Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-11
O2SBS08SO viselők által, katonai oltalom alatt, az Ország’ szélére vitettek , ’s onnan Örökös számkivetésre küldettek , felzendült e (t. i. a’ Nép) ezen hírnek hallására, ’s kezdett ötzve csoportozni az utcákon; de lecsendesedett, mihelyt az Igazgató Hertzeg közönségessé tétette azon írását, mellyet a’ F. Törvényszékhez küldött a’ végre, hogy békédnek annak Jegyzi Könyvébe. • Meg nem állhattuk, hogy ne közöllyük ezen emlékezetre méltó írásnak azt a részét, mellyben igen érzékeny, és III. Gustáv nagy emlékezetét még inkább dicsőítő kifejezésekkel adja elő az Igazg. Herteg , hogy a’ meghóltt Király’ kivánságát teljesitette ő, midőn meghagyta életben az ymhersroh* bűnének részeseit. — „Kevés napokkal a’ Király’halála előtt, egy beszélgetést tartottunk mi, úgymond, ő vele, a’rajta történt szerentsétlenségről. A’Király , kinek nemes érzékenységű szive mindenkor hajlandó volt az engedelemre, jelentette, hogy a’ tsupa előre való képzelése is annak a’halálos büntetésnek , melly már készen fogná várni ezen rettentő gyilkosságnak részeseit, ötét sokkal inkább gyötri, mint minden montani fájdalmai; és hogy ő nem lehetne mind addig nyugodtt elmével, míg mi, a'vafiságos, és Hertzegi szavunkat nem adnánk, hogy azon esetre, ha ő meg találna halni, ezen utolsó kérése, mellyet lett a’maga elfajult! Alattvalóiért, elégedendő erejű lenne, azoknak, az érdemlett halálos büntetéstől való megszabadításokra Könyveket fácsartak ki ezen szavai a’ Királynak, a’ mi