Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-11
való háládatosságokat, hogy a’ Játék’ vége* vel, eggy oszlopon szemléltették a’Felségek* megvitágosíttatott képeiket. Mind ezen szives indulatnak megbizonyítása , mind az egész Játék, igen tetszett e Felségeknek. A’ Játék közben, mindenik jádzó Személyröl különösen méltóztatott tudakozódni a’ Fels. Tsászár. Megértvén a’ mi jó Nádorispányunk, hogy egy Magyar Származású Leány is volna a’ Jádzók között; mindjárt azt tudakozta tőle : ha tudna ő magyarul? E’ folyó hónapnak első napjaiban olly rekkenő melegek voltak itten , hogy a’ leghevesebb Kánikula’ közepébe is oda illettek volna. Ezeket , felette nagy égi háború követte a’ múltt Pénteken estve , ollyan, a’ millyennél különbbet még a’ bértzek’ lakosi sem igen hallanak. A’ belső Városba is le csapott az Isten-nyila, ’s ott hagyta el nyomait Stofs am Himmel nevezetű házban , és az úgy nevezett Paffzaui Udvarban; de semmi nevezetes károkat nem tett. Az árván maradott Jaquemin vasas Reg.je *) , ide fogja hagyni Bets Városát, ezen Hónapnak 23-dikán , ’s le megy kvártélyra Alá* *) Alig halálozott t. i. a’ múltt Hónapban ezen Reg. nek Tulajdonujja B. Jaquemirig egy meg élemedett derek ösz Úr. Jól tudott Alágyárid, és igen szerette a’ Alagyarokat , a’ minthogy sok Alagyar szúlete's jeles Ifjakat is vett fel a’ Hegyébe.