Magyar Hírlap, 2009. november (42. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-02 / 256. szám

www.magyarhirlap.hu ­ Kövér László átvilágítást és törvényes keretek közötti elszámoltatást ígért Ahol a káosz az úr, ott mindennek vége „Egyöntetű igény mutatkozik az el­számoltatásra. Az emberek jókora ré­szében megérlelődött a tudat: az még egyszer nem maradhat következmé­nyek nélkül, hogy ilyen galád módon tönkretettek bennünket. (...) Bármi­féle elszámoltatásról csak törvényes keretek között beszélhetünk” - nyi­latkozta a Magyar Nemzetnek Kövér László. A Fidesz országos választmá­nyának elnöke arra figyelmeztetett, hogy a kormányváltáskor szokásos átadás-átvétel helyett az új miniszte­reknek el kell végezniük saját terüle­tük tényszerű átvilágítását. A választ­mányi elnök óva intett mindenkit a kormányváltás utáni csodavárástól. Szavai szerint az állam a szétesés szé­lére jutott. A közbiztonság javítását az új kormány első intézkedései között említette, mert „ha káosz lesz úrrá a bűnözők elpofátlanodása miatt, ak­kor ott vége mindennek”. A Fidesz választási felkészülésében állítása szerint a jelöltállítási meghallgatások felénél tartanak. A 2010-es fideszes jelöltek fele ma is parlamenti képviselő, az újonnan indulók sem lesznek ismeretlenek, mivel eddig megyei közgyűlési el­nökként vagy polgármesterként te­vékenykedtek. Kövér László a Job­bikkal kapcsolatban megjegyezte, hogy azt, több jobboldali alakulattól eltérően, nem az MSZP találta ki. Né­zete szerint mégis „abban a nemzet­közi erőtérben, amelyben Magyaror­szág létezni kénytelen”, árt a jobbikos parlamenti radikalizmus térnyeré­se. Úgy véli, minden, a Fidesz helyett a Jobbikra leadandó szavazat a jövő esélyét gyengíti. ■ Lezárult a reformáció hónapja Amíg Jézushoz közünk van, addig van jövőnk is - mondta Bölcskei Gusztáv (képünkön) a debreceni refor­mátus Nagytemplomban tartott istentiszteleten. A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a reformáció hónapja zárórendezvényén arról beszélt, hogy ötszáz éve, a reformáció által világoso­dott meg a kép, csak akkor lehet egy egyházat kereszténynek nevezni, ha Jézushoz van köze. A fővárosban Tőkéczki László, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka azt mondta, a magyarság hanyatlá­sa akkor kezdődött, amikor Isten dicsőítése helyett az embert kezdték magasztalni. Szavai szerint a refor­máció a munka szeretetére is megtanított bennünket. (MH) FOTÓ: MH Hiller nem fizet Katona Tamás államtitkár októberben ezt írta Osztónak: „Azt javasoltam, a kor­mány és az egyházak bízzanak meg füg­getlen szakértőket, akiknek közreműkö­désével kidolgozható a jogszabálynak és az egyházakkal kötött megállapodásnak megfelelő elszámolás. Erre három hóna­pos határidőt kellene adni. Ezt követően fel kellene kérni a számvevőszéket, veri­fikálja az elszámolást. Ez lenne a kifizetés alapja.” Felmerül a kérdés: megfelelne-e a számvevőszék véleménye a kabinet­nek? Tavaly nyáron Hiller István oktatá­si miniszter­­ az elmaradások kifizeté­se helyett - olyan, kompromisszumon alapuló rendelet megalkotására tett ígé­retet, amely rögzítené a kiegészítő nor­matíva számítási módját. A munka el is kezdődött a felekezetekkel közösen, ám megrekedt, és azóta sincs rendelet. ■ álláspont Sajnos nem elírás, jól tetszik látni. Nekem már a hárommil­lió is sok volt, de a legújabb felmérések szerint, amelyeket Gazsó Ferenc szociológus idézett a hét végén, már megdup­lázódott. Hatmillióan élnek az országban a létminimumhoz közeli szinteken. Mindezt megerősítik a bankok becslései is, amelyek szerint a magyar lakosság mintegy hatvan százalé­ka egyetlen fillért sem tud megtakarítani. Hatmillióan bo­­lyonganak a balkanizálódó magyar társadalom erdejében. A kvázikommunizmus után a kvázikapitalizmus jelzéseit, majd európai címkéket rajzolgattak fel nekik, de húsz év vargabe­tűi után még mindig reménytelenül keresnek valamiféle kiutat önmaguknak és a családjuknak. A kormányzat eközben a sa­ját útján halad, hatalmának megszilárdításán és a saját klien­túrája gazdagításán fáradozik. A közpénzek harminc százaléka magánzsebekbe vándorol. Pártállami múltjának feledtetésére a hatalom mindent megtesz a multik útjainak egyengetéséért, miközben a saját honfitársai többségét lendületesen tereli be­felé az erdő sűrejébe vezető tévúton. Ezt nem a jobboldali publicista ármánykodása jelzi, hanem a már idézett szociológus meg a banki statisztikák. Rohamosan nő a lakosság hitelállománya, s az eladósodottságot csak nö­veli a forint gyengélkedése. Az államadósság ugyanis folyama­tosan növekszik, a gazdaság teljesítőképessége zsugorodik, az infláció beragadt az európait jóval meghaladó szinten. Mivel nincs jelentős tőkebeáramlás az országba, a forint árfolyamát a spekuláció szeszélyei szabályozzák. Saját nemzeti valutánk­nak olyan agyament hitelkamatai vannak, hogy mi, egyszerű magyar halandók, azt képtelenek vagyunk a saját szegényes fi­zetésünkből kigazdálkodni, s kénytelenek vagyunk olyan va­lutában felvenni a hiteleinket, amiben még nem kapjuk a fize­tésünket. De fogalmunk sincs arról sem, hogy mikor közelítjük meg legalább annyira Európát, hogy a fizetésünket már euró­ban kapjuk. A rendszerváltás óta eltelt húsz év gazdasági mérlegének legszomorúbb eredménye nem az, hogy nem sikerült az oly­annyira óhajtott felzárkózás a Nyugathoz, hanem az, hogy el­vesztettük az oda vezető utat. Ja, hogy ez mind túl egyoldalú, és nem kell olyan sötét ké­pet festeni a valóságról, mert különben is büszkének kell len­nünk az úton elért haladásra? Ezt hallottuk a hét végén a kor­mánypárt fórumán. Azon kívül, hogy az intézményrendszert tekintve sikerült magunkat felvetetni a világ civilizált felé­nek klubjaiba, más eredményt nemigen tudtak a lelkes elvtár­sak sem felsorolni a hét végén. A nyugdíjasok vásárlóerejének megkérdőjelezhető emelkedése, az ország rendszerváltás óta nem tapasztalt, totális eladósodása révén vagy az ugyancsak unokáinknak törleszteni hagyott külföldi hitelekből fedezett egyéb szociális juttatások elég nevetséges érvek. A világ civili­zált felének klubjaiba a felvétel egyébként sem rajtunk múlott, stratégiai gesztus volt, amivel egyelőre nem tudtunk élni. Bár a közember számára is egyre világosabb lesz, hogy a fen­ti agyrémen sürgősen változtatni kell, ha nem akarjuk az esélyt is elveszteni a kiút megtalálásához, a hatalom még mindig igyekszik meggyőzni bennünket arról, hogy boldogok lehe­tünk, mert a mienk Gyurcsány Ferenc országa. Az életszínvo­nal romlásával egyenes arányban fogyatkozik azonban azok­nak a szegényeknek a tábora, akik ezt még el is hiszik, és az egyre korruptabb és hiteltelenebb hatalomnak már sem ereje, sem ötlete, sem szakembergárdája, sem intézményrendszere nincs ahhoz, hogy a fennálló viszonyokon érdemben változ­tasson. A politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg is tarthatat­lanhoz való görcsös ragaszkodása pedig minden nappal egyre több embert taszít reménytelen helyzetbe. SZALONTAY MIHÁLY szalontay.mihalyin magyarhirlap.hu 2009. NOVEMBER 2., HÉTFŐ BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Őszödi kommunikáció Hatmillió katona észlelte, valami nem stimmel az egyházakért felelős minisztériumban KACSÓH DÁNIEL Miközben az egyházak a kormányzat­­­tal folytatott egyeztetések ellehetet­lenüléséről beszélnek, a lapunk bir­tokába került pénzügyminisztériumi belső levelezés arra utal, hogy a kor­mányzat sincs vele teljesen tisztában, mi lenne a dolga. „A gondot az okozza, hogy az Okta­tási és Kulturális Minisztérium állás­pontja nem védhető, többletforrással nem rendelkezünk, de az elszámolás jelenlegi előkészítettsége mellett nem is lehetne az egyházak számára elfo­gadhatóan lezárni az ügyet” - áll Ka­tona Tamás államtitkár miniszteré­nek, Oszkó Péternek írt elektronikus levelében. Katona a zárszámadási tör­vényben lévő, az egyházi iskolák fi­nanszírozását érintő, kiegészítő köz­oktatási normatíva megállapításainak nehézségeiről fogalmazta meg mon­dandóját. Az idézett sorok jelentősé­ge abban áll, hogy a témában igencsak élénk vita alakult ki a kormányzat és az iskolafenntartó egyházak között. Hogy jelen esetben pontosan mit ta­kar az oktatási tárca „álláspontja”, melyre az államtitkár utal, nem tud­juk, ám az „elszólás” arra rávilágít, valami nem stimmel az egyházi kap­csolatokért felelős minisztériumban. Az írás október 16-án kelt. Ekko­riban figyelmeztettek az evangélikus és a református egyház vezetői, hogy ellehetetlenültek az egyeztetések. Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke egyenesen kijelentet­te, „őszödi stílusú” félrevezetésnek tartja a kabinet kommunikációját. A súlyos megállapítások oka az volt, szeptember végén az oktatási tárcá­nál még arra jutottak, hogy kiegészí­tő normatíva címén az iskolafenntar­tó egyházaknak kell visszafizetniük 366 millió forintot. Október elején ez a szám úgy módosult, hogy az állam tartozik kilencszázmillióval, majd nem sokkal később a tétel lenullázó­dott - tehát az egyházaknak fizetniük nem kell, de nem kapnak egy fillért sem. Eközben a parlament emberi jogi bizottságának ellenzéki tagjai az Álla­mi Számvevőszék számításaira hivat­kozva azt állították, hogy az államnak kellene mintegy 4,5 milliárdot fizet­nie kiegészítő normatíva címén. A normatíva összegét mindig az előző évi költségvetés végrehajtásá­ról szóló zárszámadási törvényben állapítják meg, annak függvényé­ben, hogy az önkormányzatok az ál­lami alapnormatíván felül mennyit költöttek oktatásra. A törvény sze­rint ugyanakkora tétel illeti meg a fe­lekezeti intézményeket is, csakhogy az ő esetükben azt az állam egészíti ki, mivel az egyházak nem gazdálkod­hatnak. Persze az államtól átvállalt feladatot látnak el iskoláik működ­tetésével. Érdemes közbevetni, hogy éppen az ÁSZ állapított meg tavalyi je­lentésében csaknem hárommilliárdos állami elmaradást, ám azt a kormány­zat azóta sem hajlandó megfizetni. ■ Nehéz akták: Katona Tamás és Oszkó Péter FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT

Next