Magyar Hírlap, 2004. december (37. évfolyam, 265-290. szám)
2004-12-17 / 279. szám
24 | Mese a halálról és a szépségről TÁRLATOLGATÓ Egy igazán különleges és nagyszabású kiállítás nyílt a héten Budapesten, az Aulich Art Galériában, hiszen El Kazovszkij Kossuth-díjas festőnő Én és a hattyúm című tárlata nemcsak az allegorikus képi ábrázolás kedvelőinek nyújthat felejthetetlen élményt, de azoknak is, akik szeretik az élénk színek és az élő mitológia e furcsa szintézisét. Első pillantásra olybá tűnik, hogy El Kazovszkij képei A kis herceg szerteágazó jelentéssel bíró sivatagába és Stéphane Mallarmé költészetébe is elkalauzolnak. A gyűjteményes kiállításon látható alkotások színpadias világában megjelenő vándorállat - a művésznő absztrakt énje -, amely látszólag ugyan egy farkas és egy sakál keveréke, de a folyamatosan jelen lévő hattyúval olyan társas magányban létezik, amely önkéntelenül is Saint- Exupéry meséjét idézi a nézőben. Ezt erősítik a távoli horizontok, a szinte csupasz táj vagy a végtelenbe néző hegytetők. A tárlat nyitóképe, a címadó Én és a hattyú szinte az egész kiállítás tartalmi kivonatának is felfogható, hiszen a metaforikus színpad két alakja közötti csend és a pódiumra vivő lépcsők - amelyek a nézőt szinte kivezetik a képből -meghatározzák a befogadó és a művész közötti kapcsolatot. Bár részvevő magatartásra késztetnek a festmények, mégis megmarad valami kívülállás, hiszen a jelen lévő színpadiasság elidegenít. Ezt erősíti a Hattyú a cirkuszban című kép is, ahol egy éppen nyíló (vagy csukódó) ajtóból pillanthatjuk meg a gőg és az öntudatlan szépség metaforáját, a hattyút. Persze a kiállítás rengeteg képéből nehéz egyet-egyet kiemelni, nemcsak a vissza-visszatérő témák és motívumok miatt, hanem mert El Kazovszkij olyan egységet alkotott, amelynek egyes darabjai szinte beleolvadnak a kontextusba. A magány, halálfélelem és a görög mitológia hozta létre ezt a gyönyörű képi világot. Ebben a hegyek szinte mesterséges építményeknek tűnnek, a hegytetőre felkanyargó utak vagy a Párkák - akik majd elvágják a sors fonalát - mind ugyanarra irányulnak: az emberi lét végességének kutatására. És hogy ezek a festmények mégsem csak a depresszió alkotásai, bizonyítja a melankolikus irónia és a humor, például a karácsonyfán üldögélő farkasok, a repülő szőnyegek, amelyek így a játékosság, a mesék világát csempészik az amúgy sötét hangulatú alkotásokba. Mézes Gergely El Kazovszkij sokszor kietlen tájakat fest. Művei megérdemlik, hogy a termek ne legyenek üresek Egy nagy Diótörő NÉZNIVALÓ A cím esetleg félrevezető lehet: nem a Diótörőként magyar és argentin földön elhíresült Csontörő Nagy Jánosnak a Juan Pablo Chacón elleni, vészesen (legalábbis Chacón golyóira nézve vészesen) közeledő, holnapi meccse lesz az ajánlat tárgya, hanem Csajkovszkij és balett. Budapesten, a Thália Színházban a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei játsszák a darabot - csodálatosan. Nemcsak a nagyok, az egészen kicsik is gyönyörűen táncolnak, színes, pompás varázslat az egész; úgy láttam, el is bűvölte a sok gyereket a nézőtéren. Milyen fiatalok, máris vérbeli táncosok. Láthatóan örömmel vannak a színpadon, lámpaláznak semmi jele, pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lenne. Boldog önfeledtséggel, teljes természetességgel táncolnak és mesélik el úgy a Diótörőt, a népeket körbejáró álmot, ahogy azt kell. Kínaiak, kozákok, spanyolok, arabok teremnek ott hipp-hopp a Nagymező utcában, a sok helyes jelenet közül talán az a legkedvesebb, amelyikben egy aszszonyság óriási piros szoknyájából nyolc kicsi, bohócsipkás, sárga figura táncol elő - dicséret a díszlet- és jelmeztervező Gombár Juditnak is. A koreográfia változatos, olykor humoros. Engem idegesítenek a baletthez tartozó, számomra mesterkélt sablonok, a koreografált meghajlások, a természetellenes levonulások, de most elsiklottam fölöttük, advent van, nehéz elképzelni ennél az előadásnál békésebb idegsimítót. (Korán, negyed kilenckor vége a balettnek - nemcsak emiatt családi program -, én utána a Szezonnal töltöttem ki a lyukat az estében. Tudom, régi film, de nekem valahogy elmaradt, talán, mert a rendező Török Ferenc első munkájáért, a Moszkva térért jó témaválasztása ellenére sem rajongtam annyira, mint a többség. A Szezon viszont nagyon jó. Töröknek ez a filmje se tart sehova, viszont ilyen remek színészekkel, párbeszédekkel hajnalig el tudnék lenni. Ma délután háromkor a Kultiplexben adják a filmet, onnan pont átérni a balettra. Aki délután dolgozik, vagy ajándék után jár, de üres az estéje, az vegye ki videón vagy DVD-n, nemrég adták ki. És hogy mi kapcsolja össze a két dolgot? Lazábban: a Szezon egyik jelenetében a Diótörő-Chacón-meccs megy a tévében. Szorosabban: mindkettő jó, az egyik kellemes, a másik kiábrándító, evvel teljes a nap.) Kovács Gergely 1800 Diótörő Mától december 21-ig mindennap Betanító balettmesterek: Sebestyén Katalin, Sebestyén Csaba, Szőnyi Nóra, Solymosi Zoltán, Molnár Márta, Csillag Pál és Lieszkovszky Melinda Jegyárak: 1200-3200 forint Budapest, Thália Színház (Nagymező u. 22-24 ) Hatvan meg hetven TÉVÉZZEN PÁRÁVAL Ne hagyd magad, Pitkin! - a Dunán az előttem lévő nemzedék kapitalista kultuszfilmje, amely valahogy beszivárgott a vasfüggöny mögé, és most már teljességgel lehetetlen megállapítani, hogy pusztán ez a tény tette-e oly sikeressé, vagy tényleg szórakoztató alkotás. Illetve dehogy lehetetlen, hiszen épp most lehet megnézni a tévében, és esetleg azok is látják, akik eddig nem. Majd ők megmondják, milyen. Az MTV-n Charles Bronson 1976-ból. A Tízezer dolláros megbízás bankrablásos, fordulatos, nem túl erőszakos krimi, amikor Bronson bajsza csak a legszükségesebb pillanatokban lesz véres, inkább úgy néz, hogy már szándékában elfojtja a rossz gondolatokat és negatív elképzeléseket. Az idős - immár néhai - mester annyi nagyon vacak filmben játszott, annyi szerepet vállalt el, melyre határozottan nemet kellett volna mondania, hogy tulajdonképpen érthetetlen, miért nem érte utol Michael Dudikoff vagy Dolf Lundgren sorsa, miért nem tengette a b-színészek életét. Talán korai filmjei magyarázatot adnak erre, mindenekelőtt A hét mesterlövész vagy a nagyszerű háborús széria. Az Europa Europa Truffautval altat, a Bársonyos bőr 1964- ben készült, és a bársonyos bőrről szól. Sajnos elkezdődtek a szinkronizálások a csatornán, illetve biztos nemcsak elkezdődtek, hanem az igény növekedett meg a magyarul beszélő filmekre, az adó pedig meghajlik a nézők nyomása alatt. Nem tudom támogatni a tendenciát, de az okok kifejtésére most nincs terem, úgyhogy csak rosszallók itt az utolsó mondatban kicsit. Para-Kovács Imre 2000Ne hagyd magad, Pitkin! Duna Televízió 211®Tízezer dolláros megbízás MTV 221® A bársonyos bőr Europa Europa Magyar Hírlap, 2004. december 17., péntek El Kazovszkij: Én és a hattyúm Aulich Art Galéria (Bp.- V. Aulich utca 5.) Február 6-ig, mindennap 8-22 óráig. A belépés ingyenes mandarin 1530 „Szabad-e bejönni ide betlehemmel" A Kaláka együttes koncertje Budapest Buda Stage 1700 Szalonnás kávé Fóbiákról három órán át Radiocafé 18°° Pick Szeged-Dunaferr Kézilabda férfi bajnoki Szeged (tv: Sportl) 19°0 Pentheszileia Kleist drámájának bemutatója: R: Zsótér Sándor Fsz.: Tóth Orsolya, Söptei Andrea, Varga Mária, Andai Kati, Moldvai Kiss Andrea Budapest Nemzeti Színház 19°0 M. É. Z.-karácsony Vendég: Gerendás Péter Budapest Benczúr Ház 20®® Szilvási Gipsy Folk Band Lemezbemutató koncert Ürömi Közösségi Ház 2045Lyon-Marseille Francia labdarúgó-bajnoki Sports 2245 Miért sípolt a macskakő? (magyar dokumentumfilm, 2000) Filmmúzeum 2325 Bestseller Margaret Atwooddal MTV 0035 A vallatás (amerikai dráma, 1996) M2