Magyar Hírlap, 2009. november (42. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-02 / 256. szám
www.magyarhirlap.hu Kövér László átvilágítást és törvényes keretek közötti elszámoltatást ígért Ahol a káosz az úr, ott mindennek vége „Egyöntetű igény mutatkozik az elszámoltatásra. Az emberek jókora részében megérlelődött a tudat: az még egyszer nem maradhat következmények nélkül, hogy ilyen galád módon tönkretettek bennünket. (...) Bármiféle elszámoltatásról csak törvényes keretek között beszélhetünk” - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kövér László. A Fidesz országos választmányának elnöke arra figyelmeztetett, hogy a kormányváltáskor szokásos átadás-átvétel helyett az új minisztereknek el kell végezniük saját területük tényszerű átvilágítását. A választmányi elnök óva intett mindenkit a kormányváltás utáni csodavárástól. Szavai szerint az állam a szétesés szélére jutott. A közbiztonság javítását az új kormány első intézkedései között említette, mert „ha káosz lesz úrrá a bűnözők elpofátlanodása miatt, akkor ott vége mindennek”. A Fidesz választási felkészülésében állítása szerint a jelöltállítási meghallgatások felénél tartanak. A 2010-es fideszes jelöltek fele ma is parlamenti képviselő, az újonnan indulók sem lesznek ismeretlenek, mivel eddig megyei közgyűlési elnökként vagy polgármesterként tevékenykedtek. Kövér László a Jobbikkal kapcsolatban megjegyezte, hogy azt, több jobboldali alakulattól eltérően, nem az MSZP találta ki. Nézete szerint mégis „abban a nemzetközi erőtérben, amelyben Magyarország létezni kénytelen”, árt a jobbikos parlamenti radikalizmus térnyerése. Úgy véli, minden, a Fidesz helyett a Jobbikra leadandó szavazat a jövő esélyét gyengíti. ■ Lezárult a reformáció hónapja Amíg Jézushoz közünk van, addig van jövőnk is - mondta Bölcskei Gusztáv (képünkön) a debreceni református Nagytemplomban tartott istentiszteleten. A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a reformáció hónapja zárórendezvényén arról beszélt, hogy ötszáz éve, a reformáció által világosodott meg a kép, csak akkor lehet egy egyházat kereszténynek nevezni, ha Jézushoz van köze. A fővárosban Tőkéczki László, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka azt mondta, a magyarság hanyatlása akkor kezdődött, amikor Isten dicsőítése helyett az embert kezdték magasztalni. Szavai szerint a reformáció a munka szeretetére is megtanított bennünket. (MH) FOTÓ: MH Hiller nem fizet Katona Tamás államtitkár októberben ezt írta Osztónak: „Azt javasoltam, a kormány és az egyházak bízzanak meg független szakértőket, akiknek közreműködésével kidolgozható a jogszabálynak és az egyházakkal kötött megállapodásnak megfelelő elszámolás. Erre három hónapos határidőt kellene adni. Ezt követően fel kellene kérni a számvevőszéket, verifikálja az elszámolást. Ez lenne a kifizetés alapja.” Felmerül a kérdés: megfelelne-e a számvevőszék véleménye a kabinetnek? Tavaly nyáron Hiller István oktatási miniszter az elmaradások kifizetése helyett - olyan, kompromisszumon alapuló rendelet megalkotására tett ígéretet, amely rögzítené a kiegészítő normatíva számítási módját. A munka el is kezdődött a felekezetekkel közösen, ám megrekedt, és azóta sincs rendelet. ■ álláspont Sajnos nem elírás, jól tetszik látni. Nekem már a hárommillió is sok volt, de a legújabb felmérések szerint, amelyeket Gazsó Ferenc szociológus idézett a hét végén, már megduplázódott. Hatmillióan élnek az országban a létminimumhoz közeli szinteken. Mindezt megerősítik a bankok becslései is, amelyek szerint a magyar lakosság mintegy hatvan százaléka egyetlen fillért sem tud megtakarítani. Hatmillióan bolyonganak a balkanizálódó magyar társadalom erdejében. A kvázikommunizmus után a kvázikapitalizmus jelzéseit, majd európai címkéket rajzolgattak fel nekik, de húsz év vargabetűi után még mindig reménytelenül keresnek valamiféle kiutat önmaguknak és a családjuknak. A kormányzat eközben a saját útján halad, hatalmának megszilárdításán és a saját klientúrája gazdagításán fáradozik. A közpénzek harminc százaléka magánzsebekbe vándorol. Pártállami múltjának feledtetésére a hatalom mindent megtesz a multik útjainak egyengetéséért, miközben a saját honfitársai többségét lendületesen tereli befelé az erdő sűrejébe vezető tévúton. Ezt nem a jobboldali publicista ármánykodása jelzi, hanem a már idézett szociológus meg a banki statisztikák. Rohamosan nő a lakosság hitelállománya, s az eladósodottságot csak növeli a forint gyengélkedése. Az államadósság ugyanis folyamatosan növekszik, a gazdaság teljesítőképessége zsugorodik, az infláció beragadt az európait jóval meghaladó szinten. Mivel nincs jelentős tőkebeáramlás az országba, a forint árfolyamát a spekuláció szeszélyei szabályozzák. Saját nemzeti valutánknak olyan agyament hitelkamatai vannak, hogy mi, egyszerű magyar halandók, azt képtelenek vagyunk a saját szegényes fizetésünkből kigazdálkodni, s kénytelenek vagyunk olyan valutában felvenni a hiteleinket, amiben még nem kapjuk a fizetésünket. De fogalmunk sincs arról sem, hogy mikor közelítjük meg legalább annyira Európát, hogy a fizetésünket már euróban kapjuk. A rendszerváltás óta eltelt húsz év gazdasági mérlegének legszomorúbb eredménye nem az, hogy nem sikerült az olyannyira óhajtott felzárkózás a Nyugathoz, hanem az, hogy elvesztettük az oda vezető utat. Ja, hogy ez mind túl egyoldalú, és nem kell olyan sötét képet festeni a valóságról, mert különben is büszkének kell lennünk az úton elért haladásra? Ezt hallottuk a hét végén a kormánypárt fórumán. Azon kívül, hogy az intézményrendszert tekintve sikerült magunkat felvetetni a világ civilizált felének klubjaiba, más eredményt nemigen tudtak a lelkes elvtársak sem felsorolni a hét végén. A nyugdíjasok vásárlóerejének megkérdőjelezhető emelkedése, az ország rendszerváltás óta nem tapasztalt, totális eladósodása révén vagy az ugyancsak unokáinknak törleszteni hagyott külföldi hitelekből fedezett egyéb szociális juttatások elég nevetséges érvek. A világ civilizált felének klubjaiba a felvétel egyébként sem rajtunk múlott, stratégiai gesztus volt, amivel egyelőre nem tudtunk élni. Bár a közember számára is egyre világosabb lesz, hogy a fenti agyrémen sürgősen változtatni kell, ha nem akarjuk az esélyt is elveszteni a kiút megtalálásához, a hatalom még mindig igyekszik meggyőzni bennünket arról, hogy boldogok lehetünk, mert a mienk Gyurcsány Ferenc országa. Az életszínvonal romlásával egyenes arányban fogyatkozik azonban azoknak a szegényeknek a tábora, akik ezt még el is hiszik, és az egyre korruptabb és hiteltelenebb hatalomnak már sem ereje, sem ötlete, sem szakembergárdája, sem intézményrendszere nincs ahhoz, hogy a fennálló viszonyokon érdemben változtasson. A politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg is tarthatatlanhoz való görcsös ragaszkodása pedig minden nappal egyre több embert taszít reménytelen helyzetbe. SZALONTAY MIHÁLY szalontay.mihalyin magyarhirlap.hu 2009. NOVEMBER 2., HÉTFŐ BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Őszödi kommunikáció Hatmillió katona észlelte, valami nem stimmel az egyházakért felelős minisztériumban KACSÓH DÁNIEL Miközben az egyházak a kormányzattal folytatott egyeztetések ellehetetlenüléséről beszélnek, a lapunk birtokába került pénzügyminisztériumi belső levelezés arra utal, hogy a kormányzat sincs vele teljesen tisztában, mi lenne a dolga. „A gondot az okozza, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium álláspontja nem védhető, többletforrással nem rendelkezünk, de az elszámolás jelenlegi előkészítettsége mellett nem is lehetne az egyházak számára elfogadhatóan lezárni az ügyet” - áll Katona Tamás államtitkár miniszterének, Oszkó Péternek írt elektronikus levelében. Katona a zárszámadási törvényben lévő, az egyházi iskolák finanszírozását érintő, kiegészítő közoktatási normatíva megállapításainak nehézségeiről fogalmazta meg mondandóját. Az idézett sorok jelentősége abban áll, hogy a témában igencsak élénk vita alakult ki a kormányzat és az iskolafenntartó egyházak között. Hogy jelen esetben pontosan mit takar az oktatási tárca „álláspontja”, melyre az államtitkár utal, nem tudjuk, ám az „elszólás” arra rávilágít, valami nem stimmel az egyházi kapcsolatokért felelős minisztériumban. Az írás október 16-án kelt. Ekkoriban figyelmeztettek az evangélikus és a református egyház vezetői, hogy ellehetetlenültek az egyeztetések. Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke egyenesen kijelentette, „őszödi stílusú” félrevezetésnek tartja a kabinet kommunikációját. A súlyos megállapítások oka az volt, szeptember végén az oktatási tárcánál még arra jutottak, hogy kiegészítő normatíva címén az iskolafenntartó egyházaknak kell visszafizetniük 366 millió forintot. Október elején ez a szám úgy módosult, hogy az állam tartozik kilencszázmillióval, majd nem sokkal később a tétel lenullázódott - tehát az egyházaknak fizetniük nem kell, de nem kapnak egy fillért sem. Eközben a parlament emberi jogi bizottságának ellenzéki tagjai az Állami Számvevőszék számításaira hivatkozva azt állították, hogy az államnak kellene mintegy 4,5 milliárdot fizetnie kiegészítő normatíva címén. A normatíva összegét mindig az előző évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási törvényben állapítják meg, annak függvényében, hogy az önkormányzatok az állami alapnormatíván felül mennyit költöttek oktatásra. A törvény szerint ugyanakkora tétel illeti meg a felekezeti intézményeket is, csakhogy az ő esetükben azt az állam egészíti ki, mivel az egyházak nem gazdálkodhatnak. Persze az államtól átvállalt feladatot látnak el iskoláik működtetésével. Érdemes közbevetni, hogy éppen az ÁSZ állapított meg tavalyi jelentésében csaknem hárommilliárdos állami elmaradást, ám azt a kormányzat azóta sem hajlandó megfizetni. ■ Nehéz akták: Katona Tamás és Oszkó Péter FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT