Magyar Hírlap, 1992. szeptember (25. évfolyam, 218-230. szám)
1992-09-16 / 218. szám
4 MAGYAR HÍRLAP Viharok a kaszásdűlői MDF-fórum körül A kaszásdűlői MDF-székházban szeptember 8-án Csurka István részvételével lakossági fórumot tartottak. A közönség többször is bele akarta fojtani a szót Huszár Tamás SZDSZ-képviselőbe, aki a hallgatóságot a Kónya—Pető-vita részvevőihez hasonlította. Az embereket először Csurka türelemre intette, miközben az SZDSZ-es képviselőt provokátornak is nevezte. Elszabadultak az indulatok. Csurka, valamint Fónay Jenő felszólalását annak a videófelvételnek segítségével rekonstruáltuk, amelyet az óbudai helyi tévében lejátszottak. A lakossági fórumot Fogor József kerületi MDF-vezető nyitotta meg. Kijelentette: az MDF akkor lesz hiteles és erős, akkor áll talpra, ha Csurka István lesz a hátralevő két évben az MDF elnöke. Nemzetünk nagy politikusának, Antall Józsefnek éppen elég nagy feladat a kormányzás. Fogéi mint jobboldali szabad magyar demokrata, aki nem náci, nem irredenta, nem antiszemita, 99 százalékban egyetért Csurka Gondolataival. Csurka István elutasítja azt az indítványt, hogy őt ajánlják az MDF elnökének. Ami most folyik a pártokban, a sajtóban, a közéletben — jelentette ki az ismert színműíró — abszurd drámának is beillik. Elégedettségét fejezte ki, hogy ilyen nagy számú közönség hallgatja őt, miközben a média 80-90 százaléka minden rosszat elmond róla, sőt előfordul, hogy még tehetségtelennek is nevezik. Ez maga egy abszurd helyzet, állította az MDF alelnöke, de mutatja, hogy amiért ők küzdenek, az igaz küzdelem. „Ha az emberek hinnének a sajtónak és a rágalmaknak, amelyek most történetesen rám zúdulnak, akkor önök most nem lennének itt.” Ez önmagában is rendkívül veszélyes, mondotta Csurka István, ha így marad, lehet, hogy csakugyan egymásnak esünk, vagy anarchia tör ki, valóban lehet, hogy olyan szélsőségek veszik át a hatalmat, amely szélsőségekkel miattam vagy az én nevemben ijesztgetik a társadalmat. Soha nem védekezem az ilyen beállítások ellen. Hiszen tudom, hogy ki vagyok. A sajtó azokat az embereket, akik mintegy lámpásai lehettek volna a változásoknak — Csurka jelzi, hogy nem csak magáról beszél — besározta, kezdettől fogva lehúzta, félremagyarázta, kiszorította, lehetetlenné tette, hogy a szélesebb közönségnek valamiképpen példaképet, igazodást jelentsenek. Ha sokáig így marad ez az állapot, azt nem tudja elviselni a magyar társadalom. ...Azoknak van igazuk, akik ma azt a lehetőséget is ki akarják használni, hogy kormánypárti létükre is kimennek az utcára, és tüntetnek a szabadabb magyar médium és tájékoztatás érdekében... (taps) Ebben nincs semmi antidemokratikus, nincs semmi kormányellenesség, mi érezzük, hogy mennyire veszélyes ez az állapot.... Valami baj van az MDF-fel. Olyan dolgok történnek benne, amelyek nem méltóak hozzá, jelentette ki a szónok. Erkölcsileg tarthatatlannak ítélte, hogy egyes MDF-képviselők — nemcsak Debreczenire és társaikra gondol — gyalázkodó hangon szóljanak saját pártjuk egyik alapítójáról. Nem számolnak azzal, hogy ez az eljárás milyen eredményre vezet. Csurka nehezményezte, hogy ezek a személyiségek nagy teret kapnak a sajtóban, míg azok, akik mellette szólnának, ezzel a lehetőséggel nem élhetnek. Az acsarkodás után nem lehet feltámadni, szögezte le, hozzáfűzve: mélyen meg van rendülve, hogy az MDF-ben ez lehetséges. Sajnálatos eltévelyedésnek nevezte e jelenséget, amit ki fog nőni az MDF. Tanulmányának fogadtatásáról elmondta Csurka, hogy világosan meg kell különböztetni magát a tanulmányt, a fogadtatását és a magyarázatot. Kifogásolta, hogy tanulmánya mindössze 50 ezer példányban látott napvilágot, míg szinte valamennyi lap helyt adott a „lejárató és félremagyarázó” kritikáknak. Sérelmezte, hogy a társadalom többsége nem a tanulmányból tájékozódhat, hanem a kommentárokból. Ami sokszor nem azonos a Gondolatokban foglaltakkal. Végzetesen elferdült itt már minden, panaszolta Csurka. Kifogásolta továbbá, hogy bírálói úgy érvelnek, hogy nem bizonyítanak. A dolgozatát ért bírálatokból azt a következtetést vonta le, hogy mélyponton van a magyar értelmiség jelentékeny része. Megismételte, hogy erélyesebb kormánypolitikára van szükség. Nagy taps fogadta azt a kijelentését, hogy a „kommunistákkal nem lehet finomkodni.” „Nem merném a számra venni ezt a szót, hogy kommunista, ha ez alatt a két év alatt ez a nómenklatúra, amelyik úgy tapadt rá erre a pártra és az egész magyar társadalomra, mint a pióca, nem élvezne még az előzőnél is talán sok esetben nagyobb hatalmat” —jelentette ki közönségének fergeteges tapsa közepette Csurka István. Reményét fejezte ki, hogy 1994 után már olyan parlament fog fölállni, amely rendet tud teremteni. Annak a a parlamentnek csak „becsületes magyar ellenzéke lesz.” Huszár Tamás SZDSZ-képviselő felszólalására reagált Fónay Jenő. (A Pofosz elnöke, a Magyarok Világszövetségének frissen választott egyik alelnöke — szerk.) Válaszának befejező mondatait — amelyeket később a Tv 2 2 Esti Egyenleg című műsorában el nem hangzottaknak minősített — szó szerint közöljük: „1992-ben aki a fasizmust próbálja elítélni, az egy gyalázatos, alávaló bolsevista bérenc. Ezt a bolsevista bérencet pedig nem vagyunk hajlandók megengedni, hogy közöttünk éljen és közöttünk dirigáljon. Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, azt is meg kell mondanom, hogy az ön pártjába legalább annyi rendes ember van, mint amennyi ócska. Azt is meg kell mondanom, hogy a rendes emberek már nagyon sokan otthagyták az ön pártját, éppen azért, mert semmi mást nem tudnak, csak gyalázkodni. Ha ön befogja a fülét és mondja a magáét, akkor megérdemli, hogy ne kivezessék, hanem kidobják. Ezt tudom én mondani.” Sebeő Ágnes, az óbudai tv-stúdió vezetője lapunknak elmondta: eredetileg két hét múlva tervezték a vetítést, mert a tervezett vágás és hangkorrekciós munkák napokig eltartottak volna. A felvétel helyszínén, a vitaestet követően azonban többen is jelezték, hogy nem volna szerencsés, ha valaha is nagyobb nyilvánosságot kapnának az ott elhangzottak. Úgy döntött, hogy minden „smink” nélkül és haladéktalanul levetítik a filmet. Mint arról pénteki számunkban beszámoltunk, Fogor József kerületi önkormányzati képviselő a kerületi MDF-szervezet nevében levélben kérte a stúdió vezetőjét, hogy a felesleges indulatokat elkerülendő ne adja ki sokszorosításra a felvett anyagot, továbbá szóban jelezte: szeretné vetítés előtt megtekinteni az adásba kerülő változatot. Hossó Nándorné, a III. kerületi képviselő-testület MDF-frakciójának vezetője lapunknak kifejtette: " Valóban nem akartuk, hogy adásba kerüljön a felvétel. Akadt olyan ellenzéki politikus, aki a szeptember 8-ai fórumot egyszerűen szélsőjobboldalinak minősítette. Bár nincs semmi szégyellnivalónk, nem tartottam volna szerencsésnek újabb hullámokat gerjeszteni, s újabb szópárbajokat vívni. Ezzel együtt mi csupán azt kértük a stúdió vezetőjétől, hogy a kazettát ne sokszorosítsa és ne adja tovább különböző helyekre. Az óbudai vetítés ellen azonban nem tiltakoztunk. •G. Z. — N. S. L-Szü. L „Fónay MVSZ-alelnök mondjon le” Fónay Jenő napjainkban a fasiszták fogadatlan prókátorává vált — írja az MSZP budapesti tanácsának közleménye, melyben felszólítják őt, mondjon le a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) alelnöki posztjáról. A Torgyán József vezette kisgazdapárt is megdöbbenéssel értesült Fónay kijelentéséről. Úgy gondolják, hogy aki ilyenre vetemedik, annak el kell gondolkodnia azon, alkalmas-e további politikai tevékenységre. Lukács Tamás (KDNP), a parlament emberi jogi bizottságának alelnöke tegnapi rádiónyilatkozatában a francia szélsőjobboldali politikusra, La Penre is utalva előrebocsátotta: demokráciákban nem kirívó az, ha a szélsőséges nézetek is jelen vannak. Lukács szerint előnyösebb, ha nem kerülnek a figyelem középpontjába az ilyen esetek. Nagyon fontos lenne megismerni az MVSZ válaszát is, hiszen Fónay ott alelnök. A MÚOSZ nem hallgat A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében megállapítja, hogy durva, erőszakos hang és magatartás jelent meg az újságírásban, ami az olvasó korrekt szolgálatától idegen és megengedhetetlen. A diktatúrák, a hitlerizmus és a sztálinizmus bukása utáni korszak sajtóerkölcsében nem lehet helye annak, hogy közéleti személyiségeket, egész társadalmi és foglalkozási köröket, ezen belül a munkájukat végző újságírókat is megalapozatlanul, gátlástalanul rágalmazzanak. A hamis vádak különösen gyakran érték és érik ma is az újságírókat. Visszatetszést kelt, amikor a legnagyobb mai vádaskodók között köpönyegforgatókat, múltbéli élenjárókat fedezni fel — olvasható a levélben. Szombaton Pongráczék tüntetnek A Gombár Csaba és Hankiss Elelmér lemondását követelő szervezetek szeptember 19-én délután újabb demonstrációt rendeznek — tudtuk meg a Szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottság tegnapi sajtótájékoztatóján. A bizottság tagjai között találjuk egyebek mellett az ’56-os Magyarok Világszövetségét, a Magyar Újságírók Közösségét, a Közakarat Egyesületet, a Magyar Szellemi Védegyletet, a Nemzeti Társaskört, valamint az MDF és a KDNP több helyi szervezetét. A megmozdulás a tervek szerint délután 5 órakor kezdődik a Kossuth téren, a tömeg innen vonul előbb a rádió, majd a televízió épülete elé. A szervezők két levelet küldtek Hankiss Elemérnek, az egyikben felkérik, hogy a tüntetők előtt fejtse ki álláspontját, miért nem mond le a nemzet többségének akarata ellenére. A másikban arra kérik, hogy a híradóban olvassák be a demonstrálók nyilatkozatát. Pongrácz Gergely elmondta, határozottan fel fognak lépni a provokátorok ellen. Figyelmeztette a Demokratikus charta szóvivőit, a konfrontáció elkerülése végett mondjanak le arról, hogy tüntetésükkel egy időben ők is demonstrációt szervezzenek. (A DC Hankiss és Gombár melletti megmozdulására szeptember 24-én kerül sor). Pongrácz Gergely közölte, az MDF elnöksége elhatárolta magát a tüntetéstől, de magánemberként várhatóan több kormánypárti képviselő is részt vesz a megmozduláson. • Sz. Sz. BELFÖLD 1992. szeptember 16., szerda A Ház a költségvetési javaslatról tárgyalt • Folytatás az 1. oldalról A kiadásokról szólva Takácsy hangsúlyozta, hogy mind az önkormányzatoké, mind a központi költségvetési szerveké nagyon szigorú. Kulin Sándor (MDF) a szociális bizottság nevében kiemelte, hogy nem megnyugtatóak számukra a kétkulcsos áfa hatásai. Bár globálisan 3-6 százalékos inflációt tulajdonít a kormányzat az új áfarendszer bevezetésének, de ez szerintük az egyes lakossági jövedelmi csoportokra különböző hatással lesz. A szociális bizottság megnyugvással vette tudomásul, hogy a szociálpolitikát privilegizálja a kormányzat, de mivel az egészségügy helyzetét nem rendezik megnyugtatóan, így a bizottság nem támogatja a jövő évi költségvetés irányszámairól szóló országgyűlési határozatot — mondotta Kulin Sándor. Becker Pál, az MDF vezérszónoka elöljáróban arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági átalakulás nehéz körülmények között zajlik. A képviselő elmondta, hogy az MDF hajlandó elfogadni a határozati javaslatot, de ugyanakkor néhány koncepcionális változást is javasol, így többek között azt, hogy a magasabb jövedelműeknél adóztassák meg a családi pótlékot. Célszerűnek tartja a munkanélküliség újszerű kezelését is: rövid távon foglalkoztatási szempontok miatt Becker Pál javasolta, hogy a veszteséges vállalatokat is engedjék működni. Soós Károly Attila (SZDSZ) szerint a kormány a gazdasági fordulat esélyét, s ezzel mindenki jólétét veszélyezteti azzal, hogy nem veszi figyelembe azt az egyszerű alapelvet: komolyabb költségvetési adósságot csak beruházások érdekében szabad vállalni, s nem folyó kiadások miatt. A képviselő szerint a kormánynak 1993-on túlmutató programja nincs, s ha jövőre lesz is némi gazdasági növekedés, azt a lakosság nem fogja érzékelni. Ezért inkább az a kérdés szerinte, hogy tartós lesz-e a növekedés, hiszen erre lenne szükség. S hogy mi lesz 1994-ben? Soós Károly Attila aggodalmát fejezte ki emiatt, s azért, hogy majd ugyanolyan durva intézkedéseket kell bevezetni, mint 1989- ben. Az SZDSZ elfogadhatatlannak tartja , hogy jövőre sem indul meg a költségvetési pazarlás elleni harc, tovább halogatja a kormány a nagy elosztási rendszerek reformját, s hogy a költségvetés rátelepszik a lakossági megtakarításokra. Békesi László (MSZP) leszögezte, hogy ne fedezzen fel senki szociálliberális együttműködést, de teljesen egyetért az SZDSZ vezérszónokával. Varga Mihály (Fidesz) rámutatott, hogy szó sincs arról, hogy vége lenne a hét szűk esztendőnek, s elkezdődhet a fellendülés. Rott Nándor (KDNP) beszédében hangsúlyozta, hogy a prognózis nem szól a 400 milliárd forintos belső körbetartozásról, ami — mint mondotta — időzített bombaként ketyeg, s a gazdaság összeomlásával fenyeget. Ezért a képviselő szerint meg kellene vizsgálni az állami követelések elengedésének vagy átütemezésének lehetőségét. Békési: tartsák be a játékszabályokat! Miközben napi győzelmi jelentésekről ad számot a kormány a külső egyensúlyról, arról nem szól, hogy az egyensúlyjavulás a recesszió eredménye — mondotta tegnap Békesi László az Országgyűlés déli szünetében megtartott sajtótájékoztatón, ahol az MSZP véleményét ismertette az 1991-es zárszámadásról és az 1993-as költségvetési irányelvekről. A képviselő szerint a magyar gazdaság soha nem lesz képes annyi exportpiacot megszerezni Nyugaton, mint amennyit elvettek Keleten. Szó sincs a KGST visszasírásáról — hangsúlyozta Békési —, de nagy hiba volt ilyen mértékben lemondani a keleti piacokról. A tavalyi költségvetésről Békési László elmondta, hogy a bevételek elmaradtak a tervezettől, ami viszont nem járt együtt az állami kiadások csökkentésével. Kifejtette, hogy a gyors ütemű költségvetésihiány-növekedés inflációs hatású volt. Ennek ellenére az ellenzék nem követelte — bár tehette volna — sem a kormány, sem a pénzügyminiszter lemondását, azt viszont elvárjuk, hogy tartsák be a játékszabályokat — hangsúlyozta. Ezek közé tartozna az is, hogy a kormány a költségvetési deficit finanszírozására az Országgyűléstől kérjen engedélyt. Az 1993-as költségvetés irányelvei alapvető problémájának Békesi azt tartja, hogy ha minden reálgazdasági mutató jó is lesz, s elérhető 1-1,5 százalékos növekedés, ebből a társadalom semmit sem érez meg. Vagyis maximum stagnálásról lehet szó — emelte ki. S öngyilkosságnak nevezte a kétkulcsos áfa ilyen formájú bevezetését, mivel a csökkenő fogyasztásra tettek rá egy magasabb adókulcsot. Békési szerint, bár szakmailag indokolt a kétkulcsos áfa bevezetése, de csak két lépcsőben. Határozat helyett törvény kell a szabálysértésről Délután kérdésekkel és interpellációkkal folytatta munkáját a Ház. Speidl Zoltán (MDF) azt kérdezte a népjóléti tárcától, hogy mit tesz a kormány a nyugdíjas diplomások közötti fizetési különbségek kiegyenlítésére. Ugyanis a most nyugdíjba menők szolgálati éveibe már beszámítanak a nappali tagozatos egyetemeken és főiskolákon eltöltött tanulóévek. Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár úgy válaszolt: erre akkor lehet visszatérni, ha kidolgozzák a nyugdíjemelések módszerét, hiszen jelenleg minden egyes részintézkedésnél felül kellene bírálni a nyugdíjrendszert. Vastagh Pál (MSZP) a miniszterelnökhöz intézett kérdésében arra várt választ, mit hajtott végre a kormány a Békés megyei kormányülés kitűzött feladattervéből. Az Antall József megbízásából válaszoló Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter több teljesített tételről számolt be a képviselőnek. Az interpellációk sorában Ráday Mihály (SZDSZ) a Nemzeti Pantheon ügyében az illetékes tárca tervének zavarosságára mutatott rá. Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter válaszát a képviselő nem, a T. Ház viszont elfogadta. Hatvani Zoltán (SZDSZ) interpellációjában a területfejlesztési koncepció hiányára hívta fel a miniszterelnök figyelmét. Kifogásolta, hogy Antall József Keresztes K. Sándorra bízta a választ, mivel a képviselő szerint éppen a környezetvédelmi tárca nem adhat érdemben magyarázatot az elmaradásra. Hatvani Zoltán, a szabaddemokrata képviselő rámutatott, hogy két év alatt sem sikerült területfejlesztési programot kidolgozni. A válaszoló Keresztes K. Sándor jelezte, hogy valóságos gazdája szeretne lenni a regionális fejlesztésnek. A képviselő viszont nem látta biztosítva a területfejlesztési törvény megszületését. Az interpellációra adott miniszteri választ Hatvani nem, míg a parlament többsége elfogadta. Filló Pál (MSZP) szintén a miniszterelnökhöz interpellált az ifjúságpolitikát érintő témában. Rámutatott arra, hogy 1992 közepéig 26 ilyen jellegű feladatnak járt le a határideje, s 18 egyáltalán nem valósult meg. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter vitatta a képviselő megállapításait, s válaszát a képviselők elfogadták. Végezetül Schiffer János (MSZP) a volt nemzeti és antifasiszta ellenállók erkölcsi és anyagi elismerése tárgyában szintén a miniszterelnökhöz interpellált. Kérdése úgy szólt: mit kíván tenni Antall József a volt antifasiszta ellenállók jelenleg kirekesztő jellegű erkölcsi és anyagi elismerésének megváltoztatása érdekében. A válaszoló Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár jelezte, hogy a kormány minden totális diktatúra elleni ellenállást egyformán kíván támogatni. Azonban az államtitkár asszony megkérdőjelezte, eldönthető-e, hogy hol a határvonal az erkölcsi elismerésben részesülők között. Azt is felrótta a szocialista képviselőnek, hogy az interpellációjában nem tett említést az antikommunista ellenállókról. Schiffer János úgy vélte — Fónay Jenőre utalva —, hogy az antifasiszta ellenállás európai értékeivel nem szabad politikai játékot folytatni. Az interpellációra adott választ az Országgyűlés elfogadta. Ezt követően az emberi jogokról és az alapvető szabadságokról szóló egyezmény megerősítéséről szóló határozati javaslat vitáját kezdték meg a képviselők. Balsai István igazságügyi miniszter expozéjában kifejtette: a magyar jogrendszer alapjában véve megfelel és kielégíti a nemzetközi okmányokat. Azonban a fegyveres testületek fegyelmi büntetéseinek bírói felülvizsgálatánál és a szabálysértési jog területén korrekciókra van szükség. A miniszter kérte az egyezmény megerősítését, miközben rámutatott, hogy a korábbi jogsértésekből eredő panaszok nemzetközi felülvizsgálata nem vállalható. Fodor Gábor, az emberjogi bizottság előadója úgy fogalmazott: kívánatos lenne, ha a szabálysértési jog felülvizsgálata egy koncepció alapján és nagyobb tempóban folyna. A képviselő azt is jelezte, hogy a határozattervezet nem elég, törvényt is kell alkotni. Mészáros István (SZDSZ) az egyéni jogok fontosságát hangsúlyozva „új magyar életteret” kínált: az állampolgárok lépjenek ki kölcsönösen egymás életéből. Hangsúlyozta azonban: nem megnyugtató, hogyan realizálják a strasbourgi bíróság ítéleteit Magyarországon. A társadalombiztosítási alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját a Ház folytatni fogja. • Sz. P. — V. I. Médiumharc vagy Duna-védelem „Felszólítjuk mindazokat, akik a következő napokban tüntetést és ellentüntetést szerveznek a tévé és a rádió elnöke ellen vagy mellett, halasszák el ezeket a megmozdulásokat mindaddig, amíg a hazánkat fenyegető veszedelmet közös erővel el nem hárítottuk”, írja közös felhívásában Benda Kálmán, Csoóri Sándor, Donáthi László, Endreffy Zoltán, Karátson Gábor, Lányi András, Makovecz Imre, Perjés Géza, Vargha János. „Magyarország területi épségét erőszakos külső beavatkozás, a térség elemi környezeti érekeit ökológiai katasztrófa fenyegeti: a szlovák kormány el akarja terelni a Dunát. Ezalatt mi gyűlölködésre és kölcsönös vádaskodásra pazaroljuk maradék erőnket”. A felhívást a Duna-mozgalmak kezdeményezték, mondta lapunknak Lányi András. A Fónay-féle kijelentés nem szerepelt a megírás indokai között, mert a felhívást még annak nyilvánosságra kerülése előtt fogalmazták. • D Varga Judit Pálfy G. nyílt levele, s a tévéelnök észrevétele Lapunk tegnapi számában megjelent Hankiss Elemér tévéelnök levele, melyet Pongrácz Gergelynek írt. Erre reagál elsőként az egyik érintett, a tévéhíradó főszerkesztője, Pálfy G. István. Hankiss Úr! Mától közöttünk minden szóbeli kapcsolat lehetősége megszűnt. A továbbiakban kizárólag az írásos formánál maradok, melyet eddig is azért választottam szívesen, hogy ne csak kibúvót adjak a tények hatalma alól. Pongrácz Gergelyhez írt tegnapi nyílt levelében Ön olyan hévvel próbál belegázolni Chrudinák Alajos és szerény személyem tisztességébe, mintha a kétegyházi és túrai indulatok hatása alá került volna. Ne feledje, ennek az elmúlt két esztendőnek a történetét nem csak Ön fogja megírni, hanem a levelezésünkben megőrzött dokumentumok alapján esetleg én is. Mint ahogy 22 éves újságírói pályafutásom alatt sohasem takargattam semmit, most sincs okom rá. Az én életem nyitott könyv a magyar társadalom előtt, hiszen én magam mondtam el mindent, amit a becsület nevében el kellett mondanom. Ugyanis én ezt a magyar társadalmat még személyes ügyeimben sem akartam sohasem félrevezetni vagy becsapni. Az Ön minősíthetetlen szándékú politikai minősítései már-már pufajkát húznak rám, s olyan színben tüntetnek föl, mintha a körömletépők és a szájbavizelők vezéralakja lettem volna. Pedig csak a Tv-híradó párttitkára voltam másfél évig, amíg el nem távolítottak, s amíg — később aztán — a televíziótól is meg nem kellett válnom. Tudja, miért? Mert mai szellemtársai akkor is nacionalistáztak és narodnyikoztak engem. A fasisztázás akkor még nem illett azoknak a szájába, akik féltették a rendszert az ilyen súlyos szavak használatától. Nem ám engem! A rendszert. Szerencsére ez az ország nem szenved emlékezetkiesésben. A közvélemény pontosan tudja, ki és mikor emelt szót a határokon túli magyarok ügyében. Minden szigorú párthatározat ellenére ki próbálta a képernyőn is őrizni a népi és nemzeti értékeket. A megtagadott és lehazudott magyar történelmet, vagy a tejtestvériség gondolatát. Miért nem akkor kommunistázott, Hankiss úr? Akkor például, amikor sohasem titkolt eszményeimért élő adásban próbáltak keresztre feszíteni, megalázni és meggyalázni a képernyő éppen birtokon belüli urat. Mert azt merészeltem mondani a képernyőn kívüli nagy nyilvánosság előtt, hogy a Magyar Televízió nem elsősorban gazdaságilag, hanem szellemileg szegény. Mindenkori kirekesztő politikája miatt az. A kodályi, illyési gondolkodás kiáltó hiányát már akkor is műsorperci hivatkozásokkal próbálták elfeledni. Így aztán számomra már egyáltalán nem volt meglepő, hogy a követeléseimmel szemben állók, a rendszerváltoztatás után is a számok tengerébe igyekeztek fullasztani, midőn azt firtatták: az általam felügyelt műsorokban megannyiszor hangzott el a haza, a nemzet, a nép szó. Itt tartunk ma is. Ám engem nem az Ön minősítései mérnek, hanem a valóságos cselekedeteim. Ahogy mondtam, mindent vállalok. Nincs okom másra. Én nem loptam, nem csaltam, nem mentettem át vagyonokat, s még csak a tisztemhez sem ragaszkodom, ugyanis ízetlennek tartanám, ha a botladozó magyar demokráciát a makacsságommal veszélyeztetném. Ezzel azt is jelzem, erkölcsi és politikai hatalma teljesen megszűnt fölöttem. Az adminisztratív hatalommal pedig azt kezd, amit akar. Képtelennek tartom ugyanis a sajtószabadságnak azt a fölfogását, amelyben — mint Ön tette — a Magyar Televízió elnöke megtiltja, hogy a tüntetők nyilatkozatokat olvastathassanak be a képernyőn. Miközben a más gondolkodásmód engedélyezettjei ugyanezen a képernyőn vödörszámra önthetik az olajat a tűzre. Ön 1956-ot emlegeti, amikor én még 11 éves voltam. Akkor láttam apámat először sírni. Ez az emlék eleve visszautasíttatja velem azt a rágalmat, amellyel abba a gyanúba akar keverni, hogy én ’56 szellemének megtagadói közé tartoztam. Ilyen súlyos dolgokban nincs pardon, Hankiss Úr. Előbb talán meg kellett volna találnia azt az írott vagy beszélt mondatomat, amely ehhez a gyanúsításhoz fogódzót ad. És nem épp azt bizonyítja, ami a valóság, hogy ebben a kérdésben a Németh László-i gondolatokhoz igazodtam. Most már valóban harcban állunk. S ebben a harcban változatlanul követelem, hogy a Magyar Televízió műsorelgondolásai és gazdasági gyakorlata teljes egészében és teljes nyíltsággal kerüljön a magyar társadalom ellenőrzése alá. Szóköpködés helyett erről kellene végre őszintén beszélni. Hiszen az előbb-utóbb úgy is elkerülhetetlen. Lelkiismeretet mindenesetre nem cserélnék Önnel. Hankiss Elemér Pálfy G.István leveléről munkatársunktól értesült. Egyelőre nem kívánt rá reagálni. Ellenben megtudtuk tőle, hogy szándéka ellenére került nyilvánosságra a televízió tegnap esti híradójában a szeptember 17—19-ei olaszországi szakmai útja, amely egybeesik az ellene szervezett tüntetéssel. Egy három hónappal ezelőtt lekötött időpontú konferenciáról van szó, amelyen Európa összes televíziós vezetője részt vesz. Hankiss Elemér mégis mindenképpen le szeretné mondani a részvételt, mert „érdekli a tüntetés”. • D.V.J. Happening Hankissért El akarom mondani az embereknek, hogy igazságtalan támadások érik a televízió vezetőjét. Hankiss Elemér tanárom volt, és tisztelem őt bátor és következetes munkájáért — mondta Kozma György író, a Magyar Televízió épülete előtt az általa szervezett pikniken. A tévéelnök támogatására rendezett happeningen „szabad magyar víziót” követelő táblát magasba tartva virágcsokrok, vérvörös papírszívek, gyümölcskosár, friss kenyér társaságában szólított fel Kozma megbékélésre, a demokrácia tiszteletére. • Sz. A.J. „Szabad magyar víziót!” FOTÓ: SZIGETI TAMÁS