Magyar Hírlap, 2002. április (35. évfolyam, 76-90. szám)
2002-04-16 / 88. szám
2002. április 16., kedd VILÁGGAZDASÁG Magyar Hírlap 19 Az elnök beavatkozott az olajgazdaságba, büntetőadókkal és jövedelemelszívással riasztotta el a befektetőket Káoszban Latin-Amerika egykori élországa Latin-Amerika egyik legfejlettebb gazdasága süppedt bele az elmúlt években a térségre olyannyira jellemző gazdasági-társadalmi káoszba. Pedig Venezuela többre volt hivatott. Az ország bajainak legfőbb okozójának Hugo Chávez elnököt tartják, aki ennek ellenére újra csak karnyújtásnyira áll a hatalom újbóli megszerzésétől. Molnár Sándor Akár a sors különös fintoraként is felfogható, hogy egy latin-amerikai (kvázi)diktátort éppen egy kapitalista nagyvállalat szétverése miatt buktatott meg - ha ideiglenesen is - népe. Latin-Amerika sajátos történelmének tanulsága ugyanis éppen azt mutatja, hogy a vezér antikapitalista demagógiával hosszú időre bebetonozhatja magát a hatalomba. Az első ránézésre különös fejlemény ugyanakkor könnyedén megmagyarázható: ha górcső alá vesszük Venezuela, a hatalomba időközben mégiscsak visszatért Hugo Chávez (mert róla van szó) és az olajipari gigász PDVSA kapcsolatát. Hugo Chávez 1998-ban Latin- Amerika egyik legfejlettebb országának kormányzását vette át. Az egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt bruttó hazai össztermék (GDP) 5000 dollárt tett ki, a külkereskedelmi mérleg évek óta aktívumot mutatott, évente pedig mintegy 3-4 milliárd dollár külföldi tőke áramlott be az országba. Venezuela magas színvonalú infrastruktúrával, sőt, latinamerikai országoknál szokatlan módon erős középosztállyal is rendelkezett. Mindemögött azonban egyetlen tényező állott: a kőolaj. A fekete arany biztosította a világ negyedik legnagyobb olajexportáló országa exportbevételeinek négyötödét, GDP-jének egyharmadát. Ugyanakkor bár az olaj sokakat borzasztóan gazdaggá tett, a társadalom egy rendkívül jelentős része nem részesült annak áldásaiból. Sőt, a gazdaság egyoldalúsága miatt az olaj alaposan hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásához. Ebben a helyzetben lépett ki a porondra az extábornok és puccsista Chávez, aki az olajjövedelmek egyenletesebbé tételének, a szegény rétegek felzárkóztatásának programjával elsöprő fölénnyel meg tudta nyerni az 1998-as választásokat. Az immáron elnök Chávez nem is várt sokáig a bűnbaknak kikiáltott olajipar elleni fellépéssel. A PDVSA élére saját - az olajhoz enyhén szólva nem konyító - embereit ültette, súlyos büntetőadókat vetett ki rá, s szabályos jövedelemátszivattyúzásba kezdett. Ettől persze a befektetők is visszariadtak, a külföldi források pedig elapadtak. Mindennek 1999-2000- ben már meg is volt a maga eredménye: az olajjövedelmek 20 százalékkal estek, az ipari termelés a két számjegyű növekedésről viszszaesésre váltott, a gazdaság pedig recesszióba került. Chávez intézkedései tavalyra ugyanakkor a pénzügyi rendszert is aláásták. A külföldi tőke beáramlásának megtorpanása lejtőre küldte a nemzeti valutát, a bolivart, amit csak fokozott a megtakarításai elvesztésétől félő középosztály tömeges pénzkimenekítése. Egy ideig persze a venezuelai nemzeti bank sikerrel védekezett a drasztikus leértékelődés ellen (tavaly november és idén február között a központi bank 7 milliárd dollárt költött a bolivar védelmére), ám februárban elfogyott a pénz. A bolivar szabadesésbe kezdett, az infláció vágtázásba csapott át (a tavalyi 12,5 százalék után idén 40 százalékot várnak), a társadalmon belül pedig kitört a harcokba torkolló elégedetlenség. Jelen pillanatban a fő gazdasági kérdés, hogy ki fogja az elkövetkező hetekben a venezuelai gazdasági-pénzügyi rendszert irányítani. Reformok sorára lenne szükség: helyre kéne állítani a PDVSA hatékonyságát, stabilizálni kéne a bolivar árfolyamát, s mindenekelőtt újra meg kéne nyerni mind a lakosság, mind a belföldi-külföldi tőke bizalmát. Ám az bizony igencsak kérdéses, hogy miként sikerülhet ez, ha Chávez marad hatalmon. A GDP alakulása (%) Venezuela Népesség: GDP-növekedés: GDP/fő: Olajtermelés: Export: Import: Infláció: Külső adósság: 24,5 millió fő 2,7% 5250 USD 3,1 millió hordó/nap 27,8 milliárd dollár 16,8 milliárd dollár 12,5% 35 milliárd dollár (%)510) Forrás: LatinFocus 2002, BBC MH-grafika Új olajforrások kiaknázása sem segít Venezuelán. A GDP-grafikonon látszik, hogy Chávez ’98-ban lejtőre vitte a gazdaságot, majd az olaj egy darabig segített, ám 2000-ben újra hanyatlás következett Fotó: Reuters - Kimberly White A Bild, Európa legnagyobb bulvárlapja lefelé tart Tovább folytatódott az év első negyedében a német Bild Zeitung példányszámának immár tendenciát mutató visszaesése. Európa legnagyobb bulvárlapjából 2002 első három hónapjában „mindössze” 4 millió 80 ezer példányt adtak el, 5 százalékkal kevesebbet a tavalyi év utolsó negyedévénél. Példányszámának jelentős visszaesésével volt kénytelen szembenézni ez év első negyedében is a Bild - derül ki az IVW frissen publikált számaiból. A német újságok és magazinok értékesítési adatait nyilvántartó és auditáló IWW statisztikái szerint az első három hónapban Európa legnagyobb bulvárlapjának példányszáma csaknem 5 százalékkal 4 millió 80 ezerre esett, s megközelítette a lélektaninak számító 4 milliós határt (2001 utolsó negyedévében az átlagos napi példányszám még 4,32 milliót tett ki). A hanyatlás nem most kezdődött: az Axel Springer zászlóshajójának számító bulvárlapból 1998-ban még 4,71 millió példányt adtak el naponta. Tovább tetézi az egyik legnagyobb német médiavállalat baját, hogy másik nagy „kasszasikere”, a vasárnaponként megjelenő Bild am Sonntag is gyengécskén muzsikált az első negyedévben. A lap példányszáma még a Bildnél is nagyobb mértékben, 6,4 százalékkal csökkent, s a tavaly negyedik negyedévi 2,33 millióval szemben 2002 első három hónapjában már 2,22 millióra zuhant. Az Axel Springer első hivatalos kommentárjában az euró bevezetését nevezte meg fő okként. A kiadó vezérkara szerint az új valuta ugyanis visszafogta a németek költekezését. A médiapiac elemzői ezt vitatják. Szerintük az eredmény mögött egyrészt a német lappiac általános példányszám-visszaesési tendenciái, másrészt pedig a Springer belső gondjai állnak. Nem pedig az euró bevezetése, ami szerintük a Bild árának csökkenésén keresztül (a Springer-lap árát az áttérés során lefelé kerekítették) éppen pozitív hatással járt. MOL A nem létező „rabszolgakedvezmény” Több mint 30 millió dollár az Egyesült Államok fekete adófizetőinek Mintegy 30 millió dollárnyi adókedvezményt érvényesítettek illegálisan afroamerikai adózók az elmúlt években - adta hírül a Washington Post. A lap állítása szerint a kedvezményben hívő fekete bőrű polgárok úgy írták le adójukból a felmenőik rabszolgaként történt meghurcoltatásáért , járókedvezményt, hogy az adójogilag egyáltalán nem is létezett. Az Egyesült Államok adóhivatalának (IRS) furcsa tévedéssorozata borzolta fel a hét végén az amerikai közvélemény idegeit. A Washington Post szombati számában arról számolt ugyanis be, hogy az IRS az elmúlt években mintegy 30 millió dollárnyi (8,3 milliárd forintnyi) adókedvezményt hagyott jóvá fekete bőrű adófizetőknek - kártérítésként felmenőik rabszolgaként történt meghurcoltatásáért. Azonban, mint kiderült, volt némi bökkenő ezekkel a kedvezményekkel: egyáltalán nem is létezik (létezett) olyan adójogszabály, adótörvény, amely lehetővé tenne (tett volna) ilyen vagy ehhez hasonló adókönnyítéseket. A Washington Post további csemegét is tartogatott: állítása szerint az adókedvezmények átlagos értéke fejenként 43 ezer dollárt tett ki, ami azt eredményezte, hogy a legtöbben nemhogy adót nem fizettek, de zaftos visszatérítésben is részesültek. A 43 ezer dolláros összeg egyébként pontosan megfelelt 16 hektár termőföld és egy szamár értékének; mint kiderült, nem véletlenül: ennyiben határozta ugyanis meg 1865-ben a győztes északiak egyik magas rangú tábornoka a felszabadított rabszolgák kártérítésének mértékét. Erkölcsileg bármennyire jogosnak is tart a fekete bőrű közösség egy ilyetén adókönnyítést, maguk a kedvezmények, a kifizetések teljesen illegálisak. Az IRS ezért már vizsgálatot is indított, vajon hogyan fizethettek ki milliókat egy nem létező adókedvezmény alapján. A fekete bőrű lakosság körében általánosan elterjedt,s egyes csoportok, szervezetek által szándékosan terjesztett - tévhit, hogy az említett adókedvezmény valóban létezik és érvényesíthető. A Washington Post információi szerint például csak 2001-ben 77 ezer adózó próbált meg így - többnyire jóhiszeműen - leírni adót, mintegy 2,7 milliárd dolláros értékben - vagyis nem lehetetlen, hogy a megfáradt adóellenőrök egy-két adózónál bizony elnézték a bevallások apró hibáját. MOL Gondok a nagy német repülőterekkel Mogyorósi Géza / Berlin Már jóval az Egyesült Államokat ért terrortámadás előtt parázs vita robbant ki Németországban több nagyvárosi reptér sorsáról, s a vihar az idei nyári menetrend életbe léptetésével sem csitul. Az egyik legnagyobb probléma az ország és Európa egyik legnagyobb légikikötőjével van, a frankfurtival. Közismert ugyanis, hogy a - 2001-ben közel 50 millió személyt fogadó - repülőtér már csak a zöldövezet rovására terjeszkedhet. Miközben a légi városnak is bátran nevezhető többterminálos, hatalmas komplexumot a forgalom miatt tovább kéne bővíteni, a környezetvédők és a Majna-metropolis lakói egyre hevesebben tiltakoznak, érthetően, hiszen közelebb és távolabb mind nehezebb elviselni a légtéri zajos tumultust. A sok tízezer embernek munkát adó, legnagyobb német reptér, (mely utasforgalmát tekintve hetedik a nemzetközi mezőnyben, de főleg amerikaiak előzik meg), „karcsúsítására”, netán bezárására persze senki sem gondol komolyan, hiszen mivel helyettesítenék. Más a helyzet viszont a 2002-től új (SPD-PDS) szenátusi irányítású - gazdaságilag nehéz helyzetben lévő - Berlinben, ahol három polgári légikikötő kényezteti el a turizmusban világbajnok németeket. A német főváros nyugati felének két reptere szinte a cityben van,érthetően, hiszen amikor a hidegháborúban szigetként állt Nyugat-Berlin a szocialista NDK közepén, nem gondolhattak kiköltözésre.) Noha eddig nem történt katasztrófa, a fekvés kockázata kézenfekvő. Az első világháború előtti katonai csinnadrattáknak otthont adó „Paradenplatz” helyén épült Flughafen Tagei idén 11-12 millió ki- és beutazó vendégre számít. A Ku’dammtól, vagyis a belvárosból autóval negyed óra alatt elérhető tageli repülőtér éppúgy szálka a légi szerencsétlenségtől és környezeti károktól tartó polgárok szemében, mint az évi 1 millió bel- és külföldit fogadó, 1923-ban átadott tempelhoff. A harmadik berlini reptér, Schönefeld messze van, körülbelül 50 percnyire a főváros magjától. (Oda-vissza taxizva már-már egy belföldi repülőjegy árával vetekszik a céh...) Igen ám, de az egykori NDK hajdani büszkesége éppen városon kívüli fekvése miatt gond nélkül bővíthető, s valószínű, hogy 2003-ban megkezdődhet a kontinens legnagyobb szabású közlekedési projektjének építkezése. Flughafen Schönefeld jelenlegi kétmillió fős éves kapacitása egy évtized múlva megsokszorozódhat, pláne, ha a „konkurens” west-berlini repülőterekre valóban lakat kerül a XXI. században. A frankfurti repülőtérről távcsővel sem lehet olyan területet felfedezni, amelyen bővíteni lehetne Fotó: Reuters „Rabszolgaharc” a bíróságon is Alig két hete, hogy egy színes bőrű ügyvédekből álló jogászcsoport pert indított három vállalat ellen, mivel azok jelentős anyagi hasznot húztak a rabszolgaság intézményéből. A vádirattal a jogászok ugyanakkor magát az Egyesült Államokat is jogi pellengérre óhajtják állítani, nem kevesebbet kívánnak ugyanis elérni, mint az USA közel 35 millió afroamerikai lakosának „globális kártérítését”. Válsággazdaság Kolumbiában A festői szépségű Kolumbia máig nem tudott kilábalni az 1999-es recesszióból. Tavaly ugyan 1,4 százalékkal nőtt a gazdaság, ám ez sem takarhatja el a kolumbiai gazdaság hullamerev állapotát. A negyvenhárommilliós ország 20 százalék feletti munkanélküliségi rátával, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg krónikus egyensúlytalanságával, az üzleti szféra totális bizalmatlanságával küzd. Az elmúlt években közel 10 milliárd dollár (és 2 millió ember) menekült el az országból, a beruházások pedig több mint 90 százalékkal visszaestek. Mindezt csak tetézi a polgárháború, a kokain, az emberrablások mindennapossága. Visszaesett az orosz ipari termelés (MTI) Az orosz ipar kibocsátása az idei év első negyedében, csaknem 6 százalékkal, pontosan 5,9-el csökkent az előző negyedévhez képest - hozta tegnap nyilvánosságra az orosz statisztikai hivatal. A hivatal szerint éves szinten ugyanakkor még így is 2,6 százalékos növekedést mutatott fel az ipari termelés. Emlékezetes, hogy bár tavaly 4,9 százalékkal bővült az orosz ipar, mégis jócskán lelassult 2000-hez képest, amikor bővülése még 6,9 százalékot ért el - kommentálta a Reuters az eredményeket. Németország: közeleg a fellendülés (MTI) A német gazdaság idei reálnövekedése elérheti az 1,3 százalékot is, vélekedett tegnapi elemzésében a Dresdner Bank, hozzátéve, hogy a második negyedév már az erősebb fellendülés jegyében telik el. A tőkeberuházások és a kivitel javulása segíti elő az eddigi, csupán 0,75 százalékos idei növekedésről szóló kormányzati prognózis tetemes túlteljesítését. A német Gépipari Szövetség (VDMA) viszont úgy látja, hogy az idén az általa képviselt terület termelése még visszaesik, mintegy két százalékkal, jóllehet „már túljutott a mélyponton”. A szövetség elnöke szerint a szektor fellendülése attól függ, sikerül-e mérsékelt igényű bérmegállapodásokat kötni. A VDMA eközben elismerte, hogy 2001 az ágazat eddigi legjobb éve volt 133 milliárd márka értékű forgalmával. Mérséklődött a lengyel infláció (MTI) Éves szinten 3,3 százalékosra csökkent a februári 3,5 százalékról a lengyelországi infláció márciusban - jelentette be az ország statisztikai hivatala. Negyedéves összehasonlításban az áremelkedés 12 százalék volt, az egy évvel korábbi 1,4 százalék után. A múlt hónapban elsősorban az élelmiszerek és a dohányáru drágult, 0,4 százalékkal. Csökkent a ruházati cikkek, cipők (-0,3 százalék) és az energia (-0,2 százalék) ára. Az üzemanyagok a múlt hónapban 3,8 százalékkal voltak olcsóbbak, mint 2001 azonos hónapjában. Növelte nyereségét a Citigroup (MTI) Az Egyesült Államok első számú pénzügyi szolgáltatója, a Citigroup 37 százalékos nettó nyereségnövekedést ért el az első negyedévben. A New York-i székhelyű cég, amely banki, biztosító- és brókertevékenységet végez több mint 100 országban, nettó 4,84 milliárd dollárt, részvényenként 93 centet keresett az év első három hónapjában, szemben az egy évvel korábbi 3,54 milliárd dolláros, részvényenként 69 centes nyereséggel. A Wall Street a Thomson Financial/First Call piaci adatszolgáltató konszenzusa szerint 75-80 cent közötti profitot várt, 78 centes átlaggal. Moszkva: kereset a PwC ellen (MTI) Keresetet nyújtott be a PricewaterhouseCoopers (PWC) könyvvizsgáló ellen egy orosz részvényalap, amely azt akarja elérni, hogy a bíróság nyilvánítsa hamisnak a Gazprom gázipari csoport könyveinek a PWC által elvégzett auditálását. A Hermitage Capital Management - a Gazprom egyik kisebbségi részvényese - emellett felkérte az orosz pénzügyminisztériumot a PWC könyvvizsgálói engedélyének felfüggesztésére. Bill Browder, a Hermitage vezérigazgatója szerint a PWC szándékosan nem tárta fel éves auditjaiban, valamint a Gazprom és az Itera gázkereskedő közötti kapcsolat vizsgálatában azokat a károkat, amelyek a Gazpromot érték a piaci ár alatti gáz- és érdekeltség-eladásokból. A könyvvizsgáló cég nem akart reagálni a bejelentésre, ám korábban azt közölte: könyvvizsgálataiban csak azokra az adatokra tud támaszkodni, amelyeket a vállalatvezetés hajlandó kiadni.