Magyar Hírlap, 1993. február (26. évfolyam, 26-38. szám)
1993-02-05 / 30. szám
4 MAGYAR HÍRLAP Elfogadták a foglalkoztatási alap intézkedési tervét Az ÁSZ-bizottság meghallgatta a minisztert Először fordult elő, hogy egy parlamenti bizottság meghallgatta a tárca miniszterét és stábját, azután, hogy az Állami Számvevőszék igen súlyos tényeket tárt fel a munkanélküliség enyhítésére létrehozott foglalkoztatási alapról, s többek között célzott a miniszter felelősségére is. A szokatlanságának volt köszönhető, hogy Kiss Gyula úgy érezte: bíróság előtt kényszerül védekezni. Pedig az ÁSZ alelnöke, Nyikos László az ülés elején elmondta: károkat kívántak a vizsgálattal megelőzni, a foglalkoztatáspolitikát nem akarták minősíteni. Arra voltak kíváncsiak: az állami pénzek felhasználása mennyire volt optimális, nem csurogtak- e el forintok kontrollálatlanul? Tegnap lehetőséget kapott vizsgált és vizsgálatot végző, hogy megtárgyalják azt a 30 pontos intézkedési tervet, amelyet decemberben állított össze a minisztérium az alapról. Azután, hogy Kiss Gyula munkaügyi miniszter válaszát nem fogadta el a parlament az eltűnt 400 millió forintról. " ■. Ilyen előzmények után kemény szavakkal illette a miniszter tegnap a vizsgálatot, komolytalannak, inkorrektnek nevezte, mondván: számos megállapítása torz képet fest, és csak a személyi tekintély lejáratására alkalmas. Csak akkor vonta vissza, s hárította e jelzőket a sajtóra, amikor Nyikos László, az ÁSZ elnökhelyettese visszautasította. Egyébként a miniszter többször utalt rá, hogy politikai síkra terelték a szakmai kérdéseket, ám az ülés nem ezt bizonyította. Lehetőséget kapott ugyanis mindenki, hogy a tanulságokról vitatkozzon. A miniszter azzal védekezett: az alapról szóló törvény 1991. márciusi elfogadása után idő kellett ahhoz, hogy megteremtsék a megfelelő intézményi és szervezeti hátteret. Ugyanakkor a vizsgálat az 1991-es évet fogja át, nem lehetett elvárni, hogy minden normálisan működjön. A mai igényekkel beszélünk az ellenőrzésről — mondta. Mindenesetre Nyikos László szerint az intézkedési terv bizonyítja, hogy a tárca elfogadta az ÁSZ megállapításait. Ezt azonban Kiss Gyula visszautasította: „A tervet nem úgy értelmezem, hogy beismerő vallomást teszek, tiszta a lellkiismeretem.” Az eltűnt 400 milliós egyéb kiadásokról az ülésre listát állított össze, s kijelentette: mivel a megyéknél tartják nyilván ezeket az adatokat, így ki lehetett volna kérni az ellenőrzéskor. Az ÁSZ illetékese szerint utólag könnyű összeállítani, ám amikor a vizsgálatkor kérték, nem tudtak válaszolni a tárcánál. Nem értett egyet azzal sem a miniszter, hogy nincs megfelelő ellenőrzés, az információáramlás sem jó. A magával hozott stáb tagjai szintén csaknem minden hiányosságot visszautasítottak. Az ÁSZ alelnöke azonban figyelmeztette a jelenlévőket: egyrészt volt alkalma a tárcának, hogy véleményezze a jelentést, s ha elfogadhatók lettek volna az ellenérvek, korrigálták volna a megállapításokat. Ez azonban nem történt meg. Másrészt minden kijelentésüket dokumentumokkal tudják alátámasztani. Amiről pedig beszél a miniszter, azok legfeljebb elképzelések, amelyek azonban nem teljesültek. Nem sportszerű és taktikus minden megállapítást visszautasítani — tette hozzá. Az intézkedési terv egyébként nem készült volna el, ha minden rendben lett volna — fűzte hozzá az egyik képviselő. Végül is a bizottság és az ÁSZ is elfogadta az intézkedési tervet, azzal, hogy jövőre ismét megvizsgálja a számvevőszék az alapot. • R. Gy. A minisztérium mentegetődzni próbál „Keresztes K.-nak le kellene vonnia a konzekvenciákat” Szerdán a parlament környezetvédelmi bizottsága fél éven belül, másodszor szavazta le a tárca tevékenységéről szóló miniszteri beszámolót. Az ügy különlegessége, hogy Keresztes K. Sándor tevékenységével kapcsolatban a legélesebb kritikát Jávor Károly MDF-es képviselő fogalmazta meg. Egy nappal a viharos bizottsági ülést követően a fórum képviselője úgy fogalmazott: a környezetvédelemmel foglalkozó képviselők állásfoglalása felér a miniszterrel szemben egy bizalmatlansági indítvánnyal. Keresztes K. Sándornak le kellene vonni a konzekvenciát abból, hogy pártállástól függetlenül erélytelennek, engedékenynek tartják. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, nincs foganatja a sokszor megfogalmazott bírálatnak. A miniszter tevékenységét egyébként nemcsak a vízlépcső, hanem a tárcát érintő egyéb ügyekben is kifogásolhatónak tartja a bizottság. Jávor Károly szerint a legutóbbi fejlemények — a vízlépcső már elkészült létesítményeinek üzembe helyezését kívánók hangjának felerősödése— azt bizonyítják: csökkent Mádl Ferenc tárca nélküli miniszternek a befolyása. Mádl következetesen és kellő súllyal képviselte korábban a vízlépcső vonatkozásában a magyar érdekeket —jelentette ki lapunknak Jávor Károly. Kemény Attila, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára a bírálatok kapcsán úgy fogalmazott: ahogy a parlament környezetvédelmi bizottsága képtelen kellő súllyal képviselni a terület érdekeit, éppúgy nem tudja elegendő eréllyel a tárca a környezetvédelem ügyét a kormányzatban hangsúlyozni. A helyettes államtitkár elismerve, hogy ebben a vonatkozásban jogosak a kritikák, hangsúlyozta: a környezetvédelem ügye azt kívánná, hogy egyeztetett lépésekkel együttműködve dolgozzon a minisztérium és a parlamenti bizottság. A bizottsági ülésen történtekről Szommer Ferenc, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kabinetfőnöke, aki részt vett minisztere oldalán a testületi ülésen, a következőket mondta: — A képviselőknek a miniszter úr beszámolójával kapcsolatban az volt a kifogásuk, hogy túlságosan kozmetikázottan mutatja be a tényállást. Alapvetően inkább a minisztériumnak az utóbbi két esztendőben végzett munkájáról alkottak a bizottság tagjai közül többen negatív véleményt. Felrótták, hogy nem tettünk törvényjavaslatokat a parlament asztalára. Ez nem felel meg a valóságnak, a minisztérium két környezetvédelmi törvényjavaslatot is készített, ezeket a kormánynak kell előterjesztenie. Rosszaknak tartották környezetvédelmi programjainkat, amelyeket a társadalmi szemléletalakítás érdekében dolgoztunk ki. Néha nem ártana, ha a képviselő urak jobban figyelnék a sajtót, amely elég gyakran foglalkozik az általunk beindított programokkal. Felrótták még a képviselők, hogy minisztériumunk magatartása nem elég offenzív a környezet védelmében, csúcsminisztériumnak kellene lennie, de csak koordinatív szerepet vállal. Elmondták, hogy korszerűtlen a szervezeti felépítésünk, nem alkalmas a gyors változásokhoz való alkalmazkodásra. Úgy érzem, elfelejtik, hogy minisztériumunk erőforrásainak csupán a fele irányul a környezetvédelemre, a másik fele a területfejlesztést szolgálja. Bősről a bizottsági ülésen nem hangzott el lényeges állásfoglalás. A bizottsági döntésnek nincsenek jogi következményei. Ami az erkölcsi követelményeket illeti, a minisztériumnak valóban offenzívabbá kell válnia és a szervezeti struktúraváltás is időszerű. Magam is szorgalmazom ezt a minisztériumban. Persze nem ártana nagyobb kormányzati támogatás és a képviselő urak a bizottságban konstruktív módon terjeszthetnék elő elvárásaikat, mert ezzel megkönnyítenék a tárca munkáját. ■ Sz. A. J. — N. D. Nem bírósági tárgyalás Még tanulnunk kell a parlamentáris demokráciát — ez derült ki tegnap. A tapasztalatok nélküli bizottság tagjai előtt ugyanis félúton hirtelen felmerült a kérdés: egyáltalán, minek ülünk mi itt? Mi a célja a miniszter meghallgatásának? Talán az, hogy kiderüljön a felelősségem ,Nem vagyunk bíróság — fogalmazta meg az ÁSZ alelnöke, — nem vádolni jöttünk. „A miniszter felelősségét amúgy is majd a közvélemény fogja eldönteni” — célzott Tölgyessy Péter a választásokra. Talán azért ült ott az alig tíz képviselő, hogy mgállapítsa: korrekt-e az ÁSZ-jelentés? Erre nem valószínű, hogy alkalmas akár az öt óra is, hiszen nem pénzügyi szakértők vitatkoznak. Markó István (MDF) hívta fel a figyelmet: ,Az a lényeg, hogy a miniszter gondolja végig ezután a lépéseket, hiszen a bizottság pozitív nyomást kíván gyakorolni.” Talán azért jöttek össze, hogy szembesüljön a tárca a számvevőszékkel? Talán igen, ahogy azt Gaál Gyula (SZDSZ), a bizottság elnöke is jellemezte: „Fontos a nyilvánosság és az érdekegyeztetés, hogy ne papíron üzengessenek egymással a felek. S mivel a vizsgálat felveti a miniszter felelősségét, nem lehet csak a jövővel törődni.” Ez viszont Tölgyessy Péternek (SZDSZ) volt válasz: „Fogadjuk el az ÁSZ jelentését és nézzük inkább azt meg, hogy mit kíván tenni a tárca.” S talán ez lett volna a leghelyesebb. Hiszen az ÁSZ valóban dokumentumokkal dolgozik, s a képviselők valóban nem szakértők. A miniszter pedig nem védekező pozícióból támadt volna, hanem maradt volna idő kifejteni: mely pontokat hajtottak végre az intézkedési tervből, s mi maradt hátra. A felelősség kérdésének megállapítása ugyanis valóban nem a bizottság feladata. Legfeljebb a miniszterelnöké. Az MDF bírálata avagy koalíciós szellemi mozgalom? Nem dőlt el a Magyar Út további iránya — A Magyar Út Körök február 13-ai országos gyűlését előkészítő szerdai összejövetel még nem döntött a találkozó végső profilját illetően — tájékoztatta lapunkat Horváth Béla MDF-es képviselő, a mozgalom egyik vezető politikusa. Horváth Béla elmondta, hogy nézet- és véleménykülönbségek alakultak ki a Magyar Út céljait illetően is. A szerdai megbeszélésen a nagygyűlést előkészítő rendezők találkoztak, ám a résztvevők nem tudtak megállapodni a végleges programban. Az előkészítő ülésen egyébként részt vett az MDF-frakcióból Szűcs M. Sándor, Halász István, Zacsek Gyula, Fekete Gyula és Miklós Árpád, a kisgazda Mizsei Béla pedig fel is szólalt. A hogyan tovább?-ot illető különbségekről Horváth Béla jelezte: egyes elképzelések szerint a Magyar Útnak továbbra is az MDF belső ügyeit kellene boncolgatnia, elemezve a párt belső áramlatainak egymáshoz való viszonyát. Az ilyen vélekedésekkel szemben Horváth azt vallja: a mozgalomnak nem a napi politizálással kellene foglalkoznia, nem feladatuk gazdasági és kormányzati kérdések elemzése sem. A társadalmi életnek ugyanis léteznek olyan területei, amelyekre a kormányzat nem képes odafigyelni. A Magyar Útnak a társadalomból kinövő szellemi mozgalomként kellene fellépnie, összekötő kapocsként a kormány és támogatói között. A koalíciós pártok szimpatizánstáborának megnyerése és növelése a fő cél — vallja Horváth Béla —, s ezt a továbblépési irányt a maga súlyával érvényesíteni próbálja. A képviselő a február 13-ai napirendet még képlékenynek nevezte. Február 6-án sor kerül még egy rendezői összejövetelre, s ugyanakkor a Magyar Út Alapítvány kuratóriumi tagja is összeülnek, hogy kidolgozzák a végleges forgatókönyvet. Horváth Béla olyan nagygyűlést szeretne, amilyen „nem volt a rendszerváltás óta”, s amely a koalíciós szellemi áramlatokat tömörítő fellépést jelentene. Elképzelései szerint a magyar szellemi élet kiválóságai tartanának előadásokat. A képviselő hozzátette: törekvései ellenére még nem megnyugtató, s egyáltalán nem eldöntött, hogy milyen lesz a találkozó jellege. A pártszakadás lehetőségéről és esélyéről azonban szó sincs — szögezte le. A Király B. Izabellától elhatárolódó keddi MDF-frakcióülésről Horváth csak annyit mondott: éppen ő vetette fel, hogy a vita zárt legyen. Éppen ezért megdöbbentőnek tartja, hogy egyik képviselőtársa a hivatalos nyilatkozaton túl további részleteket árult el a sajtónak. Lapunk az MDF ügyvezető elnökségének szerdai üléséről megtudta, hogy azon megjelent a testületbe nem tartozó Fekete Gyula és Zacsek Gyula. Információink szerint azonban ennek csupán az volt az oka, hogy a megjelölt határidő letelte előtt el kívánták juttatni a grémiumhoz annak működésére vonatkozó javaslataikat. • Sz. P. Csak magyarságunkra támaszkodhatunk címmel Csurka István újabb — az eddigiek folytatásának is tekinthető, bár ezúttal rövidebb — tanulmányt adott közre a Magyar Fórum tegnapi számában. Mivel a szerző úgy véli, az elégtelennek tartott rendszerváltozáshoz vezető politikai folyamatot már kimerítően elemezte, most azt boncolgatja, mit kell tenni ahhoz, hogy a saját és szimpatizánsai igényének megfelelő változás megtörténjen. Úgy véli, a koalíciós pártok jelen állapotukban nem alkalmasak annak megakadályozására, hogy a régi-új elit elfogadtassa a rendszerváltozás mértékének elégséges voltát. Új pártfelállást viszont nem tart lehetségesnek, ezért szerint egy olyan mozgalomra van szükség, amely „a népet megszólítva ébren tartja a magyar alapú rendszerváltozás évszázados igényét”. A mozgalom a koalícióval nem szemben állva, de hitelvesztését bírálva kívánná céljait megvalósítani. Céljai eléréséhez pedig Csurka szerint főként magas fokú szervezettség, fejlett infrastruktúra, információáramlás és saját nyelvhasználat szükségeltetik. • Szü. L BELFÖLD Fekete Doboz Kft.: Csurkáék rágalmaznak OSA-----------------------------A Fekete Doboz Kft. visszautasítja és rágalmazásnak minősíti azokat a vádaskodásokat, melyek a közelmúltban Király B. Izabella és Csurka István nyilatkozatában láttak napvilágot a cégnek Csurka solymári nagygyűlésén való részvételével kapcsolatban. A Fekete Doboz Kft. hangsúlyozza: stábja Csurka István nagygyűlésén nem mint a provokációnak minősített esemény résztvevője, hanem mint az eseményt dokumentáló sajtó volt jelen. Sem Vujity Tvrtko, sem a sárga csillagot viselő fiatalok nem tartoznak a Fekete Doboz Kft. stábjához. 1993. február 5., péntek Válságstáb tárgyal a szmogról • Folytatás az 1. oldalról Szmogriadót abban az esetben lehet elrendelni, ha a fővárosi mérőállomások közül legalább kettő három órán át kimutatja, hogy a levegő kritikus mértékben szennyeződött. Tegnap délután a belváros levegőjében 163 mikrogramm nitrogén-dioxid volt köbméterenként. Összehasonlításképpen: a normális érték 85 mikrogramm köbméterenként, míg a szmogriadót 600 mikrogrammos szintnél kell elrendelni. Jenki Szilvia meteorológus adatai szerint a hét végén az északkeleti országrészben várható némi légmozgás, de ez a főváros időjárását nem képes lényegesen befolyásolni. Ott érdemi javulás csupán az autóforgalom csökkenésével képzelhető el. Mikola István, a László Kórház igazgatója érdeklődésünkre elmondta: naponta általában 10-12 gyermeket szállítanak be a kórházba gégehurutos — pszeudo-croup — megbetegedéssel, s ez a szám nem több a megszokottnál. A betegséget nem kizárólag a szmog, és a levegő nagyfokú szennyezettsége idézheti elő, hanem alkati tényezők, allergia, és különböző vírusok is befolyásolhatják kialakulását. A szmog terjedésével most mindenekelőtt azok a kisgyerekek vannak veszélyben, akik hajlamosak a légúti fertőzésekre és ezáltal náluk légzési komplikációk fordulhatnak elő. A kórház a hurutos betegek felvételére és kezelésére felkészült, és — mint az igazgató elmondta — ennél nagyobb rohamnak is képesek ellenállni. Válságstábot hoztak létre tegnap délután a főpolgármesteri hivatalban, amely intézkedési tervet dolgozott ki arra az esetre, ha Budapest levegőjének szennyezettsége tovább nőne. Mivel a közgyűlés még nem fogadta el a szmogriadó elrendelésére vonatkozó rendeletet, pillanatnyilag egy 1988-ban készített füstködriadóterv szolgál iránymutatásul. A főpolgármester a közvélemény megnyugtatása végett közölte, hogy ebben a dokumentumban a Németországban használatos szennyezőanyag-kibocsátási értékeket vették alapul. Egyébként Európa legszigorúbb normái szerint sem kellene még az önkéntes korlátozásra való felszólításon túl semmiféle intézkedést tenni a jelenlegi helyzetben. A főpolgármesternek kizárólag az ipari szennyezők esetében van hatásköre, őket szólíthatja fel a kibocsátás csökkentésére. Közlekedési korlátozásokat csak a BRFK illetékesei vezethetnek be. A helyzet további romlása esetén egymást követően három lépcsőfokban léptetnének hatályba szükségintézkedéseket. A készültségi fokozatban a Kiskörút és a Duna közötti szakaszon állna le minden forgalom, a tömegközlekedést kivéve. A gyárak és üzemek emissziós kibocsátását pedig 25 százalékkal kellene csökkenteni. A riadó 1. fokozatban a nagykörúton és a budai körúton belüli területen szüntetnék be a forgalmat, míg a szennyezőüzemek kibocsátását 50 százalékra kellene csökkenteni. A riadó 2. fokozatban csak a városon átmenő forgalmat engedélyeznék néhány úton, az érintett üzemek tevékenységét pedig teljesen felfüggesztenék. Demszky Gábor a mai napra is önkorlátozásra kérte a személyautótulajdonosokat, egyben bejelentette, hogy a válságstáb ma délelőtt is ülést tart. •B. K.-L L.J. Igénylők tömegei lepték el a BM útlevélosztályának Andrássy úti irodáját, pontosabban a lépcsőházát, ahol a kapuig állt a sor, miután tegnapelőtt bejelentették: az útlevél is drágulni fog FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT Privatizáció az orvosi ellátásban A háziorvosi ellátás privatizációja meglehetősen sajátos folyamat. Ebben az esetben ugyanis nem az épületeket, illetve eszközöket, hanem a tevékenységet privatizálják — derült ki az MDF Egészségpolitikai Tanácsának tegnapi sajtótájékoztatóján. Az alapellátás privatizációja gyakorlatilag azt jelenti, hogy a döntő többségükben jelenleg önkormányzati alkalmazásban álló háziorvosok önálló vállalkozóvá válnak. A múlt évben a közel hatezer felnőtt- és gyermekháziorvos közül alig százan vállalták a praxis gyakorlásának ezt a formáját. Idén viszont az előrejelzések szerint több mint ezren szüntetik majd meg munkaviszonyukat, s szellemi szabadfoglalkozású orvosként kötnek szerződést az alapellátás biztosításáért felelős önkormányzatokkal, illetve a társadalombiztosítással. Ez a folyamat azonban nem zökkenőmentes, közölte Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára, mivel az önkormányzatok nehezen látják be: az egészségügyi alapellátás biztosításának nem feltétele, hogy az orvosok alkalmazottak legyenek. A minőségi kontrollt a társadalombiztosító, az orvosi kamara, valamint a tisztiorvosi hálózat által működtetett szakfelügyeleti rendszer látja el. •H.J. A betegeknek nem kell fizetniük a háziorvosi ellátásért Vajon milyen következményekkel jár, ha a háziorvos felbontja a helyi önkormányzathoz fűződő munkaviszonyát, lemondva a területi ellátási kötelezettségről — vagyis egy meghatározott körzet valamennyi lakosának kötelező ellátásáról — önálló vállalkozóvá válik? Ez annál is érdekesebb, mivel a napokban heves vita zajlik a társadalombiztosításról szóló törvény módosításáról, a változtatásra szoruló passzusok egyike pedig épp a fenti helyzetet igyekszik rendezni, egyébként meglehetősen félreérthető módon. Ennek tisztázására kértük Pusztai Erzsébetet, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkárát. Az elképzelések szerint a területi ellátási kötelezettséget nem vállaló, vállalkozó háziorvos „az ellátásért térítést kérhet a betegtől, amelyhez a tb külön jogszabályban meghatározott támogatást nyújt". Ez azt jelenti, hogy egyes háziorvosok — azok, akik nem vállalják a területi ellátási kötelezettséget— megfizetettik munkájukat a betegekkel? — Nem! Az elmúlt napokban meglehetősen nagy vihart kavart ez a passzus, holott csupán félreérthető megfogalmazásról van szó. Biztosítottak esetében — feltételezve természetesen, hogy a beteg orvosa szerződéses viszonyban áll a társadalombiztosítással — a háziorvos ugyanazt az összeget kapja a hozzá leadott kártyák után, mint a többiek. — Mi történik akkor, ha a háziorvos betegei „háta mögött” státust vált. Vagyis lemond korábbi területi ellátási kötelezettségéről, felmondja erről szóló szerződését a helyi önkormányzattal. Kérhet pénzt a betegeitől? — Amennyiben a társadalombiztosítással kötött szerződését fenntartja, a gyógyítás költségeit továbbra is a biztosító állja. A beteg szempontjából az említett váltás tehát közömbös. Nem így a kollégák, a többi háziorvos számára. —Miért? — Ez egy igen messzire vezető, feltétlenül továbbgondolást igénylő probléma. Joggal vetődik fel ugyanis a kérdés, hogy a területi ellátási kötelezettségből kilépő — viszont a tbvel változatlanul szerződéses viszonyban álló — orvos magával viheti-e a praxisát, vagyis az általa korábban ellátott betegeket. Ennek nyilván nem örülnek majd azok a kollégák, akik változatlanul vállalják egy adott terület valamennyi lakosának orvosi ellátását. Könnyen úgy érezhetnék, hogy a kevesebb kötöttséget vállalók tőlük veszik, viszik el a betegeket. — Ki látja el — amennyiben az orvosok zöme elzárkózik egy adott populáció kötelező ellátásától — a társadalom legelesettebb tagjait, például a hajléktalanokat vagy azokat a tartósan munkanélkülieket, akiknek biztosítási kártyával való ellátása a helyi önkormányzatokon múlik. Lehet, hogy ellátatlanul maradnak? — Ilyen veszély nem fenyeget. A társadalombiztosítás akkor köt az így vállalkozó orvossal szerződést, ha a területi ellátás biztosított. Ugyanakkor a háziorvosok elemi érdeke, hogy vállalják a területi ellátási kötelezettséget, hiszen így „üzembiztosan” lesznek betegeik, akik megteremtik számukra a stabil megélhetést, a biztos munkahelyet. Nem a rendelőnek vagy a műszereknek, hanem a betegeknek van hallatlanul nagy értékük. Nyugaton egy-egy praxis horribilis összeget ér, remélhetőleg ezt lassanként a hazai szakemberek is felismerik. Ami pedig a betegeket illeti: többségük azt szeretné, ha lenne egy jó háziorvosuk, aki mintegy végigkíséri az életüket. A tavalyi orvosválasztás során például a biztosítottaknak kevesebb mint húsz százaléka adta kártyáját más orvosnak. A többség a korábbi körzeti orvost választotta. ■ Horváth Judit Bizottsági ülések Alkalmatlan tervezetek MTI --------------------------- Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága tegnapi ülésén a társadalombiztosítás módosításáról szóló törvényjavaslathoz beérkezett módosító indítványok megtárgyalása során elvetette azt az MDF-es képviselői javaslatot, amely szerint a nyugdíjakat évente a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelő mértékben kellene emelni. Ezzel szemben a kormány előterjesztése lehetővé kívánja tenni, hogy az említett mértéket 20 százalékkal csökkenthesse az Országgyűlés. A bizottság megvitatta a szakszervezeti vagyon védelméről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokat, de közülük egyet sem fogadott el. A testület úgy határozott, hogy a törvényjavaslat alapjául szolgáló, a hat országos szakszervezeti szövetség és a szövetségen kívüli szakszervezetek között tavaly decemberben kötött megállapodás szövegét a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A kulturális bizottság jelenlegi formájában nem tartja tárgyalásra alkalmasnak sem az európai felsőoktatáshoz való felzárkózás céljából létrehozandó alapról, sem az országos tudományos kutatási alappal (OTKA) szóló törvényjavaslatot. A testület csupán előzetes vitát folytatott a két tervezetről, tehát a kormány eldöntheti: a két dokumentumot visszavonja-e átdolgozásra, vagy a javítást képviselői módosító indítványokra bízza. Rab Károly (SZDSZ) leszögezte: a tudományos kutatást és a felsőoktatást az államnak mindenhol ellenőriznie kell, de ez a kontroll nem emelkedhet a beavatkozás szintjére. Különösen aggályos ez a felsőoktatási és kutatási helyek autonómiája szempontjából — mondta. Csurka István (MDF) teljesen egyetértett a szabaddemokrata képviselő bíráló szavaival, és javasolta: az előterjesztők dolgozzák át a törvényjavaslatokat. Azt is felvetette, hogy az Országgyűlésnek előbb a felsőoktatási, illetve a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényekről kellene tárgyalnia. A Pénzügyminisztérium képviselője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az elkülönített állami pénzalapokról szóló törvény szerint e két alapról március 31-éig törvénynek kell születnie, egyébként e célokra a költségvetésből nem folyósítható pénz. Antall József kérte az szmsz-t A rádió szervezeti és működési szabályzatának tervezete tegnap megérkezett a Miniszterelnöki Hivatalhoz. A televízióé azonban még nem. Értesüléseink szerint Csúcs László és Nahlik Gábor nem önszántából fogott hozzá ilyen hamar a két intézmény szervezeti és működési szabályzatának elkészítéséhez. Nemrégiben Antall József levélben szólította fel őket arra, hogy tegyenek eleget a változatlanul hatályban lévő 1974-es médiumfelügyeletről szóló törvényerejű rendelet értelmében a tévé és rádió elnökeire rótt kötelezettségüknek. Elképzelhető, hogy a rádió szervezeti és működési szabályzata már a jövő héten szerepel a kormány napirendjén. • Mr. Á. A független rádióért és televízióért! Mi szociológusok és közgazdászok, akik számára fontos, hogy a magyar közszolgálati rádió és televízió részletesen és pártatlanul tájékoztasson a társadalom állapotáról és az ország gazdasági helyzetéről, aggodalommal figyeljük azt a mind agresszívabb erőpolitikát, melyet a kormány a rádióban és a televízióban folytat. Követeljük, hogy a kormány tartsa tiszteletben a rádió és a televízió függetlenségét, és felszólítunk minden politikai pártot és szervezetet, hogy tegyen meg mindent a rádió és a televízió bizonytalan jogi helyzetének megszüntetéséért. Amier Juan, A vnaor Jvnnaiy, Amatóczy Katalin, B. Sáfár Gyöngyi, Badacsonyi György, Barta Judit, Berki Sándor, Betlen Anna, Bognár László, Bozóki András, Bródy András, Csanádi Mária, Csepeli György, Csillag István, Erdős Tibor, Falusné Szikra Katalin, Fenyő György, Ferge Zsuzsa, Fleck Zoltán, Gáthy Vera, Greskovits Béla, H. Sas Judit, Halpern László, Hámori Balázs, Hanák Katalin, Hárs Ágnes, Harsányi László, Hegedűs B. András, Horvát Ágota, Kapitány Zsuzsa, Kárpáti Zoltán, Köllő János, Kopátsy Sándor, Krémer Balázs, Kuczi Tibor, Ladányi János, Laki Mihály, Laky Teréz, Lamberger Galina, Landau Edit, Lengyel György, Lengyel László, Levendel Ádám, Losonczi Ágnes, Madarász Aladár, Major Iván, Miszlivetz Ferenc, Mohácsi Kálmán, Molnár László, Neményi Mária, Neumann László, Oblath Gábor, Örkény Antal, Ozsvald Éva, Papanek Gábor, Petschnig Mária Zita, Petz Raymund, Polgár Miklós, Réti Tamás, Révész Gábor, Rimler Judit, Rozgonyi Tamás, Sándor László, Schweitzer Iván, Simonovits András, Sterk Péter, Szabó Judit, Szabó Katalin, Szabó Sándorné, Szalai Erzsébet, Szalai Júlia, Szántó Borisz, Szirmai Viktória, Szűcs Ferenc, Szurkos Mária, Tagányi Zoltán, Tamás Pál, Tardos Katalin, Torkos Veronika, Tóth G. László, Vágvölgyi András, Várhegyi Éva, Vári Anna, Vásárhelyi Mária, Vértes András, Vince Péter, Voszka Éva, Zachar László, Závada Pál