Magyar Hírlap, 1992. szeptember (25. évfolyam, 218-230. szám)

1992-09-16 / 218. szám

4 MAGYAR HÍRLAP Viharok a kaszásdűlői MDF-fórum körül A kaszásdűlői MDF-székházban szeptember 8-án Csurka István részvételével lakossági fórumot tartottak. A közönség többször is bele akarta fojtani a szót Huszár Tamás SZDSZ-képviselőbe, aki a hallgatóságot a Kónya—Pető-vita részvevőihez hasonlította. Az embereket először Csurka türelemre intette, miközben az SZDSZ-es képviselőt provokátornak is nevezte. Elszabadultak az indulatok. Csurka, valamint Fónay Jenő felszólalását annak a videófelvételnek segítségével rekonstruáltuk, amelyet az óbudai helyi tévében lejátszottak. A lakossági fórumot Fogor József ke­rületi MDF-vezető nyitotta meg. Kijelen­tette: az MDF akkor lesz hiteles és erős, akkor áll talpra, ha Csurka István lesz a hátralevő két évben az MDF elnöke. Nemzetünk nagy politikusának, Antall Józsefnek éppen elég nagy feladat a kor­mányzás. Fogéi mint jobboldali szabad magyar demokrata, aki nem náci, nem ir­redenta, nem antiszemita, 99 százalék­ban egyetért Csurka Gondolataival. Csurka István elutasítja azt az indít­ványt, hogy őt ajánlják az MDF elnöké­nek. Ami most folyik a pártokban, a saj­tóban, a közéletben — jelentette ki az is­mert színműíró — abszurd drámának is beillik. Elégedettségét fejezte ki, hogy ilyen nagy számú közönség hallgatja őt, miközben a média 80-90 százaléka min­den rosszat elmond róla, sőt előfordul, hogy még tehetségtelennek is nevezik. Ez maga egy abszurd helyzet, állította az MDF alelnöke, de mutatja, hogy amiért ők küzdenek, az igaz küzdelem. „Ha az emberek hinnének a sajtónak és a rágal­maknak, amelyek most történetesen rám zúdulnak, akkor önök most nem lenné­nek itt.” Ez önmagában is rendkívül veszélyes, mondotta Csurka István, ha így marad, lehet, hogy csakugyan egymásnak esünk, vagy anarchia tör ki, valóban lehet, hogy olyan szélsőségek veszik át a hatalmat, amely szélsőségekkel miattam vagy az én nevemben ijesztgetik a társadalmat. Soha nem védekezem az ilyen beállítá­sok ellen. Hiszen tudom, hogy ki va­gyok. A sajtó azokat az embereket, akik mintegy lámpásai lehettek volna a válto­zásoknak — Csurka jelzi, hogy nem csak magáról beszél — besározta, kez­dettől fogva lehúzta, félremagyarázta, ki­szorította, lehetetlenné tette, hogy a szé­lesebb közönségnek valamiképpen pél­daképet, igazodást jelentsenek. Ha so­káig így marad ez az állapot, azt nem tudja elviselni a magyar társadalom. ...Azoknak van igazuk, akik ma azt a lehetőséget is ki akarják használni, hogy kormánypárti létükre is kimennek az ut­cára, és tüntetnek a szabadabb magyar médium és tájékoztatás érdekében... (taps) Ebben nincs semmi antidemokrati­kus, nincs semmi kormányellenesség, mi érezzük, hogy mennyire veszélyes ez az állapot.... Valami baj van az MDF-fel. Olyan dolgok történnek benne, amelyek nem méltóak hozzá, jelentette ki a szónok. Er­kölcsileg tarthatatlannak ítélte, hogy egyes MDF-képviselők — nemcsak Debreczenire és társaikra gondol — gya­lázkodó hangon szóljanak saját pártjuk egyik alapítójáról. Nem számolnak az­zal, hogy ez az eljárás milyen eredmény­re vezet. Csurka nehezményezte, hogy ezek a személyiségek nagy teret kapnak a sajtóban, míg azok, akik mellette szól­nának, ezzel a lehetőséggel nem élhet­nek. Az acsarkodás után nem lehet feltá­madni, szögezte le, hozzáfűzve: mélyen meg van rendülve, hogy az MDF-ben ez lehetséges. Sajnálatos eltévelyedésnek nevezte e jelenséget, amit ki fog nőni az MDF. Tanulmányának fogadtatásáról el­mondta Csurka, hogy világosan meg kell különböztetni magát a tanulmányt, a fo­gadtatását és a magyarázatot. Kifogásol­ta, hogy tanulmánya mindössze 50 ezer példányban látott napvilágot, míg szinte valamennyi lap helyt adott a „lejárató és félremagyarázó” kritikáknak. Sérelmezte, hogy a társadalom több­sége nem a tanulmányból tájékozódhat, hanem a kommentárokból. Ami sokszor nem azonos a Gondolatokban foglaltak­kal. Végzetesen elferdült itt már minden, panaszolta Csurka. Kifogásolta továbbá, hogy bírálói úgy érvelnek, hogy nem bi­zonyítanak. A dolgozatát ért bírálatokból azt a következtetést vonta le, hogy mélypon­ton van a magyar értelmiség jelentékeny része. Megismételte, hogy erélyesebb kormánypolitikára van szükség. Nagy taps fogadta azt a kijelentését, hogy a „kommunistákkal nem lehet finomkod­ni.” „Nem merném a számra venni ezt a szót, hogy kommunista, ha ez alatt a két év alatt ez a nómenklatúra, amelyik úgy tapadt rá erre a pártra és az egész magyar társadalomra, mint a pióca, nem élvezne még az előzőnél is talán sok esetben na­gyobb hatalmat” —jelentette ki közön­ségének fergeteges tapsa közepette Csur­ka István. Reményét fejezte ki, hogy 1994 után már olyan parlament fog föl­­állni, amely rendet tud teremteni. Annak a a parlamentnek csak „becsületes ma­gyar ellenzéke lesz.” Huszár Tamás SZDSZ-képviselő felszólalására reagált Fónay Jenő. (A Po­­fosz elnöke, a Magyarok Világszövetsé­gének frissen választott egyik alelnöke — szerk.) Válaszának befejező monda­tait — amelyeket később a Tv 2 2 Esti Egyenleg című műsorában el nem hang­zottaknak minősített — szó szerint kö­zöljük: „1992-ben aki a fasizmust próbálja el­ítélni, az egy gyalázatos, alávaló bolse­vista bérenc. Ezt a bolsevista bérencet pedig nem vagyunk hajlandók megen­gedni, hogy közöttünk éljen és közöttünk dirigáljon. Egyszer és mindenkorra je­gyezze meg, azt is meg kell mondanom, hogy az ön pártjába legalább annyi ren­des ember van, mint amennyi ócska. Azt is meg kell mondanom, hogy a rendes emberek már nagyon sokan otthagyták az ön pártját, éppen azért, mert semmi mást nem tudnak, csak gyalázkodni. Ha ön befogja a fülét és mondja a magáét, akkor megérdemli, hogy ne kivezessék, hanem kidobják. Ezt tudom én monda­ni.” Sebeő Ágnes, az óbudai tv-stúdió ve­zetője lapunknak elmondta: eredetileg két hét múlva tervezték a vetítést, mert a tervezett vágás és hangkorrekciós mun­kák napokig eltartottak volna. A felvétel helyszínén, a vitaestet követően azonban többen is jelezték, hogy nem volna sze­rencsés, ha valaha is nagyobb nyilvános­ságot kapnának az ott elhangzottak. Úgy döntött, hogy minden „smink” nélkül és haladéktalanul levetítik a filmet. Mint arról pénteki számunkban be­számoltunk, Fogor József kerületi önkor­mányzati képviselő a kerületi MDF-szer­­vezet nevében levélben kérte a stúdió ve­zetőjét, hogy a felesleges indulatokat el­kerülendő ne adja ki sokszorosításra a felvett anyagot, továbbá szóban jelezte: szeretné vetítés előtt megtekinteni az adásba kerülő változatot. Hossó Nándorné, a III. kerületi kép­viselő-testület MDF-frakciójának veze­tője lapunknak kifejtette: " Valóban nem akartuk, hogy adás­ba kerüljön a felvétel. Akadt olyan ellen­zéki politikus, aki a szeptember 8-ai fó­rumot egyszerűen szélsőjobboldalinak minősítette. Bár nincs semmi szégyellni­­valónk, nem tartottam volna szerencsés­nek újabb hullámokat gerjeszteni, s újabb szópárbajokat vívni. Ezzel együtt mi csupán azt kértük a stúdió vezetőjétől, hogy a kazettát ne sokszorosítsa és ne adja tovább különböző helyekre. Az óbudai vetítés ellen azonban nem tilta­koztunk. •G. Z. — N. S. L-Szü. L „Fónay MVSZ-alelnök mondjon le” Fónay Jenő napjainkban a fasiszták fogadatlan próká­torává vált — írja az MSZP budapesti tanácsának közle­ménye, melyben felszólítják őt, mondjon le a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) alelnöki posztjáról. A Torgyán József vezette kisgazdapárt is megdöbbe­néssel értesült Fónay kijelentéséről. Úgy gondolják, hogy aki ilyenre vetemedik, annak el kell gondolkodnia azon, alkalmas-e további politikai tevékenységre. Lukács Tamás (KDNP), a parlament emberi jogi bi­zottságának alelnöke tegnapi rádiónyilatkozatában a francia szélsőjobboldali politikusra, La Penre is utalva előrebocsátotta: demokráciákban nem kirívó az, ha a szélsőséges nézetek is jelen vannak. Lukács szerint elő­nyösebb, ha nem kerülnek a figyelem középpontjába az ilyen esetek. Nagyon fontos lenne megismerni az MVSZ válaszát is, hiszen Fónay ott alelnök. A MÚOSZ nem hallgat A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága a szerkesztőségünkhöz eljuttatott köz­leményében megállapítja, hogy dur­va, erőszakos hang és magatartás je­lent meg az újságírásban, ami az ol­vasó korrekt szolgálatától idegen és megengedhetetlen. A diktatúrák, a hitlerizmus és a sztálinizmus bukása utáni korszak sajtóerkölcsében nem lehet helye an­nak, hogy közéleti személyiségeket, egész társadalmi és foglalkozási kö­röket, ezen belül a munkájukat vég­ző újságírókat is megalapozatlanul, gátlástalanul rágalmazzanak. A hamis vádak különösen gyak­ran érték és érik ma is az újságírókat. Visszatetszést kelt, amikor a legna­gyobb mai vádaskodók között köpö­nyegforgatókat, múltbéli élenjárókat fedezni fel — olvasható a levélben. Szombaton Pongráczék tüntetnek A Gombár Csaba és Hankiss Elelmér lemondását követelő szer­vezetek szeptember 19-én délután újabb demonstrációt rendeznek — tudtuk meg a Szabad Magyar Tájé­koztatásért Bizottság tegnapi sajtó­­tájékoztatóján. A bizottság tagjai között találjuk egyebek mellett az ’56-os Magyarok Világszövetségét, a Magyar Újságírók Közösségét, a Közakarat Egyesületet, a Magyar Szellemi Védegyletet, a Nemzeti Társaskört, valamint az MDF és a KDNP több helyi szervezetét. A megmozdulás a tervek szerint dél­után 5 órakor kezdődik a Kossuth téren, a tömeg innen vonul előbb a rádió, majd a televízió épülete elé. A szervezők két levelet küldtek Hankiss Elemérnek, az egyikben felkérik, hogy a tüntetők előtt fejt­se ki álláspontját, miért nem mond le a nemzet többségének akarata ellenére. A másikban arra kérik, hogy a híradóban olvassák be a de­monstrálók nyilatkozatát. Pongrácz Gergely elmondta, határozottan fel fognak lépni a provokátorok ellen. Figyelmeztette a Demokratikus charta szóvivőit, a konfrontáció el­kerülése végett mondjanak le arról, hogy tüntetésükkel egy időben ők is demonstrációt szervezzenek. (A DC Hankiss és Gombár melletti megmozdulására szeptember 24-én kerül sor). Pongrácz Gergely közölte, az MDF elnöksége elhatárolta magát a tüntetéstől, de magánemberként várhatóan több kormánypárti kép­viselő is részt vesz a megmozdulá­son. • Sz. Sz. BELFÖLD 1992. szeptember 16., szerda A Ház a költségvetési javaslatról tárgyalt • Folytatás az 1. oldalról A kiadásokról szólva Takácsy hangsúlyozta, hogy mind az önkor­mányzatoké, mind a központi költ­ségvetési szerveké nagyon szigorú. Kulin Sándor (MDF) a szociá­lis bizottság nevében kiemelte, hogy nem megnyugtatóak számuk­ra a kétkulcsos áfa hatásai. Bár globálisan 3-6 százalékos inflációt tulajdonít a kormányzat az új áfa­rendszer bevezetésének, de ez sze­rintük az egyes lakossági jövedel­mi csoportokra különböző hatással lesz. A szociális bizottság meg­nyugvással vette tudomásul, hogy a szociálpolitikát privilegizálja a kormányzat, de mivel az egészség­ügy helyzetét nem rendezik meg­nyugtatóan, így a bizottság nem tá­mogatja a jövő évi költségvetés irányszámairól szóló országgyűlési határozatot — mondotta Kulin Sándor. Becker Pál, az MDF vezérszó­noka elöljáróban arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a gazdasági átalaku­lás nehéz körülmények között zaj­lik. A képviselő elmondta, hogy az MDF hajlandó elfogadni a határo­zati javaslatot, de ugyanakkor né­hány koncepcionális változást is javasol, így többek között azt, hogy a magasabb jövedelműeknél adóztassák meg a családi pótlékot. Célszerűnek tartja a munkanélküli­ség újszerű kezelését is: rövid tá­von foglalkoztatási szempontok miatt Becker Pál javasolta, hogy a veszteséges vállalatokat is enged­jék működni. Soós Károly Attila (SZDSZ) szerint a kormány a gazdasági for­dulat esélyét, s ezzel mindenki jólé­tét veszélyezteti azzal, hogy nem ve­szi figyelembe azt az egyszerű alap­elvet: komolyabb költségvetési adósságot csak beruházások érdeké­ben szabad vállalni, s nem folyó ki­adások miatt. A képviselő szerint a kormánynak 1993-on túlmutató programja nincs, s ha jövőre lesz is némi gazdasági növekedés, azt a la­kosság nem fogja érzékelni. Ezért inkább az a kérdés szerinte, hogy tartós lesz-e a növekedés, hiszen er­re lenne­­ szükség. S hogy mi lesz 1994-ben? Soós Károly Attila aggo­dalmát fejezte ki emiatt, s azért, hogy majd ugyanolyan durva intéz­kedéseket kell bevezetni, mint 1989- ben. Az SZDSZ elfogadhatatlannak tartja , hogy jövőre sem indul meg a költségvetési pazarlás elleni harc, tovább halogatja a kormány a nagy elosztási rendszerek reformját, s hogy a költségvetés rátelepszik a la­kossági megtakarításokra. Békesi László (MSZP) leszö­gezte, hogy ne fedezzen fel senki szociálliberális együttműködést, de teljesen egyetért az SZDSZ vezér­szónokával. Varga Mihály (Fidesz) rámuta­tott, hogy szó sincs arról, hogy vé­ge lenne a hét szűk esztendőnek, s elkezdődhet a fellendülés. Rott Nándor (KDNP) beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a prognó­zis nem szól a 400 milliárd forintos belső körbetartozásról, ami — mint mondotta — időzített bomba­ként ketyeg, s a gazdaság összeom­lásával fenyeget. Ezért a képviselő szerint meg kellene vizsgálni az ál­lami követelések elengedésének vagy átütemezésének lehetőségét. Békési: tartsák be a játékszabályokat! Miközben napi győzelmi jelentésekről ad számot a kormány a külső egyensúlyról, arról nem szól, hogy az egyensúlyjavulás a recesszió eredménye — mondotta tegnap Békesi László az Országgyűlés déli szünetében megtartott sajtótájékoztatón, ahol az MSZP véleményét ismertette az 1991-es zárszám­adásról és az 1993-as költségvetési irányelvekről. A képviselő szerint a magyar gazdaság soha nem lesz képes annyi exportpiacot megszerezni Nyugaton, mint amennyit elvettek Keleten. Szó sincs a KGST visszasírásáról — hangsúlyozta Békési —, de nagy hiba volt ilyen mértékben lemondani a keleti piacok­ról. A tavalyi költségvetésről Békési László elmondta, hogy a bevételek elmaradtak a tervezettől, ami vi­szont nem járt együtt az állami kiadások csökkenté­sével. Kifejtette, hogy a gyors ütemű költségvetési­hiány-növekedés inflációs hatású volt. Ennek elle­nére az ellenzék nem követelte — bár tehette volna — sem a kormány, sem a pénzügyminiszter lemon­dását, azt viszont elvárjuk, hogy tartsák be a játék­­szabályokat — hangsúlyozta. Ezek közé tartozna az is, hogy a kormány a költségvetési deficit finanszíro­zására az Országgyűléstől kérjen engedélyt. Az 1993-as költségvetés irányelvei alapvető prob­lémájának Békesi azt tartja, hogy ha minden reálgaz­dasági mutató jó is lesz, s elérhető 1-1,5 százalékos növekedés, ebből a társadalom semmit sem érez meg. Vagyis maximum stagnálásról lehet szó — emelte ki. S öngyilkosságnak nevezte a kétkulcsos áfa ilyen formájú bevezetését, mivel a csökkenő fo­gyasztásra tettek rá egy magasabb adókulcsot. Béké­si szerint, bár szakmailag indokolt a kétkulcsos áfa bevezetése, de csak két lépcsőben. Határozat helyett törvény kell a szabálysértésről Délután kérdésekkel és interpel­lációkkal folytatta munkáját a Ház. Speidl Zoltán (MDF) azt kérdezte a népjóléti tárcától, hogy mit tesz a kormány a nyugdíjas diplomások közötti fizetési különbségek kie­gyenlítésére. Ugyanis a most nyug­díjba menők szolgálati éveibe már beszámítanak a nappali tagozatos egyetemeken és főiskolákon eltöl­tött tanulóévek. Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár úgy válaszolt: erre akkor lehet visszatérni, ha ki­dolgozzák a nyugdíjemelések mód­szerét, hiszen jelenleg minden egyes részintézkedésnél felül kelle­ne bírálni a nyugdíjrendszert. Vas­­tagh Pál (MSZP) a miniszterelnök­höz intézett kérdésében arra várt vá­laszt, mit hajtott végre a kormány a Békés megyei kormányülés kitűzött feladattervéből. Az Antall József megbízásából válaszoló Keresztes K. Sándor környezetvédelmi mi­niszter több teljesített tételről szá­molt be a képviselőnek. Az inter­pellációk sorában Ráday Mihály (SZDSZ) a Nemzeti Pantheon ügyében az illetékes tárca tervének zavarosságára mutatott rá. András­­falvy Bertalan művelődési miniszter válaszát a képviselő nem, a T. Ház viszont elfogadta. Hatvani Zoltán (SZDSZ) interpellációjában a terü­letfejlesztési koncepció hiányára hívta fel a miniszterelnök figyelmét. Kifogásolta, hogy Antall József Ke­resztes K. Sándorra bízta a választ, mivel a képviselő szerint éppen a környezetvédelmi tárca nem adhat érdemben magyarázatot az elmara­dásra. Hatvani Zoltán, a szabadde­mokrata képviselő rámutatott, hogy két év alatt sem sikerült területfej­lesztési programot kidolgozni. A válaszoló Keresztes K. Sándor je­lezte, hogy valóságos gazdája sze­retne lenni a regionális fejlesztés­nek. A képviselő viszont nem látta biztosítva a területfejlesztési tör­vény megszületését. Az interpellá­cióra adott miniszteri választ Hatva­ni nem, míg a parlament többsége elfogadta. Filló Pál (MSZP) szintén a miniszterelnökhöz interpellált az ifjúságpolitikát érintő témában. Rá­mutatott arra, hogy 1992 közepéig 26 ilyen jellegű feladatnak járt le a határideje, s 18 egyáltalán nem va­lósult meg. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter vitatta a képviselő megállapításait, s válaszát a képvi­selők elfogadták. Végezetül Schif­fer János (MSZP) a volt nemzeti és antifasiszta ellenállók erkölcsi és anyagi elismerése tárgyában szintén a miniszterelnökhöz interpellált. Kérdése úgy szólt: mit kíván tenni Antall József a volt antifasiszta el­lenállók jelenleg kirekesztő jellegű erkölcsi és anyagi elismerésének megváltoztatása érdekében. A vála­szoló Pusztai Erzsébet népjóléti ál­lamtitkár jelezte, hogy a kormány minden totális diktatúra elleni ellen­állást egyformán kíván támogatni. Azonban az államtitkár asszony megkérdőjelezte, eldönthető-e, hogy hol a határvonal az erkölcsi elismerésben részesülők között. Azt is felrótta a szocialista képviselő­nek, hogy az interpellációjában nem tett említést az antikomm­unista el­lenállókról. Schiffer János úgy vélte —­ Fónay Jenőre utalva —, hogy az antifasiszta ellenállás európai érté­keivel nem szabad politikai játékot folytatni. Az interpellációra adott választ az Országgyűlés elfogadta. Ezt követően az emberi jogokról és az alapvető szabadságokról szóló egyezmény megerősítéséről szóló határozati javaslat vitáját kezdték meg a képviselők. Balsai István igazságügyi miniszter expozéjában kifejtette: a magyar jogrendszer alapjában véve megfelel és kielégíti a nemzetközi okmányokat. Azon­ban a fegyveres testületek fegyelmi büntetéseinek bírói felülvizsgálatá­nál és a szabálysértési jog területén korrekciókra van szükség. A mi­niszter kérte az egyezmény megerő­sítését, miközben rámutatott, hogy a korábbi jogsértésekből eredő pana­szok nemzetközi felülvizsgálata nem vállalható. Fodor Gábor, az emberjogi bizottság előadója úgy fogalmazott: kívánatos lenne, ha a szabálysértési jog felülvizsgálata egy koncepció alapján és nagyobb tempóban folyna. A képviselő azt is jelezte, hogy a határozattervezet nem elég, törvényt is kell alkotni. Mészáros István (SZDSZ) az egyé­­ni jogok fontosságát hangsúlyozva „új­ magyar életteret” kínált: az ál­lampolgárok lépjenek ki kölcsönö­sen egymás életéből. Hangsúlyozta azonban: nem megnyugtató, hogyan realizálják a strasbourgi bíróság íté­leteit Magyarországon. A társada­lombiztosítási alap 1991. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját a Ház folytatni fogja. • Sz. P. — V. I. Médiumharc vagy Duna-védelem „Felszólítjuk mindazokat, akik a következő napok­ban tüntetést és ellentüntetést szerveznek a tévé és a rá­dió elnöke ellen vagy mellett, halasszák el ezeket a megmozdulásokat mindaddig, amíg a hazánkat fenye­gető veszedelmet közös erővel el nem hárítottuk”, írja közös felhívásában Benda Kálmán, Csoóri Sándor, Do­náthi László, Endreffy Zoltán, Karátson Gábor, Lányi András, Makovecz Imre, Perjés Géza, Vargha János. „Magyarország területi épségét erőszakos külső be­avatkozás, a térség elemi környezeti érekeit ökológiai katasztrófa fenyegeti: a szlovák kormány el akarja te­relni a Dunát. Ezalatt mi gyűlölködésre és kölcsönös vádaskodásra pazaroljuk maradék erőnket”. A felhívást a Duna-mozgalmak kezdeményezték, mondta lapunknak Lányi András. A Fónay-féle kijelen­tés nem szerepelt a megírás indokai között, mert a fel­hívást még annak nyilvánosságra kerülése előtt fogal­mazták. • D­ V­arga Judit Pálfy G. nyílt levele, s a tévéelnök észrevétele Lapunk tegnapi számában megjelent Hankiss Elemér tévéelnök levele, melyet Pongrácz Gergelynek írt. Erre reagál elsőként az egyik érintett, a tévéhíradó főszerkesztője, Pálfy G. István. Hankiss Úr! Mától közöttünk minden szóbeli kapcsolat lehetősége megszűnt. A továbbiakban kizáró­lag az írásos formánál maradok, melyet eddig is azért választottam szívesen, hogy ne csak kibúvót adjak a tények hatalma alól. Pongrácz Gergelyhez írt tegnapi nyílt levelében Ön olyan hévvel próbál belegázolni Chrudinák Alajos és szerény személyem tisztességébe, mintha a kétegyházi és túrai indulatok hatása alá került volna. Ne feledje, ennek az elmúlt két esztendő­nek a történetét nem csak Ön fogja megírni, hanem a levelezésünkben megőrzött doku­mentumok alapján esetleg én is. Mint ahogy 22 éves újságírói pályafutásom alatt sohasem takargattam semmit, most sincs okom rá. Az én életem nyitott könyv a magyar társadalom előtt, hiszen én magam mondtam el mindent, amit a becsület nevében el kellett mondanom. Ugyanis én ezt a magyar társadalmat még személyes ügyeimben sem akartam sohasem félrevezetni vagy becsapni. Az Ön minősíthetetlen szándékú politikai minősítései már-már pufajkát húznak rám, s olyan színben tüntetnek föl, mintha a köröm­­letépők és a szájbavizelők vezéralakja lettem volna. Pedig csak a Tv-híradó párttitkára vol­tam másfél évig, amíg el nem távolítottak, s amíg — később aztán — a televíziótól is meg nem kellett válnom. Tudja, miért? Mert mai szellemtársai akkor is nacionalistáztak és na­­rodnyikoztak engem. A fasisztázás akkor még nem illett azoknak a szájába, akik féltet­ték a rendszert az ilyen súlyos szavak haszná­latától. Nem ám engem! A rendszert. Szerencsére ez az ország nem szenved emlékezetkiesésben. A közvélemény ponto­san tudja, ki és mikor emelt szót a határokon túli magyarok ügyében. Minden szigorú párt­­határozat ellenére ki próbálta a képernyőn is őrizni a népi és nemzeti értékeket. A megta­gadott és lehazudott magyar történelmet, vagy a tejtestvériség gondolatát. Miért nem akkor kommunistázott, Hankiss úr? Akkor például, amikor sohasem titkolt eszményei­mért élő adásban próbáltak keresztre feszíte­ni, megalázni és meggyalázni a képernyő ép­pen birtokon belüli urat. Mert azt merészel­tem mondani a képernyőn kívüli nagy nyilvá­nosság előtt, hogy a Magyar Televízió nem elsősorban gazdaságilag, hanem szellemileg szegény. Mindenkori kirekesztő politikája miatt az. A kodályi, illyési gondolkodás kiál­tó hiányát már akkor is műsorperci hivatko­zásokkal próbálták elfeledni. Így aztán szá­momra már egyáltalán nem volt meglepő, hogy a követeléseimmel szemben állók, a rendszerváltoztatás után is a számok tengeré­be igyekeztek fullasztani, midőn azt firtatták: az általam felügyelt műsorokban megannyi­szor hangzott el a haza, a nemzet, a nép szó. Itt tartunk ma is. Ám engem nem az Ön minősítései mérnek, hanem a valóságos cse­lekedeteim. Ahogy mondtam, mindent vállalok. Nincs okom másra. Én nem loptam, nem csaltam, nem mentettem át vagyonokat, s még csak a tisztemhez sem ragaszkodom, ugyanis ízet­lennek tartanám, ha a botladozó magyar de­mokráciát a makacsságommal veszélyeztet­ném. Ezzel azt is jelzem, erkölcsi és politikai hatalma teljesen megszűnt fölöttem. Az ad­minisztratív hatalommal pedig azt kezd, amit akar. Képtelennek tartom ugyanis a sajtósza­badságnak azt a fölfogását, amelyben — mint Ön tette — a Magyar Televízió elnöke meg­tiltja, hogy a tüntetők nyilatkozatokat olvas­tathassanak be a képernyőn. Miközben a más gondolkodásmód engedélyezettjei ugyanezen a képernyőn vödörszámra önthetik az olajat a tűzre. Ön 1956-ot emlegeti, amikor én még 11 éves voltam. Akkor láttam apámat először sírni. Ez az emlék eleve visszautasíttatja ve­lem azt a rágalmat, amellyel abba a gyanúba akar keverni, hogy én ’56 szellemének meg­tagadói közé tartoztam. Ilyen súlyos dolgok­ban nincs pardon, Hankiss Úr. Előbb talán meg kellett volna találnia azt az írott vagy be­szélt mondatomat, amely ehhez a gyanúsítás­hoz fogódzót ad. És nem épp azt bizonyítja, ami a valóság, hogy ebben a kérdésben a Né­meth László-i gondolatokhoz igazodtam. Most már valóban harcban állunk. S eb­ben a harcban változatlanul követelem, hogy a Magyar Televízió műsorelgondolásai és gazdasági gyakorlata teljes egészében és tel­jes nyíltsággal kerüljön a magyar társadalom ellenőrzése alá. Szóköpködés helyett erről kellene végre őszintén beszélni. Hiszen az előbb-utóbb úgy is elkerülhetetlen. Lelkiismeretet mindenesetre nem cserél­nék Önnel. Hankiss Elemér Pálfy G.István leve­léről munkatársunktól értesült. Egye­lőre nem kívánt rá reagálni. Ellenben megtudtuk tőle, hogy szándéka ellenére került nyilvánosságra a televízió tegnap esti híradójában a szeptember 17—19-ei olaszországi szakmai útja, amely egy­beesik az ellene szervezett tüntetéssel. Egy három hónappal ezelőtt lekötött időpontú konferenciáról van szó, ame­lyen Európa összes televíziós vezetője részt vesz. Hankiss Elemér mégis min­denképpen le szeretné mondani a rész­vételt, mert „érdekli a tüntetés”. • D.­V.J. Happening Hankissért El akarom mondani az embereknek, hogy igazságtalan támadások érik a televízió ve­zetőjét. Hankiss Elemér tanárom volt, és tisztelem őt bátor és következetes munká­jáért — mondta Kozma György író, a Ma­gyar Televízió épülete előtt az általa szerve­zett pikniken. A tévéelnök támogatására ren­dezett happeningen „szabad magyar víziót” követelő táblát magasba tartva virágcsokrok, vérvörös papírszívek, gyümölcskosár, friss kenyér társaságában szólított fel Kozma megbékélésre, a demokrácia tiszteletére. • Sz. A.J. „Szabad magyar víziót!” FOTÓ: SZIGETI TAMÁS

Next