Magyar Hírlap, 2007. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-30 / 100. szám

2 A HAP TÉHÁTA MAGYARORSZÁG TELESÍTMÉNYE AZ UNIÓBAN Mérlegen az EU-tagság: eltérő Három esztendő nem sok idő egy ember életében, főleg nem egy ország történetében. Mégis, sok minden megváltozott 2004. május elseje, hazánk uniós csatlakozása óta. A három évvel ezelőtti majálison Medgyessy Péter szocialista mi­niszterelnök fejből mondott be­szédében köszönte meg nekünk, magyaroknak azt a csodát, hogy Magyarország visszatérhetett Eu­rópához. Néhány nappal az európai uniós csatlakozás előtt Gyurcsány Ferenc sportminiszter és társai a betiltott vörös csillag felszabadítá­sáért szálltak síkra, éppen az Eu­rópai Unióra hivatkozva. A csatla­kozás körüli napokban Draskovics Tibor pénzügyminiszter az euró hazai bevezetését 2009-2010-re valószínűsítette. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a csatlakozás napján a gazdaság felzárkóztatását és a társadalom felemelését jelölte meg a legfonto­sabb feladatnak, ezzel egyidejűleg elfogadhatatlannak nevezte, hogy a magyar embereknek húsz év he­lyett negyvenet kelljen várniuk az EU fejlettségi szintjének eléréséig. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint a csatlakozás elégtétel volt a magyar­ságot ért 20. századi sérelmekért, míg Kuncze Gábor SZDSZ-vezér szerint „elrendeztük a jövőt”. A pártok ekkor már a június 13-i, európai parlamenti válasz­tásra készülődtek. A Fidesz a hu­szonnégy brüsszeli mandátumból tizenkettőt, az MSZP kilencet szerzett meg. A baloldali vereség utórengései elsodorták Medgyessy Péter kormányfőt és Kovács László MSZP-elnököt is, utóbbi többszöri pótvizsga és szakterületcsere után az Európai Bizottság adóügyi biz­tosaként tevékenykedik mind a mai napig. 2004. december 20-án a magyar parlament az EU-ban másodikként fogadta el az uniós alkotmányterve­zetet, amely azóta dugába dőlt. Bár politikai nyilatkozatokban lépést tartottunk az unióval, a magyar igazgatás rendszere nehezen alkal­mazkodott a szigorú uniós szabá­lyokhoz. A gazdák késve jutottak az uniós pénzekhez, és több gazdasági kérdésben eljárásokat indított el­lenünk a bizottság. Az elszabadult költségvetési hiány miatt hazánk gazdasági mutatói oly mértékben leromlottak, hogy már a legtöbb te­rületen az EU sereghajtói lettünk. Az uniós politikai-diplomáciai fo­gaskerékből hazánk többé-kevésbé jól veszi ki a részét, bár legutóbb Gyurcsány oroszbarát energiapo­litikája nagy feszültséget okozott a Szent-Iványi István (SZDSZ). Sem az EU-szkeptikusokat, sem az eufórikus megkö­zelítést nem igazolta az elmúlt három év. Amit kiemelnék, az a hétéves költségve­tés szempontjainak módosítása, amely­nek nyomán rugalmasabbak a források elköltésének szabályai, de a mezőgaz­dasági irányelveket is sikerült kedvezőbb irányba változtatni. A parlamenti érdek­érvényesítésben nagy szerepet játsza­nak a személyes kapcsolatok. Találtunk szövetségeseket a kisebbségi jogok vé­delmében. Sikerként könyvelhetjük el, s ebben Franciaország volt a lobbipartner, hogy a kukoricaintervenció ügye lekerül­jön a napirendről. A magyar EP-képvise­­lők a fontos ügyekben jól együtt tudtak működni, bár a választások óta romlott a helyzet. A pártok delegációinak veze­tői már vagy fél éve nem egyeztettek. Pedig a bizottság nemsokára benyújtja az EU hétéves költségvetésének félidős felülvizsgálatára tett javaslatát, s mi még nem tudjuk, mi a magyar álláspont a brüsszeli vezetés és a magyar kor­mányzat között. A társadalom nagy részében má­ig nem tudatosult az uniós tagság ténye. A szerencsésebbek magától értetődően veszik igénybe az elő­nyöket, míg sokan semmilyen infor­mációval nem rendelkeznek az EU- ról. Az egymást követő évfordulók jelentőségét, a honpolgárok változó hozzáállását jól le lehet mérni az ün­nepi rendezvények színvonalán is. A csatlakozás napján beindították az azóta leállt időkereket, faszőnyeget varázsoltak a Szabadság hídra, és ivóvízfüggönyt locsoltak a Dunába az Erzsébet hídról. 2005-ben lézer­­híd és rakpartgaléria, míg 2006- ban hídi dzsesszkoncert volt hivatott ünnepelni az évfordulót. Az idén a kormányzat a Városligetbe hívja az ünneplőket, akik valószínűleg sör és virsli mellett ünnepelhetik az „uniós csatlakozás évfordulóját”. ■ Tabajdi Csaba (MSZP): Az Európai Par­lamentben sikeres volt Magyarország elmúlt három éve. Megszerveztük az új tagállamok összefogását a hétéves költségvetés módosítására, a Struktu­rális és a Kohéziós Alapok felhasználási szabályainak rugalmasabbá tételére. Ez magyar szempontból 1400-1500 milli­árd forintnyi forrás kifizetését érinti. Ma­gyarország tekintélye az EU-ban - meg­ítélésem szerint - alapvetően jó, de a konvergenciaprogrammal kapcsolatos rossz adatszolgáltatásnál sajnos ezen folt esett. Az agrárkészletek eltitkolásá­nak ügyében viszont csak minket nem büntetnek meg. Nem igaz, hogy az EU szégyenpadján ülnénk. Érdekérvénye­sítésünket az EU-ban pedig leginkább a magyar társadalom politikai alapon tör­ténő kettészakadása veszélyezteti. Ezért is nagyon fontos lenne, hogy a nemzeti fejlesztési terv kérdéseiben mielőbb - brüsszeli szinten is képviselhető­­ hazai konszenzus szülessen. FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER Parragh László: a felzárkózáshoz sürgős gazdaságpolitikai fordulatra van szükség Parragh László, a Magyar Keres­kedelmi és Iparkamara (MKIK) el­nöke felemásnak értékelte Magyar­­ország uniós tagságának három esztendejét. „Az okos ember a más kárán tanul, mi a sajátunkból sem mindig tud­tunk” - kezdte értékelését az MKIK elnöke. Parragh László kiemelte: a határok lebontásával sok esetben Európa szemete került hozzánk, miközben a magyar gazdák és a feldolgozóipar komoly gondokkal küzd. Versenyhátrányba kerültek a magyar fuvarozók és a logisztikai cégek is. Az építőipar életét a kor­rupció nehezíti. Parragh az egyik legnagyobb problémának tartja, hogy a közbeszerzésekben a ma­gyarok nem jutnak megfelelő szám­ban megrendeléshez. Míg Nyugat- Európában a közbeszerzések több­ségét a kiíró ország vállalkozásai vi­szik el, addig nálunk a hazai cégek maximum alvállalkozóként jutnak lehetőséghez, hogy aztán a vállal­kozói lánc végén sokszor munkájuk ellenértékét sem kapják meg. Az elnök szerint hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az unióba be is kell fizetnünk, jelenleg csaknem a GDP egy százalékát. Ráadásul a pénz­lehívási eredményességünk eddig átlagos volt, s a jövőben is az lesz. Az első nemzeti fejlesztési tervben ez 60-65 százalékot tesz ki, míg a fejlesztési terv második hétéves programjának első évében legjobb esetben is maximum öt százalék le­het. Parragh László kiemelte: olyan országok is bekerültek az Európai Unióba, amelyek éretlenek a tag­ságra. Emiatt a közösség a kétsebes­­séges működés felé halad. Két nagy csoport lesz: a sikeres és a kevésbé sikeres államoké. Parragh úgy véli, a jelenlegi gazdaságpolitikai pálya alapján Magyarország a kevésbé si­keresek közé fog tartozni. Rámutatott: az eladósodottság megnőtt, nincs reális időpont az euró bevezetésére, nincs megfele­lő gazdaságpolitika, amely válasz lenne a kihívásokra. A kamara első embere hangsúlyozta, gazdaságpo­litikai fordulatra van szükség! Arra, hogy az EU-forrásokat becsator­názzuk a gazdaságba. Ezzel szem­ben a második fejlesztési tervben a kiaknázható pénzek mindössze tizennégy százalékát fordíthatjuk gazdaságfejlesztésre. Az elnök sze­rint prioritásokat kellene felállítani. Ezzel szemben évente változnak a célok. „Ezt így nem lehet! Kiszámít­hatóságra van szükség!” - mondta Parragh, majd folytatta: amiben jók vagyunk-lehetünk, ki kellene emelni, s ahhoz eszközöket kellene adni. Például, ha a gyógyturizmust kitörési pontnak tartjuk, akkor segíteni kellene a szállodaépítést, hogy szállásadóként minél többen bekapcsolódjanak a falusi turiz­musba, szakképzett pincérek legye­nek. Az egészségügyi képzésben is fel kell készülni a feladatra, s meg kellene állapodni a nagy nyugat­európai biztosítókkal, hozzánk küldjék tagjaikat. ■ MEGKÉRDEZTÜK Barsiné Pataky Etelka (Fidesz): Jobb startot vártam. Magyarországnak mint államnak folyamatosan gyengül az ér­dekérvényesítő képessége. Rossz üzenet az uniós pénzek lehívása szempontjából az is, hogy üres a magyar államkasz­­sza, önrész tekintetében rosszul állunk. Az Európát ellátó gázvezeték építésének vitája kapcsán látjuk azt is, milyen kár, hogy a kezdetnél a magyar biztosnak, Kovács Lászlónak nem sikerült megsze­reznie az energiapolitika felügyeletét, pedig arra kapott felkérést. Sokszor kérdeznek a magyar EP-képviselők ösz­­szefogását illetően, egy kutatásfejlesz­tési program kapcsán például jól együtt tudtam dolgozni a szocialista Herczog Edittel. Politikai kérdésekben viszont éles a határ közöttünk, és úgy érzem, ez így is fog maradni. Ami viszont öröm és biztató számomra: Brüsszelben számos jól felkészült magyar diplomatával talál­koztam, és szép számmal vannak közöt­tük fiatalok. Olajos Péter (MDF): A magyar belpolitikai helyzetet tekintve az Európai Parlament­ben a magyar képviselők együttműkö­dése példásnak mondható. Kiemelném az '56-os emlékévet, illetőleg a március 15-i közös ünneplést. De említhetném a határon túli magyaroknak, a Rába hab­zásának vagy a verespataki bányának az ügyét is. Flazánk reputációja azonban lejtmenetben van, a köldöknézés és a politika befelé fordulása miatt. Az utóbbi időben semmilyen uniós kezdeménye­zésünk nem volt, leszámítva a Nabucco és a Kék áramlat gázvezetékek ügyét, de az sem sült el jól. Úgy gondolom, nekünk most a 2011 -es, féléves uniós elnökségre kell gőzerővel készülnünk. Már most ki kellene dolgozni a prioritásokat. Ilyen le­hetne a kisebbségpolitika vagy a közép­európai, újonnan csatlakozott országok együttműködése. Térségünk, a Baltikum­mal együtt válságon megy keresztül, így szerepe az EU-ban leértékelődött. Ezen kellene változtatnunk. MAGYAR HÍRLAP | 2007. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ |

Next