Magyar Hírlap, 1993. március (26. évfolyam, 62-75. szám)

1993-03-26 / 71. szám

2 MAGYAR HÍRLAP Haszbulatov már nem akarja leváltani az elnököt Jelcin felszólal a kongresszusi ülésszakon Moszkvai tudósítónktól „Hogy őszinte legyek, én nem vagyok híve a leváltásnak!” — így nyilatkozott csütörtökön délután a sajtónak Ruszlan Haszbulatov, az orosz parlament elnöke, és közöl­te, hogy ő tulajdonképpen minél korábban előrehozott törvényhozá­si és elnökválasztások híve. Az Orosz egység nevű hazafias és neokommunista mozgalom viszont egyértelműen Jelcin leváltására készül, és a mozgalom aktivistái úgy vélekednek, hogy néhány tu­cat, egyelőre semleges képviselő megszerzése révén ezt el is tudják érni. Borisz Jelcin államfő este újabb beszédet mondott a tévé­ben, és az Interfaksz hírügynök­ség előzetesen közzétett szövege szerint figyelmeztette a lakossá­got, hogy ne higgyenek a parla­mentnek, mert ott nem történik más, mint az első komoly kísérlet az államfő leváltására, ami alkot­mányellenes lépés. Jelcin szerint a mai, az ezúttal is rendkívüli népképviselői kongresszust azért hívták össze, hogy ennek döntései révén megakadályozzák az április 25-ei bizalmi népszavazást. Az államfő szerint a kongresszus csak tovább feszíti a húrt viasko­­dásában, és csak elmélyíti az al­kotmányos válságot. Jelcin óvta a képviselőket attól, hogy „történel­mileg nézve is hibát kövessenek el” és sajnálkozását fejezte ki az alkotmánybíróság döntése miatt. Az államfő szerint egy beszéd nyomán az alkotmánybíróság csak abban az esetben ülhetett volna össze, ha az nyílt felhívást tartalmazott volna a rendszer erő­szakos megdöntésére, erről azon­ban szó sem volt. Jelcin közölte, hogy ő szilárdan tartja magát ko­rábbi álláspontjához, és megtartja az április 25-ei népszavazást. Ami az alkotmánybírósági dön­tést illeti, kritikával illette azt annak egyik tagja is, aki szerint épp az al­kotmánybíróság döntése alkotmány­­ellenes, mert a testület nem tárgyal­hat politikai kérdésekről, csak jogi érvényű dokumentumokról. Sumejko miniszterelnök-helyet­tes a tegnapi kormányülésen közöl­te, hogy az államfő is részt vesz ma a népképviselői kongresszuson, és fel is szólal azon. Az elnököt támogató politikai mozgalmak bejelentették, hogy ma is és vasárnap is tüntetéseket szer­veznek Jelcin mellett, de demonst­rációt szerveznek az ellenzék poli­tikai pártjai is. Kemerovóban a he­lyi szénmedence bányászai beje­lentették, hogy készek akár az ál­talános sztrájkra is, hogy megvéd­jék az államfőt a leváltástól. A közvélemény-kutatások szerint Jelcin népszerűsége az utóbbi na­pokban nőtt, ám az ellenzéki la­pok szerint az elnök napjai meg vannak számlálva. " Izbéki Gábor A hatalmi harc folytatódik Moszkvában az elmúlt öt nap alatt se Jelcin és csa­pata, se a parlament nem tudta a maga javára fordítani az események menetét, és ha ebből az erőviszonyok stabilitására következtetünk, azt kell mondanunk, hogy ez a mai népképviselői kongresszuson sem sike­rül. Tegnap a hét eleji harcias nyilatkozatokkal szem­ben már Haszbulatov parlamenti elnök is béküléke­­nyebb volt, és kijelentette: nem akarja az elnök levál­tását, csak az előrehozott választásokat. Ezzel egyéb­ként nagyon sokan egyetértenek, és még Jelcin leg­­odaadóbb hívei is úgy vélik: az elnök népszerűsége még nagy, de nem tudni, mi lesz pár hónap múlva. Haszbulatov nyilatkozata arra enged következtetni, hogy a kongresszust a leváltás ellenében fogja vezetni, ami gyakorlatilag reménytelenné teszi a szélsőséges ellenzék próbálkozásait. Elhangzott azonban olyan vé­lemény is, hogy a parlamenti vezető csak a saját tekin­télyét igyekszik menteni, és ha úgy látja, hogy a levál­táshoz meg lesz a kellő mennyiségű szavazat, akkor engedi azt a törekvést érvényesülni. Moszkvában azonban kevesen hiszik, hogy me­nesztik az elnököt. Visszarendeződést ugyanis csak kevesen akarnak, a leváltás pedig dominó módjára megindítaná ezt a folyamatot. Sokkal inkább arról le­het szó, hogy a szemben álló csoportok, a parlament, illetve az elnök csapatának tagjai, akik valamilyen for­mában a korábbi, a szovjet korszakban kiépült párt- és állami hierarchiából jöttek, azon huzakodnak, hogy ki irányítsa a rendszerváltást, kinek a kezébe kerüljön az ország hatalmas vagyona. Akár úgy, hogy ténylegesen tulajdonossá válik, akár úgy, hogy vezetőként vagy más módon élvezi annak hasznát. A hatalmi harc és a parlamenti vita csupán ennek álcázására szolgál, és a ma Jelcint támadó politikusok sem tudnának jobb re­formokat kitalálni, vagy más módon a szegényedő ré­tegek kedvében járni, mint az államfő. Jelcint már csak azért sem szabad leváltani, mert a nyugati reagálásokból kiderült: a világ számára ő személyesíti meg Oroszországot, tehát az ellenzék legjobb esetben is csak az államfő jogkörének korláto­zásában, de nem leváltásában érdekelt. Bármilyen ha­tározatot is hoz azonban a kongresszus, Jelcin azt nem tekinti magára nézve jogi érvényűnek, azaz a hatalmi harc folytatódik Oroszországban. • I. G. R. A Szomáliai bandák gyűjteménye FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Bombából mindig több volt Mogadishuban, mint élelmiszerből. Erdős: a BT-t meglepte az orosz halasztás • Folytatás az 1. oldalról Nevezetesen az, hogy egyértel­műen harci cselekmény céljából ke­let-boszniai települések bombázásá­ra repültek a légtérbe olyan gépek, amelyek onnan ENSZ-forrásokból származó információk szerint Kis- Jugoszlávia irányába távoztak. A nagykövet egyetért Lord Owennel, a békekonferencia társel­nökével abban, hogy a szerbeket terheli a legnagyobb felelősség, hi­szen a boszniai falvak bombázásá­ra akkor került sor, amikor a béke­tárgyalások az utolsó szakaszhoz érkeztek, s az volt a kérdés, sike­­rül-e valamilyen formában elfo­gadtatni az érintett felekkel a Van­ce—Owen-béketervet. Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezé­re változatlanul úgy érzi, hogy — mivel az ő kezében vannak a ne­hézfegyverek — katonailag erő­sebb pozícióból tárgyal, mint a bosnyákok. A szerb nacionalisták — és Karadzic is — azt képzelik, hogy túszként tudják kezelni a vi­lágot, mondta Erdős André. Ennek ellenére nem lehet ki­mondani azt a sommás ítéletet, hogy kudarcba fulladtak volna a New York-i tárgyalások, hangsú­lyozta a nagykövet. Sem Lord Owen, sem a másik társelnök, Cyrus Vance nem használta soha ezt a kifejezést. Mindketten napon­ta beszámolnak a Biztonsági Ta­nácsnak vagy a sajtónak a konzul­tációk állásáról, és általában sokkal árnyaltabban fogalmaznak, legfel­jebb azt szokták mondani, hogy az­nap sem sikerült haladást elérni. A tárgyalások ugyanis folytatódnak, bár tény, hogy egyre nagyobb erő­feszítéseket kell tenni a meg-meg­­feneklő szekér előremozdításához. Mindenki azt szeretné elérni, tette hozzá Erdős André, hogy a bosnyák kormány és Izetbegovic elnök adja jóváhagyását a horvátok által már elfogadott béketervhez. Mint a nagykövet mondta, az utób­bi napokban tapasztalhatóak olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy Izetbegovic hajlik a kompro­misszumra. Akkor pedig a nemzet­közi közösség Karadzicra irányít­hatná fő figyelmét, és Belgrádon keresztül megpróbálhatná kikény­szeríteni, hogy ő is aláírja a meg­állapodást. Ez persze még mindig semmire sem nyújt garanciát, em­lékeztetett a nagykövet, hiszen a békefolyamat igazi próbája csak a megállapodás aláírása után kezdő­dik: akkor derül ki, hogyan lehet azt végrehajtani. Bill Clinton amerikai elnök szerda esti tévényilatkozatában is­mét célzott arra, hogy a BT esetleg feloldja a Boszniával szembeni fegyverembargót. Ezzel kapcsolat­ban Erdős André emlékeztetett ar­ra, hogy az embargót annak idején az összes volt jugoszláv köztársa­sággal szemben hozták meg, s hosszabb ideje szó van arról, hogy Bosznia esetében feloldják. Itt azonban még nem tartunk, tette hozzá, bár több ország szorgalmaz­za a döntést. A BT elnökének elké­szült nyilatkozattervezetében is szerepel egy olyan mondat, ame­lyik — a diplomáciában megszo­kott homályos megfogalmazásban ugyan­­ felvillantja Bosznia előtt a lehetőséget, hogy megvédhesse magát, mondta Erdős André. • Medgyesi Csilla Kisebbségi tanács alakul Romániában Bukaresti tudósítónktól Külön kormányszerv foglalkozik majd a jövőben a romániai kisebb­ségek égető kérdéseivel. Erről leg­utóbbi ülésén döntött a bukaresti kormány. Magáról a testületről csu­pán annyit lehet tudni, hogy köz­vetlenül a kormányfőtitkár fennha­tósága alá tartozik majd. Ezt a tiszt­séget jelenleg Viorel Hrebenciuc tölti be, aki a tavaly szeptemberi el­nökválasztások idején Ion Iliescu kampányfőnöke volt. A kisebbségekkel foglalkozó ta­nács feladatait és pontos hatáskö­reit csak később jelölik ki. A Ma­gyar Hírlap a kormány sajtóirodájá­tól úgy értesült, hogy ez jó ideig el­húzódhat, így a testület két héten belül semmiképpen sem kezdheti meg tevékenységét. Szabó Károly, az RMDSZ szenátora a kormány döntését értékelve a Magyar Hír­lapnak elmondta: " A bejelentés váratlanul ért bennünket, annál is inkább, mert a kormány szándékáról mi magunk is csak a sajtó számára kiadott közle­ményből szereztünk tudomást. Most várjuk a konkrétabb információkat az illetékes döntéshozatali szervek­től.­­ Szerintem a mostani döntés azt bizonyítja, hogy a kormány fel­ismerte: a nemzetiségi kérdés fon­tos, megoldásra váró probléma. A kisebbségügyi tanács létrehozásá­nak szándékát tehát biztató gesztus­nak tekintjük. Még messze vagyunk követelésünk beteljesülésétől. Mint a szenátor elmondta, az RMDSZ elengedhetetlennek tartja a nemzetiségügyi minisztérium lét­rehozását, bár nem ragaszkodik eh­hez az elnevezéshez. Az, hogy az RMDSZ elvárásait mennyire elégíti majd ki a most léte­sülő kisebbségi tanács, attól függ, mi­lyen hatáskört kap majd az intéz­mény. Korábban már működött egy kisebbségkérdésekkel foglalkozó konzultatív tanács, ám annak semmi­féle hatalma és döntési joga nem volt. • Bogdán Tibor KÜLFÖLD Nem kértünk segítséget • Folytatás az 1. oldalról Lapunk érdeklődésére Herman János külügyi szóvivő is megerősí­tette: Budapest nem kérte Németor­szágtól, hogy járőrhajókat küldjön a Duna magyarországi szakaszára a Szerbia elleni ENSZ-embargó betar­tásának ellenőrzésére. A Nyugat-eu­rópai Unió képviselője néhány hete előzetesen tájékoztatta a Külügymi­nisztériumot, hogy a szervezet olyan terven dolgozik, amelynek értelmé­ben járőrhajókat küldenének a Duna Szerbiával határos szakaszaira, így hazánkba is. Az nem merült fel, hogy ez katonai jellegű tevékenység lenne. Az akciónak mindössze az a célja, hogy segítséget nyújtson a szankciók betartásának hatékony el­lenőrzéséhez, mondta Herman Já­nos. A külügyi bizottságot március elején tájékoztatta a Külügyminisz­térium a Nyugat-európai Unió ja­vaslatáról. A képviselők nem emel­tek kifogást az ellen, hogy a kor­mány hozzájáruljon annak elfogadá­sához — mondta el a Magyar Hír­lapnak Sándorffy György MDF-es képviselő. Hozzátette: az akció nem katonai célokat szolgál, a képviselők véleménye szerint nem szükséges külön meghatalmazást adni a kor­mánynak. A blokád betartatásához a határőr­ség sem kérte a német határrendőr­ség segítségét­­—jelentette ki a BM Határőrség helyettes szóvivője. Kőműves József elmondta, hogy a Duna magyarországi szakaszán a szállítási korlátozások miatt eddig semmilyen atrocitás nem történt, így feladataikat saját technikai eszkö­zeikkel is el tudják látni. •K. K. — L. K.-M.Cs. 1993. március 26., péntek Chirac megbékélt a társbérlettel Kiküldött tudósítónk jelenti Párizsból Jacques Chirac bejelentette a leendő francia kormány igényét a NATO--n belüli új felelősség meg­osztásra. A Le Figaro csütörtöki számában megjelent egész oldalas interjúban az RPR vezetője állást foglalt, akárcsak Giscard d’Estaing a Le Monde csütörtökön utcára ke­rült, péntekre dátumozott önálló cikkében, a francia—német gazda­sági együttműködés megerősítése mellett. Míg Chirac inkább a cse­lekvési program elveit fejtette ki, addig az UDF első embere már konkrét parlamenti munkatervet vá­zolt fel. Chirac visszafogottan, de megis­mételte, hogy Mitterrand elnöknek le kellene vonnia a következtetése­ket a választásokból, mert a szocia­lista párt veresége az övé is. Kije­lentette viszont: „Nem az én dol­gom, és másé sem, hogy előírjam Francois Mitterrandnak, hogyan vi­selkedjék.” Az interjú egy­más he­lyén ugyanakkor leszögezte: „A társbérlet nem azt jelenti, hogy meg kell osztani a hatalmat a szocializ­mussal, amely a végét járja, hanem azt, hogy az­ új többség maradékta­lanul gyakorolja felelősségét.” A Giscard-cikk már ki sem tért a köz­­társasági elnök maradásának vagy lemondatásának témájára. Maga Mitterrand a szerdai, utol­só minisztertanácsi ülésen bejelen­tette, hogy marad, és ő lesz a szo­ciálisügyi vívmányok utolsó védő­bástyája. Elismerte, hogy a vereség­ben szerepet játszott: a szocialista párt nem vonta le a következtetése­ket a berlini fal leomlásából (és a szocialista utópia eltűnéséből — te­szi hozzá a köztársasági elnök gon­dolatmenetét megelőlegezve a Nou­­vel Observateur főszerkesztője a hetilap legújabb számában). A Figaró-interjúban Chirac beje­lentette azt is, hogy nem fognak megelégedni a nulla növekedéssel, és kilátásba helyezte a gazdaság élénkítését, költségvetési, monetáris és adóhatósági eszközökkel. Új szo­ciális paktumot és a bérköltségek csökkentését helyezte kilátásba. Nem zárkózott el a Mitterrand által felvetett alkotmányreform elől, de „a bölcsesség azt diktálja, hogy erre ne az elnökválasztást megelőző ké­nyes társbérleti időszakban” kerül­jön sor. Vagyis Chirac — végül is — megbékélt a társbérlettel. Giscard d’Estaing az új parlament tavaszi ülésszakának feladataként jelölte meg az azonnali gazdaság­élénkítő intézkedések bevezetését: a lakásépítési segélyprogram, az inf­rastrukturális beruházások gyorsítá­sa, rendkívüli segély a vállalatoknak a munkahelyteremtéshez, a bérkölt­ségek csökkentése, a teljes képzési alap szétosztása a régiók között. Szeptembertől kezdve kellene a nemzetgyűlésnek a költségvetéssel foglalkoznia. Továbbá: a monetáris szigor enyhítésével, a kamatlábak csökkentésével, az adórendszer egy­szerűsítésével, az egyenesági örökö­södés könnyítésével. A munkaterv­ben szerepel még a Banque de Fran­ce függetlenségéről (német mintá­ra), a decentralizálásról, a legfelső bíróság reformjáról szóló törvények tervezetének vitája. A bevándorlók­nak a szélsőjobb által meglovagolt valós társadalmi problémáját rende­zendő pedig az állampolgársági kó­dex reformját is szükségesnek tartja. Egyik programból sem derül ki, hogyan kívánnák összeegyeztetni az „erős frank” fenntartásának ígért politikáját a szigor enyhítésével. • Szalay Hanna Klaus beszámolt bonni látogatásáról Prága „nullamegoldást” akar? Prágai tudósítónktól kártalanítást kellene kapnia mindazoknak a cseh polgároknak, akik az 1939—1945-ös fasiszta rendszer áldozatai voltak — nyi­latkozta tegnap a cseh parlament­ben Václav Klaus miniszterelnök. A kormányfő lényegében elma­gyarázta azt a javaslatát, amelyet még a hét elején Bonnban tett Kohl német kancellárnak. Klaus hozzátette: nyilvánvaló, hogy Csehország késve lép fel igényé­vel, hiszen Németország ma belső gondokkal küzd, nem úgy, mint néhány éve, amikor a lengyelek hasonló kérelmét megoldották. Klaus szerint a német kancellár fi­gyelemre méltónak találta az ötle­tet, Prágában viszont külföldi megfigyelők ezt az elképzelést az­zal hozzák összefüggésbe, hogy Csehországot egyre jobban szorítja a lassacskán dagadozó szudétané­­met ügy. Klaus is elismerte, hogy a hábo­rút követő kitelepítések Németor­szágban, különösen pedig a Cseh­ország számára rendkívül fontos Bajorországban fontos belpolitikai problémát jelentenek. S miután a háború utáni idők egyik máig is legvitatottabb döntésében, a Benes elnök által hozott kollektív bűnös­ségre vonatkozó dekrétumban meglehetősen jogsértő módon lép­tek fel a németekkel szemben, érezhető, hogy Prága nem odázhat­ja el e kérdés végső tisztázását. Az eset nehézségét azonban az okoz­za, hogy az akkori mintegy há­rommilliós csehországi németség kitoloncolását követően hátrama­radt vagyont elosztották, és annak visszaadása eredeti tulajdonosai­nak vagy örököseiknek ma szóba sem jöhet. Ebbe bármely cseh kor­mány azonnal belebukna. Lehet, hogy ez motiválta a most fogant prágai tervet, és a külföldi megfi­gyelők nem tartják kizártnak, hogy cseh részről hamarosan sajátos „nullamegoldást”javasolnak: cseré­be a fasiszta áldozatok kártalanítá­sának leállításáért, álljanak el a szudétanémetek hasonló igényei­től. • Nyárádi Péter Németország a legnagyobb beruházó Prágai tudósítónktól A cseh kereskedelmi és ipari mi­niszter, Vladimír Dlouhy szerint, 1989 novemberétől 1992 végéig Csehországba összesen 2,18 mil­liárd dollárnyi külföldi tőke érkezett. A miniszter szerint Csehországban a szomszédos Németország beruházá­sai a legnagyobbak, összesen a teljes összeg 39,9 százalékát teszik ki. Második helyen az Egyesült Álla­mok áll 21,1 százalékkal, ezt követi Franciaország 14,6-del, majd Auszt­­­ria 6,6, és Belgium 5,8 a sorrend. A cseh miniszter, elismerte, hogy ezzel Csehország a második—harmadik helyet osztja Lengyelországgal a volt kommunista országok közt. Vé­leménye szerint a térségbeli konku­renseket Prága reálisan 1994-ben, vagy azt követően előzheti meg. Dlouhy miniszter azt is kifejtette, hogy Csehország — Szlovákiával ellentétben — nem kívánja adóked­vezményekkel serkenteni a külföldi beruházásokat. Ennél­ job­b módszert ha átlátható információkat, napra­kész beruházási lehetőségeket,tár­­nak a külföldi partnerek elé.1 * 1 A miniszter nyilatkozata arra utal, hogy Prága versenytársaknak tekinti a térségbeli államokat, és ez egyik magyarázata lehet annak, hogy vo­nakodva fogadja a szorosabb regio­nális együttműködési formák kiala­kítására irányuló javaslatokat • Ny. P. Az alapszerződésről tárgyal Jelcin és Meciar Pozsonyi tudósítónktól A gazdasági és­ kereskedelmi együttműködésről szóló szerződést írtak alá a Meciar miniszterelnök vezette szlovák kormányküldöttség és Csernomirgyin orosz kormányfő tegnapi megbeszélései alkalmával. A szlovák delegáció tárgyalásai a válságos oroszországi belpolitikai helyzet ellenére rendben zajlanak, közölte a rádió moszkvai tudósító­ja. Meciar és Jelcin eszmecseréjé­nek egyik fő témája az orosz— szlovák alapszerződés előkészítése lesz. A küldöttségnek tagja a két legnagyobb szlovákiai fegyvergyár igazgatója is. Közben Pozsonyban folytatódott a parlament­ ülése. A szerdai, Bős­sel kapcsolatos határozat mellett, amelynek szövegét szinte vala­mennyi napilap teljes terjedelem­ben közölte, a közvélemény figyel­me elsősorban a nyugdíjemelésről és a képviselők fizetésének emelé­séről szóló törvényre összponto­sult. Az érvényes jogszabályok szerint a kormány a nyugdíjakat 10 százalékos ár-, illetve 5 százalékos bérszínvonal-emelkedés esetén kö­teles arányosan emelni. A költség­vetési források szűkössége miatt azonban ennek a kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Az ellen­zékkel folytatott hosszas vita után végül kompromisszumos megoldás született, ám az emelés mértéke személyenként így is csak mintegy 100 koronát tesz ki. Mivel a kor­mány a tanári fizetések emelésére tett ígéretét sem tudta teljesíteni, sőt, további megszorító intézkedé­seket írt elő az iskolák számára, érthető a felindulás a képviselői fi­zetések javasolt emelése miatt. "S. E. Izetbegovic aláírta a béketervet Újvidéki tudósítónktól Alija Izetbegovic bosnyák elnök és Mate Boban, a boszniai horvátok vezetője tegnap New Yorkban aláír­ta a boszniai béketervet. Radovan Karadzic, a boszniai szerbek veze­tője továbbra sem hajlandó a meg­egyezés aláírására. Miközben Srebrenicából egyre többen menekülnek el, akár gyalo­gosan is, mert ott „pánik és éhín­ség uralkodik, s arat a halál”, a szemben állók egymást vádolják a sebesülteket szállító légihíd meg­szakítása miatt. Az ENSZ-erőknek a szerbekkel kötött megállapodás alapján szerdán három helikopteren összesen 21 súlyos sebesültet és be­teget sikerült elszállítani a bekerí­tett városból Tuzlába, de már az el­ső vállalkozást súlyos incidens za­varta meg. Gránátok csapódtak be a srebrenicai futballpályán, ahol a menekültek gyülekeztek, egy em­ber meghalt és nyolcan megsebe­sültek, köztük két kanadai kéksisa­kos. Morillon tábornok, az ENSZ- erők főparancsnoka emiatt a legeré­lyesebben tiltakozott a szerbeknél, és találkozót követelt Milosevic el­nökkel, hogy ő vegye rá a boszniai szerbeket a tűzszünet betartására. A szerbek felróják az ENSZ-erőknek, hogy bejelentés nélkül ál­lítólag még két helikopter szállt Kelet-Bosznia fölé, s ezek hadi­anyagot vittek a muzulmánoknak. Eközben New Yorkban váratlan fordulat következett be: Lord Owen­­nek és Cyrus Vance-nek sikerült összehoznia a plenáris ülést a Bosz­­nia-értekezleten. Genf óta ez az első alkalom, hogy a három közösség ve­zetője egy asztalnál foglal helyet. Az ülést tegnap estére jelezték. A bejelentés előtt a két társelnök öt órán keresztül egyezkedett Izet­begovic bosnyák elnökkel, s utána Cyrus Vance jelentős haladásról számolt be, bár nem részletezte, hogy miben sikerült megállapodni. A plenáris ülés miatt Karadzic sem utazott haza, habár részvételétől már senki sem vár meglepetést. Szerda esti sajtóértekezletén megis­mételte, hogy csak a szerb nép „lét­­fontosságú érdekeinek” megfelelő megoldást fogad el, és változatlanul kitart a Bosznia-Hercegovinán be­lüli három konstitutív állam megte­remtése mellett. Az amerikai Hercules gépek teg­nap hajnalban 33 tonna segélyt jut­tattak el Srebrenica környékére. A német Transall gépeket még nem vetették be a segélyakcióba. • J. Garai Béla Világhíradó Új hangsúlyok Ukrajnában (MTI) Az orosz politikai válság új hangsúlyt adott az ukrán— amerikai tárgyalásoknak — mondta Warren Christopher amerikai külügyminiszter ukrán kollégájával, Anatolij Zelenkó­­val folytatott megbeszélései után. Az ukrán miniszter a Reu­ter hírügynökségnek nyilatkozva kiemelte: ismét felhívta az ame­rikai vezetők figyelmét arra, hogy jó volna, ha Ukrajnát Oroszországtól és a többi egyko­ri szovjet köztársaságtól elkülö­nítve kezelné. Egyben sokkal több figyelmet kért országa szá­mára a Clinton-kormányzattól. Japán változtat (MTI) Japán hajlandó arra, hogy másfél évtized után beruházási hitelekben részesítse Vietnamot — közölte Mijadzava Kiicsi kor­mányfő, aki csütörtökön tárgyalt Vo Van Kiét vietnami miniszter­­elnökkel. Japán az új típusú kap­csolatok jegyében kész támogat­ni a vietnami reformokat és köz­reműködni az infrastruktúra új­jáépítésében. Májusban japán küldöttség méri föl majd a szük­ségleteket a helyszínen. Natanjahu a Likud vezér (MH) Benjamin Natanjahu volt külügyminiszter-helyettes lett a Likud elnöke és miniszterelnök­jelöltje, miután a szerdán megej­tett előzetes választásokon meg­szerezte a 150 ezer szavazásra jogosult párttag voksainak 52,1 százalékát. Merénylet Észak-Írországban (MTI) Protestáns szélsőségesek az észak-írországi Castlerockban csütörtökön agyonlőttek négy katolikus munkást, egyet pedig súlyosan megsebesítettek. Az Ulsteri Szabadságharcosok (UFF) nevű szélsőséges szerve­zethez tartozó merénylők akkor támadták meg a munkásokat, amikor azok egy ház felújításá­hoz láttak hozzá. Ketten a hely­színen, ketten pedig a kórházba szállítás után vesztették életüket.

Next