Magyar Hírlap, 2007. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-30 / 100. szám
2 A HAP TÉHÁTA MAGYARORSZÁG TELESÍTMÉNYE AZ UNIÓBAN Mérlegen az EU-tagság: eltérő Három esztendő nem sok idő egy ember életében, főleg nem egy ország történetében. Mégis, sok minden megváltozott 2004. május elseje, hazánk uniós csatlakozása óta. A három évvel ezelőtti majálison Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök fejből mondott beszédében köszönte meg nekünk, magyaroknak azt a csodát, hogy Magyarország visszatérhetett Európához. Néhány nappal az európai uniós csatlakozás előtt Gyurcsány Ferenc sportminiszter és társai a betiltott vörös csillag felszabadításáért szálltak síkra, éppen az Európai Unióra hivatkozva. A csatlakozás körüli napokban Draskovics Tibor pénzügyminiszter az euró hazai bevezetését 2009-2010-re valószínűsítette. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a csatlakozás napján a gazdaság felzárkóztatását és a társadalom felemelését jelölte meg a legfontosabb feladatnak, ezzel egyidejűleg elfogadhatatlannak nevezte, hogy a magyar embereknek húsz év helyett negyvenet kelljen várniuk az EU fejlettségi szintjének eléréséig. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint a csatlakozás elégtétel volt a magyarságot ért 20. századi sérelmekért, míg Kuncze Gábor SZDSZ-vezér szerint „elrendeztük a jövőt”. A pártok ekkor már a június 13-i, európai parlamenti választásra készülődtek. A Fidesz a huszonnégy brüsszeli mandátumból tizenkettőt, az MSZP kilencet szerzett meg. A baloldali vereség utórengései elsodorták Medgyessy Péter kormányfőt és Kovács László MSZP-elnököt is, utóbbi többszöri pótvizsga és szakterületcsere után az Európai Bizottság adóügyi biztosaként tevékenykedik mind a mai napig. 2004. december 20-án a magyar parlament az EU-ban másodikként fogadta el az uniós alkotmánytervezetet, amely azóta dugába dőlt. Bár politikai nyilatkozatokban lépést tartottunk az unióval, a magyar igazgatás rendszere nehezen alkalmazkodott a szigorú uniós szabályokhoz. A gazdák késve jutottak az uniós pénzekhez, és több gazdasági kérdésben eljárásokat indított ellenünk a bizottság. Az elszabadult költségvetési hiány miatt hazánk gazdasági mutatói oly mértékben leromlottak, hogy már a legtöbb területen az EU sereghajtói lettünk. Az uniós politikai-diplomáciai fogaskerékből hazánk többé-kevésbé jól veszi ki a részét, bár legutóbb Gyurcsány oroszbarát energiapolitikája nagy feszültséget okozott a Szent-Iványi István (SZDSZ). Sem az EU-szkeptikusokat, sem az eufórikus megközelítést nem igazolta az elmúlt három év. Amit kiemelnék, az a hétéves költségvetés szempontjainak módosítása, amelynek nyomán rugalmasabbak a források elköltésének szabályai, de a mezőgazdasági irányelveket is sikerült kedvezőbb irányba változtatni. A parlamenti érdekérvényesítésben nagy szerepet játszanak a személyes kapcsolatok. Találtunk szövetségeseket a kisebbségi jogok védelmében. Sikerként könyvelhetjük el, s ebben Franciaország volt a lobbipartner, hogy a kukoricaintervenció ügye lekerüljön a napirendről. A magyar EP-képviselők a fontos ügyekben jól együtt tudtak működni, bár a választások óta romlott a helyzet. A pártok delegációinak vezetői már vagy fél éve nem egyeztettek. Pedig a bizottság nemsokára benyújtja az EU hétéves költségvetésének félidős felülvizsgálatára tett javaslatát, s mi még nem tudjuk, mi a magyar álláspont a brüsszeli vezetés és a magyar kormányzat között. A társadalom nagy részében máig nem tudatosult az uniós tagság ténye. A szerencsésebbek magától értetődően veszik igénybe az előnyöket, míg sokan semmilyen információval nem rendelkeznek az EU- ról. Az egymást követő évfordulók jelentőségét, a honpolgárok változó hozzáállását jól le lehet mérni az ünnepi rendezvények színvonalán is. A csatlakozás napján beindították az azóta leállt időkereket, faszőnyeget varázsoltak a Szabadság hídra, és ivóvízfüggönyt locsoltak a Dunába az Erzsébet hídról. 2005-ben lézerhíd és rakpartgaléria, míg 2006- ban hídi dzsesszkoncert volt hivatott ünnepelni az évfordulót. Az idén a kormányzat a Városligetbe hívja az ünneplőket, akik valószínűleg sör és virsli mellett ünnepelhetik az „uniós csatlakozás évfordulóját”. ■ Tabajdi Csaba (MSZP): Az Európai Parlamentben sikeres volt Magyarország elmúlt három éve. Megszerveztük az új tagállamok összefogását a hétéves költségvetés módosítására, a Strukturális és a Kohéziós Alapok felhasználási szabályainak rugalmasabbá tételére. Ez magyar szempontból 1400-1500 milliárd forintnyi forrás kifizetését érinti. Magyarország tekintélye az EU-ban - megítélésem szerint - alapvetően jó, de a konvergenciaprogrammal kapcsolatos rossz adatszolgáltatásnál sajnos ezen folt esett. Az agrárkészletek eltitkolásának ügyében viszont csak minket nem büntetnek meg. Nem igaz, hogy az EU szégyenpadján ülnénk. Érdekérvényesítésünket az EU-ban pedig leginkább a magyar társadalom politikai alapon történő kettészakadása veszélyezteti. Ezért is nagyon fontos lenne, hogy a nemzeti fejlesztési terv kérdéseiben mielőbb - brüsszeli szinten is képviselhető hazai konszenzus szülessen. FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER Parragh László: a felzárkózáshoz sürgős gazdaságpolitikai fordulatra van szükség Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke felemásnak értékelte Magyarország uniós tagságának három esztendejét. „Az okos ember a más kárán tanul, mi a sajátunkból sem mindig tudtunk” - kezdte értékelését az MKIK elnöke. Parragh László kiemelte: a határok lebontásával sok esetben Európa szemete került hozzánk, miközben a magyar gazdák és a feldolgozóipar komoly gondokkal küzd. Versenyhátrányba kerültek a magyar fuvarozók és a logisztikai cégek is. Az építőipar életét a korrupció nehezíti. Parragh az egyik legnagyobb problémának tartja, hogy a közbeszerzésekben a magyarok nem jutnak megfelelő számban megrendeléshez. Míg Nyugat- Európában a közbeszerzések többségét a kiíró ország vállalkozásai viszik el, addig nálunk a hazai cégek maximum alvállalkozóként jutnak lehetőséghez, hogy aztán a vállalkozói lánc végén sokszor munkájuk ellenértékét sem kapják meg. Az elnök szerint hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az unióba be is kell fizetnünk, jelenleg csaknem a GDP egy százalékát. Ráadásul a pénzlehívási eredményességünk eddig átlagos volt, s a jövőben is az lesz. Az első nemzeti fejlesztési tervben ez 60-65 százalékot tesz ki, míg a fejlesztési terv második hétéves programjának első évében legjobb esetben is maximum öt százalék lehet. Parragh László kiemelte: olyan országok is bekerültek az Európai Unióba, amelyek éretlenek a tagságra. Emiatt a közösség a kétsebességes működés felé halad. Két nagy csoport lesz: a sikeres és a kevésbé sikeres államoké. Parragh úgy véli, a jelenlegi gazdaságpolitikai pálya alapján Magyarország a kevésbé sikeresek közé fog tartozni. Rámutatott: az eladósodottság megnőtt, nincs reális időpont az euró bevezetésére, nincs megfelelő gazdaságpolitika, amely válasz lenne a kihívásokra. A kamara első embere hangsúlyozta, gazdaságpolitikai fordulatra van szükség! Arra, hogy az EU-forrásokat becsatornázzuk a gazdaságba. Ezzel szemben a második fejlesztési tervben a kiaknázható pénzek mindössze tizennégy százalékát fordíthatjuk gazdaságfejlesztésre. Az elnök szerint prioritásokat kellene felállítani. Ezzel szemben évente változnak a célok. „Ezt így nem lehet! Kiszámíthatóságra van szükség!” - mondta Parragh, majd folytatta: amiben jók vagyunk-lehetünk, ki kellene emelni, s ahhoz eszközöket kellene adni. Például, ha a gyógyturizmust kitörési pontnak tartjuk, akkor segíteni kellene a szállodaépítést, hogy szállásadóként minél többen bekapcsolódjanak a falusi turizmusba, szakképzett pincérek legyenek. Az egészségügyi képzésben is fel kell készülni a feladatra, s meg kellene állapodni a nagy nyugateurópai biztosítókkal, hozzánk küldjék tagjaikat. ■ MEGKÉRDEZTÜK Barsiné Pataky Etelka (Fidesz): Jobb startot vártam. Magyarországnak mint államnak folyamatosan gyengül az érdekérvényesítő képessége. Rossz üzenet az uniós pénzek lehívása szempontjából az is, hogy üres a magyar államkaszsza, önrész tekintetében rosszul állunk. Az Európát ellátó gázvezeték építésének vitája kapcsán látjuk azt is, milyen kár, hogy a kezdetnél a magyar biztosnak, Kovács Lászlónak nem sikerült megszereznie az energiapolitika felügyeletét, pedig arra kapott felkérést. Sokszor kérdeznek a magyar EP-képviselők öszszefogását illetően, egy kutatásfejlesztési program kapcsán például jól együtt tudtam dolgozni a szocialista Herczog Edittel. Politikai kérdésekben viszont éles a határ közöttünk, és úgy érzem, ez így is fog maradni. Ami viszont öröm és biztató számomra: Brüsszelben számos jól felkészült magyar diplomatával találkoztam, és szép számmal vannak közöttük fiatalok. Olajos Péter (MDF): A magyar belpolitikai helyzetet tekintve az Európai Parlamentben a magyar képviselők együttműködése példásnak mondható. Kiemelném az '56-os emlékévet, illetőleg a március 15-i közös ünneplést. De említhetném a határon túli magyaroknak, a Rába habzásának vagy a verespataki bányának az ügyét is. Flazánk reputációja azonban lejtmenetben van, a köldöknézés és a politika befelé fordulása miatt. Az utóbbi időben semmilyen uniós kezdeményezésünk nem volt, leszámítva a Nabucco és a Kék áramlat gázvezetékek ügyét, de az sem sült el jól. Úgy gondolom, nekünk most a 2011 -es, féléves uniós elnökségre kell gőzerővel készülnünk. Már most ki kellene dolgozni a prioritásokat. Ilyen lehetne a kisebbségpolitika vagy a középeurópai, újonnan csatlakozott országok együttműködése. Térségünk, a Baltikummal együtt válságon megy keresztül, így szerepe az EU-ban leértékelődött. Ezen kellene változtatnunk. MAGYAR HÍRLAP | 2007. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ |