Magyar Hírlap, 1996. november (29. évfolyam, 255-267. szám)

1996-11-01 / 255. szám

2 Magyar Hírlap VILÁGHÍRADÓ Kampányzárás Bukarestben (MH/MTI) Rég nem látott, egyes becslések szerint százezer főt is elérő tömeg előtt zárta le választási kampányát tegnap este az ellenzéki Román Demokratikus Konvenció. A Keresztényde­mokrata Nemzeti Parasztpárt bukaresti székházától indult, ön­magában is több tíz­ezres tömeg egyesült a Forradalom terén összegyűlt sokasággal, amely előtt Emil Constantinescu, a Kon­venció államelnökjelöltje mondott beszédet és jelen voltak a Konvenciót alkotó pártok, mozgalmak vezetői. Előzőleg a buka­resti sportcsarnokban Ion Iliescu és a Szociális Demokrácia Ro­mániai Pártja tartott több ezer fős kampányzáró nagygyűlést. Az RMDSZ államfőjelöltje, Frunda György sajtóértekezleten elis­merően nyilatkozott arról, hogy a média pártatlanul tükrözte az RMDSZ választási kampányát is. Egyetlen kivételt említett, a közszolgálati televíziót, amelynek főszerkesztője elutasította magyar nyelvű és román feliratozású videoklipjei sugárzását. Ezt az intézkedést az Országos Audiovizuális Tanács is törvényelle­nesnek mondta. Frunda kifejtette: a Szövetségi Képviselő Ta­nácsnak kell majd döntenie arról, hogy a választások után az RMDSZ koalícióra léphet-e másokkal. Az biztos, hogy csakis demokratikus pártokról lehet szó, amelyek kisebbségpolitiká­jukban közel állnak az RMDSZ elképzeléseihez. Pillanatnyilag egyetlen ilyen román párt létezik, a Petre Roman vezette Szo­ciáldemokrata Unió - mondta Frunda György. Milliós ajándék szlovák vezetőknek (MH) A pozsonyi Nemzeti Vagyonalap az elmúlt másfél év­ben - a parlament jóváhagyásával - hatvanmillió korona ér­tékben vásárolt alkalmazottai számára szolgálati lakásokat. Mint kiderült, ezek a luxuskategóriájú lakások - immár a par­lament tudta nélkül - magas rangú állami hivatalnokok ma­gántulajdonába kerültek, mégpedig rendkívül kedvező felté­telek mellett. Megvásárlásukhoz maga a Nemzeti Vagyonalap ajánlott fel saját forrásaiból tizenöt éves lejáratú, kamatmen­tes kölcsönt. A kedvezményezettek között van többek között a védelmi és az egészségügyi miniszter, az országos rendőrfő­kapitány, de a vagyonalap helyettes elnöke is. Tekintettel ar­ra, hogy a szlovák bankok 10-13 százalékos kamatra adnak la­kásvásárlási hitelt, Sítek védelmi miniszter például mintegy egymillió koronával olcsóbban jutott egy száz négyzetméteres ingatlanhoz, mint a kölcsönért folyamodó egyszerű halandók. Az ellenzék ezért az összeférhetetlenségi törvény módosítá­sát és a vagyonalap vezetésének lemondását követeli. Gonzálezt nem hallgatják meg (MTI) A spanyol államügyészség úgy döntött, hogy - sem tanú­ként, sem vádlottként - nem idé­zi meg Felipe González volt szo­cialista kormányfőt a ’80-as évek­ben az ETA ellen szervezett „piszkos háború” ügyében, mely­nek tisztázására most folytatnak újabb vizsgálatokat. Az állam­­ügyészség ezzel megerősített egy egy évvel ezelőtt született, hason­ló jellegű döntést, bár az utolsó szót hétfőn kell kimondania Juan Cesáreo Ortiz Úrculo ál­lamügyésznek. Felipe González ellen három volt beosztott­ja vallott, akik jelenleg börtönben vannak. Taylorra támadtak (MTI) Ismeretlen fegyveresek megtámadták a libériai elnöki palotát. A lövöldözés miatt pánik tört ki a fővárosban, Monro­­viában. A palota lakója, Charles Taylor hadúr - aki kíséretével éppen megérkezett az épületegyütteshez, néhány másodperc­cel a támadás után az ellenőrzése alatt álló rádióban közölte, hogy sértetlen. Taylor elmondta, hogy megölték több testőrét, valamint hadsegédjét, Jackson Manney ezredest, összesen 10 embert. Idén áprilisban és májusban, a különböző milíciák bel­­harcának hét hétig tartó tetőfokán e laktanya még a Taylor erői ellen harcoló, krahn nemzetiségű lázadók erőssége volt. Taylor robbantotta ki 1989. december 24-én a libériai polgár­­háborút. Jelenleg egyike az államtanács hat tagjának. Késik az osztrák határszigorítás (MH) Technikai és anyagi problémák miatt valószínű, hogy Ausztria nem jövő júliusban, hanem csak októberben válik tel­jes jogú Schengen-országgá. A csúszást többek között a schwe­­chati repülőtér elkerülhetetlen felújítása okozza. A külső ha­tárokon szigorúbb ellenőrzést végrehajtó határcsendőrség technikai felszerelése 1,5 milliárd schillingbe kerül, ezt tetézi az 560 milliós személyzeti kiadás. A jelenlegi 1600 fős létszá­mot ugyanis további háromezerrel kell növelni. 375 millió schillingre becsülik annak költségét, hogy a schwechati repülő­teret alkalmassá tegyék a szigorúbb ellenőrzésre. Eddig úgy tűnt, ez a repülőtér tulajdonosát terheli. A Flughafen Wien AG azonban költségvetési támogatást követel a jelentős átala­kításhoz, amely egyebek között tíz új buszfogadó kapu építé­sét is magában foglalja. A bécsi Wirtschaftsblatt egyébként úgy tudja, hogy nemcsak Ausztriának, hanem Olaszországnak is gondjai vannak a schengeni feltételekkel, így a tervekkel el­lentétben 1997 márciusa aligha hozza meg Itália teljes jogú tagságát. Ausztria semmiképpen nem „várja be” az olaszokat, s jövő októbertől akkor is érvényesíti a megállapodást, ha Olaszország még nem válik taggá - jelentette ki Manfred Matzka, a belügyminisztérium illetékes osztályvezetője. Alig két hétig közlekedtek az autóbu­szok Belgrád és Szarajevó között. A közvetlen menetrendszerű járatot - amelynek megnyitását mindkét oldalon a háború utáni normalizálódás első óva­tos jelének tartották - október harmin­­cadikán a nehézségek miatt megszüntet­ték. Munkatársunk, akinek az egyik utolsó járattal sikerült eljutnia Szaraje­vóba, azt tapasztalta, hogy a boszniai szerb hatóságok mindent megtettek a megkerülésükkel létrejött közlekedési megállapodás meghiúsításáért. A Belgrádból induló utasok számára a megpróbáltatások már a „Republika Szrpszka” határán kezdődnek. Sremska Rácánál, egy átalakított út menti kocs­mából és néhány konténerből álló, fel­lobogózott „határállomásnál” leállítják buszunkat, és egy szigorú tekintetű fia­tal egyenruhás száll fel. Oldalfegyvert és hímzett szerb ko­kárdát visel. Azonnal megkezdi az „et­nikai válogatást” a vezetéknevek alap­ján: a nem szerbeket felszólítja, szánja­nak ki. Lapunk tudósítóját is nyomban „alkalmatlannak” találja a szerb köz­társaságba való belépésre. Nem segít a daytoni szerződésre, a jugoszláv és a boszniai kormány megállapodására va­ló hivatkozás. Ideges párbeszéd kezdődik. „Miért szálljak ki?” „Azért, mert nem szerb.” „De jugoszláv állampolgár vagyok, és az útlevélből nem derül ki, hogy mi a nemzetiségem. Miből gondolja, hogy nem vagyok szerb?” „Feltételezem”. „És ha történetesen vegyes családból származom?” „Kifelé!” Elveszik az útleveleket Az elkülönítetteket az út szélére tere­lik, útlevelünket elveszik. Ideges topor­­gás az október végi esőben, a simára döngölt töltésen. A többség muzulmán, de van köztünk néhány albán, horvát és egy olasz újságíró kolléga. Valaki tudni véli: utazás előtt be kellett volna szerez­ni a turistautazási engedélyt a palei kor­mány belgrádi irodáján. Erre csak a nem szerbeknek van szükségük. Az utazási irodában ilyesmiről nem tettek említést. A sors ma kegyes az utasokhoz: a ha­tárrendőrség parancsnoka (mint ké­sőbb a buszon mesélik) „igazi jó em­ber” - ezúttal eltekintett a formaságok­tól. Félórás várakoztatás után vissza­küldi az útleveleket. A szerb utasok egyike-másika mintha kissé csalódott volna, hogy nem fizettettek velünk leg­alább ötvenmárkás belépést, mint állí­tólag előző nap a „kiválasztott” utasok­kal. Indulhatunk, a belgrádi buszsofőrt azonban azzal a szigorú figyelmeztetés­sel bocsátják útjára, hogy a szerb köz­társaság területén senki sem szállhat le, de fel sem vehetünk új utast. A listán szereplő harminc emberrel kilépéskor el kell számolnia. Gyerekfoci - katonai nézőkkel Kis idő múlva elérjük az első boszniai vá­rost, Bijeljinát. Bejáratánál rendőrök kémlelik az érkezőket. A szerb szabadcsa­patok itt hajtottak végre először nagy etni­kai tisztogatást. A valamikor vegyes lakos­ságú település ma színtiszta szerb. A hábo­rúnak nincs már nyoma. Az utcák népe­sek, mintha nem hétköznap, hanem vasár­nap lenne. A főutca Draza Mihajlovicnak, a második világháborús csetnik vezérnek a nevét viseli. Egy iskolaudvaron gyerekek rúgják a bőrt. Néhány ácsorgó, terepszín egyenruhába bújt katona nézi őket. A ház­falakon még mindig ott virítanak a szep­temberi választásokra kiragasztott plaká­tok, a legtöbbről Radovan Karadzsics, Vo­jislav Seselj és Zeljko Raznjatovics Árkán néz farkasszemet az emberrel. Egy tűzfal­ra hatalmas kék betűkkel ezt írták: „Kö­szönjük neked, Árkán!” Úgy is értelmez­hető, mint egy újdonsült háztulajdonos há­lanyilvánítása. Az észak-boszniai hadijelentésekben oly sokat emlegetett Majevica hegység te­tején húzódik a demarkációs vonal a szerb köztársaság és a bosnyák-horvát föderá­ció - vagy ahogy az emberek errefelé le­egyszerűsítve mondják: a föderáció - kö­zött. A keskeny kaptatón vasbeton tank­csapda, majd sorompó állja el az utunkat. Az orosz IFOR-katona közömbösen emeli a sorompót, beengedi buszunkat a senkiföldjére, ahol a határt felügyelő orosz különítmény egy volt vendéglátó­ipari létesítményben talált szállást. Egy­kor kirándulók élvezhették itt a gyönyörű kilátást. Most körös-körül szögesdrót aka­dályok, két-három sávos páncélos jármű, odébb (a „föderáció” területe felé irányít­va) tarka hálóval álcázott gyorstüzelő ágyú. Daytonban valószínűleg nem így képzelték el „az egységes” Bosznia-Her­cegovina két entitása közötti, mindenki számára átjárható határt. Váltott busszal A buszba két fegyvertelen orosz katona száll fel, és útlevél-ellenőrzést tart. Utána immár másodszor szállítanak ki bennün­ket: a belgrádi jármű ugyanis visszafordul, innen az a szarajevói busz visz bennünket tovább, amely az ellenkező irányba tartó utasokat hozta, és - szerencsénkre - már megérkezett. Erre azért volt szükség, mert Szerbiában ötszáz márkás biztosítást fizettettek a járműért, és levetették róla a boszniai rendszámtáblát. A fáradt mosolyú bosnyák utaskísérő­nő kellemes utazást kíván, cukorkával és keksszel kínál bennünket. A rádióban ke­leties hangulatot árasztó bosnyák dal szól, az ülésen ottfelejtett szarajevói újságok. A háborús pusztítás mintha csak a bos­nyák részre korlátozódott volna: Tuzla előtt hosszú kilométereken át az út mind­két oldalán kiégett, felrobbantott, tönkre­tett házak. A daytoni megállapodás utáni szerb viszszavonulás nyomai. A módsze­res rombolás csakis parancsra történhe­tett, hogy semmi használható ne marad­jon az „ellenségnek”. Ugyanezt tapasztal­juk Szarajevóhoz közeledve a korábban szerbek lakta Smirovac elővárosban. Amikor Radovan Karadzsics tavaly de­cemberben parancsot adott a szerb lakos­ság kivonulására a föderáció fennhatósá­ga alá kerülő negyedekből, a hátrahagyott házakat sorra felrobbantották. Ameddig a szem ellát, csupa üszkös rom a festői völgyben. Az evakuált lakosságot, az ál­lamalapítói tervekkel összhangban, a bos­­nyákoktól „felszabadított” kelet-boszniai városokba irányították, ám többségük a Vajdaságban vagy külföldön kötött ki. „Ez itt a bátyám háza volt”, mondja a velünk utazó szerb asszony, aki a szerém­­ségi Rumán él menekültként, és most lá­togat először haza. Megdöbbenten szem­léli szülőfaluja romjait, veti a kereszteket, ő úgy tudja, hogy a házakat a bosnyákok robbantották fel. Szarajevói vendéglátóm, egy monar­chiabeli magyar család sarja meséli: „Az egész városra kétmillió gránát hullott. Csak ebbe a pici udvarba hét csapódott be”, mutat a belvárosi lakóépületek közé ékelt kis zárt területre Illés István. „Ha az egyik lövedék nem találja el az ablak előtt lévő fát, akkor beszállt volna a lakásba, és minket is megöl”. Illés úr fogorvosként ugyanabban az egészségházban dolgozott, ahol a pszichiáter Radovan Karadzsics is rendelt. Nagyon jól ismeri viselt dolgait, tud arról is, amikor lopás miatt leültették őt és Krajisnikot is. Raboskodásukat ké­sőbb az elveikért való kommunista meg­torlásként igyekeztek feltüntetni. Álriadó koromsötét esős hajnalon indul a busz vissza Belgrád felé. Szótlan búcsúzkodás a buszpályaudvaron, aggódó tekintetek kö­vetik a felszállókat. Vezetőnk az IFOR- rádiót hallgatja, a hatórai hírekben arról tudósítanak, hogy Brckónál ismét akna okozott tragédiát: egy ember meghalt, né­gyen megsebesültek. Legalább nyolcórás út áll előttünk, és újabb etnikai szétválasz­tás Sremska Rácánál... Ezúttal, a változatosság kedvéért, egy kis álriadót is rendeznek számunkra a boszni­ai szerb határon. Gyanúsnak találják az egyik gazdátlannak vélt csomagot. Ideges futkosás, felsorakoztatják azokat az uta­sokat, akik a csomagtérbe helyezték poggyászukat. Kiderül, hogy a táska tulaj­donosát már előbb leszállították. Máskü­lönben szerencsénk volt, mert „csak” a bosnyák útlevéllel rendelkezőket állítot­ták ki, és egy peches amerikait, aki elmu­lasztott vízumot kérni. A jugoszláv határ­rendőr, a másfél órás zaklatás miatti mél­tatlankodást hallva, széttárja karját: „Mi nem tehetünk semmit! Az ott az ő terüle­tük, és nem így szólt a megállapodás.” • J. Garai Béla Viszontagságos utazás Szarajevóba KÜLFÖLD Állófront Kabulnál Három gyermekét siratja egy afgán asszony. A gyerekek a Kabul elleni légitámadáskor vesztették életüket. Egész napos csatát folytattak egymással tegnap a szemben álló erők Kabultól északra, de a frontvonalban lényeges változás nem történt. A harcolók heves ra­kéta- és ágyútüzet zúdítottak egymásra. Ez volt a tálibok ellen szövetkezett erők harmadik nagyszabású támadása kilenc nap alatt, de a vallási iskolából kikerült harcosok ismét meg­akadályozták vonalaik áttörését FOTÓ: MTI/AP-SANTIAGO LYON Kijev kifogásolja a flottamegosztási stopot Agresszióval érne fel MTI__________________ Ha életbe lép az orosz parla­ment alsóháza által már elfo­gadott A fekete-tengeri flotta megosztásának leállítása címet viselő törvény, akkor jogi érte­lemben majdhogynem Ukraj­na elleni agresszióról lehet majd beszélni - mondotta Szerhij Holovatij ukrán igaz­ságügy-miniszter az Interfaksz Ukrajna hírszolgálat csütörtö­ki jelentése szerint. A duma október 23-án el­söprő többséggel fogadta el a flotta megosztásának leállítá­sát előirányzó törvényt. Az életbe lépéshez azonban még a szenátus jóváhagyása és Borisz Jelcin elnök aláírása is szükséges. Jelcin parlamenti képviselője jelezte: szükség esetén az elnöki vétó nem ma­rad el. Holovatij úgy jellemez­te a kialakult helyzetet, hogy egy állam (a Szovjetunió) megszűnésével, annak terüle­tén több jogutódállam alakult ki. Egyikük, amely atomhata­lom, egy másik, atommentes állam akarata ellenére, annak szuverenitását megsértve saját csapatait az idegen állam terü­letén tartja, és - ha az említett törvény életbe lép - elutasítja a tulajdonmegosztásról folyta­tandó egyeztetést. Ezt úgy le­het értelmezni, hogy Moszkva igényt tart a flotta egészére. Holovatij emlékeztetett arra, hogy az ukrán törvények ér­telmében az egész fekete-ten­geri flotta a hozzá tartozó va­gyonnal együtt de jure Ukraj­na tulajdona. Kohl milliárdos megrendeléseket szerzett Több milliárd márka összegű megrendelés a német gazda­ságnak, az ázsiai emberi jogok megsértésének óvatos bírála­ta mellett - így foglalható össze a német kormányfő egy­hetes körútjának eredménye. MH-Berlin_____________ A leghosszabb ideje hivatal­ban lévő kancellárként ünne­pelt, de egyúttal a szabadde­mokrata koalíciós partner lá­zongásának és az ellenzék he­ves támadásainak kitett Hel­mut Kohl Indonézián kívül a Fülöp-szigetekre és Japánba látogatott. Útjára elkísérte a német gazdasági élet 56 veze­tő képviselője. A tervek sze­rint holnap hazafelé megáll Moszkvában, és rövid megbe­szélést folytat az orosz mi­niszterelnökkel. A Dzsakartában aláírt, ösz­­szesen 1,3 milliárd márka érté­kű 25 gazdasági egyezmény folytatása az eddig is kitűnő német-indonéz gazdasági kap­csolatoknak, az évente több milliárd márkás kereskedelmi forgalomnak és német beruhá­zásoknak. Manilában, a F­ü­­löp-szigetek fővárosában most újabb hat megállapodást kö­töttek. A Siemens hőerőmű építésére kapott megbízást egymilliárd márkáért, a német Telekom pedig 400 millió már­kás megállapodást kötött. A manilai látogatást kínos bonyodalmak előzték meg: Dzsakartában elmaradt Kohl találkozója az emberi jogokért küzdő Nobel-békedíjas püs­pökkel. Míg német részről többszöri meghívásról beszél­tek, Bele cáfolta, hogy találko­zóra invitálták. Suharto indo­néz államfővel tárgyalva vi­szont Kohl szóba hozta az em­beri jogokat, az ellenzék és a függetlenségéért küzdő Kelet- Timor elnyomását. A találko­zót követő sajtóértekezleten azonban - Indonézia kulturális és társadalmi sajátosságainak tiszteletben tartására tett uta­lásával - enyhítette bírálatát. • Sasvári Attila Harcok a gomai repülőtérért • Folytatás az 1. oldalról A Gomától északra fekvő Kahindo táborból 110 ezer menekült és velük húszezer zaire-i indult nyugatra, Mu­­gunga felé (négyszázezer menekültjével már ma is ez a világ legnagyobb mene­külttábora). A tuszi láza­dóknak egyébként az a stra­tégiájuk, hogy elvágják a menekültek ellátását szolgá­ló útvonalakat. „A Gomába vezető utak október 20-a óta járhatatlanok. Tegnap a Vi­lágélelmezési Program beje­lentette, hogy légi úton szál­lít segélyt a városba - erre ma támadják a repülőteret” - mondta Paul Stromberg, az UNHCR szóvivője. 1996. NOVEMBER 1. PÉNTEK Találgatások Clinton új csapatáról Miután Bill Clinton választási győzelmét az Egyesült Álla­mokban szinte biztosra veszik, az amerikai sajtó máris az új Clinton-adminisztrációban vár­ható változásokat találgatja. A The Washington Post szerint a külpolitika irányításában lesz a legtöbb személycsere. MH-Washington________ Megfigyelők úgy vélik, az új Clinton-adminisztrációban megválik posztjától Warren Christopher külügyminiszter, William Perry védelmi minisz­ter és Anthony Lake, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadó­ja - írta tegnapi számában a The Washington Post. Perry helyét John Deutch, a Közpon­ti Hírszerző Hivatal, a CIA je­lenlegi igazgatója foglalhatja el. Christopher utódjaként a washingtoni lap szerint az a George Mitchell szenátor a legesélyesebb, akivel Clinton a republikánus ellenfelével, Bob Dole-lal vívott tévévitákra ké­szült fel. Mitchell a szenátus többségi vezetője volt a koráb­bi, demokrata többségű kong­resszusban. A külügyminiszte­ri poszt lehetséges várományo­sai között van Madeleine Alb­right ENSZ-nagykövet, Sam Nunn demokrata szenátor, Mickey Kantor kereskedelmi miniszter is. Ugyancsak emle­getik Colin Powell nyugalma­zott tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített bizottságá­nak volt elnökét, akit koráb­ban óriási népszerűsége miatt mind Clinton, mind Dole szí­vesen látott volna alelnökje­­löltjének. Powell nem volt haj­landó politikai szerepet vállal­ni, ám később Dole oldalán megjelent egy-egy kampány­­eseményen. Strobe Talbott, Clinton régi jó barátja esélyes a nemzetbiztonsági főtanács­adói posztra. A CIA igazgatói székébe Deutch után a jelenle­gi igazságügyminiszter-helyet­­tes, Jamie Gorelick kerülhet, bár ha Clinton republikánuso­kat is szívesen látna a kor­mányzatban (ami nem szokat­lan az amerikai politikai gya­korlatban), megfelelő jelölt le­het Bill Cohen szenátor, a sze­nátus hírszerzési bizottságá­nak régi tagja. A Fehér Ház azonban egyelőre nem akar a várhatóan több tucat posztot érintő változásokról beszélni. „Clinton világosan megmond­ta, hogy ezekről a dolgokról nem akar a választásig nyilat­kozni” - közölte a The Wa­shington Posttal Mike McCur­­ry fehér házi szóvivő, aki sze­rint a találgatások némelyike teljesen téves. „A nagy hír az lehet, ha nem is lesz túl sok változás” - tette hozzá. • Dajka Béla Politikai botrány Izraelben Peresz mindenről értesült Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tegnap meg­beszéléseket folytatott Jeru­zsálemben Jevgenyij Prima­kov orosz külügyminiszterrel. Hatalmas botrány tört ki Iz­raelben, miután kiderült: a palesztinokkal tárgyaló egyik izraeli tábornok rendszeresen találkozott Simon Peresz volt kormányfővel. MH-összefoglaló________ Primakov a kormányfőnek is átadta azt Szíriai részről érke­zett „megnyugtató üzenetet”, amelyet korábban David Lévi izraeli külügyminiszterrel is közölt. Oroszország, mint a közel-keleti békefolyamat egyik védnöke, nem támogat egy olyan országot sem, amely fegyverrel próbál érvényt sze­rezni követeléseinek - emelte ki a televízió az orosz diplo­mácia vezetőjének szavait. Az orosz külügyi tárca ve­zetőjének izraeli látogatását beárnyékolja egy politikai vi­ta: kiderült, hogy Oren Sahor vezérőrnagy, a palesztinokkal tárgyaló delegáció egyik tagja rendszeresen találkozott Si­mon Peresszel, az előző kor­mány vezetőjével. Mint a Reuter hírügynökség jelentet­te, a Maariv című lap első ol­dalas fényképet közölt az egyenruhás Lahorról, amint éppen elhagyja Peresz tel-avi­­vi házát. A cick szerint a tiszt az elmúlt két hónapban há­romszor találkozott az ellen­zék vezetőjével, s annak volt miniszterével, Joszi Beilinnel. A jobboldal azonnal táma­dásba lendült Lahor ellen, aki a Hebron sorsáról folyó tárgyalásokon az állampol­gári kérdésekkel foglalko­zik. Szóvivője szerint azon­ban a találkozóknak semmi köze nem volt a tárgyalások­hoz. Sahor egyébként a Munkapárt vezette koalíció idején is részese volt a béke­­folyamatnak. Jasszer Arafat attól tart, hogy Netanjahu valamilyen katonai lépéssel próbál kike­veredni a politikai zsákutcá­ból. Az Al Hajat című, Lon­donban megjelenő újságnak nyilatkozó palesztin vezető ugyanakkor nem bocsátko­zott részletekbe az általa fel­tételezett katonai akcióval kapcsolatban. Az AP szerint Arafat arra is figyelmeztetett sajtónyilatkozatában, hogy amennyiben az izraeliek nem vonulnak ki Hebronból, az az iszlám szélsőségesek akti­vizálódásához vezethet. Eb­ben az esetben az egész kö­zel-keleti békefolyamatot az összeomlás fenyegeti. A tér­ségben robbanásra kell szá­mítani - mondta a londoni arab újságnak Arafat. Mirjana Markovics Jugoszláviáról álmodik Tegnap megtartották az utol­só kampányzáró gyűléseket is Jugoszláviában, s ezzel kez­detét vette a vasárnap estig tartó kampánycsend. Vasár­nap a szövetségi parlament és a két tartomány képviselőhá­zainak tagjait választják meg. A nagy pártok a két utolsó napra tartogatták záró nagy­gyűlésüket, így tegnap délu­tán szinte egy időben tartot­ták meg Belgrádban Milose­vics Szerbiai Szocialista Párt­ja (SZSZP), az ellenzéki Együtt koalíció, és a Vojislav Seselj vezette Szerb Radiká­lis Párt rendezvényét MH-Újvidék____________ Milosevics elnök felesége, Mirjana Markovics szerda es­te szónokolt a Jugoszláv Egyesült Baloldal rendezvé­nyén, amelyet a televízió ter­mészetesen egyenesben köz­vetített. Az egyre magabizto­sabb Milosevicsné - akit a je­lenlévők felállással, hosszú tapssal és Jugoszlávia nevé­nek skandálásával köszöntöt­tek - a baloldal összefogására szólított fel. Ezt azonban sze­rinte az eltérő érdekek és az egyéni ambíciók gátolják. A délszláv népeknek azt kíván­ta, hogy „egyetlen közösség­ben, testvériségben és egyen­rangúságban” éljenek. Az egyenrangúságot a társada­lom legfőbb értékének nevez­te, de ezúttal sem tért ki a nemzeti kisebbségekre. A JEB nemrég választási szö­vetségre lépett Milosevics szocialistáival és az Új De­mokráciával (UD). A szerdai manifesztáción sem a szerb elnök, sem Zoran Lilics szö­vetségi elnök nem jelent meg. Vuk Draskovics, a legna­gyobb ellenzéki párt, a Szerb Megújhodási Mozgalom (SZMM) a tegnapi lapokban megjelent interjújában arra figyelmeztette a választókat, hogy nem szabad sem a nagy, sem a kis pártokra szavaz­niuk, ha azok nem tagjai az Együtt koalíciónak. Szerinte csakis a szavazatok szétszóró­dása vagy választási csalás hiúsíthatja meg az ellenzék győzelmét. Bejelentette, hogy ahol nem teszik lehetővé az ellenzéki ellenőrök részvéte­lét a választási bizottságok­ban, ott bojkottálni fogják a voksolást. Mint mondta, az ellenzék kénytelen volt „ti­zenkilencedik századi mód­szerekkel” folytatni a kam­pányt, azaz gyalog járta be a körzeteket, mert nem tették lehetővé számukra a tévés szereplést. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ugyancsak bírálta az állami televíziót, amiért az új­vidéki magyar stúdió csak a hatalmi párt megmozdulásai­ról tudósított, és elhallgatta pártjának tevékenységét. A választási kampány­csend előtti utolsó számában a független Nasa Borba érde­kes összeállítást közölt a ha­talmi párt korábbi választási ígéreteiből és az eredmé­nyekről. Milosevics szocialis­tái 1990-ben gazdasági fellen­dülést ígértek, s jelszavuk az volt, hogy velük „nincs bi­zonytalanság”. Ezzel szem­ben a reálbér és az ipari ter­melés azóta a felére csök­kent, míg a munkanélküliség megkétszereződött. Miköz­ben egyre több ingyenkony­ha nyílik Szerbiában, Milose­vics az idén nyáron jachtot vett Görögországban, fia pe­dig nemrég így dicsekedett az egyik hetilapnak adott inter­jújában: „Eddig tizenkilenc karambolom volt. Az apám az első tizenöt széttört autó miatt még izgult, de most már oda sem figyel...” •J.G. B.

Next