Magyar Hírlap, 1997. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

18 Magyar Hírlap Debrecen a „futballkereskedők” célvárosa Hiánycikk a bal lábas játékos Új fejezetéhez érkezett a lab­darúgó-bajnokság téli szünete: letelt a szabadság, a legtöbb csapat ezekben a napokban kezdi el felkészülését az új idényre. Azt azonban még nem mindenütt tudják, kik je­lennek meg majd az öltözőben az első napon, hiszen a „játé­kospiacon” javában tart az adás-vétel és a cserebere. Iványi Károlynak, a Vác ügyvezető elnökének van hu­morérzéke, bár az sem kizárt, hogy a klub helyzete csalja elő belőle a keserű nevetést. A vá­ci játékosok ma találkoznak először az új évben, és Iványi azt mondja: „Én is benézek majd az öltözőbe, hogy meg­tudjam, kik a játékosaink...” A pénz parancsai A nyáron Diósgyőrből hozott Vámosi Csaba már biztosan nem lesz jelen, hiszen őt a klub a bajnokság végéig kölcsön ad­ta a Ferencvárosnak. A közép­pályás Bánföldi Zoltánt a Stadler FC vitte volna, akár kölcsönbe, akár mint „vásár­fiát”, az üzlet azonban sem így, sem úgy nem jött létre. Az ok prózai, feltéve, ha a magyar fo­rintnak nincs lírai üzenete. Csakhogy a pénznek egyre nagyobb a szerepe a magyar­­országi futballüzletek létre nem jöttében is. A Vác túl so­kat kért Bánföldiért a Stadler­­birodalomtól, mint ahogy az akasztóiak is meg nem adható árat (egyes változatok szerint harmincmilliót) kértek a Fe­rencvárostól a középpályás Vjacseszlav Jeremejevért. A váciak és a Fradi között csak kölcsönszerződés jött lét­re az üresen maradt Telek­poszt „beépítésére” Vámosi ügyében is, mert túl magas (ál­lítólag harmincötmillió) lett volna a vételár. Iványi, a váci ügyvezető el­nök korábban sokszor kifejtet­te már, hogy mindhárom meg­keresett játékosukra (Vámosi és Bánföldi mellett a csatár Andrássy Csabáért is jelentke­zett egyszerre három vásárló­jelölt klub is) szükségük lenne, miként a pénzre is. A dolgok szorosan összefüggnek: a klub szerződése a Samsunggal feb­ruárban lejár, kellene tehát egy új szponzor, viszont ha hir­telenjében nem érkezik anyagi segítség, akkor el kell adni já­tékosokat, ám ha elmennek a legjobbak, elmarad az ered­mény - és a várva várt szpon­zor sem fog Vácra rohanni. A legnagyobb kereslet a bal lábas játékosok iránt nyilvánul meg. Nem véletlenül, hiszen a szűkös kínálat miatt Csank Já­nos szövetségi kapitány is pa­naszkodik, pedig ő ráadásul itthon és külföldön játszó ma­gyarokból is válogathat. (Sok­kal könnyebben találhatna a mezőnyben kétballábas fut­ballistákat, próbált viccelődni valaki a kapitánnyal a tatai edzőtáborban, mire ő csúnyán nézett a javaslattevőre.) A bőség zavarai Az MTK-nak olyan nagy és erős játékoskerete van, hogy inkább a bőség zavarával küzd. Különösen a csatársor­ban. Füle Antalt (ő is volt váci korábban) vinné a Pécs, a tö­rökországi Vansportól haza­tért válogatott támadó, Hamar István talán a Vasasban foly­tatja. Fülöp Ferenc klubigaz­gató azt mondja: „Ezen a télen nekünk csakugyan nem kellett játékosok után szaladgálnunk, ámbár változatlanul keresünk egy bal lábas játékost... Ott van nekünk Szekeres is, Zsi­­vótzky is ugyan, de ha valame­lyikük nem játszhat éppen, nagy szükség lenne helyettes­re.” A kiszemelt­­ III. Ker. TVE egyik - általában védekező - középpályása, Szamosi Tamás volt, információink szerint a tárgyalások még folynak. Az újonc óbudaiaktól eddig azon­ban csupán a Ferencváros el­len „álomgólt” lövő, hajdan fradista Kiss István távozott, ő 1999 nyaráig írt alá a BVSC- hez. A vételárról nem tudni, az összegből azonban minden­képpen lejön az, hogy a vasu­tasok az utánpótlás-válogatott csatárt, Potemkin Károlyt nyá­rig kölcsönadták a Hévízi útra. Győrben is nagyon elkelne egy-két bal lábas futballista. Keglovich László elnökhelyet­tes, aki jobb lábas létére tíz éven át volt az ETO balszélső­je („Mert meg lehet ám tanulni ballal is” - fűzi hozzá magyará­zatképpen), azt mondja, hogy a válogatott Puglits Gábor sze­mélyében van ballal is jól rúgó emberük, de fontos lenne, hogy legyen tartalék és válasz­ték is. „Különben még nincs okunk panaszra - mondja. - A csapat kezd összeállni, ma már stabilnak mondható a tavalyi rengeteg kísérletezés után.” Pontosabban van egy „nem mozgás” is... A győri játéko­sok ezekben a napokban már hivatalos programot bonyolí­tanak le a felkészülés hétfői rajtja előtt, tüzetes orvosi vizs­gálaton és terheléspróbán es­nek át. Kivéve a középpályás Cseke Istvánt, aki éppen teg­nap telefonált kétségbeesetten Erdélyből, hogy a hatalmas hó miatt még visszaindulni sem tudott a vakációról. Ebben a nagy kavarodásban még egy gyúró is átigazolt... Tóth Kálmán, a Kispest hajda­ni gólerős csatára és mai masz­­szőrje olyan kedvező ajánlatot kapott a BVSC-től, hogy csendben, bár fájó szívvel át­ment a válogatott mellett is dol­gozó Eisemann László helyére, akit Varga Zoltán érkezésekor sodort át a nagy magyar forgó­szél a Ferencvárosba. Noha Debrecenről nem szólnak „átigazolási” hírek, a cívisváros volt a játékoskere­sők legfőbb célállomása. Ez persze nem csoda, hiszen az olimpiai válogatottban sikere­sen szereplő Pető Zoltán, Szat­mári mellett a Csank nemzeti tizenegyében is számításba jö­vő Vadicska, Dombi, Sándor Tamás és Madar Csaba bárhol elkelne. Csak hát az ő áruk is magas, már nemzetközi szín­vonalon áll, és külföldre szán­ják őket a klub vezetői. Persze a dolog nem annyira sürgős, mint Vácott, az Epona segítsé­gével talán még az őszi kupa­sorozatra is együtt marad a csapat. Feltéve, hogy nagy hajrával képes lesz kilépni az európai porondra. Az ember azt képzelné, hogy az NB II Nyugati cso­portjának élén álló Diósgyőrt legalább Debrecenből visszaútban­­ megostromolták a vásárlók. De Zombor Péter elnök azt mondja: „Senki nem keresett meg minket. Mi ma­gunk két-három embert iga­zolnánk a keretbe, és hagyo­mányaink szerint a környező településeken nézünk szét. Nagy név az NB II-be amúgy sem jönne, azokat az NB I- esek hajkurásszák.” Az álmok sorompói Marad még egy megoldás a magyar futballban. Újpestre három nigériai, Kispestre négy szlovák játé­kost hívtak, a Videotonba négy litván érkezik próbajá­tékra... A jó futballisták hazai kí­nálata egyre szűkül, a meglé­vőknek pedig elérhetetlen az ára. Olcsóbban lehet impor­tálni. Eközben itthonról a legeslegjobbak hosszú, tömött sorokban masíroznak egy gazdagabb világ felé. De hát az már - ahogy mondani szokás - egy másik történet. • Sz. I. A veréb is ember Már megint olyanok lettek a magyar labda­rúgás hétköznapjai, mint amikor a nyári fő­szezon előtt kuncsaftvadászatra gerjednek az utazási irodák. Az ember csak kapkodja a fejét, nem is gondolta volna, hogy ekkora a választék, és hogy milyen pontosan céloz­zák meg a vásárlói pénztárcák vastagságát a luxusos kéjutazástól a már-már gyanúsan olcsó tengerparti panziókig. Mozgásban az egész magyar futball, mindenki utazik, tárgyal, szerződni vagy szerződtetni akar. A dolog igencsak sürge­tővé vált, hiszen láncreakció indult el, vé­gigrobog az egész mezőnyön, ebből lehe­tetlen kimaradni. A Ferencvárosból Lisz­tes Krisztiánt már elvitte a Stuttgart, Telek András az önkéntes száműzetést válasz­totta (valószínűleg a német másodosztályú Mannheimben talál új csapatra), és csak a szerencsén múlt, hogy Nyilas Elek (akinek ez persze pech) mégsem ment el Belgium­ba. Az Újpestben két meghatározó egyé­niség, Sebők Vilmos és Szanyó Károly vár­ja, hogy nekiindulhasson a szintén He­gyeshalmon át vezető útnak, mégpedig Németországba. A BVSC-ból Dárdai Pál már elment. A Vasasból Jován Róbert a belga Charleroi játékosa lett. És akkor még mindig találni kéttucatnyi futballistát itt és ott, akinek vagy csak ígérete van ar­ra, hogy klubja elengedi, ha előnyös szer­ződést kínálnak neki odaátról, vagy már tárgyal is egy mondjuk határ menti kis osztrák klubbal. Következésképpen a magyar nagycsa­patok képviselői körülszáguldják kis ha­zánkat, hogy megtalálják az eladott kiváló­ságok utódait. Nem tétlenkednek a kisebb, a lét és nemlét határán vergődő, így aztán a bajnokság kiesési veszélyzónájába hátra­sodródott futballklubok vezetői sem, és csak részben azért, mert bizonyos kulcs­posztokra olyan játékosokat keresnek, akikkel bennmaradhat a csapatuk, de azért is, mert tudják, hogy a pesti „nagyok” me­gint az ő legjobbjaikat akarják megvenni; azért is csúsztak le a táblázaton, mert ko­rábban már eladták a maguk meghatározó egyéniségeit, hogy az értük kapott pénzből életben maradjanak. Miután a - legalábbis magyar szinten - kiemelkedő képességű játékosokat folya­matosan kiíratja az NB I-ből a Nyugat pénzvilága, mégpedig igazán nem csillagá­szati összegekért, a bajnokság színvonala ezt alaposan megsínyli. Maradt talán nyolc csapatra való olyan futballistánk (közéjük sorolva a nálunk játszó, jobb képességű külföldieket is), akiket egyáltalán érdemes a nemzetközi színvonal értékskálája mellé állítani, mert azon is mérhetőek, igaz, a mércének nem túl magasan lévő fokaival. Ezzel szemben nőtt az első osztály létszá­ma, és ma már tizennyolc csapatnyi „mé­résálló” játékosra lenne szükség. A me­zőny persze kettészakadt, az európai ku­pákra készülő élcsapatok könnyedén és ru­tinból tángálják el hétről hétre a hátsó ré­giókban botladozókat, nem kényszerülnek teljes erőbedobásra, öldöklő iramra, ki­lencvenperces, kemény küzdelemre, így aztán nincs mód a mérkőzéseken tanulás­ra, fejlődésre sem. Aligha kell bizonygatni, mennyivel jár a magyar előtt a horvát labdarúgás. Az ő leg­jobbjaikért a legtehetősebb nyugati sztár­csapatok versengenek, válogatottjuk is a világ elitjébe sorolható. A hazai bajnokság színvonalának védelmében mégis nagy lé­pésre szánta el magát a futballszövetség, azt jelentette be nemrég, hogy huszonhá­rom éves kor alatt nem enged játékost kül­földre szerződni. Addig feszüljenek meg otthon azért, hogy minél jobb produkciók­kal felhívják magukra a legigényesebb kül­földi menedzserek figyelmét is, márpedig ha megfeszülnek, érdekes és színvonalas marad a bajnokság. Arról már nem szólva, hogy az utánpótlás legjobbjait így aztán együtt lehet tartani, folyamatos és sziszte­matikus munkával összedolgozni őket olimpiai csapattá, illetve Európa különbö­ző korosztályos versengési formáiban fel­készíteni és menedzselni - megalapozva közben mindjárt a holnap horvát váloga­tottjait. Valami hasonlóval, a hazai labdarúgás érdekeinek fokozottabb védelmével kelle­ne előlépnie most már az MLSZ-nek is. Miképpen a veréb is madár, ugyanúgy a magyar ember is megérdemelné, hogy ne kelljen beérnie egy, a futballra csupán ha­sonlító játékkal a stadionok nem véletlenül foghíjas nézőterén. SZEKERES ISTVÁN SPORT A „gyilkos” Kluivert elmenekül MH/Reuter_______________ Patrick Kluivertnek, az Ajax Amsterdam csatárának elege van, és azt tervezi, más ország­ba szerződik. A suriname-i származású 20 éves labdarúgó 1995 szep­temberében BMW-jével a me­gengedettnél kétszer gyorsab­ban haladt, belerohant egy másik kocsiba, annak vezetője, a holland színházi élet népsze­rű alakja, életét vesztette. Bí­róság elé állították, végül nem kapta meg a kiszabható egy­éves börtönbüntetést. Az el­lenfelek szurkolói azóta min­den mérkőzésen azt ordítják felé, hogy: „gyilkos, gyilkos!” 1995-ben ő volt az Ajax ifjú sztárja, a nagy reménység, a ta­valyi év sokkal rosszabbul si­került. A tárgyalások, majd térdsérülés miatt hat hónapig nem lépett pályára, az Ajax pedig kikapott a Juventustól a BEK-döntőben. Az ősszel a csapat katasztrofálisan kezdett a holland bajnkságban, igaz, a Bajnokok Ligájában jobban játszott, csoportjából második­ként jutott a negyeddöntőbe. Kluivert térde ismét megsé­rült, így ősszel megint a lelátó­ról nézte a mérkőzések egy ré­szét. Amikor visszatért, már ő volt az ellentáborok célpontja. „Mindent megpróbáltam, hogy elfelejtsem a történteket, de így képtelenség. A Breda elleni találkozón olyan mocs­­kolódások jöttek a lelátóról, hogy egészen kiborultam” - mondta a The European című lap tudósítójának. Az Ajax új edzővel új csa­patot szeretne építeni, a veze­tők látják, milyen helyzetben van a játékos, s hogy marad­jon, guldenben mérve hat számjegyű szerződéshosszab­bítást kínálnak neki. De a leg­nagyobb klubok is lesben áll­nak, a Bosman-ügynek kö­szönhetően a lejárt szerződésű játékosokért már nem kell fizetni... A licitálásban az Ajax nem rúg labdába. Kluivert megígérte, nyilvánosságra hoz­za terveit, de egy biztos: azok­ban az Ajax nem szerepel. Itt még minden rendben volt, Kluivert a csúcson, ő lőtte az Ajax második gólját Buda­pesten a Ferencvárosnak 1995. szeptember 27-én, a Bajnokok Ligája csoportmérkőzé­sén, amelyet az Ajax nyert 5—1-re fotó: mh archív: szigetváry zsolt 1997. JANUÁR 3., PÉNTEK Két világsztár jelentette be visszavonulását MH/Reuter_______________ Visszavonul minden idők egyik legnagyobb kerékpár­versenyzője, a spanyol Miguel Indurain. Decemberben már nyilvánvalóvá vált, hogy nem hosszabbítja meg szerződését csapatával, a Banestóval, de akkor még lehetségesnek tűnt, hogy a nagy riválishoz, az Oncéhez szerződik. Tegnap egy másik világsztár, a törö­kök háromszoros olimpiai baj­nok súlyemelője, Naim­ Süley­­manoglu is bejelentette, hogy nem versenyez többé. Indurain pamplonai ottho­nába hívott össze nemzetközi sajtótájékoztatót, amelyen kö­zölte: nem indul több verse­nyen a hivatásosok között. „Úgy látom, itt az idő, amikor fel kell adni. Most már az élet más oldalaival is szeretnék foglalkozni - mondta a 32 éves versenyző. Szavait a spanyol rádió egyenesben közvetítette. Ötször - 1991, 1992, 1993, 1994,1995 - nyerte a Tour de France-t, beállítva ezzel Jac­ques Anquetil, Eddy Merckx és Bernard Hinault rekordját, viszont ő az egyetlen, aki öt egymást követő évben végzett az első helyen a világ legran­gosabb versenyén. A Giro d Italián kétszer - 1992, 1993 -, a San Sebastian Classicon 1990-ben, a Paris-Nice verse­nyen szintén kétszer - 1989, 1990 - győzött. A hazai verse­nyen, a Vuelta de Espailán 1991-ben a második lett. Ta­valyelőtt világbajnoki címet szerzett, 1994-ben egy hóna­pon át az egyórás kerékpáro­zás világrekordere volt. 1992- ben és 1993-ban állt a világ­­ranglista élén. Tavaly is indult a Tour de France-on, de akkor már csak al1. helyen végzett. Vigaszta­lásul maradt neki az olimpia: Atlantában olimpiai bajnok lett az országúti egyéni időfu­tamban. Az egyenkénti indítá­sú időfutamok specialistája volt, 12 ilyen szakaszgyőzel­met aratott a Tour de France­­on és négyet a Giro d’Itálián. Ezek a szakaszok egy időben hiányoztak az olaszországi körversenyen, a spanyolok az­zal vádolták az olasz szervező­ket, hogy „Indurain-ellenes útvonalat” állítanak össze. Egy spanyolországi közvé­lemény-kutatásban megkér­dezettek többsége őt tartja minden idők legnagyobb spa­nyol sportolójának. Hét éve még másodhege­dűs volt a Banestónál az 1988-as Tour de France-győz­­tes Pedro Delgado mellett. 1991-ben aztán második lett a Vueltán és nyert a francia körversenyen... Attól kezdve ő volt a sztár. Szerződése a Banestóval 1996. december 31-én járt le, de már korábban tudni lehe­tett, hogy nem újítja meg. „Bár a szerződés még néhány napig él, Indurain gyakorlati­lag már elhagyott minket. Hogy miért, azt nem tudjuk” - mondta három héttel ezelőtt José Miguel Echavarrí, a Ba­­nesto főnöke. Közben kide­rült, hogy Indurain egy másik csapattal, az Oncéval tárgyal, a hírek szerint tízmillió dollá­ros fizetést kért. Aztán mégis a visszavonulás mellett dön­tött. Hogy ennek oka az On­céval folytatott tárgyalások eredménytelensége, vagy va­lóban csak belefáradt a ver­senyzésbe, azt Indurain nem árulta el. „Nagyon nehéz azt monda­ni, hogy vége, mert még min­dig képesnek érzem magam egy Tour de France-győze­­lemre” - mondta a sajtótájé­koztatón. Az orvosok is cso­dálatosnak tartják fizikai álla­potát. Mérések szerint a tüdő­kapacitása nyolc liter, nyugal­mi állapotban a pulzusa 30, a szíve pedig 50 liter vért pum­pál percenként. A Tour hegyi szakaszain felfelé 150 volt a pulzusa, és ez lefelé fél perc alatt visszaesett 60-ra. Vagyis a szíve még bírná... Indurain befejezte a versenyzést. A legendás sárga trikók a szárítókötélre kerültek fotó: mti/efa KÉZILABDA A férf­ főiskolai világbajnokságon, Tiszavasváriban: Magyarország- Oroszország 20:17 (13:10). A Polgári Bank Rt. helyett a Herz Szalámigyár Rt. lett a Ferencvá­ros női csapatának névadó szpon­zora, így a csapat a jövőben Herz- FTC néven szerepel. KOSÁRLABDA A nemzetközi szövetség fellebbvite­­li bizottsága elutasította a török Be­­siktas fellebbezését, tehát­ január 7- én Athénban, zárt kapuk mögött új­ra kell játszani a december 11-én ESEMÉNYEK - EREDMÉNYEK verekedés miatt félbeszakadt Arisz Szaloniki (görög)—Besiktas (török) férfi Korac-kupa csoportmérkőzést, összdíjazású Hopman-kupán, A csoport: Horvátország-Franciaor­­szág 3:0; B csoport: Románia- Németország 3:0. A Perth-ben zajló 640 ezer dollár A Costa Rica-i San Joséban zajló nemzetközi ifjúsági tornán az első fordulót még sikerrel vette, a ma­ A NAP SZII-VEttE Sándor Péter, a teniszszövetség volt főtitkára lett a Magyar Kézilabda-szövetség főtitkárhelyettese. Róla mondja Sin­­ka László, a főtitkár. - Sándor Péterrel korábban is nagyon jól kijöttünk. Négy éven át én voltam a főtitkár, ő pedig szakfelügyelő, majd a férfiválogatott kapitánya - mégpedig a röplabdában.­sodikban viszont 6:1, 6:3-ra kika­pott Veress Balázs az osztrák Mi­lan Smejdától. LABDARÚGÁS Az angol Premier League-ben: Everton-Blackburn 0-2, Man­chester United-Aston Villa 0-0. VÍVÁS Péntektől hétfőig a Nemzeti Sport­­csarnokban rendezik a Budapest Bank Kupa elnevezésű egyéni Ju­­rilor Világkupa-versenyt, amelyen öt fegyvernem képviselői lépnek pástra. Naimnak Sydney már messze van Naim­ Süleymanoglu török súlyemelő is bejelentette visszavonulá­sát. A 30 esztendős háromszoros olimpiai és hétszeres világbajnok súlyemelő a Milliyet című lapnak adott interjújában elmondta, elege van a versenyzésből, ám sportvezetőként továbbra is szeret­né a török súlyemelést segíteni. Süleymanoglu, aki Bulgáriában Szulejmanov néven született (később, az erőszakos bolgárosítás idején a megkérdezése nélkül a Salamanov nevet adták neki), 1986-ban költözött Törökországba, Szöulban nyerte első olimpiai aranyérmét, majd Barcelonában és Atlantában is első lett. Ő az egyetlen súlyemelő, aki három olimpián is győzött. „Harmincéves vagyok. Elegem van, befejezem aktív sportpályafutásomat. A súlyemelés nagyon sokat nyújtott nekem, főleg örömöt. Legköze­lebbi nagy célom a sydneyi olimpia lett volna, az újabb négévnyi nagy erőfeszítést azonban már nem tudtam vállalni. Most már csak azt szeretném, ha sokat pihenhetnék, és bepótolhatnám azt, amit fiatalon elmulasztottam” - nyilatkozott Süleymanoglu, akit Törökországban egymás után hatodszor választottak meg az év sportolójának. Magyar Hírlap 1087 Budapest, Kerepesi út 29/B Telefon/fax: 210-3727 OKLEVELET ADÓ TANFOLYAMAINK: INTERAKTÍV MULTIMÉDIA-FEJLESZTŐI Alapfokú számítástechnikai ismeretekkel rendelkezők számára. (Arany Sztaniol, Gerényi Gábor, Kovács István, Nyírő András, Pereczes Zsolt, Posta Pál, Szakadát István, Yasar Meral). Részvételi díj: 60 000 Ft. SAJTÓFŐNÖKI (Bruck Gábor, Keszthelyi András, Szántó Péter, Szentiványi Gábor). Részvételi díj: 40 000 Ft. MARKETING, ÜZLETI KOMMUNIKÁCIÓ (Bíró Péter, Tónk Emil). Részvételi díj: 40 000 Ft. QUAREXPRESS, FREEHAND ÉS PHOTOSHOP (tanfolyamvezető Nagy Lantos Balázs, a QuarkXPress UserGroup és a Macromedia vezérképviselet hivatalos oktatója). Részvételi díj: 40 000 Ft. Jelentkezés és felvilágosítás: a Magyar Hírlap Oktatási Stúdióban Budapest, Kerepesi út 29/B Telefon: 210-3727 I . A Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi­­ Egyetem, illetve az Állatorvos-tudományi Egyetem A hároméves képzés 1997 februárjától indul. Bővebb információt kérni és jelentkezni 1997. január 8. és 26. között lehet a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának­­ dékáni hivatalában, dr. Fodor Bálintnénál (1111 Budapest, Egry­­ József utca 18. fszt. 15., telefon: 463-1045). A képzésre a BME és az SOTE negyedéves, illetve a SOTE ötödéves orvostanhallgatóin és negyedéves gyógyszerészhalgatóin kívül egyetemi végzettségű kollégák (mérnökök, orvosok, gyógyszerészek,­ biológusok, fizikusok stb.) is jelentkezhetnek. ( 12775 MH - ig) BALATON BÚTOR A Balaton Bútorgyár Rt. lakatosipari munkákra kapacitást keres Érdeklődni: 1997. január 6-tól a beszerzési igazgatónál lehet. Telefon: (88) 422-446 Fax: (88)427-080 Veszprém, Budapest út 10. — 7C. Cölyösöl 'rádió Tff Hirdetésfelvétel: Magyar Rádió reklámirodája Telefon: 118-1820

Next