Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-03-20
Magyar Ország, Veszprém, Győr, Soprony, és Vas Fiszmegyék között fekszik Marcal- tő nevezetű Helység. Ennek határiban, sok károkat tettek volt esztendőnként a’ Marczal -és Tapoltza vizei, a’ magok ki - áradásaik által; hanem hogy gondos Gazda’ kezére kérőjének Büös, Baar, és Marcal-tő, már nem kártékonyok többé a’ Martzal és Tapoltza. — Hogy - hogy’? Hát még a’ vizeknek is parantsolhat eggy okos, és szorgalmatos Gazda? Igen bizony; de ám okkal móddal. — M. Várkonyi Gróf Ernádé Antal össága, a’ meg nevezett Helységeknek örökös Urok. Ez a’ derék gondolkozásét Méltóság böltsen által látta azt, hogy nem szükségesképpen úgy kell annak lenni, hogy örökre posványa fészek légyen a’ Marcaltői határnak nagy része , azért, hogy eddig a’ volt. — Tudta, hogy bizonyosan meg nem áll a’viz, tsak légyen néki alkalmatos, és természetéhez alkalmaztatott helye az elfolyásra ; illyen helyet készíttetni pedig nem ördögség , tsak éppen költség kell hozzá, a’ melly költség bevűsorával fog vissza térni esztendőnként. Beszélt tehát az előre néző Gróf Úr, Nemes Boprony Vármegye Inzsenérjével Hegedűs János Úrral a’ dolog iránt, kiás a’ viz-árkok, vagy csatornák’ elkészíttetését magára vállalta, és 1790 ’s 91-dik estendőkben szerencsésen végre is hajtotta azokat.— Sok helyeken, öt ölnyi szélességüek a’ csatornák, Hosszaságokat, mintegy kilentz ezer öltete