fegyverexport­nyilvántartásának elkészítéséhez. Bonn egyúttal fel akarja szólítani az EBEÉ-államokat, hogy kötelezzék magukat: visszafogottságot fognak tanúsítani a fegyverkereskedelem­ben. Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter a Hamburger Abendblatt csütörtöki cikkében sür­gette, hogy az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló szerződést egészítsék ki korlátozó jellegű fegyverexport-rendtartással. X PÁLYÁZAT • Nagy múlttal, széles körű külföldi és hazai kapcsolatokkal rendelkező MOM Vízméréstechnikai Rt. igazgatósága, Mátészalka, Ipari u. 16. pályázatot hirdet ügyvezető igazgatói munkakör betöltésére. Az rt. fő profilja, hideg-meleg vizes vízmérők és egyéb mechanikai eszközök gyártása. Pályázati feltétel: — életkor 45 évig, , — iskolai végzettség: műszaki vagy közgazdasági egyetem, — vezetői gyakorlat legalább 3 év, aki angol, vagy német nyelvet tárgyalási szinten hasznosítani tudja, előnyben részesül. A pályázat benyújtásának határideje: 1992. január 15. A pályázatokat a képesítést igazoló bizonyítvánnyal vagy másolatával, részletes önéletrajzzal a Magyar Optikai Művek vezérigazgatójához­­ 1525 Budapest, Pf. 52 kell benyújtani. KÜLFÖLD-BELFÖLD Olajtűzoltás után vizet fakaszt a Rotary MTI------------------------------------------­A Technoimpexszel közösen el­nyert pályázat, majd pedig a tunéziai mezőgazdasági minisztériummal kö­tött szerződés alapján termál- és ön­­tözőkutak fúrására kapott megbízást a Rotary Fúrási Kft. A kuvaiti olajtü­­zek eloltásában már nemzetközi hír­nevet szerzett társaság január köze­pén indítja útnak Tuniszba berende­zéseit. Hozzávetőlegesen 18 hóna­posra tervezett munkája során a Ro­tary gárdája hét, egyenként 1500—2600 méter mély vízkutat fúr. A munkáért 6,6 millió dollárt kap a magyar cég. Bécsi tudósítónktól Csak kevesen fogadták meg Ausztriában a szövetségi főváros főpolgármesterének, Helmut Zilk­­nek a kérését: tekintettel arra, hogy az országhatároktól délre védtelen asszonyokra, gyermekekre tüzelnek és pótolhatatlan kultúremlékeket pusztítanak el, semmi se emlékez­tessen az újév első éjszakáján a kö­zelben dúló véres polgárháborúra, és az új évfordulót ünneplők tekint­senek el szilveszterkor a petárdák robbantásától. Bécs és Ausztria jókedvűen, ke­ringő dallamára, de zajosan is ün­nepelte 1992-t. Mint statisztikusok kiszámították, közel 250 millió schilling — egy és háromnegyed milliárd forint — értékű petárdát pufogtattak el, jóllehet a felelős po­litikusok arra kérték fel a lakossá­got, idén tekintsen el az év eleji tű­zijátéktól, és az arra szánt pénzt ajánlja fel inkább a horvát és szlo­vén menekültek megsegítésére. Bécs városi tanácsának igyeke­zete, a nürnbergi karácsonyi vásár és a velencei karnevál időpontjai közé a bécsi szilvesztert mint har­madik nagyméretű nemzetközi téli ünnepséget maradandóvá tenni, las­san sikerrel jár. Több mint 200 ezer, nagy részben külföldi, főleg olasz turista ünnepelte jó hangulat­ban és délies temperamentummal az osztrák főváros belvárosában az új évet. A bécsi City a déli óráktól messze éjfélen túli időkig egy óriá­si angolpark és bálterem szerepét vette át. Gyermekszínháztól kezdve utcai kabarékon át több tucat kerin­gő, pop- vagy sramlizenekar mu­zsikájára táncolhatott a közönség, és aki megéhezett vagy megszom­jazott, az közel 100 utcai gyorsven­déglő szolgálatát vehette igénybe. Az állam vezetői újévi beszé­deikben emlékeztettek arra, hogy Ausztria az elmúlt évben is főleg gazdasági sikereket ért el. A távozó szövetségi elnök, Kurt Waldheim utoljára szólt ez év haj­nalán Ausztria lakóihoz. A volt ENSZ-főtitkár, aki az áprilisban esedékes új elnökválasztásoknál nem jelölteti magát még egyszer, rámutatott arra, hogy Ausztria ed­dig mindig a menekültek oltalma­­zója volt, és mint ilyen, köteles to­vábbra is az emberiesség magas ér­tékeit fenntartani. „Megértem egyes polgáraink félelmét, akik az ország túlnépesedését féltik egy esetleges menekülőáradattól, de ezt a jogos félelmet egyetlen politikai erőnek sem szabad arra felhasznál­nia, hogy átlátszó politikai szóla­mok hangoztatásával győzelmeket érhessen el” — mondotta a jobbol­dali pártok címére irányzottan az osztrák államfő. Vranitzky szociál­demokrata kancellár szilveszteri beszédében rámutatott arra, hogy minden jel szerint Ausztria az új évben továbbra is azzal számolhat, hogy a vezető ipari országok első sorában marad. Az új év kezdetével Ausztriában több termék és szol­gáltatás megdrágult: a benzinen kí­vül a tej és tejtermékek és egyes italok, mint például a sör, drágultak meg, de többet kell fizetni a postai szolgáltatásokért, no meg a vasúti közlekedésért is. Ugyanakkor az ál­lami és közhivatalnokok havi fize­tése, a nyugdíjak, valamint a mun­kások és alkalmazottak bére átlag­ban körülbelül 4 százalékkal emel­kedtek. • Pogány Jenő Géza Lajos szilveszter Bécsben Keringő, petárda és áremelés Csak tizenegyen a detoxikálóban... Meglepően nyugodtan telt a szil­veszteréjszaka a fővárosban. Rendőri szempontból kifejezetten csendesnek számított az egyébként petárdáktól, trombitahangtól lármás budapesti újév. A BRFK ügyeletes tisztje arról számolt be, hogy semmilyen komo­lyabb esemény nem történt az elmúlt 24 órában. A mentők az átlagnál kicsivel na­gyobb forgalmat regisztráltak, ám megerősítették, hogy néhány „lé­nyegtelen balhén” kívül — egy-két részeget megvertek — nem akadt említésre méltó riasztás. A detoxiká­lóban sem volt komoly forgalom. Összesen 11 embert szállítottak be, akik közül heten pár órás „pihenést” követően távozhattak. Néhányan azonban bajba kerültek a túlmérete­zett poharazgatás után. A Szondi ut­cai Mentőkórház ittas sérülteket ellá­tó osztályán csaknem negyven em­ber fordult meg. Közöttük akadtak olyanok, akiket súlyosabb állapotban az ügyeletes kórházak traumatoló­giai osztályára szállítottak. Egyedül a tűzoltóság ügyeletéről jelentették, hogy számukra mozgal­mas volt az éjszaka. Az átlagosnál lényegesen többször, összesen 49- szer kellett kivonulniuk a fővárosi tűzoltóknak. A legtöbb gondot a pe­tárdák okozták. Többször előfordult, hogy magas ház ablakából kidobott petárda erkélyen landolva felgyújtot­ta az ott tárolt holmikat. Emiatt pél­dául Óbudán, a Zápor utcában egy egész házsor került veszélybe. Az it­tas vezetés okozott bajt annak a két autósnak, aki a XX. kerületben ka­rambolozott. A két kiégett autóban milliós kár keletkezett. Személyi sé­rülés azonban sem itt, sem más tűz­eseteknél nem történt. Országosan kedvezőtlenebbül ala­kult a bűnügyi és baleseti statisztika. Az év utolsó napján is dolgoztak a bűnözők: rablás, betörés, élet elleni bűncselekmény is előfordult. Össze­sen 31 baleset történt a közutakon, ebből négy végződött halállal, 12 sú­lyos sérüléssel, 15-en pedig könnyű sérülést szenvedtek. • Sz. A. J. Újévi lordok és lovagok Londoni tudósítónktól A kitüntetések szokásos újévi listája idén is több ezer nevet tar­talmaz Angliában, köztisztviselők, gazdasági vezetők, politikusok és katonák mellett számos közismert művészet is. Örömmel fogadta a közvélemény, hogy lovaggá ütik a kitűnő filmszínészt, a regényíró­ként szintén jeles Dirk Bogarde-ot, olyan világszerte sikert aratott fil­mek főszereplőjét, mint a „Halál Velencében”. Immár 70 éves, és eddig talán azért nem lett Sir, mert Dél-Franciaországban élt. „Soha sem túl késő” — mondta a kitünte­tés hírének hallatán Bogarde — „hiszen volt, aki elmúlt 90 éves, mire lovaggá ütötték”. (Így történt például annak idején az Ameriká­ban, majd Svájcban élő Chaplin­nel.) A színészvilágnak új lordja is született az idén, de művészetéért az angol színháztörténetben eddig csak Olivier nyert főrendi rangot, és jóllehet a most kitüntetett Brian Rix komikus színész azért vonul­hat be a Felsőházba, mert évtize­dek óta szervez gyűjtéseket szelle­mi fogyatékos gyerekeknek, és te­vékenysége nyomán milliókat költ­hetnek Angliában e gyerekek életé­nek a szebbé tételére. A lovagi rangnak, a Sir címnek a nőknél a Bame felel meg. Ezzel tüntették ki a január elsejei listán a világhírű opera- és dalénekesnőt, Elisabeth Schwarzkopffot, aki férje jogán kettős, brit-német állampol­gár. Lovag lett továbbá a híres szívá­tültető sebész, Yacoub professzor, és kitüntetésben részesítették mind a négy Libanonból nemrég kisza­badult túszt, férfias viselkedésü­kért, valamint Gary Linekert, az angol labdarúgó-válogatott kapitá­nyát. • Sárközi Mátyás MAGYAR HÍRLAP. Csekély a külföldi érdeklődés? Elértük a mélypontot... MTI------------------------------------------­A magyar gazdaság elérte mély­pontját, a fellendülés azonban egyelőre várat magára, nemcsak belső okok, hanem a nemzetközi konjunktúra lanyhulása miatt is. A magyar lakosságnak, amelynek már az utóbbi években is ígéretek­kel kellett beérnie, még várnia kell arra, hogy mérhető közelségbe ke­rüljön számára a nyugat-európai életszínvonal — állapította meg a magyar gazdasági helyzet alakulá­sáról újév napján közölt jelentésé­ben Gerd Kriwanek, a DPA német hírügynökség Budapestre küldött tudósítója. A hírügynökség munkatársa idé­zi az 1992 második felére enyhe növekedést prognosztizáló Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok miniszterét, de a „kevésbé optimista” Tardos Mártont, a veze­tő ellenzéki párt gazdasági szakér­tőjét is, aki a vállalatok lassú pri­vatizálásában látja a gazdasági fel­lendülés útjában álló fő akadályt. A tudósítás szerint csekély a magyar vállalatok iránti külföldi érdeklődés. Lényeges akadálya a bankszektor 1992 végéig tervezett privatizálásának a nagy kereske­delmi bankok 60 milliárd forintnyi behajthatatlan adóssága is. A magyar gazdaság kiugróan negatív jelenségének nevezi a DPA az 1991 eleje óta megháromszoro­zódott és előrejelzések szerint 1992 végéig félmilliót elérő mun­kanélküliséget.­­ Magyarorszá­gon kedvező jelnek tartják, hogy a gazdaságnak sikerült leküzdenie a kelet-európai piacok összeomlását — írta a tudósító, emlékeztetve ar­ra, hogy az egykori KGST-orszá­­gokkal folytatott kereskedelem ará­nya a 80-as évek közepének 70 százalékáról 20 százalékra zuhant. Hankiss válasza a Tv-híradó szerkesztőbizottságának A Magyar Televízió Tv-híradó­­jának szerkesztőbizottsága levelet intézett Hankiss Elemérhez, a tele­vízió elnökéhez. Ebben megdöbbe­nésüknek adtak hangot, hogy az el­nök Bánó András vezetésével új híradót indít. Hankiss válaszát az alábbiakban közöljük. Igen Tisztelt Szerkesztőbizott­ság! Köszönettel megkaptam decem­ber 30-án kelt levelüket. Sajnálattal kell látnom, hogy levelem csaknem valamennyi megállapítását félreér­tik, vagy félreértelmezik. Önök azt írják, hogy „megdöb­benéssel veszik tudomásul a dönté­semet. Úgy látszik, főszerkesztőjük nem tájékoztatta Önöket kellőkép­pen arról a december 16-i megál­lapodásról, amelyet ő is aláírt, s amelynek értelmében s szellemé­ben a döntés megszületett. E megállapodás értelmében ja­nuár 6-ától rendszeresen, kétórán­­ként sugárzunk híradóműsort a két csatornán a következő rendben: TV 1:16 óra (10 perc), 20 óra (25 perc), 24 óra (5-10 perc, a mű­sor befejezésekor) TV 2: 18 óra (13 perc), 22 óra (20 perc) Megállapodtunk abban is, hogy — tekintettel a megnövekedett ter­hekre — egy második híradó-fő­­szerkesztőség is megkezdi munká­ját, mihelyt erre a feltételek megte­remtődnek. Nem értem, mire céloz­nak Önök, midőn „az átszervezés körüli feltűnő sietségről” beszél­nek. Egy második híradó beindításá­nak előkészítése tavaly késő ősz óta folyik. Ezzel kapcsolatban hirdet­tük meg a híradóspályázatot, két híradóscsapat be is mutatkozott a téli-tavaszi hónapokban, és az Önök főszerkesztőjével az elmúlt hónapokban is számtalan alkalom­mal tárgyaltunk a kérdésről. Ez a mintegy 10-12 hónapos előkészítés „sietősnek” semmiképpen nem ne­vezhető. Nagy körültekintéssel ké­szítettük elő egész híradózási rend­szerünk korszerűsítését és ezen be­lül egy második csapat indulását is. (Az átszervezéssel kapcsolatban az MTV megkezdi egy Hírfőszer­­kesztőség szervezését is, amelynek az lesz a feladata, hogy az MTV valamennyi hír- és híradó műsorát rendszeresen ellássa híranyagokkal. E szervezőmunkával az MTV elnö­ke Csák Elemért bízta meg.­ Nem tudom, hogy Önök milyen jogon és milyen információk alap­ján állítják azt, hogy ennek az indu­lásnak sem pénzügyi, sem műszaki, sem emberi feltételei nincsenek fe­lelősségteljesen tisztázva. Mint azt december 30-i levelem­ben közöltem főszerkesztőjükkel, az Esti Egyenleg jelenlegi stábjá­nak adok megbízást arra, hogy ed­digi tevékenységük körét kibővítve a 18.45-ös Esti Egyenleg helyett a 16 órás Délutáni Egyenleget ké­szítsék el január 6-ától kezdve. Kértem őket is és kérem Önöket is, hogy igyekezzenek a lehető legna­gyobb mértékben együttműködni, egymás munkáját támogatni és nem akadályozni, a korszerű tájé­koztatás kiépítésén közösen dol­gozni. Nem értem, miért érzik Önök „megalázónak” azt, hogy a megnö­vekedett terheket megoszthatják egy másik csapattal, annál is in­kább, mert az elmúlt év során veze­tőik állandóan a főszerkesztőség túlterheltségéről panaszkodtak. Önöknek minden bizonnyal megvan a szakmai, szellemi és er­kölcsi alapjuk arra, hogy hibásnak ítéljék döntésemet. De arra nincs joguk, hogy félreértelmezzék. Egész itteni működésem arra irá­nyult, hogy ne engedjem elmélyül­ni a Televízión belül az országban fellángolt politikai ellenségeskedé­seket; döntésemmel nem politikai választóvonalat kívántam húzni, hanem egyfelől — mint fent már említettem — a szakmai színvonal emelésének érdekében meg akar­tam osztani a megnövekedett terhe­ket, másfelől elő akartam mozdítani azt, hogy az Önök és a másik csa­pat együttműködésével egyre in­kább meg tudjunk felelni a tárgyila­gos, pártatlan és sokoldalú tájékoz­tatás európai normáinak. Önökön és a másik csapaton mú­lik az, hogy a higgadt, felnőtt, fele­lősségteljes együttműködés, vagy az ellenségeskedés szelleme erősö­dik majd meg a Televízión belül. Szomorúan látom, hogy az ország­ban oly gyakori gyanakvás és min­den bokorban ellenséget sejtés láza időnként Önökön is elhatalmasodik. A Hírszerkesztőség létrehozásá­ra, amelyet korábban Csák Elemér javasolt, nem azért kerül most sor, mert valamiféle „megosztó törek­véseket” akarok „álcázni” vele, ha­nem azért, mert most tudtuk megte­remteni a szükséges feltételeket. Célja nem a megosztás, hanem a híradózás színvonalának emelése és a híradós stábok munkájának in­tegrálása. Levelük utolsó bekezdésében ki­fejtik azt is, hogy mennyi, jó okuk van­ a gyanakvásra. Véleményem szerint nincs semmiféle okuk. Is­mét csak arra tudom kérni Önöket, hogy ne sejtsenek rejtett és gonosz célokat ott, ahol kizárólag a Televí­zió tájékoztató műsorainak jobbítá­sa a célunk. Meg kell mondanom, hogy már nagyon unom az állandó nyafogást, gyanakvást, hisztériát, a körülmé­­­nyekre, vélt vagy tényleges ellenfe­lekre való mutogatást, ami olyany­­nyira elharapódzott a magyar köz­életben. Kérem Önöket, a jövőben ne vegyenek részt ebben a romboló­ és önromboló társasjátékban, ha­nem mutassanak példát a felnőtt, felelősségteljes magtartásra. Megismétlem azt, amit decem­ber 30-ai levelemben írtam Önök­nek, s amelyben biztosítottam Önö­ket arról, hogy adott lehetőségein­ken belül minden segítséget mega­dok a Főszerkesztőségnek arra, hogy munkájukat nyugodt körül­mények között, egyre jobban és egyre magasabb színvonalon vé­gezhessék. Biztosítottam Önöket arról is, hogy a másik híradóstáb tevékeny­sége semmiféle formában, semmi­féle módon nem fogja akadályozni Önöket munkájukban. A másik stáb részére úgy teremtjük meg a szükséges műszaki bázist, hogy el­sősorban az MTV belső kapacitásá­nak mostani újrafelosztásánál fel­szabaduló eszközöket bocsátjuk a rendelkezésükre, és e bázist csak fokozatosan fejlesztjük majd to­vább. Semmiféle körülmények között nem tudom viszont elfogadni leve­lük utolsó előtti bekezdésében megfogalmazott álláspontjukat. Azt fejtik ki, hogy az Önök által — vé­leményem szerint tévesen — rossz­nak ítélt helyzetükben nem tudják vállalni a felelősséget a hibátlan munkáért. Önöknek, ha vállalják a munkát, 100 százalékban felelőssé­get kell vállalniuk híradóműso­raikért. Illetve pontosabban: a Fő­szerkesztőség által készített híradó­kért a híradó főszerkesztőjének egyszemélyben kell vállalnia a tel­jes felelősséget. Ez az ellentétele annak, hogy én, mint eddig is, a jö­vőben is 100 százalékig tiszteletben fogom tartani Főszerkesztő Úr autonómiáját, és ahogy eddig sem tettem, ezután sem fogok beleszólni munkájába — legfeljebb utólag fej­tem ki véleményemet egy-egy hír­adóműsorról. Amennyiben főszerkesztőjük nem tudja vállalni a teljes felelőssé­get, abban az esetben megbízatását nem tudom majd meghosszabbíta­ni. Üdvözlettel: Hankiss Elemér

Next