Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-22 / 32. szám
Székből is szükség buzdítani fegyverfogásra a’Legénységet: ezen tárgyról olly hathatósan prédikál lott Bőjtmás-hivának végén, hogy egy Legény mindjárt a’ prédikáttzió után, még a’ Templomban kezet adott neki; midőn pedig, az egész isteni tisztelet* végződésével ki-oszlott volna a’Gyülekezet a’ Szentegyházból s öt más derék iffjak fogtak még kezet az említett Legénnyel, olly magok’ ki nyilatkoztatása mellett, hogy ők is szint'úgy felbuzdúltak, valamint első Pajtássok, a’ Plébános Úr’ szép beszédére ; hanem szégyenlettek a’ nagy sokaság között a’ prédikálló Székhez menni. Minthogy pedig az első Legény egyedülvaló istápja , és gyámola vala a’ maga édes Anyyának, következésképpen mind ez, mind mások is könyörgöttenek az Legénynek el-botsáttatásáért, ezen környülállásokban ismét olly ditséretre méltó tselekedetet követett el az Érd. Plébános Úr, hogy mindjárt ugyan el nem bocsátotta a* Legényt; de azonban egy levelet készített, ’s azt kezébe adván a' Legénynek , parantsolta néki, hogy menyen át Társaival, kiket ő fogadott Katonákká, a Vácze-Ispán Úrhoz, ajánlja bé azokat, mint maga fogadománnyait, ’s egyszer,miind adja által a’ levelet. Ennek elolvasására , megditsérvén Vite-Ispány Urunk a’ Legényt, haza botsátotta Annya’ táplálására; a’több ötöt pedig nagy örömmel megtartotta.sí