Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-22 / 32. szám
mihelyt Üléshez fogott a’ Nemzet Gyűlése, mindjárt felkelt Legendre nevű Tag, ’s így szóllott:— „Polgárok! Négyen a’ tirtagjaitok kozzűl elfogaltak a’ truikt éjtszaka. Danton, eggy azoknak számából. Oily tisztának tartom én Dantont, valamint tulajdon magamat. Mindazáltal hibázhatok én: azért is kívánom , hadd jöhessen ő a’ Gyűlés’ rostéllya eleibe, ’s felelyenmeg magáért. 1790-dik esztendőben oly esküvést tettünk mi egymás között, hogy ha valamelyikeink el fogná hagyni a’ szabadság’ ügyét, a’ másik legottan áltálszúrja annak szivét. Dantont mi előttünk kell ki-kérdezni, minekelőtte felolvastatnék a’ felőlré való híradás.“ — Zendülés lett Lezsándernek ezen szavaira a’ Gyűlésben, de a’ mellyet tsak hamar hallgatás követett; mert Robespierre szóltatt meg: ,, A’ jó most itt, úgymond, kérdésbe: ha vallyon a’ Nép’ javánál elsöbbek-é egynéhány Emberek , egynéhány uralkodásra vágyódó két szinűek ? Lezsánder csak Dantonról szólt , és nem szólt Lakrou (Lacroix) ról, se Camilldemulin ( Camille- Desmoulins) ról. Jelire való ez a’ személyválasztó szeretet ? Reá akarnak ijjeszteni a’ Közjóra ügyelő Deputációra. Titkon írtak én hozzám , hogy Dantonnál tartsak, ha ments akarok lenni minden veszedelemtől. Ebből sejtettem én magam is a’ Dantonirtási félelmeket, ’s mindjárt a’ Nép’