Magyar Hírlap, 1992. július (25. évfolyam, 154-166. szám)

1992-07-01 / 154. szám

1992. július 1., szerda Az ET megszüntette Jugoszlávia megfigyelői státusát Antall: a veszélyek még nem múltak el • Folytatás az 1. oldalról Az európaiság széles értelmezését sürgetve Antall József méltatta a bi­zánci kultúrkör érdemeit, például az érzelemgazdagságot a nyugat-euró­pai racionalitással szemben (még ha egyes megfigyelők nem minden pe­joratív felhang nélkülinek hallották is megfogalmazását), és dicsérte a Nyugat-Európával egyesülésre tö­rekvő megújhodó ortodoxiát. Utalt rá, hogy a kulturális európaiság újab­ban az iszlám felé is bővülhet, a transzatlantizmus pedig az európai­ság nélkülözhetetlen része. A miniszterelnök felszólalásában nagy teret szentelt a kisebbségi kér­désnek. Leszögezte, hogy az ember­jogi és kisebbségjogi kérdéseket egyetlen ország sem tekintheti kizá­rólagos belügyének. Magyarország sohasem fogja zokon venni, ha em­berjogi vagy kisebbségjogi kérdé­sekben kívülről mások véleményt fognak hallatni — mondta, és sürget­te, hogy a nemzetközi szervezetek akár a szankciókig menően is kemé­nyen lépjenek fel ezeknek a jogok­nak a védelmében. Hosszasan taglalta azt is, hogy be­fejeződött-e már Közép- és Kelet- Európában a rendszerváltozás. Újó­lag úgy fogalmazott, hogy a belső berendezkedés átalakítása még nem fejeződött be, vannak még olyan problémák, amelyeknek megoldása többesélyes, „a rossznak még van esélye, reméljük, hogy Magyarorszá­gon kevés” — mondta, lényegesen enyhébb szavakat használva, mint belső fogyasztásra szánt beszédei­ben. A térségben fennáll még a dez­integráció és az instabilitás veszélye — mondta. Közép-Európa mindig kritikus térség volt, sohasem perifé­ria, Közép-Európa szétbomlása vagy nem szétbomlása, függetlensége vagy nem függetlensége nemcsak európai, hanem nemzetközi kérdés is — hangsúlyozta. Az európai helyzet stabilizáló tényezőinek minősítette a regionális szervezeteket, intézmé­nyeket, mint például a NATO, a Nyugat-európai Unió, s ezek között említette a rövidesen közép-európai kezdeményezéssé átalakuló meg a hexagonalét és a visegrádi hármak­ként emlegetett lengyel—csehszlo­vák—magyar csoportosulást is. Antall óvott a „régi nagyhatalmi és nacionalista reflexek” újraéledésé­től, de gondolatát nem részletezte. A környező országok helyzetével konkrétan nem foglalkozott, Jugo­szláviát illetően azt a kifejezést hasz­nálta, hogy „drámai események vált­ják egymást sűrűn”, a csehszlovákiai helyzetet pedig „politikai és alkot­mányjogi válságnak” minősítette. Megismételte azt a szemrehányást, miszerint a „világ évtizedek óta reagáló, követő, defenzív külpoliti­kát folytat”. A jugoszláviai illetve balkáni eseményekkel kapcsolatban kijelentette, hogy a világ nem eléggé figyelt korábban, holott biztos jelek voltak és „mi már korábban is aggo­dalommal követtük az eseménye­ket”. Ezzel összefüggésben jól át­gondolt embargót, sőt szankciókat is magában foglaló lépéseket sürgetett. Az egykori vasfüggöny helyén szociális vasfüggöny létezik, és le­ereszkedhet egy gazdasági vasfüg­göny is — hívta fel a figyelmet An­tall, kiemelve, hogy míg a katonai szemben­állás és gazdasági izoláció kezelhető volt, addig a gazdasági megosztottság nagy veszélyt rejthet magában: a nyugat-európai és atlanti térség nem lehet virágzó, ha Közép- és Kelet-Európa szegény marad. Sőt nem csak virágzásról nem lehet szó, de az egész világot is súlyos válság fenyegetné — tette hozzá. Magyar­­ország e viharos térségben stabil szi­get, amely korábban is modellszere­pet játszott és ezt kívánja a jövőben is folytatni — fejezte be a miniszter­­elnök, és utolsó szavaival is arra fi­gyelmeztette az Európa Tanács par­lamenti küldötteit, hogy térségünk­ben „nem ült el még minden, a ve­szélyek az önök veszélyei is”. A jugoszláv megfigyelői státus megszüntetése nem retorzió, hanem az egykori Jugoszlávia szétesésének tudomásul vétele — tájékoztatta a Magyar Hírlapot egy ET-parlamenti képviselő. Ex-Jugoszlávia 1989-ben kapott különleges megfigyelői stá­tust, ezt 1991 novemberében az ET felfüggesztette, néhány hónappal az­után, hogy már ugyanilyen státust adott Szlovéniának (majd az idén áp­rilisban Horvátországnak is). Ami az ET kibővítésének kérdé­sét illeti: már a budapesti ülés előtt elkészült egy tájékoztató jelentés, amely nemzetközi jogilag elfogadott keleti határok híján az Urál hegyet és az Urál folyót fogadja el Európa ke­leti határainak, kilátásba helyezi az 1955 óta amúgy sem alkalmazott tár­sult tagi intézmény valamint az ere­detileg az együttműködő szocialista országok számára létrehozott külön­leges megfigyelői státus megszünte­tését (azzal, hogy az eddigi megfi­gyelők vagy bekerülnek rendes tag­ként vagy nem­, ha nem felelnek meg a követelményeknek). Helyettük a rendes tagság mellett bevezeti az „együttműködő állam” fogalmát. Az ET-nek ez a dokumentuma lehetsé­ges tagoknak nevezi meg a volt Szovjetunió európai köztársaságait, ideértve a három kaukázusi országot, de nem a közép-ázsiaiakat, amelyek pedig csatlakozhattak az Európai Biztonsági és Együttműködési Érte­kezlethez. Ugyancsak lehetséges ET- tag Oroszország, még ha területének nagyobb hányada fekszik is Ázsiá­ban. Mint Adrian Butler, az ET egyik sajtószóvivője az MH-nak el­mondta, a budapesti ülésen az illeté­kes bizottság ezt a korábbi doku­mentumot erősítette meg, ami ellen a plenáris vitában semmi kifogás sem volt, így az ET közgyűlése mintegy elfogadta irányelvnek azt, ami a do­kumentumban áll a szervezet bővíté­séről. A budapesti tanácskozás napi­rendjének második legfontosabb ér­demi pontja a törökországi emberjo­gi helyzet értékelése volt. Az ET parlamentje megállapította, hogy Tö­rökországban van bizonyos haladás (például töröltek bizonyos halálbün­tetéseket, Ankara csatlakozott a kín­zásokat tiltó nemzetközi konvenció­hoz), de még mindig előfordulnak kínzások, ezért a közgyűlés sürgette, hogy Törökország szüntesse meg a szükségállapotot a déli országrészek­ben, és hajtson végre alkotmányre­formot. Az ET-közgyűlés ülése közben egyeztető tárgyalásokat tartottak az Európa Tanács bővítésének kérdésé­ről a testület magyar és lengyel kép­viselői a visegrádi hármak keretében — a cseh és szlovák képviselők nél­kül (a nemrégiben tartott csehországi és szlovákiai választások miatt ugyanis északi szomszédainknál a régi képviselők már elvesztették mandátumukat az ET közgyűlésé­ben, az újakat pedig még nem jelöl­ték ki). A megbeszélésen a különbö­ző pártokhoz tartozó magyar képvi­selők egységesen azon az álláspon­ton voltak, hogy az ET álljon nyitva minden ország előtt, amely tag láván lenni és eleget tesz az ET elvárásai­nak (demokrácia és jogállamiság). A lengyel delegáció kevésbé volt egy­séges, voltak olyan tagjai is, akik ki­­rekesztenék például a „nem európai kulturális hátterű” országokat. Mint Janusz Lewandowski lengyel ET- közgyűlési képviselőtől, a leköszönő lengyel kormány privatizációs mi­niszterétől megtudtuk, ő maga az ET bővítésének kérdésében úgy véleke­dik, hogy a már felvett egykori szo­cialista országoknak „nem szabad magukra vállalniuk a házőrző eb szerepét a szintén bebocsátásra váró többi sorstárs távol tartásában”. •S.I. Bukarestet kellemetlen meglepetések érték Bukaresti tudósítónktól Rossz szájízzel kommentálják Bukarestben a Európa Tanács parla­menti közgyűlése nyári ülésszakának munkálatait. A román küldöttek zö­mében már eleve baljós előérzetet keltett a tanácskozás színhelye: Bu­dapest. Ahogy a tömegtájékoztatási eszközök kifejtik, az előérzet ezúttal nem csalt, a román küldöttséget va­lóban számos, kellemetlen meglepe­tés érte. Mindenekelőtt természete­sen a romániai magyar kisebbség helyzetének kapcsán. A házigazdák ugyanis „ajándékokkal kedvesked­tek” a résztvevőknek. A politikai kérdésekkel foglalkozó bizottság tagjai például változatos tematikájú szórólapokat találtak, amelyek a ma­gyaros ételreceptektől kezdve a ma­gyaros problémákig mindent átfog­tak. Román vélemény szerint a nyomtatványok teljesen eltorzítva is­mertették a nemzetiség problémáit, s az igazságtól ugyancsak messze ru­gaszkodva arról tájékoztatták olva­sóikat, hogy Romániában a naciona­lizmust az állampolitika és a hivata­los ideológia rangjára emelték. Az sem felel meg az igazságnak, hogy a privatizáció során a magyar nemzeti­ségűek hátrányos megkülönböztetés­ben részesülnek. Ebben a hangnemben számolnak be Bukarestben a tömegtájékoztatási eszközök a budapesti összejövetel­ről. Ugyanakkor leszögezik: Romá­niában, akárcsak a román küldöttség tagjaiban, mélységes megdöbbenést keltett Szőcs Géza gesztusa. Az RMDSZ szenátora anélkül, hogy er­ről értesítette volna a román küldött­séget, az ülésen szóba hozta a ko­lozsvári polgármester, Gheorghe Fu­­nar intézkedései következtében kia­lakult, rendkívül feszült helyzetet. Méltatlankodva tájékoztatják a ro­mániai olvasót arról, hogy azt kérte: az ET küldjön vizsgáló bizottságot a helyszínre. „Mindez megengedhetet­len, hiszen egy páneurópai szerveze­tet mégsem lehet bevonni olyan kér­dések megvitatásába, amelyek kizá­rólag Románia, a kormány hatáskö­rébe tartoznak” — értenek egyet Bu­karestben a román küldöttségvezető, Vasile Mois gyors válaszával. Szőcs Géza viszont a Rompres román hír­­ügynökségnek elmondta: lépését he­lyesnek tartja, hiszen korábban telje­sen hiába fordultak megoldásért az illetékes fórumokhoz. De kifogásokat emelnek Romá­niában az Európa Tanács földrajzi kiterjedéséről szóló jelentéssel szem­ben is. Abban ugyanis ott található a tétel, miszerint Románia felvétele a moldovai helyzettől is függ. Ezt Bu­karest most csalódással vette tudo­másul, hiszen itt úgy vélték, a testü­let és a román törvényhozás két ház­elnöke között június elején sorra ke­­rült levélváltás nyomán az ET me­gértette: két különálló kérdésről, két független országról van szó. Mindezt tetézte az orosz küldött magatartása, aki kivárásra intett Moldova felvételi kérelmével kapcsolatban, azzal vá­dolta Romániát, hogy tankokat kül­dött a konfliktusövezetbe. A romániai tömegtájékoztatási eszközök, a rádió, a televízió olyan beállításban ismertetik a budapesti fórum munkálatait, hogy az átlagol­vasóban, -nézőben olyan kép alakul ki, mintha Románia újabb nemzet­közi összeesküvés áldozata lett. • Bogdán Tibor Magyar—jordániai gazdasági vegyesbizottság alakul — Az algériai elnök meggyilkolá­sa valóságos tragédia, amit nagyon sajnálatosnak tartunk. Soha nem hit­tünk az erőszaknak Jordániában, és nem hiszünk most sem. A térség már így is elég sok gonddal küzd, s a leg­kevésbé sincs szükség egy újabb krí­zisre, amely még tovább fokozza a feszültséget — nyilatkozta tegnap a Magyar Hírlapnak Kamal Abu Jaber jordániai külügyminiszter a Művelő­dési és Közoktatásügyi Miniszté­riumban, miután megbeszélést foly­tatott Andrásfalvy Bertalan minisz­terrel. E találkozóra azt követően került sor, hogy Jaber részt vett a budapesti arab nagyköveteknek az algériai vál­sággal kapcsolatos konzultációján. Ezért — az előzetes programtól elté­rően — a jordániai politikus nem le­hetetett jelen azon a reggeli tárgyalá­son, amelyet Bogár Lászlóval, az NGKM államtitkárával folytatott volna. Helyette Safwan Toufan ter­vezési államtitkár vitatta meg ma­gyar kollégájával a magyar—jordán gazdasági és kereskedelmi kapcsola­tok aktuális problémáit. A két szakember megállapodott abban, hogy a személyes tapasztalat­­cserék élénkítésével és a vállalkozói érdekvédelmi szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztésével szorosab­bá kell fűzni a két ország közötti gazdasági együttműködést. Elvi ja­vaslatot fogadtak el egy kétoldalú gazdasági vegyesbizottság létrehozá­sáról, s megállapították, hogy szük­ség lenne a jelenleg érvényben lévő, 1976-ban megkötött kereskedelmi megállapodás korszerűsítésére. Ma­gyarország továbbra is folytatni fog­ja a Jordániába irányuló exporttevé­kenységet, amely főként félkész ter­mékek, gyógyszerek és élelmiszerek kiviteléből áll, s évente mintegy 12- 15 millió dollárra rúg. A jordániai külügyminisztert dél­után fogadta Göncz Árpád köztár­sasági elnök, aki a találkozón kifej­tette: a világnak közös érdeke, hogy a közel-keleti helyzet megoldódjon, hiszen e térségben sincs alternatívá­ja a békés egymás mellett élésnek. Jaber ezek után átadta Göncz Ár­pádnak Husszein jordániai király üdvözletét és arab nyelven írt leve­lét. A köztársasági elnök megerősí­tette, hogy érvényben van Husszein király magyarországi meghívása, amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül. Tegnap Antall József miniszterel­nökkel is találkozott a közel-keleti politikus, aki a tervek szerint ma reg­gel utazik el Budapestről. • D. B. KÜLFÖLD-BELFÖLD Szűrös: erős balközép tömörülés kell! Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén résztvevő szocialista csoport tagjai tiszteletére adott teg­nap fogadást a Magyar Szocialista Párt. Köszöntőjében Horn Gyula, az MSZP elnöke annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a Szocialista Internacionálénak térségünkben is igazi aktivitással kellene politizálni. Szűrös Mátyást a fogadáson arról kérdeztük, milyen hangulatban ta­nácskoznak a baloldali képviselők akkor, amikor Európa jelentős részén a szavazók elfordulnak a baloldaltól. Szűrös Mátyás szerint ez a megál­lapítás csak részben igaz, hiszen jó­­néhány nyugat-európai országban érnek el sikereket a szociáldemokra­ta pártok. A demokratikus váltógaz­daságban természetes, hogy „egy­szer fent, egyszer lent”. Ahogy Eu­rópában máshol, úgy nálunk is akkor lehet kiegyensúlyozott demokrácia, ha erős balközép tömörülés műkö­dik. .Jóslatai szerint az 1994-es vá­lasztásokra átrendeződnek a pártok közötti erőviszonyok, elképzelhető, hogy a jobbközép koalíció mellett kialakul egy balközép szövetség, s köztük a liberálisok jelenthetik a mérleg nyelvét. Mint Szűrös Mátyás elmondta, az Európa Tanács szocialista csoportjá­nak tagjaival még nem tárgyaltak ar­ról a mostanában tapasztalható kor­mányzati törekvésről, hogy baloldali veszéllyel riogatják a közvéleményt. Szerinte a választópolgárokat akar­ják így elriasztani, de amint a leg­utóbbi kisbéri példa is mutatja, a sza­vazókra a rémisztgetés nincs külö­nösebb hatással. A politikus elismer­te, hogy az MSZP-t részben még utódszervezetnek tekintik. Ennek oka többek között az, hogy Magyar­­országon sem a konzervatív, sem a liberális szervezetek nem olyan kia­lakultak, mint a sokévtizedes de­mokráciákban. •D. J. A NAP INTERJÚJA Wessetzky Józseffel, a BM Menekültügyi Hivatal helyettes vezetőjével Magyarország fogadókészsége változatlan . A Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatala felkészül egy újabb, ezúttal Bosznia-Hercegovinából kiinduló menekülthullám fogadására — nyilatkozta lapunknak a hivatal helyettes vezetője. Wessetzky József többek közt elmondta: programot dolgoztak ki a várható menekültáradat kezelésére, miközben támogatást kapnak az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától. Gondot jelent azonban, hogy a hivataltól még májusban elvontak 25 millió forintot, s így több önkormányzatnak és intézménynek tartoznak A menekültügy azonban jelenleg még kezelhető, a fogadókészség fennáll — fogalmazott Wessetzky József. — Mit jelent az önök prognózisa szerint a Bosznia-Hercegovinából érkező legújabb menekültáradat?­­ A napokban valóban kértek menedéket Bosznia-Hercegoviná­ból érkező polgárok. Ezek a mene­kültek egyelőre jórészt a Vajdasá­gon keresztül érkeztek Szeged tér­ségébe. A hét végén három nap alatt 221 boszniai menekült jelent­kezett, majd hétfőn további 314 ér­kezett két autóbusszal és három te­herautóval. Rajtuk kívül 700-an to­vábbutaztak Ausztriába. Amennyi­ben a háború tovább tart Boszniá­ban, jóval nagyobb számú érkezőre kell számítanunk. — Szükség van-e további átme­neti szállások megnyitására? — Maga a nagyatádi tábor is — ahol az új menekülteket elhelyez­tük — átmeneti szállásnak minősül a három nagy befogadóállomáson kívül. Ha a helyzet tovább romlik, megpróbálunk a dél-alföldi terüle­tekhez közelebb kerülni, a vonulás irányában. Csongrád megyében és a déli határhoz közel kell elhagyott laktanyákat és egyéb objektumokat bérelni a menekültek elhelyezésé­re. — Milyen programot dolgoztak ki a boszniaiak fogadására? — Amit elmondtam, az ennek a programnak a része. Felkészülés arra, hogy bővítsük az átmeneti szálláshelyeket. Ugyanakkor eddi­gi előrejelzéseink szerint a mene­kültek egy része — hasonlóan a korábbi délszláv hullámhoz — nem kíván Magyarországon ma­radni, hanem lehetőségeihez képest keresik a rokonokhoz, ismerősök­höz történő továbbutazás lehetősé­gét. Az viszont szinte kiszámítha­tatlan, milyen arányban akarnak továbbmenni nyugatra. Egyedül a régebbi szlovén-horvát példák alapján következtethetünk arra, hogy nagyjából az érkezők fele to­vábbutazáson gondolkodik. A programunk további részletei még nem tisztázottak. Most­­keressüik a számbajöhető ideiglenes szálláshe­lyeket. Addig azonban egyelőre a férőhelyek még elegendőek. Kapnak-e segítséget az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától?, — A főbiztosság budapesti iro­dája folyamatosan segíti a magyar menekültügyet. Támogatási kérel­meinket továbbítják a genfi köz­pontba, másrészt operatív intézke­désekben is részt vállalnak. — Pénzügyi segítségről is szó van? — Az év elején dolgoztak ki er­re vonatkozó programot, amelynek utolsó része ebben a hónapban fe­jeződik be. A segítségnyújtás to­vábbi része szintén biztosítottnak látszik: most dolgoznak rajta az ENSZ szakemberei. — Az újabb menekülthullám a nemzetközi segítség mellett is lehe­tetlen helyzetbe hozhatja a hiva­talt. Mi lesz, ha az elkülönített egymilliárdos költségvetési támo­gatás nem tart ki az év végéig? Rá­adásul májusban önöktől is elvont a Pénzügyminisztérium huszonöt­­millió forintot... — A megfogalmazás ebben a formában nem egészen pontos. Tudniillik az Országgyűlés által megszavazott egymilliárdos össze­get a Menekültügyi Hivatal nem egy összegben kapja meg, hanem részarányosan, hónapokra elosztva. A központi költségvetési szerveket érintő takarékossági intézkedések itt is éreztették hatásukat. Csak harminc százalékkal csökkentve kaptuk meg a májusi összeget. Na­gyon reméljük, hogy­­ez már júni­us-júliusban nem­ érződik,­­mert azt a hiányt a későbbi hónapokban pó­tolnunk kell. Tartozunk ugyanis az önkormányzatoknak és azoknak az intézményeknek, vállalatoknak, vállalkozóknak, akik átmeneti szál­lásokat adtak ki. Étellel és élelmi­szerrel is tartozunk és ezeket a tar­tozásokat meg kell fizetni. Nagyon szomorú lenne, ha a letelepedési alapot kötbérre kellene kiadni. Re­ménykedünk, bár minden jel arra mutat, hogy ezt a májusi hiányt már nem pótolhatjuk. Abban vi­szont bízunk, hogy amennyiben a változatlan összeg továbbra is a hi­vatal rendelkezésére áll, akkor na­gyon szorosan, szűken, kisebb el­maradásai, de ki tudjuk fizetni a tartozásokat. — Mennyi menekültet tudna el­látni a hivatal jelenlegi pénzügyi feltételek mellett? — A jelenlegi létszám — 20-30 ezer fő — egyrészt közvetve, de közvetlenül is kapcsolódik a hiva­tal ügyintézéséhez. Közvetlenül a táborokban lakó 3000 ember, köz­vetve pedig a hivatalhoz és önkor­mányzatokhoz fordulók, akik re­gisztráltatják magukat és kérik a segélyt. A szélesebb kör 10-20 ez­res, a többiek feltehetően ideigle­nesen tartózkodnak Magyarorszá­gon, ki-beutaznak, illetve saját pénzükből tartják el magukat. Ezért ilyen „pontatlan” a becslés. A Menekültügyi Hivatal látóköré­be sokan akkor kerülnek, ha orvosi ellátásra szorulnak, s így regisztrál­ják az illetéket. Ezek a létszámok egyébként jelenleg még normáli­san kezelhetőek. Akkor kell to­vábblépni igényben, szervezésben, pénzügyi kérdésekben, ha ez a lét­szám oly mértékben nő, ami meg­haladja kapacitásainkat. Pontos számadatokat itt sem tudnék mon­dani, csak annyit: táborokban 4-5 ezer embert tudnánk maximálisan elhelyezni. Minden eshetőségre felkészültünk, több tervet dolgoz­tunk ki. Mindenesetre Magyaror­szág fogadókészsége fenáll. • Szombathy Pál Szász Iván kitüntetése (MTI) A Magyar Köztársaság elnö­ke — a miniszterelnök előterjeszté­sére — Magyarország és az Euró­pai Közösség között létrejött társu­lási szerződés kidolgozása és meg­kötése érdekében kifejtett kiemel­kedő tevékenységéért Szász Iván­nak, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériuma brüsszeli kereskedelmi főtanácsosának a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Göncz Árpád tegnap a Parlament Nándorfehér­vári termében adta át. Dornbach alelnök Albániában járt (MTI) Négynapos látogatása befe­jeztével tegnap hazaérkezett Alba­ Magyar híradó­ ­jából a magyar Országgyűlés négyfős küldöttsége, melyet Dorn­bach Alajos alelnök vezetett. A de­legációt fogadta Sali Berisa köztár­sasági elnök, Aleksander Meksi miniszterelnök, Alfred Serregi külügyminiszter, és találkoztak a három parlamenti pártfrakció—a demokraták, a szocialisták és a szo­ciáldemokraták — képviselőivel. Dornbach Alajos elmondta: az al­bán politikusok a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének lehetőségei iránt érdeklődtek, és úgy vélte, ha­zánk számára befektetési lehetősé­get és piacot jelenthet a balkáni or­szág. Magyar—horvát belügyi tárgyalások (MTI) A Somogy megyei Kardos­fán Boross Péter és Ivan Járnak vezetésével magyar—horvát belügyminiszteri tárgyalások kez­dődtek tegnap. A napirenden a két minisztérium együttműködésének lehetőségei és a menekültek prob­lémáival összefüggő kérdések sze­repelnek. A belga csendőrfőnök látogatása (MTI) Pintér Sándor vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány meghí­vására tegnap hazánkba érkezett Pieter-Yve Berckmans tábornok, a Belga Királyság Csendőrségének főparancsnoka. Hatnapos látogatá­sa során megismerkedik a magyar rendőrség szervezetével és felada­taival, meglátogatja a Rendőri Ez­redet, a Dunai Vízirendészetet és a Veszprém megyei Rendőr-főkapi­tányságot is. -3 MAGYAR HÍRLAP­­1 Nagy Sándor: az MSZOSZ-nek erőt kell mutatnia • Folytatás az I. oldalról mozgalom szétzilálása. Szerepzavar­nak ítélte viszont Nagy az AFL-CIO tevékenységét. Lane Kirkland sze­rinte megengedhetetlenül avatkozik be a magyar szakszervezetek ügyei­be. Új tapasztalatként aposztrofálta az elnök, hogy a magyar kormány is partnerül jelentkezett a beavatkozás­ba. Nagy Sándor rossz szívvel vette tudomásul Antall József hétfői nyi­latkozatát is. A miniszterelnöknek szerinte „semmi oka nem volt arra, hogy leapparatcsikozzon és köpö­­nyegfaragatónak nevezzen szerveze­teket”. Annál is inkább, mert „lenne éppen elég helye erre, ott, ahol köpö­nyegekből egész ruhatárat is talál­ni...” Nagy Sándor a megnyitó után nyi­latkozatot adott a Magyar Hírlapnak. — Hogyan vált az MSZOSZ el­lenséggé a politikai életben? — Az MSZOSZ nem megvásá­rolható. Bizonyos határokon túl nem lehet eyüttműködésre kényszeríteni. Nem vállaltuk a hallgatás szerepét, mindig megmondtuk a vélményün­­ket. Ezt a hatalom nem szereti. Mióta egyre nyilvánvalóbbá lett ma­gatartásunk, azóta előkerült, hogy „Nagy Sándor a SZOT főtitkára volt korábban”. Azóta lett ez a tény érde­kes, mióta nem ültünk be a pártok ölébe. — Mi a feltétele az önök által megszakított politikai egyeztetés folytatásának? — Az első jelre, amelyik azt mu­tatja: nem már eldöntött ügyekhez kell asszisztálnunk, hajlandók va­gyunk asztalhoz ülni. Addig azonban inkább azok között ülünk régi tízó­rás tárgyalásokat, akiktől függ majd a választásokon való győzelmünk. •­­­Varga Judit Tiltakozott lapunknál az Értel­miségi Szakszervezeti Tömörülés elnöksége és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. Az ame­rikai szakszervezeti vezető sajtótá­jékoztatóján elhangzottak mély megdöbbenést keltettek bennük. Különösen az, hogy a magyar dol­gozók érdekeit legjobban az szol­gálhatja, ha a Ligához és a Mun­kástanácsokhoz csatlakoznak. Ezt a magyar szakszervezetek belügye­­ibe történt beavatkozásnak, a vá­lasztási etikai normák megsértésé­nek tartják. „Az első jelre hajlandók vagyunk asztalhoz ülni” fotó szigetvary zsolt

Next