Magyar Hírlap, 1995. január (28. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-02 / 1. szám

1995. JANUÁR 2., HÉTFŐ MTI Az elmúlt egy esztendőben történt bizonyos előrelépés, de értek bennünket csalódá­sok is - írta az ENSZ vala­mennyi alkalmazottjához inté­zett újévi köszöntőjében But­­rosz Gáli, a világszervezet fő­titkára. Gáli méltatta a béke­­fenntartó feladatot ellátó vi­lágszervezeti katonákat, mondván, hogy büszkék lehet­nek eddigi tevékenységükre. - Minden újabb válsággal tuda­tosodik bennünk - írta Gáli -, hogy a béke, a fejlődés, a szo­ciális igazságosság és a de­mokrácia megteremtéséhez nem elegendőek a politikusok elképzelései, szükség van azoknak az embereknek a munkájára is, akik nap mint nap újult erővel - olykor nagy veszedelemben - szentelik magukat feladatuknak. „Fegyverekkel nem lehet egy humánusabb világot meg­teremteni,, - hangsúlyozta II. János Pál pápa az új év első va­sárnapján elmondott Angelu­­szában. Az év első napján több tízezer hívő hallgatta a vatiká­­­ii Szent Péter téren a pápát, aki a Balkánon, Csecsenföldön és Afrikában zajló súlyos ese­ményekre hívta fel a figyelmet. - A most következő esztendő­ben több alkalom is lesz annak tudatosítására, hogy mennyire sürgős megteremteni a békét - mondta a pápa, emlékeztetve arra, hogy a világ ebben az év­ben emlékezik meg a második világháború befejezésének és a két japán város ellen végre­hajtott atomtámadás 50. évfor­dulójáról. II. János Pál pápa vasárnap délelőtt a Szent Pé­­ter-bazilikában pontifikálta az új év első miséjét. A pápa szentbeszédében azt a már nyilvánosságra hozott üzene­tét olvasta fel, amelyben arról szólt, hogy a nőknek kiemel­kedő szerepük van a béke megteremtésében. „A nő arra hivatott, hogy a béke tanúja, hírvivője és tanítója legyen” - hangsúlyozta a pápa. Az NSZK nem nagyravágyó A régi tragédiák megismétlő­désének megakadályozására erősíteni kell az európai integ­rációt, mert a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a vallási fanatizmus gonosz eszméi nem csak a Balkánon találnak támogatókat - jelentette ki Helmut Kohl német kancellár újévi köszöntőjében. Rámuta­tott, hogy az újévben lesz a második világháború befeje­zésének ötvenedik évforduló­ja, és az utóbbi évszázadokban most először a németek már­­50 éve békében élnek. De a béke nem önmagától adódik, hiszen Európában jelenleg is folyik háború, a volt Jugoszlá­via területén embereket ül­döznek el lakóhelyükről. Nyo­masztó, hogy több mint három év után még mindig nem lát­szik a megoldás lehetősége. Németország humanitárius te­rületen a jövőben is segíteni fog és meggyőződése, hogy csak tárgyalásos úton lehet va­lódi békét teremteni - hangsú­lyozta a kancellár. A hazai gondokról szólva a munkahe­­­­lyek teremtését, a tömeges munkanélküliség mérséklését nevezte Kohl a legfőbb fel­adatnak. Roman Herzog szövetségi elnök a Deutschlandradionak adott szilveszteri interjújában óvott attól, hogy külföldön esetleg nagyravágyást mutató kép alakuljon ki Németország­ról. - Nem törekszünk egyedü­li vezető szerepre, s az orszá­got külföldön olyannak kell bemutatni, mint amilyen­ bé­kés és nem követelőző - nyi­latkozta az államfő. Úgy vélte, hogy a közép- és kelet-európai kommunista rendszerek össze­omlása terheinek nem szabad egyedül Németországra hárul­niuk, s szorgalmazta, hogy na­gyobb figyelmet fordítsanak az európai történelem és kultúra közös vonásainak kidomborí­tására. Francois Mitterrand francia köztársasági elnök köszöntőjé­ben megerősítette, hogy man­dátuma lejártáig hivatalában kíván maradni. Az államfő fel­szólította honfitársait, hogy az új esztendőben is munkálkod­janak a szabadság és az euró­pai egység érdekében. Figyel­meztetett Franciaország szo­ciális problémáira, az egyre jobban megmutatkozó egyen­lőtlenségekre. A kormányválság megoldá­sával kapcsolatos konzultá­cióinak második fordulójában Oscar Luigi Scalfaro olasz ál­lamfő azt fogja megvizsgálni, hogy van-e lehetőség működő­képes új kormány felállítására. Ezt az államfő közölte újévi köszöntőjében. Scalfaro több mint félórás beszédének köz­ponti témája a kormányválság volt. Az államfő szerint a vál­ságból kivezető utat az érvény­ben lévő alkotmány alapján, a tavaly márciusi törvényhozási választások eredményének fi­gyelembevételével kell megta­lálni. Scalfaro közölte: a szená­tusban és a parlamentben a többség elutasítja az azonnali választásokat, ezért most a le­hető legrövidebb időn belül azt fogja megvizsgálni, hogy le­hetséges-e működőképes kor­mány felállítása. A helyi konfliktusok veszélye Martti Ahtisaari finn államfő az európai béke és biztonság kérdéseire helyezte a hang­súlyt újévi beszédében. Felszó­lította Oroszországot, hogy tö­rekedjen békés szerepre a vi­lágban. Úgy vélekedett, hogy a nagy háborúk veszélye Euró­pában elmúlt, egyúttal azon­ban felhívta hallgatói figyel­mét arra, hogy a helyi konflik­tusok árthatnak a békének, és a nemzetközi közösség egyre kevesebb erővel rendelkezik ezek megoldására. Megbékélésre és a nemzeti egység erősítésére szólította fel Ukrajna lakosságát újévi beszédében Leonyid Kucsma. Az ukrán elnök arra kérte a polgárokat, hogy a következő öt esztendőben a békés or­szágépítésé és ne az ellensé­geskedésé legyen a főszerep. Az államfő szerint sikerült ki­törni a korábbi évek elszige­teltségéből, részben annak kö­szönhetően, hogy lemondtak az atomfegyverekről és meg­kezdték a radikális gazdasági reformokat. Az elnök úgy vél­te, hogy fokozatosan leomla­nak a volt Szovjetunió „baráti népei között mesterségesen emelt akadályok”. Hangoztat­ta: megkülönböztetett figyel­met szentelnek az Oroszor­szággal kialakult kapcsolat­­rendszernek, céljuk, hogy mie­lőbb rendezzék a vitás kérdé­seket. Ausztriának a lehető leg­jobban ki kell használnia tag­ságát az Európai Unióban - mondotta Franz Vranitzky osztrák kancellár újévi beszé­dében. 1995 január elseje egyenrangú Ausztria történel­mének más nagy dátumaival, például az 1955-ös államszer­ződés megkötésének időpont­jával - tette hozzá. Az osztrák kormány takarékossági prog­ramját egyebek között azzal magyarázta, hogy az európai célokat Ausztria csak úgy tud­ja megvalósítani, ha ehhez esz­közei is vannak. Csiang Cö-min kínai állam­fő a fontos események évének nevezte a beköszöntő eszten­dőt. Emlékeztetett: az idén lesz 50 éve annak, hogy véget ért a második világháború, ezen belül a kínai nép harca a japán agresszió ellen. Ugyan­csak fél évszázada alakult meg az ENSZ - hangoztatta a kínai államfő, aki szerint 1995 a né­pek harcának éve lesz a béké­ért és a fejlődésért. Akihito japán császár a fél évszázada véget ért a legrette­netesebb háborúra”, emlékez­tetett a nemzethez intézett új­évi üzenetében, s az áldozatok emlékét idézve kívánt békés új évet Japánnak és az egész világnak. Korea-közi megbékélést Az Észak-Koreával való „megbékélés és együttműkö­dés”, új korszakának megnyi­tását ígérte a nemzethez inté­zett újévi üzenetében Kim Jung Szam dél-koreai elnök. „Véget kell vetni a honfitársa­ink közötti tragikus bizalmat­lanságnak és szembenállás­nak” - szögezte le Kim, aki annak a reményének adott hangot, hogy egyszer majd „északi testvéreink is élvezhe­tik a szabadságot, és emberhez méltó életet élhetnek”. Kim Dzsong Il, Észak-Ko­­rea kijelölt vezetője, aki még mindig nem foglalta el hivata­losan az apja, a néhai Kim Ir Szen által rá hagyományozott államfői és pártfőtitkári tiszt­ségeket, nem intézett újévi üzenetet népéhez. Ehelyett a Nodon Színműn, a Koreai Munkapárt, illetve a Nodon Csongnjon, a hadsereg köz­ponti lapja közös szerkesztő­ségi cikket közölt, amely „di­namikus előrehaladásra” buz­dítja a népet „a nagy párt ve­zetésével”. Újévi üzenetek a nagyvilágban A békéért, a demokráciáért még sok a teendő Csecsen kormányépületek orosz kézen Lőtávolságra a főhadiszállás • Folytatása az 1. oldalról Udugov csecsen sajtóminiszter a főváros védelmére szólította fel a köztársaság lakosságát, és bejelentette, hogy egyszer és mindenkorra le kell számolni az orosz betolakodókkal. A felhívás elhangzása után, szemtanúk jelentése szerint, önkéntesek százai csatlakoz­tak a védőkhöz. A térségbe előző nap visszatért Pavel Gra­­csov védelmi miniszter szerint további öt-hat napot vesz igénybe, hogy a várost meg­tisztítsák a környékbeli telepü­lésekről Groznijba érkezett fegyveresektől. Borisz Jelcin szokásos újévi köszöntőjében azt mondta, hogy 1995-ben a csecsenföldi béke és rend megteremtését tekinti fő feladatának, és külön üdvözölte „a hazájukat, vala­mint a népet szolgáló, Groznij­­ban harcoló katonákat”. Du­­dajev, aki testőreivel egy Groznij környéki óvóhelyen tartózkodik, türelmet és bátor­ságot kért Csecsenföld lakos­ságától és kijelentette, hogy a köztársaság hamarosan sza­baddá és függetlenné válik. Mint megjegyezte, az emberek lelkét nem lehet tankokkal el­taposni. Andrej Kozirev szerint a csecsenföldi válság nem etnikai konfliktus, még csak nem is a csecsen nép önrendelkezéséről szól, hanem a „törvényesség és a rend helyreállításáról, arról, hogy kimentsük a lakosságot egy bűnöző banda keze közül”. Az NBC amerikai televíziónak vasárnap adott­ nyilatkozatá­ban az orosz külügyminiszter hangoztatta, hogy kétségkívül szörnyű emberi tragédiáról, szokatlan helyzetről van szó, amely határozott politikai és katonai fellépést igényelt. Kér­désekre válaszolva leszögezte, hogy Borisz Jelcin továbbra is kézben tartja az ügyeket, a döntéseket ő hozza. Szerinte az elnöknek már nem volt más választása, mint elrendelni a katonai erő használatát. Egyéb témákat érintve aláhúzta: az Egyesült Államok és Oroszor­szág nem fogja megengedni, hogy a hidegháború helyét a hidegbéke vegye át. Pillanatnyi öröm az ostromlott főváros lakójának életében: kenyérhez jutott KÜLFÖLD - BELFÖLD Bizakodó elnök, borúlátó román ellenzék MH-Bukarest/MTI Sötéten látják Románia jövő­jét az ellenzéki politikusok - ez derül ki a tavalyi év utolsó bukaresti napilapjaiban meg­jelent összeállításokból. Az ellenzéki vezetők egyet­értenek abban, hogy az óesz­tendő siralmasan zárult, foko­zódott a lakosság elszegénye­dése, elmélyült a gazdasági válság, de azt sem tagadják, hogy maga az ellenzék is tehe­tetlen, szétforgácsolt volt. A vezető ellenzéki tömörü­lés, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, Corneliu Coposu az egyetlen kiutat az előrehozott választá­sokban látja, amelyek idén szerinte mindenképpen elke­rülhetetlenekké válnak. A Demokratikus Konvenció el­nöke, Emil Constantinescu szerint­­ az ellenzéknek létre kell hoznia „a haladás és a re­form koalícióját”, amely „al­kotmányos megoldást” talál a válságra. Az 1995-ös esztendő két nagy célkitűzéseként a román államfő a „nagy privatizálás” előmozdítását és gyorsítását, továbbá a külföldi tőkeberu­házások növekedésének el­érését jelölte meg, és remé­nyét fejezte ki, hogy az újév­ben az életkörülmények is érezhetőbben javulnak. Ion Iliescu elnök a külpolitikai cé­lok között sorolta fel a szom­szédokkal való viszony javítá­sát is. • Folytatása az 1. oldalról Mz ország nyugati és keleti fele közt sem csökkent a különb­ség. Mint ahogy nem csökkent a leggazdagabbak és legszegé­nyebbek közt az anyagi kü­lönbség sem. 1994-et az ENSZ a család évének minősítette. Ideje hát tudomásul vennünk, hogy gazdaságpolitika, iparpo­litika, lakáspolitika, oktatás­­politika, ifjúságpolitika, foglal­koztatáspolitika, egészségpoli­tika, szociálpolitika mind egyetlen egység, amelynek va­lamennyi eleme végső soron közös célt kell hogy szolgáljon: az emberi kis közösség, a csa­lád érdekét, amely egyaránt nyújt védelmet munkaadónak és munkavállalónak, fiatalnak­­öregnek, a jövőnek - amely­nek gyermekeink - sajnos egy­re fogyatkozó számú gyerme­keink - a letéteményesei. Mint ahogyan ideje tudomásul ven­nünk, hogy az ország polgárai­nak jókora hányada a társada­lomból kirekesztve él. Súlyos és veszélyes kérdés ez: megol­dásának halogatása a társada­lom egészére üt vissza. Helyzetünk a világban - ha változott - a javunkra válto­zott. Mind inkább részesei va­gyunk egy történelmi folya­matnak, az európai egység lét­rejöttének. Menetrend birto­kában vagy anélkül, leszöge­zett alapfeltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n be­lül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordít­hatatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Eu­rópai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a törvényalkotásunk, gazdasá­gi szerkezetünk és kapcsolat­­rendszerünk, tudományos éle­tünk, társadalmi tudatunk és értékrendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végiggondolnunk csatlakozá­sunk várható gazdasági, társa­dalmi és kulturális következ­ményeit. Ideje volna elkészíte­nünk valószínű mérlegét, és felkészülnünk mindarra, amit nyerünk és veszítünk rajta. Mert hogy nyerünk is, veszí­tünk is, az biztos. Csak egyva­lamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy önmagun­kat, nemzeti énünket veszít­sük el. Közelebb kerülünk a politikai Európához azért is, mert szomszédainkkal közö­sen, a közös történelmi kény­szer nyomása alatt, vonakod­va vagy sem, de mind inkább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában fog­lalja határainkon kívül élő vé­reink sorsát és szabadságjo­gait. Ez a gyorsuló, mind­annyiunkat mindennap nehe­zen elfogadható és nehezen irányítható feladatok elé állító átalakulási folyamat határoz­za meg évek óta társadalmunk állapotát és közérzetét. Ami rosszabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan ver­senytársadalom létbizonyta­lanságát a kényszerű alkal­mazkodás szorongását tükrö­zi. A jövőkép hiányát. Ami­nek csak része a gazdaság álla­pota. Amely - most, az év vé­gén úgy tetszik - jobb, mint amilyennek érezzük. Úgy tetszik, 1994 nem csak a politikai élet, hanem a társa­dalom és a gazdaság állapotát tekintve is az érlelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gazdasági mérlege még nem készült el, de annyi már meg­állapítható, hogy hosszú és meredek hanyatlás után ipari termelésünk közel 10 száza­lékkal emelkedett. A korábbi­nál fél százalékkal kevesebb energiafogyasztás mellett. S termelékenysége a térségünk­ben kiemelkedően a legjobb. Mezőgazdaságunk eredménye - nehéz helyzete és értékesíté­si gondjai ellenére is - lényege­sen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatállomány csökkenése megszűnt, sőt megindult a nö­vekedése. Mindezek hatására joggal számíthatunk rá, hogy az egy főre eső bruttó hazai össztermék 3-3,5 százalékkal emelkedik. A lakossági megtakarítá­sok összege mintegy 20 száza­lékkal, a beruházások összege összehasonlító áron - előzetes becslés szerint - 25 százalék­kal emelkedett. A munkanél­küliség, hosszú évek óta az idén először, nem csak a sta­tisztika , tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka el­éri a 7 milliárd dollárt. Két­ségtelen: a költségvetés hiá­nya igen magas, s ez - bár a költségvetési hiánnyal még évekig leszünk kénytelenek együtt élni - megköveteli az állami kiadások szigorú csök­kentését. De az a tény, hogy hazánk gazdasága háromévi meredek hanyatlás után ismét növekedésnek indult, azt is megköveteli, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításának szükségességét elismerve gon­doljuk végig a fejlődést szol­gáló, hosszú távú gazdasági stratégiánkat is. Annál is in­kább, mert az idézett számok nem csupán számok, hanem újdonsült piacgazdaságunk alkalmazkodóképességének, rugalmasságának, gyarapodó tapasztalatainak, így együtt: gazdasági szerkezetváltásunk gyorsulásának reményt keltő jelei. S hadd tegyek hozzá még valamit: a térségünkbe irányuló működőtőke legna­gyobb hányada 1994-ben is Magyarországot célozta meg. Ennyit siralmas leértékelődé­sünkről, katasztrofális válsá­gunkról. Naponta hallom és olvasom, hogy nekünk semmi sem sikerül, Magyarországra összeomlás vár, az ország ha­lálosan beteg. Külföldre sza­kadt hazánkfiai, akik hazai új­ságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az or­szág válságos állapotáról, oly­kor levélben közlik velem őszinte részvétüket. Erre min­dig ugyanazt felelem: legalább várják meg Mohácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Ad­dig nem időszerű. Kedves Barátaim! Végeze­tül hadd mondjam meg önök­nek, hogy önök a hétközna­pok hősei. Akik jószerint az első világháború óta tanulják, hogyan lehet, hogyan kell ön­magunkon s egymáson segíte­ni. Hadd kérjek önöktől az új év első perceiben valamit: ne­­csak az erejükkel, szűk anyagi eszközeikkel éljenek megfon­toltan; gazdálkodjanak jól a reménység- és türelemtartalé­kaikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-valahára megindult kedvező gazdasági folyamat zökkenve megáll. Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő - kezdetben kicsi fürt -, ha nem is rögtön lágy, de legalább ma­dárlátta kenyérrel. Amit a ma­gunk munkájával termelünk meg. Ehhez kívánok az új esz­tendőben mindannyiunknak erőt, egészséget, s ehhez ké­rem mindannyiukra Isten nél­külözhetetlen áldását. Göncz Árpád újévi köszöntője A fordulat éve volt 1994 A köztársasági elnök FOTÓ: HABIK CSABA Megszűnnek a Moszkva -Tel-Aviv járatok? Ismét Budapest lehet a tranzitállomás MH-Tel-Aviv Izrael megfontolás tárgyává te­szi a légi forgalom megszünte­tését Tel-Aviv és Moszkva, il­letve Szentpétervár között, mi­után az orosz rendőrség akadá­lyokat gördít az El-Al biztonsá­gi szerveinek működése elé. A Maariv jelentése szerint az elmúlt héten orosz rendőrök két ízben is zavarták a moszk­vai repülőtéren az El-Al biz­tonsági embereinek munkáját. Önálló biztonsági vizsgálatok nélkül az El-Al sehol a világon nem repül - miután arab terro­ristaakcióktól tartanak, és nem hagyatkoznak a helyi - gyakran felületes - vizsgálatokra. Izrael most megfontolás tár­gyává teszi az El-Al-járatok megszüntetését Oroszország­ba, ami a kölcsönösség alapján az orosz Aeroflot izraeli repü­léseit is kétségessé teszi. Ebben az esetben az Oroszországból Izraelbe irányuló bevándorlás - amely évekig Magyarországon keresztül történt - ismét Buda­pestet fogja használni tranzitál­lomásnak. Egyelőre az incidens magas szintű egyeztetőtárgyalások tárgyát képezi. Az izraeli közle­kedési minisztérium egyik ma­gas rangú tisztviselője azt mondta a Maariv tudósítójá­nak, hogy „fogalmunk sincs, miért csinálják ezt az oroszok”. A lap értesülése szerint az inci­dens feszültséget okozott a két ország viszonyában és Peresz külügyminiszter magához ké­rette Alekszandr Bobin orosz nagykövetet. Ezzel párhuza­mosan a moszkvai izraeli nagy­­követség is próbál valamit tenni az ügyben. Az elmúlt hét végén az izraeli polgári repülés igaz­gatója levelet intézett orosz kollégájához, melyben kinyil­vánítja, hogy az „El-Al nem re­pülhet biztonsági intézkedések nélkül, és ha nem állítják helyre az eddigi normákat, Izrael kénytelen lesz beszüntetni a re­püléseket Oroszországban. Az El-Al télen hetente há­rom, nyáron négy járatot indít Moszkvába. Az oroszok heti 14 járatot indítanak Izraelbe.­ ­ Naftali Kraus Kovác megbékélést hirdet MH-Pozsony „A jövő szempontjából ígére­tesnek vélem, hogy az utóbbi időben észrevehetőek voltak a kormányfő, Vladimír Meciar és a személyem közötti meg­békélés jelei, hogy a kormány­fő a kormány kinevezésének alkalmával az együttműködés­re adta a kezét” - mondta újé­vi beszédében Michal Kovác. Az 1994-es év belpolitikai válsága fontos tanulságokkal járt - vélte T­ 'ovác. Ezek közül a legfontosabbként azt emelte ki, hogy beigazolódott: a koa­líciós kormányzás Szlovákia számára megfelelő politikai alternatíva. „Senki sem foszthat meg minket az európai történelem alakításában játszott szere­pünktől” - vélekedett Michal Kovác, aki hangsúlyozta: az or­szágnak a kimerítő politikai küzdelmek befejezésére, közös cselekvésre van szüksége. ■ S. E. Magyar Hírlap . Egyiptomban rekedt magyar turisták Emanuelre most nem tér vissza MH-információ Százhuszonkilenc magyar tu­rista számára minden bi­zonnyal emlékezetes lesz az 1994-1995-ös évek fordulója, amelyet a Vörös-tenger part­ján, Al Gurdakahban töltöt­tek. Az Egyiptomban szil­veszterező csoport ugyanis kiutaztatójuk, az Emanuelle Tours anyagi nehézségei mi­att - úgy tűnik - kinnrekedt a fáraók országában. A csoport december 27-én, kedden érkezett egyhetes üdülésre az afrikai országba. Már a harmadik nap tapasz­talták, hogy zárolták útlevele­iket, magyarán nem adják azokat vissza - válaszolta te­lefonon a Magyar Hírlap kér­désére Nemcsok Attila. A kint tartózkodó idegenveze­tők egyike attól tart, minden­nek az az oka, hogy az utazási iroda nem egyenlítette ki a szállodának otttartózkodásuk ellenértékét. Ha ez igaz, felté­telezhető, hogy a január 3-án a visszautat biztosító charter­járatat sincs kifizetve. A de­cember 31-ei Mai Napban va­lóban az olvasható, hogy az Emanuelle lemondta a repü­lőt. Egyébként a kintiek is csu­pán ebből a cikkből tudnak tájékozódni, Nemcsok Attila hiába próbálta felhívni a cég irodáit, illetve - lakásukon - vezetőit. Laptársunk beszá­molt arról is, hogy pénteken tíz győri károsult megpróbál­ta felelősségre vonni Simai Attila ügyvezetőt, aki a már kiürített budapesti, Izabella utcai irodába tért vissza még néhány iratért. A személy­­azonosságát kezdetben ta­gadni próbáló főnököt a rendőrök védték meg a felhá­borodott utazóktól, mond­ván, vegyenek erőt magukon, mert az önbíráskodás nem megoldás. A károsultak vi­szont úgy vélik, ha most futni hagyják Simáit, pénzüket so­ha nem látják viszont. Az 1992-ben Szegeden ala­pított kft.-nek egyébként Si­mai Attilán kívül két további magánszemély, Nagy József és Schwanner Gábor a tulaj­donosa. A kis irodák között viszonylag nagyobbnak szá­mítanak, reklámjaik szerint hat kontinens nyolcvan orszá­gába visznek turistákat. Egyiptomban a fakultatív programok tegnapig zavarta­lanul folytak. A két idegenve­zető felvette a kapcsolatot ha­zánk nagykövetségével. Ma­gyarország konzulja a mai napra ígérte, hogy utánanéz az ügynek. Megerősítette la­punknak ezt az információt vasárnap este a külképviselet ügyeletese is. Mint mondta, a konzul úr már dolgozik az ügyön. A követség alkalma­zottja általánosságban annyit mondott, nincs kialakult gya­korlat az ilyen ügyek kezelé­sére, minden eset egyedi elbí­rálásban részesül. Ez azt je­lenti, egyáltalán nem biztos, hogy az állam kifizeti, vagy legalább meghitelezi a szállo­dai illetve az utazási költsége­ket. A csoport további sorsa szempontjából döntő lehet, hogy az Emanuelle milyen biztosítással rendelkezik, il­letve, hogy - forgalma alap­ján - mennyi kauciót kellett letétbe helyeznie Budapes­ten.­ ­ Tevan Imre

Next