Magyar Hírlap, 2001. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-28 / 123. szám

8 MAGYAR HÍRLAP • 2001. május 28., hétfő HÁTTÉR - KÜLFÖLD Egyelőre nehéz megjósolni, hozhatnak-e áttörést valamilyen kérdésben az e heti budapesti NATO-tanácskozások A találkozót már a helyszín is különlegessé teheti Elvileg rutinjellegű találkozó, a helyszínt, az időpontot és a napi­rendet nézve azonban jelképérté­kű­­ az esetleges eredmény függ­vényében talán fontos­­ állomás az Észak-atlanti Szerződés Szö­vetsége életében, így vélekedik a NATO, illetve a partner országok külügyminiszteri szintű budapesti találkozóiról az atlanti szervezet szóvivője, illetve a szövetségnél Magyarországot képviselő Her­man János nagykövet. Szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a holnap kezdődő kétnapos tanács­kozássorozaton több kérdésben is éles vita alakuljon ki. A NATO külügyminiszterei el­ső ízben tartják soros tanácskozá­sukat a Varsói Szerződés egyik volt tagállamának fővárosában, s ez jelképértékű - magyarázta Herman János, miért nem intéz­hető el egy „nincs benne semmi különös” tartamú legyintéssel az atlanti szervezet holnap Budapes­ten kezdődő tanácskozása. A dip­lomáciai vezetők ugyanis valóban évente kétszer találkoznak­­ egy­szer valamely tagállam fővárosá­ban, majd Brüsszelben -, azaz a megbeszélés ilyen értelemben ru­­tinjellegűnek mondható. Most azonban - erősítette meg a NATO-nagykövet, illetve Yves Brodeur, a szövetség szóvivője - több üzenetről is szó esik. Ezekhez kötődik például Bu­dapest közelsége a Balkánhoz, márpedig a megbeszélések fő té­mái közé tartoznak a délszláv tér­ségben tapasztalható változások, illetve az ottani konfliktusok. E kérdések közül is nyilvánvalóan különös hangsúlyt kapnak majd a szélsőséges albán gerillákhoz kapcsolódó események, a mace­dóniai helyzet, illetve a szerb erők­­ engedélyezett­­ bevonulása az ország déli részén lévő ütközőzó­nába. (A tanácskozássorozat má­sodik napján, a partnerországok­kal folytatandó eszmecserén meg­hívottként jelen lesz a jugoszláv diplomácia első embere is.) La­punknak név nélkül nyilatkozó szakértők szerint vita várható a tagok között például a Macedónia esetében alkalmazandó taktiká­ról. Mint ismeretes, nemrég az Európai Biztonsági és Együttmű­ködés Szervezet (EBESZ) párbe­szédet javasolt az albán szélsősé­gesekkel, ez azonban nem aratott osztatlan sikert a NATO-orszá­­gok fővárosaiban. A többség ugyanis inkább azzal ért egyet, hogy az észak-atlanti szervezet­nek a mérsékelt szkopjei erőket kell támogatnia, fel kell sorakoz­nia a megalakult egységkormány mellett. Érdekes kérdésnek ígér­kezik ugyanakkor az, hogy milyen szerepet vállaljon a konfliktus rendezésében a KFOR. Hiszen a nemzetközi erő mandátuma csak Koszovó területére terjed ki, ami azt jelenti, hogy a tetovói térségé­ben nem avatkozhat be. Koszovó várhatóan más kör­nyezetben is szóba kerül majd. A jugoszláv tartományban ugyan­is novemberben tartanak válasz­tásokat, amelyek nyomán immár legitim szervek állnak majd fel. Ebben az esetben azonban - vélik a szakértők - a NATO-nak feltét­len óvatossággal kell majd lépnie, hiszen egy elhibázott döntés nyil­vánvalóan akaratlanul is elviheti valamely irányban a tartomány sorsának kérdését. A délszláv kérdéskörnek része lesz még Bosznia-Hercegovina is, ahol az utóbbi időben ismét kedve­zőtlen fejlemények következtek be. Emlékezetes, hogy a horvát na­cionalista erők az elszakadást fon­tolgatják, ezért minden bizonnyal megerősítik az üzenetet: a NATO nem engedélyez semmiféle olyan akciót, ami a daytoni megállapo­dás felrúgására utal. A budapesti tanácskozás jelen­­tőségéről szólva Hermái® Járros kiemelte azt is, hogy júniusban a szövetség állam- és kormányfői soron kívüli csúcstalálkozóra gyűlnek össze Brüsszelben. Azaz - jegyezte meg a nagykövet - a mostani már a brüsszeli eszmecse­rét is előkészíti, ami ugyancsak nö­velheti a súlyát. Ezt látszik erősíte­ni az is, hogy Budapesten emelke­dik miniszteri szintre az a konzul­táció, amelyet az Egyesült Álla­mok folytat - többek között - eu­rópai partnereivel az amerikai nemzeti rakétavédelmi program­ról (NMD). Mint emlékezetes, né­hány hete egy washingtoni kül­döttség már tájékoztatta a NATO brüsszeli nagyköveti tanácsát a Bush-adminisztráció elképzelé­seiről, a külügyminiszterek azon­ban első ízben vitatják meg széles körben ezt a kérdés. Kétségtelen, tette hozzá Herman, hogy az első egyeztetések óta túl rövid idő telt el, így következtetések levonásá­ról még nagyon korai volna be­szélni. Budapest tehát inkább egy fontos lépcsőfok lehet ebben a kérdésben. Erre számítanak amúgy az elemzők is, akik szerint a magyar fővárosban még odáig sem érhetnek el, hogy az NMD megvalósításának technikai rész­leteiről folytassanak érdemi tár­gyalást. Sokkal fontosabb kérdés lesz ennél annak meghatározása, hogy ki és mit is ért pontosan olyan veszélyek alatt, amelyekkel szemben a rakétavédelmi prog­ramra szükség lesz. Az NMD amúgy központi témája lesz Colin Powell amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminiszter budapesti megbeszélésének. A NATO- orosz tanács ülésére a magyar fő­városba érkező orosz diplomáciai vezető ugyanis különmegbeszé­­lést is folytat amerikai partneré­vel, hogy előkészítsék a június 16-ára tervezett ljubljanai Bush-Putyin-találkozót. Ami egyébként a budapesti NATO -orosz, illetve az ugyancsak terve­zett NATO-ukrán egyeztetéseket illeti, Herman János úgy vélte, itt különösebben megdöbbentő fej­lemények nem várhatók. „Mind­két tanácskozás egy-egy folyamat része, ahol várhatóan megerősítik majd azt az irányt, amerre az utób­bi időben a kapcsolatok fejlődnek, így azután bármilyen meglepetés csakis negatív előjelű lehet, amit nyilván senki sem kíván” - jegyez­te meg a magyar nagykövet. Érdekesebbnek ígérkezik a NATO és az Európai Unió mi­niszteri szintű egyeztetése. Ilyen jellegű tanácskozást ugyanis eddig még nem tartottak, így már önma­gában a létrejötte is eredménynek számít. A két szervezet viszonyá­ról, illetve az önálló európai védel­mi képességről decemberben már folytattak eszmecserét, az azon­ban több ponton nem vezetett si­kerhez. Az azóta megtartott talál­kozókon viszont már felfedezhe­tőek a közeledés jelei, így mind­két szervezetben kiemelkedő fon­tosságúnak nevezték Javier Sola­na az EU kül- és biztonságpoliti­kai főképviselője és a Lord Ro­bertson NATO-főtitkár közös macedóniai közvetítési kísérletét. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy biztosra vehető érdemi elő­relépést lehetne ígérni Budapest­re - vélik a szakértők. Egyben em­lékeztetnek rá, a legtöbb vita arról zajlik, mennyire vehetné igénybe az EU a NATO képességeit. Az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) szerdai ülésére a magyar fővárosba érkező orszá­gok közül néhány számára ugyan a legfontosabb kérdésnek számít, a találkozókon mégsem lesz köz­ponti kérdés a NATO további bő­vítése. Elindul ugyan a jövőre ter­vezett prágai csúcstalálkozó elő­készítése, ám addig még meglehe­tősen sok idő van hátra, így érde­mi vitára nem lehet számítani - mondta mindennek kapcsán Her­man, nem mulasztva el azonban megemlíteni, hogy a helyszínvá­lasztás e tekintetben is üzenetér­tékűnek mondható. Ezzel a né­zettel értenek egyet a lapunknak nyilatkozó elemzők is, mondván: a budapesti eszmecseréken a szö­vetség azért nem mulasztja el megerősíteni elkötelezettségét a nyitott ajtók politikája, a további bővítés mellett. Várható ugyan­akkor, hogy a kiszélesítést támo­gató Magyarország házigazda­ként ugyancsak aláhúzza e téma fontosságát. Mint emlékezetes, a minap a Financial Times című lapban megjelent írásában Marto­­nyi János külügyminiszter úgy fogalmazott: „Budapesten a NATO-nak érdemi lépést kell tennie a további bővítés stratégiá­jának meghatározása felé”. Mindezeket összevetve, vélte Herman János, nehéz volna meg­jósolni, illetve megígérni, lesz olyan különösen fontos fejlemény, amiért a budapesti NATO-tanács­­kozás kiemelkedik majd a rutinta­lálkozók sorából. De az előkészí­tés még folyik, tette hozzá, mond­ván: plusz üzenetre esetleg a Bal­kán, az európai együttműködés, il­letve a transzatlanti viszony kap­csán képzelhető el. Nagy Iván Zsolt, ZIPERNOVSZKY KORNÉL NATO- és európai uniós tagországok Európában Ausztria Azerbajdzsán W^.*T fti ' I Bulgária ~~'~T Észtország Fehérorszország Finnország | Grúzia Horvátország ‘­­*'*. Ili Írország Kazahsztán Kirgizisztán | MH Lettország | Litvánia ■| Macedónia Moldáviai köztársaság Oroszország | Örményország És Románia I Svájc I Svédország Ki Szlovákia | Szlovénia Tádzsikisztán Türkmenisztán * Ukrajna | Üzbegisztán * intézményesített kapcsolatokkal, a Mediterrán Párbeszéd tanácsában részt vevő országok nélkül Bulgária Magyarország Ciprus Málta i Csehország 'T Románia I Észtország Szlovákia , | Lengyelország Szlovénia Lettország IS|§: Törökország Litvánia I Zsúfolt napok Május 28., hétfő - A sorra érkező miniszterek kétoldalú megbeszéléseket tarta­nak. Május 29., kedd - Az Észak-atlanti Tanács (NAC) ülése - a NATO külügyminisz­tereinek találkozója.­­ A NATO-Orosz Állandó Közös Tanács miniszteri ülése. Május 30., szerda - A NATO és az Európai Unió külügyminisztereinek talál­kozója. - Az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) ülése­­ a NATO- tagok és békepartnerségi programban részt vevő országok kül­ügyminisztereinek találkozója. Vendégként részt vesz a jugo­szláv diplomácia irányítója is. - A NATO-Ukrán Bizottság miniszteri ülése. Legkorábban a jövő tavaszig tisztítják meg Újvidéknél a Dunát­ ­ Ozer György, az önkormányzat elnöke szerint új híd nélkül nem indulhat meg a hajózás sem Újvidék büntetésnek fogná fel, ha a Du­­na-meder megtisztításával párhuzamo­san nem kezdenék meg a lebombázott Szabadság híd újjáépítését, e nélkül a ha­józást akadályozó pontonhidat sem haj­landók elbontani - hangoztatja az MH- nak adott interjúban Ozer György, az új­vidéki önkormányzat elnöke. - Az elmúlt napokban többféle infor­máció jelent meg a Duna újvidéki sza­kaszának megtisztításával kapcsolat­ban. Mi az igazság, mikor kezdik el a medertisztítást? Hiszen már a pénzügyi tervek is körvonalazódtak.­­ Ezt jelenleg senki sem tudja meg­mondani. A napokban a Duna-bizottság és az Európai Unió képviselői arról tár­gyaltak a jugoszláv kormánnyal, hogy legkésőbb őszig meg kellene kezdeni a medertisztítási munkálatokat, és a híd­roncsok eltávolítását. Ám konkrét szer­ződést még nem írtak alá. - Mi okozza a késést? - Többféle nézeteltérés merült fel, például a kivitelezőkkel kapcsolatban, hiszen sok az érdeklődő cég. Az újvidéki önkormányzat például azt szorgalmazza, hogy magyarországi cégek is kapcsolód­janak be a munkába, annál is inkább, mert már eddig is gyümölcsöző együtt­működést folytattunk velük, és bizonyos hiteleket is kilátásba helyeztek. E tekin­tetben némi kollízióba kerültünk a szö­vetségi és a köztársasági kormánnyal, ők ugyanis nem veszik figyelembe ezeket a kapcsolatokat, és más úton haladnának. Az igaz, hogy a Duna mint nemzetközi vízi út, a szövetségi kormány hatásköré­be tartozik, viszont a hidak még telek­­könyvileg is a mi tulajdonunkat képezik. Mi a hidak újjáépítésében vagyunk köz­vetlenül érdekeltek. Számunkra elfogad­hatatlan lenne, ha a medertisztítás előtt nem tisztáznánk, mikor fognak hozzá a Szabadság híd újjáépítéséhez. Még az sem baj, ha nem párhuzamosan kezdik meg a munkálatokat, de legalább a pon­tos dátumot foglalják szerződésbe! - A külföldi finanszírozóknak nyil­ván csak a folyó hajózhatóságának hely­reállításához fűződik érdekük, és nem ér­deklik őket az újvidékiek hídgondjai... - Úgy gondolom, hogy igazságtalan ez a közömbösség velünk szemben, hiszen a Milosevic-rezsimben tíz éven át Újvidék volt a legellenzékibb város az országban. Itt sorozatban az ellenzék győzött a vá­lasztásokon. Hogy a bombázások idején mégis milyen stratégiai célok vezérelték a NATO-t, amikor lerombolta mind a há­rom hidunkat, ezt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Ha csak a hajóutat ten­nék szabaddá és nem kezdenék meg a Szabadság híd újjáépítését, ezt nagy átej­­tésnek, sőt, büntetésnek venné az önkor­mányzat, de a polgárok is. Különben a Duna-bizottság szilárdan megígérte, hogy legalább egy hidat újjáépítenek. Azután legutóbb képviselőjük azzal rukkolt ki, hogy a hídépítésre egyelőre nincs pénz. - Mivel fognak nyomatékot adni kö­vetelésüknek? - Ha nem kapunk konkrét ígéretet, nem fogjuk elbontani az uszályokra épült pontonhidat, és így megakadályoz­zuk a hajózást. Ezt valószínűleg nem fo­gadják majd rokonszenvvel a Duna­­menti országokban, mivel eddig is renge­teget veszítettek azzal, hogy a Duna két éve nem hajózható. De attól tartunk, hogy a hajózás megindulása után egysze­rűen megfeledkeznek majd a hídra vo­natkozó ígéretekről, és belátható időn belül nem lesz rendes átkelőnk. Mi pedig gazdaságilag tönkrementünk, nekünk nincs pénzünk arra, hogy önerőből épít­sük újjá hidainkat, amelyeknek lebom­bázására semmi okot sem adtunk. - Tehát addig marad a hajóutat ke­resztező ponton, amíg nem kapnak ígé­retet a Szabadság híd újjáépítésére? - A leghatározottabban kiállunk emel­lett. Az igaz, hogy végső soron a belgrádi kormány dönt a medertisztítás megkezdé­séről, ám nekik is tekintettel kell lenniük az itteni választók érdekeire. Nem hiszem, hogy ujjat húznának az újvidékiekkel. - Mekkora összegre van szükség a munkálatokhoz? - Mindkét híd - tehát a Szabadság híd és a vasúti betonhíd - kiemelése nagyjá­ból 25 millió euróba kerül. A Szabadság hidat további 30 millió euróból lehetne újjáépíteni, mindössze húsz hónap alatt. Tehát összesen mintegy ötvenmillió euróról van szó, ami nem több, mint a külföldi hajózási vállalatok félévi veszte­sége! Mi azt szorgalmazzuk, hogy a Sza­badság híd elemeit egészben emeljék ki, amit a Ganz-Mávag - ez a cég volt a fő ki­vitelező az igen korszerű Szabadság híd építésénél - el tudna végezni, hiszen ren­delkezik megfelelő, nagy kapacitású ha­jódarukkal, és igen jó kapcsolatai vannak a jugoszláv Mostogradnja céggel is. - Mi lehet a külföldiek vonakodásá­nak hátterében? - Valószínűleg az Európai Unión be­lüli gazdasági érdekek. Olyan elképzelé­sekről is hallottunk ugyanis, hogy a Sza­badság híd elemeit szét kellene robban­tani, és teljesen új hidat építeni. Ez olyan valakiknek az érdeke, akik tudtunkkal befolyással bírnak a Duna-bizottságban is. Ezzel magyarázható az a bejelentés, hogy csak a medertisztításra van pénz. _­­ Jelenleg van ugyan három átkelő Újvidéknél, de ez nyilvánvalóan nem elég egy háromszázezer lakosú vá­rosnak.­­ A háromszázezerből hatvanezer a szerémségi oldalon él, és java részük át­jár dolgozni vagy iskolába a másik part­ra. Vagyis összesen negyvenötezer em­ber, tizenhétezer jármű kel át naponta. A jobb parton egyetlen középiskola sincs. Meg kell csak nézni csúcsforgalom idején, hogy micsoda dugók keletkeznek a meglevő szűk hidak előtt! Az újjáépí­tett vashíd Újvidék és Pétervárad centru­mát köti össze, a buszok, kamionok a kö­zépkori városrész szűk sikátorain át ara­szolnak. Ha szétszednénk a pontont, még tragikusabb lenne a közlekedési helyzet. Az már környezeti katasztrófát okozna. Az ideiglenes vasúti-közúti híd csak akkor használható, ha nem halad szerelvény a síneken. - A mederkotrást a fel nem robbant bombák is nehezítik. Mennyi lehet a fo­lyó fenekén? - A Szabadság hidat mindössze két, precízen célba találó rakétával döntöttek a Dunába, úgyhogy itt nem lehet sok bomba a vízben. Viszont a betonból épült vasúti hídkolosszust napokon át tá­madták, míg végre sikerült megsemmisí­teni. Saját szememmel is láttam, hogy több lövedék is célt tévesztett, és a Du­nába esett. Itt bizonyára nem lesz ve­szélytelen a medertisztítás. - Akkor végül is mikorra remélhető a hajózás helyreállítása? - Legfeljebb tavaszra, de csak akkor, ha ősszel megkezdik a roncsok kiemelé­sét, és Újvidék ígéretet kap legnagyobb hídjának az újjáépítésére. J. Garai Béla Újvidék

Next