Magyar Hírlap, 1994. április (27. évfolyam, 76-87. szám)
1994-04-07 / 80. szám
20MAGYAR HÍRLAP Barátságos labdarúgó-mérkőzésen: Magyarország—Szlovénia 0—1 Csak a második félidőben volt játék Érdekes, a magyar labdarúgóválogatott akárhányszor hírverő mérkőzést játszik vidéki városainkban, az időjárás annyiszor űz rossz tréfát. Ezúttal Szombathelyen fordult kissé téliesre az idő, s riasztotta el a szurkolókat a meccsnézéstől, alig több mint négyezer embernek volt bátorsága végigdideregni a történelminek számító, első Magyarország—Szlovénia barátságos találkozót. Pedig azt hihette az ember, ezúttal az csábítja majd a drukkereket, hogy ennek a mérkőzésnek a magyar csapat az esélyesebbje, hiszen az ellenfél amolyan alakulóban lévő együttes hírében áll. A két csapat a következő összeállításban kezdte a találkozót, amelynek az osztrák Sedlacek volt a játékvezetője. Magyarország: Végh — Mracskó, Márton, Szekeres, Keresztúri, Halmai, Lipcsei, Illés, Bognár, Csertői, Klausz. Szlovénia: Zupán — Galic, Milanic, Jermanis, Englaro, Zi dan, Katanec, Pate, Novak, Udovic, Gliha. A szlovénoknál a kapus Zupán volt újonc, míg a magyar csapatban ferencvárosi Szekeres húzta először magára a címeres mezt. Az első percekben a magyarok voltak a kezdeményezőbbek, négy perc leforgása alatt előbb Lipcsei lőtt szababdrúgásból a kapu fölé, majd Illés tizennyolc méterről küldött labdája suhant el a bal kapufa mellett. A szlovénok határozottan védekeztek, igaz Galic az ötödik percben ezt a határozottságot kicsit túlzásba vitte, és sárga lapot is kapott, amiért felvágta Klauszt. A szabálytalanság nemcsak Klausz, hanem a magyar csapat lendületét is megtörte. A tizenegyedik percben például már Pate indulhatott el a magyar kapu felé — tegyük hozzá: lesről... — és bizony Mracskó csak az utolsó pillanatban tudta elpöckölni a szlovén játékos elől a labdát. A szögletet Glika rúgta, mégpedig kihasználva a pálya felett süvítő szelet: a labdát egyből kapura csavarta, s Véghnek kellő határozottságra volt szüksége ahhoz, hogy védje ezt a lövésnek beillő beadást. Négy perccel később Mracskó kapott sárga lapot, mert fellökte Zidant. Mracskó szabálytalankodott a 26.percben is. A megítélt szabadrúgásból Katanec küldte 23 méterről kapura a labdát, mégpedig úgy, hogy a lövésből gól is lett. Ám, ehhez a gólhoz kellett az is, hogy Végh rossz ütemben vetődjön a rövid sarok irányába. A szlovénok vezettek 1—0-ra. A szünetben Verebes József egy kivétellel az összes cserelehetőségét kihasználta — nem véletlenül, hisz’ az első félidőben ötlettelen volt a csapat játéka — Végh helyett Koszta állt a kapuba, a mezőnyjátékosok közül pedig Csertői, Illés és Bognár helyett Hajszán, Albert és Vincze futhatott ki a pályára. A frissítés megtette a hatását, hiszen az 50. percben Klausz hagyott ki nagy helyzetet: a csatár az ötös sarkáról lőtt (sajnos, gyengén), s a labdát Milanic befutotta, s kikanyarította a gólvonal elől. Ezután Hajszán lőtt hatalmasat huszonöt méterről, ám a labda a kapufáról vágódott vissza a mezőnybe. A 60. percben Glika került helyzetbe, Koszta azonban a 16- oson kívülre futva szerelt, majd a szlovén csatár a magyar kapus lábába lőtte öt méterről a labdát. Klausz is lőtt egyet — ő is újra öt méterről, ismét erőtlenül —, és ezúttal Novák vágta ki a gólvonal elől a labdát. Magyar helyzet akadt még a 72. percben, amikor Vincze balról, 15 méterről lőtt, épphogy mellé. A másik oldalon Udovic hagyott ki helyzetet, a szlovén játékos kicselezte Kosztét, jobbról három méterről helyezett, ám ezúttal Márton futotta be a gólvonal előtt a labdát, s vágta ki szögletre. Cserék következtek: Keresztúri helyett az újonc Jagodics, Pate helyett pedig a „veterán” Oblak állt be. A meccsből hátralévő tíz percben Albert hagyott még ki egy hatalmas helyzetet, a középpályás Vincze balról küldött beadása után becsúszva öt méterről lőtte mellé a labdát. A szlovénoknál még Glika helyett Rudonja, Englaro helyett Krisan lépett pályára. Bár, csapatunk a második félidőben nagyobb akarással játszott, összeségében mégis azt kell mondjuk, hogy sajnos a magyar válogatott ma már az alakulóban lévő szlovén csapatnál sem tud jobb, ötletesebb futballt produkálni. Az angolok nem mennek Berlinbe Bodonyi maradt hírmondónak A tizenöt évvel ezelőtti válogatottból Bodonyi Béla az egyetlen játékos, aki még aktívan futballozik. A harmincnyolc éves támadóból az idők során irányító középpályás lett, s jelenleg a svájci másodosztályban szereplő Fribourg csapatában játszik. — Futballistaként nem érzi öregnek magát? — kérdeztem Bodonyitól, amikor felhívtam. — Az igaz, hogy már nem vagyok fiatal, de tíz gólommal még mindig én vagyok a csapat legeredményesebb játékosa. Sajnos, így is csak az utolsó előtti helyen állunk, s igen kevés az esélyünk a bentmaradásra, mert az idén már három csapat esik ki a másodosztályból. Ennek ellenére a vezetők mindent elkövetnek, hogy jövőre is ebben az osztályban szerepeljünk, de szerintem erre kicsi a reményünk. — Gyanítom, még mindig megéri önnek külföldön futballozni. — Ha azt mondanám, hogy nem, akkor hazudnék, de ebben a korban már nem a pénz a legfőbb motiváció. Mivel már csak félprofi vagyok, a foci mellett délelőttönként egy irodafelszereléseket forgalmazó cégnél dolgozom. Ennek a vállalatnak az igazgatója a csapat főszponzora is egyben. — Úgy hallottam, hogy az idén tervezi a visszavonulását. — Az is lehet, hogy focizok még egy évet, már csak a gyerekek miatt is, hogy tökéletesen megtanulják a francia nyelvet. Az sem elképzelhetetlen, hogy edző leszek. Már a vezetők is kérdezték, lenne-e kedvem irányítani a csapatot, s a régi klubom, az FC Bulle is érdeklődött efelől. Még nem döntöttem. Egy biztos: maradok a labdarúgásban. • K. B. L. Bonni tudósítónktól Az Angol Labdarúgó-szövetség tegnapi rendkívüli ülésén lemondta az április 20-ára, Hitler születésnapjára, a német fővárosba tervezett német—angol barátságos labdarúgó-mérkőzést. A találkozón neonáci demonstrációktól lehetett tartani. A Német Labdarúgó-szövetség és más egyesületek csalódottan reagáltak az angol bejelentésre. Berti Vogts szövetségi kapitány szerint egy szűk csoport elérte, hogy április 20-a megint emlékezetes dátummá válik. Berlin város szenátusa is sajnálkozását fejezte ki, de elfogadta az angolok döntését. A mérkőzést korábban Hamburgba, a neonácik egyik fellegvárába tervezték, de a Hansaváros vezetése elérte, hogy a találkozó Berlinbe kerüljön. Egy hamburgi szenátor szerint a tegnapi angol döntéssel sikerült elkerülni, hogy a tüntető neonácik és a brutalitásukról hírhedt angol szurkolók összecsapjanak a német fővárosban. • Ú. M. A Veszprém pénzre vár Amiben talán csak néhányan hittek Veszprémben, megvalósult: a kiesőjelölt NB II-es labdarúgócsapat a tavaszi öt fordulóban nyolc pontot szerzett. A bajnokság idei folytatása előtt az önkormányzat és a Veszprém FC egyezséget kötött, melyben az állt, ha az együttes az első öt fordulóban hét pontot tud szerezni, akkor az önkormányzat támogatni fogja a helyi futballt. Kiss József, a klub elnöke és a labdarúgók edzője érdeklődésünkre elmondta, miután túlteljesítették az elvárásokat, reméli, hogy a városi sportbizottság vezetője, Móninger László és Dióssy László polgármester megtartja ígéretét, s a csapat megkapja a bajnoki év végéig a támogatást. Nem tízmilliókról van szó, tette hozzá Kiss József, hanem a mai labdarúgásban tapasztalható nagy pénzek csak töredékét kitevő összegről. A klubnál egyébként a futballisták mellékállásban vannak, s csak szolid díjazást kapnak. Kiss József reméli, még a héten megnyugtatóan alakul helyzet. • H.Z. EREDMÉNYEK — ESEMÉNYEK - KÖZÖS MEGEGYEZÉSSEL szerződést bontott Glázer Róbert, a Haladás VSE labdarúgócsapatának edzője és a szombathelyi klub. Az edző utódjáról még nem döntöttek. ISMÉT NYERT a Körmend a férfikosárlabda-bajnokság rájátszásában: Falco KC—Körmend KC 74:82. Az összecsapás állása 2:0 a Körmend javára. PUHL SÁNDOR bíróként tagja az amerikai labdarúgó-vb játékvezetői keretének. A közzétett listán 46 bíró és partjelző neve szerepel, a magyarok közül Puhlon kívül Márton Sándor partjelzőként vesz részt az Egyesült Államokban. KIESETT a Pick-Szeged a férfikézilabda KEK-elődöntőjében, miután a visszavágón a vendéglátó Barcelona 19:14-re verte, összesítéssel 43:36-tal jutottak a spanyolok döntőbe. DÖNTETLENNEL végződött a labdarúgó NB II Keleti csoportjának tegnapi mérkőzése: Tiszakécske—Kazincbarcika 1—1. Ügetőverseny-eredmények 1. Mister Dream (3) — Unoka (1) — Unaccepted (7) — 35, 36, 34, 15 — Bef.: 89, 25 — Hármas bef.: 519 2. Utópista (1) — Példás (7) — Lódulj! (4) — 80, 18, 14, 19 — Bef.: 91, 156 — Hármas bef.: 1036 3. Tamás (5) — Sumer (2) — Speedym (8) — 19, 14, 14, 21 — Bef.: 77, 65 — Hármas bef.: 1732 4. Tombola (9) — Tante (4) — Kara Urman (8) — 62, 23, 15, 14 — Bef.: 169, 166 — Hármas bef.: 1888 5. Arvid (2) — Navigátor (1) — Sprintelő (3) — 15, 12, 14, 32 — Bef.: 20, 40 — Hármas bef.: 509 6. Peckes (4) — Platán (8) — Karmester (2) — 23, 10, 10, 10 — Bef.: 31, 39 — Hármas bef.: 161 7. Pribék (7) — Murci (9) — Tárkony (4) — 10, 12, 16, 16 — Bef.: 23, 32 — Hármas bef.: 259 8. Simone (8) — Öcsike (5) — Követ (6) — 21, 13, 24, 16 — Bef.: 113, 29 ; Hármas bef.: 2121 9. Próféta (7) — Szó (4) — Lokátor (2) — 32, 23, 175, 13 — Bef.: 252, 138 — Hármas bef.: 3591 10. Idol (8) — Olivia (7) — Történész (2) — 77, 143, 12, 11 — Bef.: 140, 347 — Hármas bef.: 4567 Győzött az olimpiai csapat A szombathelyi stadionban a nagyválogatottak előtt az olimpiai együttesek léptek pályára, a magyarok 0—0-ás félidő után 1—0-ra nyertek. A kellemetlen, késő őszt idéző csípős, szeles időben csak néhány tucatnyian választották délutáni programként a fiatalok találkozójának megtekintését. Az első félidőben mindkét csapat hagyott ki nagy gólhelyzetet, a magyarok fölényben játszottak. Az együttesek pontatlanul futballoztak, sok volt a hiba. A második félidőben jobban játszottak az együttesek, kevesebb volt a rossz átadás, s a magyar mezőnyfölény a 67. percben góllá érett: Rádicstól Horváth elé pattant a labda, s ő 10 méterről a kapu közepébe lőtt (1—0). Ezután még élénkebb lett az iram, keményebb megmozdulásokat is láthattak a nézők. A vendégek emberhátrányban fejezték be a mérkőzést, a 80. percben Pesicet kiállították, miután csúnyán fellökte Dombit. SPORT A kard mesterei a Vigadóban MH-tudósítás A Pesti Vigadóban rendezik vasárnap a kardozók Mesterek Tornáját. A rangos, pénzdíjas versenyen — amelyet a Fotex szponzorál — a nyolc vívó között négy magyar lép pástra. Az eseményről tegnap tartottak sajtótájékoztatót a torna támogatói és a vívószövetség vezetői. Kicsit visszakanyarodunk a múltba, legalábbis a vívóidőszámítás szerint: vasárnap délután három órától rendezik meg ugyanis a Pesti Vigadóban a kardozók Mesterek Tornáját. No, igen... Joggal kérdezheti bárki, ugyan miért mondjuk erre a hétvégén sorra kerülő versenyre, hogy a múltat idézi. Nos, a Mesterek Tornáján a tavalyi kardvilágranglista első nyolc helyezettje vehet részt. Az 1993-as esztendőben pedig a következők voltak a legjobbak: az olasz Marco Marin és Toni Terenzi, a német Felix Becker és az orosz Grigorij Kirijenko. E négy vívó után következzék az igazi meglepetés, a Vigadóban pástra lépő négy magyar kardozó neve: Szabó Bence, Köves Csaba, Navarrete József és Boros György. Bizony, kevés híres vívónemzet dicsekedhet el ilyen bravúrral, mármint hogy a nyolc legjobb között négy versenyzője is képviselteti magát. Ám tény, tavaly a magyar kardozók majdhogynem minden babért learattak, a Világkupákon, a vbn, az EB-n és az Universiadén. A tegnapi sajtótájékoztatón Dallos János, a Fotex képviselője elmondta, hogy cégük azért vállalta a budapesti Mesterek Tornájának támogatását, mert a vívás — s ezen belül is a kard szakág — az egyik legsikeresebb magyar sportág. A Mesterek Tornája pedig a vívósport csúcsversenye, hiszen itt a világ legjobb nyolc kardozója lép pástra, s ráadásul komoly pénzdíjért küzdenek. A budapesti viadal összdíjazása 240 ezer francia frank lesz, ebből az első helyezett 100 ezret, a második ötvenet, a harmadik harmincat, a negyedik húszat kap, míg az utolsó négy helyezett 10-10 ezer frankkal gazdagodhat. A világranglista első négy helyezettje — Marin, Szabó, Köves és Navarrete — kis előnnyel indul, hisz’ ők a másik négyesből húzhatnak majd maguknak ellenfelet. A verseny egyenes kieséses rendszerben zajlik, ám az akár már most biztosra vehető, hogy a mindent eldöntő, utolsó asszóban az egyik magyar kardozót is pástra szólítják majd a Vigadóban vasárnap délután. 1994. április 7., csütörtök Tóth Csaba akár optimista is lenne, ha... Mennyit áldoz Budapest a sportra? Kis hazánk sajnálatos módon azon néhány „vízfejország” sorába tartozik, amelynek fővárosa rátelepszik az egészre, afféle „állam az államban”, így van ez a sportban is, elég mindössze arra hivatkoznunk, hogy sehol annyi fővárosi csapat nem szerepel a futball felsőházában, mint nálunk. Ugyanakkor viszont a budapesti nagyegyesületek igazában nem a városhoz kötődnek, hanem megmaradtak afféle „országos” kluboknak, amelyeknek persze hatalmas (és ugyancsak országos) hagyománya és szurkolótábora is van. De hol a helye ebben a meglehetősen zavaros, nagy egészben magának Budapestnek? Miből és mekkora részt képes felvállalni a főváros önkormányzata? Erről beszélgettünk Tóth Csabával, aki... De hát vele legelőször saját szerepkörét kellett tisztáznunk. — Az én posztom megnevezése rövidített formájában úgy hangzik: Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala sportalosztályának vezetője — mutatkozott be, amúgy, hivatalosan. — Ez már így is elég rémítően hangzik. És mi a hosszabb változat? Ne kíméljen!... — Tulajdonképpen már csak egy „csavar” van az egészben, mégpedig az, hogy a mienk végső soron az egészségügyi ügyosztályhoz tartozó sportalosztály. — Óh, milyen öröm! Ez így természetesen egészen más, kristálytiszta, világos, egyszerű... — Annak idején mindössze három szavazaton múlott, hogy a sport nem hozhatott létre önálló ügyosztályt a fővárosban. — Ne haragudjon, de nekem a sportban az efféle ügy- és alosztályosdi egyaránt komikus, sőt groteszk. — Van szükség bizonyos hivatali besorolásra. — Az igaz. De hadd emlékeztessem egy korábbi bürokratikus váltásra!... Valaha az egyesületekben önálló sportiskolák működtek, amelyek élén igazgató állt. Később az Sl-t visszasorolták a klub szakosztályai közé, a vezetője pedig általában az utánpótlás-módszertani főelőadó címét kapta új titulusként. Akkor sokan berzenkedtek az elnevezés ellen, bár a lényeg tulajdonképpen alig változott, mondván: sokkal nehezebb iskolaigazgatókkal, gazdasági vezetőkkel „hatszázadik senkiként" tárgyalni. — Ez bizonyos értelemben jogos párhuzam. — Nem tudnak semmit tenni ellene? — Végső soron az OTSH dolga lenne. Mert ha a hivatal elérné, hogy a hivatali besoroláson túl mindenütt a helyi sporthivatal elnökeként vagy igazgatójaként szerepelne a sportvezető, adminisztrációs értelemben bizonyára egyszerűsödne a helyzet. Itt viszont a második lényeges kérdés: Budapest „sportelnöke" végső soron érdemi szereplője a főváros sportjának? — Létfontosságú, hogy minden önkormányzati apparátusban dolgozzon legalább egy, a sporttal foglalkozó ember. Mert kell összekötő kapocs a sport hétköznapi valósága és a döntéshozók között, mind az önkormányzat úgynevezett sportkoncepciójának előkészítésében, mind pedig annak végrehajtásában. Ha ez a láncszem kiesik, súlyos zavarok lépnek fel a sport működőképességében. Abban tehát okvetlenül nagy szerepe van a mi bonyolult nevű alosztályunknak, hogy Budapest kerületeinek sportélete ne kerülhessen méltatlan helyzetbe. Mert ahol eltűnik a korábbi „sportfelügyelő”, ott a sport pénze is kámforosdit játszik... — Mondana erre konkrét példát? — Egy éve nincs a testkultúrának képviselője például a XVIII. kerület önkormányzatában. Mi jártunk el a polgármesternél, és ő végül meg is ígérte, hogy legalább egy ember lesz az apparátusban, akinek főállásban szívügye a sport. — Persze, egészen más a szívügy —és az a lehetőség, hogy érdemben tegyen az illető. — Én feltétlenül érdemi tevékenységnek tekintem a demokrácia nálunk tapasztalható „ősszakaszában” például azt, hogy megfelelően áramoljanak az információk a sportegyesületek és az önkormányzatok között, mert „bekötött szemmel” mindenki csak bizonytalanul lépeget. — Ebben egyetértünk. De végül is mi az, amit Budapest adni képes a saját sportjának? — Az általunk az úgynevezett élősportra fordítható összeg 133 millió 441 ezer forint. — Mi a „nem élő”? — Például a margitszigeti atlétikai centrum, mint fővárosi létesítmény fenntartása. —Az a volt Úttörő stadion? — Igen. Évi húszmillióba kerül, ugyanannyiba a főváros sportegyesületének, a BSE-nek a működése. De nehogy valaki méltatlanul kicsinek érezze azt, amennyit Budapest a sportra áldoz, megjegyzem, hogy például a margitszigeti centrum felújítására, amelyben az esti világítás megoldása, a kazáncsere, az atlétikai pálya műanyag borítása is szerepel, az idén mintegy ötvenmilliót költünk. — Ha mindezt összeadom, ugyanennyit néhány vidéki nagyváros is áldoz. — Ha összeadja, akkor csak Budapest „központi” pénzeit kapja meg, és akkor még nem számolta a kerületek által sportra szánt összegeket. — Nyilván önnek van igaza. De akkor hadd kérdezzem meg, ön elégedett azzal, amit a főváros ad? — A Sportegyesületek Országos Szövetsége azt kezdeményezi, hogy Magyarországon mindenütt az éves költségvetés két százalékában, törvény segítségével határozzák meg a sport támogatásának mértékét. Én az egy százalék birtokában is kifejezetten optimista lennék, akkor ugyanis nem millió, hanem milliárd lenne a váltószám... — Maradjunk azonban a mai realitásoknál. Mire fordítják most a pénzüket? — Alapvetően a fővárosi versenyrendszer fenntartására, a Budapest-bajnokságok megrendezésére, a diákolimpiára, a Challenge Dayre. Mindezek működtetését a fővárosi szövetségek végzik, amelyeket mi nemcsak a meglévő keret szétosztásával támogatunk, hanem azzal is, hogy itt, az új, Curia utcai székházban adunk nekik helyet, telefont, faxot, egyéb postai költségeket, villanyt, fűtést... Hogy ne szaporítsam a szót, ezekkel a szolgáltatásokkal végül is további 32 milliót. — Mennyi jut ebből mondjuk a Fradinak, a Vasasnak?... — A dolog természeténél, a magyar sport hagyományos adottságainál fogva Budapest képtelen felvállalni a fővárosi sport egészét, hanem csak annak bizonyos, de koncepcionálisan fontos szeleteit. — Mégpedig? — A diáksportot, az utánpótlás-nevelést. — Ez így túl tág fogalom. — Akkor hadd mondjak konkrét példát. Ma már csak 19 budapesti iskolában van minőségi röplabda. Mi arra biztatjuk a sportág budapesti szövetségét, hogy a kezében lévő, támogatásra fordítandó százezer forintból ezeknek a diák-sportegyesületeknek írjon ki értelmes, célra vezető pályázatot, mert így csakugyan a sportág hátterét segítik. Mert kérdezem én egymás között, őszintén: mit érne ugyanezzel a százezerrel például a Tungsram-Újpest, az egyik budapesti szakosztály? Meg tudná oldani akár csak a saját utánpótlás-nevelését is? Ugyanakkor viszont történelmi tévedésnek tűnik az a mai magyar sportban, hogy különválasztják a diáksportot és az utánpótlás-nevelést. Mert mondjuk az a tízéves, abszolút kezdő, aki valamelyik egyesület szakosztályában teszi meg az első, botladozó lépéseit, az a jelen szituációban az „élsport" rubrikájába tartozik... — Ebben önnek teljesen igaza van, s még alá is tudom támasztani azzal, hogy az utánpótlás-nevelésben is minőségileg jelentős diáksport-tevékenység a Csata utcai iskolában a vívásban, illetve a különböző csapatsportokban jó, ha fél tucat fővárosi iskolában zajlik, Így tehát amikor azt mondtam, hogy az utánpótlás és a diáksport érdekében is dolgozunk, egyben a véleményünket, felfogásunkat is megfogalmaztam. Vagyis az ország sportjában a jelképes „sztrádát” nem mi terveztük meg, de igyekszünk mindenkor megtalálni rajta a magunk helyesnek vélt sávját. • Szekeres István Tóth Csaba FOTÓ: HABIK CSABA Például... Tóth Csaba az itt közölt interjúban úgy fogalmazott, hogy a diáksportot és az élsport diákokat érintő sajátos szeleteit támogatja kiemelten a fővárosi főpolgármesteri hivatal. Ezt bizonyítja az a legújabb pályázati felhívás is, amelynek benyújtási határideje április 22., a szükséges adatlapokat pedig a kerületi önkormányzatoknál, illetve a fővárosi sportalosztály Budapest, V. Curia utca 3. alatti székházában lehet beszerezni. A pályázati lehetőségek: a budapesti oktatási intézményekben működő DSE-k, DSK-k, valamint a fővárosi fenntartású oktatási intézmények diáksport-tevékenységének támogatására: 13 000 000 forint; — a fővárosi sportszervezetek és oktatási intézmények egészségvédő programjainak támogatására: 1 000 000 forint; — a fővárosi sportszervezetek szabadidősport-tevékenységének támogatására: 1 500 000 forint; — a budapesti sportegyesületek utánpótlás-nevelési tevékenységének (normatív) támogatására: 21 000 000 forint; — a budapesti egyetemi-főiskolai sportegyesületek támogatására: 6 000 000 forint. Hetedhhét országra szóló ízek HungarHotels módra Sváb vacsoraestek a svábhegyi Panoráma Szállodában Április 7-10. A jó hangulatról Neumann Lőrinc tangóharmonikás gondoskodik. Április 8-án a Zsámbéki Német Nemzetiségi Kör zenekara, április 9-én gyermek-tánccsoportja szórakoztatja vendégeinket. Az érkezőket már a kapuban lángossal és borral köszöntjük. Az eredeti sváb receptek alapján készült ételek mellé kemencében sült sváb kenyeret kínálunk. Asztalfoglalás a 175-0522-es telefonszámon. Thett HungarHotels — — " Az IBM bemutat Önnek néhány világsztárt a számítástechnika ’ 94 - es újdonságaiból. Az IFABO számítástechnikai szakvásáron Önt is várja a"fel^" az IBM Magyarország: "A" pavilon 207-208/C stand.