Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-03-20

Magyar O­r­s­z­á­g, Veszprém, Győr, Soprony, és Vas Fisz­­megyék között fekszik Marc­al­- tő nevezetű Helység. Ennek határiban, sok károkat tettek volt esztendőnként a’ Marczal -és Ta­­poltza vizei, a’ magok ki - áradásaik által; hanem hogy gondos Gazda’ kezére kérőjé­nek Büös, B­aar, és Marc­al-tő, már nem kártékonyok többé a’ Martzal és Tapoltza. — Hogy - hogy’? Hát még a’ vizeknek is parantsolhat eggy okos, és szorgalmatos Gazda? Igen bizony; de ám okkal móddal. — M. Várkonyi Gróf Ernádé Antal ö­ssága, a’ meg nevezett Helységeknek örökös Urok. Ez a’ derék gondolkozásét Méltóság böltsen által látta azt, hogy nem szükségesképpen úgy kell annak lenni, hogy örökre posványa fészek légyen a’ Marc­altői határnak nagy rés­ze , azért, hogy eddig a’ volt. — Tudta, hogy bizonyos­an meg nem áll a’viz, tsak légyen néki alkalmatos, és természetéhez alkalmaztatott helye az el­­­folyásra ; illyen helyet készíttetni pedig nem ördögség , tsak éppen költség kell hozzá, a’ melly költség bev­űsorával fog vissza térni esztendőnként. Beszélt tehát az előre néző Gróf Úr, Nemes Boprony Vármegye Inzsenérjével Hegedűs János Úrral a’ dolog iránt, kiás a’ viz-árkok, vagy csatornák’ el­­­készíttetését magára vál­lalta, és 1790 ’s 91-dik es­­tendőkben szeren­­csés­en végre is hajtotta azokat.— Sok helye­ken, öt ölnyi szélességüek a’ csatornák, Hosszaságokat, mintegy kilentz ezer ölte­te­

Next