Magyar Hírlap, 1993. december (26. évfolyam, 292-304. szám)

1993-12-16 / 292. szám

2 MAGYAR HÍRLAP MTI „Hitler másodkiadványa” Japán elutasítja Vlagyimir Zsirinovszkijnak a japán— orosz területi vitával kapcso­latban tett kijelentését. A poli­tikus tagadta, hogy Japán és Oroszország között létezne te­rületi vita és közölte, hogy Moszkva sohasem fog tárgyal­ni terület átadásáról Japánnal vagy más országokkal. A ja­pán kabinet főtitkára e kijelen­tést teljesen felelőtlennek mi­nősítette, hozzátéve: a kor­mány nem is tartja méltónak arra, hogy kommentárt fűzzön hozzá. Indulatos reakciókat váltott ki Hirosima polgármesteréből Zsi­rinovszkij másik megjegyzése. Az ultranacionalista párt vezető­je keddi sajtóértekezletén kije­lentette, hogy ha Japán és Né­metország beavatkozik Oroszor­szág belügyeibe, akkor ő „új Hi­rosimákat és Nagaszakikat” fog előidézni. Az atomháború áldo­zatául esett Hirosima városának polgármestere felháborodását fe­jezte ki az őrült megjegyzés miatt és visszavonását követelte. A szélsőséges nacionalisták és a kommunisták váratlan vá­lasztási előrenyomulása árnyékot vethet az orosz—japán kapcsola­tokra — írja japán kormányfor­rásokra hivatkozva a Jomiuri Simbun című lap. Valamennyi japán újság osztozik ebben az aggodalomban. Az újságok, Adolf Hitler má­sodkiadványának­ tartják Vla­gyimir Zsirinovszkijt, pártjának sikerét pedig azzal magyarázzák, hogy Borisz Jelcin kétéves re­formpróbálkozásai ellenére egy­re inkább elszegényednek az emberek és kilátástalannak ítélik meg helyzetüket. A reformok hí­vei aligha jutnak többséghez — írja az Aszahi Simbun, a Nihon Keizai pedig a szélsőjobbolda­liak előretörése miatt az orosz belpolitikai feszültségek kiélező­désére számít. Japán kormány­források azt sem tartják kizárt­nak, hogy ha a konzervatív erők uralkodó pozícióhoz jutnak, úgy Jelcin a jövő év elején megkísér­li majd feloszlatni a nemzetgyű­lést. A Nihon Keizai úgy véleke­dik, hogy Jelcinnek várhatóan le kell majd lassítania a gazdasági reformok ütemét, javítania kell a lakosság életkörülményein. A japán lapok mindennek el­lenére azt javasolják, hogy a Nyugat siessen az orosz gazda­ság átállításának támogatásával. Az orosz nép akarataként kell el­fogadni az eredményt, és „gon­dolkodni kell a támogató intéz­kedéseken, nehogy Oroszország a fasizmusba süllyedjen” — írja az Aszahi Simbun. A japán lapkommentárok nagy hangsúlyt helyeznek Zsiri­novszkij Oroszország határaira vonatkozó, Japánt is érintő kije­lentéseinek. A Jomiuri szakértő­ket idézve jegyzi meg, hogy az ultranacionalisták választási si­kere ,jelentős mértékben vissza­veti” az úgynevezett északi terü­letekkel kapcsolatos vita megol­dását, és emiatt „újból feszültté válhat a két ország kapcsolata”. Zsirinovszkij élesen ellenzi a Hokkaidótól északra lévő négy sziget visszaadását, sőt még az Ohotszki-tengeren való áthala­dást is csak orosz hajóknak ten­né lehetővé. A japán kormányképviselők hivatalos nyilatkozataikban, a végleges eredmények hiányában, kerülték az egyértelmű állásfog­lalást. A reformerek jobban szerepeltek az egyéni körzetekben Gajdarék készek a legszélesebb koalícióra Moszkvai tudósítás Az egyéni választói körzetek­ben a reformerek sokkal jobb eredményeket értek el, mint Zsi­­rinovszkijék — közölte tegnap a Kreml egyik magát megnevezni nem kívánó tisztviselője. Az „Oroszország Választása” nevű blokk a 225 ilyen képvise­lői hely 24 százalékát szerezte meg, de vele szimpatizál a több mint száz függetlennek nevezett jelölt többsége is. Az egyéni körzetekben Zsirinovszkij pártja eddig csupán öt helyet szerzett meg, azaz a 450 tagú alsóház­ban 70-75 mandátuma lesz. Az első sokk után tegnap a reformerek is kezdtek maguk­hoz térni. Maga Kozirjev kül­ügyminiszter jelentette be, hogy a Gajdar tömörülése kész a leg­szélesebb koalícióra, és a kor­mány ellenzékének számító csoportok közül elsőként a kommunistákat említette meg mint olyan pártot, amely mindig is következetesen harcolt a fa­sizmus ellen. Szergej Sahraj, a parlamentbe szintén bejutó Oroszországi Egység és Egyet­értés Pártjának vezetője is koa­líciót sürgetett, és elismerte: maga is hibás a vereségben. Sahraj ugyanakkor úgy látja, hogy a nagykoalícióra tartósan nincs esély, a sok megoldásra váró probléma előbb-utóbb megoszt minden szövetséget. A Hölgypárt igyekszik növelni a saját súlyát, képviselői közül többen önállóan kívánnak sze­repelni a parlamentben. A feloszlatott korábbi parla­ment oldalán álló politikusok kö­zül bekerült az állami dumába Szergej Baburin és volt szövetsé­gese, Vlagyimir Iszakov vala­mint a Gorbacsovot perbe fogni akaró Iljuhin ügyész is. Sőt, el­képzelhető, hogy — mivel ő lesz a legidősebb honatya — az augusztusi puccs egyik vezetője, a volt szovjet parlamenti elnök, a 63 éves Anatolij Lukjanov kapja meg a jogot a törvényhozás első ülésének megnyitására. Egyéni körzetben jutott be a törvényho­zásba maga Zsirinovszkij, illetve szövetségese, Alekszander Nyev­­zorov szentpétervári újságíró is. Megszületett a választási ku­darc első áldozata is Szergej Sztankevics elnöki tanácsadó személyében. A fiatal politikus saját maga kérte leváltását, mi­vel felelősnek érzi magát a de­mokrata erők vereségéért — kö­zölte szóvivője. • Izbéki Gábor KÜLFÖLD Washington elutasítja Zsirinovszkij nézeteit Vlagyimir Zsirinovszkijnak, az orosz ultrakonzervatív ellen­zék vezetőjének nézetei teljesség­gel elfogadhatatlanok az Egyesült Államok számára — jelentette ki kedden Warren Christopher ame­rikai külügyminiszter, újságírók előtt értékelve Zsirinovszkij na­cionalista és — a State Depart­ment szerint — „fajgyűlölő” párt­jának előretörését a vasárnapi oroszországi választásokon. Az amerikai külügyminiszter ezzel együtt óvott attól, hogy idő előtti következtetéseket vonja­nak le az eddig közzétett válasz­tási eredményekből, amelyek, mint mondta, egyelőre igen töre­dékesek. Zsirinovszkij „nyilatkozatai teljességgel ellentétesek a mi el­veinkkel, úgy az emberi jogok, mint a szomszédos országokhoz való viszony kérdésében. De meg kell várnunk, milyen szerephez jut (Zsirinovszkij) a kormány­ban” — mondta. Christopher megerősítette, hogy a Clinton-kormányzat to­vábbra is határozott támogatásban fogja részesíteni az orosz reform­erőket és Borisz Jelcin elnök azon erőfeszítéseit, hogy Oroszorszá­got a demokratikus és piacgazda­sági átalakulás útjára vezesse. Warren Christopher a nap fo­lyamán fogadta Andrzej Ole­­chowski lengyel külügyminisz­tert, aki hangot adott az orosz konzervatívok előretörése miatt érzett varsói aggodalmaknak. Olechowski sürgette, hogy Len­gyelország mihamarabb csatla­kozhassék a Nyugat intézményei­hez, köztük a NATO-hoz, s meg­kérdőjelezte: mi vár Lengyelor­szágra a következő időszakban, amelyet várhatóan az Egyesült Államok által a kelet-közép-euró­­pai országoknak felajánlott part­neri viszony fog meghatározni. .Attól tartunk, hogy egy szürke övezetbe kerülünk, s hogy az úgy­nevezett partneri viszony a bé­kéért nem csak nem elégíti majd ki igényeinket, de súlyosbítani is fogja félelmeinket” — mondta. A brit kormány figyelmeztetése MTI ----------------------------­A brit kormány figyelmeztet­te az új orosz parlamentet, hogy tartsa tiszteletben a Szovjetunió összeomlása nyomán keletkezett államok függetlenségét. John Major brit miniszterelnök hiva­talos parlamenti nyilatkozatában a következőket jelentette ki: — Az előzetes jelzések sze­rint az oroszországi választások szabad és méltányos körülmé­nyek között zajlottak le. Még korai lenne megmondani, mi­képp néz majd ki az orosz par­lament, a brit politika a vég­eredmény ismeretében reagál majd. Ám az ebben a pillanat­ban sem kétséges, hogy Nagy- Britannia és a nemzetközi kö­zösség elismerte azoknak az or­szágoknak a függetlenségét, amelyek korábban a Szovjet­unió részei voltak. Elvárjuk te­hát, hogy szuverenitásukat tisz­teletben tartsák. Mihail Gorbacsov: az illúzióknak vége Az történt, aminek történnie kellett. Megjósoltam, hogy ezek a választások meglepő eredményeket hoznak. Most még túl korai lenne végső következtetéseket le­vonni, de néhány megjegyzést érdemes megfogalmazni. Ma mindenki Zsirinovszkij nevét emle­geti. Komoly hiba lenne azonban azt gon­dolni, hogy az orosz állampolgárok elvesz­tették az eszüket és realitásérzéküket. Ők nem Zsirinovszkij jelszavaira és ígéreteire szavaztak. Ez a voksolás tiltakozás volt az oroszországi vezetők politikája ellen. Az emberek így fejezték ki, kiábrándultak azokból a politikusokból, akik — monopo­lizálva a demokráciát — hibás reformokat követtek, s ez oda vezetett, hogy az ország lakosságának 30 százaléka a létminimum alatt, másik 30 százaléka pedig ennél alig valamivel jobban él. Ezért úgy vélem, Zsirinovszkij győzel­mét Oroszországra nézve nem lehet valós fasiszta veszélyként értékelni. A pánikba esés helyett inkább azon kellene elgondol­kodni, milyen következtetéseket lehet le­vonni a népszavazás eredményéből. Egyesek szerint Gajdar pártjának, az Oroszország Választásának — amely azelőtt biztosra vette győzelmét — a voksoláson el­ért eredménye a demokratikus erők megosz­tottságát tükrözi. Mások úgy vélik, hogy el­hibázott volt a tömegtájékoztatási eszközök­ben folytatott kampány. Ezek azonban csak másodlagos okai Gajdar bukásának. Az elmúlt két évben az ország vezetői il­lúziókban ringatták magukat: azt hitték, hogy elképzeléseiknek nincs alternatívája, az emberekre rákényszeríthetik saját tervei­ket, s nem számított, ennek mi lesz az ára. Ezeknek az illúzióknak most vége. Az el­nök, a miniszterelnök és a mellettük álló népképviselők által ígért stabilitást nem si­került megvalósítani, a válság egyre mé­lyül. Az ország vezetőinek meg kell érteniük, hogy most a legnagyobb politikai erővel, a gazdasági helyzettel kell megbirkózniuk. Ez diktálja majd a politikai koalíciókat, ame­lyek alakulását nem lehet megjósolni. A kö­zeljövőben meg kell találni azt a nemzeti egyetértésen alapuló megoldást, amellyel ki­igazítható a kormány politikája annak érde­kében, hogy megfelelő védelmet nyújtson az ország legszegényebb rétegeinek. Úgy tűnik azonban, hogy sokan — az el­nököt is beleértve — nem tudnak önmérsék­letet tanúsítani. Elsődleges szempontjuk to­vábbra is az, hogy hatalmon maradjanak, még akkor is, ha ez kárt okoz a demokráciá­nak és hátrányos az emberek jólétére nézve. Az új alkotmány ellenőrzés nélküli hatal­mat ad az államfő kezébe. Zsirinovszkij ezért támogatta kezdettől fogva feltétel nél­kül az elnök alkotmányát. Világos, hogy ez az alkotmány beleillik az ő ideológiájába, és azt reméli, hogy hamarosan ő élhet majd az alaptörvényben foglalt elnöki jogkörrel. Zjuganov kommunista pártjának sikere e politikai térkép integráns része. Habár Zsi­rinovszkij és Zjuganov különböző nézete­ket vall, ketten együtt mindenképpen nyo­mást próbálnak gyakorolni az elnökre. Még akkor is, ha Jelcinnek alkotmányos joga, hogy ne engedelmeskedjen az új parlament­nek. Ám ettől a parlamenttől nem fog tudni olyan könnyen megszabadulni, mint elődjé­től októberben. Ha Jelcinnek sikerül kapcsolatot terem­tenie a győztes pártok parlamenti frakciói­val, megegyezés születhet bizonyos alkot­mánymódosításokról, amelyek erősítik az alaptörvény demokratikus jellegét. Van-e lehetőség arra, hogy visszatérjen a kommunista múlt? Meg vagyok győződve arról, hogy ilyesmi nem történhet. Egyetlen erő sem elég hatalmas ahhoz, hogy erre tö­rekedhessen. A veszély máshol keresendő: az egymás elleni harc oda vezethet, hogy a küzdelembe a katonaság is bekapcsolódik. S akár a fegyverek használata nélkül is „meggyőzheti” a polgári kormányt, hogy adja át a hatalmat. Hadd ajánljam a Nyugatnak: ne konkrét politikai vezetőket támogasson, hanem in­kább politikai irányzatokat. Mert máskülön­ben azt teszi kockára, hogy elfogynak a párbeszédre kész politikusok, s egyszer csak azon veszi észre magát, hogy az általa támogatott személy a kívánatostól nagyon is eltérő politikát folytat. Copyright La Stampa, 1993. Előrehozhatják az ukrán választásokat Kijevi tudósítás Az ukrán törvényhozás elnöke kész a képviselők elé terjeszteni a parlamenti választások előrehozásáról szóló hatá­rozati javaslatot. Ha azt a képviselők megszavazzák, akkor nem március vé­gén, hanem már február 20-án megtart­ják a voksolást. Az ukrán nagyvárosok önkormány­zati vezetői a parlamenti elnökkel foly­tatott megbeszélésükön azt követelték, hogy a jelenlegi összetételű törvényho­zás az új választásokig ne tartson ple­náris üléseket. A polgármesterek úgy vélték, a néhány hónapos szünet idejé­re Leonyid Kravcsuk államfőnek kü­lönleges jogokat kell biztosítani pél­dául arra, hogy megváltoztassa az or­szág gazdasági életét szabályozó tör­vényerejű rendeleteket, és szabadon dönthessen személyi ügyekben. Az In­terfax Ukraina hírügynökség úgy érte­sült: még ha a parlament ezt a javasla­tot el is utasítja, elnöksége megteheti, hogy nem hív össze új plenáris ülése­ket. Ebben az esetben valóban elkép­zelhető, hogy Kravcsuk elnök az új vá­lasztásokig rendeletekkel kormányoz­zon. A polgármesterek és az államfő talál­kozóján Kravcsuk támogatta azt az el­képzelést, hogy a helyi önkormányza­tok nagyobb önállóságot kapjanak. Ter­vezetükben az önkormányzatok azt kö­vetelték, hogy a régiók és városok na­gyobb részt kapjanak a központi költ­ségvetésbe bekerülő adókból. • Molnár János Lőrincz Kálmán a francia haderőt tanulmányozza Párizsi tudósításunk A nancyi 4. gyors reagálású hadtest meglátoga­tása és a magyar—francia katonai együttműködés elmélyítése a célja Lőrincz Kálmán tábornok szer­dán kezdődött franciaországi látogatásának. A Magyar Honvédség parancsnoka tegnap dél­után tisztelgő szertartáson vett részt a híres párizsi katonai főiskola, az Ecole Militaire díszudvarán, majd megkezdte tárgyalásait vendéglátójával, Jacques Lanxade admirálissal, a francia haderők vezérkari főnökével. Nancyban mára egész napos katonai bemutatót szerveztek Lőrincz altábornagy számára, aki pénte­ken délután érkezik vissza Budapestre. •H.J. A. Albert Gore Moszkvában Moszkvai tudósítás Borisz Jelcin és Albert Go­re amerikai alelnök tegnapi, moszkvai tárgyalását jórészt Bill Clinton januárra terve­zett oroszországi látogatásá­nak előkészítésére használta föl. Részleteket nem tettek közzé, ám azt megerősítették, hogy semmi olyan nem tör­tént, ami megváltoztatná az amerikai elnök utazási terveit. Figyelemre méltó ugyanak­kor, hogy az újságírók rövid je­lenlétét az orosz államfő arra használta fel, hogy Gore előtt élesen bírálja Ukrajna nukleáris politikáját. „Ukrajna becsap mindannyiunkat. Becsapja Amerikát, Oroszországot és Eu­rópát, becsapja az egész világot, mi pedig cselekvésképtelenek vagyunk, nem tudunk mit tenni ez ellen az ördögi terv ellen!” — fakadt ki Jelcin. Gore vála­szul azt mondta, hogy Washing­ton olyan megoldás kidolgozá­sán munkálkodik, amely alól Kijev nem tud kibújni. Az amerikai alelnök elsősor­ban mint az orosz—amerikai műszaki és tudományos együtt­működési bizottság amerikai el­nöke érkezett Moszkvába, és tegnap reggel Viktor Cserno­­mirgyin kormányfővel együtt megnyitotta e bizottság kétna­pos tanácskozását. A tervek szerint ma a két fél egy sor megállapodást ír alá a környe­zetvédelmi, a hadiipari konver­ziót gyorsító, a műszaki-tudo­mányos, az energetikai és űrku­tatási együttműködés fejleszté­séről. A jóváhagyott alkomány alapján az államfő folytatja az eddigi kül- és belpolitikát. A külpolitika teljes egészében az elnök kezében van, ezért alapta­lanok azok a félelmek, amelyek a választások után radikális vál­tozásoktól tartanak — mondta tegnap Andrej Kozirjev külügy­miniszter orosz újságíróknak. •I. G. R. Bukarest Moldovát félti Bukaresti tudósítónktól Borúlátóan nyilatkoznak a romániai politikai pártok képvi­selői az oroszországi választási eredményekről. A kormányon lévő Társadalmi Demokrácia Pártjának alelnöke, Ioan Man­­zatu aggódva állapította meg, hogy „a szélsőséges, kommu­nista, imperialista erők” győz­tek Moszkvában, és ez „Moldo­va halálos ítéletét jelenti”. An­nak a félelmének is hangot adott, hogy a közeljövőben Ro­mánia könnyen a jaltaihoz ha­sonló paktum áldozatává válhat. Több politikus a nyugati or­szágokat okolja az oroszországi fejleményekért — mondván, azok egy volt szuperhatalmat akartak megalázni —, és Mol­dova valamint az elítélt moldo­vai román unionisták sorsát fél­ti. A liberálisok vezető politiku­sa, Horia Rusu Zsirinovszkijt Corneliu Vadim Tudor orosz változatának nevezte, és termé­szetesnek mondotta a történte­ket, mivel „Oroszországban so­ha nem volt demokrácia, a vá­lasztópolgárok politikai kultúrá­ja pedig kelet felé haladva roha­mosan csökken”. •B. T. 1993. december 16., csütörtök Milosevic alkut ajánlott Horvátországnak? Újvidéki tudósítónktól Belgrád még nem reagált a spliti Nedeljna Dalmacija című lap szenzációs állítására, misze­rint Milosevic kész lemondani a meghódított horvát területek nagyobb részéről, és csak Bara­nyát tartaná meg. Az egyezke­désre állítólag a Belgrád köze­lében megtartott múlt havi, szerb—horvát titkos tárgyalá­sokon került sor. A dalmát lap azzal vádolja a szerb felet, hogy a közös megál­lapodást megszegve, a szigorúan bizalmas tárgyalások hírét nagy­dobra verte, mert a választások előtt jó pontot akart szerezni Mi­losevic szocialistáinak. Viszont a szerbek elhallgatták a lényeget: azt, hogy az állítólag a kommuni­kációs kérdésekről és a tűzszünet­ről folyó tárgyalásokon szinte ul­timátumszerűen követelték a te­rületcserét, mégpedig egy meg­rendezett horvát katonai akció út­ján, amely során a horvátok visszafoglalnák az ENSZ ellenőr­zése alatt levő területeket, vagyis Knint és környékét, továbbá Ke­let-Szlavóniát. A horvát tárgyalóküldöttség­hez közel álló körökre hivatkozva az újság azt álltja, a szerbek még közös sajtókampányt is ajánlot­tak, amellyel „meggyőznék” a horvátországi szerbeket, hogy a titkos csatornákon felfegyverzett Horvátország rajtaütésszerűen tá­madott, ugyanakkor a NATO harci gépeket küldött Szerbia fö­lé, és bombázásokkal fenyegette meg Belgrádot, ha szembeszáll a horvát offenzívával. A felajánlott alku szerint Szerbia lemondott volna még a gazdag szlavóniai olajlelőhelyekről és Vukovár kör­nyékéről is, de ragaszkodott Ba­ranyához, egyrészt, mert a nagy áldozatok miatt nem maradhat­nak meghódított terület nélkül, másrészt, mert igen sok nyugat­szlavóniai szerb települt be Bara­nyába az elűzött horvátok és ma­gyarok helyére. Belgrád intenzíven készül a genfi konferencia jövő heti foly­tatására, és miután a szerb elnök kedden Karadziccsal és Krajis­­nikkal, a boszniai szerbek veze­tőivel egyeztette nézeteit a béke­­szerződés feltételeiről, tegnap Bulatovic montenegrói államfő­vel tárgyalt. A szűkszavú közle­mény szerint a délszláv válsággal kapcsolatos konferencia befejezé­se volt napirenden, s megállapí­tották, hogy „létrejöttek a feltéte­lek a békeszerződés aláírására”, s ezzel az ország elleni szankciók feloldására. • J. Garai Béla Harmincezer exjugoszláv menekült Berlinben Berlini tudósítónktól Eberhard Diepgen (CDU), Berlin kormányzó polgármeste­re a tartományi miniszterelnö­kök mai konferenciáján javasla­tot terjeszt elő, hogy a jövőben konkrétan szabályozzák Né­metország területén az ex-jugo­­szláviai menekültek elhelyezé­sét. A kereszténydemokrata po­litikus és a fővárosi szenátus nem ért egyet azzal, hogy a Balkánról érkezett 350 ezer há­borús menekült befogadásáról elsősorban Berlinnek, Bajoror­szágnak, Baden-Würtemberg és Észak-Rajna-Vesztfália tarto­mánynak kell gondoskodnia. Ingrid Stahmer (SPD), a Spree­­parti szenátus szociális ügyek­kel megbízott felelőse a minisz­terelnöki konferenciát megelő­zően arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a berlini menekült­szállások még nem túlzsúfol­tak, de adatai szerint év végéig 30 ezerre emelkedik a főváros­ban elhelyezett ex-jugoszláviai menekültek száma. •M. G. Lehetséges a közeledés Dublin és Ulster között Londoni tudósítónktól Tegnap a Downing Street 10-ben közös deklarációt hozott nyilvánosságra John Major brit és Albert Reynolds ír miniszter­­elnök. A szöveget történelmi fontosságú okmánynak nevez­ték, tény, hogy első lépés ez a rendezés hosszúnak ígérkező folyamatában. A nyilatkozat el­ső olvasásra nem tűnik szenzá­ciósnak. Ian Paisley tiszteletes, a szélsőséges álláspontot képvi­selő északír protestáns politikus mindenesetre máris árulásnak nevezte, és tiltakozást jelentett be. A közvélemény egy rétege szerint Major részéről kár volt felvállalni a lehetetlen kísérle­tet, mások szerint elmarasztalás ezért nem érheti. A brit kor­mányfő elsőrendű feladatai egyikének tekinti a súlyos ír probléma megoldását, a terror­­cselekmények megfékezését. Olyan deklaráció született, amely egyetlen északír polgártól sem követeli elvei feladását, de közeledést kezdeményez az Ír Köztársaság és Ulster (Észak-Ír­­ország) között. Az ulsteri nép­akaratra építve próbál rendezést létrehozni. Evégett London haj­landó hivatalos tárgyalásokba bo­csátkozni az IRA politikai szár­nyával, a Sinn Feinnel, ha három hónapon át nem tapasztal újabb terrorakciókat. Kérdés, lesz-e tar­tós fegyverszünet, hiszen az IRA még a deklaráció előtti napon is vasútrobbantással próbálkozott. • Sárközi Mátyás Washington Tel Aviv mellé áll .......................................... / fttan i.r.Of­ .v.mod­ »UftillO nrif*11/139 •• • ' Tel Aviv-i tudósítónktól Az amerikai kormányhoz közel álló körök szerint „Arafat eltúlzott követeléseket állított Rabin elé, kairói tanácskozásuk során, amelyek veszélyeztetik a békefolyamatot és erősítik an­nak izraeli ellenzőit. Ennélfog­va az USA nem támogatja a PFSZ követeléseit és nem gya­korol nyomást Izraelre.” A Da­­var washingtoni tudósítója által idézett forrás szerint „Arafat­­nak kell engednie illogikus kö­veteléseiből”. A Jediot Ahronot szerdán azt az információt közli, hogy „Ara­fat súlyos lelkiállapotban van, s emiatt viselkedik furcsán és ki­számíthatatlanul”. A lap szerint „nyugati személyiségek az utóbbi napokban titkos üzeneteket küld­tek Jeruzsálembe, melyek lénye­ge: Arafat súlyos lelki válságon megy keresztül és ez hatással van viselkedésére, határozataira és döntéseire”. Szerdán visszajött Izraelbe a maradék — 215 — ki­toloncolt Hamasz-terrorista nagy része. Húszan Libanonban ma­radtak. Rabin miniszterelnök, aki tegnap Gázában tett látogatást és találkozott a Katif körzet telepe­seivel, kijelentette: „Elkövetünk mindent, hogy a kitoloncoltak visszatérte ne veszélyeztesse Iz­rael biztonságát.” Jasszer Arafat (és felesége) Londonban keres támoga­­tást. Anyagi segítségre nem számíthat FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG L­AP HOGYHA H­O­Z J­Á­N A PÉNZÉBŐL , KIJÖN az áruházunkban található minden termékre 1994 január 31-ig áruházunkban levásárolhat.

Next