Magyar Hírlap, 2020. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-16 / 243. szám
publicisztika@magyarhirlap.hu 11 Vélemény és vita „A hír szent, a vélemény szabad” 2020. október 16., péntek Németh Gyula születésének évfordulóján Lezsák Sándor író, az Országgyűlés alelnöke Hölgyeim és Uraim! Emlékező Barátaim! Az első mondat a köszönet mondata: honfitársaim, képviselőtársaim, tudós barátaim nevében is köszönöm a kezdeményezőknek, szervezőknek, hogy Németh Gyula turkológus, akadémikus születésének 130. évfordulóján tudóséletművére emlékezünk és emlékeztetünk. Németh Gyula megbecsülése és elismertsége messze túlnyúlt kutatási területein. Budapesten eljutott a tudományegyetemen a rektori címig és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének igazgatásával is megbízták. Mindez jelzi, hogy egy különlegesen tevékeny életműre emlékezünk. Nevéhez olyan tudományos teljesítmények fűződnek, amelyek hatással voltak mind a magyar, mind a török nemzettudat alakulására. A magyar tudományos szakma és nagyközönség számára A honfoglaló magyarság kialakulása című, 1930 ban a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott munkája alapvető jelentőségű, amelyben átfogó képet fest a hun tudatú török népalakulatok és a magyarság kapcsolatáról, nyelvészeti eszközökkel következtet az egykori magyar törzsrendszerre, a személy- és törzsnevek eredetére. Rávilágít nemcsak a török népkialakulás törvényszerűségeire, hanem arra is, milyen jelentős szerepet játszottak török etnikai csoportok a magyar nép kialakulásában. Németh Gyula indíttatásában letagadhatatlanul ott volt a kun háttér, karcagi volt, a magyar Alföld, a Nagykunság szülöttje, mely további nemzedékben, egykori tanítványa személyében, Mándoky Kongur Istvánt is adta közösségének és a tudománynak, és a türk-magyar kapcsolatok építésének. Németh Gyula életműve és jelentősége még a magyar nemzet keretein is túlmutat. A modern Törökország megszületésében is szerepet vállalt, hiszen nevéhez fűződik az első török nyelvtan megjelentetése is. Erre épített a Török Köztársaság megalapítója, Kemal Atatürk, aki a török nyelv kérdését nemzeti üggyé emelte. Németh Gyula nyelvkönyve alapja lett a Török Köztársaság kikiáltása utáni nyelvújítási folyamatnak, és segítséget jelentett Atatürknek abban, hogy 1928 végén megteremtse a török nyelv latin betűs írását. Tisztelt Emlékezők! Németh Gyula életműve jól példázza, hogy Magyarországon a turkológia mindig több volt egy tudományágnál. A magyar néphagyomány ismerete hiányos marad, ha tekintetünket nem vetjük keletre. Ám a magyar turkológia hajtóerejét, időnként szinte hihetetlen erejét a magyar függetlenségért vívott küzdelem szellemi szférája adta. A nyugati világgal szemben a „nem vagyunk egyedül” gondolata, a testvérkeresés, keleti gyökereink feltárása vezette Körösi Csoma Sándort a tudomány Himalája-csúcsaira, ez vándoroltatta Vámbéryt Bokharába. Ezért nyugszik Mándoky Kongur István teste a kazak nép nagyrabecsülésétől övezve Almatiban. A II. világháború után a magyar múltról való gondolkozást egyre inkább szovjet, internacionalista szempontok szerint határozták meg, amelyek szétverték Németh Gyula iskoláját is. Ám az elnyomó kommunista nagyhatalom gerincroppantó ideológiai nyomásával szemben a magyar közösség nem fogadta el a kisebbrendűséget, az „egyedül vagyunk” önsajnálatát. A szovjet kommunista birodalom és hazai zsoldosai által reánk kényszerített elszigeteltség, sőt szembenállás meghaladásának első lehetőségére a magyarság azonnal kaput nyitott a világra, és megtalálta az utat keleti rokonainkhoz is. Amikor 1987-ben Lakiteleken a rendszerváltozás zászlót bontott, nemcsak azért küzdöttünk, hogy a magyarságnak újra esélye legyen a boldogulásra, és országunk újra szabad és független legyen, hanem többek között az is célunk volt, hogy ősi keleti kapcsolatainkat újraszőjük. Amint leráztuk a bénító, zsibbasztó kötelékeket magunkról, máris újjászerveztük kapcsolatunkat Törökországgal és a középázsiai török népekkel. Elsők voltunk a világ országai között, amelyek Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán függetlenségét elismerték. 1993- ban nagykövetséget nyitottunk Almatiban. Erre építkezett az Orbán-kormány a keleti nyitás politikájának meghirdetésével. Ehhez járult hozzá a Magyar Országgyűlés belépése a török nyelvű országok parlamentjeinek együttműködési fórumába, a TURKPA-ba, amelyben első nem türk nyelvű országként 2014-ben már magam képviselhettem országgyűlésünket a szervezet bakui plenáris ülésén. Az ottani munkánk újabb ajtókat nyitott meg: 2019-ben a kirgizisztáni Csolpon Atában Orbán Viktor miniszterelnökünk személyesen jelentette be csatlakozásunkat a török nyelvű országok együttműködési tanácsához, a Turkhánhoz, s ennek első, Európai Unión belüli képviseleti irodáját Budapesten nyitottuk meg. Mindez azt jelenti, hogy a turkológiai múltunkra építkezve ma már nemcsak tudományos, hanem kereskedelmi, oktatási, kulturális és politikai téren is egyre erősebb az együttműködésünk. Tisztelt Emlékezők, kedves Barátaim! Ne feledjük, hogy munkánk egyben ősi hajszálgyökereinkre is épül. 2007 óta rendezzük meg Magyarországon a hun-türk hagyományú népek legnagyobb seregszemléjét, az Attila nagykirály emlékét is ragyogtató Kurultájt. De ilyen a már két ízben megrendezett civil indíttatású lovasút Magyarországról Közép-Ázsiába, történelmi viseletben, sok helyi találkozóval. S ilyen a nagyvilág számos országának, köztük az említett csoportba tartozó országoknak a Stipendium Hungaricum keretében az egyetemista fiataloknak felajánlott tanulási, ismeretszerzési és közvetlen kapcsolatépítési lehetőség. Amikor a 130 éve született nagy magyar tudósra, Németh Gyulára emlékezünk, teszszük ezt annak ismeretében, hogy a tudomány hogyan vált társadalomformáló, egészséges önbizalmat adó erővé. S a magyar turkológia elmúlt századokbeli kicsiny csemetéje hogyan terebélyesedett árnyat adó, lombkoronás fává. Újólag is nagyon köszönöm az emlékülés szervezőinek, hogy Németh Gyula emlékét életben tartják. Zaklatott világunkban még a vírusnál is veszedelmesebb erőt képviselnek azok, akik a múltat, a közeli és a távoli múlt emlékeit meghamisítják, torzítják vagy végképp el akarják törölni. Bizonytalanságba sodorták és még ma is bizonytalanságba sodorják azokat, akik a múlt hiteles feltárásán dolgoznak. Bár ez a konferencia Németh Gyula tudós munkásságára emlékeztet, de lélekben és lehetőségekben erősítse mindazokat, akik ma és a jövőben Németh Gyula turkológus iskoláját, műhelyét erősítik itt, a Kárpát-medencében és tőlünk keletre egyaránt. Maszkot csak a vírus ellen viseljünk, kedves Barátaim, a tudományban nincs helye az álarcnak. Erre is figyelmeztet és fegyelmez bennünket Németh Gyula baráti jövendőnket is szolgáló munkássága. Köszönöm figyelmüket. Elhangzott a parlamentben, 2020. október 14-én, Németh Gyula turkológus születésének 130. évfordulója alkalmából rendezett videókonferencián. A híd nincs túl messze Domonkos László író Ha máshonnan nem, hát háborús filmekből jól tudhatjuk: a hidaknak mint stratégiai pontoknak igen igen nagy, olykor sorsdöntő jelentőségük van, talán elég Richard Attenborough 1977-es alkotására, A híd túl messze van című, közismert amerikai opuszra gondolnunk. Vannak azonban hidak, amelyek fenti összefüggéseken túl is egészen különlegesek. Mármint nekünk, magyaroknak. Ősi búcsújáró helyről, nyugati irányból, Máriaradnáról érkezünk ehhez az elhagyatott partszakaszhoz - pedig búcsújáró hely lehetne ez a környék is itt, a Retyezátból alázúduló, nagy sodrású Sztrigy mentén, hiszen a helybéliek mutatják: itt volt az a bizonyos, jó negyven méter hosszú híd. Ha úgy tetszik, a magyar hadtörténet egyik legnagyobb katonájának hídja. A magyar hősiesség és hazaszeretet hídja. És még sok minden másé is. A piski híd. A néhai hídfő helye mellett hosszú, földszintes, düledező épület. Ez volt a piski csárda, Petőfi is megfordult benne. Kívül-belül idővágta sebeknek, romlásoknak látszanak - ágyú- és puskagolyónyomok, tekintélyes mennyiségben. Itt, ebben az épületben vágták le Bem tábornok ujjának csonkját, érdemi, komoly érzéstelenítés nélkül - a tábornok, leírták, még csak fel sem szisszent... Akkor (lassan évtizede immár) álltam azon a magaslaton - jó két kilométerre a folyóparttól, azóta házakkal már sűrűn benőtt hegyoldalban, ahol Bem megfigyelőállása volt, nagyjából talán éppen ott, ahol a magyar hadtörténet egyik legnagyobb katonája állhatott - már amikor bírt, hiszen seblázzal küszködött. Vízaknánál egy lövedék félig letépte jobb kezének egyik ujját („minden országnak otthagyott egy darabot a testéből. Magyarországnak a jobb keze középső ujját ajándékozza”, írta róla Illyés Gyula. Ezen a helyen emelte a hazafiúi kegyelet 1889-ben a több mint kilenc méter magas, vaskerítéssel körbevett obeliszket, amely pontosan három évtizedig állhatott itt sértetlenül. Szétvert darabjaiból 1999-ben, a nagy csata százötvenedik évfordulóján Tóth János plébános összeszedetett vagy hat méternyit, ezeket összerakva fel is állították a piski katolikus plébánia kertjében. Egyik feliratán németül olvashatók Bem híres szavai: „Ist die Brücke verloren, ist Siebenbürgen verloren” - ha a híd elvész, Erdély is elveszett... És a híd nem veszett el. Inczédi Samu őrnagy nagyjából valahol ezen a partszakaszon, a hídfő közelében vágta be elsőként magát a jeges, rohanó folyóba, miközben sorra hullottak körülötte a kolozsvári, jórészt tizenéves diákokból álló 11. zászlóalj katonái, a leírások szerint honvédtestek tucatjait sodorta a Sztrigy vize a Maros felé, ahol a csata kimenetelére (és a fosztogatásra) váró móc bandák leskelődtek... Később, már Szászsebesen Petőfi írja le a jelenetet - az idős Németh alezredes ezekkel a szavakkal adja át a Bemnek nagynehezen megküldött „elsőrendű érdemjelt”: „Én nem vagyok szónok, s ha az volnék, sem tudnék most beszélni. Engedje meg ön, hogy megcsókoljam önnek jobb kezét, mely az én hazámért vérzett...” És egy mai hír, mely nemrégiben, az aradi vértanúk idei emléknapján röppent a magyar világba. Böjte Csaba atya bejelentette - a kezdeményezésére létrehozott Szent László Alapítvány megszerezte az 1849. február 9-i piski csata helyszínét, a Déva közelében található, jó kéthektárnyi területet. A csárdaépülettel, a partszakasszal, vagy 1500 magyar hősi halott emlékhelyével - és még mi mindennel együtt... Emlékparkot tervez a piski csata színhelyére, történelmi emlékhelyet. Minden engedély megvan, s pénz is az induláshoz. „Szeretettel hívom Erdély népét”, fogalmazott Böjte atya. Fel tudjuk mérni ennek jelentőségét? A híd nincs messze. A híd nem veszett el.