Magyar Hírlap, 1997. szeptember (30. évfolyam, 203-215. szám)

1997-09-01 / 203. szám

2 MAGYAR HÍRLAP világhíradó Közös hadtest (MTI) Háromnemzetiségű közös hadtest létrehozásáról döntött a lengyel, a dán és a német védelmi tárca vezetője. A Mazuri-ta­­vaknál lévő Nidzicában vasárnap véget ért tanácskozáson Stanis­law Dobrzanski, Hans Haekkerup és Volker Rühe olyan doku­mentumot írt alá, amely rögzíti a majdan a NATO-struktúrán belül működő közös hadtest létrehozásával megbízott három­oldalú munkabizottság feladatait. A megállapodás szerint a had­test a NATO kibővítését követően, azaz 1999-től Közép-Európa északi részén fog állomásozni, többnemzetiségű parancsnokság irányítja majd, működési költségei pedig egyenlően oszlanak meg a három ország között. 1995 augusztusa óta ez volt a lengyel, a dán és a német védelmi miniszter hatodik találkozója. Nők az iráni vezetésben (Reuter) Mohamed Khatami iráni elnök kormányának egyik mi­nisztere vasárnap egy nőt nevezett ki helyettesének, s így kettő­re emelkedett a hölgyek száma az iráni vezetésben. Ataollah Mohadzserani, a kulturális és iszlám irányítás ügyeinek miniszte­re Azam Nurit nevezte ki a jogi és parlamenti ügyekért felelős helyettesévé. Ő az első női miniszterhelyettes az 1979-es iszlám forradalom óta. Nuri korábban a minisztérium jogi osztályának főigazgatója volt. Az iráni elnök augusztus 23-án nevezte ki kör­nyezetvédelemért felelős alelnökké Maszumeh Ebtekart, aki ez­zel Irán első női alelnöke lett. Kelet-európait a BT-be (MTI) Ukrajna szorgalmazni fogja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformja során a kelet-európai országok is kapjanak egy helyet - nyilatkozta a hét végén Kijevben Hennagyij Udo­­venko ukrán külügyminiszter, aki az ENSZ Közgyűlés követke­ző ülésszakának elnöke lesz. Udovenko az első ízben Ukrajná­ban tartózkodó Alfred Nzo dél-afrikai külügyminiszterrel közö­sen tartott sajtótájékoztatón beszélt az ENSZ BT átalakításáról. Az ukrán diplomácia vezetője elmondta, hogy nem valamely konkrét ország számára kíván állandó tagságot, hanem elképze­lése szerint a kelet-európai térség államai dönthetnék majd el, melyik ország kerül be közülük az ENSZ döntéshozó szervébe. Sterilizáltak Finnországban is (MTI) Finnországban mintegy 11 ezer kényszersterilizálást hajtottak végre 1935 és 1970 között - ez derül ki abból a kör­kérdésből, amelyet a Helsingin Sanomat tett fel egyetemi ku­tatóknak, s amelynek eredménye a lap szombati számában je­lent meg. A héten derült fény arra, hogy Svájcban, Svédor­szágban és Dániában egészen a ’70-es évekig törvényes lehe­tőség alapján, tudtukon kívül tömegesen fosztottak meg nem­zőképességüktől súlyos elmebetegeket. A „nemzet-egészség­ügyi” megfontolásokkal indokolt sterilizálást egy 1935-ös finn törvény is lehetővé tette, s mint a helsinki kormány beismer­te, a jogszabály 1970-ben történt eltörléséig mintegy 1400 ilyen műtétet hajtottak végre. A témával foglalkozó egyetemi kutatók azonban jóval nagyobb számú, több mint 11 ezer ilyen eset dokumentumaira bukkantak. A németek változtatnának (MTI) A németek jelentős többsége szerint az országban megérett a helyzet a kormányváltásra. A Süddeutsche Zei­tung című lap szombati számában ismertetett közvélemény­kutatás eredményei szerint az elmúlt hetek koalíciós belviszá­lya tovább rontotta a kormány megítélését és immár a meg­kérdezettek 71 százaléka véli úgy, hogy Helmut Kohl kancel­lár keresztény-liberális kormányának távoznia kellene. Az el­múlt hetekben tovább tartott a kancellár pártjának, a Keresz­ténydemokrata Uniónak (CDU), valamint testvérpártjának a Keresztényszociális Uniónak (CSU) a hanyatlása és csak a megkérdezettek 36 százaléka adná rájuk a voksát, ha most tartanának választásokat. Az ellenzék vezető erejét jelentő Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ezzel szemben tovább erősödött és a lakosság negyven százalékának szavazatára számíthat. A keresztény pártok jelenlegi koalíciós partnere, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) valószínűleg éppen át­lépné a parlamentbe való bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. Az SPD várható szövetségesének számító Zöldek tízszázalékos támogatottsággal számolhatnak. A Munkapárt államszövetség mellett (MTI) Ehud Barak, az ellenzéki izraeli Munkapárt vezetője le­hetségesnek tartja Izrael, a palesztin területek és Jordánia kon­föderációját, s ezt a megoldást előnyben részesítené egy függet­len palesztin állammal szemben. A pártvezér ezt az elképzelé­sét a müncheni Focus hírmagazinnak adott interjújában fejtet­te ki. Barak szerint a konföderációval megkerülhető lenne a békefolyamat legnehezebb kérdése: hol állomásozzanak a fegyveres erők. Benjamin Netanjahu konzervatív miniszterel­nökhöz hasonlóan Barak is tart a palesztinok felfegyverkezésé­től a Jordán nyugati partvidékén. Izraelt nagyon sebezhetővé tennék a modern fegyverek, amelyek a nyugati part dombjain állnának. Ezt az területet ezért leginkább csak demilitarizált övezetként tudná csak elképzelni. Barak a palesztinokkal foly­tatott tárgyalások szünetelése miatt a Jasszer Arafat vezette Palesztin­ Hatóságot tette felelőssé, s keményebb fellépést kö­vetelt a szélsőségesekkel szemben. Kockázatos ilyet állítani, de múlt hét közepén - nyolc év után - Párizsban is belenyugodtak abba, hogy a világ erő­vonalait nem annyira az ideológiák, ha­nem a nemzetgazdaságok alakítják. Bármennyire is meglepő, de miköz­ben szinte könyvtárakat lehetne alapí­tani a rendszerváltozás kelet-európai folyamatainak ilyen-olyan publikált elemzéseire, kevesen vették a fáradsá­got, hogy a rendszerváltozás nyomán a Nyugaton észlelt változásokra kon­centrálják figyelmüket. Magyarorszá­gon leginkább az keltett figyelmet, hogy az „osztrák sógor” - miután beju­tott az Európai Unióba - leplezett vagy leplezetlen eszközökkel szeretné meg­nehezíteni az utána jövők útját. Bécs - indokoltan - fél a kelet-európai konku­renciától. De hát nem erről szól a piac­­gazdaság meséje? Hubert Védrine francia külügymi­niszter a múlt hét közepén nagyköveti értekezleten látta el a külföldön dolgo­zó francia nagyköveteket tanácsaival. Védrine - ilyen még nem volt - azt mondta a diplomatáknak, hogy Fran­ciaország keserűség nélkül elismeri: az Egyesült Államok a vitathatatlan világ­hatalom - Párizs legfeljebb legitim ér­dekeit védelmezheti, de nem lehet ön­ámító, nem teszeleghet abban a szerep­ben, hogy Franciaország olyan világha­talom riválisa, amely egyszerűen a gaz­dasági - és nem politikai - befolyásával lenyelheti az egész Európai Uniót. Mielőtt még a francia álláspont érté­kelésébe belemélyednénk, állapítsuk meg, hogy a polgárok gyomra nem bír­ja el a választási idológiákat - különö­sen nem, ha a gyomorba más nem is jut belőle. Védrine vallomása korszakos jelen­tőségű, s végeredményben a hideghá­ború nyugati oldalról való lezárását is jelképezi: ez pedig „a győzzön a jobbik - veszíteni tudni kell!” - eszméje. A néhai Francois Mitterrrand 14 éven át baloldali eszmékkel kezdte­­ a gondoskodó államról­­, de már tíz év­vel ezelőtt a centrumba sodródott. A „jakobinus” francia gazdaságban ak­kor kezdődött a privatizáció. Jacques Chirac gaulle-ista párizsi polgármester­nek végre sikerült bevennie az elnöki palotát két évvel ezelőtt, de benne is túláradt a hagyomány tisztelete. Chirac elnök francia érdekekre hi­vatkozva hirdette meg az előrehozott választásokat áprilisban, és majdnem úgy tette fel a kérdést, hogy ha lesz francia önmérséklet, ha a franciák mér­séklik magukat, akkor Párizs megint nagy, valamint az Egyesült Államok ri­válisa, diplomáciai nagyhatalom lehet. Lionel Jospin viszont olyan három­színű - szocialista, kommunista, zöld - koalíció élén úgy nyerte meg a június 1- jei választásokat, hogy a nadrágszíj ki­engedését, nem pedig megszorítását vállalta. Jospin 35 órás, sőt, ennél is ke­vesebb­­ munkahetet, a minimálbér emelését, a gazdasági növekedés gyor­sítását, a munkanélküliség visszafogá­sát ígérte - a Zöldek pedig kipufogógáz nélküli Párizst. Jospin „nagyra tört”­­ és röpke három hónap alatt kiderült, hogy nem megy semmire. Védrine be­ismerése­­ elismerés. Szó sincs arról, hogy a francia gazda­ság általában gyenge, a francia frankkal együtt. Csakhogy ezt nem a francia kormány, hanem a piac szabályozza. A Párizs által elátkozott „globalizáció” - amely nem is burkoltan az amerikai gazdasági fensőbbséget ostorozta - Franciaországtól Svédországig bebizo­nyította, hogy az államnak és kormány­nak ma már csak korlátozott szerepe van a gazdaság tervszerű irányításában. Jospin a minap találkozott Helmut Kohl német kancellárral, és a közös európai pénz, az euro bevezetéséről tárgyalt vele. Jospin júniusban még az euro mellett foglalt állást, de azt mond­ta, hogy a francia polgárokat ezért nem érheti hátrány. Most kiderült, hogy az euro bevezetésének egyik feltétele - a költségvetési hiány három százaléka - Franciaország esetében nem teljesíthe­tő, így, ad abszurdum, Párizs kimarad­hat ebből a szinte áhítattal emlegetett alapvető európai akcióból. A hiány ugyanis akár jóval négy százalék felett lehet. Ha viszont Párizs nem csatlako­zik, ki kell hagyni Olaszországot­­ meg egy sor államot, és akkor a német már­ka túlhatalmát semmi nem veszélyezte­ti. Azt ugyanis Kohl sem teheti meg, hogy a német polgárok életszínvonalát feláldozza a frank oltárán. Itt még nem tartanak. Az már a realitásokhoz tarto­zik, hogy miközben Jospin „baloldali” ódákat zengedez, a globalizáció jegyé­ben egyre erősödik a francia gazdaság­­ a kormány elenében. Párizs sorra kapja a pofonokat a NATO-ban is. Franciaország - Chirac - komoly presztízsveszteséget szenve­dett Madridban, amikor nem vették fel a NATO-tagjelöltek sorába kedven­ceit. Az pedig, hogy Párizs egyre lebeg­teti a NATO katonai szervezetébe való visszatérését - a kilépést még De Gaul­le 1966-ban döntötte el megint sokba kerül Franciaországnak. A „finom” francia katonai diplomácia csődöt mondott, amikor NATO-helikopterek bevetésére volt szükség Boszniában, a francia közel-keleti szerepvállalásból pedig csak színjátékra tellett. Nem régi az a hír sem, hogy Francia­­ország a fekete kontinensen állomásoz­­tatott mintegy kilencezer katonájának negyven százalékát kivonja. Párizsi ideológia szerint szó sincs kivonulásról - hát akkor csak takarékosság lehet, ha hiszünk Védrine-nek. Nemzetközi lapban szerepelt az az állítólagos De Gaulle-idézet, amely szerint „minden francia szeretne magá­nak egy vagy több előjogot, mert így szeretné megerősíteni az egyenlőség iránti érzelmi kötődését”. Ha igaz, en­nek az ezredfordulón vége. A piac nem ismer határokat, sem ideológiákat. • Fodor György ________HÁTTÉR______________ Kétlelkű franciák Szihanuk tárgyalásokat sürget Reuter Amíg Hun Sen, Kambodzsa „erős embere” úgy véli, Sziha­nuk hazatérése egyet jelent az új kormány elismerésével, a kambodzsai király tegnap le­szögezte: „soha nem engedi, hogy diktatúra uralkodjon ha­zájában”, s azonnali béketár­gyalásokat sürgetett az ellenfe­lek között. Hun Sen társmi­niszterelnök július 6-án puccsal űzte el a király fiát, az ország első miniszterelnökét, Ranariddh herceget, s a szem­benálló csapatok azóta is szór­ványos harcokat folytatnak. Szihanuk, aki pénteken tért haza féléves pekingi gyógyke­zelést követően, tegnap egyér­telművé tette, hogy Hun Sen­­nek mindenképp tárgyalóasz­talhoz kell ülnie Ranariddh herceggel, s addig is feltétel nélküli tűzszünetet sürgetett. A 74 éves uralkodó nem a fő­városban, hanem az északnyu­gati Sziemreapban foglalta el rezidenciáját, ezzel is jelezve, hogy Hun Sen optimizmusa mögött nem áll semmi. A ki­rály értésre adta, hogy alkot­mányos státusából követke­zően nem lehet befolyással a politikai történésekre, azon­ban mindent elkövet annak ér­dekében, hogy Kambodzsá­ban a demokratikus­ és embe­ri jogokat ne érhesse további sérelem. A Ranariddhoz hű royalista erők továbbra is harcban áll­nak a kormánycsapatokkal, ENSZ-megfigyelők szerint az utóbbi napokban O’Smach vá­ros térségében legalább negy­ven royalista katona esett el. Ez a sebesült már átjutott Thaiföldre, ahová az ellenzék tömegesen menekül FOTÓ: REUTERS - APICHART WEERAWONG MTI Biljana Plavsics boszniai szerb elnök közölte, hogy a boszniai szerb állam belpoliti­kai válságát előrehozott par­lamenti választásokkal kell megoldani. Az államfő a Ban­ja Luka-i televíziónak adott nyilatkozatában egyben ki­zárta annak lehetőségét, hogy a törvényhozási választások­kal együtt elnökválasztást is rendezzenek. „Nem lesz előrehozott el­nökválasztás” - mondta Plav­sics, majd úgy vélekedett, hogy Robert Gelbard, délszláv ügyekben illetékes amerikai elnöki megbízott hétvégi bosz­niai látogatása jelentős mér­tékben hozzájárul a válság megoldásához. „Az amerikai politikus látogatása után nincs ok az aggodalomra, s bízom abban, hogy nem ismétlődik meg a brekói borzalom” - mondta Plavsics. A nemzetközi közösség tá­mogatását élvező államfő sze­rint a belpolitikai válság amiatt robbant ki, hogy a hatalmon lévő Szerb Demokrata Párt pártdiktatúrát akart bevezetni valamennyi intézményben. Robert Gelbard amerikai megbízott szombaton délután Banja Lukában megerősítet­te, hogy az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség to­vábbra is támogatja Biljana Plavsicot a demokratikus plu­ralizmus kiépítésére tett erő­feszítéseiben. Gelbard Paléból érkezett az északnyugat-boszniai Banja Lukába, ahol kétórás megbe­szélést folytatott Plavsics elnö­kasszonnyal. Ismételten elítél­te az államfő „antidemokrati­kus ellenségeit”, akik erőszak­ra és terrorizmusra bátoríta­nak. Ugyancsak kedvezően nyilatkozott arról, hogy októ­berben a boszniai szerbek elő­rehozott parlamenti választá­sokat tartanak. Az amerikai megbízott új­ságírók előtt leszögezte: Was­hington átfogó politikája a plu­ralista demokrácián és a törvé­nyesség tiszteletben tartásán alapul. Biljana Plavsics a meg­beszélés után kijelentette: itt az ideje, hogy a szerbek hozzá­szokjanak a válságok megol­dásának demokratikus mód­szereihez. Gelbard Palében az utóbbi napok Banja Luka-i és brekói eseményeiről kijelentette, hogy az ott látottak egyértel­műen terrorista taktikának ne­vezhetők. „Felszólítottam Krajisnikot és munkatársait, hogy ezen haladéktalanul változtatniuk kell, különben komoly követ­kezményekre számíthatnak” - közölte az amerikai megbízott. A választások hozhatnak változásokat Amerikai nyomás Palára KÜLFÖLD Róma döntött az albán menekültekről MH-Firenze_____________ Egyéni elbírálás, a korábbinál nagyobb szigor, az Albániának nyújtott anyagi támogatás - így foglalhatók össze az olasz kabinet által hozott alapelvek az albán menekültek kérdésé­ben. A ma megjelenő kor­mányhatározat szerint a már­cius óta Olaszországba mene­kült tízezer illegális beván­dorló között csak pár százan lesznek azok, akik véglegesen letelepedhetnek az országban. Legelőször a bűnözőket, a börtönökből szökötteket, a rendőrség és a hadsereg sorai­ból dezertáltakat küldik vissza a balkáni országba. A legutol­só hazatérő csoportban az olasz táborokban élő családo­sok lesznek, valamint azok, akikért az érvényes olasz mun­kavállalási engedéllyel rendel­kező rokonok vállalják a ga­ranciát. A hazatelepítésekkel együtt 150 millió dolláros segélyt folyósít Róma Albániának. Napolitania bel­ügyminiszter november 30-ra ígérte az akciósorozat végét. A Prodi-kormány mindenkép­pen a határozottság látszatát akarja kelteni. A schengeni egyeményhez való csatlakozás érdekében meg kell győznie európai partnereit az ország határain uralkodó rendről. •P.Gy. Roman Herzog mától Jelcin vendége MH-Moszkva Moszkvában nagy várakozás­sal tekintenek Roman Herzog német elnök ma kezdődő tár­gyalásai elé. A német újra­egyesítés óta először jár német államfő az orosz fővárosban. Orosz lapok idézik Herzog nyilatkozatát, miszerint a Né­met Szövetségi Köztársaság igen hálás azért a szerepért, amelyet Oroszország játszott a német egyesítésben. „A nagy Oroszország nélkül ezt nem tudtuk volna elérni, és erről is­mételten beszélni kívánok Moszkvában” - mondta eluta­zása előtt a német államfő. Az előzetes kommentárok hang­súlyozzák, hogy - eltérően Oroszországtól - a Német Szö­vetségi Köztársaságban az el­nök politikai súlya kisebb, mint a kormányfőé, hiba volna befolyását alábecsülni. Roman Herzog tárgyaló­­partnere Borisz Jelcin orosz el­nök és Viktor Csernomirgyin miniszterelnök lesz, de a né­met államfő találkozik a orosz parlament mindkét házi elnökével is. A megbeszélések középpontjában gazdasági kérdések állnak majd: Moszk­vában azt remélik, hogy Ro­man Herzog látogatása újabb lépéssel viszi közelebb Orosz­országot az európai intézmé­nyekhez, mindenekelőtt az Európai Unióhoz. A megvita­tandó témák közt szerepel Oroszország és a NATO viszo­nya, valamint az új európai biztonsági rendszer megte­remtése. Herzog nemcsak az Ismeretlen Katona sírját ko­­szorúzza meg, hanem tiszteleg Ljublinában, a német hadifog­lyok temetőjében is. •K. A. MTI A német belbiztonságért fele­lős titkosszolgálat az iszlám szélsőségesek fokozott mozgo­lódását tapasztalta az ország­ban az utóbbi időben. Peter Frisch, a Szövetségi Alkot­mányvédelmi Hivatal vezetője a Der Spiegel című hetilap ma megjelenő számának adott in­terjúban elmondta, hogy a szélsőségesek egyre erőtelje­sebb próbálkozásokat tesznek a Németországban élő több millió muzulmán befolyásolá­sára. Az utóbbi időben külö­nösen a Milli Görüs nevű tö­rök szervezet járt az élen. A Milli Görüs igyekszik megaka­dályozni, hogy az itt élő több mint kétmillió török alkalmaz­kodjon a német körülmények­hez és megpróbáljon beolvad­ni a társadalomba. A belbiztonsági szervezet több veszélyes csoportot is nyilvántart. Iszlamista veszély 1997. SZEPTEMBER 1. HÉTFŐ A szlovák ellenzék bevonulna a történelembe MH­ Pozsony Turócszentmártont különle­ges hely illeti meg a szlovákok történelmében: itt fogadták el a szlovákság önrendelkezési jogát kinyilvánító 1861-es me­morandumot, 1918-ban itt ülé­sezett a Csehszlovák Köztársa­sághoz való csatlakozást ki­mondó nemzeti tanács. Szom­baton pedig itt hirdette meg a szlovák parlamenti ellenzék a szlovák demokraták nyilatko­zatát, jelezve: számára sem kö­zömbösek a nemzeti hagyo­mányok, a „kereszténység és a humanizmus” eszméi. A Szlovák Demokratikus Koalíció Memoranduma sze­rint Szlovákia történelmi for­dulóponthoz érkezett: most dől el, hogy az önállóságát el­nyert ország a demokrácia út­ját választja-e. A polgárokkal kötött társadalmi szerződés­nek minősített memorandum­ban az ellenzék kötelezettsé­get vállalt arra, hogy választási győzelme esetén helyreállítja a jogállamot, a törvény uralmát, az alkotmányos rendet. A do­kumentumban a koalícióba tömörült öt párt tizenöt pont­ban választási programnak te­kinthető célkitűzéseit vázolta. A jogállamiság, a bírói függet­lenség általános követelménye mellett a pártok a Meciar-ka­­binet ideje alatt büntetlenül maradt bűncselekmények el­követőinek felelősségre voná­sát, a privatizáció átláthatóvá tételét is ígérik. Tekintettel ar­ra, hogy a koalícióba a szociál­demokraták és a zöldek is bel­éptek, hangsúlyosan szerepel a programban a szociális és környezetvédelmi problémák megoldásának szükségessége. A fő stratégiai cél a NATO- és az EU-tagság elnyerése. A memorandum jelentősé­gét Ján Carnogursky a szlovák államiság megerősítésére és belső szabadságának megte­remtésére tett kötelezettség­vállalásban látja. A szlovák ál­lam csak akkor lesz erős, ha a szabadságon, az állampolgá­rok jogainak, a törvénynek a tiszteletén, a demokrácián nyugszik - mondta. A Szlovák Demokratikus Koalíció egyik legnagyobb erőpróbája éppen az lesz, mennyire tudja majd belső békéjét fenntartani. „A szlo­vák társadalom jelentős része reménykedve tekint ránk, s nekünk nincs jogunk saját kicsinyességünkkel csalódást okozni a választóinknak” - figyelmeztetett a Demokrati­kus Unió alelnöke, Milan Knazko. •S. E. Pozsonyi alkotmányjogi szakértő szerint Csak a magyarok elégedetlenek A szlovák alkotmánybíróság előtt múlt kedden Ján Cuper, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom első számú alkot­mányjogi szakértője védte a parlament nevében az állam­nyelvtörvényt. A kassai székhelyű alkotmánybíróság szeptember 9-ére módosítot­ta a határozathozatal idejét. Cuper közvetlenül a tárgya­lás előtt politikai elfogultság­gal vádolta meg a bírákat. Az eredménytelenül végződött procedúrát követően a szak­értő válaszolt a Magyar Hír­lap kérdéseire. MH-Pozsony___________ • Hogyan értékeli a nyilvá­nos meghallgatást, mennyire állták meg helyüket a tör­vény védelmében felhozott érvei? Az érveimet majd a bírák íté­lik meg. Egészében úgy ér­zem, hogy egy bírót leszámít­va valamennyien korrektül viselkedtek. Csak egyikük­nek voltak olyan kérdései, amilyeneket egy bírónak nem szabadna feltennie - vá­laszolta Cuper. • A meghallgatás után több jelen lévő úgy vélekedett, hogy az ön érvelése tulaj­donképpen alátámasztotta a kisebbségek panaszát, amely szerint a törvény diszkrimi­natív. Például amikor a szlovák nemzet önrendelke­zési jogával magyarázta a törvény elfogadását. Beszéljünk egyes számban: a magyarokat leszámítva min­den kisebbség elégedett a törvénnyel. Én csak annyit mondtam, hogy az úgyneve­zett szuverenitási nyilatkozat a szlovák alkotmány szerves része. A nyilatkozat kimond­ja a szlovák nemzet kollektív jogát az önrendelkezésre, az idevágó nemzetközi okmá­nyok pedig világossá teszik: az önrendelkezésüket kinyil­vánító nemzeteknek joguk van meghatározni kulturális, szociális, társadalmi, gazda­sági fejlődésük kereteit. Ez a jog a magyar nemzetet is megilleti­­ a magyar állam­ban. A kisebbségek, sajnos, kisebbségek maradnak min­den államban, de jogaikat meghatározzák a nemzetközi szerződések is. Az állam­nyelvtörvény semmilyen mértékben nem korlátozza ezeket a nemzetközileg elis­mert jogokat. A szóban forgó szerződések azonban azt is kimondják, hogy a kisebbségi jogok bővíthetők vagy szű­kíthetők az adott ország bel­ső stabilitása, integritása függvényében. A szlovákiai magyarok közül senki nem tudatosítja, hogy a szlovák nemzet állandóan aggódik az ország destabilizálása, terüle­ti egysége megbontásának le­hetősége miatt. Majd ha a magyarok lojalitása olyan mértékű lesz, hogy szlovák részről nem lesz ok aggoda­lomra, akkor beszélhetünk a kisebbségi jogoknak a nem­zetközi egyezmények kere­teit magasan meghaladó mértékű kibővítéséről is. • Amit most kifejtett, a poli­tikai érvek kategóriájába tartozik, ám mit sem mond arról, hogy az államnyelv­törvény összhangban van-e a szlovák alkotmánnyal. Ezt majd az alkotmánybíró­ság ítéli meg. Én csak azt aka­rom hangsúlyozni, hogy a tör­vény bevezető része, amely szerint a szlovák nyelv min­den más nyelvvel szemben el­sőbbséget élvez, nem jelenti a kisebbségi nyelvek semmibe vételét. Ellenkezőleg, megfe­lelő helyet biztosít számukra a közélet azon területein, ame­lyeket a nemzetközi egyezmé­nyek kijelölnek. Azt termé­szetesen igen nehezen tudom elképzelni, hogy Szlovákiá­nak tizenkét hivatalos nyelve legyen, s minden közokirat tizenkét nyelven készüljön - ezt meglehetősen nehezen vi­selné el a költségvetés... • Ön is a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom munkacsoportjának tagja, amely az alkotmány átfogó módosításán dolgozik. Érin­teni fogja a módosítás a ki­sebbségi jogokat is? A kisebbségi jogok mai rend­szerébe senki nem akar be­avatkozni. Egyébként szük­séges hangsúlyozni, hogy a kisebbségi nyelvtörvény megalkotása egyáltalán nem egyszerű kérdés. Ha a jelen­legi 34 jogszabály helyett a magyarok mindenképpen egyetlen törvényt akarnak, az kidolgozható, de nem né­hány hónap alatt. • Néhány napja még azt mondta, hogy ilyen törvény nem kell, mert felesleges. Szerintem felesleges, mert a hatályos jogszabályok rende­zik a kérdést. A jogok kibőví­tése azonban a kölcsönös bi­zalom létrejöttétől függ. • S. E.

Next