Magyar Hírlap, 1996. június (29. évfolyam, 127-139. szám)

1996-06-06 / 131. szám

1996. június 6., csütörtök A Magyar Hírlap melléklete Szerkeszti: Tar András Magyar Maserati-képviselet • Újabb versenytárs a csúcson Miközben a hazai gépjármű-értékesítés a gazdasági megszorítások miatt folyamatosan esik vissza, a méregdrága luxuskocsik iránti kereslet dinamiku­san nő. Bár az eladási számok alacsonynak tűnnek, az idei évre prognosztizált százdarabos forgalomból több exkluzív márka képviselete is elfogadhatóan megél. Számuk az elmúlt héttől eggyel gyarapodott. A világszerte különlegességnek számító olasz Ma­serati önálló eladási szervezetet hozott létre Mode­na Motor Kft. néven. A magyar pénzügyi csoport­ból és szakmai befektetőkből toborzódott társaság az autó­kereskedelem felső sávjában kíván versenyezni. Számítá­saik szerint már megalakulá­suk évében is eladhatnak 10 Maseratit, s bár a szám nem nagy, a luxuskategóriában ez­zel már konkurenciát jelent­hetnek. Az igazi nagy üzlet előtt a kaput egyébként a Ma­serati gyárral megkötött szer­ződés záradéka nyitja meg számukra. E szerint a Modena Motor Kft. nemcsak Magyar­­ország, hanem Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, sőt Oroszország területére is értékesítési jogot kapott. A kínálati palettán a Ma­­seratinál ma gyártott két alapmodell, a Ghibli és a Quattroporte ötféle verziója szerepel, 13 és 18 millió forint közötti árakon. Hozzáértők szerint az ár szinte kedvező, hiszen a nálunk már bejára­tott konkurens márkák a ha­sonló osztályban nem ritkán 40, sőt 80 milliót is kiírnak az árcédulákra. A Maseratinál nem csak az alkalmazott csúcstechnikát fizeti meg a vásárló, de az aprólékos kézi munkát is. A modenai gyár 300 alkalmazottja közül a gyártásban részt vevők zöm­mel ma is manufakturális munkát végeznek. Saját üzemrészben készül a motor, a karosszéria, s mint mondják, két egyforma Mase­rati soha nem hagyja el a gyár kapuját. Lehet, hogy csak egy-egy csavarkötésben teste­sül meg a különbség, de az sincs kizárva, hogy két egy­mást követő kocsiban másmi­lyen technikai részmegoldást alkalmaznak. A sajátos minő­ségi igényre mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy a különle­ges Conolly bőrkárpitokhoz a cég saját tímárműhelye csak olyan állati bőröket dolgoz fel, amelyek teljesen sérülés­­mentesek. A szögesdrót vagy a bögölycsípés nyoma már ki­záró ok a válogatásnál. A Maseratik természetesen műszaki megoldásaikban is a legjobbat nyújtják. A két mo­dell variációiban alkalmazott motorokhoz (2 és 2,8 literes, illetve 3,2 literes, 6 és 8 henge­res, V-elrendezésű erőforrá­sok, 284 és 335 lóerős teljesít­ménnyel) minden esetben két önállóan hűtött turbókomp­resszor tartozik, a befecsken­dezés és a gyújtás mikropro­cesszorokkal vezérelt elektro­nikus rendszerű és minden henger 4 szelepel. A kocsik 260 kilométer/óra feletti csúcssebessége és 6 másod­perc alatti gyorsulás verseny­autós erénynek számít, így azon sem illik csodálkozni, hogy a Maseratik futóműve hasonlóan különleges. A Ghibli és a Quattroporte mo­dellnél aktív felfüggesztést al­kalmaznak, vagyis a vezető a váltókar mellől maga állíthat­ja be a számára legkedvezőbb futómű-pozíciót. A csúcstech­nikához nagy teljesítményű, hűtött tárcsafékek, ABS, au­tomata tűzmegelőző rendszer, légzsák, 6 fokozatú mechani­kus, illetve 4 fokozatú auto­mata váltó tartozik. A Maserati márka történe­tét különben 1914 óta írják, Alfieri Maserati ekkor alapí­totta meg műhelyét Bologná­ban. Az első saját tervezésű kocsi, a Tipo 26 (8 hengeres motorja 1500 köbcentiméte­res volt és 120 lóerőt teljesí­tett) 1926-ban hagyta el a gyár kapuját és rögtön megnyerte az az évi Targa florio ver­senyt. 1931-ben a Maserati már egy nyolchengeres, 2800 köbcentiméteres kocsival, a 26 M-mel győzedelmeskedik Monzában, 1939-ben és 1940- ben pedig 8CTF-modelljük kétszer is első lesz az USA- ban az 500 mérföldes Indiana­­polisi Nagydíjon. A sportkar­rier 1957-ig tart, Manuel Fan­gio ekkor megnyeri a For­­ma-1-es pilóták versenyét, a Maserati pedig kivonul a sportpályákról. Az évi 3000 autót gyártó Maserati egymás után hozza ki legendás modelljeit, a Seb­­ringet, a Mistralt, a Borát, a Khasmint, de a manufakturá­lis gyártáshoz való ragaszko­dás és az ezzel járó mérhe­tetlen költségráfordítás fel­emészti az erejüket. Többszö­ri tulajdonosváltás után 1993- ban megvásárolja őket a FIAT-nagyhatalom, s ezzel a Maserati ismét egyenesbe jön. Új Quattroporte modelljük két éve jelent meg, s bár az üzem ma sem gyárt évi há­romezer kocsinál többet, mű­ködésük zavartalan. A Maserati tavaly még a versenypályákra is visszatért, Selenia Ghibli Open Gup né­ven egy teljesen azonos gép­kocsikból álló, nyolcfutamos versenysorozatot indítottak el. Világméretű „hálózattal” működik ezen kívül egy exkluzív Maserati klub is. Mint a budapesti bemutatko­zás alkalmából a gyár keres­kedelmi igazgatója, G. Mali­­chardi úr elmondta, szeretnék a márka rajongóit a Tridente (a cég emblémájában szereplő háromágú szigony) zászlaja alá gyűjteni. Előzetes felmé­résük szerint Magyarországon ma körülbelül 40 Maserati-tu­­lajdonos van. (Jelentkezésü­ket örömmel venné a Modena Motor Kft. a Budapest V., Hold utca 23. szám alatti köz­pontjában, bármikor.) Tar András FOTÓ EURÓPA-MOBIl Aprócska fuvaros Egyik jeles szaklapunk megálla­pítása szerint ma Magyarorszá­gon a használt autók forgalmá­hoz képest elenyésző a róluk szó­ló hiteles információ. Pedig a vá­lasztáshoz jó lenne tudni, hogy mit kínálnak a kereskedők és mit várhatunk el a megálmodott gép­kocsitól. Tesztsorozatunk efféle zsákbamacska, hiszen bármi ki­derülhet a szúrópróbaszerűen ki­választott négykerekű portéká­ról. Az Autó Néró Kft., az ország legnagyobb használtautó-keres­kedője mégis vállalta az együtt­működést. Telepeikről nem az il­lúziórombolás szándékával vá­lasztjuk ki a kocsikat, hanem kü­lönféle korú és kategóriájú autók bemutatásával olvasóinknak sze­retnénk segítséget nyújtani. Használt tesztünknek ebben a részében valóban különleges tesztalanyt igyekeztünk kivá­lasztani. Szokásunktól elté­rően ezúttal egy haszonjármű­­vet vettünk nagyító alá. Ennél kisebb fuvaros azonban nem létezik! A Japánban fogana­tosított „helytakarékossági előírásoknak” megfelelően kialakított Suzuki Carry Van nemhogy egy „dobozosított” személyautónál, de még a Re­nault Twingónál vagy a FIAT Pandánál is rövidebb és kes­kenyebb. Az elképesztő mé­retek a dobozformának, a na­gyobb magasságnak köszön­hetők. A jármű teljes alapte- Tesztmérleg + hibátlan motor + egyszerű felépítés + karosszéria korrózió előtt - sérülésekétől - cserére szoruló jobb első kerékcsapágy - zörgő kipufogó rülete utastér vagy raktér for­májában jelenik meg, a motor elfért az első tengely felett, az ülések alatt, a kis tömegű haszonjármű mozgatásához ugyanis elegendő az 1 literes erőforrás is. Praktikus városi haszonjár­művünkért első menetben reá­lisnak ítéltük a 690 ezer forin­tos vételárat. A kis Suzuki 5 éve és hét hónapja került elő­ször a forgalomba, és 1997 márciusáig érvényes forgalmi engedéllyel rendelkezett. A ki­lométeróra által jelzett 82 ezer minden más esetben csalásnak tűnt volna, itt nem. Az igen rit­ka városon kívüli használat kö­vetkeztében ez teljesen reális. Az autó külsején végigte­kintve az első részen találkoz­tunk sérülésekkel. A homlok­lemez több helyen benyomó­dott, még nem olyan mérték­ben, hogy a festék lepattan­jon, de láthatóan hullámossá téve azt. Korábbi sérülésből adódó nyomokat fedeztünk fel a jobb első részen. A veze­tő oldali ajtó nyitása után javí­tás és részleges újrafényezés nyomaira bukkantunk. Az itt végzett munkát jónak ítéltük, miután csaknem teljesen sike­rült eltüntetni az autó e „ka­landjának” nyomait. A további részeken sérülés­sel vagy a lemez átrozsdásodá­­sával nem találkoztunk. A szegletekben, a lemezek össze­­eresztésénél viszont néhány helyen megjelent a felületi rozsda, ami a karosszéria ha­landóságára hívta fel a figyel­met­­, illetve arra, hogy elérke­zett az utolsó pillanat, amikor a rozsdásodás még apró beavat­kozásokkal elkerülhető. A raktérrel egybenyitott utasfülke elhasználtsága átla­gos mértéket mutatott. A spártai műanyag kokpit az évek számának megfelelő mértékben volt karcos, na­gyobb sérüléssel nem találko­zunk. A keskeny és vékony párnázatú ülés a vezető olda­lán sem vesztette el tartását, nem volt kiülve. A kezelő­szervek, a kormánymű hibát­lan működést mutattak. A raktér a szállítások során nem sérült. Az oldalfalakon, vagy a bordázott padlózaton nem volt sérülés. Megelégedésün­ket fokozta, hogy a rakteret eladás előtt új gumiszőnyeg­­borítással látták el. Az első tengely felett, negyvenöt fokban megdön­tött, 987 köbcentis négyhen­geres erőforrás ugyancsak jó pontokat gyűjtött a Carry­­nak. A motor porszárazon vé­gezte dolgát az alsó traktus­ban, rendellenességre utaló hangot, olajfogyasztást, mű­­ködésbeni, beállítási hiányos­ságokat nem mutatott. Fo­gyasztásával a kis autó­­ kis pénz nézetet igazolta: rako­mány nélkül nem lépte túl a hétliteres száz kilométeren­kénti fogyasztást a Suzuki. Az autót alulról vizsgálva - egy elszakadt felfüggesztés miatt - zörgő kipufogót talál­tunk. Emellett a bal első ke­rék csapágyának túlzott lógá­sát kellett volna orvosolnunk egy esetleges vásárlás esetén. A felszerelt Bridgestone gumiabroncsok 80 százalé­kosnak minősített állapotát egyébként az egész autóra jel­lemzőnek ítéltük. Ifj. Petró Lajos Adatok és információk Hengerűrtartalom: 987 köbcentiméter Maximális motorteljesítmény: 45 LE /6500/min Menetkész tömeg: 890 kg Újkori ár:­­ (nem szerepel a Magyar Suzuki kínála­tában) Schwab­e katalógusban becsült ár: 583 000 Ft AutoNéró kínálati ára: 690 E Ft Fenntartási költségek Átlagfogyasztás: 71/100 km Üzemanyag: 91 -es ólommentes Kötelező biztosítás negyed­éves díja: 3180 Ft Hatékonyabb harc-berendezések A lopott autóval nem jut messzire a tolvaj Az autókat lopják, a speciális zárak és a riasztók ellenére. Az ajtó kinyi­tásával és a motor beindításával könnyen elboldogul a jól felkészült tolvaj, a fővárosban lopott autóval azonban a nyári hónapoktól már nem jut messzire az „új” tulajdo­nos - ígérik a Karc-Invest Vagyon­védelmi Klub munkatársai. Az álta­luk kínált védelmi rendszer, az 1991-es Karc továbbfejlesztett vál­tozata nem a megelőzésben, ha­nem elsősorban a megtalálásban nyújt segítséget. A rendszernek kö­szönhetően gyorsan, és éppen ezért még egyben kerülnek elő az ellopott autók. Az Euro-Karc lelke az a jeladó, amelyet típustól függetlenül bármely gépjárműbe be lehet szerelni. Három perccel azután, hogy a tulajdonos kiszáll az au­tójából, az érzékelő működésbe lép, figyeli az akkumulátor fe­szültségváltozásait. Amennyi­ben ez meghaladja az előre be­állított értéket, a jeladó megkez­di a riasztó jel sugárzását. Ezt az autóban ülő tolvaj ugyan nem érzékeli, a rendőrség vagy a ha­tárőrség azonban igen. A jeladáson kívül a rendszer­ben működik egy motorleállító funkció is, amelyre külön háló­zat kiépítése kezdődött meg. Az út mellé telepített készülékek érzékelik, ha a rendszerben részt vevő autó halad el mellet­tük. Amennyiben a járműben elrejtett jeladó aktív, megkezdi működését a rendszer, vagyis az autóban ülő tolvajt egy hang fi­gyelmezteti, hogy a járművet il­letéktelenül használja. A követ­kező információ az, hogy a gép­kocsi tizenöt másodpercen belül megáll. Az idő lejárta után a rej­tett chip lezárja a gyújtás vala­mennyi áramkörét. Újszászi Attila, a Karo-Invest elnöke közölte: a tesztelések szerint a lopástól számított 8-10 percen belül az autó bekerül va­lamelyik érzékelő hatókörzeté­be. A BRFK-val kötött megálla­podás értelmében a közel ezer telepített érzékelő mellett több száz rendőrautót szerelnek fel a rendszerrel, de a tervek szerint fogják a jeladásokat a taxisok és a gépjárműoktatók is. A mobil hálózatban négyezer ember vesz részt országosan. Budapest mellett Egerben és Szegeden is működik az Euro-harc. Az autóban elhelyezett jel­adó megtalálása Újszászi sze­rint szinte lehetetlen, a kicsiny műszer ugyanis számtalan hely­re elrejthető. A rendszerhez be­szereléssel együtt 21 750 forin­tért juthatnak hozzá az autótu­lajdonosok, a klubtagság díja 4700 forint. Bodrácska János, Budapest rendőrfőkapitánya a rendszert értékelve elmondta: igaz ugyan, hogy a figyelmeztetésnek kö­szönhetően a tolvajok elmene­külhetnek az autóból, de a jár­művét épségben kapja vissza a tulajdonos. Az Euro-harcnak köszönhetően várható javul az ellopott járművek megtalálási statisztikája: a fővárosban tavaly 8700 autó tűnt el, és ebből két­ezernek sem akadtak a nyomára. Haszán Zoltán FOTÓ: ZELMAN FERENC Bemutatták a Mégane Classicot Nyári „gyermekáldás” a Renault-nál Mindössze néhány hónap telt el a Renault Mégane és a Mégane Coupe piaci bevezetése óta, de a két új francia kocsi máris kitűnő el­adási eredményekkel dicsekedhet. Átlagos európai piaci részesedé­sük meghaladja a 2,18 százalékot, hazai pályán pedig a 6 százalék fe­letti értékesítéssel a legígérete­sebb modellnek számítanak. A si­kersorozat folytatásának immár semmi akadálya, hiszen az elmúlt napokban bemutatkozott a Mé­­gane-család legújabb tagja is, a nyújtott csomagterű Classic. A tegnapelőtt zárult Madridi Autószalonon tartotta a Re­nault a Mégane-család leg­újabb tagja, a Classic nemzet­közi premierjét. A sorban ez a negyedik modell, hiszen az egy­szerre bemutatott ötajtós Mé­gane és a Mégane Coupe után tavasszal Genfben már láthat­tuk (igaz, csak dobogón, úgyne­vezett statikus premier formá­jában) a szenzációs térkiala­kítású egyterűt, a Scénicet. A most debütált Mégane Clas­sic tervezői szerint jóval több mint egyszerű négyajtós, nyúj­tott csomagterű verzió, hiszen gazdag felszereltségével az úgy­nevezett alsó középkategória és a felső középkategória kö­zött helyezkedik el, vagyis aki akarja, akár státusautónak is tekintheti. Az újdonság magán viseli a sajátos Mégane-jegyeket, az egyedi kialakítású orr-résszel és az autó egészét jellemző ellipszi­sekkel, de a formatervező csa­pat azért nagyon ügyelt arra, hogy a 27 centiméteres hosszab­bítással ne törjék meg a ka­rosszéria sajátos vonalát. A fel­adatot jól oldották meg, a lép­csős hátú Mégane változatlanul különleges és elegáns, ami pedig a variációs modell igényességét külön is növeli, az az, hogy az utólagos „puttonyra” nem a többi Mégane-nál használatos lámpákat szerelték, hanem egyedi tervezésű, teljesen új vi­lágítóegységet kapott. A 27 centiméterrel megnö­velt kocsiszekrénnyel a Classic 4,4 méteres limuzin lett, s a lép­csős hátrész alatt 510 literes tér­fogatú, hatalmas csomagtartó rejlik. Ezzel a gardróbbal az új Renault jóval a konkurensek elé került. Az autó utasterét külön­ben újszerű, melegséget sugárzó, klasszikus mintázatú velúranya­gokkal kárpitozták. Természete­sen ennek a részmegoldásnak is fontos feladata van a cég marke­tingstratégiájában. Arra a kon­szolidált, középkorú vásárlói ré­tegre számítanak, amely annak idején a Mégane Classic elődjét, a Renault 19 Chamade-ot olyannyira kedvelték. Mint is­meretes, a francia autós cég ez­zel a modellel aratta Európa­­szerte szinte egyedülálló sike­reit. Most a Mégane Classic ígé­retes folytatást sejtet, a gyár arra számít, hogy a jelenlegi 2,18 szá­zalékos európai piaci részesedés ennek a modellnek a jóvoltából akár a 4 százalékot is elérheti. T. A. FOTÓ: EURÓPA-MOBIL

Next