Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-04-22 / 32. szám

az iffjabbiknak pedig Ferenc­. Tamás a néhai F. 2-dik Leopold. Császár’, és Kirá­lyunk’ Prágai Koronáztatása’ alkalmatossá­gával , Chinai formájú Vásárt akart tartani, mellyhez hozzá is készült, de nagyon bele vesztett, úgy hogy kéntelen volt krídát csi­­nálni, ’s Párisba vette magát. Oda ment után na az öttse is, testvér Húgokká! eggyütt, a’ kit Chabot vett magának Feleségül , ’s azt mondotta felőle, hogy kétszáz ezer livert kapott véle, de a’mint annakutánna ki sült, maga Chabot adta az említett summát elébb a’ Leány’ kezébe, hogy annál inkább el­titkolhassa, Kaputzinussága után tett fel­ gaz­dagodását a’ Revolut­ióból.) Apr. 3-dikén , halálos szententzia mon­datott Dantonra, ’s a’véle eggyü­tt vádol­tatok, és fellyebb meg nevezett minden személlyekre, az egy Lhuillieren kívül, melly szententziát végre is hajtott még az nap, a’ gilliotin. — Harmad nappal feküdte ki ezek előtt revolut­ionáris pá­lyáját ama hi­res Schneider Eulogius, életének 37-dik­ esztendejében. Ez a’ maga bőrébe nem férti Ember. Professor volt a’ Kolóniát Választó Papi Fejedelem’ lakó Városában Bonnban, annakutánra Frant­ia Püspöki Vikáriusa , végre pedig Revoluc­ionáris Törvényszéki közönséges Vádoló Prókátorrá lett Stra­z­­burgban. Midőn a’ gilliotin felé vitetett, gyakran verte a’ mesjét.

Next