Magyar Hírlap, 2006. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-29 / 229. szám
8 INTERJÚ Azok a témák, amelyek a balatonőszödi beszéd óta uralják a politikai életet, erősen különböznek a régi demokráciák témáitól - ez Nádas Péter megállapítása. Lehet moralizálni, de időt és figyelmet vesz el a fontos kérdésekről. A Kossuth-díjas író Berlinből telefonon adott interjút. POPOVICS GIZELLA - Nyilvánosság előtt erkölcsi érvekkel ítélkezni valaki felől, ez nem megengedett - ezt 2002-ben mondta Medgyessy Péterrel kapcsolatban, a D-209-es botrány idején. Fenntartja Gyurcsány Ferencre is? - Egészen más a helyzet. Gyurcsány saját magáról, illetve a pártjáról állította, hogy hazudott, s valószínűleg azért vallotta be, hogy legalábbis neki ne kelljen többé senkit becsapnia. Medgyessy saját magáról soha nem mondhatta volna, hogy valakit becsapott, és nem is csapott be senkit, hiszen a fennálló magyar törvények értelmében nem számolhatott be arról, hogy a katonai elhárításnak dolgozott. -Akkor megítélhetők erkölcsileg is a hangkazettában foglaltak? - Erkölcsileg mindig mindent mérlegelhetünk, csak kérdés, hogy a politikai életnek erkölcsi ítéletekkel kell-e foglalatoskodnia. A demokratikus politika erkölcse bele van foglalva az alkotmányba. A demokratikus alkotmányok nem partikuláris, hanem univerzális elvekre és értékekre épülnek. Erkölcsi ítéletekkel ezeket nem lehet felülírni. Ettől függetlenül még bármelyik politikus erkölcsi állapotáról szabadon lehet értekezni, de ha valaki nem sértette meg a törvényt, akkor ez azt jelenti, hogy nem sértette meg a törvényt. - A hangkazetta nyilvánosságra kerülése nagy felfordulást okozott. Hol hibázott Gyurcsány Ferenc? - Nem tudom, hogy ezzel a beszéddel föltétlenül hibázott-e. Maga a beszéd mindenképpen remek retorikai teljesítmény. Minden a helyén, ami a beszédet záró ideges és élvezettel teli nevetésből és tapsból nyilvánvaló. Meggyőzte vagy éppen megrémítette azokat, akik változatlanul a privilégiumok rendszerére akartak építeni, világossá tette számukra, hogy ez a szándékuk nem tartható. Modern demokráciákat privilégiumokkal, feudális kliensrendszerekkel és korrupcióval nem lehet működtetni. - Több-e dramaturgiai hibánál, hogy lebukott, és nem maga állt a nyilvánosság elé? - Erre szokták mondani, hogy ez nem bűn, hanem ennél még roszszabb, hiba. De én még azt sem mondanám, hogy nem beszélt. Akinek füle van rá, hallhatta. Azt is elmondta, hogy ha pártja megnyeri a választásokat, akkor azonnal nekifog a reformoknak, és ezek sok áldozatot fognak követelni. Két súlyos politikai hibát követett el. Másfél évvel korábban tudnia kellett volna, hogy az államháztartás egyensúlyának érdekében mit kell tennie. Azt is, amit a magyar közvélekedés a mai napig nem hajlandó tudomásul venni, hogy az EU-tagság nemcsak előnyökkel, hanem súlyos kötelezettségekkel jár. Katalógusban hívhatta volna fel honfitársainak a figyelmét a mulasztásokra, hogy az ország állandóan haladékot kér, s az igen tisztelt állampolgárok lelki békéjének és korrupciós rendszereiknek a védelme érdekében a kormány csal, hazudik, és lehetőleg semmilyen kötelességet nem teljesít. Ha mindezt világossá tette volna, akkor nem kellett volna populista választási kampányt vezetnie, hogy a másik populistát legyőzze. Akkor talán a reformprogramja sem lenne ilyen hevenyészett és harmatgyenge. Vagy ha már nem így történt, akkor legalább a választások után lehetett volna tisztességes szónok. Ugyanezt elmondhatta volna nekünk is, még részletesebben és még szenvedélyesebben. Hiszen az országnak annál a minimumnál, amiről ő beszél, azért sokkal többre van szüksége. Ahhoz hogy versenyképes maradjon, a struktúráját és a mentalitását kéne megváltoztatnia. Tizenhat éve minden kormány és minden nagy párt állandó választási lázban ég, s mintha elfelejtették volna, hogy az országnak két választási periódus között meg kell találnia a méretének, teljesítőképességének és tartalékainak megfelelő helyét az Európai Unióban. Nem most mi lesz, hanem tíz év múlva mi lesz és mi legyen. Mintha elfelejtették volna félretenni a korábbi szociális vágyálmokat és a szupremácia válogatott agyrémeit. Úgy beszélnek, mintha még mindig az Osztrák-Magyar Monarchiában élnének, és Bécsnek tett szolgálataink fejében extra jogokkal rendelkeznének a térségben. - Jelent-e valamit, hogy a miniszterelnök nem kér bocsánatot? - A diplomácia szótára szerint valószínűleg a sajnálkozását kellett volna kifejeznie. A demokráciához sem a kisparaszt, sem a proletár gőgje nem illeszkedik. Azonnal el kellett volna magyaráznia, hogy mi történt. Saját pártja érdekében ki kellett volna adnia a saját elvtársait. A demokráciának a betyárbecsület és a szakmai szolidaritás szintén rosszul áll. De semmi baj. Ha ennyire nem átlátható a miniszterelnök, ha ködösít, akkor a nyilvánosság fogja megtenni helyette. Addig dolgozik, amíg átláthatóvá nem teszi.A trágár kifejezésektől kezdve az elvesztegetett évek felemlegetéséig széles a skála, hogy kit mi borított ki a beszédben. Vegyük sorra. Jó, vegyük sorra, de én nem láttam trágár kifejezéseket ebben a beszédben. Azt a nyelvet használta, amit pártja képviselőcsoportjában használnak. S amit valójában valamennyien használunk. Vannak persze kivételek, bizonyos helyzetekben én sem használok ilyen útszéli kifejezéseket. Máskor meg használok. Elvileg egy miniszterelnök munkaköri kötelezettségei közé tartozik, hogy ezeket a kifejezéseket akkor se használja, ha szűk körben beszél. De az adott szituációban szerintem minden kifejezés a helyén volt. A magyar köznyelv az utóbbi húsz évben megváltozott, ezeket a szavakat bizony felvette a szótárába. Autóbuszon kislányoktól hallom. Én a miniszterelnöktől nagy nyilvánosság előtt még soha nem hallottam ilyesmit. Ezzel viszont nagy bemutatót tartott nekünk arról, hogy pártja egyik vezető testületének tagjai miként beszélgetnek egymással államügyekről. Ez se nekik, se az államügyeknek nem tesz jót. - A hazudozás megváltása, különös tekintettel a hazudtunk éjjel stb. megfogalmazásra... - Ne haragudjon, de itt inkább tegyünk pontot a részletek elemzésének végére. Absztraháljunk már kicsit. Az európai kultúra jegyében nőttem fel, a vallomásnak bizony tradicionális és transzcendens értéke van, nem akarok elfeledkezni erről. Szent Ágostontól Rousseauig, Bethlen Katától Jean Genet-ig, Saint-Simon hercegtől Tolsztoj grófig a vallomásirodalomnak megvan a maga értelme és funkciója. A vallomás az bizony mindig meglepő és brutális. Gyurcsány önmagát hozta abba a helyzetbe, hogy brutális vallomást tegyen. S habár brutális vallomását nem a nyilvánosságnak szánta, ezzel elkötelezte magát és a pártját egy tisztességesebb politika mellett. Ami Magyarországnak jó. - ...a saját felelősség elkenése azzal, hogy mindenki hazudott. A rendszerváltás első miniszterelnöke volt talán az egyetlen, aki tényleg nem hazudott. Csak éppen nem tudta, hogy mit kell ► „Talán éppen valamiféle kijózanodás következik” NÁDAS PÉTER: Gyurcsány Ferenc két súlyos politikai hibát követett el MAGYAR HÍRLAP , 2006. SZEPTEMBER 29., PÉNTEK