Magyar Hírlap, 1997. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-03 / 2. szám
18 Magyar Hírlap Debrecen a „futballkereskedők” célvárosa Hiánycikk a bal lábas játékos Új fejezetéhez érkezett a labdarúgó-bajnokság téli szünete: letelt a szabadság, a legtöbb csapat ezekben a napokban kezdi el felkészülését az új idényre. Azt azonban még nem mindenütt tudják, kik jelennek meg majd az öltözőben az első napon, hiszen a „játékospiacon” javában tart az adás-vétel és a cserebere. Iványi Károlynak, a Vác ügyvezető elnökének van humorérzéke, bár az sem kizárt, hogy a klub helyzete csalja elő belőle a keserű nevetést. A váci játékosok ma találkoznak először az új évben, és Iványi azt mondja: „Én is benézek majd az öltözőbe, hogy megtudjam, kik a játékosaink...” A pénz parancsai A nyáron Diósgyőrből hozott Vámosi Csaba már biztosan nem lesz jelen, hiszen őt a klub a bajnokság végéig kölcsön adta a Ferencvárosnak. A középpályás Bánföldi Zoltánt a Stadler FC vitte volna, akár kölcsönbe, akár mint „vásárfiát”, az üzlet azonban sem így, sem úgy nem jött létre. Az ok prózai, feltéve, ha a magyar forintnak nincs lírai üzenete. Csakhogy a pénznek egyre nagyobb a szerepe a magyarországi futballüzletek létre nem jöttében is. A Vác túl sokat kért Bánföldiért a Stadlerbirodalomtól, mint ahogy az akasztóiak is meg nem adható árat (egyes változatok szerint harmincmilliót) kértek a Ferencvárostól a középpályás Vjacseszlav Jeremejevért. A váciak és a Fradi között csak kölcsönszerződés jött létre az üresen maradt Telekposzt „beépítésére” Vámosi ügyében is, mert túl magas (állítólag harmincötmillió) lett volna a vételár. Iványi, a váci ügyvezető elnök korábban sokszor kifejtette már, hogy mindhárom megkeresett játékosukra (Vámosi és Bánföldi mellett a csatár Andrássy Csabáért is jelentkezett egyszerre három vásárlójelölt klub is) szükségük lenne, miként a pénzre is. A dolgok szorosan összefüggnek: a klub szerződése a Samsunggal februárban lejár, kellene tehát egy új szponzor, viszont ha hirtelenjében nem érkezik anyagi segítség, akkor el kell adni játékosokat, ám ha elmennek a legjobbak, elmarad az eredmény - és a várva várt szponzor sem fog Vácra rohanni. A legnagyobb kereslet a bal lábas játékosok iránt nyilvánul meg. Nem véletlenül, hiszen a szűkös kínálat miatt Csank János szövetségi kapitány is panaszkodik, pedig ő ráadásul itthon és külföldön játszó magyarokból is válogathat. (Sokkal könnyebben találhatna a mezőnyben kétballábas futballistákat, próbált viccelődni valaki a kapitánnyal a tatai edzőtáborban, mire ő csúnyán nézett a javaslattevőre.) A bőség zavarai Az MTK-nak olyan nagy és erős játékoskerete van, hogy inkább a bőség zavarával küzd. Különösen a csatársorban. Füle Antalt (ő is volt váci korábban) vinné a Pécs, a törökországi Vansportól hazatért válogatott támadó, Hamar István talán a Vasasban folytatja. Fülöp Ferenc klubigazgató azt mondja: „Ezen a télen nekünk csakugyan nem kellett játékosok után szaladgálnunk, ámbár változatlanul keresünk egy bal lábas játékost... Ott van nekünk Szekeres is, Zsivótzky is ugyan, de ha valamelyikük nem játszhat éppen, nagy szükség lenne helyettesre.” A kiszemelt III. Ker. TVE egyik - általában védekező - középpályása, Szamosi Tamás volt, információink szerint a tárgyalások még folynak. Az újonc óbudaiaktól eddig azonban csupán a Ferencváros ellen „álomgólt” lövő, hajdan fradista Kiss István távozott, ő 1999 nyaráig írt alá a BVSC- hez. A vételárról nem tudni, az összegből azonban mindenképpen lejön az, hogy a vasutasok az utánpótlás-válogatott csatárt, Potemkin Károlyt nyárig kölcsönadták a Hévízi útra. Győrben is nagyon elkelne egy-két bal lábas futballista. Keglovich László elnökhelyettes, aki jobb lábas létére tíz éven át volt az ETO balszélsője („Mert meg lehet ám tanulni ballal is” - fűzi hozzá magyarázatképpen), azt mondja, hogy a válogatott Puglits Gábor személyében van ballal is jól rúgó emberük, de fontos lenne, hogy legyen tartalék és választék is. „Különben még nincs okunk panaszra - mondja. - A csapat kezd összeállni, ma már stabilnak mondható a tavalyi rengeteg kísérletezés után.” Pontosabban van egy „nem mozgás” is... A győri játékosok ezekben a napokban már hivatalos programot bonyolítanak le a felkészülés hétfői rajtja előtt, tüzetes orvosi vizsgálaton és terheléspróbán esnek át. Kivéve a középpályás Cseke Istvánt, aki éppen tegnap telefonált kétségbeesetten Erdélyből, hogy a hatalmas hó miatt még visszaindulni sem tudott a vakációról. Ebben a nagy kavarodásban még egy gyúró is átigazolt... Tóth Kálmán, a Kispest hajdani gólerős csatára és mai maszszőrje olyan kedvező ajánlatot kapott a BVSC-től, hogy csendben, bár fájó szívvel átment a válogatott mellett is dolgozó Eisemann László helyére, akit Varga Zoltán érkezésekor sodort át a nagy magyar forgószél a Ferencvárosba. Noha Debrecenről nem szólnak „átigazolási” hírek, a cívisváros volt a játékoskeresők legfőbb célállomása. Ez persze nem csoda, hiszen az olimpiai válogatottban sikeresen szereplő Pető Zoltán, Szatmári mellett a Csank nemzeti tizenegyében is számításba jövő Vadicska, Dombi, Sándor Tamás és Madar Csaba bárhol elkelne. Csak hát az ő áruk is magas, már nemzetközi színvonalon áll, és külföldre szánják őket a klub vezetői. Persze a dolog nem annyira sürgős, mint Vácott, az Epona segítségével talán még az őszi kupasorozatra is együtt marad a csapat. Feltéve, hogy nagy hajrával képes lesz kilépni az európai porondra. Az ember azt képzelné, hogy az NB II Nyugati csoportjának élén álló Diósgyőrt legalább Debrecenből visszaútban megostromolták a vásárlók. De Zombor Péter elnök azt mondja: „Senki nem keresett meg minket. Mi magunk két-három embert igazolnánk a keretbe, és hagyományaink szerint a környező településeken nézünk szét. Nagy név az NB II-be amúgy sem jönne, azokat az NB I- esek hajkurásszák.” Az álmok sorompói Marad még egy megoldás a magyar futballban. Újpestre három nigériai, Kispestre négy szlovák játékost hívtak, a Videotonba négy litván érkezik próbajátékra... A jó futballisták hazai kínálata egyre szűkül, a meglévőknek pedig elérhetetlen az ára. Olcsóbban lehet importálni. Eközben itthonról a legeslegjobbak hosszú, tömött sorokban masíroznak egy gazdagabb világ felé. De hát az már - ahogy mondani szokás - egy másik történet. • Sz. I. A veréb is ember Már megint olyanok lettek a magyar labdarúgás hétköznapjai, mint amikor a nyári főszezon előtt kuncsaftvadászatra gerjednek az utazási irodák. Az ember csak kapkodja a fejét, nem is gondolta volna, hogy ekkora a választék, és hogy milyen pontosan célozzák meg a vásárlói pénztárcák vastagságát a luxusos kéjutazástól a már-már gyanúsan olcsó tengerparti panziókig. Mozgásban az egész magyar futball, mindenki utazik, tárgyal, szerződni vagy szerződtetni akar. A dolog igencsak sürgetővé vált, hiszen láncreakció indult el, végigrobog az egész mezőnyön, ebből lehetetlen kimaradni. A Ferencvárosból Lisztes Krisztiánt már elvitte a Stuttgart, Telek András az önkéntes száműzetést választotta (valószínűleg a német másodosztályú Mannheimben talál új csapatra), és csak a szerencsén múlt, hogy Nyilas Elek (akinek ez persze pech) mégsem ment el Belgiumba. Az Újpestben két meghatározó egyéniség, Sebők Vilmos és Szanyó Károly várja, hogy nekiindulhasson a szintén Hegyeshalmon át vezető útnak, mégpedig Németországba. A BVSC-ból Dárdai Pál már elment. A Vasasból Jován Róbert a belga Charleroi játékosa lett. És akkor még mindig találni kéttucatnyi futballistát itt és ott, akinek vagy csak ígérete van arra, hogy klubja elengedi, ha előnyös szerződést kínálnak neki odaátról, vagy már tárgyal is egy mondjuk határ menti kis osztrák klubbal. Következésképpen a magyar nagycsapatok képviselői körülszáguldják kis hazánkat, hogy megtalálják az eladott kiválóságok utódait. Nem tétlenkednek a kisebb, a lét és nemlét határán vergődő, így aztán a bajnokság kiesési veszélyzónájába hátrasodródott futballklubok vezetői sem, és csak részben azért, mert bizonyos kulcsposztokra olyan játékosokat keresnek, akikkel bennmaradhat a csapatuk, de azért is, mert tudják, hogy a pesti „nagyok” megint az ő legjobbjaikat akarják megvenni; azért is csúsztak le a táblázaton, mert korábban már eladták a maguk meghatározó egyéniségeit, hogy az értük kapott pénzből életben maradjanak. Miután a - legalábbis magyar szinten - kiemelkedő képességű játékosokat folyamatosan kiíratja az NB I-ből a Nyugat pénzvilága, mégpedig igazán nem csillagászati összegekért, a bajnokság színvonala ezt alaposan megsínyli. Maradt talán nyolc csapatra való olyan futballistánk (közéjük sorolva a nálunk játszó, jobb képességű külföldieket is), akiket egyáltalán érdemes a nemzetközi színvonal értékskálája mellé állítani, mert azon is mérhetőek, igaz, a mércének nem túl magasan lévő fokaival. Ezzel szemben nőtt az első osztály létszáma, és ma már tizennyolc csapatnyi „mérésálló” játékosra lenne szükség. A mezőny persze kettészakadt, az európai kupákra készülő élcsapatok könnyedén és rutinból tángálják el hétről hétre a hátsó régiókban botladozókat, nem kényszerülnek teljes erőbedobásra, öldöklő iramra, kilencvenperces, kemény küzdelemre, így aztán nincs mód a mérkőzéseken tanulásra, fejlődésre sem. Aligha kell bizonygatni, mennyivel jár a magyar előtt a horvát labdarúgás. Az ő legjobbjaikért a legtehetősebb nyugati sztárcsapatok versengenek, válogatottjuk is a világ elitjébe sorolható. A hazai bajnokság színvonalának védelmében mégis nagy lépésre szánta el magát a futballszövetség, azt jelentette be nemrég, hogy huszonhárom éves kor alatt nem enged játékost külföldre szerződni. Addig feszüljenek meg otthon azért, hogy minél jobb produkciókkal felhívják magukra a legigényesebb külföldi menedzserek figyelmét is, márpedig ha megfeszülnek, érdekes és színvonalas marad a bajnokság. Arról már nem szólva, hogy az utánpótlás legjobbjait így aztán együtt lehet tartani, folyamatos és szisztematikus munkával összedolgozni őket olimpiai csapattá, illetve Európa különböző korosztályos versengési formáiban felkészíteni és menedzselni - megalapozva közben mindjárt a holnap horvát válogatottjait. Valami hasonlóval, a hazai labdarúgás érdekeinek fokozottabb védelmével kellene előlépnie most már az MLSZ-nek is. Miképpen a veréb is madár, ugyanúgy a magyar ember is megérdemelné, hogy ne kelljen beérnie egy, a futballra csupán hasonlító játékkal a stadionok nem véletlenül foghíjas nézőterén. SZEKERES ISTVÁN SPORT A „gyilkos” Kluivert elmenekül MH/Reuter_______________ Patrick Kluivertnek, az Ajax Amsterdam csatárának elege van, és azt tervezi, más országba szerződik. A suriname-i származású 20 éves labdarúgó 1995 szeptemberében BMW-jével a megengedettnél kétszer gyorsabban haladt, belerohant egy másik kocsiba, annak vezetője, a holland színházi élet népszerű alakja, életét vesztette. Bíróság elé állították, végül nem kapta meg a kiszabható egyéves börtönbüntetést. Az ellenfelek szurkolói azóta minden mérkőzésen azt ordítják felé, hogy: „gyilkos, gyilkos!” 1995-ben ő volt az Ajax ifjú sztárja, a nagy reménység, a tavalyi év sokkal rosszabbul sikerült. A tárgyalások, majd térdsérülés miatt hat hónapig nem lépett pályára, az Ajax pedig kikapott a Juventustól a BEK-döntőben. Az ősszel a csapat katasztrofálisan kezdett a holland bajnkságban, igaz, a Bajnokok Ligájában jobban játszott, csoportjából másodikként jutott a negyeddöntőbe. Kluivert térde ismét megsérült, így ősszel megint a lelátóról nézte a mérkőzések egy részét. Amikor visszatért, már ő volt az ellentáborok célpontja. „Mindent megpróbáltam, hogy elfelejtsem a történteket, de így képtelenség. A Breda elleni találkozón olyan mocskolódások jöttek a lelátóról, hogy egészen kiborultam” - mondta a The European című lap tudósítójának. Az Ajax új edzővel új csapatot szeretne építeni, a vezetők látják, milyen helyzetben van a játékos, s hogy maradjon, guldenben mérve hat számjegyű szerződéshosszabbítást kínálnak neki. De a legnagyobb klubok is lesben állnak, a Bosman-ügynek köszönhetően a lejárt szerződésű játékosokért már nem kell fizetni... A licitálásban az Ajax nem rúg labdába. Kluivert megígérte, nyilvánosságra hozza terveit, de egy biztos: azokban az Ajax nem szerepel. Itt még minden rendben volt, Kluivert a csúcson, ő lőtte az Ajax második gólját Budapesten a Ferencvárosnak 1995. szeptember 27-én, a Bajnokok Ligája csoportmérkőzésén, amelyet az Ajax nyert 5—1-re fotó: mh archív: szigetváry zsolt 1997. JANUÁR 3., PÉNTEK Két világsztár jelentette be visszavonulását MH/Reuter_______________ Visszavonul minden idők egyik legnagyobb kerékpárversenyzője, a spanyol Miguel Indurain. Decemberben már nyilvánvalóvá vált, hogy nem hosszabbítja meg szerződését csapatával, a Banestóval, de akkor még lehetségesnek tűnt, hogy a nagy riválishoz, az Oncéhez szerződik. Tegnap egy másik világsztár, a törökök háromszoros olimpiai bajnok súlyemelője, Naim Süleymanoglu is bejelentette, hogy nem versenyez többé. Indurain pamplonai otthonába hívott össze nemzetközi sajtótájékoztatót, amelyen közölte: nem indul több versenyen a hivatásosok között. „Úgy látom, itt az idő, amikor fel kell adni. Most már az élet más oldalaival is szeretnék foglalkozni - mondta a 32 éves versenyző. Szavait a spanyol rádió egyenesben közvetítette. Ötször - 1991, 1992, 1993, 1994,1995 - nyerte a Tour de France-t, beállítva ezzel Jacques Anquetil, Eddy Merckx és Bernard Hinault rekordját, viszont ő az egyetlen, aki öt egymást követő évben végzett az első helyen a világ legrangosabb versenyén. A Giro d Italián kétszer - 1992, 1993 -, a San Sebastian Classicon 1990-ben, a Paris-Nice versenyen szintén kétszer - 1989, 1990 - győzött. A hazai versenyen, a Vuelta de Espailán 1991-ben a második lett. Tavalyelőtt világbajnoki címet szerzett, 1994-ben egy hónapon át az egyórás kerékpározás világrekordere volt. 1992- ben és 1993-ban állt a világranglista élén. Tavaly is indult a Tour de France-on, de akkor már csak al1. helyen végzett. Vigasztalásul maradt neki az olimpia: Atlantában olimpiai bajnok lett az országúti egyéni időfutamban. Az egyenkénti indítású időfutamok specialistája volt, 12 ilyen szakaszgyőzelmet aratott a Tour de Franceon és négyet a Giro d’Itálián. Ezek a szakaszok egy időben hiányoztak az olaszországi körversenyen, a spanyolok azzal vádolták az olasz szervezőket, hogy „Indurain-ellenes útvonalat” állítanak össze. Egy spanyolországi közvélemény-kutatásban megkérdezettek többsége őt tartja minden idők legnagyobb spanyol sportolójának. Hét éve még másodhegedűs volt a Banestónál az 1988-as Tour de France-győztes Pedro Delgado mellett. 1991-ben aztán második lett a Vueltán és nyert a francia körversenyen... Attól kezdve ő volt a sztár. Szerződése a Banestóval 1996. december 31-én járt le, de már korábban tudni lehetett, hogy nem újítja meg. „Bár a szerződés még néhány napig él, Indurain gyakorlatilag már elhagyott minket. Hogy miért, azt nem tudjuk” - mondta három héttel ezelőtt José Miguel Echavarrí, a Banesto főnöke. Közben kiderült, hogy Indurain egy másik csapattal, az Oncéval tárgyal, a hírek szerint tízmillió dolláros fizetést kért. Aztán mégis a visszavonulás mellett döntött. Hogy ennek oka az Oncéval folytatott tárgyalások eredménytelensége, vagy valóban csak belefáradt a versenyzésbe, azt Indurain nem árulta el. „Nagyon nehéz azt mondani, hogy vége, mert még mindig képesnek érzem magam egy Tour de France-győzelemre” - mondta a sajtótájékoztatón. Az orvosok is csodálatosnak tartják fizikai állapotát. Mérések szerint a tüdőkapacitása nyolc liter, nyugalmi állapotban a pulzusa 30, a szíve pedig 50 liter vért pumpál percenként. A Tour hegyi szakaszain felfelé 150 volt a pulzusa, és ez lefelé fél perc alatt visszaesett 60-ra. Vagyis a szíve még bírná... Indurain befejezte a versenyzést. A legendás sárga trikók a szárítókötélre kerültek fotó: mti/efa KÉZILABDA A férf főiskolai világbajnokságon, Tiszavasváriban: Magyarország- Oroszország 20:17 (13:10). A Polgári Bank Rt. helyett a Herz Szalámigyár Rt. lett a Ferencváros női csapatának névadó szponzora, így a csapat a jövőben Herz- FTC néven szerepel. KOSÁRLABDA A nemzetközi szövetség fellebbviteli bizottsága elutasította a török Besiktas fellebbezését, tehát január 7- én Athénban, zárt kapuk mögött újra kell játszani a december 11-én ESEMÉNYEK - EREDMÉNYEK verekedés miatt félbeszakadt Arisz Szaloniki (görög)—Besiktas (török) férfi Korac-kupa csoportmérkőzést, összdíjazású Hopman-kupán, A csoport: Horvátország-Franciaország 3:0; B csoport: Románia- Németország 3:0. A Perth-ben zajló 640 ezer dollár A Costa Rica-i San Joséban zajló nemzetközi ifjúsági tornán az első fordulót még sikerrel vette, a ma A NAP SZII-VEttE Sándor Péter, a teniszszövetség volt főtitkára lett a Magyar Kézilabda-szövetség főtitkárhelyettese. Róla mondja Sinka László, a főtitkár. - Sándor Péterrel korábban is nagyon jól kijöttünk. Négy éven át én voltam a főtitkár, ő pedig szakfelügyelő, majd a férfiválogatott kapitánya - mégpedig a röplabdában.sodikban viszont 6:1, 6:3-ra kikapott Veress Balázs az osztrák Milan Smejdától. LABDARÚGÁS Az angol Premier League-ben: Everton-Blackburn 0-2, Manchester United-Aston Villa 0-0. VÍVÁS Péntektől hétfőig a Nemzeti Sportcsarnokban rendezik a Budapest Bank Kupa elnevezésű egyéni Jurilor Világkupa-versenyt, amelyen öt fegyvernem képviselői lépnek pástra. Naimnak Sydney már messze van Naim Süleymanoglu török súlyemelő is bejelentette visszavonulását. A 30 esztendős háromszoros olimpiai és hétszeres világbajnok súlyemelő a Milliyet című lapnak adott interjújában elmondta, elege van a versenyzésből, ám sportvezetőként továbbra is szeretné a török súlyemelést segíteni. Süleymanoglu, aki Bulgáriában Szulejmanov néven született (később, az erőszakos bolgárosítás idején a megkérdezése nélkül a Salamanov nevet adták neki), 1986-ban költözött Törökországba, Szöulban nyerte első olimpiai aranyérmét, majd Barcelonában és Atlantában is első lett. Ő az egyetlen súlyemelő, aki három olimpián is győzött. „Harmincéves vagyok. Elegem van, befejezem aktív sportpályafutásomat. A súlyemelés nagyon sokat nyújtott nekem, főleg örömöt. Legközelebbi nagy célom a sydneyi olimpia lett volna, az újabb négévnyi nagy erőfeszítést azonban már nem tudtam vállalni. Most már csak azt szeretném, ha sokat pihenhetnék, és bepótolhatnám azt, amit fiatalon elmulasztottam” - nyilatkozott Süleymanoglu, akit Törökországban egymás után hatodszor választottak meg az év sportolójának. Magyar Hírlap 1087 Budapest, Kerepesi út 29/B Telefon/fax: 210-3727 OKLEVELET ADÓ TANFOLYAMAINK: INTERAKTÍV MULTIMÉDIA-FEJLESZTŐI Alapfokú számítástechnikai ismeretekkel rendelkezők számára. (Arany Sztaniol, Gerényi Gábor, Kovács István, Nyírő András, Pereczes Zsolt, Posta Pál, Szakadát István, Yasar Meral). Részvételi díj: 60 000 Ft. SAJTÓFŐNÖKI (Bruck Gábor, Keszthelyi András, Szántó Péter, Szentiványi Gábor). Részvételi díj: 40 000 Ft. MARKETING, ÜZLETI KOMMUNIKÁCIÓ (Bíró Péter, Tónk Emil). Részvételi díj: 40 000 Ft. QUAREXPRESS, FREEHAND ÉS PHOTOSHOP (tanfolyamvezető Nagy Lantos Balázs, a QuarkXPress UserGroup és a Macromedia vezérképviselet hivatalos oktatója). Részvételi díj: 40 000 Ft. Jelentkezés és felvilágosítás: a Magyar Hírlap Oktatási Stúdióban Budapest, Kerepesi út 29/B Telefon: 210-3727 I . A Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, illetve az Állatorvos-tudományi Egyetem A hároméves képzés 1997 februárjától indul. Bővebb információt kérni és jelentkezni 1997. január 8. és 26. között lehet a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékáni hivatalában, dr. Fodor Bálintnénál (1111 Budapest, Egry József utca 18. fszt. 15., telefon: 463-1045). A képzésre a BME és az SOTE negyedéves, illetve a SOTE ötödéves orvostanhallgatóin és negyedéves gyógyszerészhalgatóin kívül egyetemi végzettségű kollégák (mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, biológusok, fizikusok stb.) is jelentkezhetnek. ( 12775 MH - ig) BALATON BÚTOR A Balaton Bútorgyár Rt. lakatosipari munkákra kapacitást keres Érdeklődni: 1997. január 6-tól a beszerzési igazgatónál lehet. Telefon: (88) 422-446 Fax: (88)427-080 Veszprém, Budapest út 10. — 7C. Cölyösöl 'rádió Tff Hirdetésfelvétel: Magyar Rádió reklámirodája Telefon: 118-1820