Magyar Hírlap, 1997. október (30. évfolyam, 229-241. szám)
1997-10-06 / 233. szám
6 Magyar Hírup BELFÖLD - MH-POSTA 1997. OKTÓBER 6., HÉTFŐ Magyar tenger külföldi „falvakkal”? Újabb üdülőtelep építése borzolja a Balaton-partiak kedélyét. A balatonfüredi „görög falu” a félbehagyott beruházása óta a magyar tenger védelmezői árgus szemekkel figyelik az induló beruházásokat. Balatonszemesen újabban holland üdülőkomplexum, a lagúnafalu létesítése tartja lázban a polgárokat. A négymilliárd forintba kerülő, s a parti sávot szinte teljesen megváltoztató beruházást az őslakosok inkább pártolják, az üdülőnépesség viszont egyértelműen elutasítja. Balatonszemesen ezer üdülőingatlan van, nyári napokon a vendégsereg a 20 ezret is eléri, míg az állandó lakosok csak 1800-an vannak. Ha nem fejlődik a település, az a baj, ha pedig beruházni akarunk, nagy terveket megvalósítani, akkor meg az a baj - mérgelődik Illés Antal, Balatonszemes polgármestere, aki egyértelműen híve a holland Bioten-tervnek. Fejlődjön is Szemes, de maradjon is meg álmos, csendes településnek - a kettő együtt nem megy. A polgármester asztalán kilónyi akta a Bioten-terv dokumentumai irodáját teleteregeti lepedőnyi tervrajzokkal, térképekkel, s úgy magyarázza a sokmilliárdos beruházást, mint egy hadvezér, mint a nagy stratégák. Látszik, Illés Antal „betéve” tudja a tervet, a nagy beruházás minden részletét. Szerinte az üdülőcentrum a gyermekes családok paradicsoma lenne, s egész évben fogadná a vendégeket. A luxuskivitelű apartmanokat úgy építenék meg, hogy közéjük vezetnék lagúnákban a Balaton vizét. Két felvonóhídon lehetne bejutni a luxustelepre - vízivárba a Kalózok szigetét - Barbacue-sziget - viszont már csak cölöpökön, vagy köveken lépkedve lehetne elérni. Ez a gyermekek játszóterepe lenne, kalózhajókkal. A villapark a volt orosz tábor, a Szputnyik-telep helyén épülne fel, s mindehhez tartozna egy 1200 hajót, vitorlást befogadó kikötő, számos üzlet, étterem, bár, teniszpályák és más sportok űzésére alkalmas létesítmények, kulturális centrum és szolgáltatóegységek. Apropó: Szemes egyik legértékesebb területe a futballpálya - átellenben a kempinggel, a vízpartal, ám oda szupermarketet, piacot, parkolót terveznek, és 40 luxuslakást. Illés Antal még a múlt ősszel járt is Hollandiában (Nemcsók János, balatoni kormánybiztos hivatalának egy szakértőjével), ahol megnéztek több olyan üdülőfalut, mint amilyeneket Balatonszemesre is terveznek, s felettébb elégedetten, jó benyomásokkal tértek haza. Szemesen pedig az idei tavaszon nézett körül R. M. Bosman, a Bioten cég tulajdonosa és J. Smitt mérnök, akik viszont a szentesi képviselő-testületben igyekeztek jó benyomást kelteni, azaz lelkesen ecsetelték mennyire jól jár mindkét fél az úgymond „európai léptékű” tervek megvalósításával. A szemesi fürdőegyesület kezdettől fogva tiltakozott - mint fogalmaznak „a csendes falu békéjét és nyugalmát felforgató, hátborzongató terv ellen.” Azzal indítottak, hogy még a tavasszal levelet írtak Nemcsók Jánosnak. A fürdőegyesület elnöke, Dobozy Dániel, budapesti ügyvéd, szemesi nyaralótulajdonos írta a levelükben: „Nagy vihart kavart Balatonszemesen a holland terv, amely a településen egy üdülőközpontot kíván létrehozni, s a végösszege meghaladja a 3 milliárd forintot. Aggodalmunkat fejezzük ki a szigetek és az üdülőfalu kialakítása, a település eddigi nyugalmának drámai megváltozása miatt, s a Balaton partvonalának és vízének óvása érdekében. A polgármester úr az ön munkatársával együtt utazott Hollandiába. Egyrészt már az is meglepetést okozott számomra, hogy ezt az utat a Miniszterelnöki Hivatal finanszírozta, de az is meglepett, hogy a polgármester úr úgy nyilatkozott, miszerint sem önnek, sem a munkatársának nincs kifogása az ellen, hogy a Balatontól területet vegyenek el az üdülőfalu és a Vigadó előtti szigetek kialakítására. Azt hittem, hogy ez teljesen ellentétes az ön felfogásával, és a leghatározottabban fel fog lépni az ilyen és hasonló kísérletek ellen. Most azonban éppen ellenkező tájékoztatást kaptunk az ön felfogásáról.. Üdülőegyesületi vétó A fürdőegyesületi elnök végezetül azzal a kéréssel fordult Nemcsók államtitkárhoz, hogy „szíveskedjék Illés Antal polgármester figyelmét felhívni arra: az üdülőterületiek egyesületének egyetértése nélkül nem kap zöld utat a terv, hiszen a nagyberuházás teljes egészében az üdülőövezetben - a vízen és a közvetlen partján - valósulna meg. Nemcsók kormánybiztos nem késett a válasszal: „Illés polgármester úr tájékoztatott az üdülőcentrum-projektről. Kitűnő referenciákkal rendelkező, holland ingatlanfejlesztő iroda tett ajánlatot a tervezésre. (Hasonló projektjük Csehországban már a megvalósulás fázisában van.) A tervezett létesítmények nem veszélyeztetnék a partszakasz természeti értékeit, éppen ellenkezőleg: mind általános területfejlesztési, mind turizmusfejlesztési szempontból előnyös változásokat eredményeznének. Miután a Balaton más pontjain is vannak hasonló kezdeményezések, úgy döntöttem, hogy pontosabb tájékozódás céljából kiküldöm egyik, e témakörben felkészült tanácsadómat arra a tanulmányútra, amelyet Illés polgármester úr szervezett.” Nemcsók erkölcsi támogatása „Nem felel meg a valóságnak levelének azon állítása - írta Nemcsók kormánybiztos -, miszerint a Miniszterelnöki Hivatal finanszírozta volna Illés Antal útját. A tanulmányút során a holland fél számos, általuk megvalósított és jól működő üdülőfalut mutatott be. Mivel eddigi információim szerint a projekt semmilyen szempontból nem veszélyeztetné a Balaton értékeit, annak erkölcsi támogatásától nem zárkóztam el.” Megtámogatta a tervet a Magyar Turizmus Rt. is. Szakértőjük álláspontja szerint a község jelenlegi, romantikus hangulata a terv megvalósítása esetén is megmaradna, viszont a jellegtelen tömegturizmus helyett vonzó programok sokasága, s a minőségi turizmus kategóriájába tartozó kínálat csábítaná a vendégeket. Külön kiemelendő a település gyermek- és családcentrikus fejlesztése - írták. A terv mellett szól Német Ferenc, idegenforgalmi és településfejlesztési szakértő is, aki szerint: az elgondolás jól illeszkedik dr. Lengyel Mártonék által készített balatoni turisztikai koncepcióhoz. Csak akkor valósulhat meg a terv, ha a lakosság is akarja -jelentette ki érdeklődésünkre Illés polgármester, hozzátéve: lakosaink akarják, ez derült ki a közmeghallgatáson is. A nyári üdülőhelyi fórumon viszont egyedül Illés polgármester nyújtotta fel a kezét, amikor elhangzott a kérdés: ki támogatja a Bioten-terv megvalósítását? Az üdülőlakosság „össztüzet” zúdított a szerintük gyorsan elfelejtendő tervre s az azt pártoló polgármesterre. Frenreisz Károly, ismert rockzenész (édesanyja és családja talán a legrégebbi üdülőtulajdonosok Szemesen): „A holland terv idehozza a bűnözést. Nem szeretnék a Semmelweis úton úgy hazamenni, hogy az örömlányok sorfala közé szoruljak. Ki vállalja majd a Szemes jellegét megtörő beruházásért a felelősséget?” Dr. Éllő György üdülőlakos: „A létesítmény tervezett, éves szintű 70 százalékos kihasználtsága illuzórikus. S ha nem jön be a gazdasági számítás, és tönkremegy a beruházó cég, miből lesz helyreállítva a környezet?” Giannone András: „Ha ez felépül, akkor Szemes feladta a jellegét, és olyan lesz, mint Siófok”. Hajtó Ödön szerint annyira elrugaszkodott a terv, hogy nem is érdemes vele foglalkozni, csak azt tartotta pozitívumnak, hogy az önkormányzat igyekszik partnert keresni és fejleszteni a települést. Szentmártoni Tibor egyetemi tanár, üdülőlakos szerint egyenesen szörnyű a terv, különösen ami a csatornákat, a lagúnákat illeti. Isten hamar megbünteti a hollandokat - mondotta a szúnyogokkal. A pangó víz igazi szúnyogbölcső lesz. Jogellenes a terv? Dobozy Dániel lapunknak kifejtette: jogszabályokba is ütközik a terv, nevezetesen: nem egyezik a község rendezési tervével, sem pedig a Balaton regionális rendezési koncepciójával. Szerinte nincs az a hatóság, amelyik engedélyezné a Balatonban üdülőszigetek kiépítését, nádasok kivágását, s mesterséges lagúnák kialakítását. Teljességgel jogellenes kalóz, és játékszigetek „eszkábálása” a vízfelületen. Információim szerint a hollandok már le is tettek a szigetek és az üzletközpont megépítéséről - vélekedett a fürdőegyesület vezetője. Tudni való az is, hogy a hollandok a létesítmény hasznosításában már nem lennének érdekeltek - tette hozzá Dobozy elnök -, csak a felépítésében, tehát a szórakoztató- és luxusüdülő-centrumot egy újonnan létrehozandó társaság hasznosítaná, illetve működtetné. Nyilván ebben Szemes is részt kapna... A község éves költségvetése 250 millió forint, a létesítmény költsége - a mostani tervek szerint - 4 milliárd. Ebbe nem lenne szabad belevágni... Illés Antal polgármester lapunknak a napokban már arról számolt be, hogy nem lesz sziget (kalóztelep), a nádasokat sem vágják ki, s ahol csak 15 százalékos beépítettséget engednek a jogszabályok, ott ezt a beruházóknak is szigorúan be kell tartaniuk. Elmondotta azt is: rövidesen falugyűlés elé viszik a neuralgikus ügyet - tény az is, nem kevesen népszavazást javasolnak, az üdülőlakások bevonásával -, s várják a szakhatósági állásfoglalásokat is. Illés Antal szerint a képviselő-testület még az ősszel dönt a holland Bioten-tervről. Az üdülők már elmentek. A viszály maradt. S ha el is dől majd a nagy kérdés, gyaníthatóan ebben a hosszú „ütközetben” nem lesznek győztesek. • Józsa Benő PESTI TÖRZSASZTAL A Liget elnöke Budapest. Nem csupán utcák, terek, házak: város, mely lüktet; lelke van. Formálják mindazok, akik benne, érte élnek. Őket, budapesti „törzsvendégeket” ültetjük hétről hétre asztalunkhoz. Kálmán Zsolt, mint a Liget Köztársaság Egyesület első embere immár két éve igyekszik „vezetni” a főváros egyedülálló képződményét, a városligeti virtuális miniállamot. Az ötlethez, hogy hazánk egyik legismertebb közparkja ismét a régi - századfordulón elnyert - fényében pompázzon, azóta sikerült megnyernie a ligetben működő összes intézmény támogatását. •Mostanság is olyan felhőtlen vigasság várja a Ligetben a polgári közönséget, mint annak idején? A Városligetet, és ezt kevesen tudják, csak a legnagyobb közparkokhoz, a Hyde Parkhoz vagy a Central Parkhoz lehet hasonlítani. De talán egyik sem olyan komplex egész, mint ez. Itt alig egy-két négyzetkilométeres körzeten belül olyan kulturális intézményi „kínálat” található, mint sehol máshol a világon, az épített és a természeti környezet harmonikus együttese pedig egészen egyedülálló. Tudvalevő, hogy a Városliget a millenniumi ünnepségek során nyerte el végleges arculatát, és azóta lényegében nem is igen változott rajta semmi. Hacsak nem tekintjük változásnak az idelátogató vendégkör szociális összetételének alapos átalakulását. Az itt uralkodó hangulatról kitűnően tudósítanak az akkoriban született kuplék és könnyed slágerek. Ennek azonban mára már hírmondója sem maradt. Az egyesület egyik célja, hogy visszacsábítsuk ezt a ligettől elpártolt igényes vendégkört. Az utóbbi években már kifejezetten rossz híre volt a ligetnek, kezdve a közbiztonság állapotán, egészen a gondozatlan, szemetes környezetig bezárólag. Szeretnénk fellendíteni a liget idegenforgalmát is. A mai gyakorlat sajnos az, hogy az ide érkező turistacsoportoknak a Hősök terén és a Vajdahunyad váron kívül semmit sem mutatnak meg. Holott akár egy egész napot is el lehetne tölteni a ligetben, hiszen látnivalóban itt aztán igazán nincs hiány. Első lépésként ezért 180 ezer példányban, angol, német és magyar nyelven kiadtuk a Városliget Kalauzt, és most novemberben kerül a boltokba a liget grafikai térképe. • Egyesületük mit ért el az elmúlt két év során? Mindenekelőtt azt, hogy egyáltalán felhívtuk a figyelmet a Városliget kiaknázatlan kulturális értékeire. Ezenkívül, anyagi forrásaink erejéig mi is szerettük volna gazdagítani valamivel a park életét, ezért időről időre különféle rendezvényekkel jelentkeztünk. Két éve, tavasztól őszig a Vajdahunyad várában ingyenes térzenei programot adunk, minden vasárnap. Ehhez ráadásul első rangú zenészeket is sikerült megnyernünk. Öt nagy állandó programunk van. Legsikerültebb az úgynevezett honfoglaláskori harci játékunk. A kulináris örömökre fogékony közönséget célozzuk meg a Egri bikavér gasztronómiai gálánkkal. Köztársaságunk karitatív tevékenységet is végez: a mozgássérültek játszóterére például vettünk egy hintát. • S ahol egyesületük sikertelenül próbálkozott a Liget védelmében? Elsősorban azok, amelyek jogalkotási kérdéseket, hatósági jogköröket érintenek. Az engedély nélküli árusokkal szemben is tehetetlenek vagyunk, hiába van több mint egy éve bontási határozat ezekre a ligeti bódékra. • Szarvas György Kiadtuk a Városliget Kalauzt fotó: pélvi nóra LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Megjegyzések egy interjúhoz Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek a Magyar Hírlapban szeptember 27-én megjelent interjúhoz, amelyet V. Bálint Éva készített velem. Az interjú előtt és után sokat beszélgettünk, de valószínűleg figyelmetlenségből nem tisztáztuk, hogy mit szánunk az interjú szövegébe, és ezért az interjú készítőjének egyikmásik megállapítását válasz nélkül hagytam, így például arra a megjegyzésére se feleltem, miszerint Ady már Déda előtt is filoszemita volt. Ezt tehát most igazítom helyre. Ady sohasem volt filoszemita, sem antiszemita. Ő humanista volt, mindig az igazság pártján állt. Ha igazságtalanul bántották a zsidókat, mint például Octavian Goga vagy Bartha Miklós, akkor megvédte őket. Ezenkívül Léda nem befolyásolta Ady világnézetét. Ady szuverén ember volt. Szóvá szeretnék tenni egy sajtóhibát is: Jeanne d’Arcból Jean d’Arcbá lényegült át az orbeáni szűz. Vezér Erzsébet Béküljünk ki, fogjunk kezet! Mi, a 2. magyar hadsereg túlélő katonái 54 évvel ezelőtt tántorogtunk haza a Don-kanyarból és más hadműveleti területekről. Pár ezren menekültünk meg a csodával határosan. Voltak akik sebesülten vagy „csak” lelki sérülten tértek haza szeretteikhez! A lelki sérülés nem gyógyítható, elkísér a sírig! Napjainkban is bőven van alkalom, hogy összehasonlítsuk: a társadalom mennyivel másként ítéli meg az ’56-os bajtársaink cselekedeteit, mint a miénket. Most Nagy Imre halálával kapcsolatban voltak megemlékező koszorúzások, ünnepségek. Mi ezzel egyetértünk, mert minden hőst, mártírt megillet, hogy kegyelettel és tisztelettel gondoljon rájuk az ország népe. Ők megfelelő támogatással egy hősi emlékművet is avathattak. Mi is dolgozunk ezen, de megfelelő támogatás hiányában az ügy csigalassúsággal halad. Nem értjük és nem is tudunk rá magyarázatot adni, miért van ez így, miből fakad a megkülönböztetés? ’56-os bajtársaink önként jelentkeztek, ezzel szemben minket a SAS behívóval kényszerítettek, hogy marhavagonokba zsúfolva kivigyenek hazánktól 2-3 ezer kilométerre, és ott várták el tőlünk, hogy „ősi magyar virtussal védjük a hazánkat”! Hogyan tudtuk volna ezt megtenni, amikor a kb. 250 ezer katona többségét ki sem képezték? Felszerelésünk elavult, korszerűtlen volt. A hőmérséklet mínusz negyven fok! Az elavult Mannlicher puskákkal legfeljebb 8- 10 lövést lehetett leadni, mert használhatatlanná váltak! Ez vonatkozott a többi fegyverre is! Ehhez jött az irtózatos mulasztás, hogy a kiszállított, raktárakban felhalmozott téli védőruházatot a tél beállta előtt nem osztották ki!... Ha van halálos bűn, akkor ez ezerszer az: ezrek és ezrek szenvedtek fagyhalált, váltak rokkanttá vagy évekig sínylődtek fogolytáborokban. Közismert, hogy 1943. január 12-én Uriv térségéből indult meg a mindent elsöprő orosz offenzíva! E sorok írója 1943. január 19-én éjjel tudott szakaszával kiszökni az égő városból! A legirtózatosabb az volt, hogy ott égett az a templom is, amelyben a fegyverzetet, élelmet és a téli védőruhát tárolták! A raktár felgyújtása előtt miért nem osztották ki az élelmet és védőruhát? Irányító tisztek nélkül, félőrültként futkostunk. Hogy mit éltünk át, azt leírni, érthetően összefoglalni képtelenség! Visszatérve az ötvenhatosokra: ma már tudjuk, hogy megítélésünket kizárólag a politikusok irányították ebbe a téves mederbe!!... Sérelmeinket sorolhatnánk tovább, de ezzel nem oldanánk meg semmit! Az érvelések, vitatkozások helyett azt tanácsoljuk, egyszer és mindenkorra vessünk véget a viszálykodásnak, mert nincs semmi értelme! Mutassuk meg, bizonyítsuk be, hogy tudunk okosan, kultúremberként viselkedni! Fogjuk meg egymás kezét, és így, megbékélve hátralevő rövid életünkben arra törekedjünk, hogy béke és nyugalom uralkodjon szeretett hazánkban. Keszthelyi István Bolyonok betörtek a magyar országgyűlés és kormány házába. Helytállása, a szabad világ számára kidolgozott és eljuttatott emlékirata legalább oly mérvű bátorságra és erkölcsi magaslatra juttatta, mint az ifjú harcosokat küzdelmük, akik a véres pesti utcákon egyenlőtlen küzdelmet vívtak a vörös ármádia páncélosaival. Az igazság, szabadság és a nemzetek önrendelkezési jogának törhetetlen lelkű harcosának sírja mellett óhatatlanul el kellett gondolkoznom némely mai politikai vezető erkölcsi magatartásán. Magyarország mai kormányának élén olyan férfi áll, aki merőben ellentéte annak, ami Bibó Istvánt jellemezte. Mert bár való, hogy Hárn Gyula saját életéről írott könyvében megírta, hogy önként vállalt 1956-57-ben „karhatalmi szolgálatot”, és az is igaz, hogy 1994-ben a választók között számosan ennek tudatában voltak, mégis azt a pártot részesítették előnyben, melyben ő vezető szerepet visz. Azt azért nem szabad állítani, hogy a teljes magyar nép Horn Gyulában látta legjobb miniszterelnökét. Hiszen az ország lakosságának igen jelentős része egyáltalán nem ment el szavazni, és tekintélyes rész a többi pártot támogatta. De nem is ezek a megfontolások és számítgatások érdekesek. Egyszerűen tűrhetetlen és elborzasztó az a mentalitás, amire az alaphangot éppen a miniszterelnök adja meg akkor, amikor az átvilágítóbírák felszólítására, hogy vonuljon vissza a politikai közélettől, kereken kijelenti, erre nem hajlandó, és álláspontját erkölcsi szempontból is helyesnek tartja. Mondják, a politikában nincs helye a moralizálásnak. Ne azt nézzük, fiatalabb korában beállt egy ember „pufajkásnak” és ifjonti erejét odaadta egy rossz ügy szolgálatára akkor, amikor a nemzet jobbik része a szabadságért és függetlenségért küzdött. Nem fogadom el ezeket az érveket; igenis minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs-ezt így tanultuk hajdan Berzsenyitől! Horn Gyula és társai valami egészen más - tőlünk idegen - erkölcsi magatartást tanultak és gyakorolnak. Domonkos István Budapest Lehet egy kérdéssel több? Hosszú hetek óta folyik a vita a koalíció és az ellenzék között, hogy kinek a kérdése kerüljön fel a szavazólapra a földtörvény ügyében. Könnyedén megtalálható a helyes megoldás, ha az állampolgárok alkotmányos jogaiból indulunk ki, amelynek az alapját a Magyar Köztársaság Alkotmánya jelenti. Jelen esetben az alapvető konkrétumot a 3. § (2) bekezdése tartalmazza, azaz: „A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.” Egy valamirevaló demokráciában pedig nem csorbulhat a népakarat. A demokratikus döntéshez szükséges állampolgári megnyilvánulás közel 300 ezer aláírással megerősíttetett. Ezek után országgyűlési képviselőinknek csupán alkotmányunk 2. § (2) bekezdésére kell koncentrálniuk, amely szerint: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Tehát joggal feltételezhető a „lehet-e egy kérdéssel több” kérdés a szavazólapon, hiszen ezzel csak a népakarat teljesül, amit nem etikus - de nem is célszerű - a nép által szabadon választott képviselőinknek megakadályozniuk. A népszavazáson a várható kérdésekre az eddig elképzelt „igen”, „nem” válaszok lehetetlenné teszik az állampolgár részére a helyesnek ítélt válasz megjelölését. Ugyanis a lehetséges válaszok közül nem hiányozhat egy olyan variáció, amely bármely kérdés állampolgár által való legális kihúzását, illetve törlését biztosítaná. Nem utolsósorban egy kiegészítési javaslat az ellenzéki kérdés végére: „.. .kivéve ha a magyar szervezet tagjai között nincs idegen állampolgárságú személy.” Mottó: a csak papíron létező állampolgári alkotmányos jogok egy fabatkát sem érnek. Cséfalvay István Budapest Gondolatok Bibó István sírjánál A napokban az óbudai temető 30. parcellájában járva megálltam néhány percre Bibó István sírjánál. Ő volt az az ember, aki 1956. november 4-én nem hagyta el a forradalmi magyar kormány által reá bízott őrhelyét még akkor sem, amikor fegyveres szovjet ka Magyar Hírap 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu Tények és poénok Mint érdekes és okos cikkeinek állandó olvasója vagyok kénytelen ezúttal Lukácsy András legutóbbi, N. N. című publicisztikájával vitába szállni, illetve annak kiindulópontját helyesbíteni. A szerző mondanivalójának alapjául a harmadik bekezdésben szereplő állítólagos tények szolgálnak. Csakhogy ezek a poénnak szánt „tények” egy jóindulatú, de pontatlanságból adódó félreértés termékei. 1. A Legújabb Kori Történeti Múzeum soha nem volt az MSZMP Párttörténeti Intézetének utóda. Utóbbi egy 1989-ig működő pártintézmény volt, amely tudományos kutatóhelyként szolgálta a történettudományt. Az 1957-ben létesült múzeum viszont egy volt az országos hatáskörű, 1966-1988 között Magyar Munkásmozgalmi Múzeum néven egzisztáló állami múzeumok közül. 2. Azok a múzeumban szokatlanul kartonra ragasztott fényképek, amelyek a szerző kezében voltak, kivétel nélkül azzal a gyűjteménnyel kerültek a múzeum birtokába, amely 1957-ig a szintén pártintézményként szolgáló Magyar Munkásmozgalmi Intézet egyik alosztályát képezte. A ragasztott fotókon olvasható (itt-ott egészen blőd) szövegek is akkor keletkeztek, amikor még nem voltak a múzeum tulajdonában. Az LTM munkatársai pedig nem írták át ezeket a szövegeket. Azt gondolom, hogy a téma megérne egy misét. Itt lenne végre az ideje, hogy ennek a múzeumnak, amelyet eléggé el nem ítélhetően beolvasztottak a Nemzeti Múzeumba a ’90-es évek elején, végre egyszer objektíven ítéljék meg történetét, tevékenységét, gyűjteményeit, és nem utolsósorban munkatársait a valóságnak megfelelően írják le. Horn Emil ny. muzeológus Budapest Megbélyegzésünket visszautasítjuk A Magyar Hírlap szeptember 27-ei száma adott hírt arról, hogy a történelmi egyházak ökumenikus konferenciát tartottak, melynek tárgya a vallásszabadság határainak felmérése volt. Döbbenten olvastuk, hogy a konferencia sajtótájékoztatóján részt vevők a Magyarországon közösségünk által képviselt Krisna-hitet olyan jelzőkkel illették, amelyek a valósággal ellentétesek, és sértik egyházunk jó hírnevét. Megbélyegzésünket a leghatározottabban visszautasítjuk. Önmagában jogsértőnek találjuk, hogy a történelmi egyházak az alkotmányban és az egyházakról szóló törvényben foglaltakkal szemben keresik a vallásszabadság korlátozásának lehetőségét. Különösen sajnáljuk, hogy a konferencia némely résztvevői merőben szubjektív és minden alapot nélkülöző módon megkülönböztettek bennünket. A sajtótájékoztatón elhangzottak már csak azért is érthetetlenek számunkra, mert a történelmi egyházak hazai felsőbb vezetői elismerték hitünk több ezer éves tradícióit, és tudva, hogy más szociális tevékenységünk mellett hetente több ezer tál meleg ételt osztunk a rászorultaknak, hogy sok kábítószerfüggő fiatalt szabadítottunk meg a szenvedélytől és hogy több társadalmi szervezet csatlakozásával Szemünk fénye címmel országos családvédelmi programot indítottunk, társadalmi hasznosságunkat sosem vonták kétségbe. Szeretnénk, ha a történelmi egyházak részéről ugyanazt a vallási türelmet tapasztalhatnánk a továbbiakban is, mint ami az ez év júniusában rendezett és a történelmi egyházak legkiválóbb teológusainak részvételével megtartott Mi a vallás célja? című kerekasztal-konferenciánkon nyilvánult meg. A Krisna-hívők közössége ezúton is határozottan kijelenti, hogy - mivel felfogása szerint egyetlen, ám sokféle úton megközelíthető Isten van - nem szándékozik egy más egyház hívőtáborát sem magához vonzani, sokkal inkább szeretné a lelkiséget, az erkölcsös magatartást közvetíteni és Isten dicsőségét hirdetni. Reméljük, hogy ebben a törekvésünkben a továbbiakban sem fog senki korlátozni bennünket. Maradok az Úr szolgálatában testvéri szeretettel: Danka Krisztina lelkész a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének szóvivője A kibocsátás dátuma: 1997. szeptember 30. A kölcsön száma: 3549-hu. Az ajánlati felhívás száma: 2/7-3549. 1. A magyar kormány és a Világbank között létrejött 3549-hu számú kölcsönegyezmény alapján különféle devizában felvett összeget az országos közutak finanszírozására kell fordítani. Az összeg egy része útfenntartó berendezések szállítására kötött szerződések kapcsán felmerülő jogosult fizetési kötelezettségek teljesítésére szolgál. 2. A Magyar Köztársaság Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériuma megbízásából az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (Okig) ajánlatokat kér zárt borítékban jogosult ajánlattevőktől 30 darab egyszárnyú hóeke-felépítmény szállítására. 3. Az érdeklődő ajánlattevők a következő címen kaphatnak további tájékoztatást és tekinthetik meg az ajánlati dokumentációt: Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság eszközgazdálkodási és beszerzési osztálya, dm: Budapest II. Fényes Elek utca 7-13. 230. számú iroda, Telefon: 202-1482,202-0811/587, fax: 155-6885,202-0608. 8662 MH 4. A komplett ajánlati dokumentációt 1997. szeptember 30-tól bármely érdekelt jogosult ajánlattevő megvásárolhatja a fenti címre benyújtott írásbeli kérelem útján száz (100) amerikai dollár vagy ezzel egyenértékű konvertibilis valuta, magyar ajánlattevő esetében húszezer (20 000) Ft vissza nem térítendő összeg befizetése ellenében. A befizetéseket az Ükig a Magyar Nemzeti Banknál vezetett MNB 10032000-01465488- 00000000 sz. számlájára átutalással vagy az Ükig nevére kiállított csekken lehet eszközölni. 5. Minden ajánlat mellé csatolni kell legalább az ajánlati ár 2%-ának megfelelő összegű ajánlati biztosítékot. Az ajánlatokat az Ükig fenti címére legkésőbb 1997. október 31-én de. 10 óráig kell eljuttatni. 6. Az ajánlatokat az érdeklődő ajánlattevők azon képviselőinek jelenlétében fogják felbontani, akik 1997. október 31-én de. 10 órakor megjelennek az Ükig fenti címén lévő földszinti tárgyalójában. A vevő részéről: Goszleth Tibor s. k. műszaki igazgató