Magyar Hírlap, 1993. február (26. évfolyam, 26-38. szám)

1993-02-05 / 30. szám

4 MAGYAR HÍRLAP ­ Elfogadták a foglalkoztatási alap intézkedési tervét Az ÁSZ-bizottság meghallgatta a minisztert Először fordult elő, hogy egy par­lamenti bizottság meghallgatta a tár­ca miniszterét és stábját, azután, hogy az Állami Számvevőszék igen súlyos tényeket tárt fel a munkanél­küliség enyhítésére létrehozott fog­lalkoztatási alapról, s többek között célzott a miniszter felelősségére is. A szokatlanságának volt köszönhető, hogy Kiss Gyula úgy érezte: bíróság előtt kényszerül védekezni. Pedig az ÁSZ alelnöke, Nyikos László az ülés elején elmondta: károkat kívántak a vizsgálattal megelőzni, a foglalkoz­tatáspolitikát nem akarták minősíte­ni. Arra voltak kíváncsiak: az állami pénzek felhasználása mennyire volt optimális, nem csurogtak- e el forin­tok kontrollálatlanul? Tegnap lehető­séget kapott vizsgált és vizsgálatot végző, hogy megtárgyalják azt a 30 pontos intézkedési tervet, amelyet decemberben állított össze a minisz­térium az alapról. Azután, hogy Kiss Gyula munkaügyi miniszter válaszát nem fogadta el a parlament az eltűnt 400 millió forintról. " ■­­. Ilyen előzmények után kemény szavakkal illette a miniszter tegnap a vizsgálatot, komolytalannak, inkor­rektnek nevezte, mondván: számos megállapítása torz képet fest, és csak a személyi tekintély lejáratására al­kalmas. Csak akkor vonta vissza, s hárította e jelzőket a sajtóra, amikor Nyikos László, az ÁSZ elnökhelyettese visszautasította. Egyébként a miniszter többször utalt rá, hogy politikai síkra terelték a szakmai kérdéseket, ám az ülés nem ezt bizonyította. Lehetőséget kapott ugyanis mindenki, hogy a tanulsá­gokról vitatkozzon. A miniszter azzal védekezett: az alapról szóló törvény 1991. márciusi elfogadása után idő kellett ahhoz, hogy megteremtsék a megfelelő intézményi és szervezeti hátteret. Ugyanakkor a vizsgálat az 1991-es évet fogja át, nem lehetett elvárni, hogy minden normálisan működjön. A mai igényekkel beszé­lünk az ellenőrzésről — mondta. Mindenesetre Nyikos László szerint az intézkedési terv bizonyítja, hogy a tárca elfogadta az ÁSZ megállapítá­sait. Ezt azonban Kiss Gyula visszau­tasította: „A tervet nem úgy értelme­zem, hogy beismerő vallomást te­szek, tiszta a lellkiismeretem.” Az el­tűnt 400 milliós egyéb kiadásokról az ülésre listát állított össze, s kijelentet­te: mivel a megyéknél tartják nyilván ezeket az adatokat, így ki lehetett volna kérni az ellenőrzéskor. Az ÁSZ illetékese szerint utólag könnyű összeállítani, ám amikor a vizsgálat­kor kérték, nem tudtak válaszolni a tárcánál. Nem értett egyet azzal sem a miniszter, hogy nincs megfelelő el­lenőrzés, az információáramlás sem jó. A magával hozott stáb tagjai szin­tén csaknem minden hiányosságot visszautasítottak. Az ÁSZ alelnöke azonban figyel­meztette a jelenlévőket: egyrészt volt alkalma a tárcának, hogy vélemé­nyezze a jelentést, s ha elfogadhatók lettek volna az ellenérvek, korrigál­ták volna a megállapításokat. Ez azonban nem történt meg. Másrészt minden kijelentésüket dokumentu­mokkal tudják alátámasztani. Amiről pedig beszél a miniszter, azok legfel­jebb elképzelések, amelyek azonban nem teljesültek. Nem sportszerű és taktikus minden megállapítást visszautasítani — tette hozzá. Az in­tézkedési terv egyébként nem ké­szült volna el, ha minden rendben lett volna — fűzte hozzá az egyik képviselő. Végül is a bizottság és az ÁSZ is elfogadta az intézkedési ter­vet, azzal, hogy jövőre ismét meg­vizsgálja a számvevőszék az alapot. • R. Gy. A minisztérium mentegetődzni próbál „Keresztes K.-nak le kellene vonnia a konzekvenciákat” Szerdán a parlament környezetvédelmi bizott­sága fél éven belül, másodszor szavazta le a tárca tevékenységéről szóló miniszteri beszámolót. Az ügy különlegessége, hogy Keresztes K. Sándor te­vékenységével kapcsolatban a legélesebb kritikát Jávor Károly MDF-es képviselő fogalmazta meg. Egy nappal a viharos bizottsági ülést követően a fórum képviselője úgy fogalmazott: a környezet­védelemmel foglalkozó képviselők állásfoglalása felér a miniszterrel szemben egy bizalmatlansági indítvánnyal. Keresztes K. Sándornak le kellene vonni a konzekvenciát abból, hogy pártállástól függetlenül erélytelennek, engedékenynek tartják. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, nincs foganat­ja a sokszor megfogalmazott bírálatnak. A minisz­ter tevékenységét egyébként nemcsak a vízlépcső, hanem a tárcát érintő egyéb ügyekben is kifogá­solhatónak tartja a bizottság. Jávor Károly szerint a legutóbbi fejlemények — a vízlépcső már elké­szült létesítményeinek üzembe helyezését kívánók hangjának felerősödése— azt bizonyítják: csök­kent Mádl Ferenc tárca nélküli miniszternek a be­folyása. Mádl következetesen és kellő súllyal kép­viselte korábban a vízlépcső vonatkozásában a magyar érdekeket —jelentette ki lapunknak Jávor Károly. Kemény Attila, a Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára a bírálatok kapcsán úgy fogalmazott: ahogy a par­lament környezetvédelmi bizottsága képtelen kel­lő súllyal képviselni a terület érdekeit, éppúgy nem tudja elegendő eréllyel a tárca a környezet­védelem ügyét a kormányzatban hangsúlyozni. A helyettes államtitkár elismerve, hogy ebben a vo­natkozásban jogosak a kritikák, hangsúlyozta: a környezetvédelem ügye azt kívánná, hogy egyez­tetett lépésekkel együttműködve dolgozzon a mi­nisztérium és a parlamenti bizottság. A bizottsági ülésen történtekről Szommer Fe­renc, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kabinetfőnöke, aki részt vett mi­nisztere oldalán a testületi ülésen, a következőket mondta: — A képviselőknek a miniszter úr beszámoló­jával kapcsolatban az volt a kifogásuk, hogy túlsá­gosan kozmetikázottan mutatja be a tényállást. Alapvetően inkább a minisztériumnak az utóbbi két esztendőben végzett munkájáról alkottak a bi­zottság tagjai közül többen negatív véleményt. Felrótták, hogy nem tettünk törvényjavaslatokat a parlament asztalára. Ez nem felel meg a valóság­nak, a minisztérium két környezetvédelmi tör­vényjavaslatot is készített, ezeket a kormánynak kell előterjesztenie. Rosszaknak tartották környe­zetvédelmi programjainkat, amelyeket a társadal­mi szemléletalakítás érdekében dolgoztunk ki. Néha nem ártana, ha a képviselő urak jobban fi­gyelnék a sajtót, amely elég gyakran foglalkozik az általunk beindított programokkal. Felrótták még a képviselők, hogy minisztériumunk maga­tartása nem elég offenzív a környezet védelmé­ben, csúcsminisztériumnak kellene lennie, de csak koordinatív szerepet vállal. Elmondták, hogy kor­szerűtlen a szervezeti felépítésünk, nem alkalmas a gyors változásokhoz való alkalmazkodásra. Úgy érzem, elfelejtik, hogy minisztériumunk erőforrá­sainak csupán a fele irányul a környezetvédelem­re, a másik fele a területfejlesztést szolgálja. Bős­ről a bizottsági ülésen nem hangzott el lényeges állásfoglalás. A bizottsági döntésnek nincsenek jogi következményei. Ami az erkölcsi követelmé­nyeket illeti, a minisztériumnak valóban offenzí­vabbá kell válnia és a szervezeti struktúraváltás is időszerű. Magam is szorgalmazom ezt a miniszté­riumban. Persze nem ártana nagyobb kormányzati támogatás és a képviselő urak a bizottságban konstruktív módon terjeszthetnék elő elvárásaikat, mert ezzel megkönnyítenék a tárca munkáját. ■ Sz. A. J. — N. D. Nem bírósági tárgyalás Még tanulnunk kell a parlamentáris demokráciát — ez derült ki tegnap. A tapasztalatok nélküli bizottság tagjai előtt ugyanis félúton hirtelen felmerült a kérdés: egyáltalán, minek ülünk mi itt? Mi a célja a miniszter meghallgatásának? Talán az, hogy kiderüljön a felelősségem ,­­Nem va­gyunk bíróság — fogalmazta meg az ÁSZ alelnöke, — nem vádolni jöttünk. „A miniszter felelősségét amúgy is majd a közvélemény fogja eldönteni” — célzott Tölgyessy Péter a választásokra. Talán azért ült ott az alig tíz képviselő, hogy mgál­lapítsa: korrekt-e az ÁSZ-jelentés? Erre nem valószí­nű, hogy alkalmas akár az öt óra is, hiszen nem pénz­ügyi szakértők vitatkoznak. Markó István (MDF) hív­ta fel a figyelmet: ,Az a lényeg, hogy a miniszter gon­dolja végig ezután a lépéseket, hiszen a bizottság pozi­tív nyomást kíván gyakorolni.” Talán azért jöttek össze, hogy szembesüljön a tárca a számvevőszékkel? Talán igen, ahogy azt Gaál Gyula (SZDSZ), a bizott­ság elnöke is jellemezte: „Fontos a nyilvánosság és az érdekegyeztetés, hogy ne papíron üzengessenek egy­mással a felek. S mivel a vizsgálat felveti a miniszter felelősségét, nem lehet csak a jövővel törődni.” Ez vi­szont Tölgyessy Péternek (SZDSZ) volt válasz: „Fo­gadjuk el az ÁSZ jelentését és nézzük inkább azt meg, hogy mit kíván tenni a tárca.” S talán ez lett volna a leghelyesebb. Hiszen az ÁSZ valóban dokumentumokkal dolgozik, s a képviselők valóban nem szakértők. A miniszter pedig nem véde­kező pozícióból támadt volna, hanem maradt volna idő kifejteni: mely pontokat hajtottak végre az intézke­dési tervből, s mi maradt hátra. A felelősség kérdésé­nek megállapítása ugyanis valóban nem a bizottság feladata. Legfeljebb a miniszterelnöké. Az MDF bírálata avagy koalíciós szellemi mozgalom?­­ Nem dőlt el a Magyar Út további iránya — A Magyar Út Körök február 13-ai országos gyűlését előkészítő szerdai összejövetel még nem döntött a találkozó végső profilját illetően — tájékoztatta lapunkat Horváth Béla MDF-es képviselő, a mozgalom egyik vezető politikusa. Horváth Bé­la elmondta, hogy nézet- és véle­ménykülönbségek alakultak ki a Ma­gyar Út céljait illetően is. A szerdai megbeszélésen a nagygyűlést előké­szítő rendezők találkoztak, ám a résztvevők nem tudtak megállapodni a végleges programban. Az előkészí­tő ülésen egyébként részt vett az MDF-frakcióból Szűcs M. Sándor, Halász István, Zacsek Gyula, Fekete Gyula és Miklós Árpád, a kisgazda Mizsei Béla pedig fel is szólalt. A ho­gyan tovább?-ot illető különbségekről Horváth Béla jelezte: egyes elképze­lések szerint a Magyar Útnak tovább­ra is az MDF belső ügyeit kellene boncolgatnia, elemezve a párt belső áramlatainak egymáshoz való viszo­nyát. Az ilyen vélekedésekkel szem­ben Horváth azt vallja: a mozgalom­nak nem a napi politizálással kellene foglalkoznia, nem feladatuk gazdasá­gi és kormányzati kérdések elemzése sem. A társadalmi életnek ugyanis lé­teznek olyan területei, amelyekre a kormányzat nem képes odafigyelni. A Magyar Útnak a társadalomból ki­növő szellemi mozgalomként kellene fellépnie, összekötő kapocsként a kormány és támogatói között. A koa­líciós pártok szimpatizánstáborának megnyerése és növelése a fő cél — vallja Horváth Béla —, s ezt a to­vábblépési irányt a maga súlyával ér­vényesíteni próbálja. A képviselő a február 13-ai napirendet még képlé­kenynek nevezte. Február 6-án sor kerül még egy rendezői összejövetel­re, s ugyanakkor a Magyar Út Alapít­vány kuratóriumi tagja is összeülnek, hogy kidolgozzák a végleges forgató­­könyvet. Horváth Béla olyan nagy­gyűlést szeretne, amilyen „nem volt a rendszerváltás óta”, s amely a koalí­ciós szellemi áramlatokat tömörítő fellépést jelentene. Elképzelései sze­rint a magyar szellemi élet kiválósá­gai tartanának előadásokat. A képvi­selő hozzátette: törekvései ellenére még nem megnyugtató, s egyáltalán nem eldöntött, hogy milyen lesz a ta­lálkozó jellege. A pártszakadás lehe­tőségéről és esélyéről azonban szó sincs — szögezte le. A Király B. Izabellától elhatároló­dó keddi MDF-frakcióülésről Hor­váth csak annyit mondott: éppen ő vetette fel, hogy a vita zárt legyen. Éppen ezért megdöbbentőnek tartja, hogy egyik képviselőtársa a hivatalos nyilatkozaton túl további részleteket árult el a sajtónak. Lapunk az MDF­ ügyvezető el­nökségének szerdai üléséről megtud­ta, hogy azon megjelent a testületbe nem tartozó Fekete Gyula és Zacsek Gyula. Információink szerint azon­ban ennek csupán az volt az oka, hogy a megjelölt határidő letelte előtt el kívánták juttatni a grémiumhoz an­nak működésére vonatkozó javasla­taikat. • Sz. P. Csak magyarságunkra támaszkod­hatunk címmel Csurka István újabb — az eddigiek folytatásának is te­kinthető, bár ezúttal rövidebb — ta­nulmányt adott közre a Magyar Fó­rum tegnapi számában. Mivel a szer­ző úgy véli, az elégtelennek tartott rendszerváltozáshoz vezető politikai folyamatot már kimerítően elemezte, most azt boncolgatja, mit kell tenni ahhoz, hogy a saját és szimpatizánsai igényének megfelelő változás meg­történjen. Úgy véli, a koalíciós pár­tok jelen állapotukban nem alkalma­sak annak megakadályozására, hogy a régi-új elit elfogadtassa a rendszer­­változás mértékének elégséges voltát. Új pártfelállást viszont nem tart le­hetségesnek, ezért szerint egy olyan mozgalomra van szükség, amely „a népet megszólítva ébren tartja a ma­gyar alapú rendszerváltozás évszáza­dos igényét”. A mozgalom a koalí­cióval nem szemben állva, de hitel­­vesztését bírálva kívánná céljait meg­valósítani. Céljai eléréséhez pedig Csurka szerint főként magas fokú szervezettség, fejlett infrastruktúra, információáramlás és saját nyelv­­használat szükségeltetik. • Szü. L BELFÖLD Fekete Doboz Kft.: Csurkáék rágalmaznak OS­A-----------------------------­A Fekete Doboz Kft. visszauta­sítja és rágalmazásnak minősíti azokat a vádaskodásokat, melyek a közelmúltban Király B. Izabella és Csurka István nyilatkozatában láttak napvilágot a cégnek Csurka solymári nagygyűlésén való rész­vételével kapcsolatban. A Fekete Doboz Kft. hangsú­lyozza: stábja Csurka István nagy­gyűlésén nem mint a provokáció­nak minősített esemény résztvevő­je, hanem mint az eseményt doku­mentáló sajtó volt jelen. Sem Vujity Tvrtko, sem a sárga csillagot viselő fiatalok nem tar­toznak a Fekete Doboz Kft. stáb­jához. 1993. február 5., péntek Válságstáb tárgyal a szmogról • Folytatás az 1. oldalról Szmogriadót abban az esetben le­het elrendelni, ha a fővárosi mérőál­lomások közül legalább kettő három órán át kimutatja, hogy a levegő kri­tikus mértékben szennyeződött. Teg­nap délután a belváros levegőjében 163 mikrogramm nitrogén-dioxid volt köbméterenként. Összehasonlí­tásképpen: a normális érték 85 mik­rogramm köbméterenként, míg a szmogriadót 600 mikrogrammos szintnél kell elrendelni. Jenki Szilvia meteorológus adatai szerint a hét végén az északkeleti or­szágrészben várható némi légmoz­gás, de ez a főváros időjárását nem képes lényegesen befolyásolni. Ott érdemi javulás csupán az autóforga­lom csökkenésével képzelhető el. Mikola István, a László Kórház igazgatója érdeklődésünkre elmond­ta: naponta általában 10-12 gyerme­ket szállítanak be a kórházba gége­­hurutos — pszeudo-croup — meg­betegedéssel, s ez a szám nem több a megszokottnál. A betegséget nem kizárólag a szmog, és a levegő nagy­fokú szennyezettsége idézheti elő, hanem alkati tényezők, allergia, és különböző vírusok is befolyásolhat­ják kialakulását. A szmog terjedésé­vel most mindenekelőtt azok a kis­gyerekek vannak veszélyben, akik hajlamosak a légúti fertőzésekre és ezáltal náluk légzési komplikációk fordulhatnak elő. A kórház a hurutos betegek felvételére és kezelésére fel­készült, és — mint az igazgató el­mondta — ennél nagyobb rohamnak is képesek ellenállni. Válságstábot hoztak létre tegnap délután a főpolgármesteri hivatal­ban, amely intézkedési tervet dolgo­zott ki arra az esetre, ha Budapest levegőjének szennyezettsége tovább nőne. Mivel a közgyűlés még nem fogadta el a szmogriadó elrendelésé­re vonatkozó rendeletet, pillanatnyi­lag egy 1988-ban készített füstköd­­riadóterv szolgál iránymutatásul. A főpolgármester a közvélemény meg­nyugtatása végett közölte, hogy eb­ben a dokumentumban a Németor­szágban használatos szennyezőa­nyag-kibocsátási értékeket vették alapul. Egyébként Európa legszigo­rúbb normái szerint sem kellene még az önkéntes korlátozásra való felszólításon túl semmiféle intézke­dést tenni a jelenlegi helyzetben. A főpolgármesternek kizárólag az ipari szennyezők esetében van hatásköre, őket szólíthatja fel a kibocsátás csökkentésére. Közlekedési korláto­zásokat csak a BRFK illetékesei ve­zethetnek be. A helyzet további romlása esetén egymást követően három lépcsőfokban léptetnének ha­tályba szükségintézkedéseket. A ké­szültségi fokozatban a Kiskörút és a Duna közötti szakaszon állna le minden forgalom, a tömegközleke­dést kivéve. A gyárak és üzemek emissziós kibocsátását pedig 25 szá­zalékkal kellene csökkenteni. A ria­dó 1. fokozatban a nagykörúton és a budai körúton belüli területen szün­tetnék be a forgalmat, míg a szennyezőüzemek kibocsátását 50 százalékra kellene csökkenteni. A riadó 2. fokozatban csak a városon átmenő forgalmat engedélyeznék néhány úton, az érintett üzemek te­vékenységét pedig teljesen felfüg­gesztenék. Demszky Gábor a mai napra is önkorlátozásra kérte a személyautó­tulajdonosokat, egyben bejelentette, hogy a válságstáb ma délelőtt is ülést tart. •B. K.-L L.J. Igénylők tömegei lepték el a BM útlevélosztályának Andrássy úti irodáját, pontosabban a lépcsőhá­zát, ahol a kapuig állt a sor, miután tegnapelőtt bejelentették: az útlevél is drágulni fog FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT Privatizáció az orvosi ellátásban A háziorvosi ellátás privatizációja meglehetősen sajátos folyamat. Eb­ben az esetben ugyanis nem az épü­leteket, illetve eszközöket, hanem a tevékenységet privatizálják — derült ki az MDF Egészségpolitikai Taná­csának tegnapi sajtótájékoztatóján. Az alapellátás privatizációja gya­korlatilag azt jelenti, hogy a döntő többségükben jelenleg önkormányza­ti alkalmazásban álló háziorvosok önálló vállalkozóvá válnak. A múlt évben a közel hatezer felnőtt- és gyermekháziorvos közül alig százan vállalták a praxis gyakorlásának ezt a formáját. Idén viszont az előrejelzé­sek szerint több mint ezren szüntetik majd meg munkaviszonyukat, s szellemi szabadfoglalkozású orvos­ként kötnek szerződést az alapellátás biztosításáért felelős önkormányza­tokkal, illetve a társadalombiztosítás­sal. Ez a folyamat azonban nem zök­kenőmentes, közölte Pusztai Erzsé­bet, a Népjóléti Minisztérium állam­titkára, mivel az önkormányzatok ne­hezen látják be: az egészségügyi alapellátás biztosításának nem felté­tele, hogy az orvosok alkalmazottak legyenek. A minőségi kontrollt a tár­sadalombiztosító, az orvosi kamara, valamint a tisztiorvosi hálózat által működtetett szakfelügyeleti rendszer látja el. •H.J. A betegeknek nem kell fizetniük a háziorvosi ellátásért Vajon milyen következményekkel jár, ha a háziorvos felbontja a helyi önkormányzathoz fűződő munkavi­szonyát, lemondva a területi ellátási kötelezettségről — vagyis egy meg­határozott körzet valamennyi lakosá­nak kötelező ellátásáról — önálló vállalkozóvá válik? Ez annál is érde­kesebb, mivel a napokban heves vita zajlik a társadalombiztosításról szóló törvény módosításáról, a változtatás­ra szoruló passzusok egyike pedig épp a fenti helyzetet igyekszik ren­dezni, egyébként meglehetősen félre­érthető módon. Ennek tisztázására kértük Pusztai Erzsébetet, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkárát.­­ Az elképzelések szerint a terü­leti ellátási kötelezettséget nem vál­laló, vállalkozó háziorvos „az ellátá­sért térítést kérhet a betegtől, amely­hez a tb külön jogszabályban megha­tározott támogatást nyújt". Ez azt je­lenti, hogy egyes háziorvosok — azok, akik nem vállalják a területi el­látási kötelezettséget— megfizetettik munkájukat a betegekkel? — Nem! Az elmúlt napokban meglehetősen nagy vihart kavart ez a passzus, holott csupán félreérthető megfogalmazásról van szó. Biztosí­tottak esetében — feltételezve termé­szetesen, hogy a beteg orvosa szerző­déses viszonyban áll a társadalom­­biztosítással — a háziorvos ugyanazt az összeget kapja a hozzá leadott kár­tyák után, mint a többiek. — Mi történik akkor, ha a házior­vos betegei „háta mögött” státust vált. Vagyis lemond korábbi területi ellátási kötelezettségéről, felmondja erről szóló szerződését a helyi ön­­kormányzattal. Kérhet pénzt a bete­geitől? — Amennyiben a társadalombiz­tosítással kötött szerződését fenntart­ja, a gyógyítás költségeit továbbra is a biztosító állja. A beteg szempontjá­ból az említett váltás tehát közöm­bös. Nem így a kollégák, a többi há­ziorvos számára. —Miért? — Ez egy igen messzire vezető, feltétlenül továbbgondolást igénylő probléma. Joggal vetődik fel ugyanis a kérdés, hogy a területi ellátási köte­lezettségből kilépő — viszont a tb­­vel változatlanul szerződéses vi­szonyban álló — orvos magával vi­­heti-e a praxisát, vagyis az általa ko­rábban ellátott betegeket. Ennek nyil­ván nem örülnek majd azok a kollé­gák, akik változatlanul vállalják egy adott terület valamennyi lakosának orvosi ellátását. Könnyen úgy érez­­hetnék, hogy a kevesebb kötöttséget vállalók tőlük veszik, viszik el a be­tegeket. — Ki látja el — amennyiben az orvosok zöme elzárkózik egy adott populáció kötelező ellátásától — a társadalom legelesettebb tagjait, például a hajléktalanokat vagy azo­kat a tartósan munkanélkülieket, akiknek biztosítási kártyával való el­látása a helyi önkormányzatokon múlik. Lehet, hogy ellátatlanul ma­radnak? — Ilyen veszély nem fenyeget. A társadalombiztosítás akkor köt az így vállalkozó orvossal szerződést, ha a területi ellátás biztosított. Ugyanak­kor a háziorvosok elemi érdeke, hogy vállalják a területi ellátási köte­lezettséget, hiszen így „üzembizto­san” lesznek betegeik, akik megte­remtik számukra a stabil megélhe­tést, a biztos munkahelyet. Nem a rendelőnek vagy a műszereknek, ha­nem a betegeknek van hallatlanul nagy értékük. Nyugaton egy-egy praxis horribilis összeget ér, remélhe­tőleg ezt lassanként a hazai szakem­berek is felismerik. Ami pedig a be­tegeket illeti: többségük azt szeretné, ha lenne egy jó háziorvosuk, aki mintegy végigkíséri az életüket. A ta­valyi orvosválasztás során például a biztosítottaknak kevesebb mint húsz százaléka adta kártyáját más orvos­nak. A többség a korábbi körzeti or­vost választotta. ■ Horváth Judit Bizottsági ülések Alkalmatlan tervezetek MTI ---------------------------­ Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága tegnapi ülésén a társada­lombiztosítás módosításáról szóló törvényjavaslathoz beérkezett módo­sító indítványok megtárgyalása so­rán elvetette azt az MDF-es képvise­lői javaslatot, amely szerint a nyug­díjakat évente a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelő mértékben kellene emelni. Ezzel szemben a kormány előterjesztése lehetővé kívánja tenni, hogy az emlí­tett mértéket 20 százalékkal csök­kenthesse az Országgyűlés. A bizott­ság megvitatta a szakszervezeti va­gyon védelméről szóló törvényjavas­lathoz benyújtott módosító javaslato­kat, de közülük egyet sem fogadott el. A testület úgy határozott, hogy a törvényjavaslat alapjául szolgáló, a hat országos szakszervezeti szövet­ség és a szövetségen kívüli szakszer­vezetek között tavaly decemberben kötött megállapodás szövegét a Ma­gyar Közlönyben közzé kell tenni. A kulturális bizottság jelenlegi formájában nem tartja tárgyalásra alkalmasnak sem az európai felsőok­tatáshoz való felzárkózás céljából létrehozandó alapról, sem az orszá­gos tudományos kutatási alappal (OTKA) szóló törvényjavaslatot. A testület csupán előzetes vitát folyta­tott a két tervezetről, tehát a kor­mány eldöntheti: a két dokumentu­mot visszavonja-e átdolgozásra, vagy a javítást képviselői módosító indítványokra bízza. Rab Károly (SZDSZ) leszögezte: a tudományos kutatást és a felsőoktatást az állam­nak mindenhol ellenőriznie kell, de ez a kontroll nem emelkedhet a bea­vatkozás szintjére. Különösen aggá­lyos ez a felsőoktatási és kutatási he­lyek autonómiája szempontjából — mondta. Csurka István (MDF) telje­sen egyetértett a szabaddemokrata képviselő bíráló szavaival, és java­solta: az előterjesztők dolgozzák át a törvényjavaslatokat. Azt is felvetette, hogy az Országgyűlésnek előbb a felsőoktatási, illetve a Magyar Tudo­mányos Akadémiáról szóló törvé­nyekről kellene tárgyalnia. A Pénz­ügyminisztérium képviselője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az el­különített állami pénzalapokról szóló törvény szerint e két alapról március 31-éig törvénynek kell születnie, egyébként e célokra a költségvetés­ből nem folyósítható pénz. Antall József kérte az szmsz-t A rádió szervezeti és működési szabályzatának tervezete tegnap meg­érkezett a Miniszterelnöki Hivatal­hoz. A televízióé azonban még nem. Értesüléseink szerint Csúcs László és Nahlik Gábor nem önszántából fogott hozzá ilyen hamar a két intézmény szervezeti és működési szabályzatá­nak elkészítéséhez. Nemrégiben An­tall József levélben szólította fel őket arra, hogy tegyenek eleget a változat­lanul hatályban lévő 1974-es mé­diumfelügyeletről szóló törvény­erejű rendelet értelmében a tévé és rádió el­nökeire rótt kötelezettségüknek. El­képzelhető, hogy a rádió szervezeti és működési szabályzata már a jövő hé­ten szerepel a kormány napirendjén. • Mr. Á. A független rádióért és televízióért! Mi szociológusok és közgazdászok, akik számára fontos, hogy a ma­gyar közszolgálati rádió és televízió részletesen és pártatlanul tájékoztas­son a társadalom állapotáról és az ország gazdasági helyzetéről, aggoda­lommal figyeljük azt a mind agresszívabb erőpolitikát, melyet a kormány a rádióban és a televízióban folytat. Követeljük, hogy a kormány tartsa tiszteletben a rádió és a televízió függetlenségét, és felszólítunk minden politikai pártot és szervezetet, hogy tegyen meg mindent a rádió és a tele­vízió bizonytalan jogi helyzetének megszüntetéséért. Amier Juan, A vnaor Jvnnaiy, Am­atóczy Katalin, B. Sáfár Gyöngyi, Badacsonyi György, Barta Judit, Berki Sándor, Betlen Anna, Bognár László, Bozóki András, Bródy András, Csanádi Mária, Csepeli György, Csillag István, Erdős Tibor, Fa­­lusné Szikra Katalin, Fenyő György, Fer­ge Zsuzsa, Fleck Zoltán, Gáthy Vera, Greskovits Béla, H. Sas Judit, Halpern László, Hámori Balázs, Hanák Katalin, Hárs Ágnes, Harsányi László, Hegedűs B. András, Horvát Ágota, Kapitány Zsu­zsa, Kárpáti Zoltán, Köllő János, Kopátsy Sándor, Krémer Balázs, Kuczi Tibor, La­dányi János, Laki Mihály, Laky Teréz, Lamberger Galina, Landau Edit, Lengyel György, Lengyel László, Levendel Ádám, Losonczi Ágnes, Madarász Aladár, Major Iván, Miszlivetz Ferenc, Mohácsi Kál­mán, Molnár László, Neményi Mária, Neumann László, Oblath Gábor, Örkény Antal, Ozsvald Éva, Papanek Gábor, Petschnig Mária Zita, Petz Raymund, Polgár Miklós, Réti Tamás, Révész Gá­bor, Rimler Judit, Rozgonyi Tamás, Sán­dor László, Schweitzer Iván, Simonovits András, Sterk Péter, Szabó Judit, Szabó Katalin, Szabó Sándorné, Szalai Erzsébet, Szalai Júlia, Szántó Borisz, Szirmai Vik­tória, Szűcs Ferenc, Szurkos Mária, Tagá­­nyi Zoltán, Tamás Pál, Tardos Katalin, Torkos Veronika, Tóth G. László, Vág­­völgyi András, Várhegyi Éva, Vári Anna, Vásárhelyi Mária, Vértes András, Vince Péter, Voszka Éva, Zachar László, Závada Pál

Next