Magyar Hírlap, 2000. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-27 / 98. szám
Itt van Amerika? Kommunikációs forradalom az európai térfélen 10. oldal 2000. áprilisMagyar Hírlap kommunikációs melléklete Csepegtetett forradalom Az Andersen Co. a magyarországi liberalizációról 3. oldal Felelős szerkesztő: Bán Zsuzsa Tartalom A szabadság fantomja A piacnyitáshoz jó törvény kell - állítják az alternatív kommunikációs társaságok. A PanTel Rt. tulajdonosai a napokban 20 milliárd forintról 30 milliárd forintra emelték a cég alaptőkéjét. A társaság ezzel a legtőkeerősebb alternatív szolgáltatóvá vált a hazai piacon. 2. oldal A térképen felül Innovációs díjat kapott - megosztva - a Matáv két pályázata. A Matávőr egy országos vagyonvédelmi rendszer, melyet a cég a Hungarocom Híradás-technikai Kft.-vel és az Elektro Top Fejlesztő, Termelő és Kereskedelmi Kft.-vel hozott létre. 3. oldal Koncentrikus vevőkörök Kóstolót nyújt a hazai mobilpiac a liberalizált telekommunikációból. Gyakorlatban bizonyítja az elméleti modellek realitását: hogyan növekszik a mind bőségesebb ajánlatoktól az étvágy, mennyire generálja a fogyasztást, ha lefelé mozdulnak az árak, milyen latens igényeket lehet felébreszteni jól megfogalmazott üzleti stratégiával. Sugár Andrást, a Westel GSM Rt. vezérigazgatóját arról kérdeztük, a teljes körű liberalizáció milyen változásokat hozhat a magyar kommunikációs infrastruktúrában. 4. oldal Mobilia: láncreaktorok Gazdaságelemzők szerint várhatóan a 2004-es év jelent vízválasztót a vezetékes és a mobil kommunikációban. A prognózisok egyértelműen jelzik, hogy az internetes növekedés elsősorban a mobiliában növekszik ugrásszerűen: három év múlva az internetkapcsolatoknak mintegy fele a mobilszférában realizálódik - állítja Björn J. Flakstad, a Pannon GSM első embere 5. oldal Tűzfészekrakók Amikor az Egyesült Államok telekommunikációs óriása, az AT&T jó egy éve a klasszikus vezetékes telefónia mellett a kábelpiacon kezdett lehengerlő offenzívába, gyakorlatilag új frontot nyitott a kommunikációs üzletágban. Egyértelmű üzenet volt: a kábel már nem csupán a kép és adat, hanem a hang továbbításában is képes felvenni a versenyt a telefonnal. 6. oldal Big Five: technologisztika Bár a világ vezető tanácsadó cégei évek óta lendületes fejlődést produkálnak, a szektor mégis gyökeres átalakulás előtt áll. A szerkezetátalakítási kényszert több tényező váltotta ki, a legerősebb motivációt azonban kétségtelenül az információtechnológiai boom, ezen belül pedig az elektronikus kereskedelem lendületes növekedése jelenti. 7. oldal Gombhoz a kabátgyárat Ravasz fogással hirdette meg Bojár Gábor a Graphisoft internetes evangéliumát. A világ egyik vezető építészeti szoftver gyártója nem kíván áruházat nyitni a hálón, nem akarja produktumait az elektronikus kereskedelem csatornáin eljuttatni a potenciális partnerhez. Hogy a sok nem hogyan áll össze végül egy nagyon is erőteljes igenné, amelyet a Graphisoft kimond az e-businessre, az a trükk. 8. oldal Hármas kifutó Sir Peter Bonfield, a BT vezérigazgatója azt állítja, hogy a volt brit távközlési monopóliumnál nemrégiben meghirdetett radikális átszervezési program több mint reflexszerű reakció a cég lagymatag tőzsdei hírnevére és gyengélkedő értékpapír-árfolyamára. A British Telecomnál a napokban bejelentett reformoktól azt várják, hogy megerősödik a brit óriásvállalat globális pozíciója 11. oldal E-mail cím: hallo@mhirlap.hu Interneteim: www.magyarhirlap.hu/mellékletek/halló Infrastruktúra vagy szolgáltatás alapú lesz a verseny Magyarországon? Hanghatárrevízió Karnyújtásnyi közelségbe került Magyarországon is a telekommunikációs piac teljes körű liberalizálása. Látszólag nem jelent nagy különbséget, hogy 2001 júliusára vagy 2002 januárjára datálják-e a startot, hiszen - legalábbis a nyitányra - már most felsorakoztak a potenciális piaci szereplők. Igazán izgalmas ma nem a mikor, hanem a hogyan kérdése. A piacon, éppen úgy, mint a sportpályán, egy verseny akkor jó, ha egyértelmű, világos, átlátható játékszabályai vannak. Elképzelhetetlen, hogy például a tarjánon úgy rajtoljanak a távfutók, hogy ne lássák előre a saját pályájukat és a többiek köreit, a célszalagot pedig menet közben tologassák előttük. A versenyszabályok kézikönyvének - a hírközlési törvény paragrafusainak - mindenképpen olyannak kell lennie, hogy - a sporthasonlatnál maradva - éppen úgy megfeleljen a sprintereknek, mint a gátfutóknak vagy a maratoni távon indulóknak. Ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a feltételrendszernek biztosítania kell, hogy a nagyon pontosan meghatározott végcél mellett a versenyzők menet közben a pillanatnyi kondícióknak megfelelően válthassanak tempót vagy éppen stílust. A kommunikációban ugyanis olyan gyors a nemzetközi technológia fejlődése, hogy a szabályozók amortizálódnak, a gyakorlati megoldások egyszerűen túllépnek az előre meghatározott kereteken. Magyarországon például elvben még nem történt meg a liberalizáció. Ami annyit jelent, hogy a nemzetközi és a belföldi távhívásban még érvényben van a Matáv-monopólium. A valóságban viszont a nemzetközi beszélgetés ma már bonyolítható akár mobilcsatornákon, akár az internetprotokoll közvetítésével a világhálón. Ezen a piacon ma már lényegében azon múlik a verseny, milyen infrastruktúra áll a különböző szolgáltatók rendelkezésére. A teljes körben liberalizált piac egészséges fejlődése nagymértékben azon múlik, hogy infrastruktúra vagy szolgáltatás alapú lesz e a verseny - állítja Polányi Sándor, a Vivendi Telecom Hungary vezérigazgatója. A liberalizáció ugyanis óriási fejlődést generálhat. Felgyorsíthatja Magyarországon az informatikai tendenciák térhódítását. Viszont ehhez szükség van arra, hogy vevők és eladók egyaránt megtalálják számításaikat: a kommunikáció elérhető áron legyen hozzáférhető, ami megsokszorozza az igényeket, és újabb beruházásokra ösztönzi a szolgáltatókat. Polányi Sándor szerint a keresletkínálat egyensúlya akkor valósulhat meg, ha a liberalizált piacon mindig az igényeknek megfelelő fejlesztés kerülhet előtérbe. Tehát mi is a különbség az infrastruktúra és a szolgáltatás alapú liberalizáció között, és miért lényeges, hogy a fejlődés különböző állomásain melyikre kerül a hangsúly a fejlesztéseknél? A piac akkor tud egészségesen működni, ha a szereplők valódi versenyhelyzetben mérkőzhetnek meg a fogyasztókért. Ma Magyarországon csak az országos infrastruktúra területén valósulnak meg fejlesztések, helyben, ha az előfizetőkhöz közeli burkokat nézzük, kevés a hálózati infrastruktúra, ami annyit jelent, hogy a szolgáltatók ki vannak szolgáltatva a már infrastruktúrával rendelkező társaságoknak. A most készülő hírközlési törvény ezt a költségalapú elszámolás tarifáinak s a folyamatos állami, hatósági kontroll garanciájával kívánja feloldani. Ez gyakorlatilag egy szabályozó alapú verseny lenne, ami sok tekintetben magán viselné a korábbi koncessziós monopólium meghatározó jegyeit.. A költségalapú elszámolás gazdasági-társadalmi és politikai tényezők koordinátarendszerében alakul ki, s mint ilyen, mindenképpen bizonytalansági tényezőt jelent. (Hadd jegyezzük meg, a Vivendi a Matáv után ma Magyarország második legnagyobb vezetékes távközlési szolgáltató csoportja. A Vivendi első emberének helyzetértékelését tehát mindenképpen objektív, a nemzetközi trendek ismeretére alapuló elemzésnek fogadhatjuk el, hiszen a társaság maga is ma meghatározó szerepet játszó infrastruktúratulajdonos.) A gyorsabb fejlődést és fejlesztést az segíthetné elő, ha infrastruktúra alapú versenyből kiindulva a szolgáltatás alapú liberalizációt mint hosszabb távú célt segítenék elő a törvények - mondja Polányi Sándor. Ma valamennyi alternatív szolgáltató a hálózatok építésére koncentrál, ami annyit jelent, hogy az adatátviteli piacon gyakorlatilag már versenyhelyzet van. A nemzetközi távhívásban szintén az ajánlatok bőségével találkozik a fogyasztó. Ahol még hiányos az infrastruktúra, az a belföldi kapcsolat. De nagy valószínűséggel éppen ez az a terület, ahol alternatív megoldásokat kínáló infrastruktúratulajdonosok jelennek majd meg. Ezek közé tartozhatnak például a kábeltársaságok, amelyek között például látványosan tör előre az UPC. Vagy megoldást kínálhatnak az üvegszálas optikai rendszert építő vállalatok, mint például a PanTel. Abban a pillanatban viszont, amikor a belföldi összeköttetés infrastruktúrája is lehetővé teszi a szolgáltatók versenyét, a korábbi monopóliumok már nem segítik, hanem csupán fékezik a versenyt. Ahol két, három esetleg négy csatorna között lehet választani, már semmi akadálya annak, hogy a technika nyújtotta lehetőségekkel korlátlanul élhessenek a szolgáltatók. S akkor az összekacsolási díjakat, a költségalapú elszámolást nem az állami direktíva, hanem a piac diktálja majd. Persze a liberalizációs játszmában a kommunikációs háttér megteremtése csupán az első lépést jelenti. A kínálati piacon a szolgáltató nem más mint az ügyfél brókere. A közönség számára teljesen közömbös, hogy telefondróton vagy kábelszálon jut hozzá a számára legelőnyösebb kínálathoz, a lényeg az, hogy milyen áron biztosítják ezt a kapcsolatot, s mennyire széles skálát tudnak felajánlani. A liberalizáció a szabad választás lehetőségét nyújtja, egyszerűsíti és gyorsítja az informatika térhódítását. S ez az igazi tét. Bán Zsuzsa „A kommunikációban olyan gyors a nemzetközi technológia fejlődése, hogy a szabályozók amortizálódnak, a gyakorlati megoldások túllépnek a kereteken” A szabadpiac optimális szabályozása a tétizlem az államban Magyarországon a '90-es évekig azért szidták az állami telefontársaságot, mert nem volt elég vonal. Ma azért panaszkodnak az emberek, mert drága a telefon. Akkor a privatizációtól várták a megoldást, most a liberalizációban reménykednek. Bölcskey Imre helyettes államtitkártól kértünk véleményt. • Piacelemzők szerint a legnagyobb hazai telefontársaság árai ma már inflációs tényezőt jelentenek a gazdaságban. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor lehet e állami szabályozással beavatkozni egy privát vállalat üzleti stratégiájába? Az üzletpolitikába természetesen nem szólhatunk bele. Viszont a tarifarendszert nálunk is, mint minden piacgazdaságban az állam szabályozza, így közvetett módon meg lehet akadályozni, hogy elszabaduljanak az árak. A minisztérium megadja az ármaximumot. Ez az, amit nem léphet túl a szolgáltató. A maximált ár alatt természetesen szabadon állapítja meg a díjakat. A Matáv-díjak a fogyasztói kosárban mintegy 3,2 százalékos részesedéssel szerepelnek ami elenyésző hányadot jelent, nem valószínű, hogy érdemben befolyásolná az infláció alakulását. Idén a tarifarendszer alapkritériuma, hogy az egyéni lakossági telefondíjak maximum 6 százalékkal emelkedhetnek. Ebből következik, hogy a távbeszélődíjak emelése - figyelembe véve az üzleti előfizetőket is - átlagban nem lépte túl a 4 százalékot. A minisztériumhoz érkező számos panasz alapján tudjuk, a fogyasztó úgy látja, meredeken emelkednek a tarifák. De éppen a liberalizáció előtt szükség van arra, hogy a nemzetközi rendszerben elfogadott úgynevezett díjkiegyenlítés metódusát itthon is bevezessük. ■ A díjkiegyenlítés mit jelent a gyakorlatban, és mennyire határozza meg a tarifapolitikát? A díjkiegyenlítés nemcsak nálunk okoz problémát, hanem szinte valamennyi európai országban. A telefontársaság bevételének három összetevője van: a nemzetközi, a belföldi és helyi beszélgetés díja. Ezenkívül a havi előfizetési díj emelkedésének fedeznie kellene a hálózat fenntartásának állandó költségeit. Amikor idén 50 százalékkal emelkedett a havi előfizetés, akkor az áttekinthető díjkiegyenlítéshez nyitottuk meg a kapukat. Enélkül ugyanis nem lehet a liberalizált piacon a költségelszámolást egységes rendszerbe foglalni. Az alapdíj egyébként nem tűnik el a sokszereplős piacon sem. Németországban például a liberalizáció óta meredeken lefelé mennek az árak, a nemzetközi beszélgetések díja több mint 40 százalékkal, a belföldi hívásoké közel 10 százalékkal, helyi tarifa pedig 3 százalékkal csökkent, az alapdíj változatlan maradt. Egyénként az összes forgalmi díj Magyarországon is lefelé tendál, átlagban 10 százalékkal csökkent ebben az évben. De ezt az átlagfogyasztó nemigen veszi észre, csak az, aki sokat és hosszan beszél. Alapdíj van Amerikában is - átlagban mintegy 25 dollár - ahol a helyi hívásért valóban nem kell fizetni semmit. Folytatás a 2. oldalon