Magyar Hírlap, 2007. október (40. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-01 / 229. szám

I MAGYAR HÍRLAP | 2007. OKTÓBER 1„ HÉTFŐ______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ e-mail: naptema@magyarhirlap.hu Újjászületésre Magyarország ma égető szociális válsággal küzd Elkezdődött a Zuschlag-modell ki­építése, s ennek az a lényege, hogy központilag szervezik meg Magyar­­ország és a magyar polgárok erőfor­rásainak ellopását - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Még azokat a pénzeket is eltüntetik maffiamód­szerekkel, amiket az EU küld azért, hogy a magyar emberek életszínvo­nalának javítására legyen felhasz­nálható. Lakitelek volt a meghatározó, indító pontja annak a folyamatnak, amely végül is elvezetett bennünket az 1990-es első szabad választá­sokig, majd tovább, egészen Ma­gyarország NATO-hoz és Európai Unióhoz történő csatlakozásáig - mondta. Nyomatékkal jelentette ki: az új baloldal politikája miatt jutottunk oda, hogy húsz évvel a lakiteleki találkozó után azt kell mondani, az ott és akkor elhangzott mondatok tekintélyes része igaz. Magyaror­szág ma szociális válságban vergő­dik - mondta Orbán Viktor, majd hozzátette: egyre nő azoknak a csa­ládoknak a száma, amelyeknek a havi bevételük nem fedezi a kiadá­sokat. A Fidesz elnöke szerint ez ma a nemzet legfontosabb problémája, amibe az új baloldal vitte bele az országot. A nemzet számára az a veszély, amit a szociális válság kép­visel, sokkal nagyobb, mint ahogy azt sokan gondolják. Ez ugyanis nem rövid kifutású, mint a politi­kai vagy a pénzügyi válság. A szo­ciális válságba ugyanis egy nemzet belesüllyed, és ez hosszú történelmi korszak, amellyel évtizedekig kell gyütt élni. A szociális válság legnagyobb veszélye az, hogy a legjobb erők mennek el az országból, a kutatók, a tudósok, a jó szakmunkások, és utánuk nem lesz, aki az országot építse.­­ Ennek következménye, hogy Magyarország újra a Kelet felé sodródik - mondta. Orbán szerint az a küzdelem, hogy Kelethez vagy Nyugathoz tartozunk, még nem dőlt el. Hozzátette: ezért aktuális ma is Lakitelek. Mindenkit meg kell győzni arról, hogy a probléma megoldásához ra­gaszkodjon a nyugati típusú megol­dáshoz. Ne engedjék, mondta, hogy arra kényszerítsenek bennünket, hogy a demokrácia keretein és mód­szerein kívül keressünk megoldást a válság megoldására. Ne engedjék. A változás akkor fog bekö­vetkezni, amikor sok millió magyar rájön arra, hogy nincs egyedül; ez lesz a népszavazás győzelmének a pillanata, hogy a magyar jobboldal belesod­ródjon egy olyan helyzetbe, amely­­lyel kiírjuk magunkat a számunkra éppen kedvezően megújult új eu­rópai fősodorból. Ragaszkodnunk kell a demokratikus megoldásokhoz - mondta. Magyarország vis maior­­helyzetében csak parlamenti eszkö­zökkel a sürgető változást nem lehet elérni, ezért parlamenten kívüli de­mokratikus eszközre is szükség van. A megoldást a győztes népszavazás­ban jelölte meg. Hangsúlyozta: csak olyan eszközhöz szabad nyúlnia a jobboldalnak, amely demokratikus, erőszakmentes és egyre szélesebb összefogást eredményez, nem pe­dig egyre szűkülő élcsapat kialaku­lását hozza létre. A változás akkor fog bekövetkezni, amikor sok millió magyar rájön arra, hogy nincs egye­dül; ez lesz a népszavazás győzelmé­nek a pillanata, s ekkor rá fog jönni mindenki, hogy valójában mi is az a népakarat. Minden okunk megvan arra, hogy bizakodjunk - mondta, hiszen a népszavazás egy új kezdetet indít el Magyarországon. ■ Ragaszkodnunk kell a demokratikus megoldásokhoz fotó: hegedős marta Valódi értékekben nincs helye a kopromisszumnak ILLÉS ZOLTÁN (RDESZ) Egyetlen nemzet, egyetlen nép sem maradhat fenn természeti létalap nélkül. A gazdaság sem létezhet ter­mészeti környezet nélkül. Már az el­ső lakiteleki találkozón is itt voltak és felszólaltak azok a szakemberek, akik számára a környezet és a ter­mészet védelme fontos volt. Az ak­kori találkozóhoz képest most annyi változást látok, hogy a környezet- és természetvédelem ügye az elmúlt húsz évben még fontosabbá vált. Megmaradtak, sőt sokasodtak a társadalmi problémák, megmarad­tak a gazdasági nehézségek, semmit nem javult e­z ország helyzete húsz év alatt. Hosszan sorolhatnám azo­kat a környezeti katasztrófákat, me­lyek azt jelezték, hogy környezetünk könnyen sebezhető, s hogy a sebek lassan gyógyulnak. Olyan társada­lomban én nem akarok élni, ahol nem számít se isten, se ember, ahol nincsenek értékek, ahol egyetlen úr van, a pénz. Sokan gondolkodunk hasonlóan, s azt remélem, hogy mind többen leszünk ilyenek. Ez a lakiteleki megemlékezés töb­bek között is arról szól, hogy min­denben lehet kompromisszumot kötni, a gazdaság és a környezet­­védelem vonatkozásában kell is, de nincs és nem lehet kompromisszum a valódi értékek tekintetében. Ilyen értelemben az ország, a nemzet el­következő húsz, ötven, száz évéről is szól ez a találkozó. Persze nem csak ezen a helyszínen gyűlnek ösz­­sze az emberek, mindenütt vannak felelősséggel gondolkodó magyarok, ők azok, akik nem percemberek­ként gondolkodnak és cselekednek. Lakitelek ilyen nézetből tekintve is gyönyörű, nem csak ebben a napsü­tésben, az ápolt környezetével, ter­mészeti szépségével, de láthatjuk, ha a közösség szemével tekintünk rá, Lakitelek átvitt értelemben is gyönyörű, mert esélyt ad arra, hogy olyan emberek és olyan dolgok ke­rüljenek terítékre, amelyek nemcsak most, hanem a jövőben is nagyon fontosak. Eközben szinte természe­tes, hogy az emberek nem csak fi­zikailag közel kerülnek egymáshoz közel, e közelségben könnyebb olyan gondolatok kimondása, amelyek esélyt adnak a napi társadalmi-gaz­dasági gyakorlat megváltoztatásá­ra. Új vízióra van szükség, a 21. szá­zadi Magyarországért. Hogy miféle lesz ez az új vízió, azt nehéz néhány mondatban megjósolni, de nélküle nem juthatunk sehová. ■ SZERKESZTETTE: FORRÓ PÉTER KÖZREMŰKÖDÖTT: APÁTI MIKLÓS, VÁRKONYI BALÁZS A HAP TÉMÁJA Lapunkat mától Budapesten és Pest megyében új terjesztő kézbesíti. Kérjük, hogy az esetleges kézbesítési problémát jelezze a 06-80-636-336 zöldszámon. Köszönettel Magyar Hírlap Kiadói Kft. — Rohanunk a válságkezelés felé Széles Gábor, a Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének elnöke, lapunk tulajdonosa előadásának első részében azt fej­tegette, hogy a hitelfelvételeken ala­puló vállalati gazdasági eredmények nem mutatnak valós GDP-növeke­­dést. Hosszú, türelmes érveléssel bizonyította, hogy az országban ma nincs gazdaságpolitika, s miközben nem mondatik ki, hogy van válság vagy nincs válság, rohanunk a vál­ságkezelés felé. Ez a kormány nem csinál gazdaságpolitikát, helyette valamiféle „kulturális forradalmat” csinál. A jelenlegi „reform” rombo­lásról szól. Teljesen mindegy, hogy az oktatásról, az egészségügyről, faluszerkezetről, vagy éppen nyelv­újításról legyen szó. Márpedig kul­turális forradalomból visszatérni normális üzemmenetre nem lehet máról holnapra. Kínában is hosz­­szú konszolidációs folyamat kellett, amíg át tudtak állni a növekedési pályára. Ha a körzeti orvos beutalja a kórházba az ember lányát egy egy­szerű, ultrahangos röntgenvizsgá­latra, azt mondják neki, hogy jöjjön vissza két és fél hónap múlva. Sze­mélyes példával bizonyította, hogy csak saját anyagi erőinek mozgó­sításával tudta elérni, hogy leánya egy aránylag egyszerű vizsgálatban részesülhessen. Erre viszont csak keveseknek van lehetőségük, er­re nem rendezkedhet be az ország lakossága. Akinek dolga akad az egészségüggyel, az elkeserítő ta­pasztalatokról számolhat be­ . Kijelentette: a vállalkozóknak itt kell boldogulniuk, nem valahol Európában. Ángyán József felszó­lalásához csatlakozva kijelentette: a vidékfejlesztési program semmit nem ér a falu folyamatos fejlesz­tése nélkül, hiszen Magyarország nem városállam. Spanyolorszá­gé és Ausztriáé két olyan modell, amely bizonyította életrevalóságát. Spanyolországban a nyolcvanas években először iparpolitikában gondolkodtak, de elég hamar rájöt­tek, hogy olyan tengerpartjuk van, amilyen kevés akad a világon. Az új program arról szólt, hogy Spanyol­­ország váljon üdülőparadicsommá. Ezt az egyetlenegy mondatot vitték be az unióba, s ezzel rendbe is jött az ország. A legutolsó kis osztrák faluban is több lábra tudták állítani a családi gazdaságokat, a turizmust szolgáló tiszta szobákon át a kerti traktoron keresztül a fejőgépekig minden együtt van ahhoz, hogy mű­ködjön a falu. A magyar modell így hangozhatna, ha már ennyi gyógy­vizünk van: Magyarország legyen rekreációs központ. Ezt az üzenetet kell eljuttatni európai nyugdíjasok­hoz, lehetővé téve, hogy megvehes­­sék a lerobbant falusi házakat. ■ Széles Gábor fotó: hegedűs marta A Népfőiskola a települést is segíti LEZSÁK SÁNDORNÉ A NÉPFŐISKOLA IGAZGATÓJA Amikor a Népfőiskolát a Lakitelek Alapítvány létrehozta, volt egy vál­lalása: magát a települést, Lakite­leket is segíteni fogja. Negyvenöt ember dolgozik velünk, nálunk, a dolgozók 95 százaléka helybeli. Munkájuk változó: vendéglátás­ban, takarításban, kertgondozás­ban vesznek részt, nem sok pén­zért, de igyekszünk. Azt szerettük volna elérni, hogy minden vendég azt érezhesse, hozzánk hazajön, s ez, hitem szerint sikerült is. Min­den programnak megbeszéljük a tanulságait, a hibáit, az erényeit, és tanulunk belőlük. Az itt dolgo­zók pontosan tudják, mi történik a népfőiskola területén, hol és hány óráig van szükség rájuk, hol kell plusz ember vagy másféle, bármi­lyen segítség. Zökkenőmentesen meg tudunk ebédeltetni másfél óra alatt ezer embert. A munkaerő fel­vételekor soha nem volt szempont a pártszimpátia, ezer éve ismerjük egymást. Mi felvesszük a negyven év fölötti embereket, igyekszem odafigyelni arra, hogy minél job­ban boldoguljanak az emberek. ■

Next