Magyar Hírlap, 1993. május (26. évfolyam, 101-111. szám)

1993-05-03 / 101. szám

TU­M MAGYAR HÍRLAP Újvidéki tudósítónktól Hónapok óta tartó egyezke­dés után a boszniai szerbek ve­zére, Radovan Karadzic beadta a derekát: tegnap Athénben alá­írta a Vance­ Owen-tervnek a határokra vonatkozó részét, amelyet mindeddig elutasított. A fordulat a hétvégén a görög fővárosban összehívott Bosz­­nia-értekezleten született, ame­lyen a három boszniai fél képvi­selői, Izetbegovic, Karadzic és Boban mellett jelen volt Milo­sevic, Cosic, Bulatovic és Tudj­­man horvát elnök, továbbá a közvetítők: Cyrus Vance, Lord Owen, Vitalij Csurkin, Regi­nald Bartholomew és a házigaz­da, Micotakisz görög kormány­fő. A szenzációt tegnap délben jelentették be, miután a három szerb politikus és Micotakisz meggyőzte Karadzicot, s az fel­tételesen elfogadta a határokat szabályozó egyezményt, addig, amíg a május 5-ére összehívott „parlamentje” nem hozza meg a végleges döntést. Az aláírás el­veszti érvényét, ha a parlament ismét nemet mond. Lord Owen azonban — aki már nagyon jól ismeri Karadzicnak ezt a takti­káját — elintézettnek tekinti a dolgot, és fellélegezve így nyi­latkozott: „Megkaptuk, amit akartunk. Boldog nap ez mind­annyiunk, de főleg a Balkán számára.” Mint mondta, a kö­vetkező lépésként a Biztonsági Tanácsnak kell meghoznia a ha­tározatot a béketerv végrehajtá­sáról, ami NATO-egységek ki­­vezénylését jelenti majd az egyezmény betartatása céljából. Owen szerint a BT-től és az egyes tagállamoktól függ, hogy Karadzic lépése a Kis-Jugoszlá­via elleni szankciók feloldását is eredményezi-e. Még nem lehet tudni, hogy a közvetítők milyen engedményt tettek a szerbeknek az aláírás fejében, de Jovanovic szerb kül­ügyminiszter kijelentéséből arra következtethetünk, hogy Kara­dzic nem kapta meg az északi folyosót, ehelyett kénytelen volt a nemzetközi felügyelet alatt ál­ló fegyvermentesített övezettel beérni, amelyen át a szerb Kra­­jinák tartják a kapcsolatot Kis- Jugoszláviával. Cyrus Vance szerint a legsürgetőbb dolog a forgalom helyreállítása az észak-boszniai övezetben, ame­lyet amerikai, nyugat-európai és orosz katonák ellenőriznek majd. Vance Szarajevó mielőb­bi fegyvermentesítését is kilá­tásba helyezte. Izetbegovic bos­­nyák elnök úgy nyilatkozott, hogy a szerbektől megvonták a folyosót, s a Vance­ Owen-terv aláírása egyszersmind a Boszni­ai Szerb Köztársaság felszámo­lását is jelenti. Az egyezmény szerint Karadzicéknak vissza kell vonulniuk a meghódított te­rületek jelentős részéről is, és az eddig meghódított mintegy 70 százalék helyett a köztársaság területének mintegy 45 százalé­kával kell beérniük. Belgrádban igen komolyan vették az amerikai kormány leg­újabb kemény fellépését, a ka­tonai intervenció emlegetését. A belgrádi rádió katonai szakértő­je nagy meglepetésnek nevezte Christopher amerikai külügymi­niszter szombati nyilatkozatát, miszerint Washington „nem zárja ki a katonai lépéseket sem” a boszniai béketeremtés érdekében. Szerinte az Egyesült Államok ezzel közvetlenül bea­vatkozik a háborúba, és az egyik oldalon sorakozik fel. Az athéni esemény még nem érezteti hatását a boszniai fron­tokon. Tegnap is összetűzéseket jelentettek a legtöbb frontsza­kaszról és Szarajevót is újra ágyúzták. Szombaton több mint kétszáz gránát hullott a bosnyák fővárosra, és legalább hat ember életét vesztette. Közép-Boszniá­­ban kiújultak az összecsapások a muzulmánok és a horvátok között. • J. Garai Béla Owen: megkaptuk, amit akartunk Karadzic aláírta a boszniai béketervet London élne vétójogával Londoni tudósítónktól_______ A londoni kabinet egységesen ellenzi azt az amerikai elképze­lést, hogy fegyverezzék fel a boszniai muzulmán erőket — hangoztatta a brit miniszterelnök­ség szóvivője tegnap, miután Ma­jor kormányfő Warren Chris­topher amerikai külügyminiszter­rel a két országnak a boszniai rendezéssel kapcsolatos nézetkü­lönbségeiről tárgyalt. Major leg­feljebb azt hajlandó támogatni, hogy ha Clinton elnök célraveze­tőnek látja, a szövetséges légierő támadással tartóztathasson fel előrenyomuló szerb csapatokat. A muzulmánok felfegyverzé­sére vonatkozó, tehát az ENSZ fegyverszállítási embargójának lazítását jelentő elképzelést Lon­don oly mértékben ellenzi, hogy élne vétójogával a Biztonsági Ta­nács elé terjesztett terv elfogadása ellen. Erre azonban bizonyára nem kerül sor, hiszen Clinton el­nök hangsúlyozta, hogy Nagy- Britannia és Franciaország előze­tes jóváhagyását kéri. A példa nélkül álló vétó pedig rontaná London és Washington viszo­nyát. Hurd brit külügyminiszter a szerb csapatok elleni korlátozott légicsapásokon kívül a szövetsé­gesek által védett területek kijelö­lését látja megvalósíthatónak, hogy ezeken menedéket biztosít­sanak a muzulmánoknak. • Sárközi Mátyás Agyonlőtte magát Bérégovoy MTI Szombaton öngyilkosságot kö­vetett el Pierre Bérégovoy volt francia miniszterelnök. Francia­­országban vizsgálat indult. Bár az öngyilkosság ténye nem kétséges, a csendőrség számos körülményt tisztázni akar, így mindenekelőtt azt, hogyan jutott a volt minisz­terelnök testőre szolgálati fegve­­réhez. Az eddigi adatok szerint Béré­govoy testőrével és gépkocsive­zetőjével a délutáni órákban egy kajak-kenu versenyt is megtekin­tett, majd innen egy kempingbe látogatott. Ezt követően kérte a gépkocsivezetőt, hogy vigye őt kedvenc sétahelyére, egy közeli csatorna partjához. Itt azt mon­dotta k­ét kísérőjének, hogy né­hány percig egyedül kíván sétál­ni, s amikor magára maradt, go­lyót röpített a fejébe. Az öngyil­kosságot gépkocsivezetője szinte azonnal felfedezte. Kedden délután Nevers váro­sában helyezik örök nyugalom­ra a volt miniszterelnököt. A te­metést megelőzően Párizsban a Val-de-Grace katonai kórház kápolnájában ravatalozzák fel, hogy fővárosi barátai és tiszte­lői hétfőn délután itt vehessenek végső búcsút tőle. A sikeres autodidakta Meglehet, mindörökre rejtély marad, miért vetett véget önkezé­vel az életének a huszadik század egyik legsikeresebb francia politi­kusa. Kevesen érkeztek ilyen mélyről és jutottak el ilyen ma­gasra, ráadásul a sors minden kü­lönösebb kegye nélkül, kemény küzdelemmel és akaraterővel, mindvégig becsületesen. Pierre Bérégovoy nagyon sze­rény családban született; édesapja ukrán bevándorlóból lett francia munkássá, édesanyjának pedig Rouen közelében kicsiny szatócs­boltja és italmérése volt. Ő maga a műszerészséget és az esztergá­­lyosságot tanulta ki, textilüzem­ben olajozta a gépeket. És családi hagyományként fiatalon lépett be a szocialista mozgalomba, szabo­tálta a német szállításokat a vas­utas ellenállók között a náci meg­szállás idején. A háború után egy időre meg­­hasonlott. Nem érthetett egyet a korabeli és kormányzó szocialista párt algériai háborús politikájá­val, kis radikális és szélre sodró­dott mozgalmak adtak menedéket neki ebben az időben. De meg­kapta életének talán a legnagyobb jutalmát. Ő, aki magasabb isko­lákba soha nem juthatott, tizen­egy éven át dolgozott a „baloldali de Gaulle”, a háborút követő kor­szak óriása, Pierre Mendes- France mellett. Itt sajátította el a gyakorlati közgazdaság-tudo­mányt és főként a szociális kérdé­sek kezelését. A szocialista párt­hoz csupán húsz évvel ezelőtt, immár Mitterrand idején jutott vissza, és nyomban az akkori első titkár nélkülözhetetlen munkatár­sa lett. Neki jutott feladatul, hogy a baloldali egységről a kommu­nistákkal tárgyaljon; kemény partner volt, az együttműködés híve, de meggyőződéses kommu­nistaellenes. Senkit sem ért meglepetés­ként, amidőn Mitterrand elnökké választásakor, 1981-ben az Ely­­sée-palota főtitkárává nevezték ki. Az arany és pompa soha nem kápráztatta el, miként később mi­niszterként a falakról rátekintő marsallok, hercegek képmása sem. A gyakorlati életből szerzett FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG nagy tudásával, tapasztalataival oldott meg szinte könnyedén ne­héz válságokat, nem hátrált meg semmi elől. Pénzügyminiszter­ként elérte azt, amit tudós, pro­fesszor elődei alig tudtak megten­ni: stabilizálta az ingadozó fran­kot, Európa egyik legszilárdabb valutájává tette, a minimálisra csökkentette az inflációt. Amidőn idestova egy éve Mitterrand rá­bízta a kormány vezetését, a gyáriparosok, a bankárok és pénzemberek, miként részben a munkavállalók is, bizalommal fo­gadták, nála komolyabb és hitele­sebb szocialista politikusra alig lelhettek volna. A csúcsra ért, magasabb poszt már nem is vár­hatta. De csodákra ő sem volt képes. A nemzetközi gazdasági pangás idején nem tudta megállítani a munkanélküliség növekedését, pártjával együtt elveszítette a vá­lasztásokat. Súlyosan. Meglehet, meggyőződéses harcosként ez okozott törést az életében. Vagy magántermészetű zavarok, azzal gyanúsították, hogy helyzetével visszaélve nagy összegű kamat­mentes kölcsönt vett föl. Ha nem is így igaz minden részletében, már a gyanú elég lehetett, hogy megtörje ezt a becsületes életpá­lyát. Kétségtelen, Franciaország egyik legnagyobb, legsikeresebb politikusát vesztette el. • V. T. KÜLFÖLD Május elsejei csatározások Orosz ellenzéki parlamenti képviselők jóval a moszkvai tün­tetés előtt figyelmeztették Borisz Jelcin elnököt: szerintük a de­mokrácia lábbal tiprása, hogy május elsején nem hagyják ott fölvonulni az embereket, ahol mindig is szoktak. Azzal együtt, hogy a lakosság túlnyomó többségét hidegen hagyta, ki hol vonul fel, s inkább a belvároson kívül keresett kikap­csolódást, a legtöbb ember eleve hibásnak tartotta Jelcin és a moszkvai vezetés tiltó rendelke­zéseit. Az előző hónapok tapasz­talatai ugyanis világosan megmu­tatták, hogy a Dolgozó Moszkva tömörülés örömmel tetszeleg a mártír szerepében és szívesen bo­nyolódik csetepatéba a rendőrök­kel. Kiszámítható volt tehát, hogy vér fog folyni. A kérdés immár csak az, hogy Jelcinnek milyen intézkedések előjátékaként volt szüksége e lényegében megjósolt incidensre. Az ITAR-TASZSZ az eseményeket úgy kommentálta, hogy az ellenzék megmutatta, bármilyen áron kész visszaállítani a régi rendszert. A legjobb bizo­nyítékot erre a hírügynökség ab­ban látja, hogy a „puccsisták pe­rének” két vádlottja, Lukjanov volt szovjet parlamenti elnök és Krjucskov, a KGB egykori feje is ott volt a megmozduláson. • Tamássy Zoltán MTI-----------------------------------­Az orosz parlament sajtóiro­dája szombat este közleményt adott ki, s ebben bírálta a végre­hajtó szerveket a május elsejei moszkvai összecsapásért. A dokumentum szerint a biz­tonsági szervek — ahelyett, hogy biztosították volna az ün­nepségek zavartalan lebonyolí­tását — maguk provokálták a zavargásokat, ráadásul a tünte­tők feloszlatására durva erősza­kot alkalmaztak — olvasható a konzervatív többségű parlament sajtóirodájának nyilatkozatában. Berlini tudósítónktól Németország félszáz városá­ban több tízezer polgár vett részt a május 1 -jei felvonuláso­kon. A vezető szakszervezetek szónokai a bérharc szellemében arra hívták fel az adófizetőket, hogy ne engedjék a szociális háló további szétszaggatását. A Németországi Szakszerve­zeti Szövetség elnöke, Heinz- Werner Meier Schwerinben a központi ünnepségen hangsú­lyozta: a munkáltatók az újra­egyesítést és a Kelet-Európa fe­lé való politikai nyitást arra akarják felhasználni, hogy „vál­lalkozói államot” hozzanak lét­re. A tarifaviták eddigi ered­ménytelensége révén mától sztrájkhullám fenyegeti az NSZK-t. Erre utalt bonni beszé­dében a szövetségi munkaaügyi miniszter, Norbert Blüm. A ke­reszténydemokrata politikus ar­ra kérte a munkaadókat és a szakszervezeteket, hogy minden esélyt ragadjanak meg a felme­rült bérproblémák tárgyalásos rendezésére. Az SPD elnökhelyettese, Wolfgang Thierse is helyesebb­nek véli, ha a bérkövetelésekről nem az utcán, hanem a tárgya­lóasztaloknál egyezkednek az érdekelt felek. Hallében úgy érvelt a fém­ipari vezetők és dolgozók előtt, hogy a radikális magatartás „Németország társadalmi béké­jét veszélyeztetheti”. Az IG Me­tall elnöke, Franz Steinkühler Magdeburgban figyelmeztetett: a gyengébben fizetett keletné­met dolgozók sorsa azzal fenye­get, hogy akár csak az újraegye­sítés előtti évtizedekben, Né­metország továbbra is egy gaz­dag nyugatra és egy szegény keletre tagolódik. Berlinben nem csupán a tole­ranciát, jogegyenlőséget, igaz­ságosságot követelő polgárok vonultak az utcára. Szélsőséges baloldali fiatalok mintegy öte­zer fős csapata összecsapott a rendőri erőkkel. • Mrázik Géza Havannában kerékpáros katonák tisztelegtek május elsején a tribün előtt Fidel Castrónak. Még a hadseregnek is kevés benzin jut FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG ­ Általános sztrájk Romániában? Még nincs megállapodás Bukaresti tudósítónktól Intenzív tárgyalásokkal töltöt­ték a hétvégét a román kormány és az általános sztrájkra készülő szakszervezeti központok képvi­selői. A pénteki, kilencórásra nyúlt és a szombati hatórás meg­beszélés egyetlen eredménye az volt, hogy az eszmecsere nem szakadt félbe, és az érdekvédelmi szervezetek beleegyeztek a mun­kabeszüntetéssel kapcsolatos döntésük elhalasztásába. Ez nagyrészt Iliescu elnöknek kö­szönhető, aki eleget téve a szak­szervezetek kérésének, szomba­­ton maga közvetített az állami ár­támogatások­­május 1-jei megvo­nása miatt a kormány és a szak­­szervezetek között felmerült vitá­ban. Vasárnap a pénzügyminisz­térium, valamint a munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium képviselőivel folytatott megbe­szélések némi haladást hoztak ugyan, de a tárgyalások ma a kor­mányszékházban folytatódnak. A tárgyalásokkal egy időben számos szakszervezet megkezdte a május 5-ére meghirdetett általá­nos sztrájk előkészületeit. A kér­désben egy-két napon belül végső döntést kell hozniuk az érdekvé­delmi központoknak. Hatpontos követeléseik zömében azonban mindeddig nem jött létre meg­egyezés, kétséges tehát, hogy a hátralévő rövid időszakban döntő mértékben közeledhetnek az ál­láspontok. A kormány által java­solt bérkiegészítést keveslő szak­­szervezeti konföderációk vezetői hangsúlyozták: a munkabeszünte­téshez csakis a legvégső esetben folyamodnak. • B. T. 1993. május 3., hétfő A kolozsvári tanács a népszavazásra voksolt Az RMDSZ fellebbez a döntés ellen Bukaresti tudósítónktól Mégis lesz népszavazás Ko­lozsvárott a magyar konzulátus létesítésének és a Bolyai­ tudo­­mányegyetem újbóli megnyitásá­nak kérdésében. A helyi tanács hétvégi ülésén egyszerű többség­gel ugyan, de megszavazta a na­cionalista polgármester javaslatát. A Demokratikus Konvenciót képviselő tanácstagok ellene vok­soltak, illetve tartózkodtak, az RMDSZ tanácsosai pedig tiltako­zásuk jeléül nem vettek részt a szavazáson. A döntés ellen az RMDSZ a prefektúránál, kedve­zőtlen válasz esetén pedig a köz­­igazgatási bíróságnál fellebbez — közölte a Magyar Hírlappal Mikó Lőrinc tanácsos. Érvelésük lénye­ge az, hogy a helyi közigazgatás nem dönthet a kormány hatáskö­rébe tartozó kérdésekről. Sikert ért el a Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt a Kolozs megyei alprefektus kine­vezésénél is: a kormány a ma­gyarellenes városatya jobbkeze­ként számontartott eddigi alpol­gármestert, Liviu Medreát bízta meg e tisztséggel. A romániai magyarság tiltakozása ez alka­lommal támogatásra talált a kor­mánypártban is; a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front Ko­lozs megyei szervezete maga sem ért egyet azzal, hogy a helyettes megyevezető tisztségét a lakások, telkek jogtalan kiutalásáról és a munkavállalói engedélyek tör­vénytelen kiadásáról ismert Med­­ren töltse be. Hargita és Kovászna megyé­ben májusban is folytatódnak a román prefektusok kinevezése el­leni megmozdulások, jóllehet az RMDSZ-t képviselő tanácsosok testületi lemondását későbbre ha­lasztják. Egyelőre a polgári enge­detlenség különböző formáival tiltakoznak, tüntetéseket tartanak, éhség- és ülősztrájkot szerveznek a prefektúra épülete előtt, aláírá­sokat gyűjtenek. • B. T. A román ellenzék bírálja Tőkést Bukaresti tudósítónktól Összpontosított támadást indí­tott a romániai demokratikus el­lenzék Tőkés László ellen. A De­mokratikus Konvenció három tagpártja, a Parasztpárt, a Polgári Szövetség Pártja és a Liberális Párt nyílt levélben foglalt állást az RMDSZ tiszteletbeli elnöké­nek, úgymond, románellenes ki­jelentéseivel szemben, amelyek — a levél aláírói szerint — a szélsőséges nacionalisták malmá­ra hajtják a vizet. Az ellenzéki pártok nyílt leve­lének megfogalmazásához a vég­ső érvet a Tribuna Ardealului cí­mű kolozsvári lapnak adott inter­jú jelentette, amelyben Tőkés László megismételte az etnikai tisztogatással kapcsolatos korábbi állításait. Tőkés kijelentéseit a Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt népszerűsé­gének fokozására, pánikkeltésre és az ellenségeskedés szítására használja fel — áll a levélben. A demokratikus ellenzék úgy véli, Tőkés figyelmen kívül hagyta az RMDSZ-szel mindvégig jó kap­csolatokat fenntartó DK kényes helyzetét, s így valósággal hátba­­támadta e tömörülést. Mindez fe­szültséget, felháborodást keltett országszerte, elsősorban Erdély­ben, megakadályozva az együtt­élés híveinek közeledését, a forra­dalmat követő kriptokommunista kormányoknak pedig sikerült el­terelniük a lakosság figyelmét a súlyos erkölcsi, gazdasági és poli­tikai kérdésekről, „egy voltakép­pen nem is létező probléma irá­nyába”. A nyílt levél aláírói nem érte­nek egyet a korlátozottautonó­­mia-igénnyel sem, mivel a ma­gyar kisebbséget érintő problé­mák a többségi román lakosság gondját is jelentik. A románok le­gyenek jó románok, a magyarok pedig jó magyarok, küzdjenek ér­dekeikért, de egyben legyenek jó honpolgárok is — hangoztatják. A demokratikus ellenzék a romá­noktól való elszigetelődésben a magyar nemzetiség öngyilkos lé­pését látja, s ezért rámutat: e ki­sebbség érdekei megkövetelik an­nak felismerését, hogy sajátos jo­gait csakis a románokkal békésen együttélve vívhatja ki, egy olyan rendszerben, amely mindenki számára biztosítja a szabadságot, az identitás, a hagyományok megőrzésének jogát. • Bogdán Tibor Kuvait tervei MTI---------------—----------------­Kuvait védelmi egyezményt köt Oroszországgal — közölte szombaton Ali Szalem esz-Sza­­bah sejk, kuvaiti védelmi minisz­ter, hozzátéve, hogy személyesen ő utazik augusztusban Moszkvá­ba, a megállapodás aláírására.Az egyezmény célja Kuvait „védel­mi kapacitásának megerősítése a nemzetbiztonságot érő bármilyen fenyegetéssel szemben, és azok­nak a megállapodásoknak a meg­szilárdítása, amelyeket az ország az Egyesült Államokkal, Nagy- Britanniával és Franciaországgal kötött” — mondta a miniszter. Nem részletezte az orosz—kuvai­ti megállapodás tartalmát, így ar­ra sem tért ki, hogy terveznek-e közös kiképzési gyakorlatokat és orosz fegyverek kuvaiti vásárlá­sát. A kuvaiti kormány úgy hatá­rozott, hogy az Irakkal közös, 200 kilométer hosszúságú száraz­földi határ mentén falat épít. Véget ér Björn Engholm politikai pályafutása? Berlini tudósítónktól Ma délben ül össze az SPD vezetősége, hogy meghallgassa a párt elnökének beszámolóját. Björn Engholmnak a Barschel­­üggyel kapcsolatos, korábban eltitkolt információinak hátteré­ről kell majd számot adnia. Engholm, aki egyben Schles­wig-Holstein miniszterelnöke és pártja kancellárjelöltje is, dél­után tájékoztatja a sajtót arról, hogy leköszön-e tisztségeiről. A Der Spiegelnek adott Engholm-interjú kapcsán derült fény arra, hogy az SPD-vezető korábban is tudott már a kieli kereszténydemokrata kormány­fő hat évvel ezelőtti mesterke­déseiről, noha ennek ellenkező­jét állította a vizsgálóbizottság előtt. „Megkísérlem akkori helyzetemet tisztázni” — mondta Engholm, akinek felfelé ívelő politikai karrierjére árnyé­kot vet az 1987. szeptemberi ügy-A Berliner Morgenpost va­sárnapi száma egyenesen úgy fogalmaz: „Úgy tűnik, végetért Björn Engholm politikai pálya­futása”. Sőt, a lap már arról is értesü­léseket szerzett, hogy a szociál­demokraták irányította tartomá­nyokban az „erkölcs és igazsá­gosság” szószólójának tartott Engholm után Észak-Rajna- Westfália jelenlegi mr­­niszterel­­nöke, Johannes Rau venné át az SPD kormányrúdját. •M. G. Újabb izraeli engedmény várható !Világhíradó Tel Aviv-i tudósítónktól A megszállt területeken ün­nepélyes fogadtatásban részesítet­ték a pénteken hazatért 15 palesz­tin kitoloncoltat, akit ma követ majd egy másik, ugyancsak 15 fős csoport. Izrael további gesztusokat he­lyezett kilátásba, hogy a paleszti­noknak kedvet csináljon a tárgya­lásokhoz; több ezer, engedély nélkül épített házat fognak legali­zálni, sőt Tel Avivban azt sem tartják kizártnak, hogy további deportáltakat engednek vissza. Időközben szakértők bírálják a palesztinoknak tett engedménye­ket, és ennek kapcsán a terror nö­vekedését jósolják. A Maariv idé­zi Jigál Karmont, a miniszterel­nök egykori katonai és terror elle­ni tanácsadóját, aki úgy véli: a palesztinoknak tett egyoldalú en­gedmények azt a látszatot fogják kelteni, hogy Izrael gyenge, és ezért beadja a derekát az erőszak­nak. Washingtonból ugyanakkor bizonyos előrelépésről szólnak a tudósítások: három munkacso­portban tárgyal az izraeli és a pa­lesztin küldöttség, az önkormány­zattal, földtulajdonnal és vízzel kapcsolatos kérdésekről. Izrael követelésére Hanan Aszaavi, a palesztin delegáció militáns szó­vivője nem vehetett részt az egyik bizottság munkájában, Tel Aviv hozzájárult viszont ahhoz, hogy Kelet-Jeruzsálem arab lako­sai is részt vehessenek a „terüle­teken” tartandó választásokon. A szíriai delegáció Washingtonban újabb ultimátummal állt elő: ha a héten nem lesz jelentős előmene­tel a tárgyalásokon, hazatérnék — jelentették be. A Rabin-kor­­mány helyzete igen nehéz. A bel­ső feszültség, a kabinet által tett engedményekkel szembeni ellen­állás odáig vezethet, hogy a Sasz párt kiválik a kormányból, amely így megbukna. A miniszterelnök szombat éjjel villámlátogatást tett a Sasz párt szellemi vezérénél, Ovadja Joszef főrabbinál, akit megpróbált meggyőzni, ne hagy­ja el pártja a kormányt. A rabbi azt mondta, hogy választóik több­sége ellenzi Rabin engedékeny politikáját. • Naftali Kraus Bartók a francia rádióban (MTI) Bartók Bélának szentelte szinte teljes műsorát vasárnap a francia állami rádió zenei adó­ja, a France Musique. Kora reg­geltől késő estig Bartók műveit játszották, a XX. század nagy magyar zenei újítójának emlé­két idézték, munkásságát mél­tatták a legkiválóbb zenei szak­értők, kiváló művészek közre­működésével. Külön előadás foglalkozott egyebek között Bartók szerepével a közép-eu­rópai népek zenéjének megis­mertetésében, vagy a korszerű zenei nyelv kialakításában, de megszólaltatták francia nyelvű életrajzának íróját, s azokat a műkedvelő zenészeket is, akik saját gyönyörűségükre játsszák műveit. A műsor számos zenei élménnyel szolgált. A France Musique hallgatói Bartók sza­vaival hallhatták magyarul a Cantata Profana szövegét, meg­ismerhették zongorajátékát. Műveit olyan művészek tolmá­csolták, mint Yehudi Menuhin vagy Kocsis Zoltán, akiknek előadásában felhangzott hege­dű-, illetve zongoraversenye, vagy Ernest Ansermet, a kiváló karmester, akinek felkérésére komponált Bartók. Meciar Bécsbe utazik (MH) Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök ma kétnapos hi­vatalos látogatásra Bécsbe érke­zik, ahol Franz Vranitzky kan­cellárral, Erhard Busek alkan­­cellárral, valamint Alois Mock külügyminiszterrel találkozik, és fogadja őt Thomas Klestil szövetségi elnök is. A Die Pres­sének adott interjújában Meciar elismerte, hogy az önállóvá vált Szlovákia azért küzd jóformán megoldhatatlan nehézségekkel, mert szinte semmi tapasztalata sincs pénzügyi kérdésekben. Rámutatott arra is, hogy nem­csak Prágával, hanem a buda­pesti kormánnyal is feszült Po­zsony viszonya, amiért ő „a tör­ténelmi adottságokat” okolta, de rögtön hozzáfűzte: Szlovákia érdekelt e kapcsolatok javításá­ban. Megölték Srí Lanka elnökét (Reuter) Egy öngyilkos me­rénylő szombaton a május else­jei parádén magával együtt fel­robbantotta Ranasinghe Prema­­dasát, Srí Lanka elnökét. A rendőrség szerint tamil szepara­­tisták állnak a gyilkosság hátte­rében. Dingiri Banda miniszter­­elnök vette át ügyvezető minő­ségben az elnök szerepét. Heroin a határon (MTI) Szombaton a hegyesha­tom—nickelsdorfi határátkelő­­helyen az osztrák vámosok egy török autóbuszban 12 kilo­gramm heroint találtak. A busz menetrend szerinti járat volt, amely Isztambulból Brüsszelbe tartott. A kábítószert — gondo­san adagokba csomagolva — a busz poggyászterében találták meg. Az osztrák vámosok kül­földről kapták azt az informáci­ót, hogy a török autóbuszokra érdemes jobban odafigyelni. A két török sofőrt letartóztatták. Az elkobzott heroin értéke becslések szerint 25 millió schilling. Eltemették Tambót (MTI) Sowetóban vasárnap örök nyugalomra helyezték Oli­ver Tambót, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egykori el­nökét. A gyászszertartáson több mint tízezer ember vett részt. A temetést a sowetói FNB labda­rúgó-stadionban tartották. A szertartáson részt vett Nelson Mandela, a szívbetegségben el­hunyt Tambo utódja. A külföld­ről érkezett gyászolók közül Jesse Jackson egykori amerikai elnökjelölt személye érdemel említést.

Next