Magyar Hírlap, 2019. április (52. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-27 / 97. szám
Folytatás az I. oldalról - Jóban volt nemcsak Kodály Zoltánnal, de első feleségével, Sándor Emmával is. Hogy emlékszik rá? - Kodály szerint nincsenek zeneszerzőnők, rajta kívül. Nagyon nagy tehetségként indult, Kodály miatt azonban abbahagyta a komponálást. Volt a mi barátságunkban egy ilyen „női dolog”, hogy ő látta: én végigcsinálom, amit ő nem. - Kodály ezek szerint azt is ellenezte, hogy ön zeneszerző legyen? - Nem ellenezte, de azt kikényszerítette, hogy tanítsak mellette. Csak azt vette komolyan. Ő erőltette azt is, hogy leírjam a tapasztalataimat, így született meg a zenei tankönyvem, A zenei írás-olvasás módszertana ötvenháromban, amelynek előszavát is ő írta, és amely ma is használatos. Sok nyelvre lefordították azokban az országokban, ahol alkalmazzák a Kodály-koncepciót. Ha röviden kellene elmondania annak, aki nem ismeri, hogy mi a Kodály-módszer lényege, hogy fogalmazna? - Meg lehet fogalmazni röviden, hosszabban és nagyon hosszan, de egy mondatban annyi, hogy a Kodály-módszer az a zenetanítási módszer, amelynek alapja a népdal és az éneklés. A zenei írás-olvasást ily módon a zenében való aktív részvétellel érjük el a gyerekeknél. Ezt minden nép adaptálhatja a saját népzenei örökségére. - És mit lehet tenni azokkal a gyerekekkel, akiknek nincs jó hangjuk? - Abból indulunk ki, hogy botfülű gyerek nincs, mindenkit meg lehet tanítani arra, hogy kormányozza a hangját. Ezt azonban korán el kell kezdeni, kamaszkorban már késő. Ezért tartotta olyan fontosnak Kodály az óvodai zenei nevelést. Ma már korábban kezdik, az anyaméhben. A ringatók azonban ősi dolgok - csak újra felfedeztek valamit. Nem sokkal azután, hogy Párizsból hazatért, a magyar történelem egyik legsötétebb éve következett: ezerkilencszáznegyvennyolc. Hogy élte túl a keményvonalas sztálinista éveket? - Nehézségekkel. Ezekre nem szívesen emlékszem. Súlyos következményei voltak annak, hogy sem én, sem a tanítványaim nem tudtunk megfelelni a korszak követelményeinek. Ugyanakkor a zenei élet és a Zeneakadémia - noha kicsiben ugyanazok a folyamatok és konfliktusok lezajlottak, mint nagyban - Kodály személye és nemzetközi ismertsége okán talán védettebb volt, mint mondjuk a képzőművészeti élet. Teljes védelem persze nem volt. - A zenei élet egyik közismert és emlékezetes eseménye Cziffra György ezerkilencszázötvenhat október huszonkettediki koncertje volt, amelyet sokan úgy emlegetnek, mint a másnap kirobbant forradalom egyik okát. Részt vett ezen? - Nem voltam ott. Cziffrát csak később, már Franciaországban ismertem meg, amikor vendégül látott néhányunkat az ösztöndíjprogramjának helyszínéül szolgáló kápolnában. Játszani is ott hallottam élőben először. Nagyon sokra becsülöm, és nagyon nagyra értékelem Balázs János erőfeszítéseit, aki a Cziffra Fesztivállal igyekszik életben tartani az örökséget. - Az ötvenes-hatvanas években milyen hatások értek, érhettek egy magyar zeneszerzőt? - Leginkább a varsói fesztiválokra jutottunk ki, és persze a kéz alatt szerzett nyugati felvételeket is meghallgattuk. Ami engem illet, Penderecki és Lutoslawski híve vagyok, a pesti koncertjeiken is mind ott voltam. Az élet úgy hozta, hogy az egyik ham a varsói képzőművészeti főiskolán tanult, így is kapcsolatban tudtam maradni a lengyel színtérrel. Maros Rudolf és Szervánszky Endre kollégám igyekeztek bemutatni az új zenéket, írtak is olyan darabokat, amelyek nem feleltek meg a zsdanovi elveknek. Az ötvenes évek első bemutatóján én is lebuktam a Divertimentómmal, mert a műfaj Zsdanov szerint „szórakoztatónak” és így értéktelennek bizonyult. A sors keze biztos benne volt abban, hogy amikor ötvenöt-ötvenhatban Francesco Molinari olasz karmester itt járt, és választhatott, hogy mely darabot fogja vezényelni, ezt választotta ki. Ugratták is, hogy biztos azért, mert egy csinos fiatal nő írta, de hát ő nem tudta, ki írta. Azt sem tudta, hogy az Erzsébet női név. A Divertimento nemzetközi karrierje ezzel azonban elkezdődött. - Elképesztően sokszínű zeneszerzőként. Kórusművek, egyházi zene, mise, opera, gyermekopera... Mindent komponál. Hogy tud ennyi műfajban alkotni? - Soha nem írtam felkérésre, inkább barátságból. Sok minden megérintett. Például Szakonyi Károly Adáshibája, amelyet Páger Antallal, Bulla Irmával és Tahi-Tóth Lászlóval láttam, és eszembe jutott, hogy én ezt ki tudnám fejezni zenében, írtam belőle egy operát. A gyerekeknek szánt műveket volt tanítványaimnak írtam. Az óbudai Szentháromság-templom avatására szánt művemet szintén baráti kérésre. - Egyházzenei művei is ismertek. Ön szerint mennyire kötött a hagyományokhoz ez a fajta zene? Meg tud újulni? - Bécsben ötvenkilenc-hatvan körül egy nemzetközi konferencián vettem részt, ekkor mehettem először Nyugatra Párizs után. Ennek a szakmai útnak lett aztán a gyümölcse a Kodály-koncepció sikere Nyugaton. Véletlenül betévedtem egy templomba, ahol egy modern, mégis dallamos misét végighallgattam. Ekkor ébredtem rá, hogy az egyházi szövegek, amelyeket latinról azóta le is fordítottak, milyen jól hozzáférhetők és használhatók ma is. Ugyanakkor az egyházi zenének napjainkban is elsősorban liturgikus célokat kell szolgálnia. Sok művésztárssal dolgozott együtt, mások mellett Pilinszky verseit is megzenésítette. - Számomra nagy élmény volt a Magyar Művészeti Akadémia megalakulásának időszaka, amikor még baráti társaságként működött. Sok művészeti ág képviselőivel tudtam találkozni, zenét szereztem például Gerzson Pál grafikáihoz, de itt ismerkedtem meg Erdélyi Zsuzsannával, Supka Magdolnával vagy Vathy Zsuzsával is. - Említette, hogy a Kodály-módszer a hatvanas években lett sikeres Nyugaton. Még Japánban is járt ennek kapcsán. - Egy nemzetközi zenei társaság vezetőségének tagjaként jutottam el több városba, mindig meghívásra, így jártam Tokióban is hatvanháromban. Annak a meghívásnak lett a hozadéka, hogy az International Society for Music Education nevű szervezet kongresszusát a következő évben Budapesten tartották, és kinyílt a világ kapuja a magyar zeneoktatásra. - Hol alkalmazzák ma a módszert a legszívesebben? - Az Egyesült Államokban és Kanadában, Japánban, de Észtország is az elsők közt volt. A Kodály-módszer nemzetközi sikereiről az Öt kontinensen a zene szolgálatában című könyvemben írtam bővebben. - Az önéletrajzát viszont Amerikában írták meg. - Először Amerikában jött ki A Tear in the Curtain: The Musical Diplomacy of Erzsébet Szőnyi. Musician, Composer, Teacher of Teachers című kiadvány Jerry L. Jaccard tollából, azóta azonban van magyar fordítása is, más címmel. Az eredetiben ugye Repedés a vasfüggönyön a cím, de magyarul Dallamok és disszonanciákként jelent meg. Ez a kötet annak az emlékét is őrzi, amikor Kodállyal a stanfordi egyetemen tanítottuk a Kodály-módszert. - Követi a kortárs komolyzenét? Miként látja a mai szcénát? - Sokféle irányzat él együtt. A személyesebb hangvételű törekvések népszerűbbek, kórushoz, énekhanghoz, hangszerhez kötik a megszólalást. A kortárs avantgárd kevéssé tud széles közönséget a magáénak. Ezt az irányt képviseli Kurtág György vagy Jeney Zoltán - nehezebben értik őket, mert az ilyesfajta zenéhez intellektuális erőfeszítés is kell. Ugyanakkor nem véletlenek a divathullámok sem, például az, hogy Schönberg és Berg divatja után Mahler következett, most pedig a régizenére figyel oda a közönség. - Ki a kedvenc zeneszerzője? - Sokféle zenét hallgatok - ami mindig megpihenést jelent, az Bach és Bartók. Persze Chopintől is megdobog a szívem, és Liszt is közel áll hozzám. De Kodálynak a csellószólóra írott műve az, amely számomra feltárja a magyar zenei nyelv teljes gazdagságát. Péntek Orsolya Művész Páholy rovatunk az MMA támogatásával készült is. A Magyar Hírlap hétvégi melléklete