Magyar Hírlap, 2018. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-02 / 1. szám

Belföld 3 2018. január 2., kedd Minden helyzetben tiszteljük egymásban az embert, a magyart! - hangsúlyozta Áder János „Rajtunk múlik, a folytatásra mennyi marad” Alkotó energiát, teremtő nyugal­mat, egészséget, biztonságos és re­ményteli jövőt kívánt a nemzet va­lamennyi polgárának az új évet köszöntő beszédében Áder János köztársasági elnök. Adjon az Isten boldog új esztendőt minden jóakaratú embernek, min­den magyarnak, nemzetünk min­den polgárának, mindenkinek, aki most szeretteire gondolva ugyanazt érzi, ugyanazt kívánja széles e ha­zában - mondta újévi köszöntőjé­ben Áder János. A köztársasági el­nök bizakodásra okot adó új évet kívánt az elesetteknek, a segítő ke­zet nyújtóknak, a szárnyaikat pró­­bálgatóknak. Reményeiket valóra váltó új évet kért az új álmok meg­álmodóinak, az okos terveket ková­­csolóknak, a hitet másokban is táp­lálóknak. Békés új esztendőt kívánt a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vál­lalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaik­ból közös jövendőt építőknek. Az államfő szerint az új év első perceiben elhangzó jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy termé­szetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé. Minden­ki szeretne családtagjaival, bará­taival osztozni a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizako­dásban. Bármiben hiszünk, bármi­lyen célok vezérlik életünket, ilyen­kor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kí­vánni, őrizzük meg e pillanat vará­zsát az egész esztendőben! - han­goztatta Áder János. Mint folytatta, rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szerete­­téből mennyi marad velünk a foly­tatásra, hogy tudunk e azzal a biza­lommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük nekik az új év kezdetén. Kijelentette, rajtunk múlik, elhagyjuk-e rossz szokása­inkat, megőrizzük-e a lelkesedést, amivel most régi-új célokat tűzünk magunk elé, és tisztelettel, meg­becsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé. Bár sokfélék vagyunk, min­ket, akik éjfél után a Himnuszt éne­keljük, összekötnek Kölcsey sorai, amelyekkel mindannyian jókedvet, bőséget és „víg esztendőt” kérünk magunknak, egymásnak, hazánk­nak. Adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz, erőt, hogy min­dig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart, adjon alkotó energiát, te­remtő nyugalmat, egészséget, biz­tonságos és reményteli jövőt nem­zetünk valamennyi polgárának - hangoztatta a köztársasági elnök. Assisi Szent Ferenc gondolataival zárta beszédét Áder János: „Szere­tet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett. Legyen igazság, ahol tévedés van és öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!” A köztársasági elnök és Weisz Fanni jeltolmács, esélyegyenlőségi aktivista Fotó: MTI/Kovács Tamás Rétvári: Ha a Fidesz-KDNP marad kormányon, és a gazdaság továbbra is bővül, akkor ismét lesz majd nyugdíjprémium Növekszik az időskorúak biztonsága is MH-összeállítás A nyugdíjasok 2018-ban is szá­míthatnak a kormányra - jelentette ki Rétvári Bence, az Emberi Erőfor­rások Minisztériumának parlamen­ti államtitkára múlt szombati sajtó­­tájékoztatóján. A politikus az MTI tudósítása szerint hangsúlyozta, a kabinet célja, hogy a gazdaság ja­vuló teljesítményét minden gene­ráció, így az idősek is érezhessék. A kormány az elmúlt években meg­teremtette a méltó, tisztességes idős kor feltételeit, 2018-ban pedig to­vábbi három százalékkal, átlago­san havi mintegy négyezer forinttal emelkednek a nyugdíjak - mondta az államtitkár. Az idősek illetménye ezzel az emeléssel már 28,5 száza­lékkal haladja meg a 2010-es szin­tet, a nyugdíjak vásárlóértéke pedig mintegy tíz százalékkal múlja felül a nyolc évvel korábbit. Ezekből a szá­mokból is látszik, hogy a kormány nem csak megőrizni, hanem növel­ni is tudta a nyugdíjak értékét - szö­gezte le Rétvári Bence, hozzátéve, az idős kor biztonsága nagyobb, mint korábban. A kabinet olyan nyug­díjemelési rendszert hozott létre, amelynek az idősek csak haszonél­vezői lehetnek, hiszen illetményük értéke semmiképpen sem csök­kenhet - mutatott rá az államtitkár. Emlékeztetett arra, hogy 2010 előtt a nyugdíjasok elvesztették egyha­vi járandóságukat, ami sok idős em­bert sodort létbizonytalanságba. Ezzel szemben most a kor­mánynak lehetősége nyílt nyugdíjprémium kifizetésére is a gazdaság teljesítménye alapján - foly­tatta Rét­vári, hozzáfűzve, ha a Fidesz-KDNP folytathatja a kormányzást, és a gazdaság továbbra is bővül, ak­kor erre 2018-ban is lehetőség nyí­lik, a költségvetésben ugyanis sze­repel a nyugdíjprémium 32 milliárd forintos fedezete. Az államtitkár szólt arról is, hogy a kormánypár­toknak köszönhetően folytatódhat a Nők40 program, amelyet eddig több mint kétszázezren tudtak igénybe venni, 2018-ra pedig 260 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra. A választások tétje az is, hogy a kormány meg tudja-e védeni a nyugdíjasokat, folytatódik-e az a kormányzás, amely egyrészt garan­tálja a nyugdíjasok létbiztonságát, másrészt a nyugdíjprémiumokkal, Erzsébet-utalványokkal többlettá­mogatást biztosít számukra - han­goztatta Rétvári. Megjegyezte, a nyugdíjasok kiadásait olyan intéz­kedések is segítették, mint a re­zsicsökkentés, az Erzsébet-prog­­ram ingyenes juttatásai, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, a gyógyszerek és gyógyászati segéd­eszközök árának mérséklése. Faggyas Sándor Álláspont Remények éve „ Megüdvözöllek régi búm dalával, / Remények éve! áldom jöttödet. (...) Ne csalj, ne csalj, midőn remélni kezdtünk, / Még egy csalódás: annyi mint­­ halál!” E rövid verssel köszöntötte az Úr 1861-es évét Arany Já­nos, s nem ok nélkül reménykedtek vele együtt akkor oly sokan e hazában. Ugyanis azon a tavaszon ország­­gyűlési választásokat tartottak, s a tét az volt, hogy a Habsburg­ császári udvar csaknem tizenkét évi ön­kényuralma után ismét a ’48-as törvények alapján ál­ló magyar népképviseleti országgyűlés és neki felelős, független nemzeti kormány alakul-e, vagy megmarad az ország a Bécstől függő, félgyarmati helyzetében. Bár az az év végül csalódást hozott, hat évvel később meg­történt a kiegyezés, amit a magyar történelem legbé­késebb, legvirágzóbb, legreménytelibb fél évszázados korszaka követett. Most, a 2018-as esztendő küszöbén hasonlóan re­ményteljes a közhangulat Magyarországon, mint száz­ötvenhét éve, s most is országgyűlési választás előtt ál­lunk, amelynek tétje nem kisebb, mint 1861-ben volt. Akkor az 1848-49-es alkotmányos szabadságot és önál­lóságot kellett (volna) helyreállítani; most pedig meg­erősíteni, elmélyíteni mindazt, amit Magyarország - sok munkával és áldozattal - az elmúlt hét-nyolc év alatt elért, és megvédeni hazánk, nemzetünk jövő­jét, mert ismét van jövőnk. S ezzel együtt az is alapve­tő érdekünk és feladatunk, hogy - növekvő számú szö­vetségeseinkkel összefogva - megpróbáljuk jó irányba, nyugodtabb vizekre navigálni az Európai Unió rosszul kormányzott, tehetetlenül sodródó, zátonyok, viharok és barbár kalózok által fenyegetett, már több helyen lé­ket kapott hajóját. Mit is kell megerősíteni, elmélyíteni, folytatni? Pél­dául a négyszázalékos gazdasági növekedést, ami mint­egy kétszerese az unió átlagának, a foglalkoztatás évek óta tartó folyamatos­ bővülését, a lakossági reáljövedelem és fogyasztás töretlen, dinamikus emelkedését, az adók és adósságok fokozatos csökkentését, a munkanélküli­ség, az infláció, a rezsiköltségek, a hitelkamatok, az ál­lamháztartási hiány alacsony szinten tartását. Az elmúlt év végén történelmi csúcsra kerültek a bizalmi indexek - az üzleti várakozások még soha, a fogyasztóké pedig csak 2002-ben voltak a mostaninál is kedvezőbbek. Az emberek saját pénzügyi helyzetükről, várható megtakarítási képességükről, valamint a magyar gaz­daság jövőbeli helyzetének megítéléséről alkotott vé­leménye legutóbb 2006 tavaszán volt - átmenetileg - a mostaninál jobb, a munkanélküliségtől való félelem pedig még sohasem. De tizenkét éve az őszödi böszme - akkori pártja, az MSZP élén - hazugsággal, csalással, trükkök százaival megnyerte a választásokat, amit dur­va megszorításokkal hálált meg a magyaroknak, s el­­adósította, legyengítette, a csőd szélére kormányozta az országot. Miután a mély politikai, gazdasági, társadalmi válság következtében 2009 tavaszán megbukott, most a zagyva, gyenge baloldal tényleges vezéreként, éhes ka­­cuként megint makkal álmodik. Ámbár New Yorktól Brüsszelig, Párizstól Berlinig számos pénzügyi és politi­kai spekuláns, píszí hatalombróker szeretné, 2018 még­sem a levitézlett, akár ósdi, akár új jelmezben parádé­zó parazita baloldal, de nem is a cuki kaméleont játszó radikális jobboldal számára a remények éve. A nemze­ti-keresztény politikai közép felelős választópolgárai most nem engedhetik meg, hogy - mint 2002-ben és 2006-ban - az országépítésre alkalmatlan, a nemzeti ér­dekek azonosítására és érvényesítésére nem képes szél­hámosok és kalandorok kerüljenek hatalomra. Vagyis a tét nagy, de a hit és a remény is az, mert - ismét Aranyt idézve -: „Vásznunk dagad, hajónk előre megy!” lapszekesztőt

Next