Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-22 / 32. szám
az iffjabbiknak pedig Ferenc. Tamás a néhai F. 2-dik Leopold. Császár’, és Királyunk’ Prágai Koronáztatása’ alkalmatosságával , Chinai formájú Vásárt akart tartani, mellyhez hozzá is készült, de nagyon bele vesztett, úgy hogy kéntelen volt krídát csinálni, ’s Párisba vette magát. Oda ment után na az öttse is, testvér Húgokká! eggyütt, a’ kit Chabot vett magának Feleségül , ’s azt mondotta felőle, hogy kétszáz ezer livert kapott véle, de a’mint annakutánna ki sült, maga Chabot adta az említett summát elébb a’ Leány’ kezébe, hogy annál inkább eltitkolhassa, Kaputzinussága után tett fel gazdagodását a’ Revolutióból.) Apr. 3-dikén , halálos szententzia mondatott Dantonra, ’s a’véle eggyütt vádoltatok, és fellyebb meg nevezett minden személlyekre, az egy Lhuillieren kívül, melly szententziát végre is hajtott még az nap, a’ gilliotin. — Harmad nappal feküdte ki ezek előtt revolutionáris pályáját ama hires Schneider Eulogius, életének 37-dik esztendejében. Ez a’ maga bőrébe nem férti Ember. Professor volt a’ Kolóniát Választó Papi Fejedelem’ lakó Városában Bonnban, annakutánra Frantia Püspöki Vikáriusa , végre pedig Revolucionáris Törvényszéki közönséges Vádoló Prókátorrá lett Strazburgban. Midőn a’ gilliotin felé vitetett, gyakran verte a’ mesjét.